Kisebbségjogi jegyzet
Az
Vajdasági Rtv 2013. február 4-i Napjaink c. műsorának
végén, amelyben többnyire a veseelégtelenségről, a „szociális
kérdésekről” és (talán az utolsó nyolc perben) a nemzeti
kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló (Szerbia Hivatalos
Közlönyének 2009. szeptember 3-i 72.
számában megjelent) törvény „bírálatairól” volt szó.
Annak kapcsán, hogy Szerbia alkotmánybírósága megkezdte a
törvény 14 szakasza több rendelkezésének az alkotmánnyal való
összehangoltságának vizsgálatát. (A tárgy száma:
IUz-882/2010)[1] Az idő rövidsége
és talán a kellő szakmai felvezetés hiánya miatt azonban kérdés,
hogy a nézők számára mennyire sikerült a témát megvilágítani.
Vitás szakaszok
Az
Alkotmánybírósághoz az említett törvény alkotmányjogi
felülvizsgálatára kilenc kezdeményezés érkezett, mégpedig négy
Szabadka, Pancsova és Palics polgáraitól, a többi kezdeményező
pedig a Szerbiai Egyesült Régiók (URS), a Független Elektronikus
Médiumok Asszociációja (ANEM), az Új szerbiai politikai
gondolkodás (Nova srpska politička misao), az újvidéki székhelyű
Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület és A
nemzeti kisebbségek helyzetének fejlesztési asszociációja
(Asocijacija za unapređenje položaja nacionalnih manjina).
Az
Alkotmánybíróság a – testület január 17-i üléséről
kiadott közlemény szerint[2]–
megvizsgálja a törvény a 2. szakasza 2. bekezdése, a 10. szakasz
6.), 10.), 11.), 12.), 13.) és 15.) pontja, a 11. szakasz 3.
bekezdése, a 12. szakasz, a 13. szakasz 3.) pontja, a 14. szakasz, a
15. szakasz 7.) pontja, a 19. szakasz 2. bekezdése, a 20. szakasz
1-től 4-ig pontjáig terjedő, valamint és a 23-tól a 27.
szakaszok rendelkezésének alkotmányosságát.
A
vitatott törvényszakaszok közül talán a legfontosabbak:
– a 2. szakasz 2.
bekezdése, miszerint „a nemzeti tanács képviseli a nemzeti
kisebbséget az oktatás, a kultúra, a nemzeti kisebbség nyelvén
történő tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és
íráshasználat területén, részt vesz a döntéshozatalban vagy
dönt az említett területekre vonatkozó kérdésekről, és e
területeken intézményeket, gazdasági társaságokat és egyéb
szervezeteket alapít”;
– a 11.
szakasz 3. bekezdése, amely alapján a nemzeti tanács „a
köztársasági, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat,
jelen szakasz 1. bekezdésében foglalt intézmények (nevelési,
oktatási, diák- és egyetemista jóléti intézmények – B. A.
megj.) alapítójaként az alapítói jogokat egészében vagy
részben a nemzeti tanácsra ruházhatja” és
– a 19. szakasz 2.
bekezdése, amely alapján a nemzeti tanács „teljes egészében
vagy túlnyomóan kisebbségi nyelven tájékoztató
tömegtájékoztatási közvállalatok és intézmények
alapítójaként a köztársaság, az autonóm tartomány vagy a
helyi önkormányzat, a nemzeti tanáccsal való megállapodás
alapján, az alapítói jogokat teljes egészében vagy részben a
nemzeti tanácsra ruházhatja át”.
A
bíróság a többi kezdeményezést elutasította, azzal az
indoklással, hogy azok „elfogadhatatlanok” (mielőtt még
tárgyalt volna ezekről! – B. A. megj.), illetve „nincsenek meg
az előfeltételek” a vitatott szakaszok a testület általi
felülvizsgálatára. Az utóbbiak közé tartozik az újvidéki
székhelyű Árgus (2010. május 31-i!) kezdeményezése is a nemzeti
kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény 33. szakasza
alkotmányosságának és törvényességének a felülvizsgálására.
Az Árgus
kezdeményezése[3]
A szerb alkotmány
6. szakasza szerint „senki sem vállalhat olyan állami- és
közéleti tisztséget, amely összeférhetetlen egyéb
megbízatásaival, hivatásával vagy magánérdekeivel”. A nemzeti
kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény 33. szakasza ezt
az alkotmányos rendelkezést leszűkítette olyan módon, hogy a
nemzeti tanács tagjává csak az a nemzeti kisebbséghez tartozó
személy nem választható, aki „bírói, ügyészi vagy
alkotmánybírói tisztséget tölt be”.
Az idézett törvény
ilyen megfogalmazása, amelyben részt vettek a Vajdasági Magyar
Szövetség (VMSZ) magas rangú képviselői is, lehetővé teszi az
állami tisztséget betöltő személyeknek a nemzeti tanácsba való
jelölését és listavezetőnek való megtételét.
Így kerülhetett
sor arra, hogy a 2010. június 6-i nemzeti tanácsi választásokon
két lista vezetője – a Magyar Összefogás (VMSZ) és a Humentis
civil szervezet (Demokrata Párt), magas rangú állami
tisztségviselői, a(z akkor) tartományi kormánytagja, Korhecz
Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti
kisebbségi titkár (VMSZ) – (akkor még csak) a nemzeti tanács
elnöki posztjának is a lehetséges várományosa (most elnöke) –,
és dr. Csengeri Attila, (abban az időben) tartományi egészségügyi
titkár, listavezető lett.
A választási
listákon más vezető állami hivatalnokok is szerepeltek, mint
például Muškinja-Heinrich Aniko, aki a Humentis névsorán
jogászként szerepelt, miközben a kisebbségügyi minisztériumban
államtitkári posztot tölt be (sic!), vagy Bunyik Zoltán újvidéki
segédpolgármester, a Kézfogás a Magyarságért – Polgári
mozgalom listavezetője.
Az Árgus véleménye szerint az állami
tisztségviselőknek a nemzeti tanács tagjának, vagy esetleg
elnökének való megválasztása ellentétben van az alkotmánnyal
és a nemzeti tanács intézményének elképzelésével.
Az állami tisztségviselői hivatás
és a Magyar Nemzeti Tanácsbeli (MNT) tagság együttes gyakorlása
a nemzeti önkormányzati önállóság és az állami szervektől
való függetlenségnek a megcsúfolását jelentené. Ezek a
személyek, funkciójuknál fogva ugyanis befolyásolhatják a
nemzeti tanács működését, munkáját és független
döntéshozatalát. Ez lehetővé teszi a nemzeti önkormányzat
legmagasabb testületének állami irányítás alá vonását.
A fentiek alapján,
az Árgus kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál, hogy a nemzeti
kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény 33. szakaszának
alkotmányosságát vizsgálja ki, a kezdeményezésbe foglalt
indoklást vitassa meg és hozzon határozatot, amellyel
megállapítja, hogy az említett szakasz rendelkezése nincsen
összhangban Szerbia Köztársaság alkotmányának 6. szakaszával.
A kezdeményezés
elérte célját: Korhecz Tamás (a kezdeményezés napján)
lemondott a tartományi kormányban betöltött posztjáról.
(Bizonyára nagy felhördülést váltott volna ki, amennyiben a
kisebbségügyi miniszter lett volna egy személyben az MNT elnöke
is, s ezt Korhecznak is tudnia kellett.) Dr. Csengeri Attila
időközben a szabadkai városi tanács egészségügyi, szociális
és környezetvédelmi tanácsosa lett. Muškinja-Heinrich Anikó –
miután tartományi ombudsmanná választották – lemondott
az MNT-beli tagságáról (Helyette – 2010. november 29-től –
Sirková Anikó, Zenta polgármestere lett az MNT tagja, ami
ugyancsak vitatható.) Bunyik Zoltán helyett Rácz Szabó
László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke lett az MNT
tagja.
Mint az
alkotmánybíróság idézett közleményéből kitűnik, a testület
nem fogta el az Árgus kezdeményezését, ami arra utal, hogy az
állami hivatalnok a továbbiakban is jelen lehetnek a nemzeti
tanácsban. Ezzel a taláros testület mintegy előrevetíti az MNT
és a hatalom szimbiózisát. Hogy miért most – csaknem három év
után – vette elő a kezdeményezést, azt viszont csak találgatni
lehet.
