Margit Zoltán: teremtés pusztulás

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: teremtés pusztulás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: teremtés pusztulás. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. október 7., péntek

Tűzkőhalom...A tűz csiholója

A csókai teremtés pusztulás immáron harmadik folytatása...
1877-1919
A Tűz csiholójaAdy Endre

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.
Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója*,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.
Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.
Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.
S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.

A "Tűzkőhalom-Kremenyák"
felől vészesen közelednek a lángok...
Viharverte sarok ez a csókai sarok! Kicsit a földi Apokalipszis e világi mintája tükrőződik vissza, mit tehet a tehetetlen ember, csak azt, amihez ért! A pusztítást gyakorolja nap mint nap! A tudomány is érthetetlenül áll, hogy e Istentől kapott földi paradicsom, hogyan pusztul és szellemileg erodálódik. Sorolhatnánk: termőföldek, folyók, termálvíz...gyógynövénytermesztés, borászat, húsipar, dísznövénymagtermesztés, halászat-vadászat...mind az enyészet martaléka lassan...Talán a Tűzkőhalmon Tűz csiholójának a bosszúja, hogy a természet anyánk lágy ölét nem tiszteljük és becsüljük! Talán Zeusz csapott le ránk, felbőszülve a töméntelen igazságtalanságok láttán? Netalán Prométheusz mentette meg Csókát a pusztító tűztől? Talán Krisztusunk újra meghalt érettünk a kereszten? A terjáni fa kereszten és harmad-napra eldőlt keresztestül újabb-kori Júdások, Kajafások, Pilátusok és melldöngető "magyar-mentők" pártoskodása közben...mi még mindig nem értjük mi folyik!? Színjáték közötti szünet, mint a szomszédos Zenta mikrópártjának hitelességét megjátszó bohózat és népszámlálásnak titulált "birkaszámlás - vagyonbevallás" közben egy pillanatnyi szusszantás...
A kopjafa nem lett "Zeusz" tűzének martaléka
A tűz csiholójának egykori hajlékán a "Tűzkőhalmon-Kremenyákon" újból tűzsöpört végig, ezidáig a bennfentesek még nem derítették ki mi okból! A "tisztótűz" után zsendűl a fű és újra legel rajta a csorda! A természet lágy öle erősebb az emberi balgaságnál. A tűz megtisztította a tájat, demonstrálva a félelmetes erőt mellyel bír élőkön, holtakon és az izmusokon. Messziről "piszkafaként" látszik a megperzselődött kopjafa, amely "állítólagosan" megjelőli a "Tűzkőhalmot-Kremenyákot". Kicsit elgondolkodtam azon, mi köze lehetett a kőkorszaki embernek a székely temetkezési rítus tárgyi-szakrális eleméhez a kopjafához, talán a székelyek ősei innen a csókai "Tűzkőhalomról-Kremenyákról" származnak...Illetve a tűz csiszolásához szükséges fa jelképe lenne, melyet "kőkorszakink" kovakőhoz dörzsölte és száraz fű mellékelésével lángra lobbantotta...A tűz megmutatta, hogy lehetne akár  II. világháborús "emlék-jelkép", mert a megszálló németek által épített bunker tőszomszédságában emeltetett fel, hiszen erről a pontról védték a Zenta felől érkezők ellen Csókát, majd a nagy vérvörös október 8-án a keletről érkező Szovjetekkel vívtak itt "röpke" csatát, a múltszázad derekán, érdekes mit tud ez a tűz...
A II. világháborús bunker és a kopjafa
Nincs új a nap alatt mondja a bölcs, ki emlékezik Prométheuszra, Zeuszra, Krisztusra, "Tűzkőhalomra-Kremenyákra"! A balliberális közösség nem tud megszabadulni a nagy vörös októbertől, mert az az övék és meg kell emlékezni róla! Tudtunkra is fogják adni és ki is fogják doboltatni, hogy a közpénzeket már-pediglen ők osztják! Kenyér és cirkusz kell, meg dob-szóló a füstös utcákon a jó-népnek! Sör és virsli, mert jönnek a választások, jönnek a megfélemlítések, fasisztázások! Nem feledni! Az adót mindenki fizeti, de a mézes-bödön és az arany tojást tolyó tyúkica a választott faj egyedi-alanyi joga! Október nyolcadika volt Csóka község napja, amíg elvérzett bajtársaimmal vissza nem "kereszteltük" Szent Anna és Gábriel Arkangyal napjára, -a sors iróniája október havában, de a szívekben ott meleng október nyolcadika a fasizmustól való menekülés napja! Olyan szépnek vélik, olyan nagynak és vörösnek, olyan Csókainak, mint a dobosok fesztiválja! Olyan eredeti, most amikor a "koalíciós-magyarokra" is rányomták a kollektív felelősséget a második világháborúban történtek végett! Opplá, nem kell tovább a "tacsi-kutya", aki csak a szelíd galambokat ugatja, -mondja a szomszédom, mert a sárga belsejű finom jércetojást meglopta, nekem most-már a "talpam-nyaló" pincsi való a hajbókoló fajtából! Így a picinyke csókai szolgalelkűség mindig, mint az árnyék ott zizeg a fülekben, mert mit szólnak a... Szolgálni kell a nagy vörös októbert és annak "dicső" múltját! Terjánt le kell dózeroltatni, temetőjén keresztül szennyvízelvezetőt csinálni, mert a halottakat nem illik kilakoltatni, de valahogy meg kell gyalázni! Az összes ünnep és megemlékezésre rá kell égetni a második világháború győztes képét! A csókai "dögtemetőt", ahova magyarokat lőttek a mái napig meg nem jelöltetni...A szakrális helyeket pusztulni hagyni! Terján..."Tűzkőhalom-Kremenyák"...!
Az égig-érő-fának nem nő többé ága...
Istenem adj erőt, hogy megbocsájtsunk az ellenünk vétkezőknek. Adj erőt, mint ahogyan Krisztusnak is adtál, hogy megjárjuk a Golgotánk! Adj erőt, ha meggátolni nem is tudjuk, de állítsuk meg Csóka teremtés pusztulását és bocsáss meg nekik Uram, mert tényleg nem tudják mit cselekszenek! A szél lengedezik mellettem a "Tűzkőhalmon-Kremenyákon" nézem ismét a teremtés pusztulást, látom lelki szemeim előtt, ahogy felegyenesedett az ember és elindult a világ négy égtája felé, e közben Ady Endre szavai csengnek fejemben: "...S aki mást akar, mint mi most van, kényes bőrét gyáván nem óvja: mint ős-ősére ütött Isten: A fölséges Tűz csiholója." Kreményákon a tűz csiholója...
Margit Zoltán

Teremtés pusztulás után feltámadás...
*Tűz csiholója: utalás Prométheuszra, aki a görög mitológia szerint ellopta a tüzet az égből, és szembeszállt Zeusszal az emberek érdekében.

2011. szeptember 30., péntek

Teremtés pusztulásunk...Terján 2.

А terjáni kereszt 1994-2011

A közösség szellemi leépülését meggátolni nem lehet, az a közösség, amely a múltját pusztulni hadja, annak nincs jelene és jövője sem lesz!
Elárverezett falum elhagyott, elvadult temetőjében...


Körülötte gyomok között vergődő maradék dísznövény...


A fafaragók nevei sorjában az 1994 évvel datálva...


Kopott koszorú és hüllőként szétcsúszó gyökerek...


S átöleli az enyészet, megköveti a magány...


Elkorhadt és ledőlt a bálványsúlyú szilfakereszt...


Csóka felé dölt, írányt mutatva a pusztulásnak...


Napsugaras szilfakereszt lesz e itt még...


A sóvirág még megmaradt, itt sóvárog szegény a terjáni parlagmagány szélén...

Margit Zoltán

http://panoramio.com/photo/60092705

2011. szeptember 23., péntek

Teremtés pusztulásunk...Terján

Szép őszi napos délután egy picinyke kirándulást - túrát tervezve, kikerekeztünk Terján e-világi maradványainak megtekintésére, egy szilfakereszt egy harangláb és egy a temetőn átívelő szennyvízelvezető, amely áztatja őseink sírját, ennyi maradt ránk, ennyit hagytunk, hogy visszaszármaztassanak nékünk a hódítók...

Útközben emlékeim közt felevenedett az utolsó szentmise, melyet a megboldogult főesperes Both István celebrált. Az én kedves székely papom, olyan kemény volt, mint a kő, kemény és igazságos, egész életében épített, gyarapított, nagyon kevés dicséretet kapott, de ez az építők sorsa, ő ebbe bele is nyugodott! Mondotta is nékem:  "Csókán magyar polgármester és plebános sohasem lesz jó, ezt jegyezze meg jól! Nézze mit tettek a magyar kommunisták, a mi véreink itt Terjánon, még a halottakat is meggyalázták, még ők sem nyugodhatnak békében"...Terján kényszerkitelepítésének és ledózerolásánák ötvenedik évfordúlója volt, AD 2004.-ben.
Az utolsó terjáni szentmise az ősök sírján...
A terjáni már lassan teljesen kiszáradó holt-Tisza ághoz érve a temetővel szemben volt mit látni, a szilfakereszt nincs, eltűnt. Felszaladtunk a napraforgó tarlóra és jobbra vetettük tekintetünket a harangláb még áll a helyén van... Mi történhetett? Elkorhadt és ledőlt? Netalán valaki tűzrevalóra használja föl? Újabb sírgyalázás? Újabb magyar-ellenes fellépés? Kinek ártottak a szerencsétlen napszámosok földi maradványai és a sírjukat megjelölő jelkép a szilfakereszt? Belevetettük magunkat a gazba, de a szúrós krisztustövis és az áthatolhatatlan sűrű gaz meggátolta a továbbhaladásunkat, még a betonba öntött fém talpazatot sem találtuk meg! Milyen lény tehet ilyet? Új sötétkor barbára, újra itt liheg a nyakunkban, ameddig mi egymással vagyunk elfoglalva és mindent pusztulni hagyunk!

A közösség szellemi leépülését meggátolni nem lehet, az a közösség amely a múltját pusztulni hadja, annak nincs jelene és jövője sem lesz! Cikáztak a gondolatok a fejemben, miközben álltam, mint Ábel a rengetegben, Cs Simon István gondolatai villantak be...kőből kellene faragni a keresztet, mert talán azt a barbárok nehezen tudják ledönteni és felgyújtani... és újra az utolsó elszavalt vers, az utolsó gondolatai elevenedtek meg bennem:
Felújított szilfakereszt
(Szülőfalum, Terján elárverezésének 50. évfordulója)

Elárverezett falum elhagyott,
elvadult
temetőjében,
újabban egy felújított szilfakereszt áll
Kósza szelek és repülésben elfáradt madarak bálványozzák.
Elhagyott temetőnkben távolba tekintő napsugaras szilfakereszt révedez.
Körülötte gyomok között vergődő maradékdísznövény, kopott koszorú és hüllőként szétcsúszó
gyökerek.
A terjáni temetőben újabban már felújított, bálványsúlyú szilfakereszt áll,
s átöleli az enyészet,
megköveti a magány,
Napsugaras szilfakereszt,
lesz-e még itt feltámadás?
A pusztulás a teremtés pusztulása vett körbe és csend, mély csend. A bánat fogott el, keserű szájíz és szűkülő torok! A napsugaras szilfakereszt még a költő feltámadássóhaját-fohászát sem fogja tovább közvetíteni, mert nincs többé!  Égi jel, ha nem állunk a sarkunkra elpusztulunk! A hitét elhagyó közösséget még kő katedrális sem tarthatja meg, kőből kellett volna faragni a szilfakeresztet? Talán, de kinek? Az álszent hitetleneknek? Pártoskodóknak? Pál-fordulóknak? Önzőknek-kapzsiknak? 

Alkonyodott és még mélyebb lett bennem a gyász, öregapám képe jelent meg előttem, ahogy rákényszerítik a hatalmasok, hogy házát saját kezével bontsa le, térdelve könyörgött az égnek és a hatalmasoknak, hogy ne tegyék! A hatalmasok megtették! Csókára kellett beköltözniük idős fejjel és egy hatalmas búval a hátukon...Itt sem volt nyugtuk, mert előre a csókaiakat ellenük felhergelték, hogy minőséges földekre, szőlősre építették velük házaikat. A csókai szélmalmot lebontották és annak tégláival készítettek nekik járdát...

Piciny gyermekként nem értettem, hogy öregapám miért néz olyan búsan keletre, amikor megkérdeztem, hogy mi van arra, mit lát? Legyintett egyet, és csak annyit mondott Terjánt! Én nem tudtam mi lehet az a Terján, de akkor nem is foglalkoztam vele, nem is foglalkozhattam egy izmussal álltunk szemben a sok közül...

Keletnek nézek én is úgy ahogyan öregapám tette, látom a felkelő napot, amely a megújulást hozza, látom a teremtést és a pusztulást, látom Terjánt és elhalványul előttem a szilfakereszt sziluettje és érzem, hogy a tél közeledik, sötét lesz és hideg, nagyon hideg...

Margit Zoltán
Teremtés pusztulásunk...Terján

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin