Egymillió euró. Azt mondják a
szakemberek, ekkora a jégkár. Ekkora pusztítást okozott a nem
egészen három héttel ezelőtt (május 11-én este) jég formájában
hullott csapadék Észak-Bácskában. Pontosabban csak két település
– Csantavér és Új-Žednik – határában.
A mintegy 6500 lakosú Csantavéren a napokban fejeződött be a termőföldeken okozott jégkár számbavétele. A falut övező mezőgazdasági parcellákon hatalmas pusztítást végzett a jégeső. Több mint száz helybeli gazda mintegy 900 hektárnyi érintett területről tett kárbejelentést. Akad közöttük olyan is, akinek 40 hold idei termését vitte el az ítéletidő.
„Jégaratás”
Legsiralmasabb látványt a búza- és
az árpaföldek nyújtottak. Egyes helyeken – főleg azokon a
búzatáblákon, amelyeken jó másfél hónappal a kenyércsata
megkezdése előtt a jég már elvégezte az aratást –
a kár a 90 százalékot is meghaladja. A 70-80 centiméter magas
kalászosokat ledöntötte, a földre fektette a szélvihar és a
csapadék.
A tyúktojás- és az ököl nagyságú jég egy-egy búza- vagy árpaszálnak két-három helyen is eltörte a szárát és összezúzta a kalászát. Azokon a parcellákon kárba veszett a vetőmag, a kiszórt műtrágya, az elhasznált üzemanyag, meg a gazda munkája is. Legtöbben úgy gondolták, hogy az égből érkezett jéggel történő aratás után már nincs mire várniuk, az ő számukra már aligha lesz csépelnivaló. Így aztán mentették azt, ami még menthető volt: lekaszálták, beszárították és préselték, vagy silótakarmányt készítettek belőle. A helyére pedig kukoricát ültettek.
A tyúktojás- és az ököl nagyságú jég egy-egy búza- vagy árpaszálnak két-három helyen is eltörte a szárát és összezúzta a kalászát. Azokon a parcellákon kárba veszett a vetőmag, a kiszórt műtrágya, az elhasznált üzemanyag, meg a gazda munkája is. Legtöbben úgy gondolták, hogy az égből érkezett jéggel történő aratás után már nincs mire várniuk, az ő számukra már aligha lesz csépelnivaló. Így aztán mentették azt, ami még menthető volt: lekaszálták, beszárították és préselték, vagy silótakarmányt készítettek belőle. A helyére pedig kukoricát ültettek.
A falu határában akadtak olyan földterületek is (napraforgó- és kukoricatáblák), amelyek a jégverés után úgy néztek ki, mint ha egy egész elefántcsorda vonult volna végig a parcellákon. A szinte még soha nem látott, hatalmas, alaktalan, tüskés jégdarabok mélyedéseket, üregeket, lyukakat vájtak a földbe.
Nincs pénz a gazdák számára(?)
Majd három héttel a jégverés után
még csak most sikerült feltérképezni és összegezni a
keletkezett anyagi kárt. Mivel Szabadka község mindig is csak
afféle kényszerűen megtűrt mostohagyerekként kezelte a többnyire
magyar lakosú Csantavért, és mostanra már a helyi közösség
folyószámláját is megszüntette (értsd:nincsen egy huncut vasa
sem!), így helyben nem tudnak segítséget nyújtani a
károsultaknak. Ezért a városhoz fordulnak, onnan várva megértést,
szolidaritásvállalást és támogatást. A községi vezetők
azonban igyekeztek gyorsan kijelenteni: Szabadkának nincsen pénze a
falusi mezőgazdasági termelők megsegítésére. Egymillió eurója
pedig kiváltképpen nincsen. A községi tartalékalapban
mindösszesen csak 4 millió van – és az is dinárban. (Van amire
van, van amire nincs! – mondhatnánk most, ha gonoszkodni akarnánk.
Furamód a községi funkcionáriusok szolgálatai kocsijának
lízingelésére, a Városházán szorgoskodók etetésére/itatására
meg a szekérderéknyi különféle fesztiválra valahogy mindig
jut…) Úgyhogy a falusiak ne álmodozzanak, és ne reménykedjenek,
a jégkár városi szanálásából nem lesz semmi! Esetleg felsőbb,
tartományi illetékesekhez lenne tanácsos folyamodni, meg még a
köztársaságiakhoz is. Ehhez viszont – első lépésként – elemi
csapás sújtotta körzetté, övezetté kéne nyilvánítani az
észak-bácskai régiót. Emellett szól az az érv is, hogy a május
11-ei jégpusztítás után egy újabb is történt nemrégiben,
amikor pedig a határ menti sávban szenvedtek igen komoly károsodást
a homokvidéki gyümölcsösök. Kiváló alkalom lenne ez most arra,
hogy a feneketlen kútként prosperáló, emésztőgödör módjára
minden-minden vajdasági pénzt elnyelő szerbiai főváros most egy
kevéskét visszacsurgasson a központi kasszába áramló
bevételből.
Ezt a kárt sem térítik meg?
A jég természetesen nemcsak a
földeken okozott soha eddig nem tapasztalt mértékű pusztítást.
Megrongálta az a lakó- és a melléképületek tetőszerkezetét, a
házak redőnyeit és ablakait, az üvegből készült teraszokat, a
szabad ég alatt maradt járműveket és tönkretette a kertekben a
gyümölcsfák termését és a veteményt is. Abban a sávban,
amelyben az ítéletidő végigvonult, szinte mindent
letarolt. Az egykori Sár utcán, amelyen a Csík-ér patak is
áthalad, és az egykori Rác utcában számos házat, terasz- és
fészertetőt megbontott. A Tisza Kocsma közelében lévő egyik
épület tetején legalább ezer darab cserepet vert össze. A
padlásról a betonmennyezeten át ömlött be a víz a lakásba. A
plafon két szobában leszakadt. Egyik-másik helyiségben pedig a
szoba sarkaiból bugyogott elő az esővíz. A ház egy teljes héten
át úgy állt fedetlenül, egy szál műanyag fóliával a
tetőléceken.
Az utcában több helyen is késő
éjjelig a háztetőkön dolgoztak az emberek. Másutt egy hatalmas
fészernek a tetejét lyuggatták szitává a jégdarabok. Ott
legalább százezer dináros kár keletkezett.
Ha már a jégkárt szenvedett
mezőgazdasági termelőknek nem segítenek, jó lenne, ha legalább
a lakosságnak nyújtanának valamiféle támogatást. Hogy ne
maradjanak egyedül a bajban.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a megjegyzését!