Szerb forrásokból tájékozódunk!?
Kovács Elvira, a
Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szerbiai parlamenti képviselője
az Európa
Tanács január 25-i ülésén, a médiaszabadság
helyzete Európában című jelentés kapcsán, fontosnak tartotta
elmondani, hogy az újságírók „teszik lehetővé számunkra a
tájékozódást, általuk gyakorolhatjuk alapvető jogunkat a
tájékozódásra”.[1]
A képviselő asszony arra azonban már
nem tért ki, hogyan valósul meg ez az a lapvető jog Szerbiában és
hogyan tájékozódnak, illetve hogyan nem tájékozódnak
anyanyelvükön a vajdasági magyarok.
Felszólalásához a
Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMK) a következő
kommentárt fűzte a facebookon: „Aki bort iszik és vizet
prédikál! Kovács Elvira a sajtószabadságról – amit mondott
miért nem alkalmazza a vajdasági magyar sajtóban?[2]
Az a kérdés, tehát, hogyan is állunk
a tárgyilagos anyanyelvű tájékoztatással, itt a Vajdaságban?
Tájékozódnak-e a Vajdasági magyarok az anyanyelvű sajtóból a
közösségükkel kapcsolatos kérdésekről?
Első példa:
Január végén többnapos munkajellegű
látogatást tett Belgrádban Knut Vollebaek az Európai
Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemzeti
kisebbségekkel foglalkozó főbiztosa. A Főbiztos feladata (egyebek
között), hogy „előre jelezze” és szükség szerint a lehető
legkorábbi szakaszban „sürgős intézkedéseket” tegyen a
nemzeti kisebbségeket érintő feszültségekkel kapcsolatos
ügyekben.
Vollebaeknek
figyelemmel kell kísérni a szerbiai kisebbségek helyzetének
alakulását is. A szerb vezetőkkel, Tomislav
Nikolić elnökkel, Ivica Dačić miniszterelnökkel
és Ivan Mrkić külügyminiszterrel a nemzeti kisebbségek
jogainak tiszteletben tartásáról folytatott megbeszéléseiről
magyar nyelven a – szinte teljesen ismeretlen – Szerbia
Nemzetközi Rádió[3]és a Délhír internetes
portál[4]számoltak be.
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) által
alapított (sic!!) Magyar Szó és a többi magyar média,
valamint (támogatott) internetes hírportál a Főbiztos
látogatásáról egy sort nem közölt. Ez azt jelenti, hogy a
vajdasági magyar sajtót nem érdekli, hogy a szerb vezetők mit
mondanak az legátfogóbb páneurópai biztonsági szervezet (57
résztvevő állammal) kisebbségi ügyekkel megbízott vezető
tisztségviselőjének? Pedig érdemes lett volna odafigyelni.
Nikolić szerb elnök a Vollebaekal
tartott találkozón kiemelte, hogy „Szerbiában a kisebbségek
helyzete összhangban van a legmagasabb európai és a világban
alkalmazott mércékkel, és hogy az állam minden kisebbséghez a
sajátosságaival összhangban viszonyul”.
– „Számos eddigi problémát tevékeny és figyelmes módon oldódunk meg”, mondta
Nikolić elnök és hozzátette, hogy „igazi példa erre a küszöbön
álló, a magyar nemzetiséggel való történelmi megbékélés”.[5]
Dačić
miniszterelnök az találta nyilatkozni, hogy a nemzeti kisebbségi
jogok tiszteletben tartásakor „a szerb kormány a legmagasabb
mércéket alkalmazza, azonban nem engedi meg a kettős mérce
alkalmazását, valamint Szerbia állami érdekeinek
veszélyeztetését”. Hozzátette, hogy „Szerbia tiszteletben
tartja a nemzetközi kötelezettségeket és figyelembe veszi a
nemzeti kisebbségek érdekeit”.[6]
A szerb vezető szavai azért fontosak,
mivel hivatkozni lehet rájuk, tekintette arra, hogy – a nemzetközi
jog szerint – a nyilatkozataik az ország számára kötelező
érvényűek. Vagyis számon lehet kérni azokat, beleértve a kettős
mércealkalmazást is, amit a vajdasági magyarok egyre többször
emlegetnek.
