Szükséges a nemzeti kisebbségi
politika újragondolása
Kisebbségjogi jegyzet
Vajdaságban is folyamatban van a hatalom
visszarendezőse, amit most „átkomponálásnak” és a Szerb
Haladó Párt (amelynek nevét az egyesek tévesen Szerb Haladás
Pártnak fordítanak) köré tömörülő koalícióból kialakult
szerb kormány összetételével való „összehangolásnak”
neveznek.
Vesna Pešić
(korábban a Liberális Demokrata Párt
képviselője – LDP parlamenti
képviselője) a Diljve društvo (Vad társadalom) című
tanulmánykötetében „néma forradalom”-nak nevezi a Boris Tadić
vezette Demokrata Párt (DP) 2012. május 6-i választási bukását.
Mindennek természetesen nemzet kisebbségügyi vonatkozása is van.
Csütörtökön (2012. szeptember 13-án)
hajnalban – a két ellentábor kölcsönös vádaskodása,
sértegetése és az ülés többszöri megszakítása után –
Újvidéken is leváltották a DP vezette koalíció alkotta hatalmat
és megválasztották a Szerb Haladó Párt (SNS/SZHP) körüli
szövetségből álló újat.
A tartományi fővárosban az új hatalmat most 11
párt öt képviselőcsoportja gyakorolja, amelyekből időközben
néhány képviselőt kizártak, éppen az ilyen koalíció miatt.
Ebben a pillanatban senki sem tudja megbízhatóan előrelátni,
milyen mértékben és meddig lesz stabil a város új vezetése,
mivel a 78 tagot számláló képviselő-testületben csak három
képviselő képezi az 50%-on felüli többséget. A SZHP és a SZPSZ
számára most már csak a vajdasági hatalom megváltoztatása a
tét, de egyelőre bizonytalan, hogy erre mikor kerül sor, mivel a
DP itt még döntő többségben van.
Emlékeztetőül: Az SZHP a Szerb Radikális
Pártból (SZRP/SRS) vált ki, amelynek elnöke a háborús
bűnökkel vádolt, most is a hágai nemzetközi bíróság
fogdájában lévő Vojislav Šešelj, alelnöke pedig Tomislav
Nikolić, a mostani szerb köztársasági elnök volt. A mostani
szerb kormánykoalíció másik vezető pártja, amelynek elnöke
miniszterelnök is, a Szerb Szocialista Párt (SZSZP/SPS), amelynek a
hágai börtönben elhunyt Slobodan Milošević, korábbi szerb elnök
volt a vezetője.
A hatalom „visszarendeződése” –
több-kevesebb sikerrel – folyamatban a többi vajdasági községben
is. Hogyan viszonyulnak ehhez a vajdasági magyar pártok?
Elmarad értékelések
A 2012. május 6-i választásokon a
vajdasági magyar pártok mindegyike külön utasként szerepelt.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke „elvetette annak
lehetőségét, hogy a (többi vajdasági magyar párt által
létrehozott – B. A. megj.) Magyar Fordulat (MF) koalícióval
közösen lépjen fel, miután a koalíció legalább két tagja
szélsőséges nézeteket vall”. Az MF pedig szétesett, mert a
Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) „feltételhez kötötte
részvételét a koalícióban”, mivel „nem kívánt
ellentmondani a (VMSZ-t támogató – B. A. megj.) magyar kormányfői
intencióknak”.
A történtek után a
Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) és a Vajdasági Magyarok
Demokratikus Közössége (VMDK) a kisebbségi pártok Mindannyian
együtt koalíciójában lépett fel a köztársasági parlamenti
választásokon, amely csupán egy képviselői helyhez jutott a
szerbiai parlamentben.
A választásokon való sikertelen
szereplés, vagy inkább leszerepelés ellenére, a vajdasági magyar
pártok (csakúgy, mint a Demokrata Párt) vezetésében – nem hogy
változás nem történt, de többségükben még a választási
eredmények alaposabb értékelése is elmaradt.
A vajdasági magyar pártokban jórészt
eluralkodott a tanácstalanság, a kivárás és a némaság.
Az elégedetlen párttagok több helységben elhagyták ugyan a
pártokat (a legtöbben a VMSZ-t, például Óbecsén, Magyarkanizsán
stb.), de a többség szólni sem mer, mivel a kizárással elveszíti
a tagsági könyvecskével szerzett kiváltságokat.
Ágoston András, Csonka Áron, Rácz
Szabó László és László Bálint –
amikor még úgy nézett ki, hogy a
VMSZ-nek lesz egységes ellenzéke
(Ótos András felvétele)
Az újonnan alakuló szerbiai politikai
helyzetben a legnagyobb felelősség a tartományi hatalmi
koalícióban részes VMSZ-t illeti meg.
A VMSZ köztudottan a DP „stratégiai
partnere” és ahol DP kibukik a hatalomból, ott a VMSZ-nek is
mennie kell. Pásztor István pártjának elnöksége 2012. augusztus
30-i ülésén „áttekintette, elemezte és értékelte az aktuális
belpolitikai helyzetet”. A testület megállapította, hogy
„jóformán az összes önkormányzatban, láthatóan vagy a
politikai felszín alatt, de egyértelmű politikai hullámzások,
bizonytalanságok tapasztalhatók, amelyeket a Belgrádban parlamenti
többséget alkotó pártok irányítanak”.
Kaméleon-politika?
A pártelnökségi
közlemény szerint – amit a Magyar Szó pártlap túlbuzgóságban
a szeptember 1-jei számában kétszer (a 6. és a 7. oldalon is) is
közölt –, „ha a VMSZ akaratától és szándékától
függetlenül mégis átalakulnak az önkormányzati többségek, azt
tényként figyelembe fogja venni, mivel a létrejövő helyzetekhez
alkalmazkodnia kell annak érdekében, hogy érvényt tudjon szerezni
a párt választási programjait támogató választói
akaratnak”. Hogy ez pontosan mit jelent, azt azonban csak
találgatni lehet.
A testület „különös figyelmet
szentelt az óbecsei önkormányzati helyzetnek”. A homályos
(párt)közleményből viszont nem derül ki, hogy a VMSZ július
26-án hat óbecsei tagját megfosztotta párttagságától, mivel „a
demokratákkal nem akartak összeállni”, illetve a Tisza-parti
városban az SZHP-vel és a (nem magyar) Fordulattal írt alá
koalíciós megállapodást.
A VMSZ elnökségének tanácstalanságát
jól mutatja az is, hogy most (az óbecsecsei kizárások után) a
helyzetekhez való „alkalmazkodást” szorgalmazza. Feltehető
viszont az erkölcsi kérdés is, hogy lehet-e, szabad-e koalícióra
lépni magyar szervezeteknek olyan pártokkal, amelyek a kilencvenes
években „egy szendvicset” ígértek a vajdasági magyaroknak az
országból való távozáshoz. Vagy a politikában – a jó fizetés
reményében – már az erkölcsről is lemondtak?
A politikai erőviszonyok
átrendeződését tanúsítja az is, hogy – az eddig a Demokrata
Párttal együttműködő – topolyai Dr. Hadzsy János Polgári
Csoportosulás szeptember 14-én csatlakozott a Szerbiai Egyesült
Régiókhoz (SZER). (A csoportosulás a topolyai
képviselő-testületben 7 képviselővel rendelkezik.)
A politika újragondolása
A szerbiai politikai helyzet minden
magyar párttól a helyzet elemzését, a politika és a stratégia
új megfogalmazását követeli. Már csak azért is, mivel például
a nagybecskereki és az újvidéki a hatalomváltás következtében
egyetlen magyar sem került be a városvezetésbe. Ez pedig sérti a
kisebbségeknek a részarányos képviseletre és a döntéshozatalban
való alapvető részvételhez való jogát.
A mindennapi életben megtanultuk, hogy
nemzeti kisebbségi jogok csak olyan szinten valósulnak meg, amilyen
mértékben azokért kiállunk, megküzdünk. A „néma forradalom”
végrehajtóitól – az eddigi ismeretek és tapasztalatok alapján
– nem várható kisebbségbarát politika folytatása. Mi marad
akkor? A magyar pártok nagy koalíciójának létrehozása, vagy –
a VMSZ további obstrukciója esetén – a hatalomban nem részes
pártok szövetkezése, a közösség érdekeinek egységes
képviselete érdekében.
Az idő sürget. Amennyiben Tomislav
Nikolić szerb elnök októberi budapesti látogatása, de legkésőbb
Szerbiának az Európai Unióval folytatandó csatlakozási
tárgyalásai előtt (amire – a Danas c. belgrádi napilap
szeptember 15-i írása szerint – „2013 vége előtt nem került
sor”), a vajdasági magyar politikum nem fogalmazza meg
közösségünknek a lezáratlan kérdésekkel kapcsolatos
elvárásait, arra később már nemigen lesz alkalom. Köztudott
ugyanis, hogy a csatlakozás után az Unió a nemzeti kisebbségi
kérdéseket belpolitikai témának fogja tekinteni.
Felelősségük tudatában vannak-e
politikai pártjaink vezetői?
Bozóki Antal
Újvidék, 2012. szeptember 16.
