Margit Zoltán: templomrombolás

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: templomrombolás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: templomrombolás. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. szeptember 27., kedd

Templomrombolás helyett felújítás Németcsernyén




Két évvel ezelőtt egyesületünk adott hírt elsőként arról, hogy le fogják rombolni a Bánság Szerbiához tartozó részén található Németcsernye (Srpska Crnja) és több további szórványmagyar település katolikus templomát. Az eredetileg féltucatnyi helységet érintő templomrombolásról meghökkentő módon a nagybecskereki püspökség vezetése hozott döntést. A Magyar Patrióták Közössége tiltakozása nem maradt eredmény nélkül: a magyar kormány is elhatárolódott a templomrombolástól és támogatást nyújtott a műemléki értékű épületek megmentéséhez. Ennek megfelelően idén augusztusban körbeállványozták a németcsernyei istenházát és megkezdték az épület felújítását.




A Magyar Patrióták Közössége küldöttsége szerémségi kutatóútját félbeszakítva augusztus 18-án látogatást tett a bánsági Németcsernye katolikus templománál és megszemlélte a munkálatokat. A Nemzetpolitikai Államtitkárság tízmillió forinttal járult hozzá a templom helyrehozatalához, ami részleges megújulást tesz lehetővé (a teljes rekonstrukció nagyságrendileg 20-25 millió forintba kerülne). A renoválás a Teleki László Alapítvány szakmai közreműködése mellett zajlik, a közalapítvány munkatársai biztosítják, hogy a felújítás során a műemlékvédelmi szempontok valóban érvényesüljenek.

A németcsernyei Szent József-templom 1808-ban épült, mai alakját 1868-ban nyerte el, bővítése során. A megszentelt épületet a község sváb és magyar ajkú lakosai használták közel egy évszázadon keresztül, mígnem a második világháború után betörő jugoszláv partizánok a település őshonos lakosságát elűzték, sokukat kegyetlenül lemészárolták. A templom mögötti bozótos rész rejti az áldozatok – köztük Brunet Ferenc plébános – jeltelen tömegsírját. Ma még mintegy 150 magyar és néhány német él a Szerbcsernye néven is ismert faluban, ahol – magyar iskola hiányában – a templom az egyetlen hely, ahol a szórványban élő magyarok találkozhatnak egymással, és hitüket, közösséghez tartozásukat megélhetik.




A bánsági templomok ledöntése öncsonkító lépés lett volna, a kisközösségek önkéntes feladása, ami a korunk kihívásaira adható legrosszabb válasz. Sajnos ez a szellemiség ma már Nyugat-Európában általános jelenség: nem ritkán értékes középkori templomokat bontanak le anyagi és természetesen ideológiai okokból, de az sem ritka, hogy történelmi egyházak szent épületeiket áruba bocsátják. Német László nagybecskereki püspök a bánsági katolikus közösségek elnéptelenedése kapcsán a Magyar Nemzetnek adott interjújában nemrégiben azzal érvelt, hogy „a világ térképe változik”, „Európa egyre kevésbé mértékadó a kereszténység szempontjából”, amely inkább Ázsiában és Afrikában virágzik. „Ebben a léptékben kell szemlélnünk az élet nagy történéseit” – nyilatkozta az egyházmegye vezetője, a szórványtemplomok lerombolásának szorgalmazója. Korábban az a kijelentése kavart nagy vihart, miszerint „az egyház nem nemzetpolitikai alapon működik”, holott tudvalevő, hogy a történelmi egyházak jelentős nemzetmegtartó erőt képviselnek. Ebből is látszik, hogy a németcsernyei templom felújítása sokkal többről szól: az értékelvűség győzött az önfeladás és a haszonelvűség felett.





Fontos eredménynek tartjuk, hogy sikerült megakadályoznunk a templomrombolásokat, hiszen 2014 óta egyetlen templomot sem bontottak le a Bánságban. Németcsernye felújítása azt jelenti, hogy a Magyar Patrióták Közössége templommentő kezdeményezése sikerrel járt, mivel 2014-ben ezt a szakrális épületet még az elpusztítás veszélye fenyegette. A most zajló tatarozás is bizonyítja, hogy a templomrombolás torz ötlete végre lekerült a napirendről.




Eredetileg a párdányi templom rendbehozatalára is volt kormányzati ígéret, ott azonban forráshiány miatt csak állagmegóvó intézkedések történtek, akárcsak a Temes-parti Módoson. A település 1911-ben épült neogótikus Nagyboldogasszony-templom helyzete továbbra is aggasztó, bár a veszélyelhárítást már elvégezték a Teleki-alapítvány szakemberei: a meglazult kőfaragványokat és a párkányokon kisarjadt növényeket eltávolították, a tető felújításához azonban ötvenmillió forintra lenne szükség. Egyesületünk az eddigi fejleményekkel elégedett, de a magyar állam részéről további intézkedésekre van szükség, amihez továbbra is minden segítséget meg fogunk adni, ideértve a Bánságban zajló folyamatok szemmel tartását is.






2014. december 13., szombat

Lerombolt templomaink




Síksági falvak éke a templom. Sokkal inkább, mint a hegyvidékieké. Vajdaságban nagyon sok templom kétszáz év körüli — noha vannak ennél ‚korosabb”, és „újabb keletű” épületek is —‚mind megérdemli figyelmünket. Valamennyi műemlékkel is felér, épp ezért meg kellene becsülnünk ezt a sajátos építési örökségünket, óvni kellene jobban, sokkal jobban, mint tesszük.

Ezúttal néhány tragikus végű vallási objektum emlékét idézzük fel (a teljesség igénye nélkül), noha a sort bizonyosan folytatni lehet és kell is.

Egy felületes terepszemle után is úgy tűnik, a II. világháborút követő években elsősorban az elűzött német lakosság épített emlékeit perzselte fel túlsúlyban az Új hatalom, de persze nem csak azokat. A tipikus sváb házak sokkal inkább megmaradtak, mert azokban lakni lehetett, a templomok azonban nem kellettek, sok helyen esztelen rombolás áldozataivá váltak. Ahol megmaradtak hívők híján az idő vasfoga végez velük lassan, de biztosan.




Temerini lévén számomra legközelebbi példa a szomszédos Tiszaistvánfalva (nagymamám így nevezte), vagyis a hírhedt Járek. Az odavaló i németek többsége már ‘44 októberében szekerekre rakta legfontosabb ingóságát, s nehéz, kalandos utakon visszaindult ősei hazájába, maga mögött hagyva takaros szülőfaluját az ágostai evangélikus templommal, előtte a nagy hitújító, Luther Márton szobrával. A templom helyén ma önkiszolgáló áll, a szobor még könnyebben eltűnt, de a németek temetőjéből sem maradt semmi, még csak fotó sem.  Amire rábukkantunk, nem alkalmas közlésre.
A háború befejezése után a  „bűnös falunak” kikiáltott Csúrogon földig rombolták a templomot.
A magyar lakosság addig zömmel a Szent Lajosról elnevezett római katolikus templomban imádkozott. A Verbász közeli  Újsóvén (Ravno Selón) egykor két gyönyörű templ om hirdette a német közösség jelenlétét. Feljegyzések tanúsítják, hogy igen korán, már az 1700-as években magyar és német nyelvű oktatás folyt a faluban. A falu intenzíven fejlődött egészen a két világháború között évekig, sok üzlet, műhely, orvosi rendelő, még szülészet is működött. A második világháborút követően a református és evangélikus templomot is lerombolták, helyük közelében ma egészségház áll. A lakosság pedig kicserélődött.




Újsóvéntól kissé északnyugatra Cservenkán (Crvenkán) evangélikus és reformátusvallású volt a német lakosság. Mindkét felekezetnek gyönyörű temploma állt a központban, egymással átellenben. A háború végén a német lakosság ot meghurcolták, a két templomot lerombolták. A helybeli magyarok római katolikus vallásúak, neogótikus stílusban épült templomuk is áll a falu keleti részén.




Bánát középkeleti részében, Bégaszentgyörgy és Szerbcsernye között, Csősiteleken (Česteregen) a meglehetősen impozáns római katolikus templomot tették a földdel egyenlővé 1944 és 1946 között.  A templom 1882-ben épült, plébánosát, SchäferVilmos-t lágerbe hurcolták és kivégezték.



A  ma szerb településfalunak tartott Lázárföld (Lazarevo), Nagybecskerektől alig 10 kilométerre az utóbbi években elsősorban arról híres, hogy itt tartóztatták le Ratko Mladić hágai körözötet. Római katolikus templom át 1807 és 1809 között építették, és 1809. november 12-én szentelték fel Szent Ágoston tiszteletére. 



A II. világégés után plébánosát, Heim Mihályt elhurcolták, de 1949-ben kiszabadult. A falu lakosságát 1945 márciusában elhurcolták, helyük- re a következő évben boszniai szerb telepesek érkeztek. Római katolikus templomát 1948-ban kezdték széthordani, és csak az 1980-as évek elején bontották el végleg, miközben istállónak is használták. Anyakönyveit is megsemmisítették. A hívők nélkül maradt evangélikus templomát az ortodox egyház vette át.




Mindkét felekezetnek gyönyörű temploma állt a központban, egymással átellenben. A háború végén a német lakosságot meghurcolták, a két templomot lerombolták. A helybeli magyarok római katolikus vallásúak, neogótikus stílusban épült templomuk  is áll a falu keleti részén.

HATÁRON INNEN ÉS TÚL - rovat

Nagy Magdolna



2014. december 2., kedd

Pótolhatatlan kincseket pusztíthatnak el a Bánságban






A Magyar Patrióták Közössége szakmai csapata 2014. november 22-23-án a Bánságban járt, hogy felmérje a nagybecskereki püspökség által idén nyáron bejelentett templomrombolás által érintett műemlékeket, egyházi épületeket. Egyesületünk hívta fel a figyelmet arra, hogy az egyházmegye szenátusa összesen hét templom lebontását helyezte kilátásba arra hivatkozva, hogy a gyülekezetek megfogyatkozása miatt fenntartásuk nem jövedelmező. A szóban forgó épületek Aracs, Párdány, Ópáva, Perlaszváros, Módos, Németcsernye és Galagonyás településeken találhatók. Azóta egyéb nyilatkozatokból tudni lehet, hogy a veszélyeztetett egyházi épületek száma ennél is nagyobb. A mostani látogatás a Bánság szerbiai területének északi részét érintette. Értékfelmérő helyszíni munkánkat 2015 elején az egyházmegye déli vidékén folytatjuk majd.

A bontásra ítélt németcsernyei templom

Németcsernye (más néven Szerbcsernye) az egyetlen bánsági település, amely esetében a katolikus templom lebontásáról már egyházi határozat is született. Az építészeti és történeti értékek dokumentálása céljából felmértük a veszélybe került templomot. Szakembereink egybehangzó véleménye szerint az épület nem életveszélyes, így mindenképpen megmenthető. Találkoztunk a helyi gyülekezet képviselőivel is, akik aláírásgyűjtéssel is tiltakoznak a püspökség érthetetlen döntése ellen. A Magyar Patrióták Közössége személyesen győződött meg arról, hogy a németcsernyei templomnak élő és élni akaró gyülekezete van. Az egyházvezetés ennek ellenére kitart az eredeti elképzelés mellett, amelynek jegyében a misézést is megszüntették, a templom több értékes kegytárgyát pedig elszállíttatták.

