A Tartományi Ombudsman 2012. évi
jelentése
a nemzeti kisebbségi jogokról
A
Tartományi Ombudsman – 169 oldal terjedelmű, szerb nyelven és
cirill betűvel írt – 2012. évi jelentése megtalálható az
intézmény honlapján1. A jelentést Muškinja Heinrich Anikó, az
intézmény vezetője írta alá.
A
jelentés a 78-92. oldalon foglakozik a nemzeti kisebbségek
jogaival.
A
bevezetőnek szánt rész elején – amely tulajdonképpen
általános értékelés – az ombudsman megállapítja: – A
nemzeti kisebbségi jogok megvalósításának szintje 2012-ben
Vajdaság területén ugyan olyan, mint az előző években. Ezeknek
a jogoknak a meglévő intézményes és jogi kerete továbbra is
kielégítő, de a jogszabályok alkalmazása különböző okokból
kifolyólag, nem egyenletes és szelektív – olvasható a
jelentésben.
Ez
a megfogalmazás szinte szóról szóra megegyezik a 2011. évi
jelentés szövegével, amely így hangzott: „A nemzeti kisebbségi
jogok megvalósításának szintjét Vajdaság Autonóm Tartomány
területén változatlannak lehet értékelni az előző évhez
viszonyítva. Ezen a jogok megvalósításnak a létező intézményes
és jogi kerete kielégítő, de a jogszabályok gyakorlati
alkalmazása, különböző okokból kifolyólag, nem egyenletes és
szelektív”.
Ebből
arra lehet következtetni, hogy a nemzeti kisebbségi jogok
alkalmazása terén az elmúlt egy évben nem történt semmilyen
előrelépés.
Két elemzés
A
(31 sorból álló) túlságosan általános bevezető rész után a
kutatások bemutatása következik (a 78-85. oldalakon), aminek
keretében az ombudsman elemezte a nemzeti kisebbségek nemzeti
kisebbségek tanácsairól szóló törvény alkalmazását és a
vajdasági középiskolások viszonyulását a nemzeti, illetve
etnikai megkülönböztetés iránt.
A
nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel kapcsolatban az ombudsman
ezeket az álláspontokat fogalmazta meg:
–
a törvény egyes rendelkezéseit és megoldásait
részletesebben ki kell dolgozni és pontosítani (azt már nem
mondja, hogy melyik rendelkezéseket és milyen irányban);
–
a nemzeti tanácsok nem használták ki teljes
mértékben a törvény által előlátott
illetékességüket/hatáskörüket, és hogy
–
egyes önkormányzatok különböző módon
akadályozzák a nemzeti tanácsokat illetékességük/hatáskörük
alkalmazásában, azzal indokolva ezt, hogy a nemzeti tanácsokról
szóló törvény nincsen összhangban a kultúra, a tájékoztatás
és az oktatás területét rendező más törvényekkel.
Az
ombudsman 2011-ben (sic!) 12 vajdasági középiskolában végzett
kutatást, amely szerint a legtöbb megkérdezett diák „hátrányosan
megkülönböztetve érezte magát a nyelv és a kiejtés, valamint
a nemzeti hovatartozás miatt”. A kutatásban alanyainak 51,1%-a
szerint a legtöbben a nemzeti hovatartozás (47,7%, a nyelv (29,8%)
és a szexuális irányultság miatt (28%) részesültek hátrányos
megkülönböztetésben.
A
tartományi emberjogi biztos által végzett kutatásokkal
kapcsolatban azonban indokolt a kérdés, mennyi tartozik ez a
hatáskörébe? Az sem mellékes, hogy a szakmai intézmények
bizonyára nagyobb tapasztalattal és felkészültséggel is
rendelkeznek az ilyen kutatások elvégzéséhez.
Nincs áttekintés
Az
oktatás és a hivatalos nyelvhasználat kérdéseiről az ombudsman
a jelentés 86-90. oldalán ír.
A
nemzeti kisebbségi oktatásról mindössze hét sor van a
beszámolóban, vagyis egyáltalán nem ad áttekintést az itt
jelentkező problémákról.
Az ombudsman most megelégszik azzal
az általános megállapítással, hogy „a 2012-es évben a
nemzeti kisebbségek oktatásával kapcsolatban mindössze néhány
beadványt kapott”, de ez „nem arra utal, hogy ezen a területen
a problémák megoldódtak”. Megemlíti ugyan, hogy „még mindig
nem rendezték a nemzeti kisebbségi osztályok számára a szerb
nyelv, mint nem anyanyelv tantárgy státusát”, valamint hogy
„felfigyeltek bizonyos gondokra a nemzeti kisebbségi osztályok
alakításával kapcsolatosan, amelyek az oktatási hálózat és
költségek ésszerűsítésének következményei”. Arról
viszont szó sem esik, hogy gond van a tankönyvekkel, ugyanis 34
magyar címszó hiányzik például az általános iskolai
tankönyvek közül.
