Beethoven személyes élete problémákkal volt tele. Fiatalon,
már 25 éves kora körül a siketség első jeleit észlelte,
amelynek hatására időnként az öngyilkosság gondolatával is
foglalkozott. A századforduló környékén születtek legsötétebb
művei, ekkor vált számára világossá, hogy a halláskárosodása
visszafordíthatatlan folyamat. 1819-re teljesen megsiketült.
Süketsége zárkózottá tette, csak társalgási füzeteinek
segítségével tudott érintkezni a külvilággal. Hihetetlen belső
hallása volt, csak ez tette lehetővé, hogy ne hagyja abba a
komponálást.
Elérhetetlen (házas vagy arisztokrata) hölgyekhez vonzódott,
akiket eszményített (például Brunswick Jozefin). A társadalmi
különbségek, az emberek esetleges elítélése gátolta, sosem
házasodott meg.
Beethoven középtermetű, vállas, telt arcú volt; dús haja
felborzolt, lelkes szeme nyugtalan, kedélyes vonásai pedig –
főleg ha zenéről szólott – érdekesek, hódolatra gerjesztők,
szelleme nemes, szíve tiszta, lángolt az igazságért és a
szabadságért. Hiányos nevelésére vallott indulatos volta,
valamint a tapasztalatok és életismeret teljes hiánya.
Legkedvesebb szórakozása volt: magányos séta a zöldben; fő
művei közül is sok fogamzott meg a szabadban, sőt nyerte végleges
alakját is egy-egy padon.
Zenéjében gyakran életének visszhangját vélik felfedezni,
ami győzelemmel véget érő küzdelmekkel tarkított. Életének
személyes problémái fölött a mesterműveinek megalkotásával
aratott diadalt.
A 19. század egyik legjelentősebb romantikus zeneszerzője, minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze.
Liszt Ferenc (Koller Károly fényképe)
Doborján, 1811. október
22. – Bayreuth, 1886. július 31.
Apja, Liszt Ádám, Esterházy herceg
uradalmi hivatalnoka, korán felismerte fiának kivételes zenei
tehetségét, és minden lehetőséget megragadott
kibontakoztatására. Liszt kilencéveskorában már nyilvánosság
előtt zongorázott Sopronban és Pozsonyban, majd
hamarosan műpártoló főurak támogatásával Bécsben folytathatta
tanulmányait Czerny és Salieri tanítványaként. 1822. december
1-jénmutatkozott be az osztrák fővárosban. Nagy feltűnést keltő
első bécsi koncertjén az akkor 11 éves művészre
még Beethoven is felfigyelt. Itt jelent meg nyomtatásban
első műve, variációi ugyanarra a Diabelli-témára
(keringőre), amelyekre Beethoven híres zongoraművét írta. Az
ifjú Liszt bécsi szereplését követően négy nagy sikerű pesti,
illetve budai koncertje után 1823 őszén
atyjával Franciaországba utazott, és az európai művészeti
élet központjába, Párizsba költözött. Felvételét
a párizsi Conservatoire-ba Cherubini, az intézmény
vezetője gátolta meg, így Bécsben maradt, ahol zeneelméletet és
ellenpontot tanult magánúton, közben hangversenykörútra
indult. Londoni bemutatkozását számos újabb meghívás
követte Franciaországba, Svájcba, majd ismét Angliába.
Műsorán többnyire a népszerű operákra írt ábrándok,
parafrázisok szerepeltek. 1827-ben egy időre a francia
fővárosban telepedett le, ahol a társasági élet ünnepelt hőse
lett, tehetségének köszönhetően. Itt ismerkedett meg Chopinnal,
akitől eltanulta a zongorajáték árnyalatait, valamint Berliozzal,
akitől a zenekari nyelvet és a programzene új vívmányait
sajátította el.
Az 1830-as évek végén újabb
hangversenykörutakra indult, bejárta egész
Európát, Portugáliától Oroszországig. 1835-ben
a genfi konzervatórium tanára lett. Az 1838-as pesti
árvízkatasztrófa károsultjait Bécsben rendezett
hangversenyeinek jövedelmével támogatta. Ugyanilyen bőkezűen
járult hozzá néhány évvel később a bonni Beethoven-emlékmű
létrehozásához.
Az oroszországi hangversenykörutak során
megismerkedett az orosz komponisták művészetével és
szerelmével, Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnővel, aki a
későbbiekben közreműködött irodalmi munkásságában. A
negyvenes évek elején Weimarban az udvari színház
karmestere lett, itt népszerűsítette és vezényelte kortársai
műveit, valamint tanította a kontinens minden sarkából érkező
pályakezdő muzsikusokat és komponistákat. Liszt élete utolsó
évtizedeit Weimar, Róma és Budapest között
osztotta meg.
A budapesti Zeneakadémia első éveiben készséggel
segítette a magyar zenekultúra újonnan kialakuló központját, és
vállalta, hogy az év néhány hónapjában itt tanítson. Liszt rendkívül termékeny zeneszerző
volt. Műveinek nagy részét zongorára komponálta, ezek
zömének eljátszásához rendkívüli technikai tudás szükséges.
Alkotásainak viszonylagos ismeretlensége azzal magyarázható, hogy
Liszt rengeteg darabot komponált: mintegy 400 eredeti művének zöme
virtuóz zongoramű, szimfónia, szimfonikus költemény, mise.
Összesen kb. 1400 művet komponált (beleszámolva eredeti műveit,
átiratait stb.), mellyel minden idők egyik legtermékenyebb
zeneszerzője. A programzene lelkes támogatója volt.
Zenei átiratokkal is foglalkozott, és a legbonyolultabb zenekari
művekkel is megbirkózott, mint például Beethoven szimfóniái.
Művei a világ minden részén elmaradhatatlan elemei a
koncertprogramoknak. Zenei munkássága mellett Liszt rengeteg esszét
írt különböző témákról: zeneszerzők társadalmi helyzete,
műelemzések.
Liszt pályájának kezdete
a zongorához fűződik. Így érthető, hogy zeneszerzői
tevékenysége középpontjában is a zongoraművek állnak, e művek
írása egész életén át végigkísérte. A zongorán kívül
fontos műfajai a zenekari és a versenyművek, valamint a vokális
alkotások. Míg zongoraműveket szinte folyamatosan komponált, a
többi műfaj életének viszonylag behatárolt szakaszához kötődik.
A szimfonikus művek java a weimari időszakban keletkezett, míg a
vokális művek (főleg a vallásos témájúak) elsősorban római
időszakához kapcsolódnak.
Liszt
zongoraműveket szinte folyamatosan komponált egész életében.
Mint előadó, Európa-szerte ünnepelt zongoravirtuóz, a nehéz és
mások számára néha érthetetlen zongoraművekkel a modern
zongoratechnika, a modern zongorairodalom, a modern
zongorahangversenyek és a modern zongoratanítás megalapozójának
számít. Ezek a darabok magára a hangszerre, annak fejlődésére
is hatottak. Liszt zongorajátékának alakulására két művész
volt hatással. Az első Paganini volt, aki azt
bizonyította számára, hogy a művészi mondanivaló, a hatás
szolgálatába állított virtuozitás az új zene nélkülözhetetlen,
éltető eleme. A másik Chopin, aki a poétikus tartalom és
előadásmód alkalmazására ébresztette rá. E két hatás
egymással talán ellentétesnek tűnhetne, de Liszt alkotó módon
képes volt egyesíteni ezeket művészetében. Számos zenei
átiratot, opera-parafrázist is írt, átírta zongorára
például Beethoven összes szimfóniáját, és sok
kortárs operarészletet tett át zongorára – mintegy
népszerűsítve az alap operákat.
Zongoraműveit
rengeteg alkalommal lemezre vették, de csak az ausztrál Leslie Howarddolgozta fel összes zongoraművét. A projekt 15 évig
tartott, eredménye egy 95 CD-lemezből álló gyűjtemény
lett, és minden idők leghosszabb lemezfelvételével Howard
bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe.
A zenekar
már zongoravirtuóz korszakában is érdekelte, de – minthogy nem
állt rendelkezésére zenekar – eleinte nem próbálkozott
hangszereléssel. Zenekari műveket a weimari időszakban kezdett
írni, ahol udvari karmester volt. Eleinte még itt sem hangszerelt
önállóan, két fiatal zenész volt a segítségére: August Conradi, majd Joachim Raff. Liszt eleinte javítgatta a munkáit,
majd úgy 1854-től, a zenekari hangzással való kísérletezés, az
egyes hangszerek sajátosságainak kitapasztalása után már maga
hangszerelte műveit, mi több, a hangszerelés nagy hatású mestere
lett. Bartók Béla – Berlioz és Wagner mellett
– a 19. század kiemelkedő hangszerelő újítójának nevezte.
Liszt formai újítást is hozott a szimfonikus zenébe: a
szimfonikus költeményt. Tizenhárom ilyet írt, ezen kívül két
szimfóniát (Faust, Dante). Ezek szerkesztésmódjában
túllép a hagyományos szimfónián: művei nagy részéhez
programot írt, nem törődött a hagyományos tételbeosztással,
erőteljesen feszegette a tonalitás határait. Ugyanakkor
megfigyelhető a magyaros motívumok (az úgynevezett magyar vagy
cigányskála) megjelenése műveiben, olyan helyeken is, ahol nem
lenne feltétlenül indokolt, és még olyan művekben is, amelynek
készültekor még nem ébredt rá magyarságára. Liszt zenekari
műveinek az elképzelései szerinti előadására nagy súlyt
fektetett, ezért részletes utasításokat írt a nyomatott a
partitúrához.
A
versenyműveket hangszeres tudásának bemutatása céljából
komponálta. Ezek közül a legfontosabbak az Esz-dúr, az A-dúr
zongoraverseny és a Haláltánc. Közülük az első és a
harmadik a népszerűbb, a középső – befejezésétől eltekintve
– kevésbé harsány, a zongorajáték belesimul a zenekar
hangzásába.
Vokális
alkotásai két csoportra oszthatók: egyházi és világi művekre,
utóbbiak pedig kórusművekre és dalokra. Mind közül az
egyházzenei alkotások a lényegesen jelentősebbek. Liszt Ferenc
mélyen, őszintén vallásos volt, még ha bizonyos értelemben
szubjektív is volt ez a vallásosság. Már fiatalkorában
foglalkozott a papi pálya gondolatával, majd 1861-es Rómába
költözése után vált szorossá a kapcsolata a Vatikánnal, később
abbé lett. Egyházi műveinek zöme ebben a római korszakban
született, több magyar vonatkozású. Oratóriumokat ésmiséket írt
(Szent Erzsébet legendája, Krisztus, Via
crucis, Esztergomi mise stb.).
Liszt Ferenc nemzetiségét számos életrajzi tanulmány
tárgyalja.Míg a legtöbb életrajzi mű azt boncolgatja,
hogy Liszt német vagy magyar nemzetiségű
volt-e, olyan tanulmányokkal is találkozhatunk, amelyek azt
állítják, hogy Liszt szlovák nemzetiségű volt. A
zeneszerző nemzetiségének hovatartozása csak 1918 után
lett vita tárgya, 1918 előtt Lina Ramann (Liszt kortársa,
biográfusa) három kötetes életrajza (Franz Liszt als
Künstler und Mensch [Liszt Ferenc – a művész és
ember]) teljesen elfogadottnak számított. Ramann – aki
művében levezette a Liszt család eredetét, családfáját –
állítása szerint Liszt „apja magyar volt,
anyja osztrák”.
Liszt nemzeti hovatartozása a trianoni
békeszerződés után vált igazán viták tárgyává. Ekkor
lett DoborjánAusztria része, nem sokkal ezután
került Liszt szülőházára a német nyelvűemléktábla is.
Ezt követően Peter Raabe 1931-ben megjelent kétkötetes, Liszt
Ferenc című Liszt-életrajzában azt írta, hogy a zeneszerző
német eredete nem bizonyított. Anemzetiszocialista időszak
(1933–1945) német szerzői mind Liszt Ferenc német származását
hangsúlyozták. A vita a Liszt-emlékévben, 1936-ban
csúcsosodott ki: számtalan cikk és tanulmány jelent meg,
könyveket is írtak róla. Ekkor történtek az első tudományos
próbálkozások is: anyakönyvi kivonatok tanulmányozása,
családfák felállítása. Bár a kutatók ugyanazokat az iratokat
vizsgálták, az eredmények ellentmondásosak voltak. Ennek oka a
kutatók politikai pártállásával magyarázható. Liszt
Ferenc doborjáni szülőházán ma két márványtábla
található. Az egyiken, magyar nyelven, a következő
olvasható: „Itt született Liszt Ferenc 1811. október
22-én. Hódolata jeléül a Soproni irodalmi és művészeti
kör.” Ezt a táblát a zeneszerző jelenlétében leplezték
le 1881. április 7-én. A másik táblán német
nyelvű felirat olvasható: „Itt született 1811. október
22-én Liszt Ferenc. Ezt az emléktáblát a német nép
állította a német mesternek.” E táblát 1926-ban
a német birodalmi kormány, az osztrák szövetségi
kormány és a burgenlandi tartományi kormány
állította.
Liszt Ferenc magát magyarnak tartotta, ezt számos kijelentésében
meg is erősítette. Az egyik legjelentősebb bizonyíték az, hogy
bár hosszú ideig élt Párizsban, Weimarban és Rómában,
soha nem vette fel sem a francia, sem a német, vagy
az olasz állampolgárságot, de soha nem volt osztrák
állampolgár sem. Utazásai során minden alkalommal magyarútlevelet
használt, az illetőségi hely, amely útlevelében
szerepelt, Sopron volt. Továbbá Liszt gyermekei
is magyar állampolgárok voltak, ez egy 1845-ös leveléből
derül ki: „Mivel az én gyermekeim apjuk állampolgárságát
… követik, tehát akár akarják, akár nem,
magyarok.” (Liszt Lamennais abbénak írt levele)
Liszt minden származására vonatkozó
kijelentésében magyarnak vallotta magát. Ismeretes többek közt
az 1823. május 1-jei pesti koncert plakátja,
melyet saját kezűleg készített. De erre utalnak az 1838.
évi pesti árvíz kapcsán tett cselekedetei és nyilatkozatai,
melyben magyarnak vallotta magát. Apja, Liszt Ádám
családnevét a pozsonyi gimnázium anyakönyvébe
is Lisztnek és nem Listnek írták be. 1823-ban
kiállított útlevele is magyar volt, és saját magát magyarnak
vallotta. Egyetlen olyan feljegyzés sem maradt fenn, melyben azt
állította volna, hogy osztrák vagy német lenne.
Wikipédia-Youtube forrásai alapján összeállította:
Mono Inc. - Children Of The Dark
-
We're nothing like youA wall in black
We're nothing like you
And you don't get who we are
We're nothing like you
We dare the flow
We're nothing like you
A...
Itt Az Új Ubuntu, Avagy „Groovy Gorilla”
-
*Ubuntu*
2020 október 22-én megjelent az Ubuntu 20.10, melyet a készítők Groovy
Gorilla-ra kereszteltek. Az eget rengető új funkciók helyett ez a kiadás...
Tőzegáfonya - Vaccinium oxycoccos L.
-
Tőzegáfonya - Vaccinium oxycoccos L.
*Rendszertani besorolása: *
A tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) a hangafélék (Ericaceae) családjába
tartozó, Magyaro...