Kisebbségjogi jegyzet
A Képes Ifjúság című hetilapot a
szerdai Magyar Szóval együtt árulják. Vagyis, aki megveszi a
napilapot, vele együtt kapja a Képes Ifit is.
A valamikor jobb napokat megért újság
minősége (és olvasottsága) annyira lecsökkent, hogy önálló
hetilapként már nem kifizetődő árulni. Minden elsős
középiskolás – a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) támogatásával
– hetente ingyen kapja a Képes Ifjúságot a napilappal együtt.
Alapos elemzést érdemelne, hogy miért nem érdekli a mostani
fiatalokat a Képes Ifi?
A hetilap szerkesztősége jól
ráérzett, hogy csak akkor lesz ismét olvasott (és keresett) a
Képes Ifi, ha időszerű, az ifjúságot érintő társadalmi
kérdésekkel is foglalkozik.
A szerkesztőség – az október 10-i
számban – újraindította a korábbi Hayd Park című rovatot.
Mint ismeretes a londoni Hyd Parkban van az Speaker’s Corner,
„ahol bárki hangosan elmondhatja a véleményét – bármiről
és bárkiről”. A felelős szerkesztő (Szögi Csaba) most
felhívta a fiatalokat, hogy „ne hallgassanak tovább”, mondják
el a társadalmi jelenségekkel kapcsolatos véleményüket, esetleg
mások is bekapcsolódnak a vitába.
A rovat
újraélesztését egy Barbarosa névvel aláírt levél indította
el, melynek szerzője elpanaszolja: Annak ellenére, hogy az egyetem
matematikai szakán időre lediplomázott, 9 fölötti
átlagosztályzattal, nem tudott munkához jutni. Az iskolába,
ahová pályázott „egy abszolvens csajt vettek föl, aki ráadásul
még nem is matekra, hanem fizikára járt!” Később megtudta,
hogy a hölgy „apucija egy VMSZ-es funkci, akinek nagy befolyása
van a városban, és nyilvánvaló, hogy elintézte a lányának ezt
az állást”. Az írás felkerült a Képes Ifjúság honlapjára
is: http://www.kepesifi.com/fex.page:2012-10-10_Nem_a_tudas_szamit_hanem_a_parttagsag.xhtml
A Képes Ifi október 24-i számának
Hyd Park rovatában (8. o.) egy másik levélíró (Fino)
elpanaszolja, hogy többéves munkatapasztalattal rendelkező,
szerbül és magyarul is tökéletesen beszélő okleveles jogász
édesapja az egyik iskolába a titkári munkahelyre pályázott.
Egyedül ő adott át teljes dokumentációt, mégsem vették fel,
mivel nem volt párttag.
– A két
általános iskolába, ahova elsősorban szeretett volna bekerülni,
akkoriban VMSZ-párttagú igazgatók voltak. Az egyik iskolába
felvettek egy nyugdíjazott jogásznőt, a másikba pedig egy ideig
senkit, állítván, hogy nem volt egyik jelölt sem megfelelő –
olvasható a levélben
(http://bozokiantal.blogspot.com/2012/10/nem-tudas-szamit-hanem-parttagsag-ii.html).
Ez az írás azonban már nem
olvasható a Képes Ifi honlapján, hanem csak a lap nyomtatott
változatában. Hogy miért, azt már csak találgatni lehet.
Vélhetően valakinek szemet szúrt, a fiatalok szót emeltek az
ellen, hogy „nem a tudás számít, hanem (a VMSZ) párttagság”.
Köztudott, hogy
elterjedt társadalmi jelenségről van szó, miszerint nem az a
fontos, ki mit tud, milyen szakképzettséget szerzett, hanem hogy –
a vajdasági magyarok esetében – a Vajdasági Magyar Szövetség,
illetve a pártot kiszolgáló MNT támogatja, jelöli. Vagy éppen
a „sógor–koma–jó barát viszony határozza meg, kit is
alkalmaznak”. E sorok írójának is tudomása van legalább négy
ilyen esetről, illetve iskoláról (Adán, Magyarcsernyén,
Magyarittabén és Tordán). Ez azonban, sajnos, nem csak a
tanügyre vonatkozik (lásd: közigazgatás, hatalmi szervek, Magyar
Szó, Pannon Televízió, Mozaik Televízió, Vajdasági Pedagógiai
Intézet, stb.). Mindenhová a saját (párt)embereiket rakják. Így
alakul ki a pártokrácia, szűnik meg a demokrácia.
A magyarcsernyei iskola jelenlegi igazgatójának
megválasztásakor például az MNT jelöltjét választották meg,
annak ellenére, hogy a másik pályázónál alacsonyabb a
képzettsége és a magyar nyelvet is – a vizsgáztató bizottság
értékelése szerint – csak „elégséges” szinten beszéli.
Az esetek ismeretében, ellenszenvet keltenek a
jogvédő szerepében tetszelgő Korhecz Tamásnak, az MNT elnökének
az önteltségtől sem mentes nyilatkozatai, miszerint
„Strasbourgig üldözi a jogsértőket”, meg hogy „nem
az ideológiai és politikai közelség, vagy távolság fogja
meghatározni az MNT döntéseit”. Közben a gyakorlatban egyre
több jogsértést és visszaélést tapasztalunk.
Még csak nem is az baj, hogy hitelüket vesztik
a politikusok, hanem az, hogy „nem a tudás számít, hanem a
párttagság”. Nem az a fontos, hogy te ki vagy, mit tudsz, hanem,
hogy „ki a mentorod”. Ennek viszont az új nemzedékek fizetik
meg az árát. Útját állni az ilyen eseteknek pedig csak a
nyilvánosság elé tárással lehetséges. Az emberek azonban –
mint a levelekből is látszik – még a nevüket sem merik
vállalni…
Bozóki Antal
Újvidék, 2012. október 28.
Új sötét kor...
