Lélekreszóló - Beteg a föld - Áldó Ágnes MR2 Akusztik

Néhány ezer év telt csak el,

Nem volt olyan rég,

Hogy a lejtőn elindult és lassan

Kipusztult a lét.

Napra éj és éjre nap

Már nem jött újra fel,

De nem emlékszem pontosan,

Hogy hol rontottuk el.

Néhány ezer év telt csak el,

És megint borús az ég,

Csak a remény marad,

Hogy utoljára kinyújtja felénk

Segítő kezét.

Ha Te is jössz, hát a csillagunkat

Biztos megismered,

Mert a szervezetét ugyanaz a vírus

Támadta meg.

Kelj fel és ültess virágot,

Szépet, színeset,

Ha utolsóból első lesz

A lelkiismeret.

Készülj fel az új világra,

Mert ha nyílik a köd,

Mindannyian költözünk,

Mert beteg a Föld.

Most nagyot sóhajt a Teremtő,

És jobbra fordul a szél.

Láthatatlan gömbjébe zárt

Utolsó lélegzetén.

Ha része vagy, hát nézz körül,

Talán éppen a körben áll,

Mert néha embernek látszik

Az Isten is, ha köztünk jár.

Kelj fel és ültess virágot,

Szépet, színeset,

Ha utolsóból első lesz

A lelkiismeret.

Készülj fel az új világra,

Mert ha nyílik a köd,

Mindannyian költözünk,

Mert beteg a Föld.

Kelj fel és ültess virágot,

Szépet, színeset,

Hangosabban sírnak mától már

A sebhelyek.

Készülj fel az új világra,

És ha nyílik a kör,

Hangosabban énekelj,

Mert beteg a Föld.

Direkt link: MTV videótár

43...

Az én kedvesem, egy remek dallal örvendeztetett meg engem.

A kedvesem:

Ágnes Vanilla: Születésnapodra 

(József Attila születésének évfordulójára)

Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk.
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat,
korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy.
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek,
szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz.

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz,
álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz.
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz,
álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz.

Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek,
de te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek.
Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak,
ne vedd magadra, ha semmibe vesznek,
nekem mindig ajándék vagy.

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz,
álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz.
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz,
álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz.

Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz,
álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz.
S hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél,
nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél.

Istenedhez, angyalodhoz…

Istenedhez, angyalodhoz, maradj hű!

Óh szív! Nyugodj! - József Attila

Fegyverben réved fönn a téli ég,

kemény a menny és vándor a vidék,

halkul a hó, megáll az elmenő,

lehelete a lobbant keszkenő.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon

helyezkedik a csontozott úton;

kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,

zúzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,

mint egykor melléd: mellé leülök.

Bajos szél jaját csendben hallgatom,

csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka* hegyén

szerelem szólal, incseleg felém,

pirkadó madár, karcsú, koronás,

de áttetsző, mint minden látomás.

*http://herbsofmagic.blogspot.com/2011/10/kozonseges-boroka-juniperus-communis-l.html

Ősz - József Attila

"Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog."