Fotó: SzegedMA |
A csíksomlyói búcsú története 1444-ig nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben buzdítja a híveket, hogy a ferencesek segítségére legyenek a templomépítésben. Az elvégzett munkáért cserébe búcsút engedélyezett. A levélben a pápa is megemlíti, hogy a hívek nagy sokasága szokott összejönni ájtatosságnak okából és gyakorta nem szűnik meg Máriát tisztelni. A székely nép Mária-kultusza valószínűleg régibb időkig megy vissza, a „napba öltözött asszony” már a kereszténység felvétele óta a nép fő pártfogója és imáinak tárgya lehetett. 1345-ben "a székelyek által legyőzött tatárok akként nyilatkoztak, hogy őket nem a székelyek győzték le, hanem a székelyek élén egy nagy lovon ülő és a kezében bárdot tartó lovag (Szent László király), aki felett egy gyönyörű koronás szép királynő (Szűz Mária) lebegett"
A búcsújárás egyik hagyománya az
erdélyi katolikusok emlékezetében egy legendás csatával függ
össze amikor is 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem
(aki római katolikus hitben nevelkedett, majd előbb lutheránus,
később református hitre tért, halála előtt
pedig unitáriussá vált) Csík, Gyergyó és Kászon
katolikus lakosságát erőszakkal akarta volna unitárius hitre
téríteni. A legenda szerint 1567 Pünkösd szombatján
János Zsigmond nagy sereggel érkezett Csíkba, hogy érvényt
szerezzen akaratának. A katolikusok István gyergyóalfalvi plébános
vezetésével pünkösd
szombatján gyülekeztek Csíksomlyón.
A Tolvajos-tetői (Pasul Vlăhița) ütközet alatt az asszonyok, a gyermekek és az öregek a csíksomlyói templomban imádkoztak, kérték Babba Mária (a Szűzanyát ma is így nevezik a csángók) közbenjárását, segítségét. A hagyomány szerint legyőzik a fejedelem seregét, azóta e győzelem emlékére rendezik meg minden évben a Pünkösdi búcsút.
A Tolvajos-tetői (Pasul Vlăhița) ütközet alatt az asszonyok, a gyermekek és az öregek a csíksomlyói templomban imádkoztak, kérték Babba Mária (a Szűzanyát ma is így nevezik a csángók) közbenjárását, segítségét. A hagyomány szerint legyőzik a fejedelem seregét, azóta e győzelem emlékére rendezik meg minden évben a Pünkösdi búcsút.
A hargitai csata leírásának
forrásául leggyakrabban id. Cserey Farkas 1780-ból való munkájára
szoktak hivatkozni, melynek címe: Geographia Mariana Regni
Hungariae. Cserey Farkas munkáját eddig legpontosabban 1862-ben
Nagy Imre idézte A csíksomlyói tanoda és nevelde című írásának
egy jegyzetében, a gyulafehérvári püspöki levéltárban
őrzött eredetiből.