NEGYVEN EZERREL KEVESEBB MAGYAR
Kisebbségjogi
jegyzet
Egyre több adat kerül nyilvánosságra
a 2011. évi népszámlással kapcsolatban. Bármely népesség
lélekszámának alakulása fontos mutatója a politika
sikerességének, vagy sikertelenségnek. Így, a nemzeti kisebbségi
politikának is egyfajta fokmérője. A politikusok és az
intézmények munkájának eredményét is jórészt ezek alapján
lehet érdemében megítélni, értékelni.
Már csak 13%
Magyar vonatkozásban
a legutóbbi népszámlálás adatai rosszabbak, mint ahogyan
demográfusok már korábban jelezték: Tíz
év alatt a Szerbiában élő magyarok száma 39 400-al, ebből
tartományban élő magyarok száma 39 071-el lett kevesebb,
vagyis fogyása „eddig még soha nem tapasztalt méreteket
öltött”.[1]
Mivel Vajdaság
lakosainak száma 100 189-el csökkent 2002-hez képest, ebben a
csökkenésben a magyarok 39%-al vesznek részt. Ez kétszer
meghaladja a lakosságban való részvételi arányunkat (13%). A
demográfusok szerint a vajdasági magyarok valós lélekszáma még
ennél a számadatnál is kisebb, mivel „életvitelszerűen sokan
nem élnek a szülőföldjükön”.[2]
A népességi
mutatókat súlyosbítja a tény, hogy a magyarok az egyik
legelöregedettebb nemzeti közösség Szerbiában. A magyarok
átlagéletkora 44,9 év, míg a romáké 28,3 év, a bosnyákoké
33,5 év, a szerbeké 42,5 év. A négy legjelentősebb nemzeti
közösség közül tehát a magyarok átlagéletkora a legnagyobb,
ebből következik logikusan, de nem törvényszerűen, hogy az
elhalálozási arány is itt a legnagyobb, illetve, hogy a születési
index pedig sajnos a legkisebb.[3]
„A szerb lakosságnál a csökkenés sokkal kisebb, mint a többi
nemzeti közösséghez tartozók esetében.”[4]Amíg
a többségi szerb populáció csökkenése 3,6%, a nemzeti
kisebbségi közösségeknél ez átlagban négyszer több és 14%-ot
tesz ki (a magyaroknál ez 13,3%).[5]
A magyarok
lélekszámának csökkenését – az említett okok mellett – még
feltehetően nagymértékben befolyásolja az elvándorlás és
asszimiláció is, amit a legnehezebb mérni a különböző eddig
ismert módszerekkel.[6]
– Itt az ideje
tudomásul venni, hogy fogyatkozásunk fő okát magunkban kell
keresnünk, megbomlott értékrendünkben, abban, hogy évente
háromezerrel több magyar ember hal meg, mint ahány magyar nő ad
életet gyermekének. Nemzetközi felmérések és tudományos
igazságok támasztják alá, ennek oka nem a szegénységünkben
keresendő, gazdasági nehézségeinkkel legfeljebb lelkiismeretünk
háborgását nyugtatjuk, becsaphatjuk magunkat és másokat.
Mindinkább meg vagyok győződve róla az MNT ezt nem nézheti
tétlenül, nem állhat be a rinyálók, a másra mutogatók, a
kifogást keresők hazug táborába és már holnap szakmailag
megalapozott programokat kell alkotnunk, intézkedéseket kell
foganatosítanunk a további demográfiai összeomlás
feltartóztatása érdekében, mert ez (is) a dolgunk – írta
Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke 2012. december
8-i jegyzetében.[7]
Senki sem felelős?
Az MNT
elnöke – a feje tetejére állítva logikát – úgy tartja, hogy
a vajdasági magyarok drámai fogyásának mi magunk vagyunk az okai.
Ennek eredetét „nem a szegénységünkben, gazdasági
nehézségeinkben” és – tegyük hozzá – a (bizonytalan)
gazdasági, valamint politikai körülményekben kell keresni, hanem
önmagunkban.
Korhecnak ezt az állítását úgy is
lehetne értelmezni: Mossa kezeit, neki és az utóbbi években
kimagasló politikai tisztségeket betöltő magyaroknak semmi köze
a vajdasági magyarok folyamatosan romló helyzetéhez. Mintha nem ő
lett volna 2000-től 2010-ig tartományi jogalkotási, közigazgatási
és nemzeti kisebbségi titkár, 2010-től pedig az MNT elnöke,
Kasza József (most vizsgálati fogságban, de nem a demográfiai
kérdések miatt), a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, a
szerb kormány alelnöke stb., Pásztor István, a VMSZ elnöke, a
Tartományi Kormány alelnöke, gazdasági tikár (most a Tartományi
képviselőház elnöke), stb., Egeresi Sándor a Tartományi
Képviselőház korábbi elnöke, most a VMSZ képviselőházi
frakciójának vezetője, Józsa László, az MNT korábbi elnöke, a
VMSZ Elnökségének tagja, a Szekeres László Alapítvány
Kuratóriumának elnöke stb.?
Elszámoltak-e ezek
az urak a munkájukkal, vagy csak egyik tisztségről a másikra
távoztak? [Egeresi még dicsekedett is, hogy a hetedik (!?)
mandátumát tölti a Tartományi Képviselőházban.] Tartoznak-e a
tisztségviselők felelősséggel a népesség ilyen arányú
csökkenése miatt? Tudták-e ezek az urak, hogy hogyan alakulnak a
vajdasági magyarok gazdasági és demográfia adatai, közösségünk
helyzete? Ha nem tudták, akkor azért felelősek, ha pedig tudták,
akkor meg azért, hogy ide jutottunk.
Kerülik az érzékeny kérdéseket
Már az a tény, hogy a magyarok aránya
a tartomány összlakosságában 1948 óta (25,8%) csaknem
megfeleződött (13,00%-ra zsugorodott) és továbbra is folyamatosan
csökken, jelzésértékű a vajdasági magyarok helyzetéről és a
szerb állam magyarságpolitikájáról. Ez azonban cseppet sem
csökkenti a magyar politikusok felelősségét.
A nemzeti kisebbségek nemzeti
tanácsairól szóló törvény 10. szakasza 14. pontja szerint
ugyanis a nemzeti tanács „állást foglal, kezdeményezést tesz
és intézkedéseket foganatosít a nemzeti kisebbség helyzetével,
identitásával és jogaival közvetlenül kapcsolatos minden
kérdésben”.
Az MNT – a mostani és a korábbi
összetételében – többnyire kerülte, hogy a kultúra, az
oktatás, tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és
íráshasználat területén kívüli, a vajdasági magyarokat érintő
más (többnyire érzékeny) kérdésekkel foglalkozzon. Korhecz
Tamásnak most hirtelen eszébe jutott és – tizenkét év után –
programok, intézkedések foganatosítását ígéri „a további
demográfiai összeomlás feltartóztatása érdekében”. Hány
vajdasági magyar marad, mire a program elkészül, és valamilyen
eredmény is mutatkozik?
Bozóki Antal
Újvidék, 2012. december 16.
[1]
Végel László: Plebejus Európa. Családi Kör,
2012. december 13., 8. o.
[2]
Uo.
[3]
Kiss Igor: A 2011. évi népszámlálás
nemzetiségi adatai. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL,
X. évf. 254. szám, 2012. november 30.
[4]
Balla Lajos: Vajon csak egyszerűen: Fogyatkozik a
vajdasági magyarság?
http://www.vajma.info/cikk/tukor/5313/Vajon-csak-egyszeruen-Fogyatkozik-a-vajdasagi-magyarsag.html,
2012. december 2. [18:55]
[5]
CDCS: Povodom
rezultata popisa stanovništva 2011. po nacionalnoj pripadnosti [A
2011. évi népszámlás eredményei a nemzeti hovatartozás
alapján],
http://cdcs.org.rs/index.php?option=com_content&task=view&id=530&Itemid=33,
2012. november 30.
[6]
Diósi Árpád: A szív és az ész. Magyar Szó,
2012. december 8., 13. o.
[7]
Korhecz Tamás: Őszintén szembenézni a
valósággal: eredményekkel és nehézségekkel egyaránt, Magyar
Szó, 2012. december 8., 14. o.