Vollebaek „pozitívan
értékelte a szerb kormány törekvését, hogy a nyitott kérdéseket
ezen a téren dialógussal oldják meg” és „elégedettségét
fejezte ki szerbiai tevékenységével, valamint azzal a móddal,
ahogyan a nemzeti közösségeket érintő kérdések iránt
viszonyul”.[7]
A hírek azonban arról már nem
szólnak, hogy mit mondanak erről a vajdasági magyarok, a VMSZ és
az MNT? Vagy nekünk ebbe nincsen beleszólásunk? A véleményünk
senkit sem érdekel?
Második példa:
A
vajdasági magyar sajtó ugyancsak nem számolt, hogy Genfben, az
ENSZ emberjogi tanácsának ülésén, az emberi jogok 2008 és 2012
közötti védelméről szóló jelentésről folytatott vita során
megállapították, hogy „Szerbiában minden szinten növekedett az
emberi jogok védelme”. A jelentést Gordana Stamenić, a
szerb igazságügyi minisztériumi államtitkára terjesztette be.
– Az emberjogi
tanács megelégedéssel nyugtázta azokat az eredményeket,
amelyeket Szerbia a gyermekjogok érvényesítése, az
esélyegyenlőség, a fogyatékkal élők társadalomba való
beilleszkedése, a nemzeti kisebbségek, valamint a menekültek és
országon belül széttelepítettek jogai érvényesítésének,
továbbá az emberkereskedelem áldozatai védelmének területén
ért el – közölte február 1-jén a Szerbia Nemzetközi
Rádió.[8]
Tudnak-e/tudtak-e
a VMSZ parlamenti képviselői a jelentésről? Volt-e alkalmuk abba
betekinteni? Mit tartalmaz a vajdasági magyarok vonatkozásában?
Egyetértenek-e azzal? Hozzászóltak-e a jelentéshez? Szerintük a
vajdasági magyarok minden kérdése meg van oldva?
Harmadik
példa
Annak
bizonyításáért, hogy a „magyar szellemiségűnek” kikiáltott
vajdasági magyar média nem foglalkozik a közösséget érintő
kérdésekkel, nem kell sem Belgrádba, Genfbe, de Strasbourgba se
menni.
Január
31-én fontos ülést tartott az újvidéki községi képviselő
testületnemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó bizottsága,
mégpedig annak kapcsán, hogy a városi autóbuszok kijelzőin és
egyes közintézmények tábláin kizárólag cirill betűsre
változtatták az írásmódot.
A testület üléséről
csak közvetve értesültük, mégpedig Erdély Lenkének, a
VMSZ újvidéki szervezete elnök asszonyának a város napja
alkalmából tartott ünnepi műsor keretében mondott köszöntőjéből.
Ebből megtudtuk, hogy a Szerbiai Demokrata Párt (DSS)
javasolta „változtassák meg a Gál László utca nevét, amit az
elnök asszony „illetlennek és az újvidéki magyarok számára
elfogadhatatlannak ítélt meg”.[9]
A nagy érdeklődéssel várt ülésről
a Magyar Szó nem tartotta szükségesnek, hogy beszámoljon. Ezzel
szemben (a nem az MNT által alapított) Vajdasági Rádió és
Televízió magyar szerkesztősége az eseményről már az esti
híradóban tudósított. A dicséretére legyen mondva.
A
szerb nyelvű sajtóból tudtuk meg: a DSS javasolta azt is, hogy, „a
városi utcanevek kizárólag cirill betűvel legyenek kiírva, ami
alól kivételt képeznének a városközponti utcák, amelyek
elnevezései angol nyelven is ki lennének kiírva”. Ez mellett az
SZDP követeli, hogy az "Újvidéken lévő köztársasági,
tartományi és a városi intézmények nevei kizárólag cirill
betűvel legyenek kiírva” – közli a (latin betűvel
nyomtatott) 24 sata Novi Sad / 24 óra Újvidék című
(ingyenes napilap).[10]
***
A fenti példákból is jól látszik,
hogyan valósul meg a(z) – Magyar Nemzeti Tanács által irányított
– anyanyelvünkön való tájékoztatás. Sajnos nem csak ezzel van
gond, hanem azzal is, hogy a magyar képviselők nem vagy csak
elvétve teszik szóvá a kisebbségi jogsérelmeket. Ez külön
feldolgozást is megérne, most azonban csak ennyit:
A VMSZ-nek öt szerbiai parlamenti
képviselője van. Pásztor Bálint, s
szerb parlament kisebbségi frakcióvezetője legutóbbi blogjában
„kezdi fölfedezni a kilincset” és többnyire a koszovói szerb
nemzetpolitikáról, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési
támogatásokról ír.[11]
Varga
László köztársasági képviselő
Szerbia európai integrációs kérdéseivel van elfoglalva.[12]Még
csak nem is ez a gond, hanem az, hogy az integrációs folyamat során
a kisebbségi jogok rendezésének sürgetéséről többnyire
megfeledkezik.
Az említett Kovács
Elvira és Fremond Árpád a VMSZ
parlamenti képviselői (ugyancsak a második mandátumban, mint az
előző kettő!). Az utóbbiról és Pék
Zoltánról szinte alig vagy semmit sem
hallani a közéletben.
Korhecz Tamás, az
MNT elnöke, miután az újvidéki helyi hatalom „a latin betűs,
szerb nyelvű feliratokat cirill betűs feliratokra cserélte”, az
újvidéki TV január 28-i Napjaink című műsorában kijelentette,
hogy „ez egy szerb ügy.
Alapvetően.” http://www.rtv.rs/hu/vajdas%C3%A1g/napjaink-2013.-janu%C3%A1r-28.-_367140.html.
Igen, alapvetően, de csak olyan környezetben ahol nincsenek
hivatalos használatban a kisebbségi nyelvek és írásmódok.
Nem kellett volna Knut Vollebaeket
és az ENSZ emberjogi tanácsát is tájékoztatni ezekről a
problémákról? Kiket reprezentálnak ezek a képviselők
egyáltalán?
Bozóki Antal
Újvidék, 2013. február 3.
[1] Pesevszki
Evelyn: Médiaszabadságról és nemi egyenjogúságról, Magyar
Szó, január 29, 5. o.
[2] http://www.facebook.com/bozoki.antal
[3] http://voiceofserbia.org/hu/
[4] http://www.delhir.com/
[5] Volebek
sa Nikolićem i Dačićem
http://srb.time.mk/read/3b09c205a8/aca51e0852/index.html, 2013.
január 31., 03:35 → 15:56
[6] Szerbia
Nemzetközi
Rádió: http://voiceofserbia.org/hu/content/genf-szerbia-javul%C3%A1st-%C3%A9rt-el-az-emberi-jogok-v%C3%A9delme-ter%C3%A9n, 31.01.2013,
14:43
és Tanjug. Tačno:http://srb.time.mk/read/3b09c205a8/bb4f0d2248/index.html
[7] Mrkić
razgovarao sa Volebekom o manjinskim pitanjima,
http://srb.time.mk/read/3b09c205a8/7605b91a0b/index.html
[8] http://voiceofserbia.org/hu/content/genf-szerbia-javul%C3%A1st-%C3%A9rt-el-az-emberi-jogok-v%C3%A9delme-ter%C3%A9n
[9] szb:
Ünnepel Újvidék, Magyar Szó, 2013. február 1., 12. o.
[10] A
Lalić – S. Stefanović: Traže i da ulične table budu samo na
ćirilici, 2013. február 1., 3. o. és A. L. – S. S. – Ž. B.: I
ulice na ćirilici, Blic 2013. február 1., 16. o.
[11] Az
első: http://www.pasztorbalint.rs/index.php/start/show/2438/hu
[12] Pesevszki
Evelyn: Pozitív európai parlamenti állásfoglalás
Szerbiáról. Magyar Szó, 2013. január 24., 1. és 5. o.
