Nem a magyar közösség érdekei, hanem a tisztségek elosztása a fontos

Kisebbségjogi jegyzet (I. rész)

A nemzeti kisebbségi közösségek hatékony és (rész)arányos részvételének biztosítása a közügyek irányításában és a döntéshozatalban ma már nemzetközi követelmény. A vajdasági magyarságnak is érdeke, hogy minden szinten (a helyi közösségek, települési önkormányzatok, a tartomány és a köztársaság szintjén is) ilyen képviselete legyen a döntéshozatali folyamatokban. 

Hogyan valósul ez meg?

Szerbia alkotmányának 53. szakasza előírja, hogy „a polgárok jogosultak a közügyek irányításában való részvételre, valamint, hogy egyenlő feltételek mellett közszolgálatba és közéleti tisztségre kerüljenek”.

Az alkotmány 77/1 szakasza külön megemlíti, hogy „a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek, a többi polgárral azonos feltételek mellett, jogosultak a közügyek irányítására és köztisztség vállalására”. A nemzeti kisebbségekhez tartozóknak az állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzati egységek szerveiben való foglalkoztatásakor (2. bekezdés) „figyelembe veszik a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek megfelelő részvételét”.

Ezek a megfogalmazások azonban a gyakorlatban nem biztosítják a döntéshozatalban való részarányos képviseletet és közhivatali foglalkoztatást, ami a nemzeti kisebbségek alapvető követeléseihez tartozik.

Köztársasági képviselők

              A május 6-i választásoknak a vajdasági magyarok szemszögéből való elmélyültebb értékelése és a következtetések levonása még várat magára. Vannak olyan általános értékelések, miszerint „a választások magyar vonatkozásban lesújtó eredményeket hoztak”, hogy a vajdasági magyar pártok ezeken a választásokon „leszerepeltek”, mások délvidéki magyar „kudarcot” említenek, stb.

            Amit biztosan lehet mondani az a következő:

A szerbiai parlamentbe – a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) színeiben – öt magyar képviselő került, a korábbi néggyel szemben:

1. Pásztor Bálint (okleveles jogász–master, Szabadka,1979), a képviselői csoport

    elnöke,

2. Varga László (Palics, 1976, okleveles jogász), a frakcióvezető helyettese,

3. Kovács Elvira (Szentmihály, 1982, okleveles közgazdász),

4. Fremond Árpád (Pacsér, 1981, osztálytanító–master), és

5. Pék Zoltán (Zenta, 1962, okleveles közgazdász).

(Az első négy személy az előző mandátumban is köztársasági képviselő volt.)

A VMSZ öt köztársasági képviselője közül az első kettő arról ismert a közvélemény előtt, hogy a képviselői mandátum előtt a Magyar Nemzeti Tanácsban volt tisztségben. További kettő szintén az előző ciklusban lett parlamenti képviselő, úgyszintén különösebb munka- és szakmai tapasztalat nélkül. Az ötödikről pedig eddig nemigen hallott még e sorok írója sem.

A kisebbségi pártok Mindannyian együtt koalíció, amelyben a magyar pátok közül jelen van a Magyar Polgári Szövetség és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége is, egy (közös) képviselői helyhez jutott a szerbiai parlamentben (Emir Elfić, a Bosnyák Demokrata Közösség – BDZ elnöke).

A szerb parlamenti pártokban is vannak magyar nevűnek tűnő képviselők, mint például Kismárton Ottó (Nagykikinda, 1962) a Szerb Haladó Pártban (SZHP), és Popović Judit (Nagybecskerek, 1956) a Liberális Demokrata Párt képviselője (LDP).

 A köztársasági parlamenti választásokon 2012-ben a VMSZ 68 323 szavazattal csupán a szavazatok százalékos elosztása miatt kapott 5 képviselőt, 2008-ban viszont a négy képviselői helyhez több, vagyis 74 874 szavazat kellett. 