A hivatalos nyelvhasználatról szóló
10 sorból megtudjuk, hogy a Tartományi Ombudsmanhoz a legtöbb
panasz éppen erről a területről érkezett – a nemzeti
tanácsoktól és polgároktól.
A nyelvhasználattal kapcsolatos
„problémák a legtöbb esetben a köztársasági szervek előtt
folyó eljárásokkal kapcsolatban jelentkeznek, de kifejezettek
helyi szinten is” – értékeli (túlságosan általánosan) az
ombudsman. „Az eljáró hatóságok nem alkalmazzák a
jogszabályokat, vagy nem helyesen értelmezik azokat, a polgárok
pedig nincsenek kellő mértékben értesülve a jogaikról, ami
megnehezíti a nemzeti kisebbségi polgárok hivatalos
nyelvhasználati jogának megvalósítását a gyakorlatban” –
áll a jelentésben.
Az ombudsman kiemeli, hogy „éppen
ezen a területen fogadták el és alkalmazták a legtöbb
ajánlását”. Arról azonban már nem szól, hogy miért nem
sikerült a Tartományi Obudsmannak rábírni az újvidéki városi
hatalmat a nemzeti kisebbségi nyelvek- és írásmódok hivatalos
használatára vonatkozó jogszabályok alkalmazására, vagyis hogy
a városi autóbuszokon a feliratokat, utcaneveket stb. ne csak
szerb nyelven (cirill, de latin betűvel is), hanem a kisebbségi
nyelveken (magyarul, a szlovákul és a ruszinul) is kiírják.
Miért övezi – a kezdeti nekibuzdulás után – nagy csönd ezt
a problémát?
A
nemzeti kisebbségi kultúráról a jelentésben szó sem esik. Vagy
az már nem fontos? Itt nincsenek problémák?
Aránytalan közigazgatás
A
nemzeti tanácsok működése és a nemzeti kisebbségek részvétele
a tartományi szervekben, szervezetekben, szolgálatokban,
igazgatóságokban és alapokban (a tartományi közigazgatásban) a
jelentés 90-92. oldalára került.
A
nemzeti tanácsok a legtöbb esetben az miatt fordultak panasszal az
ombudsmanhoz, hogy „a jogszabályok a testületek működése
szempontjából egyes fontos kérdéseket nem rendezik, vagy nem
egyértelműen rendezik”. Ilyen kérdések például, hogy a
nemzeti tanácsok kötelesek-e lefolytatni a közbeszerzési
eljárást, vagy nem, és hogy lehet-e a nemzeti tanács
tulajdonában ingatlan.
A
tartományi szervekben, szervezetekben, szolgálatokban,
igazgatóságokban és alapokban (a tartományi közigazgatásban)
foglalkoztatottak száma az utóbbi négy évben a legkevesebb 1187
(2012) és a legtöbb 1328 (2011) között mozgott.
A legnagyobb számú magyar
nemzetiségű foglalkoztatott a vajdasági közigazgatásban
2011-ben volt (87, illetve 6,55%), a legkevesebb pedig 2012-ben (77,
vagyis 6,48%), miközben a magyarok száma a tartományban 13% – a
2011-es népszámlálás szerint. Ez az arány a többi nemzeti
kisebbség esetében is kedvezőtlen. Mindez arra utal, hogy a
tartomány még a saját szerveiben sem képes, vagy nem hajlandó
biztosítani az arányos foglalkoztatás elvét.
A tartományi közigazgatás és a
magyarok2
| 2009 | % | 2010 | % | 2011 | % | 2012 | % | |
A tartományi
közigazgatásban
dolgozók száma |
1232 | 100 | 1291 | 100 | 1328 | 100 | 1187 | 100 |
| A magyarok száma | 81 | 6,57% | 83 | 6,43 | 87 | 6,55% | 77 | 6,48% |
Ez azt jelenti: nem hogy nem javult a
tartományi közigazgatásban dolgozó magyarok részaránya – a
2004. évhez viszonyítva, amikor ezekben a szervekben
foglalkoztatottak 6,73%-a magyar nemzetiségű volt3 –, hanem
még romlott is. Ezek az adatok jól illusztrálják azt is, miként
viszonyul a vajdasági hatalom a nemzeti kisebbségek részarányos
foglalkoztatásának biztosításhoz a közigazgatásban.
