Őket
is a börtönben felejtjük?
Az újvidéki fogdában egyre
türelmetlenebbül várja a szabadulását az a hét magyar fiatal,
akit egy hónappal ezelőtt vettek őrizetbe. Az akkor kiadott,
friss rendőrségi közlemény szerint
nemzeti, vallási és faji gyűlöletből elkövetett bűncselekmény
alapos gyanúja miatt.
Az előállítottak október 21-én este egy
temerini szórakozóhelyre Sieg Heil! náci köszönéssel léptek
be, majd az ott jelenlévő szerb nemzetiségű fiatalokkal
szóváltásba keveredtek. Dulakodni kezdtek, ami pedig verekedéssel
végződött. Egészen pontosan úgy, hogy a magyar fiúk megvertek
két szerb nemzetiségűt. Ennyi történt azon a szombat
éjszakán. Mármint a hivatalos, a nyilvánosság felé
prezentált verzió szerint.
Az ellenváltozat alapján viszont
nagyon úgy fest, hogy ez az extrém köszöntés egyáltalán nem
számított szokatlannak azon a szórakozóhelyen. Ott ugyanis a
tulajdonos Heil Hitler!-rel fogadta az érkezőket. És a két szerb
fiatal fizikai bántalmazása is csak az éremnek az egyik oldalát
láttatja. A „megverés” kifejezés helyett inkább a „verekedés”
szó az, ami ráillik a történtekre. Természetesen arról sem szól
ez a kidekázott, felemás hivatalos rendőrségi közlemény, hogy a
közönséges és szokványos kocsmai verekedésnek még az éjjel
folytatása is volt. Mégpedig akkor, amikor a magyar fiatalok közül
öten elindultak hazafelé. Akkor ugyanis a szerb nemzetiségűek
(voltak legalább húszan) a nyomukba szegődtek, mi több, üldözőbe
vették őket a vendéglő előtt veszteglő három
személygépkocsival és egy kisebb teherautóval. A hazáig tartó
kergetőzésben a kamion rakteréből üres sörösüvegek záporoztak
a menekülők irányába, és a gépjárművekből előkerültek az
ütlegek is. Baseballütők és láncok. Azzal ütötték-verték
azt, akit éppen elértek. Az egyik magyar fiatal komolyabb
sérüléseket szenvedett. Két hosszú seb keletkezett a fején, a
hátán viszont lánccal okoztak sérüléseket. Egy másiknak a
fülét érte erőteljesebb ütés. Mivel a magyar fiúk nem voltak
semmiféle verőszerszámmal felszerelkezve, úgy védekeztek, ahogy
tudtak. Futottak, menekültek, és az út mellett talált kövekkel,
tégladarabokkal, törmelékkel dobálták a támadókat. Azonban a
túlerővel szemben vajmi keveset tehettek. Segítségképpen
kihívták a rendőrséget. Aminek pedig az lett a következménye,
hogy a magyar fiúkat bevitték a rendőrállomásra, a szerbeket
viszont futni hagyták. Hétfőn viszont már nem is öt, hanem hét
magyar fiatal őrizetbe vételével és két családnál tartott
házkutatással folytatódott a nem mindennapi történet. Már
magában az sem számít szokványosnak, hogy egy kocsmai verekedés
után házkutatást tartanak. Ahogyan az is elgondolkodtató, miért
nem védekezhettek szabadlábról a gyanúsítottak, miért kellett
őket még azon melegében egyenként összeszedni és őrizetbe
venni.
A két adai, a két
óbecsei és a három temerini fiatalemberre az előállításukat
követően 48 órás előzetes vizsgálati fogság várt, amit később
30 nappal meghosszabbítottak. Azóta azonban ügyükben alig-alig
történt előrelépés. Meglehetősen vontatottan halad az újabb
keletű, de szintén erősen nemzeti(ségi) színezetű temerini eset
rekonstruálása, és sehogy sem akar összeállni a teljes kép.
Csigalassúsággal bonyolódik a beidézett tanúk meghallgatása. Az
ügy menetét fékezi az is, hogy a vád tanúinak egyike-másika
egyszerűen meg sem jelent a bírósági tárgyaláson. Ezen a héten
például távol maradt annak a temerini vendéglőnek a tulajdonosa,
amelyben az incidens történt, és annak a tehergépkocsinak a
gazdája is, amely gépjárművel azon az emlékezetes éjszakán
üldözőbe vették a szórakozóhelyről hazafelé induló
fiatalokat. Talán azt a körülményt sem érdemes figyelmen kívül
hagyni, hogy az említett vendéglő (amelyről úgy hírlik, hogy a
tulajdonosa engedély nélkül működteti) mind a mai napig nem
került bezárásra. Még arra az időre sem, amíg tart az ügyben a
vizsgálat. Tehát azóta is, most is, minden hétvégén
teljes gőzzel üzemel.
A harminc nappal meghosszabbított
vizsgálati fogság ideje e hónap 21-én 21 órakor lejárt. A hét
magyar fiatalember közül azonban egyetlenegyet sem engedtek
szabadon. Fogva tartásuk idejét megint megtoldották. Ezúttal két
hónappal.
A hét magyar fiatal esete (az idő
múlásával egyre jobban) kezd hasonlítani az öt temerini fiú
történetéhez. Én azonban bízom abban, hogy még egyszer nem
követ(het)jük el ugyanazt a hibát. Nem hagyhatjuk őket is a
sorsukra. Nem felejthetjük őket is a börtönben. Ugye, nem?
Szabó Angéla
