Pótolhatatlan kincseket pusztíthatnak el a Bánságban

A Magyar Patrióták Közössége szakmai csapata 2014. november 22-23-án a Bánságban járt, hogy felmérje a nagybecskereki püspökség által idén nyáron bejelentett templomrombolás által érintett műemlékeket, egyházi épületeket. Egyesületünk hívta fel a figyelmet arra, hogy az egyházmegye szenátusa összesen hét templom lebontását helyezte kilátásba arra hivatkozva, hogy a gyülekezetek megfogyatkozása miatt fenntartásuk nem jövedelmező. A szóban forgó épületek Aracs, Párdány, Ópáva, Perlaszváros, Módos, Németcsernye és Galagonyás településeken találhatók. Azóta egyéb nyilatkozatokból tudni lehet, hogy a veszélyeztetett egyházi épületek száma ennél is nagyobb. A mostani látogatás a Bánság szerbiai területének északi részét érintette. Értékfelmérő helyszíni munkánkat 2015 elején az egyházmegye déli vidékén folytatjuk majd.

A bontásra ítélt németcsernyei templom

Németcsernye (más néven Szerbcsernye) az egyetlen bánsági település, amely esetében a katolikus templom lebontásáról már egyházi határozat is született. Az építészeti és történeti értékek dokumentálása céljából felmértük a veszélybe került templomot. Szakembereink egybehangzó véleménye szerint az épület nem életveszélyes, így mindenképpen megmenthető. Találkoztunk a helyi gyülekezet képviselőivel is, akik aláírásgyűjtéssel is tiltakoznak a püspökség érthetetlen döntése ellen. A Magyar Patrióták Közössége személyesen győződött meg arról, hogy a németcsernyei templomnak élő és élni akaró gyülekezete van. Az egyházvezetés ennek ellenére kitart az eredeti elképzelés mellett, amelynek jegyében a misézést is megszüntették, a templom több értékes kegytárgyát pedig elszállíttatták.

Sajtótájékoztató Németcsernyén – Hetzmann Róbert elnök

Németcsernyén a templom és a gyülekezet felmérését követően egyesületünk a helyi hívekkel közösen sajtótájékoztatót tartott, amelyről délvidéki és anyaországi médiumok tudósítottak. Hetzmann Róbert, a Magyar Patrióták Közösségének elnöke elmondta: elsősorban a magyar kormánytól várjuk az anyagi megoldást, s mivel erre kézzel fogható ígéret van, a püspökség nem bonthatja le a templomokat. A helybeliek felháborodva számoltak be arról az esetről, amikor a püspök az egyik vasárnapon villámlátogatást tett a templomban, és a híveket szidalmazta. A jelenlegi gyülekezet kb. 90%-a magyar nemzetiségű, a többiek – néhány horvátot kivéve – németek.

Párdány templomát is meg lehetne menteni

Hasonlóképpen menthetőnek láttuk a valóban rendkívül lepusztult párdányi templom helyzetét is. Sajnos, az értékes belső tárgyak elvitele a püspökség részéről már ezen a helyen is megkezdődött. Ennek ellenére számos értékes építészeti részletet és berendezési tárgyat rejt magában az épület. A vizesedés megszüntetése érdekében ugyanakkor haladéktalanul fel kell lépni. A hajdani járásszékhely mezőváros katolikus lakossága napjainkra valóban csaknem elfogyott, ám van, aki még ragaszkodik a templomhoz. A megmaradt magyarok mellett a település szerb nemzetiségű lakói is ellenzik az épület ledöntését.

Módos templomának rózsaablaka – részlet

Pompás templombelső – sajnos, 

egyes értékes berendezési tárgyait már elszállították

A lebontásra kijelölt templomok közül művészettörténeti szempontból a módosi képviseli a legnagyobb értéket. Ez a hatalmas, neogótikus stílusú Nagyboldogasszony-templom 1911-ben épült, a bánsági svábok integrációjának szimbóluma. A partizánok 1944-es bevonulásáig német-magyar többségű település templomának színes ólomüvegein magyar szentekkel, magyar feliratokkal találkozhatunk. Nem marad el az ábrázolásokon a Szent Korona Szent István általi, Szűz Mária részérő történő felajánlása sem. A neogótika a Béccsel szembeni függetlenedés óhaját, az önálló magyar államiság pártolását fejezi ki. Érthetetlen, hogy miközben a gyülekezetnek még az egyházmegyei adatok szerint 330 magyar ajkú híve van, a templomot kultúrtörténeti és művészeti értékei ellenére lebontanák, a katolikusokat pedig a szomszédos Káptalanfalva gyülekezetéhez csatolnák.

A templom rendkívüli művészeti és kultúrtörténeti értéket képvisel

Szent István felajánlja a Szent Koronát – Ez is pusztuljon?!

A módosi templom külseje is rendkívül gazdagon díszített

Bár a püspökség ellentmondásosan nyilatkozott a lerombolás szándékát illetően, Módoson azok a hívek, akikkel találkoztunk, megerősítették eredeti értesüléseinket. Azt mondták, tudomásuk szerint a templomrombolásra azért van szükség, mert a püspökség így kívánja őket megmenteni attól, nehogy imádság közben a „roskadozó” épület maga alá temesse a gyülekezetet. A valóságban az épületnek nincsenek komoly szerkezeti-statikai problémái, valóban rossz esztétikai állapotát ugyanakkor nagyrészt az elhanyagoltság okozza. Az értékes díszítések több mint 80%-át épségben találtuk, így a neogótikus mellékoltárokat és a kiváló állapotú padsorokat. Módos templomának megmentése kiemelt nemzeti érdek.

Perlaszváros csaknem 250 éves templomáért rajtunk kívül a helyi hívek is küzdenek

A hírekbe eddig nem került be Perlaszváros (Perlez), amelynek 1770-ben épült barokk katolikus templomát szintén le kívánja bontani a nagybecskereki egyházmegye, a mellette álló, érett eklektikus plébániával együtt. A nemzetiségileg vegyes (magyar-német-bolgár) helyi katolikus közösség tagjaival is találkoztunk, akik már szervezkednek templomuk megmentéséért. Hasonló sorsra juthat Klári falu istenháza is, ha a híveknek nem sikerül megmenteniük a helyi istenházát a rombolás szándékától. Más falvakat is meglátogattunk, amelyek közül Bocsár és Nagybikács templomát találtuk veszélyben. Ez utóbbi templomok sorsáról az egyházmegye egyelőre nem nyilatkozott, de a helyi hívek értesülései aggodalomra adnak okot. A Magyar Patrióták Közössége szakmai csapata járt továbbá az aracsi városi templomnál is, amely esetébe ugyanakkor a lebontás jeleit nem tapasztaltuk.

Klári temploma

Rendkívül értékes relikviákat találtunk – ezekről feljegyzés készült

Az úton nyolc szakember vehetett részt, akik külön-külön valamely szakterületért felelősek. Így többek között építész, bútorrestaurátor, örökségvédelmi szakértő, szórványkutató, történelemtanár és fényképész is közreműködött. A helyszíni jegyzetek és a feldolgozott szakirodalom alapján a teljes dokumentációt egy jelentésben fogjuk összefoglalni, amit a magyar kormány és a nagybecskereki püspökség is meg fog kapni. Ebben javaslatot teszünk a szükséges intézkedésekre, valamint értékeljük az egyes objektumokat abból a szempontból, hogy mekkora jelentőséggel bírnak az egyetemes magyar kultúra és a helyi közösségek szempontjából. Ezt a jelentést honlapunkon bárki számára ingyenesen megtekinthető módon nyilvánosságra fogjuk hozni.

A munka pillanatképei

Köszönet illeti Dabas Város Önkormányzatát az értékfelmérő látogatás megvalósulásához nyújtott támogatásáért!

2014. november 29.

Magyar Patrióták Közössége 

 Fényképezte: Pacsuta Péter János

Továbbra is templomrombolások előkészülete zajlik, mert az egyház nem nemzetpolitikai alapon működik...

"Az egyház nem nemzetpolitikai alapon működik"

Beszélgetés dr. Német László SVD nagybecskereki katolikus püspökkel a németcsernyei templom sorsának apropójából — „Sorra bontják az állagában veszélyesnek, illetve teljesen elhagyottnak ítélt katolikus templomokat a Délvidéken, ráadásul egyházi utasításra.” Ez a mondat egy anyaországi lap online kiadásának cikkében jelent meg nemrégiben. Szerzője a Magyar Patrióták Közösségére hivatkozik, mely a nagybecskereki egyházmegye honlapján közzétett hivatalos közleményt vette alapul.

A közleményben valóban szerepel, hogy a papi szenátus támogatta a szerbcsernyei templom ledöntését, miután megvitatta a romos és a használaton kívül levő templomok, plébániák sorsát. Dr. Német László SVD nagybecskereki püspök nyílt levélben válaszolt a felvetésekre, ezért arra kértük, hogy fogadjon bennünket, és mondja el, a bombasztikus írások — ahogyan ő nevezte – mit fednek a valóságból. A püspök úr beszélgetésünk kezdetén rövid történelmi áttekintést adott.

— A nagybecskereki egyházmegye nagyon fiatal, II. Szent János Pál pápa alapította 1986. december 16-án. A trianoni békediktátumig Bánság a csanádi püspökség része volt, amelynek területét három részre szakították. 1923 és 1986 között a mostani egyházmegye egy apostoli kormányzósághoz tartozott, amelyet a Szentszék hozott létre az akkori Szerb—Horvát—Szlovén Királyság engedélyével. Abban az időben több mint 210 000 katolikus lakott itt, ebből 120 000 német anyanyelvű volt. 1944 októbere azonban hatalmas változást idézett elő, hiszen nem egészen egy év alatt 120 000 német katolikus tűnt el, és tizenegy papunkat ölték meg. Ezzel a kormányzóság hihetetlenül legyöngült, a megszálló csapatok, az átvonuló partizánok és a szovjet katonaság tizenhat templomot rögtön ledöntött. Bánátban a magyarokat kevésbé üldözték, mert 1941 és 1944 között ez a terület nem tartozott Magyarországhoz, itt inkább a németek számítottak ellenségnek. Az államosítás további épületeket ítélt lebontásra, mert a korábban németek lakta falvakban életveszélyessé váltak az üresen álló templomok. Az egyházunk próbált újraszerveződni, de ez mindenképpen hatalmas csapás volt számára. Szerintem ezt fontos elmondani, hogy megértsük, miként alakult ki a jelenlegi helyzet a későbbi egyházmegyében.

A második világháború előtt a bánsági apostoli kormányzóság gazdag és önellátó volt, a saját templomait rendben tudta tartani, iskolákat, árvaházat vezetett, volt egy bizonyos anyagi forrása. Az államosítás gazdaságilag legyöngítette az egyházat, mely utána évtizedeken át csak vegetált. Változást a hetvenes évek hoztak, amikor Nagybecskerek és Nagykikinda erős ipari központtá lettek, és a Németországban dolgozó vendégmunkások is hozták haza a pénzt. A 90-es évektől azonban egy újabb, hatalmas szegénységi hullám harapózott el, melynek még mindig nincs vége. A bánáti falvakban, különösen a román—magyar határ mellett minden harmadik-negyedik ház üres, a lakosság elöregedett, és most egy újabb kivándorlási folyamatnak vagyunk a tanúi. A keresztelések 1990-től a mintegy hatszázról tavaly már háromszázra estek vissza, az elhalálozás száma pedig a körülbelül ezernégyszáz személyről ezer alá süllyedt, ami szintén a fogyatkozásunkat jelzi. Minden évben nagyjából hatszáz hívőt vesztünk, de ebben nincsenek benne azok, akik elköltöztek.

A 2006-ban meghozott vagyon-visszaszármaztatási törvény még mindig gyerekcipőben jár, a nagybecskereki egyházmegye területén négy épületet kaptunk vissza, és öt holdnyi földet az igényelt ezerhatszázból.

* Önt 2008-ban rendelték az egyházmegye élére. Azóta milyen változásokra került sor?

— Az elődöm, Huzsvár atya valamivel több, mint két évtized alatt hét új templomot építtetett, de mindig ott, ahol szükség volt rá. Az egyház ugyanis nem nemzetpolitikai alapon működik, a legfontosabb feladata, hogy foglalkozzon az emberekkel, és hirdesse az evangéliumot. 2009-ben átrendeztük az egyházmegye jogi struktúráit, megszüntettük az üres, elhagyott egyházközségek fogalmát, minden templomot, imaházat — függetlenül attól, hogy van-e hívője — egy-egy élő plébániához írtunk. Lassan, de biztosan kezdtük felújítani vagy bővíteni a templomokat, és vannak olyan helyek is — bármilyen hihetetlenül hangzik —, ahol teljesen új közösség született. Belgrád a területének bővítéséhez 1954-ben elvette Bánát egy részét. Amikor az ember átkel a pancsovai hídon Nagybecskerek felé, jobbról-balról több mint tíz kilométer hosszan húzódnak az épületek. Borča városában (magyarul Óborcsa) a XIX. századtól katolikusok éltek, volt egy kis templomuk is. A településnek 1977-ben 30 000 lakosa volt, most több mint 100 000, és nagyon megnőtt a katolikusok száma. Az volt az első templom, melyet a püspöki szolgálatom alatt felújítottunk, most pedig lelkipásztori központot szeretnénk ott építeni. A fehértemplomi, csodálatos, barokk templom volt a második, amelyet renováltunk. Ezután következett a temeskutasi (guduricai) és a nagyszeredi templom, majd Márktelkén (Markovacon) a görögkatolikus templomon végeztünk munkálatokat. Versecen, Ürményházán, Pancsován a plébánia tetejét javítottuk, Ópáván a templomot szigeteltük, Bókán szintén a plébániát hoztuk rendbe. Surjánban teljesen új templomot építettünk, mert a régi, amely valójában csak imaház volt, 2009-ben összedőlt. Nem maradhat ki a felsorolásból Magyarcsernye, Torda, Törökbecse, Beodra, Csóka, Szaján, Tiszaszentmiklós, Törökkanizsa, Nezsény és Muzslya sem. Nagykikindán szeptember 27-én adjuk át az idősek otthonát, melyet elsősorban a nyugdíjas papjaink számára létesítettünk, de lesz benne hely a világi emberek számára is.

* És mi a helyzet Szerbcsernyén?

— Én Németcsernyének nevezném. A katolikus templom ugyanis Trianon előtt Németcsernyén volt. Az ottani plébánost a partizánok 1944 októberében szörnyű kínzások után kivégezték, a német ajkú lakosságot pedig elzavarták. A településnek azóta nincs helyben lakó papja. A plébániát az állam 1959-ben elbontatta. A településen három, esetleg öt gyakorló katolikus hívőnk van, esküvő legutóbb 1974-ben volt, keresztelő pedig 1997-ben, amikor az onnan elszármazottak érzelmi okokból visszajöttek, és ott tartották meg ezt az ünnepi eseményt. Misét eddig is évente egyszer tartottunk, húsvét vagy karácsony, esetleg a templombúcsú alkalmából. Nekem egyébként minden hívő fontos, oda is elmegyek, ahol csak egy bérmálkozó van. Nemrégiben a kétszáz lakost számláló Bikácson tartottam szentmisét, tizenhatan jöttek el, abból négyen pravoszlávok voltak, és nyolcan beszéltek magyarul. Olyan is előfordult már, hogy elmentem Melencére, ahol hivatalosan három hívőnk van, és senki sem jött el a szentmisére.
Németcsernye továbbra sem marad lelkipásztori jelenlét nélkül, akkor sem, ha elbontjuk a templomot, hiszen három-négy személynek egy szobában is lehet misézni. Surjánban százhúsz magyar él, abból hatvan katolikus, húszan gyakorolják is a hitüket, de ennyi embernek is építettünk új templomot, mert ott vannak, és kitartanak.

* Ez azt jelenti, hogy a németcsernyei katolikus templomnak valóban megpecsételődött a sorsa?

— Felmerül a kérdés, hogy mit csináljunk azokkal az épületeinkkel, amelyeket nem használunk, vagy romos állapotban vannak. Ez nem kapcsolódik a nemzetpolitikához, és itt tapasztalható az a téves álláspont, amelyet az utóbbi időben bizonyos magyar közösségek — melyek nem ismerik az itteni helyzetet — hangoztatnak, és magyarkodással próbálnak pontokat szerezni Budapesten. Én 2009 óta nyíltan beszélek erről a témáról, de a folyamat még korántsem közeledik a végéhez. Az egyházjog által előírt feltételek teljesültek, a papi szenátus megtárgyalta és támogatta az ügyet, de a döntést nekem kell aláírnom, vállalnom. A következő lépés, hogy a németcsernyei templomot megfosztjuk a szakrális jellegétől, mert templomot soha sem rombolunk le. A szekularizáció után az épület bontásra ítélhető, amelyhez az engedélyt a helyi önkormányzattól kell kérnünk.

* Püspök úr, nem tart attól, hogy ezzel a döntéssel felháborodást kelt az itteni hívők körében, és veszít a népszerűségéből?

— Akik eddig hozzászóltak a témához, sajnos nemzetpolitikai érveket hangsúlyoztak. A németcsernyei templomot magyarnak kiáltották ki, a nagybecskereki egyházmegye is magyar lett, pedig ez nem így van. Értem, hogy ez sokaknak nemzetpolitikailag nagyon fontos, de az ügy élét az is tompítja egy kicsit, hogy Magyarország 1941-ben Bánátot nem kérte vissza, csak Bácskát.
Érdemes az anyagi feltételekről is beszélni. A püspökség költségvetésében vannak bánsági források, melyek a híveinktől származnak, szerbiai pályázatok és anyagi eszközök, valamint a külföldi segély. A Szerbiából érkező pénz a büdzsénk 15 százalékát teszi ki, 85 százaléka külföldről érkezik. Ebben a részben az anyaországi támogatás nem egészen 10 százalékos, 90 százalék pedig három országból: Németországból, Amerikából és Olaszországból származik.

A németcsernyei templom ügyét nem a mi híveink vetették fel. Én inkább azt tartom fontosnak, hogy a jövőnk legyen reményteljesebb, és ne húzzuk magunk után a múlt koloncát. Nem a népszerűség miatt jöttem vissza harminc év után az Európai Unióból. Nekem van egy feladatom, mellyel a Szentatya megbízott, és az egyházmegye javát kell szem előtt tartanom.

TÓTH Lívia 

Hét Nap, 2014. 8. 6., LXIX. évfolyam 32. szám 

Továbbra is templomrombolások előkészülete zajlik

Közlemény

A Hét Nap című Délvidéken megjelenő magyar nyelvű hetilap LXIX. évfolyamának 32. számában (2014. augusztus 6.) megjelent egy interjú Német László nagybecskereki megyéspüspökkel Tóth Lívia tollából, elsősorban a lebontásra ítélt bánsági-végvidéki templomok sorsáról. Mint ismeretes, az egyházmegye szenátusa nemrégiben több magyar szórványközösség templomának lebontását helyezte kilátásba. A németcsernyei (szerbcsernyei) katolikus templom lerombolásáról döntés is született.

A Hét Nap hasábjain megjelent tudósítás azonban amellett, hogy megnevezi a Magyar Patrióták Közösségét és minősíti az általunk elindított templommentő felhívást, elfelejtette a „másik fél”, azaz a mi álláspontunkat is közzétenni. Ezúton közleményben kívánjunk ezt a hiányosságot pótolni.

Ez az interjú mindenképpen történelmi jelentőségű a délvidéki templomrombolások története szempontjából. Német László ugyanis nyíltan kinyilatkoztatta, hogy egyházát nem tekinti magyar szervezetnek, sőt nemzetpolitikai érveket egyáltalán nem hajlandó méltányolni, holott az egyházmegye híveinek döntő többsége magyar nemzetiségű, bevételeinek jelentős része pedig Magyarországról származik.

Német László azt a nem mindennapi erőfeszítést, amelyet a délvidéki szórvány magyar emlékeiért teszünk, magyarkodásnak nevezte, azt állítva, hogy nem ismerjük a bánsági helyzetet. Ezeket a rágalmakat határozottan visszautasítjuk. A valóság ezzel szemben az, hogy a németcsernyei templomrombolásra éppen a Nagybecskereki Egyházmegye területén élő tagtársunk hívta fel a figyelmet.

Megjegyezzük továbbá, hogy Német László úr több megkeresésünket válasz nélkül hagyta, mondván, hogy „tudtommal mi nem vagyunk levelezési viszonyban.”

Ha a délvidéki római katolikus egyház valóban az emberekkel kíván foglalkozni, akkor fel kell vállalnia a nemzetpolitikát is. Szilárd meggyőződésünk, hogy a Német úr által tanúsított hozzáállás, az elfogyó gyülekezetekhez tartozó templomok lerombolása nem szolgálja a magyarság és a katolikus hit ügyét.

Figyelemre méltó, hogy Német László szerint a templomrombolás folyamata „még korántsem közeledik a végéhez.” A nagybecskereki hívek püspöke így nyilatkozott: „A következő lépés, hogy a németcsernyei templomot megfosztjuk a szakrális jellegétől, mert templomot soha sem rombolunk le. A szekularizáció után az épület bontásra ítélhető, amelyhez az engedélyt a helyi önkormányzattól kell kérnünk.”

A következő költői kérdések fogalmazódtak meg bennünk: Vajon van-e erkölcsi alapja ennek az érvelésnek? Van-e közülünk bárkinek joga egy több mint kétszáz éves templomot szakrális jellegétől megfosztani („szekularizálni”), majd nemes egyszerűséggel lebontani? Van-e közülünk bárkinek joga akár egyetlen közösségről lemondani?Budapest, 2014. augusztus 10.

Magyar Patrióták Közössége

Forrás: Bozóki Antal (hon)lapja

Templomrombolás a Bánságban – Levélváltás a nagybecskereki püspökkel

A Magyar Patrióták Közösség a napokban adott hírt arról, hogy veszélybe került a Bánság több szórványmagyar településének temploma azáltal, hogy a Nagybecskereki Egyházmegye a ledöntésükre tett javaslatot. Szerbcsernye (Németcsernye) katolikus temploma esetén már ki is hirdették az “ítéletet.” A nagybecskereki megyéspüspök levelet írt a templomrombolással kapcsolatban. Az üzenetet Bővíz László beodrai plébános, az egyházmegye sajtóirodájának koordinátora juttatta el az egyesülethez a facebookon. A szöveget változtatás nélkül:

A legegyszerűbb persze lebontani a templomot – Ezzel a bombasztikus címmel jelent meg a Magyar Nemzet on-line kiadásában 2014. július 22-én egy cikk Bucsy Levente tollából (lásd: http://mno.hu/hatarontul/a-legegyszerubb-persze-lebontani-a-templomot-1238322), amely nagyjában átveszi a néhány nappal korábban világot látott, Hetzmann Róbert úr nevével fémjelzett videó-felvételt és a Magyar Patrioták Közössége honlapján megjelent hasonló tartalmú szövegét. (A videót meg lehet tekinteni a következő internet címem: http://mno.hu/videok/104120; a szöveget pedig a következő helyen:http://www.magyarpatriotak.hu/lebontjak-a-szerbcsernyei-templomot).

Először is szeretném előrebocsátani, hogy nem is olyan egyszerű lebontani egy katolikus templomot. A Katolikus Egyháznak világos és inkább visszafogó, mint támogató törvénycikkelyei vannak ezzel kapcsolatban. De ha sikerül is ezeket a feltételeket teljesíteni, csak akkor lehet az adott állam törvényei értelmében kérvényezni egy nem templommá nyilvánított épület lebontását. Kényes ügy.

A Magyar Patrioták Közössége a helység nevét a Trianoni békediktátum utáni formájában hozza. Trianon előtt a katolikus templom Német Csernyén volt. Egy jó patriótának ezt illene tudni.

1944. október 4-én a bevonuló, kommunista ideológiától és bosszúvágytól ittas partizánok nagyon kegyetlen módon, hosszas kínzások után ölték meg a templom utolsó plébánosát, Brunet Ferenc atyát. Bucsy úr rövid mondata, hogy „a lelkipásztort a püspök máshová vezényelte” minden igazságot nélkülöz, hisz 1944 októberétől a faluban nem lakott pap, habár a közösségnek még ma is van nem helyben lakó plébánosa (meg lehet nézni a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján).

Furcsának találom, hogy egy fiatal újságíró, akit az MKPK 2013. január 24-én Szalézi ösztöndíjjal jutalmazott, nem tudja, hogy a Katolikus Egyház nem „magyar egyház”. Szerbiában, a Nagybecskereki Egyházmegye területén, rendszeresen négy nyelvet használunk: magyart, horvátot, csehet és szerbet, kisebb rendszerességgel pedig még románt, szlovákot és németet. Teljesen érthetetlen számomra, ha valaki a Nagybecskereki Egyházmegyét „magyarnak” és nem katolikusnak titulálja, mint ahogy Bucsy úr a cikkében teszi. És: az Egyházmegye területén nem minden magyar katolikus, vannak más felekezetkehez tartozók, vagy vallásukat nem gyakorló praktikus ateisták is (érdekes lenne azt mondani Magyarországon, hogy „gyakorlatilag minden magyar katolikus”. Mit szólnának hozzá a más történelmi egyházak tagjai?).
Az Egyházmegye első püspöke, msgr. Huzsvár László, 7 új templomot építettet, amióta pedig én vettem át az Egyházmegye vezetését, több mint 10 templomot és plébániát újítottunk fel. De mindig ott, ahol vannak hívek, és a hívek szükségletei ezt megkövetelik. Olyan elhagyatott katolikus templomokat, ahol még a templom kulcsát is egy baráti, görög-keleti (ortodox) hívőnél van, gondolom, hogy nem kell mindenáron fenntartani.

Hetzmann úr megjegyzése, hogy „példát kellene venni éppen a magyarországi szerbekről, akik még akkor is ’egyben tartanak’ templomokat, amikor egy adott településen már nincsenek is jelen” szépen hangzik, ha tudjuk, hogy miért van ez így. Hertzmann úr megnézheti a Magyar Kormány által nyílván tartott adatokat arról, hogy a kb. 4000 főt számoló Szerb Ortodox Egyház mennyi pénzt kap évenként működési támogatás címén. Sok szerencsét kívánok neki viszont ahhoz, hogy egy hasonló számot találjon a szerbiai Kormány adatai között. Sajnos, nem fog találni ilyent, mert ilyesmi nem is létezik.

A német csernyei templom fejújítása kb. 150 ezer Euróba kerülne. Ha Bucsy úr és a Magyar Patrioták Közössége szeretné támogatni ennek a hívek nélküli templomnak a fennmaradását, meg tudom adni a Nagybecskereki Egyházmegye forint és deviza számláját. Minden egyes forintra vagy Euróra az Egyházmegye még egyet hozzá fog ad. Ha Önök összegyűjtenek 75 ezer Eurót, mi hozzáadjuk a többit. Hagyjunk már „kulturális lábnyomokat” magunk mögött, ahogy ezt Hetzmann úr olyan kedvesen fogalmazza meg cikkében!

Befejezésül szeretném megkérni Önöket, hogy a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján szereplő híreket legyenek szívesek figyelmesebben elolvasni. Előre is köszönöm.

Dr. Német László 

SDV/ Dr. Ladislav Nemet SVD

nagybecskereki katolikus püspök

A nagybecskereki püspöknek küldött válasz:

Tisztelt Püspök Úr!

Volt szerencsénk internetes formában kézhez venni a szerbcsernyei római katolikus templom lebontásával kapcsolatban írt levelét, amelyet a napokban Bővíz László  juttatott el hozzánk fellépéseinkre küldött válaszként. Bár levele szomorúsággal töltött el, mindenképpen köszönetet mondok azért, hogy az általunk felvetett problémára válaszolt. Mivel levelét nagy nyilvánosság számára is hozzáférhető módon tette közzé, ezért nyílt levél megírása mellett döntöttem.

Szerepel ugyanis az Ön állításai között néhány olyan információ, amely – úgy érezzük – pontosításra szorul.
Valóban, „a helység nevét a Trianoni békediktátum utáni formájában” használtuk, ugyanakkor – ha tudósításainkat figyelmesen elolvasta, láthatta – a falu eredeti nevét is megemlítettük. Éppen a Nagybecskereki Főegyházmegye azon határozata, amely az eredetileg németcsernyei katolikus templom lebontását elrendelte, használja a Szerbcsernye elnevezést. Két korábban itt lévő települést, a döntően szerbek lakta (Rác-)Csernyét és az egykori német-magyar lakosságú Németcsernyét egyesítették ezen a néven (Srpska Crnja).

A Nagybecskereki Egyházmegye 40 plébániájából 27 teljesen magyar, további 9 részben magyar nyelvű. Ez a plébániák 90%-át jelenti. Nem vitatjuk, hogy a Bánságban élő katolikusok nem mindnyájan magyarok, de nem tekinthetünk el attól, hogy a hívek túlnyomó többsége magyar és számukra gyakorta az egyház jelenti az egyetlen közösségmegtartó intézményt. Sajnálnánk, ha a Nagybecskereki Egyházmegye nemzetmegtartó küldetéséről önként lemondana. Véleményünk szerint az egyházak feladata túlmutat a lelki gondozáson, igenis fel kell vállalniuk az emberi közösségek megszervezését, megtartását. Semmiféle egyházpolitika nem vezethet sikerre, amely nem vállal közösséget a hívekkel és kultúrájukkal, nemzeti identitásukkal!
A napokban a Délvidéket járva döbbenten láttuk, hogy magyarok ezrei – akárcsak a moldvai Csángóföldön – nem hallgathatják anyanyelvükön a szentmiséket. A Szerémségben élő magyarok zöme katolikus, mégis egyetlen templomban sincs magyar igehirdetés. A hívek minden tiltakozásuk ellenére horvátul kénytelenek hallgatni az Isten igéjét még olyan falvakban is, ahol horvátok nem is élnek.

Ön azt írja, hogy mi egy hívek nélküli templom fennmaradását szorgalmazzuk. A 2002-es népszámlálás szerint a település 4383 lakosából 163 (3,7%) még magyar volt. Szerbcsernyén a magyarok katolikusok. Az Ön által közölteknek ellentmond az egyházmegye adatbázisa is, amely Szerbcsernyéről mint a magyarcsernyei egyházközség fíliájáról, leány-egyházközségéről ír, a hívek számát 150 főre téve, megállapítva, hogy az igehirdetés nyelve a magyar.

Valóban nehéz feladatnak tűnik 150.000 euró (kb. 45 millió Ft) előteremtése. Igen valószínű, hogy erre a szórványsorba került helyi közösség már nem lenne képes. Ebben az esetben össze kell fogni az egyházmegyében vagy pályázni kell határon túli magyar örökség megóvása érdekében. Az ugyanakkor, hogy a felújítás sokba kerülne, semmiképpen sem indokolhatja egy templom lerombolását! Százötven szórványban élő magyar embernek adott eddig hitet, mutatott irányt a templom tornya. Ha Önök a templomot tényleg lebontják, ezzel felszámolják a helyi magyar közösséget is.

Végezetül szomorúságunknak szeretnék hangot adni, amiért leveléből egyáltalán nem derült ki számunkra, hogy milyen okból döntöttek az érintett templomok ledöntése mellett. Egyáltalán miért vették napirendre az ügyet? A bontott téglák eladásából származó bevétel bizonyára nincs arányban azzal a pótolhatatlan veszteséggel, amelyet egy-egy közösség elvesztése jelent.

Arra kérjük Önt és a Nagybecskereki Egyházmegye Szenátusát, hogy korábbi döntésüket gondolják át még egyszer, és ne bontsák le a bánsági szórvány még megmaradt templomait!

Válaszát várva, tisztelettel:

2014. július 28.

Hetzmann Róbert

Magyar Patrióták Közössége, elnök

In a world without dangers,

And destruction is near,

You can come with us here.

When the people are strangers,

We will rest here and be,

In a moment of peace...

A legegyszerűbb persze lebontani a templomot

Bucsy Levente

Leginkább önbizalomhiányban szenvedhet a délvidéki Nagybecskereki egyházmegye, amely ahol pap nélkül maradó templomot lát, bontásra ítél gazdag múltú, grandiózus vagy „csak” a határon túli közösségek számára igenis menthető, mentendő intézményeket. A Magyar Patrióták Közössége azonban nem hagyja ennyiben a dolgot, térképet készít a 100 főnél nagyobb, települési magyar szórványról, ahonnan nem téphető ki az egyházi közösség gyökere.

Sorra bontják az állagában veszélyesnek, illetve teljesen elhagyottnak ítélt katolikus templomokat a Délvidéken, ráadásul egyházi utasításra. Bözödújfalu templomának közelmúltbéli megsemmisülése miatt viszont hírértékű és érzékeny esemény bármilyen határon túli közösségmegtartó hely megszűnése, megszüntetése – a Magyarországon kívüli magyar katolikus egyházmegyék nincsenek ám könnyű helyzetben.
Szerbcsernye sok száz éves település Szerbia román határához közel. Korábban német többségű helység volt, magyar ajkúak adták a lakosság harmadát, a szerbek alig hatodát tették ki az ott lakóknak. A történelem aztán háromszor is belerúgott Szerbcsernyébe az elmúlt száz év során: először trianonkor, aztán az 1944-es délvidéki vérengzések során, majd jöttek Slobodan Milosevic „rendszerváltó” évei. A 2002-es népszámláláskor 3672-en éltek a településen, de csaknem kétszázan még ekkor is magyaroknak vallották magukat – a németség teljesen elpusztult. A magyarság megmaradására tehát alig van kilátás, a helyi anyanyelvű oktatás megszervezésére esély sincsen, a nemzeti megmaradás utolsó jele valójában a katolikus templom.

Szerbcsernyei templom

A Szent József Szűz Mária Jegyese-templomról viszont a Nagybecskereki egyházmegye a közelmúltban úgy döntött, hogy mivel nincs egyházközössége – a lelkipásztort a püspök máshová vezényelte –, a földdel kell egyenlővé tenni a 150 éves omladozó épületet. A fejleményekre az MNO figyelmét felhívó Hetzmann Róbert, a Magyar Patrióták Közössége vezetője elmondta, itt nem csak egy templomról van szó.
„Bár valóban bezárt templom a szerbcsernyei, mi a helyi nemzetiségi adatokat ismerve kételkedünk abban, hogy a katolikus közösség helyben nem feltámasztható. Nem egy-két idős asszonyról beszélünk, hanem százhatvannál is több magyarról, akik gyakorlatilag mind katolikusok” – árnyalja Hetzmann az egyházmegye által lefestett sötét képet. Szerinte példát kellene venni éppen a magyarországi szerbekről, akik még akkor is „egyben tartanak” templomokat, amikor egy adott településen már nincsenek is jelen, ha másért nem, hát azért, hogy egy nép történelmi, „kulturális lábnyomot hagyjon maga után”.

Nem csak templom, nem csak egy templom

A „nem csak egy templomról van szó” mondatnak eddig csak a negyedik szava volt hangsúlyos, e mellé fel kell venni másodlagos hangsúlynak a harmadikat is, az egyházmegyei döntés ugyanis nem korlátozódik Szerbcsernye csonkolására: Törökbecsén, Párdányon, Ópáván, Perlaszon és Módoson szintén megsemmisítésre vár a katolikus egyház helyi központja, nem egy esetben ez a templom mellett plébániai épületet is jelent, aminek megsemmisítése még praktikussági szempontból is hihetetlen lenne – arról nem is beszélve, hogy a papok nemritkán szinte koldulni kényszerülnek egy-egy közösség igényelte épületszárny megépítéséért.

„Módos neogótikus Nagyboldogasszony-temploma a Közép-Bánság legnagyobb egyházi épülete, a településen ráadásul él 250 katolikus magyar, ennek dacára veszi el a magyar egyházmegye a magyaroktól a vallásgyakorlás lehetőségét” – fájlalja a helyzetet Hetzmann Róbert. Szerinte talán az a „praktikus” indíttatás állhat a nagybecskereki döntés háttérben, hogy akinek fontos, az egy-két falut úgyis utazik majd a szentmiséért, a helyi közösség széthullásával azonban nem számolnak.

Arra a kérdésre, hogy Magyar Patrióták Közössége milyen megoldást javasolna, Hetzmann Róbert így fogalmaz: „Először is leltárt kell készíteni minden magyar intézményről és templomról, amely még megvan, illetve talán azokról is, amelyeket Tito óta leromboltak. A cél ugye az, hogy megmaradjon az intézmények funkciója, ezért azt is fel kell térképeznünk, hogy milyen állapotban vannak a közösségek egy adott helyen, és ahol százas nagyságrendben él katolikus magyarság, ott fel kell lépni. Magyar értékek nincsenek magyar közösségek nélkül, és ez fordítva is így van.”

Érdekesség, hogy a térségben lévőknél sokkal régebbi, akár Árpád-kori templomok is vannak nem messze, a dél-erdélyi Hunyadban, ahol a román ortodox egyház feni a fogát a lenyűgöző magyar templomokra – ha nincs más lehetőség, ezeket az intézményeket a továbbiakban az ortodoxia fogja üzemeltetni, de az már nem lesz „olyan”. Épp ezért Hetzmann még egy mentő kézért nyúlna, nem is reménytelenül. Sátoraljaújhelytől húsz perc autóútra ugyanis van egy egyutcás mintafalu, Legenye.

Pályázni kellene, mert nem mindegy, ki újít fel

„A Ronyva patak völgyében fekvő apró falu 22 reformátusa pályázott a magyar államnál, és nyert. Bő négymillió forintból kiválóan felújították a helyi templomot, ehhez persze kellett egy dolgos lelkész is, akinek több közül ez csak az egyik szolgálati helye.”

A Felvidékről Hetzmann-nak eszébe jut: bizony nem mindegy, ki újít fel valamit. Mert bár mutogathatunk egy templomra a határon túl, hogy a magyarok építették, ha adott esetben a szlovákok teszik rendbe és tartják karban, bizony nem minden alap nélkül nyer teret az asszimilációs törekvés.

Egy gondolat erejéig azonban vissza Szerbcsernyére. Írtuk, a nemzet megmaradására „alig van kilátás”. A jövő csírája viszont egy faluval arrébb látszik. A román határ túloldalán, a Csernyétől 8 kilométerre fekvő Zsombolyán Böjte Csaba ferences testvér nyitott árváknak gyermekotthont.

Bucsy Levente

Korábbi bejegyés:

Lebontásra ítélték a szerbcsernyei templomot, -kommunizmus szelleme kísért ismét...

Lebontásra ítélték a szerbcsernyei katolikus templomot, -kommunizmus szelleme kísért ismét...

A Nagybecskereki Egyházmegye papi szenátusa a kommunista templomrombolók nyomdokaiba kíván lépni? – Mi lesz a szerbcsernyei katolikus templom sorsa?

Az egyetemes magyarságot mélyen megrázta, amikor június 29-én Erdélyben a vízzel elárasztott Bözödújfalun ledőlt a katolikus templom tornya. Ugyanakkor teljesen publicitás nélkül maradt, hogy nagyjából ugyanabban az időben ülésezett a Nagybecskereki Egyházmegye papi szenátusa, amely során szó volt a romos és nem használt szentélyek és plébániák sorsáról is, konkrétan a Törökbecse II (azaz Aracs), Párdány, Ópáva, Perlasz, Módos és Szerbcsernye (azaz Németcsernye) katolikus templomának sorsáról.

A Nagybecskereki Egyházmegye honlapját valószínűleg kevesen és ritkán böngészik, így teljesen visszhang nélkül maradt a püspökség papi szenátusának döntése, hogy az 1868-ban épült szerbcsernyei Szent József Szűz Mária Jegyese templom (képen fent) ledöntését támogatja, ami – kár szépíteni és (félre)magyarázni – súlyában és következményeiben teljesen egybevág a Ceasusescu-féle erdélyi falurombolással illetve a jugoszláv kommunisták gaztetteivel.

Az 1944-es jugoszláv partizánok Délvidékre történt bevonulása során kezdetét vette a magyar és a német lakosság meghurcolása, sanyargatása, a tömeges kivégzések, és ez a népirtás nem egy helyen a katolikus templomok lerombolásával volt egybekötve. Főleg a német többségű, ám magyarok által is lakott falvakban, Közép- és Dél-Bánságban, valamint Nyugat- és Dél-Bácskában. Így lettek menthetetlenül eltüntetve a föld színéről a templomok Torontálszécsányon, Molyfalván, Begaszentgyörgyön, Szenthuberton, Omlódon, Beresztócon, Kevepallóson és Fejértelepen, akárcsak a fehértemplomi Szent Vendel-kápolna (hogy csak a bánsági lerombolt szakrális épületeknél maradjunk).

Teljesen érthetetlen, ép emberi ésszel felfoghatatlan, hogy a becskereki püspökség miért akarja ennek hagyományát folytatni olyan politikai és társadalmi helyzetben, amikor a vallásgyakorlás teljesen szabad és amikor messze nem nehezednek az egyházra olyan nyomások, mint az előző rendszerben. Ugyanakkor felvetődik a kérdés: a katolikus egyházvezetés miért akarja éppen templomrombolóként beírni magát a bánsági magyarság emlékezetébe.

Persze, a püspökség elvileg meg tudná magyarázni ezt a döntést racionális (elsősorban gazdasági) érvekkel, ám marad a tény, hogy egy szentély vagy műemlék (mindkettő igaz a szerbcsernyei templomra) ledöntése akkor is barbár, megbocsájthatatlan bűn, ha történetesen a püspök áldásával történik. Aztán, bármennyire is rossz állapotban vannak templomaink, bármennyire is elhagyatottak, a ledöntésük semmiképp se lehet a megfelelő megoldás. Példát éppen a bánsági magyarságnál is kisebb létszámú magyarországi szerbektől lehetne venni, akik gondosan őrzik a templomaikat, még olyan településeken is, ahol alig élnek szerb családok.

“Módos kérdése továbbra is nyitott” – azaz, még nem dőlt el, megmaradhat-e a templom, pedig a faluban még 250 katolikus magyar él

A Közép-Bánságban, Nagykikindától keletre, Magyarcsernye és Zsombolya között fekvő Szerbcsernyén (amely a trianoni békediktátumig Németcsernye elnevezést viselte) 1910-ben 3393 lakos élt, ebből 1034 (30,47 %) magyar és 1795 (52,91 %) német volt. A történelem nem kegyelmezett a falu katolikus lakosságának, így Trianon, a ’44-es népirtás és a milosevicsi ’90-es évek után, a 2002. évi népszámláláson a 3672 lakosból csak 163 fő vallotta magát magyarnak (a lakosság 3,71 %-a), németnek mindössze 11 (0,25 %).

A délvidéki magyarságot – földrajzi elhelyezkedése, illetve demográfiai helyzete alapján – nagyjából négy csoportra lehet felosztani; ezek: az észak-vajdasági tömb, a városi szórványok, az elszigetelt magyar többségű falvak, valamint a falusi szórványok.

A legrosszabb, legkiszolgáltatottabb helyzetben egyértelműen azok a maroknyi magyarok vannak, akik kis létszámban, szórványosan élnek a szerb többségű járások szerb többségű falvaiban (így Szerbcsernyén is), ahol gyakran a kis létszám miatt nem lehet megszervezni az anyanyelvi oktatást, és ahol a magyarság létezésének egyedüli jele a tönkrement állapotban levő templom (mármint ott, ahol ’44 után nem lett lerombolva), és a megmaradásra alig van némi kilátás. A délvidéki, de főleg a bánsági magyarság helyzete még kilátástalanabb lesz, ha egyházi vezetőink kihúzzák lábunk alól a szőnyeget, elvágják gyökereinket.

Erdei Iván Márk (Kevevára)

Áldjátok az Úrnak minden művei az Urat! (Dán 3,57a)  

A bontás művei is, mert ezt követően valaki építeni is fog...

Régi és nem használt templomaink és plébániáink sorsa

A papi szenátus alatt szó volt a romos és nem használt templomaink és plébániák sorsáról. A vélemények eléggé eltérőek ebben a kérdésben. A következő ingatlanokról volt szó:

    - Törökbecse II,
    - Párdány
    - Ópáva
    - Perlasz
    - Módos – templom és plébánia
    - Szerbcsernye – templom.

Az ópávai plébános javasolta, hogy a Kucharik atya által épített ingatlant takarítsuk el a plébánia kertjéből. Engedélyezve.

A galagonyási templom és plébánia ügyét ugyancsak mons. Fiser János fogja rendezni.

A szerbcsernyei templom ledöntését támogatta a szenátus.

Perlaszon ft. Lulić Franjo megpróbál vevőt találni a plébánia épületére, ha nem sikerül, akkor le lesz döntve.

Törökbecse II-ről már kétszer döntött a Püspöki Hatóság, várom, hogy mons. Mellár József lépjen az ügyben.

Módos kérdése továbbra is nyitott.

Az ördög is angyal volt...