Megvertek öt magyar fiatalt
Az újabb incidens vasárnap hajnalban
történt Temerinben. Az egyik szórakozóhelyről fél kettő tájban
hazafelé indult két magyar fiatal. Talán még kétszáz métert
sem tettek meg a Jugoszláv Néphadsereg utcában, amikor hangoskodó,
szerbül beszélő fiatalok egy csoportjára lettek figyelmesek.
Amikor az ismeretlenek elhaladtak mellettük, hirtelen
visszafordultak és rájuk támadtak. Ütni és szidalmazni kezdték
a két fiút. Egyiküket ököllel verték, a másikukat viszont egy
üveggel leütötték.
– Láttuk mi már
messziről, hogy hatan közelednek felénk, meg hallottuk is őket,
mert kiabáltak, mégsem gondoltunk semmi rossza. Minden olyan
gyorsan történt, pillanatok alatt, hogy szinte meglepődni sem volt
időnk, nemhogy reagálni bármilyen módon – meséli az egyik
áldozat. – Én csak egy jó nagy ütést éreztem, utána
pedig azt, hogy kirúgták alólam a lábamat. Ekkor a földre estem,
de szerencsére nem a betonjárdára, hanem mellé. Négyen
körbevettek, körülálltak és verni, rugdalni kezdtek, ahol csak
értek. Én a két kezemmel igyekeztem a fejemet takarni és védeni,
hogy minél kevesebb ütés érje. Talán emiatt van az, hogy most
nemcsak a fejem fáj, hanem a kezem, a lábam meg a hátam is. A bal
lábamon kiszakadt a nadrág és a térdemből ömlött a vér. A
társamat a fején találták el egy üveggel. Emlékszem arra is,
hogy szidták a magyar anyánkat, és azt mondták, hogy mindjárt
előveszik a késeiket és leszúrnak bennünket. Amikor megelégelték
a verést, akkor amilyen gyorsan jöttek, úgy odébb is álltak.
Elszaladtak. Amikor már feltápászkodtam a földről, elővettem a
telefonomat és segítségül hívtam az egyik barátomat. Mondtam
neki, hogy megvertek bennünket, és ha tud, jöjjön értünk,
vigyen bennünket haza. Gyalog jött elénk, aztán egy darabon
elkísért engem. Amikor mondtam neki, hogy most már elmehet,
egyedül is boldogulok, akkor még viccelődve utánam szólt, hogy
vigyázzak, nehogy megint megverjenek.
Nem sokkal később ugyanaz a hatfős
csoport újabb magyar fiatalokat támadott meg. Akkor hármat.
Először csak kötekedni kezdtek velük, aztán pedig már meg is
ütötték őket. A fiúkat ugyanúgy teljesen váratlanul érte a
támadás, mint korábban a két társukat.
– Fogalmam sincs,
hogy mivel ütöttek meg, de abban szinte biztos vagyok, hogy nem a
puszta kezükkel. Mert eltört az orrom, csúnyán bedagadt a bal
szemem és még a fogsorom is fáj. A támadás után bevittek az
itteni egészségházba, és ellátták a sebeimet. Akkor már
kihívták a rendőrséget is. Onnan pedig az újvidéki kórházba
szállítottak. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy a sürgősségi
osztályon úgy rakták össze az orromat. Utána pedig elküldtek a
szemorvoshoz. Fél 8-kor értem haza.
A bántalmazott, vékony dongájú
fiatalember szemén, orrán és fején a kötéssel fogadta hétfőn
délután otthonukban az érkezőket. Bizonyára komoly fájdalmai is
voltak, mert az orrából még akkor is szivárgott a vér. Bal
szemét, amikor leemelte róla a kötést, szinte nem is lehetett
látni. Csak egy véraláfutásos, bordó-lila sebet. Később el is
mentek újból a helybeli egészségházba, hogy a sebeit átkössék.
Szemmel láthatólag az egész családot
nagyon megrázták és megviselték a hétvégi történések. Az
édesapja a könnyeit nem szégyellve mondta, hogy: „Most már
csak azért imádkozunk, hogy legalább a szeme világát ne
veszítse el a fiunk!“. Az édesanyja pedig azzal kísért ki
a kapuig, hogy: félnek. Aggódnak, rettegnek, mert nem tudják,
hogy mi fog történni, hogyan alakulnak tovább a dolgok, lesz-e
majd eredménye a hétfői kihallgatásnak. Bíznak benne, hogy az
elkövetőket sikerül mielőbb kézre keríteni, és abban is, hogy
a nyomozás és az eset kivizsgálása akkor is eredménnyel jár, ha
a magyar nemzetiségű fiatalok történetesen nem a kezdeményezői
egy incidensnek, hanem éppen a sértettjei és az elszenvedői.
A fentebb már említett harmadik
magyar fiatalról, aki szintén sérülést szenvedett, annyit
sikerült megtudni, hogy a támadói egy üveggel mértek ütést a
fejére. Ő is orvosi ellátásra szorult. Hosszú seb keletkezett a
fején, sebéből pedig több üvegszilánkot kellett eltávolítani.
Az esetről sem ő, sem pedig az édesanyja nem kívánt nyilatkozni.
Két másik társuk szerencsésebb volt, ők a támadást könnyebb
sérülésekkel megúszták.
Szabó Angéla