„Rosszindulatú
erőlködés”
– Tudni kell azt,
hogy nagyon különböző emberek, nagyon különböző szervezetek
támadták meg ezt a törvényt. Vannak közöttük sajnos magyarok
is, vannak szélsőséges szerb nacionalisták, tehát nagyon
különböző szervezetek támadták meg ezt a törvényt. Ez a
támadás azt bizonyítja, hogy ennek a törvények valóban súlya
van a közösségi építkezésben, hogy ezekkel a jogosítványokkal
élve nagyon sokak ijedtek meg attól, hogy esetleg a magyar közösség
talpra áll, megerősödik a törvény adta lehetőségek és keretek
miatt. A veszély valós. Azt gondolom, hogy ha néhány nagyon
fontos szakaszát ennek a törvények elfűrészelné az
Alkotmánybíróság, abban az esetben nagyon sok olyan eszköztől
esnénk el, amelyek segítségével aktívan tudjuk közösségünk
sorsát, jövőjét befolyásolni. Én nem is gondolok erre a
forgatókönyvre. Én bízom abban, és mint alkotmányjogász ezt
szakmai szempontokkal is alá tudnám támasztani, hogy ezek az érvek
nem meggyőzőek, abban a vonatkozásban , hogy a törvény ezen
paragrafusai alkotmányellenesek lennének. Mégis, az
Alkotmánybíróság bizonyos politikai szempontokat is mérlegel,
ezért nem tartom kizártnak, hogy ne így végződjön a dolog.
Mégis, ma abban bízom, hogy azért alapvetőleg ez egy alapot
nélkülöző erőlködés, rosszindulatú erőlködés és nem több
ennél – mondta Korhecz Tamás, az MNT elnöke a Napjaink c.
említett műsorában.[4]
Korhecz Tamás nyilatkozatában –
mint általában – nem takarékoskodott a (negatív) jelzőkkel és
a (le)minősítésekkel. Támadásnak nevezi azt, hogy magánszemélyek
és szervezetek alkotmánybírósági kivizsgálását merészelték
kezdeményezni annak a törvények, amelyiknek a kidolgozásában
maga is „asszisztált”. Holott a demokráciában ez a
jogszabályok alkotmányossága ellenőrzésének a legtermészetesebb
módja. (Más dolog, hogy Szerbiában hogyan működik az
alkotmánybíróság és mi lesz ennek az eljárásnak az eredménye.)
Köztudott, hogy az
említett törvénnyel kapcsolatban a magyar közösségen belül –
már a jogszabály elfogadását megelőzően is – megoszlottak a
vélemények. Még a kidolgozásában részvevő Várady Tibor is
elismerte, hogy „nem jelent autonómiát”[5] az,
amit a törvény nyújt”[6](A törvény
paragrafusainak többségét – Korhecz nagybecskereki elmondása
alapján – Várady Tibor és ő írták, elfogadásához pedig, a
VMSZ parlamenti képviselői asszisztáltak.[7])
Mielőbbi módosítást!
Az
elmúlt csaknem három év alatta gyakorlatban is bebizonyosodott,
hogy a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvénynek
számos hiányossága van. Még azt sem fogalmazza meg, hogy milyen
testület a nemzeti tanács! Probléma van a nemzeti tanácsok
hatásköreivel is. Ezt ugyanis az említett törvény, csaknem
minden esetben, feltételes módban, vagyis nem kötelező erejűnek
határozza meg. Ez többnyire abban nyilvánul meg, hogy a nemzeti
tanácsot „kezdeményező”, „figyelemmel kísérő”,
„javaslattevő” és „véleménynyilvánítási”
illetékességgel jogosítja fel.
Aztán emlékezzünk
azokra a perekre, amelyeket Korhecz a zentai képviselő-testület
ellen indított, amikor – az iskolaszékek tagjainak kinevezésekor
– elutasította az általa javasolt személyeket és a községi
tanács jelöltjeit nevezte ki[8], a Magyar
Szó főszerkesztőjének leváltásával keletkezett (nemzetközi
reagálásokat is kiváltott) botrányra[9],
a felsőoktatási ösztöndíjprogram pályázat lebonyolítása
és a kérelmek pontozása során történt magyar-magyar
megkülönböztetésre[10], stb.
Mindez több mint indokolttá teszi a törvény (és az MNT
működésének) alapos felülvizsgálását.
Négy vajdasági magyar párt 2012.
szeptember 27-én Felhívást fogalmazott meg a magyar képviselőkhöz,
az anyaországi vezetőkhöz és az Európai Unió magyar
képviselőihez, amelyben összefoglalta a vajdasági magyar
közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének
alapkövetelményeit. Az nemzeti kisebbségi autonómiával
kapcsolatos követeléseket a dokumentum második pontja tartalmazza:
– 2.
