Juhászéknál nem
kellett sokáig kutatniuk értéktárgyak után a világos nappal
érkező betörőknek, mivel minden arany ékszerüket egyazon
helyen, egy üvegtálban tartották a hálószobában. Nem is
hagytak belőle a tolvajok – csúfságból! – még egyetlen
darabot sem, mondhatnánk most stílusosan, csak éppen nem lenne
így igaz. Merthogy egyetlen különleges, macskaalakot mintázó
fülbevalót mégsem vittek magukkal. A páros ékszer egyik
példányát elveszítették a szobában, és a délután hazaérkező
házigazdák a padlószőnyegen megtalálták.
A csantavéri garázdálkodók
valószínűleg napokon át figyelték a házat és annak lakóinak
mozgását. Így pontosan tudták, hogy Juhász László, a
férj mikor indul munkába, a helybeli Vízművekbe, ahogyan azt is,
hogy Lívia, a felesége mely napon délelőttös a nagyutcán
található egyik pékségben. Lilla lányuk iskolába jár. Így,
amikor mindannyian elmentek hazulról, a szomszédos üres épület
udvarából kényelmesen és zavartalanul bejuthattak az otthonukba.
Harminc kiló hús, négy
mobiltelefon…
– A mellettünk
lévő ház a bátyámé, de senki nem lakik benne. A fiával
gyakran Írországban tartózkodnak, az épület pedig üresen áll.
Onnan gyerekjáték volt behatolniuk a lakásunkba – mesélte
László.
– Elég cingár
lehetett a betörőnk, mert sikerült a 40 centiméter széles és
37 centi magas spájzablakon bebújnia. Aztán pedig belülről
kinyitotta az ebédlő ablakát, és ha volt társa, akkor ott
engedte be, meg nyilván az ellopott holmit is azon át juttatták
ki a lakásból. Az éléskamrában elég nagy felfordulást
okoztak, átkutattak mindent. Talán azt gondolták, hogy ott
rejtegetjük az értékeinket. A hűtőből a nekik tetsző, a foguk
alá való élelmet kipakolták – mintegy 30 kilogramm húst. A
szalonnát, a hurkát és a csülköt meghagyták. Sőt még a hűtő
feletti rúdra felakasztott sonka sem kellett nekik. (Azt pedig nem
lehetett nem észrevenni, mert amikor a beérkező átpréselte
magát az ablaknyíláson, a fejével egyenesen a sonkának
ütközött.) Néhány táska, szatyor is eltűnt, valószínűleg
azokba rakták a fagyasztott élelmet. Elveszett még négy
mobiltelefon: kettő a lányunké (egy régebbi típusú, már
használaton kívüli és egy új, nagyon értékes), 2 pedig már
működésképtelen volt. Valamennyi készpénzt is tartottunk épp
akkor a házban, de azt szerencsére nem találták meg. Vagy nem
jutott elég idejük a kutakodásra. Elképzelhető, hogy
megzavartam őket „munka” közben, mert a délelőtt folyamán
többször is jártam itthon, de vesztemre, csak az udvarban, a
lakásba nem jöttem be.
Nyomok vannak, elkövetők nincsenek
A betörés nyomait a háziasszony
fedezte fel, amikor munka után ebédet akart főzni. Akkor vette
észre a spájzban a felfordulást, és akkor látta meg, hogy az
ebédlő ablaka épp csak egy ujjnyira nyitva van. Gyanúját az
iskolából hazaérkező lányuk is megerősítette, aki azonnal a
mobiltelefonját kereste és azt a nyakláncát, karcsatját,
amelyet az íróasztala fiókjában tartott. De akkor már az
édesanyja is futott be a szobába, hogy az ékszeres üvegtál
tartalmát ellenőrizze. Az arany azonban eltűnt. Mindkét
karikagyűrű, két egyforma nyaklánc medállal és ugyanolyan
karcsattal meg 5 pár fülbevaló.
A rendőrségi bejelentés után, már
sötétedett, amikor Szabadkáról megérkeztek a helyszínelők.
– A
mélyhűtő tetején és az ablakszárnyakon rengeteg hasznos
ujjlenyomatot találtak – mondta Lívia. – A betörők
az ablakunktól a szomszédos ház utcai téglafaláig letarolták a
füvet, jól kivehető volt, hogy „pakolás közben” többször
is megtették azt az utat. Most kíváncsian várjuk, hogy milyen
eredményre jutnak a nyomozók… Valamilyen elképzelésünk nekünk
is van arról, hogy kik lehetettek az elkövetők, mert a véletlen
folytán a lányunk egyik telefonját megtaláltuk. A férjemmel a
vízórák leolvasását végezzük délutánonként, és azokban az
utcákban is járunk, amelyek a cigánytelephez tartoznak. Az egyik
ilyen udvarban a kint játszadozó, éppen mobilozó cigánygyereknél
megpillantottam Lilla rózsaszínű, kissé már kopottas
telefonját. Amikor megkértem a fiút, hogy mutassa meg nekem,
láttam, hogy a képernyőjén keresztben húzódik egy csík, egy
régi karcolásnak a nyoma. Ekkor már biztosra vettem, hogy valóban
tőlünk származik. Szóltam a férjemnek, ő viszont azonnal
értesítette a rendőrséget. Hosszas és heves vitatkozás meg
veszekedés után (mert gyorsan összecsődült a cigánysor
apraja-nagyja és körbefogott bennünket) végül is visszakaptuk.
Igaz, hogy akkorra már minden korábbi adatot töröltek belőle,
hiába kerestük a lányunk által bevitt neveket, telefonszámokat,
semmit nem találtunk…
„Ha perelnek, mi
is perelni fogunk!”
Majdnem ugyanígy jártunk pár házzal
odébb a páratlan, macskaalakú fülbevalóval is. Egy cigány
kislány fülében pillantottam meg. Az is páratlan volt.
Megnéztem, de mivel nem voltam teljesen bizonyos abban, hogy az is
lányomé, nem kértem, hogy szolgáltassák vissza. A dolog azonban
nem maradt ennyiben, mert a gyerek anyja a nyomunkba szegődött,
igen harsány jelenetet rendezve. Azt kiabálta, hogy megcibáltam,
megrángattam a gyereke fülét, majd pedig kékre-zöldre vertem, ő
pedig bántalmazás miatt feljelentést tett ellenem a rendőrségen.
Még az orvoshoz is elvitte a lányt, hogy látleletet készíttessen.
Szombat lévén gyermekorvos épp akkor nem volt szolgálatban, így
az ügyeleteshez fordult. Erősködésére a doktornő megvizsgálta
a kislányt, és megállapította, hogy az égvilágon semmi nyoma
nincsen sérülésnek. A cigányasszony persze egyre csak hajtotta a
magáét, ezért az orvos úgy döntött, hogy beutalja őket
Szabadkára, az ottani gyermekrendelőbe… Ha perelnek, mi is
perelni fogunk. Ha a feljelentés nyomán most megkapom a bíróságra
szóló idézést, akkor én meg beperelem őt rágalmazásért.
Végső ideje már, hogy valaki felvegye a kesztyűt és
szembeszálljon velük. A falunkban tapasztalható elhatalmasodott
cigánybűnözés már valóban elviselhetetlen. Mivel régóta
bejárunk a cigányudvarokba is, ismerjük a helyzetüket. Mintegy
30 olyan háztartásról van tudomásunk, amelyekben évek óta nem
fizetik a vízdíjat. Leolvassuk a mérőóra állását és
továbbítjuk az adatokat, de utána semmi nem történik. Hiszem
azt, hogy az elfogyasztott áramért sem fizetnek. Mi viszont
kénytelenek vagyunk eltűrni mindent?
Szabó Angéla
