Egy mocskos választás margójára

Így is ő király,
megfordítom úgy is ő a király...

A módszer változatlan az eszközök változtak a hatalom megtartás érdekében a „demokráciának” keresztelt államirányítási tákolmányban. Valójában egyetlen valós joga kellene, hogy legyen az államnak polgárának, nevezetessen a szabad választásra való jog gyakorlása.

A szabadválasztások alappíllére az EGYENLŐ esély intézménye, nos ez utópisztikus teória, mert a valóságban ez soha nem lesz kivitelezve, illetve a bérces Balkánon még kétszer később, talán még akkor sem, amikor a temerini fiúk leülik börtönbüntetésüket...

A hatalom gyakorlók, már a startban előnyben voltak, ugyanis a rajtpisztoly dörrenése előtt már minden dokumentumot beszereztek és mozgósítottak még mielőtt a hatóságok demokráciát színlelői hivatalosan engedélyt adtak volna a választási cirkusz megkezdésére.

Mi egyszerű földi halandók, a pannónia kétkezi munkásainak, földműveseinek leszármazottai, a magyar kormányfő által láthatatlan magyarfajtáknak keresztelt, magyar államérdeken kívüliek, ma már arra süllyedtünk, hogy nemcsak a Szerb állam részéről, nemcsak a vajdasági „kvázi” magyar intézmények által hátrányosan megkülömböztetettek lettünk, hanem a Magyar állam és annak kormányfője részéről is!

Az oligarcha magyar, határozza meg ki a magyar és az oligarcha magyar felelős a számára hasznot biztosító magyarért, a többi magyar az csak génbank a beláthatatlan katasztrófák esetére a nemzet újraélesztése érdekében...

Az aláírásgyűjtés, amely szavatolja a választásokon való indulást is érdekes folyamat volt. Sokan panaszkodtak fenyegetésekre, nyomásgyakorlásra és egyéb kétes módszerekre, de panaszt hivatalosan nem adtak be, nos a rabszolgának sincs más lehetősége vagy megszokja a korbácsot vagy ellenszegül és a biztos halál markába helyezi élete lángját...

E pillanatban találtuk magunkat szembe a gazdasági szféra politikai hálózatával, nos az oligarchák által vezetett vajdasági magyar politikai hálózattal, amelyek kiszolgálói semmilyen eszköztől nem rettentek el, még attól sem, hogy átadott dokumentumokat tüntessenek el, ill adatokat másítsanak meg, úgy hogy éppen köztiszteletben lévőket meg nem születettnek nyílvánitsanak ki..., természetesen a számítás technika ördögére kenve mindent, tudjuk, aki az ördögöt festi a plakátjára, az meg is fog jelenni!

Lassan, de biztosan begördültünk a választási bizottság elé átadva a törvény szerint ránkrótt feltételeknek elegettévő kilónyi papítermékkel, amelyen sok pecsét aláírás szerepelt...Ki más indult a torkunknak, nem kell találgatni a mindenáron hatalomhoz szokott magyar testvéreink! Úgy ahogy a magyar kormányfő tanította őket a minden magyar felelős minden magyarért dogma alapján! Igen, nekünk lendültek magyar érdektestvéreink veszedt tiltatokozással, hogy mi nem is vagyunk kisebbségi magyarok, annak ellenére, hogy a Szerb állam minisztériumának bíróság előtt hitelesített végzését adtuk át és a választásokról szóló törvényben álló kisérő dokumentációt, amelyben többek között az áll, hogy magyarok vagyunk! Kítűnő, boldog a napom a Szerb állam elismert bennünket magyarnak! A vajdasági magyar politikai oligarchia meg nem! Felesleges volt „izummunkájuk”, mert a köztársasági választási bizottság megmondta, -kerek perec: ők magyarok és kisebbségi elbírálásban kell őket részesíteni! A választási listánk kihírdetésekor volt sírás-rívás-átkozódás, úgy magyar ember genetikai önpusztító módjára...

A választási kampányban ellenségnek tituláltak bennünket a magyar kormányfő által támogatott magyar testvéreink, a Szerb Radikális Párt megfigyelője meg is jegyezte, hogy ilyet még nem látott, és ezek benneteket cafatokra tépnének, ha engedélyt kapnának rá...

Módosult a szlogen a magyar kormányfő határozza meg, hogy ki esik bele a: „Minden magyar felelős minden magyar” unióba, egyértelmű, mi nem!

Újra a „sör-virsli-hakni-buszozással” kampány stílus jött be, tehát mindent csak dolgozni ne kelljen, nekem úgy tünt, hogy itt a Kánaán csak épp mi, a Szerb állam oldaláról elismert magyarok, ezt nem látjuk!

E kampány stílusnak mi volt a célja?

-Egyetlen egy, hogy ledózerolják a másképpen gondolkodókat és egyeduralomra törjenek és teljes rabigába döntsenek bennünket magyar testvéreink!

A választást megelőző kampány csendet is folyamatossan megszegték az utolsó pillanatig, lehet panaszt emelni, de kinek? A jó Isten tudja a hatalom meg úgy sem reagál rá! Apropó, egyik kedves atyánk is a választás vasárnapi predikációjában kettő településünkön nyíltan kampányolt, sorszámokat olvasott fel úgy a miheztartás végett...A jó öreg római találmány: Oszd meg és uralkodj! A papnak is meg kell élni valamiből, a templomot is be kell festeni a tornyát le kell fedni, hogy a pénzhez vér tapad? Krisztus töviskoronájáról is vér csepegett...

A szavazatszámlásnál is számtalan gond merült fel, a névjegyzék itt-ott pontatlan, halottak is voksolhatnak csak az urnát kell a temetőbe kihelyezni! Egy választási helyről 11 szavazólapot elloptak, a másik helyen egy szavazólappal többet találtak az urnában, három helyen rokonok ültek egymás mellett megfigyelőként, a választási bizottság informatikusa elírja a szavazatokat, egy település két választóhelyének dokumentációját összekeverték...

Igen, ez a demokrácia, ez a szabad választás, bohózat az egész! Mi fog történni rövidessen? A cirkusz elmúlik a karaván meg elhalad, igen most jön az az időszak, hogy mi nem erre szavaztunk...világválság...most ez van ezt kell szeretni...a többinek meg az emigráció marad, mind az 56-osoknak, úgy nekünk 2000-nek is!

Két fontos mozzanata volt e választásnak.

1. A vajdasági magyar pártok teljes ellehetetlenítése és ledózerolása.
   
   
2. A magyar kormányfő nemzetet megosztó oligarchikus rendszerének határon átívelő pilléreinek megerősítése.

Elkalandoztam gondolataim tárházában és lelki szemeim előtt látom a magyar kormányfőt, otthon vacsorakor, remélem a legkisebb gyermékenek is enni ad és remélem nem üldözi el a családi asztaltól, úgy ahogyan velünk a legkisebbekkel tette, hogy el próbál üldözni a nemzet asztalától!

Támogatóinknak, a Magyar Remény Mozgalomnak és Jobbiknak köszönjük bátorításukat, biztatásukat és a melletünk való kiállásukat! A választóinknak köszünjük voksaikat, tudjuk nagy nyomás nehezedett rájuk, helyenkét lefasisztázták őket, azok akik valójában azok! Most fél százalék hiányzott, de jó az Isten jót ád, legközelebb sikerül!

Adjon Isten szebb jövőt!

MARGIT Zoltán

Halálsoron*...

Munkácsy Mihály: Siralomház (1870)

A választás nevű 5-ik apokalipszis lovasa lassan megcélzott bennünket és felénk lovagol, mögötte a Pestis (éhínség), Viszály, Háború (hódítás) és a Halál vágtáz és lőn újabb lidércek a nyeregben. A hatodik lovasnak kettő czíme van ő a társadalmi nyerészkedő: diktatúra-demokrácia felelős. A hetedik? A hetedik te magad légy! – mondotta a költő, ámbár ha bekerülsz a csapatba-pártba! A hetedik lovas a párt katona, hol az angyalok, hol a bukott angyalok oldalán...hol itt, hol ott..., de köszöni úgy jól elvan!

A „ne a farok csóválja a kutyát” párt-politikai-választási forgatókönyv négyévenként módosításra szorul. Alaptétel a közvélemény „kibügyürűszése”, kipuhatolása, milyen szép mesét szeretne hallani, amire vezényszóra kiballag a választhatósági zónába. A településről, régióból hiányzik ez+az, kellene ez+az, jó lenne ez+az, meg lehetne ezt+azt..e- információkat begyűjtve indulhat a politikai móka megalkotása. Fontos eszencia a mímelt előző teljesítmény égig dicsértetése, az ellenzék semmit tevésének vastagon kiemelése! A lehetséges politkai ellenfeleket némi sárral meg kell kenegetni és szemelőt tartani a költő által ránk-hagyott: „Az igazság odaát van a mennyek országában!” tételt, fő tételt, ami alapján, amire a szerencsétlen bebizonyítja igazát, Kajafás – Pilátus páros már rég karóba húzta... Itt az ellenzék nem is tehet semmit, mert a diktatórikus elemeken alapuló demokráciának álcázott pártokráciákban, ezt létezhetetlen kivitelezni, mert a hatalom tűzzel-vassal szorítja ki a „másképpen” gondolkodókat és teret sem ad a lehetőségnek, vegytiszta demokrácia ugyebár!

Az alap fogalmak közé tartozik a nép, őt kell a kút mellett elvezetni, hogy ne is igyon a kútból és szomjas se maradjon! A Pallas nagylexikon felütve a következő magyarÁzatot kapjuk:

„...tágabb értelemben az emberiségnek származás, faj, nyelv, erkölcs s műveletség szerint összetartozó része. Államjogi értelemben az államterületen lakó s az államtagok összességét alkotó egyéneknek egysége. Előbbi értelemben nép a. m. nemzetiség; utóbbi értelemben nép a. m. nemzet. A történelmi fejlődés szerint az állam nem mindig egy a nemzetiség értelmében vett népnek állama, és a nép mint nemzet több népből, nemzetiségből áll. A nép az államnak alanyi ereje, eleme és tényezője, miként a terület annak tárgyi ereje, eleme, tényezője. Terület nép nélkül, nép terület nélkül nem állam. Az állam fogalma e két tényezőnek egybekapcsolt, együttes létezését tételezi fel. Más értelemben népen a polgári társadalomnak többi rétegeit ellentétben az arisztokráciával szokás érteni. Minden népben annak több rétegeit lehet megkülönböztetni, amelyeknek benső alapja az életmód, erkölcsök, szokások, politikai és társadalmi érdek azonossága...”

A célcsoport a NÉP, mondják a mindenféle újczímeket magukra ragasztott szakavatott tanácshordozó adatbázisok (menager, HR-es, PR-es, kommunikációs guru, Kató néni a sarkon...) Egyszerűen a vajkeverők hada, akik nélkül Pista bátyám nem tudja még, a mái napig hol él és valójában mik is a lehetőségei...

A vajkeverők (időnként köpülők hada) kitalálják a terméket (vajas kenyér szilvás-gombóccal és fokhagymás körítéssel) és megtervezik annak orczáját. Fő a csomagolás, mert a jó csomagolással még az avast is árúba lehet bocsájtani, de itt jön a csattanó el lehet adni! Főként az avast, mert abból áll a politikai bál és ebből a fajtából van tele a pajta! Említette jó atyám: fiam, ha a „tiszta-ruhádban” lapátolod a szenet menthetetlen kormos leszel! Eljutottunk addig a tételig, hogy választhatunk, az avas szépen becsomagolva a Kónnak-kurenciája meg szépen lekormozva, esetenként sárral megkenegetve áll a rajt listára, te kit választanál? (István a király – rocker opera)

Kit választanál, talán mit? Mit-kit-mit, hát a felnégyelést az olyan drámai! Olyan megható! Na, ná, hogy Barabást, mert, azt mondotta Kajafás! Az elkövetkező negyed tízed évben, meg újra várjuk a messiást és énekeljük serényen: Jöjj, messiás! Bumm! Több, mint kétezer éve benyeljük a galuskát, csak a csomagolása más a vajasnak, ilyen egyszerű!? Igen, ilyen egyszerű! E passzus a porhintésről szólt, melyet az itteniek a politika kampányának titulálják, e időszakban messze elkerülni a gyóntatószéket, mert az atya kiesik a székből...igaz, hogy ezek se, meg azok se nem hazudnak, csak ígérgetnek! A fűt-fát ígéret az nem hazugság, hanem céleszköz a garabolyban lévő hat alma megszerzése céljából, az arany tojást tojó tyukicával a hónuk alatt. A tizenegyedik parancsolat, amely a 20. parancsolat között ott volt, csak Mózes megcsúszott és tízet elejtett a parancsolatokból, arról szólt, hogy ne ígérgess! Felebarátodnak és annak oldalbordájának ne igérges fűt-fát hatalomszerzés céljából, mert atyádat bántod meg e cselekedettel, ha megteszed kettő rózsafüzérnyi ima a büntetésed a nép színe előtt! Ó ha tudnánk, hogy még mi esett le a parancsolatokból...ott volt a korrupció is!

A már nem tudom nemzetséget hogyan illik nevezni egyik díszpintye betévedt a templomba húsvét tájékán és végig nézte a szentmisét tátott szájjal. A következő évben is elment, felkészült, hogy megint jól fogja magát érezni, de fülel a koma, fülel. A pap szentbeszédben elér Úrunk keresztre-feszítéséig, ekkor felkiált a koma a papszájából kihull a beszéd: Meg is érdemelte! – majd felpattan a sorokból és elindul a kijárati ajtó felé. A mindenféle híreket összeszedő és átadó adathordozó és jól informált sarki Kató néni nem bírja cérnával, mise ide, mise oda rákérdez: Hová mész ilyen sebtiben te fístes atyók fíja? Hová, hová Kató néjném! Tavaly is elindult Úrunk a Gécsémányiék kertjébe, jöttek a Rómaijak, mégcsípték, oszt körösztre feszejtették! Az idén is elindult a Gécsémányiék kertjébe, megint jöttek a Rómaijak...és nem bírom már czérnávál hállgátni! Miért? Kérdez vissza hosszúfoglalkozású Kató néném. Miért – miért?! Hát azért, mert hogy lehetett olyan ostoba, tavaly is a Gécsémányiék kertjébe ment bázséválni, oszt elcsípték, hát mit várt a tűzreváló Gécsémányiéktúl, májd idén megbocsájtánák néjki, meg is érdemelte, hogy idén is körösztre feszejtették!

Vagyon, ahogy írva vagyon. A recept a régi, a nép meg a messiást várja, atyók fíjának valahol igaza lehet, ha megjelenne újra kereszthalál lenne a végzete...

Szabadka Titó Marsall súgárút 21.

Újra „Halál a magyarokra” falfirkák jelennek meg, újra a magyar szakpolitikus magyar politikai szakkal foglalkozó nemzettársától határolódik el, itt-ott szélsőségez le...Közben a temerini fiúk csendben ücsörögnek...Csókán az oviba nyolc magyar gyermek iratkozott be...többet temetünk, mint amennyi bölcső ringatózik...

A délvidéki magyarság a halálsoron ücsörög és végignézi, hogyan pusztulnak falvai, gyermekeinek képe a távolból már csak árnyként jelennek meg lelki szemei előtt. A politikai halálsor, a kettős mércék, a mellébeszélések, a félremagyarázások, a töménytelen-feneketlen ígéretek. A megosztottság...Igen a békesség kedvéért minden megaláztatást el kell tűrni, meg kell hajolni...idegenek vagyunk a szülőföldünkön a többi csak egy egyszerű mese, de rémes mese a halálsoron, ahol még javában dúl a második világháború a lelkekben és az uszítók szájában! Halál a magyarokra! Ez a legfontosabb politikai üzenet a XXI. században?


A restitúció csak egy elterelő hadművelet a sok közül, a rehabilitáció a második, a bírói ítélet a harmadik. A politikai akarat a törvény felett lesz újra és újra. A politikum nem tudja és nem is akarja a törvényt tisztelni és betartani, ha beleütközik félremagyaráz és elhallgattatja...A 90-es években mennyi magyar ember lett elüldözve Szerbiából? Mennyien veszítették el mindenüket a "győztes" testvérháborúkban? A demokratikus módszerváltásban a mai napig hány magyar kényszerült távozásra? Őket, bennünket ki fog kárpótolni és mikor?


Mekkora kár származik az egyszólamú "győztes" magyar politikum magyart kirekesztő nemzeti tanácsi kisded játékaiban? A kétszázötvenezer egy ötöde diktálja mi jó a többségnek, ez a demokrácia! Kettős diktátum alá estünk, diktál Nándorfehérvár párhuzamosan Szabadkával! Nevetséges autonómia szólamok meg kisebbségi önkormányzás...Az aki nem tartozik a mennyei - ária fajhoz az ebek harmincadjára ítéltetett! Az öntömjénezés a legyűrt vajdasági magyar médiában szánalmas és szégyenteljes!


A világválság az meg süket duma a javából! A fejekben van a válság nem a világban!


Igen vannak a soraikban szerbek, horvátok, németek, zsidók, cigány...emberek, akik nap mint nap szenvednek a fene nagy demokráciában is és osztoznak sorsunkban!

Vén Európa a büszke nő? Kivárjuk a halálsoron, a síralomházunk tájékán, -mi egyebet tehetünk ? Várunk csak várunk, mindig csak várunk...

Margit Zoltán

Szabadka - Halál a horvátokra...

*A siralomház vagy más néven halálsor a halálbüntetést alkalmazó legtöbb országban azon elkülönített speciális lakókörlet a büntetés-végrehajtási intézetekben, ahol a halálraítélteket helyezik el az ítélet végrehajtásáig vagy mindaddig, amíg a fellebbezések folyamán enyhébb büntetést nem kapnak, esetleg fel nem mentik őket.