Szerbia biztosítsa a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti
autonómiáját, területi és személyi elvű autonómiát. A
nemzeti tanácsokról szóló törvénynek az eddigi tapasztalatok
alapján való mielőbbi módosítását, amely szavatolja a nemzeti
kisebbségek tényleges politikai önkormányzatát, felruházná
döntéshozatali joggal és hozzájárulna az érdekeinek
megfogalmazásához és hatékony képviseletéhez. Ezt követően
új, demokratikus nemzeti-tanácsi választások megtartását, az
állam által elkészített és kezelt teljes választói névjegyzék
alapján, olyan választási rendszer alkalmazásával, amely
figyelembe venné a lakosság területi megoszlását.[11]
Az új nemzeti tanácsi választások
2014-ben esedékesek. Addig módosítani kell a törvényt. A
jelenlegi szerbiai viszonyok azonban nem kedveznek a magyar pártok
és civil szervezetek követelései megvalósításának. A magyar
autonómiáért való küzdelem ennek ellenére folytatódik.
Függetlenül a magyar pártokraták akaratától is.
Bozóki Antal
Újvidék, 2013. február 10.
[1] http://www.ustavni.sud.rs/page/view/sr-Latn-CS/0-101765/saopstenje-sa-1-sednice-ustavnog-suda-odrzane-17-januara-2013-godine-kojom-je-predsedavao-dr-dragisa-slijepcevic-predsednik-ustavnog-suda?_qs=17.%20januar
[2] Uo.
és http://www.dnevnik.rs/politika/nadleznosti-na-ustavnoj-proveri
[3] Alkotmánybírósághoz
fordult az
Árgus: http://www.vajdasagma.info/cikk.php?ar=tukor&id=3444, Magyar
Szó, 2010. június 1., 4. o.; Vajdasági Magyar Demokrata Párt,
HÍRLEVÉL, VIII. évf. 117. szám, 2010. június 1. és
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Reggeli Sajtófókusz,
Reggeli Sajtófigyelő, 2010. június 1.
[4] http://www.youtube.com/watch?v=R8ipODdVMFg
[5] Bozóki
Antal: Problémák a nemzeti
önkormányzattal. http://www.mpsz.net/,2011. február 27.,
21:39;http://www.argus.org.rs/irasok, 2011. február 28., 09:17;
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány,
Kisebbségi sajtófókusz, 2010. február 24. és Vajdasági Magyar
Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, IX. évf. 50. szám, 2011. március 2.
[6] Memorandum
Orbán Viktornak. Orbán Viktor 2009. december 16-i délvidéki
körútján a délutáni órákban Temerinbe látogatott, ahol többek
között civil szervezetek képviselőivel találkozott. A
csatolmányban szereplő szervezetek kérésére, az általuk
megfogalmazott mamorandumot Csorba Béla átadta az illusztris
vendégnek. A memomrandum szövegét
lásd:http://ujmagyargardagyor.gportal.hu/gindex.php?pg=31456241&nid=5365227
[7] Bozóki
Antal: Egy korszak
végén. http://www.argus.org.rs/index.php/irasok/8-irasok/542-gondolatok-ifj-korhecz-tamas-lemondasa-kapcsan, 2010.
június 03. [18:01] és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL,
VIII. évf. 135. szám, 2010. június 28.
[8] Pesevszki Evelyn: Pert
nyert az MNT, Magyar Szó, 2010. November
18:http://www.magyarszo.com/hu/2010_11_18/kozelet/60539/
[9] Vajdaság Ma: Maratoni vita
után leváltották a Magyar Szó főszerkesztőjét.
http://kitekinto.hu/karpat-medence/2011/06/25/maratoni_vita_utan_levaltottak_a_magyar_szo_fszerkesztjet/,
2011. június 25.
[10] Bozóki
Antal: Újabb botrányt okozott az MNT.
http://www.vajma.info/cikk/tukor/4317/Ujabb-botranyt-okozott-az-MNT.html,2011.
augusztus 13. [17:54]; Central Europica Centralis (CEC),
Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. augusztus 15. és
http://www.mpsz.net/, 2011. augusztus 15. [12:16]
[11] http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert
és
http://www.peticiok.com/petition
for the maintenance of the national identity of the Hungarian
minority community in Vojvodina A
dokumentumot 2012. október 11-éig 218-an írták alá.