A párt és az iránta való bizalom visszaesése még szembetűnőbb a szerbiai elnökválasztás első fordulójában való – ma már teljesen értelmetlennek látszó – részvétel tekintetében. Pásztor István – az általa várt százezer szavazat helyett – az idén 63 262 szavazatot kapott, vagyis 29 777 szavazattal kevesebbet, mint 2008-ban a Magyar Koalíció közös jelöltjeként, amikor 93 039 szerzett. A csökkenés mértéke tehát 32 százalék.

Ezeknek a szavazatoknak sem volt tétje és inkább a pártelnökbe vetett bizalom fogyását mutatják. Történt mindez annak ellenére, hogy a VMSZ a teljes magyar sajtó és a magyarországi politikai vezetők, nem csak támogatását, de nyilvános kampányolását is élvezte Ehhez – a többi párttal ellentétben – megvolt minden anyagi, infrastrukturális és egyéb feltétele is.

 A VMSZ öt képviselője – a 250 tagú szerb parlamentben – 2%-ot tesz ki, miközben, a részarányos képviseleti elv alapján (a köztársaság lakosságban való 3,91%-os részvétel alapján) kilenc–tíz biztosított magyar képviselőnek kellene lenni.

Pásztor a Hetek című magyarországi lapnak (2012. július 13-án) panaszkodva elmondta, hogy „a szerb titkosszolgálatok is közreműködtek a májusi választások során történt választási csalásokban, amelyek ahhoz nem bizonyultak elegendőnek, hogy Boris Tadić hatalomban maradjon, a VMSZ választási eredményét viszont 30 százalékkal lerontották”.

 (Forrás:http://www.hetek.hu/interju/201207/ez_olyan_mint_az_artatlansag_csak_egyszer_lehet_elvesziteni).

Ennek a kijelentésnek minimum két szépséghibája is van: Az egyik, hogy Pásztor pártjának képviselői minden szinten ott ültek a választási bizottságban, tehát megakadályozhatták volna a csalást, ha ilyen történt. A másik pedig: Ahelyett, hogy elismerte volna politikai kudarcát, ezt a tényt azzal próbálja leplezni, hogy – most már a nemzetközi közvélemény előtt is – „stratégia partnerét”, a (hatalom-vesztett) DP-t választási csalással vádolja.

Helló, nem láttátok véletlenül a liba Pásztort? 

Megjöttem a 30.000 elveszett szavazóval.

http://vmszfail.blogspot.com/

            A szerbiai kormányban és a köztársasági állami szervekben egy magyar sem tölt be jelentősebb funkciót. Az alkotmánybíróság bírái között (2007. december 12-e óta) van egy magyar is (aki megszavazta a bírói testület 2010. július 10-ei, Vajdaság hatáskörére vonatkozó törvény 22 szakaszának alkotmányellenességéről szóló döntését).

A szerbiai közvállalatok, illetve intézmények közül is csak egynek (a Vajdasági Erdők Közvállalatnak) az igazgatója magyar. A kisebbségeknek, így a magyaroknak is, a lakosságban való részvételükhöz viszonyított nem megfelelő képviselete nyilvánvaló a köztársasági közigazgatási és az igazságügyi szervekben, az ügyészségekben és a rendőrségben.

Tartományi képviselők

A legutóbbi tartományi képviselőházi választásokon a VMSZ hét képviselői helyet szerzett. Ezeket a következők töltik be:   

1. Egeresi Sándor (Topolya, 1964, jogi középiskola), frakcióvezető,

2. Pelt Ilona (Doroszló, 1946, elektrotechnikus), frakcióvezető-helyettes,

3. Juhász Attila (Magyarcsernye, 1976, mezőgazdasági mérnök),

4. Kávai Szabolcs (Magyarkanizsa, 1970, tanár),

5. Pásztor István (Hajdújárás, 1956, okleveles jogász),

6. Takács Zoltán (Magyarkanizsa, 1982, okleveles közgazdász) és

7. Újhelyi Ákos (Magyarkanizsa, 1977, okleveles közgazdász).

A párt hét tartományi képviselője közül a nyilvánosság számára csak kettő ismert (Egeresi és Pásztor). A mandátumok számát illetően Egeresi – saját szavai szerint – „rekordernek számít”, ugyanis ez már a hetedik megbízatása. Ez azt is jelenti, hogy 28 éve tartományi képviselő, utóbb képviselőházi elnök, most frakcióvezető, de azt is, hogy minden rendszernek megfelelt. Felvetődik azonban a kérdés, hogy szükség van-e nekünk ilyen, hivatásosnak is nevezhető politikusokra, miközben az eredmények rendre elmaradtak?

Második megbízatású, frakcióvezető-helyettes Pelt Ilonáról bizonyára nagyon kevesen hallottak a vajdasági magyarok közül és talán érdemi felszólalása sem volt a Képviselőházban az elmúlt négy év alatt. A többi képviselő is esetleg csak a szűkebb környezetében fejhetett ki valamiféle párttevékenységet.

 A Tartományi Képviselőházban, a szerb pártokban is vannak képviselők, akiknek a neve magyar hangzású, mint például a Demokrata Párt (DP) képviselői a zentai Zsíros-Jankelić Anikó (1967), a szabadkai Szántó Róbert (1960) és Szőlősi Gyöngyi (1964), vagy az adai Tóbiás József (1971).

A 2008. május 11-i választásokon a Tartományi Képviselőházban a Magyar Koalíció – Pásztor István (MK) 9 képviselői helyett szerzett (akik közül 8 a VMSZ képviselője, egy pedig – László Gyula – a VMPD színeiben került be a testületbe, majd csatlakozott a Magyar Remény Mozgalomhoz). VMSZ akkori képviselői közül Egeresi Sándor (volt képviselőházi elnök) és Pelt Ilona maradt továbbra is képviselőnek.

Első látásra is nyilvánvaló, hogy képviselők összetétele nem megfelelő: A hét képviselő között csak egyetlen nő van, miközben legalább kettőnek kellene lenni (ha tekintetbe vesszük a 30%-os részvételi követelményt). Területileg se nincsen rendjén, hogy Magyarkanizsáról három tartományi képviselő legyen. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a VMSZ-nek megfelelő káderei se nincsenek.

Vajdaság alapszabálya szerint az itteni magyarságot, mivel az összlakossági részaránya 14,28% százalék, a tartományi parlament 120 képviselőjének ugyanennyi százaléka, tehát legalább 17 képviselői hely illeti meg, akiket a nemzeti választói névjegyzék alapján kellene megválasztani.

 Az új tartományi kormány tagjai között – a korábbi három: Pásztor István, aki a kormány alelnöke is volt, dr. Jeges Zoltán és Deli Andor helyett, a VMSZ képviseletében – önhibáján kívül – egyetlen magyar maradt, mgr. Deli Andor, Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkár.

Önkormányzatok

 Az önkormányzati választásokon önállóan indultak a magyar pártok. A sajtóban közzétett adatok szerint a VMSZ 23 önkormányzatban összesen 118 mandátumot szerzett, a Vajdasági Magyar Demokrata közösség (VMDK) 2 önkormányzatban 2 mandátumot (egyet-egyet Adán és Zomborban), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) 3 önkormányzatban 5 mandátumot szerzett (Szabadka 1, Óbecse 1 és Temerin 3), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) 3 mandátumot (Zentán), a Magyar Remény Mozgalom (MRM) pedig 2 önkormányzatban jutott be egy-egy mandátummal (Szabadka és Magyarkanizsa). A közvetlenül a választások előtt megalakult új tömörülés, a Magyar Egység Pártja (MEP) Törökbecsén koalícióban mérettette meg magát.

A VMSZ mandátumai önkormányzatok szerint: Topolya 16, Kishegyes 8, Magyarkanizsa 11, Szabadka 16, Csóka 9, Ada 6, Zenta 12, Óbecse 8, Temerin 3, Nagybecskerek 2, Bégaszentgyörgy 3, Törökkanizsa 6, Magyarcsernye 3, Zombor 3, Apatin 2, Törökbecse 2 (ebből egy mandátum a koalíciós partnernek, a MEP-nek jár), Kúla 2, Nagykikinda 2, Antalfalva 1, Palánka 1, Újvidék 1 és Szerémség 1 mandátum.

 A választások után „a VMSZ a demokratákkal alkot koalíciót országos, tartományi és önkormányzati szinteken is”, magyar pártokkal viszont nem. Az elv, hogy „akinek több mandátuma van, az adja a polgármestert, akinek kevesebb, abból a pártból lesz a községi képviselő testület (kkt) elnöke, valamint hogy a párt, „ahol jelentős számban élnek magyarok, ott rész vesz az önkormányzat irányításában” – nyilatkozta Pásztor (Több polgármesterünk lehet, mint eddig volt, Magyar Szó, 2012. június 9., 1. ás 4. o.). (Ennek az egyezségnek a része az is, hogy Pásztort a Tartományi Képviselőház elnökének választották.) Ebből leszűrhető, hogy a VMSZ számára nem a magyar közösség érdekei, hanem a tisztségek elosztása a fontos. Hogyan valósultak meg ezek az elvek az önkormányzatokban?

Sajtójelentések szerint a következő felállítású vezetőségek jöttek létre:

Ada polgármestere a következő négy évben Bilicki Zoltán lesz, a kkt elnöke pedig Búcsú Attila. Mindkettő a DP-hez tartozik.

Csóka polgármesterének Balázs Ferencet (VMSZ) választották, a kkt elnöki teendőit pedig a DP-beli Mirjana Marjanov látja el.

Kishegyesen – a VMSZ-es képviselők, köztük Pál Károly a kkt eddigi elnökének a községházáról való kizárása után – dr. Celluska Erzsébetet (DP) választották polgármesternek, Marko Rovčanint, a Szerbiai Szocialista Párt (SZSZP) tagját pedig a kkt elnökének.

Magyarkanizsa község polgármesterévé újabb négyéves időszakra, az eddigi polgármestert Nyilas Mihály (VMSZ) okleveles jogászt választották. A községi képviselő testület elnöke Huzsvár Ervin (DP) lett.

Óbecse polgármesterének a SZHP tagját, mgr. Vuk Radojevićet választottak. Knézi Péter korábbi VMSZ-es polgármester a képviselő-testület elnöke lett. A VMSZ azonban „fegyelmi eljárás indítását kezdeményezte három olyan képviselő, illetve hátrom további olyan személy ellen, akik az így létrejött községi vezetőségben rész kívánnak venni”.

Szabadka Városi Képviselő-testületének öt órán át tartó ülésén, hosszú viták és veszekedések után Modest Dulićot (DP) választották polgármesternek. A képviselő-testület elnöke Kern Sólya Mária lett, akit a VMSZ jelölt erre a tisztségre.

Temerinben Vladislav Capik (DP) a polgármester, a képviselő-testület elnöke pedig Gusztony András (a VMDP alelnöke) lett. 

Topolyán az új polgármester Kókai Menyák Melinda (VMSZ) lett, a kkt régi-új elnöke viszont Fazekas Róbert (VMSZ).  

Zentának, Ceglédi Rudolf személyében, szintén a VMSZ-hez tartozó polgármestere van. A képviselő-testület elnöke pedig Šiková Anikó, a DP tagja (eddigi polgármestere) lett.  

