Kisebbségjogi jegyzet (I. rész)
A nemzeti kisebbségi közösségek
hatékony és (rész)arányos részvételének biztosítása a
közügyek irányításában és a döntéshozatalban ma már
nemzetközi követelmény. A vajdasági magyarságnak is érdeke,
hogy minden szinten (a helyi közösségek, települési
önkormányzatok, a tartomány és a köztársaság szintjén is)
ilyen képviselete legyen a döntéshozatali folyamatokban.
Hogyan
valósul ez meg?
Szerbia alkotmányának 53. szakasza
előírja, hogy „a polgárok jogosultak a közügyek
irányításában való részvételre, valamint, hogy egyenlő
feltételek mellett közszolgálatba és közéleti tisztségre
kerüljenek”.
Az alkotmány 77/1 szakasza külön
megemlíti, hogy „a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek, a
többi polgárral azonos feltételek mellett, jogosultak a közügyek
irányítására és köztisztség vállalására”. A nemzeti
kisebbségekhez tartozóknak az állami
szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a
helyi önkormányzati egységek szerveiben való
foglalkoztatásakor (2. bekezdés) „figyelembe veszik a lakosság
nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségekhez tartozó
személyek megfelelő részvételét”.
Ezek a megfogalmazások azonban a
gyakorlatban nem biztosítják a döntéshozatalban való
részarányos képviseletet és közhivatali foglalkoztatást, ami a
nemzeti kisebbségek alapvető követeléseihez tartozik.
Köztársasági képviselők
A
május 6-i választásoknak a vajdasági magyarok szemszögéből
való elmélyültebb értékelése és a következtetések levonása
még várat magára. Vannak olyan általános értékelések,
miszerint „a választások magyar vonatkozásban lesújtó
eredményeket hoztak”, hogy a vajdasági magyar pártok ezeken a
választásokon „leszerepeltek”, mások délvidéki magyar
„kudarcot” említenek, stb.
Amit biztosan lehet mondani az a
következő:
A szerbiai parlamentbe – a Vajdasági
Magyar Szövetség (VMSZ) színeiben – öt magyar képviselő
került, a korábbi néggyel szemben:
1. Pásztor
Bálint (okleveles jogász–master,
Szabadka,1979), a képviselői csoport
elnöke,
2. Varga
László (Palics, 1976, okleveles jogász), a frakcióvezető
helyettese,
3. Kovács
Elvira (Szentmihály, 1982, okleveles
közgazdász),
4. Fremond
Árpád (Pacsér, 1981, osztálytanító–master), és
5. Pék Zoltán (Zenta, 1962,
okleveles közgazdász).
(Az első négy személy az előző
mandátumban is köztársasági képviselő volt.)
A VMSZ öt köztársasági képviselője
közül az első kettő arról ismert a közvélemény előtt, hogy
a képviselői mandátum előtt a Magyar Nemzeti Tanácsban volt
tisztségben. További kettő szintén az előző ciklusban lett
parlamenti képviselő, úgyszintén különösebb munka- és
szakmai tapasztalat nélkül. Az ötödikről pedig eddig nemigen
hallott még e sorok írója sem.
A kisebbségi pártok Mindannyian
együtt koalíció, amelyben a magyar pátok közül jelen van a
Magyar Polgári Szövetség és a Vajdasági Magyarok Demokratikus
Közössége is, egy (közös) képviselői helyhez jutott a
szerbiai parlamentben (Emir Elfić, a Bosnyák Demokrata Közösség
– BDZ elnöke).
A szerb parlamenti pártokban is
vannak magyar nevűnek tűnő képviselők, mint például Kismárton
Ottó (Nagykikinda, 1962) a Szerb Haladó Pártban (SZHP), és
Popović Judit (Nagybecskerek, 1956) a Liberális Demokrata Párt
képviselője (LDP).
A köztársasági parlamenti választásokon
2012-ben a VMSZ 68 323 szavazattal csupán a szavazatok százalékos
elosztása miatt kapott 5 képviselőt, 2008-ban viszont a négy
képviselői helyhez több, vagyis 74 874 szavazat kellett.