Ezen nem változtat az a tény sem,
hogy a Tartományi Ombudsman a jelentésében kiemeli, hogy „az
egyes nemzeti kisebbségek részvétele a tartományi
közigazgatásban nem felel meg ezeknek a kisebbségeknek Vajdaság
összlakosságában való részarányának”. Már csak
ezért sem, mivel ez a megfogalmazás jelen van mindegyik korábbi
éves jelentésben, ami úgyszintén arra utal, hogy ezen a téren
semmilyen konkrét intézkedés (az ombudsman részéről sem) a
helyzet javítása érdekében nem történt. Ez is a politikai
akarat hiányára utal.
Incidensek?
A Tartományi Ombudsman jelentésének
csaknem a végén (a 153. oldalon), „a nemzeti kisebbségek
jogainak védelme” című táblázatból tudjuk meg, hogy az
ombudsmanhoz 2012-ben beérkezett panaszok közül 55 (a táblázatott
kísérő szövegben a 65-ös szám szerepel), illetve az összes
panasz 5,21% vonatkozott a nemzeti kisebbségi jogok védelmére.
Ezek közül 22 a nemzeti alapon való megkülönböztetéssel, 12 a
közéletben való hatékony részvétellel, 9 a hivatalos
nyelvhasználattal, 6 a nemzeti kisebbségi oktatással, 2 a
gyűlöletbeszéddel, 4 pedig más egyéb területtel volt
kapcsolatos.
A jelentésében említés se nincsen
a nemzeti alapú incidensekről (fizikai támadások, verekedések,
zaklatások, vallási intézmények rongálása, temetők és
keresztek rongálása és gyalázása, parolák/jelszavak, szlogenek
írásáról, gyalázkodó jelképek rajzolása, pamfletek
terjesztése), amelyekből a tavalyi évben is túlságosan sok
volt.
A beszámoló egyik legnagyobb
hiányossága mégis, a már elmondottak mellett, hogy még csak nem
is tájékoztat a nemzeti kisebbségek jogairól szóló nemzetközi
egyezmények alkalmazásáról a tartományban, ami egyébként az
ombudsman jogszabályi kötelessége.
A szövegből az sem világlik ki,
hogy az ombudsman a nemzeti kisebbségek jogainak megsértésekor az
illetékes szerveknél kezdeményezte-e büntető, fegyelmi és
egyéb eljárások indítását, hány esetben és milyen
eredménnyel.
***
Az elmondottak alapján a Tartományi
Ombudsman 2012. évi jelentésének kisebbségi jogokkal foglalkozó
része nem érdemel pozitív osztályzatot. A Tartományi
Képviselőház, az április 25-i (16.) ülésen mégis – jelekből
ítélve ismét vita nélkül – fogadta el a jelentést. Úgy
tűnik, a magyar képviselőket sem túlságosan érdekelte a
téma4.
Azt is felül kellene vizsgálni (ha
lenne kinek), hogy a jelentés ilyen formája, ami többségében a
panaszok átmesélése, megfelel-e az ombudsmanról szóló
tartományi határozat követelményeinek?
Az ombudsman intézményének működése
a tavalyi évben 42.667.882,73 dinárjába került a tartományi
adófizetőknek. Megérte-e?
Újvidék, 2013. május 17.
Bozóki Antal
__________
1 http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/attachments/article/944/Izvestaj%20Pokrajinskog%20
ombudsmana%20za%202012.pdf
2 A táblázat
a Tartományi Ombudsman éves jelentései [Godišnji izveštaj o
radu Pokrajinskog ombudsmana za … godinu] alapján készült,
amelyek megtalálhatók az intézmény honlapján:
http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/index.php/dokumenti/38-godinji-izvetaji5
3 Godišnji
izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2004. godinu. Novi
Sad, decembar 2005. [A Tartományi Ombudsman 2004. évi jelentése.
Újvidék, 2005]
(ahttp://www.ombudsmanapv.org/dokumenti.html#2007ser honlapon).
4 Održana 16. sednica Skupštine
AP [Megtartották a Képviselőház 16.
ülését].Vojvodinehttp://www.skupstinavojvodine.gov.rs/?s=Vesti&mak=Vesti&iid=8346
és Virág Árpád: Munkához láthat a tartományi alkotmányjogi
bizottság. Magyar Szó, 2013. április 26.,
http://www.magyarszo.com/hu/1952/kozelet_politika/95811/Munk%C3%A1hoz-l%C3%A1that-a-tartom%C3%A1nyi-alkotm%C3%A1nyjogi-bizotts%C3%A1g.htm