A VMSZ a kilenc község közül csak valójában a csak Topolyán szerezte meg mindkét vezetői tisztséget, Csókán, Magyarkanizsán és Zentán polgármestere,Szabadkán és Óbecsén (a kilátásba helyezett pártból való kizárás előtt álló) képviselő-testületi elnöke lett. Adán, Kishegyesen és Temerinben a VMSZ-nek egyik vezetői poszton se nincsen embere. Akárhogy is vesszük, a magyar pártok közös fellépéssel, minden szinten sokkal jobb eredményt érhettek volna el.

A VMSZ és a DP kapcsolatai sem felhőtlenek mostanában és a jelenlegi megoldások is sok politikai huzavona után jöttek létre: Zentán például arról volt szó, hogy a demokratákkal semmi áron nem fogunk koalícióra lépni – aztán aláírták a koalíciós szerződést. Szabadkán „hangsúlyos döntése volt a VMSZ elnökségének, hogy a Dulić családdal nem lesz koalíció, és ők ott nem tölthetnek be tisztséget” – Modest Dulić ma Szabadkán polgármester. Kishegyes is azért bukott el, mert a demokraták nem hajlandók partnerként együttműködni a VMSZ-szel, Magyarkanizsán pedig először patthelyzet alakult ki. Óbecsén a vezetők „szembe mentek a VMSZ és a DP megállapodásával” – Knézi Péter, akit pártja kizárással fenyeget az SZHP-vel való koalíció miatt (Új koalíció – a pártkönyv árán is, Magyar Szó, 2012. július 18., 4. o.).

Nemzeti érdekvédelem

A képviselőknek az előző ciklusban végzett munkájáról általában semmilyen elemzés nem készül. A társadalmi mutatók viszont egyértelműen romlottak, mint ahogy a vajdasági magyar közösség általános helyzete is. A köztársasági parlamentbe mégis visszakerült a korábbi négy képviselő. Ami nem tűnik logikusnak, ha figyelembe vegyük, hogy a tartományi képviselőházban a VMSZ a korábbi 8 képviselője közül hatot lecserélt.

A választási rendszer egyik hibája, hogy a képviselők az őket jelölő pártnak tartoznak felelősséggel. Ez a felelősség is leginkább csak abból áll, hogy megbízatásuk alatt hűen képviselték-e a párt álláspontjait, nem pedig a közösség érdekeit. 

Mit lehet elvárni a most megválasztott képviselőktől? Elsősorban azt, hogy hű pártkatonákként reprezentálják a VMSZ politikáját. Ez a politika azonban sajnos nem mindenben egyezik meg a vajdasági magyar közösség érdekeivel. A VMSZ-t köti a (most már csak tartományi) hatalmi koalícióban való részvétellel járó kötelezettség, de a DP-vel kötött egyezség is. Ez miatt, de szerb tagságú alapszervezetek alakítása miatt is, vitatható a párt magyar érdekvédelmi szerepe is.

Bacskulin István szőlész-borász szakmérnök, a VMSZ alapító 2012. március 13-án kilépett pártjából. A VMSZ 003-as számú tagsági igazolványával rendelkező Bacskulin indoklásában kiemelte, „a VMSZ közel 12 éve részt vesz a hatalomban, miközben a vajdasági magyarok (demográfiai, foglalkoztatási, oktatási stb.) helyzete folyamatosan romlik. A pártban sajnos eluralkodott a személyi haszonszerzés és csoportérdek”.

A sikertelen választások után olyan vélemények is vannak, hogy „a magyar pártoknak alapjaiban újra kellene gondolniuk a politikájukat – s tán nemzedék- és szemléletváltásra is szorulnak”. Ennek azonban csak akkor lesz eredménye, ha legalább minimális nemzeti kisebbségi érdekvédelmi és a választásokon való közös fellépési, együttműködési szövetséget is létrehoznak. Szükség lenne továbbá az alkotmányban szavatolt parlamenti helyek átvezetésére is a választási törvénybe.

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. július 25.