A párt és az iránta való bizalom
visszaesése még szembetűnőbb a szerbiai elnökválasztás első
fordulójában való – ma már teljesen értelmetlennek látszó –
részvétel tekintetében. Pásztor István – az általa várt
százezer szavazat helyett – az idén 63 262 szavazatot
kapott, vagyis 29 777 szavazattal kevesebbet, mint 2008-ban a Magyar
Koalíció közös jelöltjeként, amikor 93 039 szerzett. A
csökkenés mértéke tehát 32 százalék.
Ezeknek a szavazatoknak sem volt tétje
és inkább a pártelnökbe vetett bizalom fogyását mutatják.
Történt mindez annak ellenére, hogy a VMSZ a teljes magyar sajtó
és a magyarországi politikai vezetők, nem csak támogatását, de
nyilvános kampányolását is élvezte Ehhez – a többi párttal
ellentétben – megvolt minden anyagi, infrastrukturális és egyéb
feltétele is.
A VMSZ öt képviselője – a 250 tagú szerb
parlamentben – 2%-ot tesz ki, miközben, a részarányos
képviseleti elv alapján (a köztársaság lakosságban való
3,91%-os részvétel alapján) kilenc–tíz biztosított magyar
képviselőnek kellene lenni.
Pásztor a Hetek
című magyarországi lapnak (2012. július 13-án) panaszkodva
elmondta, hogy „a szerb titkosszolgálatok is közreműködtek a
májusi választások során történt választási csalásokban,
amelyek ahhoz nem bizonyultak elegendőnek, hogy Boris Tadić
hatalomban maradjon, a VMSZ választási eredményét viszont 30
százalékkal lerontották”.
(Forrás:http://www.hetek.hu/interju/201207/ez_olyan_mint_az_artatlansag_csak_egyszer_lehet_elvesziteni).
Ennek a kijelentésnek minimum két
szépséghibája is van: Az egyik, hogy Pásztor pártjának
képviselői minden szinten ott ültek a választási bizottságban,
tehát megakadályozhatták volna a csalást, ha ilyen történt. A
másik pedig: Ahelyett, hogy elismerte volna politikai kudarcát,
ezt a tényt azzal próbálja leplezni, hogy – most már a
nemzetközi közvélemény előtt is – „stratégia partnerét”,
a (hatalom-vesztett) DP-t választási csalással vádolja.
Helló, nem láttátok véletlenül a
liba Pásztort?
Megjöttem a 30.000 elveszett szavazóval.
http://vmszfail.blogspot.com/
A szerbiai kormányban és a köztársasági
állami szervekben egy magyar sem tölt be jelentősebb funkciót.
Az alkotmánybíróság bírái között (2007. december 12-e óta)
van egy magyar is (aki megszavazta a bírói testület 2010.
július 10-ei, Vajdaság hatáskörére vonatkozó törvény 22
szakaszának alkotmányellenességéről szóló döntését).
A szerbiai közvállalatok, illetve
intézmények közül is csak egynek (a Vajdasági Erdők
Közvállalatnak) az igazgatója magyar. A kisebbségeknek, így a
magyaroknak is, a lakosságban való részvételükhöz viszonyított
nem megfelelő képviselete nyilvánvaló a köztársasági
közigazgatási és az igazságügyi szervekben, az ügyészségekben
és a rendőrségben.
Tartományi képviselők
A legutóbbi tartományi képviselőházi
választásokon a VMSZ hét képviselői helyet szerzett. Ezeket a
következők töltik be:
1. Egeresi Sándor (Topolya, 1964,
jogi középiskola), frakcióvezető,
2. Pelt Ilona (Doroszló, 1946,
elektrotechnikus), frakcióvezető-helyettes,
3. Juhász Attila (Magyarcsernye,
1976, mezőgazdasági mérnök),
4. Kávai Szabolcs (Magyarkanizsa,
1970, tanár),
5. Pásztor István (Hajdújárás,
1956, okleveles jogász),
6. Takács Zoltán (Magyarkanizsa,
1982, okleveles közgazdász) és
7. Újhelyi Ákos (Magyarkanizsa,
1977, okleveles közgazdász).