Sajtótájékoztató Németcsernyén – Hetzmann Róbert elnök

Németcsernyén a templom és a gyülekezet felmérését követően egyesületünk a helyi hívekkel közösen sajtótájékoztatót tartott, amelyről délvidéki és anyaországi médiumok tudósítottak. Hetzmann Róbert, a Magyar Patrióták Közösségének elnöke elmondta: elsősorban a magyar kormánytól várjuk az anyagi megoldást, s mivel erre kézzel fogható ígéret van, a püspökség nem bonthatja le a templomokat. A helybeliek felháborodva számoltak be arról az esetről, amikor a püspök az egyik vasárnapon villámlátogatást tett a templomban, és a híveket szidalmazta. A jelenlegi gyülekezet kb. 90%-a magyar nemzetiségű, a többiek – néhány horvátot kivéve – németek.

Párdány templomát is meg lehetne menteni

Hasonlóképpen menthetőnek láttuk a valóban rendkívül lepusztult párdányi templom helyzetét is. Sajnos, az értékes belső tárgyak elvitele a püspökség részéről már ezen a helyen is megkezdődött. Ennek ellenére számos értékes építészeti részletet és berendezési tárgyat rejt magában az épület. A vizesedés megszüntetése érdekében ugyanakkor haladéktalanul fel kell lépni. A hajdani járásszékhely mezőváros katolikus lakossága napjainkra valóban csaknem elfogyott, ám van, aki még ragaszkodik a templomhoz. A megmaradt magyarok mellett a település szerb nemzetiségű lakói is ellenzik az épület ledöntését.

Módos templomának rózsaablaka – részlet

Pompás templombelső – sajnos, 
egyes értékes berendezési tárgyait már elszállították

A lebontásra kijelölt templomok közül művészettörténeti szempontból a módosi képviseli a legnagyobb értéket. Ez a hatalmas, neogótikus stílusú Nagyboldogasszony-templom 1911-ben épült, a bánsági svábok integrációjának szimbóluma. A partizánok 1944-es bevonulásáig német-magyar többségű település templomának színes ólomüvegein magyar szentekkel, magyar feliratokkal találkozhatunk. Nem marad el az ábrázolásokon a Szent Korona Szent István általi, Szűz Mária részérő történő felajánlása sem. A neogótika a Béccsel szembeni függetlenedés óhaját, az önálló magyar államiság pártolását fejezi ki. Érthetetlen, hogy miközben a gyülekezetnek még az egyházmegyei adatok szerint 330 magyar ajkú híve van, a templomot kultúrtörténeti és művészeti értékei ellenére lebontanák, a katolikusokat pedig a szomszédos Káptalanfalva gyülekezetéhez csatolnák.

A templom rendkívüli művészeti és kultúrtörténeti értéket képvisel

Szent István felajánlja a Szent Koronát – Ez is pusztuljon?!

A módosi templom külseje is rendkívül gazdagon díszített

Bár a püspökség ellentmondásosan nyilatkozott a lerombolás szándékát illetően, Módoson azok a hívek, akikkel találkoztunk, megerősítették eredeti értesüléseinket. Azt mondták, tudomásuk szerint a templomrombolásra azért van szükség, mert a püspökség így kívánja őket megmenteni attól, nehogy imádság közben a „roskadozó” épület maga alá temesse a gyülekezetet. A valóságban az épületnek nincsenek komoly szerkezeti-statikai problémái, valóban rossz esztétikai állapotát ugyanakkor nagyrészt az elhanyagoltság okozza. Az értékes díszítések több mint 80%-át épségben találtuk, így a neogótikus mellékoltárokat és a kiváló állapotú padsorokat. Módos templomának megmentése kiemelt nemzeti érdek.

Perlaszváros csaknem 250 éves templomáért rajtunk kívül a helyi hívek is küzdenek

A hírekbe eddig nem került be Perlaszváros (Perlez), amelynek 1770-ben épült barokk katolikus templomát szintén le kívánja bontani a nagybecskereki egyházmegye, a mellette álló, érett eklektikus plébániával együtt. A nemzetiségileg vegyes (magyar-német-bolgár) helyi katolikus közösség tagjaival is találkoztunk, akik már szervezkednek templomuk megmentéséért. Hasonló sorsra juthat Klári falu istenháza is, ha a híveknek nem sikerül megmenteniük a helyi istenházát a rombolás szándékától. Más falvakat is meglátogattunk, amelyek közül Bocsár és Nagybikács templomát találtuk veszélyben. Ez utóbbi templomok sorsáról az egyházmegye egyelőre nem nyilatkozott, de a helyi hívek értesülései aggodalomra adnak okot. A Magyar Patrióták Közössége szakmai csapata járt továbbá az aracsi városi templomnál is, amely esetébe ugyanakkor a lebontás jeleit nem tapasztaltuk.

Klári temploma

Rendkívül értékes relikviákat találtunk – ezekről feljegyzés készült

Az úton nyolc szakember vehetett részt, akik külön-külön valamely szakterületért felelősek. Így többek között építész, bútorrestaurátor, örökségvédelmi szakértő, szórványkutató, történelemtanár és fényképész is közreműködött. A helyszíni jegyzetek és a feldolgozott szakirodalom alapján a teljes dokumentációt egy jelentésben fogjuk összefoglalni, amit a magyar kormány és a nagybecskereki püspökség is meg fog kapni. Ebben javaslatot teszünk a szükséges intézkedésekre, valamint értékeljük az egyes objektumokat abból a szempontból, hogy mekkora jelentőséggel bírnak az egyetemes magyar kultúra és a helyi közösségek szempontjából. Ezt a jelentést honlapunkon bárki számára ingyenesen megtekinthető módon nyilvánosságra fogjuk hozni.

A munka pillanatképei

Köszönet illeti Dabas Város Önkormányzatát az értékfelmérő látogatás megvalósulásához nyújtott támogatásáért!

2014. november 29.



2014. október 6., hétfő

Mégiscsak templomrombolás készül a Bánságban



A katolikus egyházfő a szinódust megkezdő misén arról beszélt, a rossz pásztorok elviselhetetlen teherrel sújtják a népet. Ferenc pápa hozzátette, az egyházban nem az egyéni érdek és az egymással való versengés kell számítson, hanem a közös jó. A Szent Péter-bazilikában a püspöki tanácskozás több mint 200 bíborosa és püspöke misézett együtt a pápával. Közöttük volt Erdő Péter esztergom–budapesti érsek is, aki a tanácskozás fő témájának felvezetője. A családról szóló, két hétig tartó szinóduson több mint 250 pap és tizennégy házaspár tanácskozik a Vatikánban a házasság előtti párkapcsolatról, a házasságról és a családalapításról...
...

Bár Német László nagybecskereki püspök a magyar kormánynak megígérte, hogy a támogatások fejében megmaradhatnak a közép-bánsági szórványfalvak katolikus templomai, most ennek mégis az ellenkezője történik. Megkezdték a műemlékek kiürítését, az egyházszervezet felszámolását. A helybeliektől értesültünk, hogy a püspök megtiltotta a misézést a németcsernyei Szent József Szűz Mária Jegyese templomban, így a hívők csak heti egy alkalommal tudnak rózsafüzér imát mondani templomukban. A közösség élni akarását hűen tükrözi, hogy egy helyi civil szervezettel, a Szülőföldünk Gyökerei Német Hagyományőrző Egyesülettel (Koreni Zavičaja) közösen a belgrádi érsekhez fordultak.

Két bizonytalan sorsú templom

2014. augusztus 18-án adtunk hírt arról az örömteli fordulatról, hogy egy hónapig tartó tiltakozást követően megmenekülhetnek azok a torontáli katolikus templomok, amelyeket az egyházmegye bontásra jelölt. Különösen Németcsernye, Módos és Párdány templomai kerültek veszélybe, de úgy tudjuk, más istenházák lerombolása is napirenden van. Szeptember 8-án jött az első gyanút keltő hír: a délvidéki Magyar Szó cikkezett arról, hogy mégiscsak lebontják a németcsernyei templomot. Ebből a cikkből kiderül, hogy a püspök mégsem tett le a templomrombolásról, hanem csak „moratóriumot” rendelt el: a bontási határozatok továbbra is érvényben vannak – és úgy látszik – ehhez az akarat is adott.“Sajnos egyes templomok, amelyek üresek, csak a régi időkre emlékeztető mementóként maradnak meg, míg másokat – azért mert a járókelőkre nézve veszélyesek - kénytelenek leszünk eltávolítani” – mondta el a püspök az újvidéki Dnevnik szerb nyelvű napilapnak. A napokban készült interjúban Német László konkrétan nevesíti a németcsernyei és a párdányi templomokat. Szakemberek szerint azonban az érintett épületek rossz műszaki állapota egyik esetben sem indokolja a rombolást.

Koreni Zavicaja - Szülőföldünk gyökerei egyesület

A hívek számára a templom jelenti a megmaradást

Miközben Német László „elnéptelenedő gyülekezeteket” említ, ezzel szemben mindenütt van több-kevesebb, főként magyar anyanyelvű hívő. Németcsernyén például még százhatvan magyar és tíz német lakik. A szentmiséket harminc-ötven fő látogatja, ami bár kétségtelenül nem feltételez nagy közösséget, korántsem a végstádium jele. (Egy átlagos Zala megyei faluban ennél is kevesebben járnak misére.) Ennél izmosabb gyülekezetek is szerepeltek eredetileg a „feketelistán”: noha a módosiak százötvenen vannak, az egyházmegye mégis lemondott templomukról – és róluk. Igaz, itt egyelőre valóban úgy tűnik, hogy elmúlt a bontási szándék, talán a templom műemléki státuszának köszönhetően. “Elhagyatott állapotban van a módosi templom is, de fontos kulturális jelentőséggel bír, ráadásul védett műemlékről van szó, ezért nem követeljük a lerombolását, annak ellenére, hogy a faluban nagyon kevés a katolikus hívő” – nyilatkozta Német László a Dnevnik napilapnak.

Németcsernye Szent József temploma

A hajdani Csernye (Torontál-Czernya) a Csekonics grófok zsombolyai uradalmának egyik helysége volt. Bár eredetileg is egy települést alkotott, közigazgatásilag mégis két részből állt: Ráccsernye szerb-német, Németcsernye német-magyar lakosságú volt. A katolikusok első temploma 1808-ban épült Németcsernyén, ennek helyére azonban – az uraság támogatásával – újat építettek 1868-ban. A koraeklektikus épület bár hivatalosan nem műemlék, szakmai vélemények szerint erre a címre mindenképpen méltó lenne. Azóta a település közigazgatási kettéosztottsága megszűnt, ami zavart okozott a település magyar neve körül (Szerbcsernye, Németcsernye néven egyaránt sokan emlegetik).

Torontálcsernye, Zsombolya és környéke

Az egyik szeptember végi vasárnap történt, hogy Német László püspök – a templomrombolások szorgalmazója – véletlenszerű és meglehetősen barátságtalan látogatást tett a németcsernyei templomban. Valósággal berontott és félbeszakította a szentmisét, s miközben a híveket szidalmazta, felszólította őket, hogy katolikus felekezethez tartozásukat keresztleveleik felmutatásával igazolják – tudtuk meg a helyiektől. Német László becsmérlően beszélt arról az igyekezetről, amit a hívek templomuk megmentése érdekében tanúsítanak. A helyzet ezt követően mérgesedett el a közösség és a püspök között: a hívek levélben fordultak Stanislav Hočevar belgrádi érsekhez, közbenjárását kérve a templom megmaradásáért. Ezt a püspök megdöbbentő ellenlépése követte: úgy tudjuk, hogy betiltották a misézést Németcsernyén.




A Magyar Patrióták Közössége értesülései szerint a templomrombolások előkészítése már évek óta napirenden van az egyházmegyében. Ezzel függhet össze az is, hogy a püspök korábban a németcsernyei templom több értékes berendezési tárgyát, így a feszületet, a templom védőszentjének szobrát és értékes festményeit is elvitette. De nem csak Németcsernyéért kell aggódnunk. Olyan híresztelések is eljutottak hozzánk, hogy akár két számjegyű is lehet azoknak a régi templomoknak a száma, amelyeket az egyházvezetés le kíván bontani.

Koreni Zavicaja - Szülőföldünk gyökerei egyesület

A hívek nem engednék templomukat lebontani

Egyesületünk a “minden magyar felelős minden magyarért” tétel alapján erkölcsi kötelességének tekinti, hogy a bánsági templomok és gyülekezetek sorsával foglalkozzon. Ezért a közeljövőben építészeti értékfelmérő látogatást fogunk tenni az egyházmegye területén annak érdekében, hogy felderítsük, mely templomok kerültek veszélybe. Minden értéket fényképesen és írásosan dokumentálni szeretnénk. Az útról készítendő, a nyilvánosságnak is szánt jelentést – amelyben javaslatot teszünk az egyes egyházi épületek megóvására, műemlékké nyilvánítására és fenntartható használatára – meg fogjuk küldeni a nagybecskereki egyházmegyének és a magyar kormánynak is.
Számunkra döbbenetes azt látni, ahogy egy lelkipásztor minden követ megmozgat annak érdekében, hogy nyájától megszabadulhasson. Értékes műemlékek, évszázados templomok láthatják kárát a rombolás szellemének. Meggyőződésünk, hogy egyedül a nyilvánosság erejével tudunk hatni a körülöttünk zajló folyamatokra. Terjesszük ezt az írást minél szélesebb körben, és vállaljunk szolidaritást a Bánság maroknyi gyülekezeteivel!





2014. augusztus 19., kedd

Győzelem: Megmenekült három bánsági templom a lerombolástól!



2014. július 17-én adta hírül a Magyar Patrióták Közössége Erdei Iván tollából, hogy a délvidéki Németcsernye katolikus templomát “takarékossági” okokra hivatkozva az egyházvezetés saját határozatával lebontásra jelölte. Egyesületünk arra is felhívta a figyelmet, hogy további templomok kerültek végveszélybe: a módosi, a párdányi és a perlaszi. Felhívásunkat követően szerencsére több médium is foglalkozott a kérdéssel: a Magyar Nemzet online július 22-én közölt cikket A legegyszerűbb persze lebontani a templomot címmel, a Lánchíd RádióTemplomrombolás a Délvidéken címmel készített interjút Hetzmann Róberttel, egyesületünk vezetőjével. Később számos anyaországi, délvidéki és határon túli magyar sajtó is tudósított a borzasztó javaslatról.


Ezt a templomot is lerombolták volna…

A Magyar Patrióták Közössége eközben folyamatosan arra törekedett, hogy napirenden tartsa a délvidéki templomrombolások ügyét. Tudomásul vettük, hogy egyesületünket méltatlan támadások érhetik, ennek ellenére folytattuk a munkát. A nemzeti oldalon nagy felháborodást keltett hír végül magyar állami szintig is eljutott: 2014. augusztus 8-án budapesti kormányzati delegáció utazott a helyszínre. A látogatáson a magyar állam részéről a Nemzetpolitikai Államtitkárság, az Egyházi, Nemzetiségi és Civil Kapcsolatok Államtitkársága képviselői, valamint Diószegi László, a Teleki Alapítvány igazgatója vett részt. A találkozó eredményes volt: Német László megyéspüspök letett a bontási szándékról. A hajdanán Torontál vármegyéhez tartozó Németcsernye (Szerbcsernye), Módos és Párdány temploma megmenekült a bontócsákányoktól, sőt magyar állami támogatással hamarosan megkezdődik állagmegóvásuk.

A Válasz.hu-nak (a Heti Válasz online oldalának) nyilatkozó Diószegi László elmondta: „A probléma nem egyedi, de ilyen határozott bontási szándékkal még soha nem találkoztunk, inkább az épületek sorsára hagyása, lassú pusztulása jellemző. A templomok bontása több okból is nagyon rossz megoldás, egyrészt felháborítja, elkeseríti a megmaradt magyar szórványközösséget, másrészt eltünteti a magyarság történelmi jelenlétének utolsó nyomait egy olyan területen, ahol már csak ezek a templomok tanúskodnak a színes, soknemzetiségű múltról.”


A szakértők szerint mindhárom templom műemléki értéket képvisel. Különösen a módosit és a németcsernyeit emelhetjük ki: utóbbi értékes belső díszítése, neoklasszicista oltára kiemelkedő, az 1911-ben épült módosi neogótikus Nagyboldogasszony-templom pedig a Közép-Bánság legmagasabb temploma. Lebontásukat a Nagybecskereki Egyházmegye rossz, életveszélyes állapotukkal magyarázta. Ezzel szemben a küldöttség rávilágított, hogy egyik templom sincs végveszélyben, csupán karbantartásra szorulnak.

A magyar delegáció többórás tárgyalást folytatott a főpásztorral, aki – miután a magyar állam felajánlotta segítségét – meggondolta magát. A Válasz.hu tudósításából az is kiderült, hogy a helyi szerb polgármester sem értett egyet a németcsernyei templom lerombolásával. A Teleki László Alapítvány munkatársai még idén fel fogják mérni mindhárom templomot, az állagmegóvás munkálatai pedig ezt követően kezdődhetnek meg.

A Magyar Patrióták Közössége az alábbi közleményt adta ki az örömteli hír kapcsán:


Közlemény


A mai napon ismét bebizonyosodott, hogy van értelme annak a munkának, amelyet egyesületünk tagjai végeznek nap mint nap annak a kulturális örökségnek a megóvásáért és gyarapításáért, amelyet a magyar nép történelme során létrehozott. Németcsernye, Módos és Párdány műemléki értékű templomai megmenekültek az értelmetlen rombolástól. Három egyedi értékkel nem lettünk szegényebbek!

Gratulálunk Erdei Ivánnak, délvidéki tagtársunknak, aki ezt az egész lavinává vált kezdeményezést elindította. Köszönetet illeti mindazon kormányzati szerveket és tisztségviselőket, akik meghallották hangunkat, különösen Diószegi Lászlót, a Teleki László Alapítvány igazgatóját; továbbá köszönet mondunk Dr. Német László SVD nagybecskereki püspöknek, amiért végül a józan észre hallgatott.

A három bánsági templom megmentése a 2010-ben Budapest belvárosába, a Bécsi utcába tervezett Zeppelin-nagyberuházás meggátolásához hasonlítható eredmény. Ez a győzelem adjon erőt nekünk és barátainknak a folytatáshoz!

2014. augusztus 18.




2014. augusztus 11., hétfő

Továbbra is templomrombolások előkészülete zajlik, mert az egyház nem nemzetpolitikai alapon működik...


"Az egyház nem nemzetpolitikai alapon működik"

Beszélgetés dr. Német László SVD nagybecskereki katolikus püspökkel a németcsernyei templom sorsának apropójából — „Sorra bontják az állagában veszélyesnek, illetve teljesen elhagyottnak ítélt katolikus templomokat a Délvidéken, ráadásul egyházi utasításra.” Ez a mondat egy anyaországi lap online kiadásának cikkében jelent meg nemrégiben. Szerzője a Magyar Patrióták Közösségére hivatkozik, mely a nagybecskereki egyházmegye honlapján közzétett hivatalos közleményt vette alapul.

A közleményben valóban szerepel, hogy a papi szenátus támogatta a szerbcsernyei templom ledöntését, miután megvitatta a romos és a használaton kívül levő templomok, plébániák sorsát. Dr. Német László SVD nagybecskereki püspök nyílt levélben válaszolt a felvetésekre, ezért arra kértük, hogy fogadjon bennünket, és mondja el, a bombasztikus írások — ahogyan ő nevezte – mit fednek a valóságból. A püspök úr beszélgetésünk kezdetén rövid történelmi áttekintést adott.

— A nagybecskereki egyházmegye nagyon fiatal, II. Szent János Pál pápa alapította 1986. december 16-án. A trianoni békediktátumig Bánság a csanádi püspökség része volt, amelynek területét három részre szakították. 1923 és 1986 között a mostani egyházmegye egy apostoli kormányzósághoz tartozott, amelyet a Szentszék hozott létre az akkori Szerb—Horvát—Szlovén Királyság engedélyével. Abban az időben több mint 210 000 katolikus lakott itt, ebből 120 000 német anyanyelvű volt. 1944 októbere azonban hatalmas változást idézett elő, hiszen nem egészen egy év alatt 120 000 német katolikus tűnt el, és tizenegy papunkat ölték meg. Ezzel a kormányzóság hihetetlenül legyöngült, a megszálló csapatok, az átvonuló partizánok és a szovjet katonaság tizenhat templomot rögtön ledöntött. Bánátban a magyarokat kevésbé üldözték, mert 1941 és 1944 között ez a terület nem tartozott Magyarországhoz, itt inkább a németek számítottak ellenségnek. Az államosítás további épületeket ítélt lebontásra, mert a korábban németek lakta falvakban életveszélyessé váltak az üresen álló templomok. Az egyházunk próbált újraszerveződni, de ez mindenképpen hatalmas csapás volt számára. Szerintem ezt fontos elmondani, hogy megértsük, miként alakult ki a jelenlegi helyzet a későbbi egyházmegyében.

