Kisebbségjogi jegyzet
Szeptember 27-i ülésén a Magyar
Nemzeti Tanács – 15 hónapos (megfelelési) próbaidő után –
Varjú Mártát nevezte ki egyetlen napilapunk, a Magyar Szó
főszerkesztői posztjára.
Székfoglalója alkalmából a
főszerkesztő – inkább ne mélyedjünk most bele eddigi
munkájának elemzésébe – a lap szeptember 29-i számában Az
olvasóhoz c. írásában hangoztatja: „Számomra a legnagyobb
kihívás mégis az, hogy az olvasó elvárásának eleget tegyek. A
Magyar Szó a vajdasági magyar közösségnek és közösségről
szól.”
Azon a napon, amikor Varjú Mártát
megtették főszerkesztőnek, Újvidéken négy vajdasági magyar
párt és nyolc civil szervezet tanácskozást tartott közösségünk
helyzetéről. (Az ülésen – a meghívás ellenére – a
Vajdasági Magyar Szövetség képviselői nem vettek részt.) A
részvevők elfogadták A vajdasági magyar közösség azonossága
megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményei c.
felhívást. Az aláírók dokumentumot, amelynek alkalmazástól
közösségünk helyzetének javulását várják, a magyar
képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz az Európai Unió
magyar képviselőihez szándékoznak eljuttatni. A mai napig az
okiratot az interneten Petition for the maintenance of the national identity of the Hungarian minority community in Vojvodina már 200 aláírással támogatták a világ
szinte minden részében élő magyarok.
Az összejövetelről tudósított az
újvidéki közszolgálati rádió és televízió is. Nem úgy a
Magyar Nemzeti Tanács irányítása alatt lévő napilap. A Varjú
Márta vezette szerkesztőség még arra sem tartotta érdemesnek az
egybegyűlteket, hogy képviseltesse magát az eseményen. Mert
eseményről volt szó, hiszen ritkán kerül sor a pártok és a
civil szervezetek találkozójára, hát még olyanra, amelyen mind
a négy párt és a civil szervezetek elnökei egyszerre vannak
jelen. Ezt tartja Varjú Márta „a vajdasági magyar közösségnek
és közösségről” szóló tájékoztatásnak?
A Magyar Szó nemcsak, hogy az ülésről
nem tájékoztatta közösségünket, de a mai napig egy sort nem
közölt az ülésen elfogadott felhívásról. Annak ellenére,
hogy egy olyan dokumentumról van szó, amely tartalmazza a magyar
közösségnek a május 6-i választásokon a helyi
önkormányzatokba, a Tartományi Képviselőházba és a szerb
parlamentbe választott magyar képviselők, az anyaországi vezetők
és az Európai Unió magyar képviselői iránti követeléseket.
Ez lenne az olvasó „elvárása”? Vagy a főszerkesztő
határozza meg azt?
Az újvidéki Dnevnik napilap viszont
fontosnak tartotta, hogy beszámoljon az ülésről a szerb
közvéleménynek. A magyar olvasók tehát a szerb nyelvű
napilapból tájékozódhattak a pártok és a civil szervezetek
közös követeléséről. Még a boszniai Szerb Köztársaság Srna
nevű hírügynöksége is érdeklődött a dokumentum iránt.
A Magyar Szó ilyen tájékoztatásra
és szerkesztéspolitikára nincsen más megfelelő kifejezés, mint
a szégyen. Ezen csak a dokumentum 8. pontjának érvényesítésével
lehet változtatni, miszerint az aláírók követelik „a sajtó
szabadságát és a pártoktól, valamint a Magyar Nemzeti Tanácstól
való független és tárgyilagos tájékoztatás biztosítását”.
Erre viszont – s ezt az utóbbi 15 hónap is igazolja – Varjú
Márta és csapata nem alkalmas.
Bozóki Antal
Újvidék, 2012. október 7.
Dnevnik,
2012. október 3., 2. o.