A párt hét
tartományi képviselője közül a nyilvánosság számára csak
kettő ismert (Egeresi és Pásztor). A mandátumok számát
illetően Egeresi – saját szavai szerint – „rekordernek
számít”, ugyanis ez már a hetedik megbízatása. Ez azt is
jelenti, hogy 28 éve tartományi képviselő, utóbb képviselőházi
elnök, most frakcióvezető, de azt is, hogy minden rendszernek
megfelelt. Felvetődik azonban a kérdés, hogy szükség van-e
nekünk ilyen, hivatásosnak is nevezhető politikusokra, miközben
az eredmények rendre elmaradtak?
Második megbízatású,
frakcióvezető-helyettes Pelt Ilonáról bizonyára nagyon kevesen
hallottak a vajdasági magyarok közül és talán érdemi
felszólalása sem volt a Képviselőházban az elmúlt négy év
alatt. A többi képviselő is esetleg csak a szűkebb környezetében
fejhetett ki valamiféle párttevékenységet.
A Tartományi Képviselőházban, a szerb
pártokban is vannak képviselők, akiknek a neve magyar hangzású,
mint például a Demokrata Párt (DP) képviselői a zentai
Zsíros-Jankelić Anikó (1967), a
szabadkai Szántó Róbert (1960) és Szőlősi Gyöngyi (1964),
vagy az adai Tóbiás József (1971).
A 2008. május 11-i
választásokon a Tartományi Képviselőházban a Magyar
Koalíció – Pásztor István (MK) 9 képviselői helyett szerzett
(akik közül 8 a VMSZ képviselője, egy pedig – László Gyula –
a VMPD színeiben került be a testületbe, majd csatlakozott a
Magyar Remény Mozgalomhoz). VMSZ akkori képviselői közül Egeresi
Sándor (volt képviselőházi elnök) és Pelt Ilona maradt
továbbra is képviselőnek.
Első látásra is
nyilvánvaló, hogy képviselők összetétele nem megfelelő: A hét
képviselő között csak egyetlen nő van, miközben legalább
kettőnek kellene lenni (ha tekintetbe vesszük a 30%-os részvételi
követelményt). Területileg se nincsen rendjén,
hogy Magyarkanizsáról három tartományi képviselő legyen.
Mindebből arra lehet következtetni, hogy a VMSZ-nek megfelelő
káderei se nincsenek.
Vajdaság alapszabálya szerint az
itteni magyarságot, mivel az összlakossági részaránya 14,28%
százalék, a tartományi parlament 120 képviselőjének ugyanennyi
százaléka, tehát legalább 17 képviselői hely illeti meg,
akiket a nemzeti választói névjegyzék alapján kellene
megválasztani.
Az új tartományi kormány tagjai között – a
korábbi három: Pásztor István, aki a kormány alelnöke is volt,
dr. Jeges Zoltán és Deli Andor helyett, a VMSZ képviseletében –
önhibáján kívül – egyetlen magyar maradt, mgr. Deli Andor,
Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi
Titkár.
Önkormányzatok
Az
önkormányzati választásokon önállóan indultak a magyar
pártok. A sajtóban közzétett adatok szerint a VMSZ 23
önkormányzatban összesen 118 mandátumot szerzett, a Vajdasági
Magyar Demokrata közösség (VMDK) 2 önkormányzatban 2 mandátumot
(egyet-egyet Adán és Zomborban), a Vajdasági Magyar Demokrata
Párt (VMDP) 3 önkormányzatban 5 mandátumot szerzett (Szabadka 1,
Óbecse 1 és Temerin 3), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) 3
mandátumot (Zentán), a Magyar Remény Mozgalom (MRM) pedig 2
önkormányzatban jutott be egy-egy mandátummal (Szabadka és
Magyarkanizsa). A közvetlenül a választások előtt megalakult új
tömörülés, a Magyar Egység Pártja (MEP) Törökbecsén
koalícióban mérettette meg magát.
A VMSZ mandátumai önkormányzatok
szerint: Topolya 16, Kishegyes 8, Magyarkanizsa 11, Szabadka 16,
Csóka 9, Ada 6, Zenta 12, Óbecse 8, Temerin 3, Nagybecskerek 2,
Bégaszentgyörgy 3, Törökkanizsa 6, Magyarcsernye 3, Zombor 3,
Apatin 2, Törökbecse 2 (ebből egy mandátum a koalíciós
partnernek, a MEP-nek jár), Kúla 2, Nagykikinda 2, Antalfalva 1,
Palánka 1, Újvidék 1 és Szerémség 1 mandátum.
A választások
után „a VMSZ a demokratákkal alkot koalíciót országos,
tartományi és önkormányzati szinteken is”, magyar pártokkal
viszont nem. Az elv, hogy „akinek több mandátuma van, az adja a
polgármestert, akinek kevesebb, abból a pártból lesz a községi
képviselő testület (kkt) elnöke, valamint hogy a párt, „ahol
jelentős számban élnek magyarok, ott rész vesz az önkormányzat
irányításában” – nyilatkozta Pásztor (Több polgármesterünk
lehet, mint eddig volt, Magyar Szó, 2012. június 9., 1. ás 4.
o.). (Ennek az egyezségnek a része az is, hogy Pásztort a
Tartományi Képviselőház elnökének választották.) Ebből
leszűrhető, hogy a VMSZ számára nem a magyar közösség
érdekei, hanem a tisztségek elosztása a fontos. Hogyan
valósultak meg ezek az elvek az önkormányzatokban?
Sajtójelentések szerint a következő
felállítású vezetőségek jöttek létre:
Ada polgármestere a következő négy
évben Bilicki Zoltán lesz, a kkt elnöke pedig Búcsú Attila.
Mindkettő a DP-hez tartozik.
Csóka polgármesterének Balázs
Ferencet (VMSZ) választották, a kkt elnöki teendőit pedig a
DP-beli Mirjana Marjanov látja el.
Kishegyesen – a
VMSZ-es képviselők, köztük Pál Károly a kkt eddigi elnökének
a községházáról való kizárása után – dr. Celluska
Erzsébetet (DP) választották polgármesternek, Marko
Rovčanint, a Szerbiai Szocialista Párt (SZSZP) tagját pedig a kkt
elnökének.
Magyarkanizsa község polgármesterévé
újabb négyéves időszakra, az eddigi polgármestert Nyilas Mihály
(VMSZ) okleveles jogászt választották. A községi képviselő
testület elnöke Huzsvár Ervin (DP) lett.
Óbecse polgármesterének a SZHP
tagját, mgr. Vuk Radojevićet választottak. Knézi Péter korábbi
VMSZ-es polgármester a képviselő-testület elnöke lett. A VMSZ
azonban „fegyelmi eljárás indítását kezdeményezte három
olyan képviselő, illetve hátrom további olyan személy ellen,
akik az így létrejött községi vezetőségben rész kívánnak
venni”.
Szabadka
Városi Képviselő-testületének öt órán át tartó ülésén,
hosszú viták és veszekedések után Modest Dulićot
(DP) választották polgármesternek. A képviselő-testület
elnöke Kern Sólya Mária lett, akit a VMSZ jelölt erre a
tisztségre.
Temerinben Vladislav Capik (DP)
a polgármester, a képviselő-testület elnöke pedig Gusztony
András (a VMDP alelnöke) lett.
Topolyán az új polgármester Kókai
Menyák Melinda (VMSZ) lett, a kkt régi-új elnöke viszont Fazekas
Róbert (VMSZ).
Zentának, Ceglédi Rudolf
személyében, szintén a VMSZ-hez tartozó polgármestere van. A
képviselő-testület elnöke pedig Šiková Anikó, a DP tagja
(eddigi polgármestere) lett.
A VMSZ a kilenc község közül csak
valójában a csak Topolyán szerezte meg mindkét vezetői
tisztséget, Csókán, Magyarkanizsán és Zentán
polgármestere,Szabadkán és Óbecsén (a kilátásba
helyezett pártból való kizárás előtt álló) képviselő-testületi
elnöke lett. Adán, Kishegyesen és Temerinben a VMSZ-nek egyik
vezetői poszton se nincsen embere. Akárhogy is vesszük, a magyar
pártok közös fellépéssel, minden szinten sokkal jobb eredményt
érhettek volna el.
A VMSZ és a DP
kapcsolatai sem felhőtlenek mostanában és a jelenlegi megoldások
is sok politikai huzavona után jöttek létre: Zentán például
arról volt szó, hogy a demokratákkal semmi áron nem fogunk
koalícióra lépni – aztán aláírták a koalíciós szerződést.
Szabadkán „hangsúlyos döntése volt a VMSZ elnökségének,
hogy a Dulić családdal nem lesz koalíció, és ők ott nem
tölthetnek be tisztséget” – Modest Dulić ma Szabadkán
polgármester. Kishegyes is azért bukott el, mert a demokraták nem
hajlandók partnerként együttműködni a VMSZ-szel, Magyarkanizsán
pedig először patthelyzet alakult ki. Óbecsén a vezetők
„szembe mentek a VMSZ és a DP megállapodásával” – Knézi
Péter, akit pártja kizárással fenyeget az
SZHP-vel való koalíció miatt (Új koalíció – a pártkönyv
árán is, Magyar Szó, 2012. július 18., 4. o.).
Nemzeti érdekvédelem
A képviselőknek az előző ciklusban végzett
munkájáról általában semmilyen elemzés nem készül. A
társadalmi mutatók viszont egyértelműen romlottak, mint ahogy a
vajdasági magyar közösség általános helyzete is. A
köztársasági parlamentbe mégis visszakerült a korábbi négy
képviselő. Ami nem tűnik logikusnak, ha figyelembe vegyük, hogy
a tartományi képviselőházban a VMSZ a korábbi 8 képviselője
közül hatot lecserélt.
A választási rendszer egyik hibája, hogy a
képviselők az őket jelölő pártnak tartoznak felelősséggel.
Ez a felelősség is leginkább csak abból áll, hogy megbízatásuk
alatt hűen képviselték-e a párt álláspontjait, nem pedig a
közösség érdekeit.
Mit lehet elvárni a most
megválasztott képviselőktől? Elsősorban azt, hogy hű
pártkatonákként reprezentálják a VMSZ politikáját. Ez a
politika azonban sajnos nem mindenben egyezik meg a vajdasági
magyar közösség érdekeivel. A VMSZ-t köti a (most már csak
tartományi) hatalmi koalícióban való részvétellel járó
kötelezettség, de a DP-vel kötött egyezség is. Ez miatt, de
szerb tagságú alapszervezetek alakítása miatt is, vitatható a
párt magyar érdekvédelmi szerepe is.
Bacskulin István szőlész-borász
szakmérnök, a VMSZ alapító 2012. március 13-án kilépett
pártjából. A VMSZ 003-as számú tagsági igazolványával
rendelkező Bacskulin indoklásában kiemelte, „a VMSZ közel 12
éve részt vesz a hatalomban, miközben a vajdasági magyarok
(demográfiai, foglalkoztatási, oktatási stb.) helyzete
folyamatosan romlik. A pártban sajnos eluralkodott a személyi
haszonszerzés és csoportérdek”.
A sikertelen választások után olyan
vélemények is vannak, hogy „a magyar pártoknak alapjaiban újra
kellene gondolniuk a politikájukat – s tán nemzedék- és
szemléletváltásra is szorulnak”. Ennek azonban csak akkor lesz
eredménye, ha legalább minimális nemzeti kisebbségi érdekvédelmi
és a választásokon való közös fellépési, együttműködési
szövetséget is létrehoznak. Szükség lenne továbbá az
alkotmányban szavatolt parlamenti helyek átvezetésére is a
választási törvénybe.
Bozóki Antal
Újvidék, 2012. július 25.