A második világháború előtt a bánsági apostoli kormányzóság gazdag és önellátó volt, a saját templomait rendben tudta tartani, iskolákat, árvaházat vezetett, volt egy bizonyos anyagi forrása. Az államosítás gazdaságilag legyöngítette az egyházat, mely utána évtizedeken át csak vegetált. Változást a hetvenes évek hoztak, amikor Nagybecskerek és Nagykikinda erős ipari központtá lettek, és a Németországban dolgozó vendégmunkások is hozták haza a pénzt. A 90-es évektől azonban egy újabb, hatalmas szegénységi hullám harapózott el, melynek még mindig nincs vége. A bánáti falvakban, különösen a román—magyar határ mellett minden harmadik-negyedik ház üres, a lakosság elöregedett, és most egy újabb kivándorlási folyamatnak vagyunk a tanúi. A keresztelések 1990-től a mintegy hatszázról tavaly már háromszázra estek vissza, az elhalálozás száma pedig a körülbelül ezernégyszáz személyről ezer alá süllyedt, ami szintén a fogyatkozásunkat jelzi. Minden évben nagyjából hatszáz hívőt vesztünk, de ebben nincsenek benne azok, akik elköltöztek.

A 2006-ban meghozott vagyon-visszaszármaztatási törvény még mindig gyerekcipőben jár, a nagybecskereki egyházmegye területén négy épületet kaptunk vissza, és öt holdnyi földet az igényelt ezerhatszázból.

* Önt 2008-ban rendelték az egyházmegye élére. Azóta milyen változásokra került sor?

— Az elődöm, Huzsvár atya valamivel több, mint két évtized alatt hét új templomot építtetett, de mindig ott, ahol szükség volt rá. Az egyház ugyanis nem nemzetpolitikai alapon működik, a legfontosabb feladata, hogy foglalkozzon az emberekkel, és hirdesse az evangéliumot. 2009-ben átrendeztük az egyházmegye jogi struktúráit, megszüntettük az üres, elhagyott egyházközségek fogalmát, minden templomot, imaházat — függetlenül attól, hogy van-e hívője — egy-egy élő plébániához írtunk. Lassan, de biztosan kezdtük felújítani vagy bővíteni a templomokat, és vannak olyan helyek is — bármilyen hihetetlenül hangzik —, ahol teljesen új közösség született. Belgrád a területének bővítéséhez 1954-ben elvette Bánát egy részét. Amikor az ember átkel a pancsovai hídon Nagybecskerek felé, jobbról-balról több mint tíz kilométer hosszan húzódnak az épületek. Borča városában (magyarul Óborcsa) a XIX. századtól katolikusok éltek, volt egy kis templomuk is. A településnek 1977-ben 30 000 lakosa volt, most több mint 100 000, és nagyon megnőtt a katolikusok száma. Az volt az első templom, melyet a püspöki szolgálatom alatt felújítottunk, most pedig lelkipásztori központot szeretnénk ott építeni. A fehértemplomi, csodálatos, barokk templom volt a második, amelyet renováltunk. Ezután következett a temeskutasi (guduricai) és a nagyszeredi templom, majd Márktelkén (Markovacon) a görögkatolikus templomon végeztünk munkálatokat. Versecen, Ürményházán, Pancsován a plébánia tetejét javítottuk, Ópáván a templomot szigeteltük, Bókán szintén a plébániát hoztuk rendbe. Surjánban teljesen új templomot építettünk, mert a régi, amely valójában csak imaház volt, 2009-ben összedőlt. Nem maradhat ki a felsorolásból Magyarcsernye, Torda, Törökbecse, Beodra, Csóka, Szaján, Tiszaszentmiklós, Törökkanizsa, Nezsény és Muzslya sem. Nagykikindán szeptember 27-én adjuk át az idősek otthonát, melyet elsősorban a nyugdíjas papjaink számára létesítettünk, de lesz benne hely a világi emberek számára is.

* És mi a helyzet Szerbcsernyén?

— Én Németcsernyének nevezném. A katolikus templom ugyanis Trianon előtt Németcsernyén volt. Az ottani plébánost a partizánok 1944 októberében szörnyű kínzások után kivégezték, a német ajkú lakosságot pedig elzavarták. A településnek azóta nincs helyben lakó papja. A plébániát az állam 1959-ben elbontatta. A településen három, esetleg öt gyakorló katolikus hívőnk van, esküvő legutóbb 1974-ben volt, keresztelő pedig 1997-ben, amikor az onnan elszármazottak érzelmi okokból visszajöttek, és ott tartották meg ezt az ünnepi eseményt. Misét eddig is évente egyszer tartottunk, húsvét vagy karácsony, esetleg a templombúcsú alkalmából. Nekem egyébként minden hívő fontos, oda is elmegyek, ahol csak egy bérmálkozó van. Nemrégiben a kétszáz lakost számláló Bikácson tartottam szentmisét, tizenhatan jöttek el, abból négyen pravoszlávok voltak, és nyolcan beszéltek magyarul. Olyan is előfordult már, hogy elmentem Melencére, ahol hivatalosan három hívőnk van, és senki sem jött el a szentmisére.
Németcsernye továbbra sem marad lelkipásztori jelenlét nélkül, akkor sem, ha elbontjuk a templomot, hiszen három-négy személynek egy szobában is lehet misézni. Surjánban százhúsz magyar él, abból hatvan katolikus, húszan gyakorolják is a hitüket, de ennyi embernek is építettünk új templomot, mert ott vannak, és kitartanak.

* Ez azt jelenti, hogy a németcsernyei katolikus templomnak valóban megpecsételődött a sorsa?

— Felmerül a kérdés, hogy mit csináljunk azokkal az épületeinkkel, amelyeket nem használunk, vagy romos állapotban vannak. Ez nem kapcsolódik a nemzetpolitikához, és itt tapasztalható az a téves álláspont, amelyet az utóbbi időben bizonyos magyar közösségek — melyek nem ismerik az itteni helyzetet — hangoztatnak, és magyarkodással próbálnak pontokat szerezni Budapesten. Én 2009 óta nyíltan beszélek erről a témáról, de a folyamat még korántsem közeledik a végéhez. Az egyházjog által előírt feltételek teljesültek, a papi szenátus megtárgyalta és támogatta az ügyet, de a döntést nekem kell aláírnom, vállalnom. A következő lépés, hogy a németcsernyei templomot megfosztjuk a szakrális jellegétől, mert templomot soha sem rombolunk le. A szekularizáció után az épület bontásra ítélhető, amelyhez az engedélyt a helyi önkormányzattól kell kérnünk.

* Püspök úr, nem tart attól, hogy ezzel a döntéssel felháborodást kelt az itteni hívők körében, és veszít a népszerűségéből?

— Akik eddig hozzászóltak a témához, sajnos nemzetpolitikai érveket hangsúlyoztak. A németcsernyei templomot magyarnak kiáltották ki, a nagybecskereki egyházmegye is magyar lett, pedig ez nem így van. Értem, hogy ez sokaknak nemzetpolitikailag nagyon fontos, de az ügy élét az is tompítja egy kicsit, hogy Magyarország 1941-ben Bánátot nem kérte vissza, csak Bácskát.
Érdemes az anyagi feltételekről is beszélni. A püspökség költségvetésében vannak bánsági források, melyek a híveinktől származnak, szerbiai pályázatok és anyagi eszközök, valamint a külföldi segély. A Szerbiából érkező pénz a büdzsénk 15 százalékát teszi ki, 85 százaléka külföldről érkezik. Ebben a részben az anyaországi támogatás nem egészen 10 százalékos, 90 százalék pedig három országból: Németországból, Amerikából és Olaszországból származik.

A németcsernyei templom ügyét nem a mi híveink vetették fel. Én inkább azt tartom fontosnak, hogy a jövőnk legyen reményteljesebb, és ne húzzuk magunk után a múlt koloncát. Nem a népszerűség miatt jöttem vissza harminc év után az Európai Unióból. Nekem van egy feladatom, mellyel a Szentatya megbízott, és az egyházmegye javát kell szem előtt tartanom.

Hét Nap, 2014. 8. 6., LXIX. évfolyam 32. szám 


Továbbra is templomrombolások előkészülete zajlik


Közlemény


A Hét Nap című Délvidéken megjelenő magyar nyelvű hetilap LXIX. évfolyamának 32. számában (2014. augusztus 6.) megjelent egy interjú Német László nagybecskereki megyéspüspökkel Tóth Lívia tollából, elsősorban a lebontásra ítélt bánsági-végvidéki templomok sorsáról. Mint ismeretes, az egyházmegye szenátusa nemrégiben több magyar szórványközösség templomának lebontását helyezte kilátásba. A németcsernyei (szerbcsernyei) katolikus templom lerombolásáról döntés is született.

A Hét Nap hasábjain megjelent tudósítás azonban amellett, hogy megnevezi a Magyar Patrióták Közösségét és minősíti az általunk elindított templommentő felhívást, elfelejtette a „másik fél”, azaz a mi álláspontunkat is közzétenni. Ezúton közleményben kívánjunk ezt a hiányosságot pótolni.

Ez az interjú mindenképpen történelmi jelentőségű a délvidéki templomrombolások története szempontjából. Német László ugyanis nyíltan kinyilatkoztatta, hogy egyházát nem tekinti magyar szervezetnek, sőt nemzetpolitikai érveket egyáltalán nem hajlandó méltányolni, holott az egyházmegye híveinek döntő többsége magyar nemzetiségű, bevételeinek jelentős része pedig Magyarországról származik.

Német László azt a nem mindennapi erőfeszítést, amelyet a délvidéki szórvány magyar emlékeiért teszünk, magyarkodásnak nevezte, azt állítva, hogy nem ismerjük a bánsági helyzetet. Ezeket a rágalmakat határozottan visszautasítjuk. A valóság ezzel szemben az, hogy a németcsernyei templomrombolásra éppen a Nagybecskereki Egyházmegye területén élő tagtársunk hívta fel a figyelmet.

Megjegyezzük továbbá, hogy Német László úr több megkeresésünket válasz nélkül hagyta, mondván, hogy „tudtommal mi nem vagyunk levelezési viszonyban.”

Ha a délvidéki római katolikus egyház valóban az emberekkel kíván foglalkozni, akkor fel kell vállalnia a nemzetpolitikát is. Szilárd meggyőződésünk, hogy a Német úr által tanúsított hozzáállás, az elfogyó gyülekezetekhez tartozó templomok lerombolása nem szolgálja a magyarság és a katolikus hit ügyét.

Figyelemre méltó, hogy Német László szerint a templomrombolás folyamata „még korántsem közeledik a végéhez.” A nagybecskereki hívek püspöke így nyilatkozott: „A következő lépés, hogy a németcsernyei templomot megfosztjuk a szakrális jellegétől, mert templomot soha sem rombolunk le. A szekularizáció után az épület bontásra ítélhető, amelyhez az engedélyt a helyi önkormányzattól kell kérnünk.”

A következő költői kérdések fogalmazódtak meg bennünk: Vajon van-e erkölcsi alapja ennek az érvelésnek? Van-e közülünk bárkinek joga egy több mint kétszáz éves templomot szakrális jellegétől megfosztani („szekularizálni”), majd nemes egyszerűséggel lebontani? Van-e közülünk bárkinek joga akár egyetlen közösségről lemondani?Budapest, 2014. augusztus 10.




Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin