A megtért bárány a legjobb birka! |
Az évszakhoz nem megszokott lelket
melengető tavaszias napsütésben a nyár jutott eszembe. Igen a
nyár, forróságával, zivataraival...Ebben a nyárban atyókfia
támaszkodik a gamósbotra és számlálja a jószágot, mert az
idejéből tellik rá. Ketőszáz ötven, kettőszáz ötven egyel se
több...A ménykű csapjon bele! Tíz év alatt a kétfejű sas
kiszakajsztott ötvenet ismét! Nézegeti az állományt a négy
fekete kos még megvan, mérgelődik egyet, fogai között, egy
káromkodás is kicsúszik...
-A panonniai rézfán fütyülőjét!
Mi a megoldás hiszen bármit tesz,
akkor is e négy fekete okos kos nem azt teszi amit a puli által
megparancsol nékik! A puli sem érti csak a gazdáját nézi!
-No eridj, Kormos újból fogd azt a
négy fekete kost, oszt tereld bé a karámba!
Fortyan fel az atyókfia. A Kormos
terelgeti a fekete kosokat, de semmire sem jut velük. Nézi az
atyókfia a színjátékot, a puli fut csahol, a fekete kosok küzül:
kettő a balközépen marad, egy a balszélre fut Szavoyai dícső
városa felé, a másik meg a jobb szélre vesz szélsőséges kanyart
Kosztolányi városa írányában. Telik múlik az idő.
Dolgavégezetlenül visszarendeli atyókfia a Kormost. A Kormos még
lábhoz sem ért a négy fekete kos már megint vidáman együtt
legelész...
Előveszi kenyerét atyókfia a
tarisznyából, kanyarít egy szép darabot, vág egyet a hajmából,
no mög egy darabot a szerbkolbászból, most így híjják, még élt
Bronz elvtárs, akkor népi kolbász volt az dicső neve. Eszik, mert
éhös hassal nem mögy a gondolat, morfondírozik magába. A pulival
van a baj? Nem hinném, mert mindig a talpam nyalja, ha kő, ha nem
kő! Eszik és jó nagy kortyot húz a kulacsból a finom kelebiai
homoki borból. A bor egy picinykét eltompította és egy percre
békén hagyta a négy fekete kos, olyan érzése támadt, mintha egy
szilaj kanca rúgta volna oldalba. Eszébe jutott a karácsony,
asszonya van is meg nincs is, gyerekek felnőttek elhagyták a
fészket, milyen szép is volt, amikor a család együtt volt és
énekelte csendben az internacionálé dallamára:
Pásztorok, pásztorok
örvendezve
sietnek Jézushoz Betlehembe.
köszöntést mondanak a kisdednek,
ki váltságot hozott az embernek.
Angyalok szózata minket is hív,
értse meg ezt tehát minden hű szív:
a kisded Jézuskát mi is áldjuk,
mint a hív pásztorok magasztaljuk.
Üdvöz légy, kis Jézus, reménységünk,
aki a váltságot hoztad nékünk.
Meghoztad az igaz hit világát,
megnyitod Szentatyád mennyországát.
Dicsőség, imádás az Atyának,
érettünk született szent Fiának,
és a vigasztaló Szentléleknek:
Szentháromságban az egy Istennek!
sietnek Jézushoz Betlehembe.
köszöntést mondanak a kisdednek,
ki váltságot hozott az embernek.
Angyalok szózata minket is hív,
értse meg ezt tehát minden hű szív:
a kisded Jézuskát mi is áldjuk,
mint a hív pásztorok magasztaljuk.
Üdvöz légy, kis Jézus, reménységünk,
aki a váltságot hoztad nékünk.
Meghoztad az igaz hit világát,
megnyitod Szentatyád mennyországát.
Dicsőség, imádás az Atyának,
érettünk született szent Fiának,
és a vigasztaló Szentléleknek:
Szentháromságban az egy Istennek!
A karácsonyi dal végére azért
belemelegedve hozzá tették, amit akkor köllött, mert az elvtársak
ott bujkáltak az ablak alatt és figyelték van é karácsonyfa
állítva, no meg milyen bent a nóta! A nóta vége ijen lött
közmegelégedésre:
Föl, föl, ti rabjai a földnek,
Föl, föl, te éhes proletár!
A győzelem napjai jönnek,
Rabságodnak vége már.
A múltat végképp eltörölni
Rabszolga-had indulj velünk!
A Föld fog sarkából kidőlni,
Semmik vagyunk, s minden leszünk!
Föl, föl, te éhes proletár!
A győzelem napjai jönnek,
Rabságodnak vége már.
A múltat végképp eltörölni
Rabszolga-had indulj velünk!
A Föld fog sarkából kidőlni,
Semmik vagyunk, s minden leszünk!
Ez a harc lesz a végső,
Csak összefogni hát,
És nemzetközivé lesz
Holnapra a világ...
Csak összefogni hát,
És nemzetközivé lesz
Holnapra a világ...
(Azok az elvtársak, most elsők a
templomi padban és karácsonyfát is állítanak a sarokban, a
megtért bárány a legjobb birka, a többi meg marad népellenség
úgyis megszokta, hogy balról vagy jobbról száll a nóta!)
Időközben elfogyott a kenyér,
szerbkolbász, no mög a bor is mögcsappant! Gondolatai szép
felhőjéből az Isteni megosztóból történő kapcsolat-bontás
pillanatában ismét szemei előtt a négy fekete okos kos!
-Kormos, Kormos! Üvöltözik atyókfia!
Szélsőséges irányt vett a nyájam! Kormos okos tekintetével
gazdájára néz, mit ordibál a szerencsétlen pára, hát ott ül a
csizmája mellett. No vakkant is egyet! Megkapja gazdája lábát,
mert az ebédből néki nem futotta. Feljajdul a gazda.
-Még te is engem marsz, te hűtlen
fajta! Néha etetlek, néha itatlak és nem elég? A négy fekete
kossal sem tudsz düllőre jutni, hát mi kell még itt a Pannónia
földjén!?
A Kormos okos tekintetével ránézett
a gazdára, legyintett egyet farkával és a kosok tövében
leheveredett a kövér pannóniai fűre. A kosok érthetetlenül
összenéztek, mint a birkák, mi történt most? Lészen
Pál-fordulás avagy ez egy újabb taktikai csel, avagy húzás?
A gazda ismét forr a levében! Mi a
megoldás? Adjam el a négy fekete kost a nándorfehérvári nagyúr
vásárában? Kergessem el a Kormost? Így mérgelődik magában. A
horizonton Pannónia újvidéke felől feltűnik juhász kolléga,
terelgeti az is nyáját és pöfékel rendesen, panyókán néki is
a kabátja. Hallatszik valami kellemes női ének felőle, a szél
lágyan hozza magával a dallamot,de most nő nincs vele:
*Szól a kakas már,
Majd megvirrad már,
Zöld erdőben, sík mezőben
Sétál egy madár.
Micsoda madár, micsoda madár
Sárga lába, kék a szárnya, engem odavár.
Várj madár, várj, te csak mindig várj.
Ha az Isten néked rendelt, tied leszek már.
Mikor lesz az már, mikor lesz az már?
||: Éboléhomihokisir céjonhosi
Akkor lesz az már :||
Majd megvirrad már,
Zöld erdőben, sík mezőben
Sétál egy madár.
Micsoda madár, micsoda madár
Sárga lába, kék a szárnya, engem odavár.
Várj madár, várj, te csak mindig várj.
Ha az Isten néked rendelt, tied leszek már.
Mikor lesz az már, mikor lesz az már?
||: Éboléhomihokisir céjonhosi
Akkor lesz az már :||
-Sárga lába, kék a szárnya!?
Morfondírozik a gazda magában, szégyen ide, szégyen oda tanácsot
kér a világot látott kollégától, talán ő tudja mi az
e-gazság! Közel ér a kolléga a kezében valami szerkentyűt
tartva, amelynek lapkája csillog-villog a vakító naptól.
-Szép jó napot kegyelmes gazda!
-Szép jó napot néked is, viszonozza
a kolléga. Mi hír járja itt a Pannónia kellős közepén?
-Ne is kérdezd kolléga! Válaszol
röstelkedve a gazda.
-Látom tenálad nagy a baj, de majd
előjössz a farbával! Addig is megnézem, hogy mit hozott az
elektronikus posta!
-Ránéz a gazda és visszakérdez:
elektronikus micsoda?
-Kolléga, kolléga nem haladsz a
korral!
-Haladok én a haladó szomszéddal,
addig ameddig az egyezség futja!
-Néked kegyelmes uram nincs ilyen
szerkentyűd, amely mindent csinál?
-Micsinál? Kérdésre, kérdéssel
válaszol a gazda, úgy ahogyan Bronz elvtárs kumroveci iskolájában
tanulta, abból akkor nagy baj nem származhat!
-Ez a szerkentyű kedves kolléga
e-gazság masina, amelyet zsebben is lehet hordozni, megmutatja az
időt, lehet vele távkiabálni, táviratot küldeni, filmet nézni
és zenélni, no meg a csinos fehérnép képeit nézegetni!
Elkezdett vakarózni a gazda, mint a bolhás kutya, néki is kell
e-gazság masina, ezzel megoldhatja a négy okos fekete kos problémáját.
-Kolléga hol lehet ilyet beszerezni?
-Már a hátsó gondolat a fejében, árúba bocsájtja néki a négy
fekete kost e-gazság masina ellenében.
-Nándorfehérvárott a nagygazdátúl,
de a kisgazda adta át pannóniai újvidéken! Csattant a válasz,
mint a megérdemelt nyakleves. Vigyorogva fogsorát megvillantva elmélkedik a gazda.
-Kegyelmes kolléga nem lehetne
elcserélni e-gazság masinát a kosokkal? Vigye el a kaszás őket
messzire!
-Ühüm, kolléga te arra a négy
fekete termetes kosra gondolsz ott a pulid tövében?
-Egen, azokra! Csillogott a gazda
szeme, most olyan volt, mint a gonosz tekintete.
-Á nem! Megtántorodott a gazda, nem
ezt a választ várta.
-Miért? Kérdez vissza megszeppenve a
gazda.
-Hallottam már róluk messze-földön,
kettő a balközépen, egy a bal szélen meg egy a jobb szélen
toporzékol Pannónia dicső földjén, így van é?
-Így van kegyelmes uram, így van
bizony!
-Az a bal szélen az én nótám is
énekli, főleg a sárga lába, kék a szárnya részt! Na ez nagy
e-gazságtalanság, hogy ő is udvarolhat a nagyúrnak! Nos, alkút
kínálsz, én alkut ajánlok néked! A Kormos névre keresztelt pulid
kéne!
-Jaj Istenem, (Bronz elvtárs után
szabadon) csak azt ne kérjed, így sem bírok a kosokkal, hát még
aztán mi lesz vélem! Sápadt el a gazda. Nincs alkú le út is fel
is út!
-Ha nincs, akkor nincs legalább
megpróbáltuk együtt a másikat átverni, úgy délvidéki módra!
Álljunk meg egy szóra!Tudod é mi a megoldás te pannóniai gazda?
Csapjuk össze nyájunkat a négy fekete okos kossal és Kormossal
együtt, adjuk el a nándorfehérvári nagyúrnak a tavaszi
választási vásáron tokkal-vónóval! Megköpték tenyerüket és
csatanóssan kezetráztak, mint a puszták népe fontos
szerződéskötési rítusával pecsételt megegyezésén.
-Tudtam kolléga, hogy te világot
látott embör vagy, oszt tudod mi a dörgés! Rád vártam, mint a
messiásra, de mond meg nem értem a te e-masinádból szólt a nóta
és az a rész nem világos néköm, hogy „Sárga lába, kék a
szárnya!”.
-Ne legyél ostoba kolléga, ez a
nagyúr himnusza!
-No, ne nézzél már rám mint a
kótyagosra, nem tudtam.
-Most már tudod, le ne szégyeníts
engem a nándorfehérvári vásárba!
-Nem foglak szabadkozik a gazda! No
kolléga most hazamegyünk, iszunk-eszünk-iszunk, vannak szép
lovaim és átgázolunk a kelebiai ingoványoson!
-Nem jó ötlet, mert beleragadunk az
ingoványosba és értünk jön idő nap előtt a kaszás, én meg
fiatal ember vagyok előttem még az élet! Menjünk inkább hozzám, ott van ám az igazi zobnaticai ménes!
-Te szent ég, jut eszembe, retten meg
a gazda! Az egyháznak mit adunk a lelkünk kegyelméért?
-Mit adunk, mit!? A négy okos fekete
kost, azt adjuk, majd ők jó útra térítik őket, hogy ne
kacsintgassanak Budapest felé, hiszen ez tartozik a feladatuk közé!
-És a juhainkkal mi lesz ott
Nándorfehérvárott?
-Te milyen akadékos szélsőséges
gondolatokkal felvértezett fajta! Mi lenne! Mennek szépen a
vágóhídra! Hagyjuk a témát, szóljon az egyességi nóta:
„Micsoda madár, micsoda madár! Sárga lába, kék a szárnya,
engem odavár, Nándorfehérváron vár! Szól a kakas már! ”
Lassan elcsendesül a táj, a délibáb
is elillan, mint a kámfor. Északról ismét hideg szelek fújnak,
délről farkasordítás hallatszik, igaz még csak a távolból. A
templom harangja felrázza a csendet, ismét temetnek és a bölcső
üres marad. A bölcső üres maradt. Hallod Péter, megint szól a
kakas! Szól a kakas már...
E-gazság ez? Egyszer, majd egyszer
valaki megmondja mi az, addig vessük panyókára kabátunkat és ne
forduljunk vissza...
Margit Zoltán