Pásztor szerint nincsenek magyarverések és olyan esetről sem tud, amikor magyarsága miatt ért valakit bántalmazás...

„Azokban az esetekben, amikről tudok, a bántalmazás nem azért volt, mert (az áldozatok) magyarok”, hanem mert a támadók „igyekeztek levezetni a feszültséget, és mivel ők tízen voltak, a magyarok meg hárman, akkor egyszerűen elkezdték kergetni őket”, mondja Pásztor István. A tartományi képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke hozzáteszi: nem ismerhet minden esetet, ezért nem zárja ki, hogy valakire azért támadtak rá, mert magyar.

„Nem szeretem ezt a kifejezést”, utal Pásztor arra, hogy az incidenseket „magyarveréseknek” nevezik. Szerinte ez azt az érzetet kelti, hogy „mi itt úgy élünk, hogy amikor felkel a nap, egészen addig, amíg le nem nyugszik, semmi más nem történik, csak ütnek-vágnak bennünket, mi meg sivalkodunk. Ez messze nem így van”. Ezért azt mondja – „bár sok mindenkinek a negatív reakcióját fogom kiváltani” –, úgy véli, hogy „nem beszélhetünk magyarverésekről”.

Origo nyomán 

Záhonyi Dezső

DelHír 

Kérdőív-botrány: A VMSZ iránti pártszimpátia után járna csak az oktatási támogatás?

Mint arról oldalunk már hírt adott, tegnap egy újabb listázási botrány ütötte fel a fejét a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) háza táján.  

Többen csak délvidéki "Kubatov-listáról" beszélnek, de vajon mi áll az eset hátterében? Elszigetelt kezdeményezésekről vagy tömeges visszaélésekről van szó?

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) elnöke, László Bálint tegnap este egy blogbejegyzésében számolt be egy, a párt tudomására jutott, dokumentummal bizonyítható visszaélésről.

Magyarország minden évben egyszeri oktatási-nevelési támogatásban részesíti a magyarul tanuló óvodásokat, általános- és középiskolás diákokat. A támogatás értéke átlagosan 75-85 euró. „Az idei pályázat március 1-én jelent meg a Bethlen Gábor Alap honlapján. Délvidéken a CMH irodák vannak felhatalmazva arra, hogy a pályázatot lebonyolítsák, segédkezzenek és átvegyék az anyagokat. A CMH irodákat pedig (nyílt titok) a fent említett párt káderei (VMSZ) vezetik mind a hat délvidéki településen, ahol jelen vannak” – írja László.

A beszámoló szerint Szenttamáson, ahol a magyarság aránya 20 százalék körül mozog, a VMSZ az 1848/1849 szabadságharcra való megemlékezésüket is kihasználva "kérdőíveztették meg" a szülőket, azt sugallva, hogy, aki nem támogatja a VMSZ-t, az nem jogosult a támogatási pénzekre sem. A lista László Bálint szerint "a már nyilván létező adatbázis bővítését és/vagy frissítését szolgálja". A blogbejegyzés szerint "az embereknek azt sugallják, hogy aki nem támogatja a VMSZ-t, akkor ezt a pártot favoritként kezelő kétharmados Fidesz-KDNP kormány sem fogja anyagilag segíteni. Így, az embereket megfélemlítve, egyfajta a választási fülkéig kísérő "Pavlov kutyája" reflexszel igyekeznek betanítani a VMSZ nevének bekarikázására. "

A VMSZ elítéli és kivizsgálja a szenttamási tagszervezet kérdőívezését

DélHír Portál megkereste az érintett szenttamási községi szervezetet és annak elnökasszonyát, Bergel Arankát, aki elzárkózott a beszélgetéstől, mint elmondta, a párt eltiltotta a nyilatkozatadástól és a központi VMSZ irodához irányított bennünket, ahol Pál Károly ügyvezető alelnöktől kaptunk tájékoztatást az ügyben. A DélHír Portálnak elmondta, hogy azért érezték szükségét a szenttamási hírzárlatnak, mivel fontosnak tartották, hogy egységes képet mutassanak annak kapcsán, hogy a párt egységesen ítéli el ezt a kezdeményezést. 

Kérdésünkre Pál elmondta, amint tudomást szereztek a szenttamási tagszervezetük kérdőívezéséről, azt azonnal leállíttatták, mivel a Vajdasági Magyar Szövetség elítél minden olyan kezdeményezést, amely azt sugallná, hogy a Bethlen Gábor Alaptól érkező oktatási-nevelési támogatás pártszimpátia alapján kerülne kiosztásra. A pénzre minden magyar gyermek egyenlő módon jogosult. Minden ezzel ellentétes kezdeményezés vagy megtévesztés etikátlan és elítélendő.

A kérdésünkre válaszolva Pál Károly elmondta, hogy elszigetelt esetről van szó és a VMSZ sehol máshol nem készített hasonló kérdőíveket. (Valóban?)

Arról, hogy az eset milyen szankciókat von majd maga után a párton belül, arra az eset frissessége miatt még nem tudott választ adni. Mint elmondta, kivizsgálják az ügyet és a párt belső szabályzata szerint eljárva megteszik majd a szükséges intézkedéseket. Hozzátette, a párt eddig is készített olyan kérdőíveket, amelyek az emberek véleményét mérték fel, de ezt mindig is a hatályos szerbiai törvényekkel összhangban tették és ez a jövőben is így lesz.

A "lúzer" szenttamási tagszervezet

A rossz magyarsággal megírt pártszimpátiát és személyes adatokat begyűjtő, a VMSZ címerével ellátott kérdőívet a jelek szerint csak Szenttamáson emelték be a szükséges "csatolandó" dokumentumok közé a támogatás igényléséhez. Azonban a szenttamási tagszervezet részéről ez nem az első baklövés, amely súlyos következményeket vonhat maga után. A tavaly májusi önkormányzati választásokon minden VMSZ-re leadott szavazat a kukába került. Történt ugyanis, hogy a választásokon mint a többségi nemzethez tartozó párt indult el, nem pedig mint kisebbségi párt, mivel elfelejtették csatolni az erről szóló dokumentumot a választási bizottságnak. Így aztán, habár elég voksot kaptak a községi képviselő-testületbe való bejutáshoz, a mulasztásuk miatt mégsem vettek részt a mandátumleosztásban. Jelenleg így nincs kisebbségi pártlistáról bejutott magyar képviselője a szenttamási magyarságnak.

A mostani esetet súlyosbítja az is, hogy a VMSZ községi elnöke, Bergel Aranka gyakorló tanár, aki napi szinten a támogatást igénylő gyermekekkel foglalkozik. Sőt, a szenttamásiak elmondása szerint ez nem az első eset, amikor Bergel hasonló módszereket vesz igénybe a párt "népszerűsítéséhez". A szülők állítása szerint tavaly a május 6-ai választások előtt is figyelmeztette a szülőket, hogy a közelgő választásokon való voksukon múlik, hogy gyermekeik jogosulttá vállnak-e az anyaországi támogatásokra vagy sem.  

Nem az első listázási botrány

A Vajdasági Magyar Szövetség nem először keveredik listázási botrányba. Három esztendeje került nyilvánosságra Fremond Árpád a VMSZ akkori és jelenlegi szkupstinába delegált képviselőjének az elhíresült "öszödi beszéde". A párt zentagunarasi tagszervezeti gyűlésén rögzített beszélgetésen Fremond elmondja, hogy a párt komoly listát állított fel a délvidéki magyar szavazókról a kisebbségi magyar választói névjegyzék adatai alapján.

"Nekünk van egy nagyon komoly adatbázisunk, hogy ki hol él, kik hányan vannak, hány szavazó van stb, ez most mind megvan (...) Azért kell többséget szerezni, mert az MNT-be most is komoly pénzek jönnek be.”

Akkor ez az eset nagy felháborodást váltott ki a közéletben, de (meglepetésre) még nagyobbat a párt háza táján. Fremond Árpád az eset után elmondta, hogy a VMSZ az illegálisan készített hangfelvétel miatt megtette a bűnvádi feljelentést.

Pásztor István, a VMSZ elnöke felháborítónak és példátlannak nevezte az esetet (mármint a hangfelvétel elkészítését!). Szerinte sokkal fontosabb lenne azzal foglalkozni, hogy ki és hogyan készítette a hangfelvételt, mint azzal, hogy mi hangzott el a szóban forgó zártkörű ülésen.

A második percnél hallható az ominózus rész

Az eset azóta lecsengett és nem járt semmiféle szankcióval vagy büntetéssel sem. Sőt, a párt újabb mandátummal bízta meg, vagyis felfelé buktatta Fremondot.

Kérdés, hogy ebben az esetben miképpen jár majd el a Vajdasági Magyar Szövetség. Lesz-e következménye annak, ha valaki pártérdekekre akarja felhasználni a magyar érdekvédelmet, a szülőföldön való boldogulás lehetőségének megteremtésére szánt forrásokat. Hiszen olyanok, akik ezzel szántszándékkal kívánnak visszaélni, azok nem képviselhetik hitelesen a délvidéki magyarság érdekeit.

DélHír Hírportál - Sz. A.

Elfogtunk egy kérdőívet avagy, hogyan készül a délvidéki ,,Kubatov-lista”?

Mikortól visszatetsző és ártalmas a politika? Hol húzódik az a politikai Rubicon a délvidéki magyar politikai életben, amit már nem szabadna átlépni? És vajon mennyire hitelesek azok, akik még az elszórványosodó magyarság soraiban is pártalapon szűrik meg a magyarokat és a "magyarabbakat"?

Úgy gondolom, hogy amikor a helyi magyar érdekvédelmet a zászlajára tűző, magát egyedüli vezérpártként aposztrofáló Vajdasági Magyar Szövetség önös érdekből a gyermekek neveléséhez és boldogulásához kapcsolódó támogatásokat saját kénye-kedve szerint próbálja befolyásolni, az már minden jóízlésen túlmutat. Amikor a szórványban élő diákokat vagy szülőket, akik nem felelnek meg a pártszájíznek, egyszerűen kiszűrik és kizárják a támogatási rendszerből.

Nos, úgy látszik, hogy a legnagyobb délvidéki magyar pártnál ezeket az etikai és lelkiismereti gátakat nem építették fel, esetleg magasról tesznek azokra. Úgy gondolják, felhasználható minden eszköz a száraz pártcélok teljesülése érdekében. Lássuk azonban, hogy pontosan miről is van (ismét) szó.

Magyarország minden évben egyszeri oktatás-nevelési támogatásban részesíti a magyarul tanuló óvodásokat, általános iskolás és középiskolás diákokat. A támogatás értéke 75-85 euró környékén mozog. Az idei pályázat március 1-én jelent meg a Bethlen Gábor Alap honlapján. Délvidéken a CMH irodák vannak felhatalmazva arra, hogy a pályázatot lebonyolítsák, segédkezzenek és átvegyék az anyagokat. A CMH irodákat pedig (nyílt titok) a fent említett párt káderei vezetik mind a hat délvidéki településen, ahol jelen vannak. Ez még valójában nem is lenne botrányos, hiszen az e fajta kisajátítási rendszerhez hozzászoktatott már bennünket a VMSZ.

Azonban elfogtunk egy kérdőívet, illetve jelentettek egy esetet a dél-bácskai Szenttamásról, ahol a forradalom és szabadságharc megünneplése alkalmából rendezett esemény kapcsán kiosztották a szülőknek az oktatás-nevelési pályázat felhívását, a kapcsolódó űrlapot és még valamit. No, nem húsvéti tojást vagy kokárdát kaptak a szülők, hanem annak a pártnak az adat- és véleményfelmérő kérdőívét, akinek közvetlenül semmiféle köze a magyarországi támogatási pénzekhez. Így, a szabadságharc napja a ,,magyar politikai és támogatási rabság ünnepévé” vált.

A kérdőív fejlécben szerepel a párt logója, majd a némileg helytelen magyarsággal megírt szöveg (pontos idézet, lektorálás nélkül, ömlesztve): Szülő neve; Utca és házszám; Telefon; Mob.; Hány tagú a család?; Családtagok neve és születési ideje. Aztán következnek a kérdések (a kérdőíven így állnak): 1. Milyen a család anyagi helyzete? Jó, Közepes, Rossz  2. Tudja-e hogy a szülőföldön magyarul a pályázat a Bethlem Gábor Alapítványtól hogyan jut el a diákokhoz?  3. A VMSZ politikájának és a MNT-nak köszönhető a diáksegélyek, kettős állampolgárság, restitúciós törvény és még számos magyarokat érintő kérdés előbbrevitele. Mit hiányol még a VMSZ tevékenységében?  4. Szerinte melyik párt képviselheti a magyarok érdekeit? VMSZ , DS , SPS , SNS  5. Volt-e szavazni?  6. A későbbiekben támogatja-e a VMSZ munkáját? Igen , Nem …  (Idézet vége!)

Elolvastam a BGA honlapján a “Szülőföldön magyarul” délvidéki pályázati felhívását, és hát, hiszik vagy nem, sehol sem találtam olyan kitételt, hogy egy politikai kérdőívet is mellékelni kellene a benyújtandó pályázati anyaggal. Hogy mi célt szolgálnak ezek az egyébként rossz magyarsággal, helytelenül feltett, neveket és adatokat is kisajátítani akaró kérdőívek? Azon túlmenően, hogy egy már nyilván létező adatbázis bővítését és/vagy frissítését, kiváló eszköz arra is, hogy MEGKÜLÖNBÖZTESSEN. Igen, elválassza azokat, akiket ,,érdemesnek” és ,,érdemtelennek” találnak a támogatásra, a segítségnyújtásra. Persze, csak ha meg merjük kockáztatni, hogy az utolsó kérdésre nemmel válaszolunk! Azonban elég elhitetni az emberekkel azt, hogy az ilyen vérlázító mellékletek ki nem töltésével elesik az ember gyermeke attól, ami jár neki az anyaországától. Az embereknek azt sugallják, hogy aki nem támogatja a VMSZ-t, akkor azokat a pártot egyedüli favoritként támogató kétharmados Fidesz-KDNP kormány sem fogja anyagilag segíteni. Így, az embereket megfélemlítve, egyfajta a választási fülkéig kísérő "Pavlov kutyája" reflexszel igyekeznek betanítani a VMSZ nevének karikázására.

Szomorú és mélységesen felháborító, hogy képesek visszaélni az emberek rossz anyagi helyzetével, jóhiszeműségével és nyitottságával, éppen azok a csoportok, akik sokszor kaptak már tőlük bizalmat arra, hogy bizonyítsanak ott, ahol döntés születik a polgárokkal kapcsolatban. Ezek, a pártszimpátia alapján listákat gyártó emberek kívánják a magyarságot képviselni a jövőben is?!

László Bálint

Az a bizonyos kérdőív:

Vezetők és incidensek!

Kisebbségjogi jegyzet

Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke, március 23-i jegyzetében[1] azt is írja, hogy a testület magyarországi vendégeivel „röviden ismertettük az MNT jogvédelemmel kapcsolatos eddigi tevékenységét, sikereinket és meddő erőfeszítéseinket egyaránt. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy a kisebbségi jogok megsértésének eseteiben, de a nemzeti alapon történt támadások esetében is gyakran szorul háttérbe a szakmaiság, az esetek következetes, professzionális lekövetése.”

A szövegből nem világos, hogy Korhecz mit ért a „szakmaiság gyakori háttérbe szorulása alatt”, és az sem, hogy kire értette ezt. Az viszont számomra egyértelmű, hogy „az esetek következetes, professzionális lekövetése” (sic!) az MNT illetékességi körébe (is) tartozna. Az MNT-nek kötelessége lenne beszámolni arról, mit tett eddig a „kisebbségi jogok megsértésének eseteiben”, mikor és milyen eredménnyel.

Hány incidens volt?

Kétlem, hogy az MNT-nek bármilyen betekintése is lenne a nemzeti alapú incidensek gyakoriságába, hátterébe/okaiba, a különböző eljárások kimenetelébe. Az ilyen incidensek ugyanis – ismereteim szerint – a nemzeti kisebbségi jogok megsértésének csak a legsúlyosabb esetei, mivel a nemzeti kisebbségi jogsérelmeknek számos más formája is van. Ilyen például a nemzeti alapon történő hátrányos megkülönböztetés, ami jelen van a társadalomban, de ezt nehéz felderíteni, és még nehezebb bizonyítani. 

Az MNT a 2013. február 27-i harmincadik üléséig – néhány súlyosabb eset közleményben való elítélésén kívül – egyszerűen kerülte, hogy foglalkozzon a nemzeti alapú, leginkább a vajdasági magyarok ellen elkövetett kilengésekkel. Annak ellenére, hogy a testület több alkalommal is figyelmeztetve lett: „állást foglalhat, kezdeményezést tehet és intézkedést foganatosíthat a nemzeti kisebbség helyzetével, identitásával és jogaival közvetlenül kapcsolatos minden kérdésben”.[2]

A (legtöbb esetben) magyarellenes incidensekből – amelyek közé leginkább a fizikai támadásokat, verekedéseket (magyar iskolások zaklatását is), vallási intézmények rongálását, temetők és keresztek rongálását és gyalázását, gyűlöletkeltő parolák/jelszavak, szlogenek írását, jelképek rajzolását, pamfletek terjesztését sorolják –, 2006-ban hivatalosan 162-őt[3], 2007-ben 197-et[4], 2008-ban 171-et[5], 2009-ben 150-et[6] és 2010-ben 110-et[7], vagyis összesen 790-et jegyzetek fel.

A Tartományi Biztonsági Tanács 2011. október 25-én Temerinben megtartott („kihelyezett”) ülésén – ahol az utóbbi időben több nemzeti alapú konfliktusra is sor került – közölték, hogy nemzeti és vallási alapon az év első kilenc hónapjában 108 ilyen incidens történt.[8]

Az incidensek pontos számát valójában senki nem tudja. Az emberek ezekről nem szívesen beszélnek, mert félnek, vagy éppen azért, mert megfenyegették őket, hogy mi történik velük, ha erről szólnak. Ha pedig mégis bíróság elé került az ügy, akkor vagy eltussolják, illetve addig húzódik, amíg a sértettek végül megunják, illetőleg más okból feladják a jogaikért folytatott küzdelmet.

A 2008. április 18-án Szabadkán történt „késelési ügy”-ben például, 2009 decemberében felmentették azt a két szerb fiatalembert, akik megtámadtak egy magyar fiatalt, mert a Szabadegyetem parkolójának közelében barátnőjével magyarul beszélt, majd ezt követően hasba szúrták. A sértett most már „nem emlékszik, hogy magyarsága miatt szidalmazták volna”. Az ügy még mindig nem fejeződött be, mivel a szabadkai Fellebbviteli Bíróság utasította a helybeli Felső Bíróságot, hogy tárgyalja azt újra.[9]  

Kit érdekel?

A növekvő számú incidensek miatt, 2010. október 13-i keltezéssel, levelet írtam Vukašinović Évának, a nemzeti kisebbségi jogok védelmével megbízott ombudsman-helyettesnek, amelyben arra kértem, tételesen tájékoztassa a nyilvánosságot arról, hogy a 2009-es és a 2010-es évben elkövetett magyarellenes cselekmények közül „melyikkel kapcsolatban indult eljárás, milyen szakaszban van az, illetve milyen eredménnyel fejeződött be”. Azt is kérdeztem, hogy „az intézmény hivatalból indított-e eljárást valamelyik ügyben, és ha igen milyen eredménnyel”.[10]A jogvédő javára legyen mondva, hogy válaszolt levelemre, csak éppen arról nem írt, hogy hol is tartunk a vajdasági magyarokat ért jogsérelmek orvoslásában.[11]

A Korhecz Tamásnak – még a 2010. október 22-én – postázott levelemben javasoltam, hogy, az MNT Közigazgatási Hivatala, „ebben a vajdasági magyarságot érintő fontos kérdésben lépjen kapcsolatba az eljáró hatóságokkal és minden egyes esettel kapcsolatban készítsen részletes tájékoztatót és tárja azt a nyilvánosság elé”. Ugyancsak javasoltam, hogy „az MNT ezt a témakört mielőbb vitassa meg és foglaljon állást”.[12]Mondanom sem kell, hogy levelemet a testület elnöke még csak válaszra sem tartotta érdemesnek. A kérdés az MNT elé csak 2013. február 27-én került, akkor is „ajánlás” formájában.[13]

Sándor Józsefnek, Vajdaság AT Képviselőháza Nemzetek Közötti Viszonyok Bizottsága elnökének ez ügyben 2010. november 2-án intéztem levelet. Annak megválaszolására kértem, hogy a testület „mielőbb tűzze napirendre és vitassa meg ezt a vajdasági magyarságot és a többi kisebbséget érintő fontos kérdést és foglaljon állást”, továbbá, hogy Tartományi Ombudsman mely szervek előtt és milyen eljárásokat kezdeményezhet az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok védelmében”.[14]Az akkor tartományi, most köztársasági képviselő (a Dinkić-féle G17, illetve Szerbiai Egyesült Régiók színeiben) úgyszintén nem válaszolt a levelemre. 

Pásztor Istvánnak, a Tartományi képviselőház elnökének 2013. február 12-én elküldtem azt a(z akkor még) 879 aláírást tartalmazó petíciót (amely aláíróinak száma időközben 1614-re növekedett), amelyet a 2012. október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini fiúk szülei, hozzátartozói, illetve polgárok írtak alá. Javasoltam, hogy „a Tartomány Képviselőház alakítson egy külön bizottságot, amely a temerini és az óbecsei verekedési ügyekben megvizsgálná a helybeli rendőrség, valamint az újvidéki ügyészségek és bíróságok munkáját”.[15]A házelnök a mai napig még egy sornyi választ sem küldött, például, hogy megkapta a petíciót, és hogy tanulmányozni fogja. (Ez is mutatja, hogy mennyire érdekli a polgárok véleménye.)

Az Európai Parlament és a szerb képviselőház hetedik, kétnapos együttes ülését tartották (2013. március 18-án és 19-én – B. A.) Brüsszelben. A parlamenti delegációk közösen fogadták el a vajdasági magyarokra is vonatkozó nyilatkozatot, amelyben a következő olvasható:

– Az utóbbi időben elszaporodott etnikai jellegű incidensekkel kapcsolatban a nyilatkozat felszólítja a hatóságokat, hogy azokat minden részletre kitérően vizsgálják ki, gyűjtsenek adatokat az etnikai jellegű bűncselekményekre vonatkozóan és biztosítsák a bírósági döntéshozatal előítéletektől és diszkriminációtól mentes működését.[16]

Ez az álláspont azonban nem Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) köztársasági képviselőjének és az Európai Integrációs Bizottság elnökhelyettesének, hanem Gál Kinga és Schöpflin György fideszes képviselők javaslatára került a nyilatkozatba.[17]Erről a kötelezettségről is, minta korábbikról, megfeledkeznek majd az itteni hatóságok.

„Szenteltvíz” jelleg

 – Talán furcsán hangzik, de szerintem a különböző oldalakon, sokaknak megfelel a jelenlegi zavaros, homályos állapot, amely tág teret biztosít a találgatásoknak, az önigazolásnak, a másra mutogatásnak, hogy csak a legutóbbi (március 16-i – B. A.) óbecsei tragikus haláleset (emberölést) említsük. A haláleset után pár órával az interneten elindult a nagyotmondás, a harsány találgatás. Egyesek már rengeteg dolgot tudni véltek, egyebek mellett azt is, hogy egy újabb, kegyetlen magyarellenes támadás történt. Azt is meg merem kocáztatni, hogy sokaknak csalódást okoztak az azóta megjelenő hivatalos (fél)információk, mintha egyeseknek nem lenne elég nagy baj egy fiatalember tragikus halála, beteg szellemmel azért szorítanak, hogy a tragédia elkövetői gyűlölettől fűtött más nemzetiségűek legyenek, hogy bizonyságot nyerjen önpusztító hipotézisük: „élhetetlen a szülőföld, lehetetlen egymással, egymás mellett élni” – írja Korhecz Tamás az említett jegyzetében.

Ennek a megfogalmazásnak néhány pontatlansága is van: Korhecznak – jogász képzettségére való tekintettel – tudnia kellene, hogy a „tragikus halálesetet” és az „emberölést” nem lehet kiegyenlíteni. Ezen kívül, a hivatalos szervek szerint, az óbecsei áldozat ügyében „a nyomozás még nem zárult le”.[18]Ez egyúttal azt is jelenti, hogy korai még az indítékokkal és az elkövetővel/elkövetőkkel kapcsolatos mindennemű megnyilatkozás. (Bár igaza lenne Korhecznak, hogy nem nemzeti alapon elkövetett bűncselekmény történt. Nehéz azonban elképzelni, hogy a 14 éves gyanúsított egyedül követte volna el a súlyos bűntettet.)

Az MNT 2013. február 27-én, „a magyar nemzeti közösség tagjait ért támadások és a közbiztonság romlása ügyére vonatkozó ajánlása” – a karakterénél fogva – sajnos nem kötelez senkit semmire. Mondhatni, inkább „szenteltvíz” jellege van.

László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom elnöke, és Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke módosítási indítványokat tettek a dokumentum vonatkozásában, mivel azonban ezek „érdemben módosították volna a szöveget”, ezért szavazásra sem bocsátották a javaslataikat. A magyarázat szerint „az ilyen jellegű módosítási indítványokat a képviselőknek még az ülés megtartása előtt kell elküldeniük az MNT hivatalába”. Ez a megfogalmazás is önmagáért beszél az MNT „demokratikusságáról”, illetve arról, hogy a testületnek a VMSZ alkotta szavazógépezete csak azt fogadja el, amit a párt jóváhagyott.

***

A nemzeti alapú incidensek folytatódtak mind a mai napig. Ezekből egy is sok, a számuk pedig – a hatósági adatok szerint is – már megközelíti az ezret. Mindez sajnos arról tanúskodik, hogy megromlottak a nemzeti viszonyok. Aki ezt nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, illetve nem kezeli kellő komolysággal, az súlyos tévedést követ el.

Ezeknek az incidenseknek csak akkor lehetne útját állni, ha az igazságügyi hatóságok maradéktalanul biztosítanák a polgároknak a törvény előtti egyenrangúságát, a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül, a jogszabályok egyforma alkalmazását, a diszkriminációtól való mentességet, az eljárások tisztességességét és a polgárok jogbiztonságát, valamint az ügyészség és a bíróság pártatlansága elvének érvényesülését.

Elvárható-e ez egy olyan országban, amelyben „mindennapos a rasszizmus”?[19]  Tagja lehet-e az Európai Uniónak olyan ország, amelyben a nemzeti kisebbségi polgárt megverik, vagy éppen megkéselik, ha az utcán vagy a buszban az anyanyelvén merészel beszélni?

Bozóki Antal

Újvidék, 2013. március 24.

---

[1] A határon túli magyar közösségek jogvédelmének előmozdítása.

 http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/111/A-hataron-tuli-magyar-kozossegek-jogvedelmenek-elomozditasa.html,2013. március 23. [1:06] és A nyuszi hozza az ösztöndíjat. Magyar Szó, 2013. március 23., 14. o.

[2] Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól / Zakon o nacionalnim savetima nacionalnih manjina [SZK Hivatalos Közlönye / "Sl. glasnik RS", 2009. szeptember 3-i 72. szám.

Magyar nyelvű szöveg: Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól, Magyar Szó (melléklet), Újvidék, 2009, vagyhttp://kepesifi.com/documents/MNT_2009_torveny.pdf, illetve a  http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven, illetve a http://www.pasztorbalint.rs/ honlapon.] 11. szakasz 14. pont.

[3] Lásd: Az Európa Tanács rasszizmus és intolerancia ellenes testületének (ECRI) 2007. december 14-én

elfogadott (2008. április 29-én nyilvánosságra hozott), Szerbiáról szóló jelentését

[4] Varjú Márta: 197 helyett 171. Magyar Szó, 2009. február 28., március 1., 1. és 5.

[5] Uo.

[6] v.m.: A tartományi rendőrség megalakítása a „jövő zenéje”. Magyar Szó, 2011. március 15., 4.

[7] Uo.

[8] Góbor Béla: Csökkent a nemzeti incidensek száma. Magyar Szó, 2011. október 26., 1 és 5. o.

[9] mh: Újratárgyalják a késelési ügyet Magyar Szó, 2013. március 21., 11. o.

[10] Magyar Szó, 2010. október 16., 6. o.; Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 16.,  és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VIII. évf. 208. szám, 2010. október 19.

[11] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 30.  és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VIII. évf. 217. szám, 2010. október 30. és Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 30.

[12] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz,2010. november 4.

[13] P. E.: Az MNT felszólal a magyarokat ért támadások kapcsán. Magyar Szó, 2013. február 28., 1. és 4. o.

[14] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. november 4.

[15] Tiltakozás a törvénysértés és a megkülönböztetés ellen. Magyar Szó,2013. február 13., 4. o.

[16] Fideszes javaslatok a nyilatkozatban. (MHO) http://www.magyarhirlap.hu/fideszes-javaslatok-a-nyilatkozatban, 2013. március 19. és http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/1845/Az-EP-es-a-szerb-kepviselok-is-fontosnak-tartjak-a-vajdasagi-magyarok-jogainak-ervenysuleset.html, 2013. március 19. [20:57]

[17] Uo.

[18] Feró: Még nem zárult le a nyomozás Bilicki Ervin halála ügyében. Magyar Szó, 2013. március 22., 1. és 5. o.

[19] Szerbiában mindennapos a rasszizmus. Magyar Szó, 2013. március 22., 4. o.

Pajtić, Cvetković és Pásztor (!) is belegabalyodtak a korrupció hálójába?

A pénz kisimítja a ráncokat...

A fenti kérdés a belgrádi Informer napilap mai cikke alapján merülhet fel. Az újság állítása szerint a Vajdasági Fejlesztési Bank körüli botrány kapcsán indult vizsgálat nem áll meg a bankároknál, hanem egészen az élvonalbeli politikusokig vezet majd. A nyomozás során kiderülhet, hogy egyes politikusok rendelték el, adtak utasításokat a gyanús hitelek jóváhagyására, ami 20 millió eurós kárt okozott az országnak – véli az Informer.

Az ügyészség állítólag megerősítette, hogy a vizsgálat nemcsak a bank vezetőségét, hanem ismert politikusokat is felölel.

Rövidesen fejfájást kaphat Bojan Pajtić, a tartományi kormány elnöke, amely a szóban forgó bank többségi tulajdonosa, Dušan Elezović, a Demokrata Párt végrehajtó bizottságának elnöke, amely gyanús hitelt vett fel ennél a banknál, sőt Mirko Cvetković volt kormányfő sem alhat épp nyugodtan. A három említett demokrata párti politikus mellett "migrén" fenyegeti Pásztor Istvánt, a Vajdasági AT Fejlesztési Alapja igazgatóbizottságának tagját is. Egyébként az említett Alap az ominózus bank kisebb tulajdonosa.

A Vajdasági Fejlesztési Bank épülete Újvidéken

Az Informer forrásai szerint a bankárok képtelenek lettek volna egyedül lenyúlni több tízmillió eurót, ehhez befolyásos politikusok támogatására vagy legalább hallgatására volt szükségük. Nyilvánvaló, hogy valaki utasította őket, védelmet nyújtott nekik, s velük együtt milliós összegekkel tömte a zsebét – szögezi le a belgrádi lap.

Branko Dragaš közgazdász szerint a politikusok közvetlenül befolyásolhatták a bankárokat, hiszen ez esetben állami intézményről van szó.

Dragaš kizártnak tartja, hogy pl. Pajtić semmit sem tudott volna a bank vezetőinek mesterkedéseiről, hiszen a tartományi kormány, amelynek az élén áll, többségi tulajdonosa a Vajdasági Fejlesztési Banknak. Cvetković pedig kormányfő és egyúttal pénzügyminiszter volt.

Dušan Davidović kriminológus osztja ezt a véleményt. Szavai szerint az ötven éve bevezetett gyakorlat, miszerint a pártelnök, a rendőrfőnök és a községi elnök minden reggel kávé mellett szabták a politikát, a mai napig nem sokat változott. Az élvonalbeli politikusoknak egyszerűen tudniuk kellett az állami bankban történő rendellenességekről és machinációkról – állapítja meg a kriminológus.

Kíváncsian várjuk a vizsgálat eredményeit.

Fekete Lehel - delhir.com

Értesítés? - 2.0 - Inkább szegénységi bizonyítvány!

Olvasó táboromból érkezett még kettő gyöngyszem a szegénységi bizonyítvány alcím alá:

A nevek alapján melegséges háztartásról lenne szó, mert ilyen is van erre felé, csak itt Csókán a hölgyek keményebbek és ők felvállalják ebbéli melegséges szív-szeretetüket, az urak itt szégyenlősen kvittek..., de nem erről van szó, hanem a "hivatal" sorozatos túlkapásairól. 

A legfontosabb, habár enyhe túlzással semmi nincs már Csókán (botrányokat nem ide számolom, meg a kampány húsgyárat sem a választási bulikkal), de választásokkor azért megreng a falu élő és holt része is. Igen jól olvasta a drága olvasóm a holtak, akik választásokkor visszajárnak és kísérteties körülmények között még voksolnak is! Nekem volt ötletem az előző választások alkalmakor, mivel a helyzet nyugaton változatlan, hogy helyezzünk egy-egy urnát a temetőkbe is, mert ugyebár az árnyékvilágba került honfitársaink is élnek az állam által biztosított szavazási joggal, úgy, mint a fejlett demokráciákban! Lenne is rá mód a "mozgó" urna rendszerrel, amelyet Tiszaszentmiklóson már tökéletesítettek és tartomány képviselőt választottak harmadszorra elsöprő többséggel "a választunk, amíg saját magunkat ki nem választjuk rendszerben"! 

A folyamatos kapkodást nem értem a "hivatal" részéről, mert idő, mint tenger a kettő választás között és fel lehet készülni a választás csúsztatására, mert tudjuk, ha a választások valamit is változtatnának betiltanák! A gond a "mesterséges-intelligencia" és a másodperc töredékére zsugorodott információ csere. Könnyedén utána lehet nézni az élő és holt voksolóknak. Az egypártrendszerű többpártrendszernek mímelt társadalmi berendezkedésben  az egyszerű "apparachinak" is becézett hivatalnoknak kapkodnia kell a fejét, hogy aktuálisan ki az ellenség és a barát, mert nemcsak a nép van megtévesztve, hanem ők is tévedésbe esnek e téren és akkor az információ titok és a szavazatnak másik urnába kell vándorolnia...

A Magyar Nemzeti Tanácsnak meg kell tanítania az őt megválasztó legnagyobb magyar párt népképviselőit írni és olvasni, ezt követően a merjünk picik lenni projekt keretén belül pedig hivatali okmányok kitöltésére. Amikor ezzel megvannak, akkor a törvényeket kell tanítani a mélyen tisztelt politikummal és gyakorlati alkalmazásokat végeztetni műhelymunkák keretében...

A kettő értesítés az előző részben taglalt jogsértés mellett, megjelent az "Anonymus" csoport jeles tagja Jovanov Siniša (Јованов Синиша) személyében. E személy nem létező személy, de voksolhat Csókán! A társa meg Vrábel László (Ласло Врабел), amennyiben a megcímezettek nem tévednek, akkor Vrábel János elhunyt fiáról lenne szó, (mély lelki sebeket téptek fel a gyászoló szülőknél e téves lépéssel ) aki immáron a túlvilágról voksolhat... 

Vrábel János házát fiatal házaspár vette meg idestova egy éve. A hivatalban át és  bejelentkeztek a Tito Marsall 32.-be. Az anyakönyvtől kezdve minden okmányba bekerültek, ami a hivatal pókhálóját illeti, de ez nem elég, talán a gond, hogy nem úgy szavaznának, mint az előre kiválasztottak szeretnék és így csökkentették a választási mérleg kibillenését "rossz" oldalra?!

Így lett a magyarkanizsai származású fiatalemberből Ivica Čobanov-ból  Jovanov Siniša és kedves ifjú mátkájából Júlia Čobanov-ból Vrábel László! Kérdeztem tőlük, de nincsenek tanúvédelmi programban, hogy a személyiségüket ilyen drasztikusan megváltoztassák még egy nemiséget váltó korrekciós műtéttel sem! Véletlen? Kicsit a keserű katona dal jut eszembe, amikor a Kovács Máriából Maria Kovačová lett*...

A hivatal nemtörődömsége, hozzánemértése?...nem itt nem erről van szó! 

Itt ismételten jogtiprásról van szó!

Megsúgom alapvető emberi jogok megsértése van e pillanatban, a szabad választás jogának, amely a demokrácia alappillére!!! No de Csókán még nem tört ki a demokrácia, mint Rátóton...

Véletlenek a mesékben sincsenek, hát még Csókán, de holnap Jovanov Siniša és Vrábel László fiatal házaspár (?!) voksolni már nem fog, mert Júliát ismerve nem fog bajuszt növeszteni az éj leple alatt Ivica meg nem lesz Siniša még a "hivatal" kedvéért sem...

Lesz még folytatás...

Margit Zoltán

* Kárpátia - Tábori posta

Értesítés?

Szegénységi bizonyítvány...

Egy kedves nyugdíjas hölgy a kezembe nyomta az értesítést, hogy a helyi közösségünk tanácsnokainak megválasztásában vegyek részt vasárnapon. Igen, nyugdíjas, mert ugyebár a nyugdíjas Csókán a munkaerő, mert azok a  fránya  haszontalan fiatalok nem akarnak dolgozni..., de ezzel a mesével (szerinte) meg lett magyarázva, miért ők a legalkalmassabbak mindenféle feladat elvégzésére, értem, fiatal is alig marad itt, de ezt még ők nem vették észre...köztünk maradjon: a fiatal az várjon a sor(s)ára...

Félre-értés ne essék semmi gondom azzal, aki tisztességes munkaképességének leáldozásával megérett a nyugdíjkorra és nyugálományba vonul, de itt jönnek a napfényre azok a "társadalmi nyerészkedők", akik évtizedeken át mímelték a munkát és kiügyeskedték, hogy helyettük mindig más dolgozott és most is "erejük teljességében" tudnak teljesíteni, a szájuk erejére gondolok főként, mert a százmétert futva két újraélesztés után sem tudnák megtenni...

Itt van a visszakettő, ha még mindig ő körülöttük forog e globalizált világ szekere, akkor miért mentek el nyugdíjba? Dolgozzanak tovább és semmi gond! Aki meg nyugdíjas az pihenjen és tartalmassan töltse el napjait, elvégre erre találtatott ki a nyugdíj! A fiatalság ellenes-politika addig fajult, hogy a fiatalok vették Csókáról a sátor-fájukat és az utolsó tíz eurójukkal a zsebükben elindultak északnak, mint a mesékben, mert itt elég volt a dumákból!

Eljutottunk a fajig, a megmondók kasztjából, ha értem - ha nem, mi történik körülöttem én vagyok a megmondhatója! Tessék nekem hajbókolni! Én vagyok az úr a házba, le is út, fel is út...Könyörgöm tessék észrevenni az idő eljárt felettem költői gondolatot! Nem, akkor is megmutatom, hogy mit nekem egyetem, amikor én az élet egyetemét fejeztem be valamelyik füstös kocsmában munkaidő alatt! A gyakorlatban a fiataloktól kell elvenni még a száraz kenyér héját is, csakis az ő érdekükben cselekedve?!

Megy az össznépi hülyítés, hogy polgárok csoportjai indulnak a küszöbön álló helyi közösség tanácsnokainak megválasztása alkalmából. Minden jelölt mögött politikai párt áll, ilyen vagy amolyan módon. Erőlködnek és győzködik a szegénységébe és a választásokba belesavanyodott népet. Senkit nem érdekelnek a következő tények: Csóka község minden ötödik lakója szociális segélyen él, nevezetesen 2255 ember és ez a szám drasztikusan nő, a megélhetési bünőzéssel egyetemben. E számok a helyi politikum szakmaiatlanság, hozzánemértését és nemtörömdömségét tükrözi. Ismét az nyer aki bálat, dözsölést ígér és biztosít, mert vígan megyünk tönkre!

Olvasom, nézem a kampánynak csúfolt média megnyilatkozásokat, olyan jó bánátira sikeredett! Személyi kultuszokra épülő stílus nem változott az elmúlt ötven évben, pihent nyugdíjasaink a listák vezetői…Az egyik falu a „Youtube”-on osztotta az igét, azzal, hogy: „űzik a kultúrát”, mit mondjak azt jól kiűzték a faluból…hosszas vajúdás után: „született meg kultúrkörünk”, nos a szülő anyát azért megnézném magamnak…A kórkép imigyen lett felállítva: „A néptánc leginkább a fiatalkorcsoportokat érinti” és „a gyermekeink szívvel-lélekkel űzik”, nos az űzekedésnek is lehet jó vége, ha az „ ifjuságnak lehetősége van a cserkészet körében is tágítani a természettudományos ismereteiket”. Szép gondolatok a dugványozásról, így koratavasszal készülve a kertészeti szezonra…Kaptam új ismereteket is!  Fényt az éjszakában nem az elektromos áramot szolgáltató adja, hanem a tűzoltó zenekar, ha jól befűtenek utána lesz mit oltani…Fontos állomás a templom, ez egy velős gondolat az osztályharchoz szokottak agytekervényeiben! 

A szórólapokat jellemzi a „tükör” fordítás szerb nyelvről magyar nyelvre, a gondalatmeneti hibák, nagyotmondás…, de hab a tortán az értesítésnek elkeresztelt „hivatalos” anyagocska, ahova minden felkerült csak a legfontosabb nem! Kimaradt az atyók leánya és fia család és keresztneve és a szavazó hely utca-házszámostúl magyarul! A cirill írásmódot sokan nem ismerik, de a sokat emlegetett Magyar Nemzeti Tanács kardoskodása ellenére Csókán, ahol papíron magyar a polgármester, ilyen ismételten megtörténik az nem véletlen, ahogyan „nincs megélhetési magyar verés sem” véletlenül! Tudom az a fránya számítógépnek keresztelt „kompjuter” a gond forrása…

Menjük sorjában milyen jogaimban lettem megsértve nemzettársaimmal egyetemben :

I.             A SZERB KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA (SZK Hivatalos Közlöny 2006/98) A sajátosság megőrzésére való jog - 79. szakasz: A nemzeti kisebbségek tagjainak joguk van: a nemzeti, etnikai, kulturális és vallási sajátosságának a fejezésére, őrzésére, ápolására fejlesztésére és nyilvános kifejezésére; jelképeik nyilvános helyeken való használatára; nyelvük és írásuk használatára; hogy azokban a környezetekben, ahol az összlakosság jelentős számarányát képezik, az állami szervek, a közmegbízatással felruházott szervezetek, az autonóm tarrtomány és helyi önkormányzatok szervei anyanyelvükön folytassák az eljárásokat.

II.            HIVATALOS NYELV- ÉS ÍRÁSHASZNÁLATRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY 19. szakasz: Azokon a területeken, ahol nemzeti kisebbségi nyelvek is hivatalos használatban vannak, a helység- és egyéb földrajzi neveket, utcák, terek, szervek és szervezetek elnevezését, a közúti jelzőtáblákat, anyilvánosság értesítését és figyelmeztetését szolgáló, valamint egyéb közfeliratokat a nemzeti kisebbségek nyelvén is ki kell írni.

III.          NEMZETI KISEBBSÉGEK NEMZETI TANÁCSAIRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY (SZK Hivatalos Közlönye, 2009/72) 10. szakasz A Nemzeti Tanács...: 12) eljárást indít az Alkotmánybíróság, a polgári jogvédő, a tartományi és a helyi ombudsman, valamint más hatáskörrel rendelkező szervek előtt, amikor megítélése szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozóknak az Alkotmányban és törvényben szavatolt jogainak és szabadságság jogainak megsértésére került sor; 13) a nemzeti kisebbséghez tartozó nevében megindítja a jelen szakasz 12) pontjában foglalt eljárást előzőleg megszerzett írásos meghatalmazás alapján.

IV.           Törvény a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről (A JSZK Hivatalos Lapja, 11/2002., Szerbia és Montenegró Államközösség Hivatalos Lapja, 1/2003. – Alkotmányos Alapokmány és a SZK Hivatalos Közlönye 72/2009. - másik törvény) A DISZKRIMINÁCÍÓ (megkülönböztetés) tilalma 3. szakasz Tilos a diszkrimináció minden megnyilvánulása, nemzeti, etnikai, faji és nyelvi alapon, azokkal a személyekkel szemben, akik a nemzeti kisebbségekhez tartoznak. A szövetség, a köztársaság, autonóm tartomány, város és község szervei nem hozhatnak olyan jogi aktust, és nem tehetnek olyan intézkedést, amely ellentétben áll e szakasz 1. bekezdésével.

A SAJÁTOSSÁG MEGŐRZÉSÉNEK JOGA: A személyi név megválasztása és használata 9. szakasz A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek jogukban áll, hogy szabadon válasszák meg és használják személynevüket és gyermekeik nevét, továbbá hogy ezeket a személyneveket minden közokiratban, hivatalos nyilvántartásban és személyiadat-gyűjteményben saját nyelvük és helyesírásuk szabályai szerint tüntessék fel. Az 1. bekezdésben említett jog nem zárja ki a személynevek a szerb nyelv írásmódja és helyesírása szerinti párhuzamos bejegyzését.

AZ ANYANYELVHASZNÁLAT JOGA: 10. szakasz A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek magánéletükben és nyilvánosan szabadon használhatják saját nyelvüket és írásukat.

HIVATALOS NYELV- ÉS ÍRÁSHASZNÁLAT: 11. szakasz Az olyan önkormányzati egység területén, ahol nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek hagyományosan élnek, nyelvük és írásuk egyenrangú hivatalos használatban lehet. A helyi önkormányzati egység kötelezően bevezeti a nemzeti kisebbség nyelvének és írásának egyenrangú hivatalos használatát, ha a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek százalékaránya a népesség összlétszámában az utolsó népszámlálás eredményei szerint eléri a 15%-ot. Abban a helyi önkormányzati egységben, amelyben e törvény meghozatalának idején a nemzeti kisebbség nyelve hivatalos használatban van, e nyelv hivatalos használatban marad. A nemzeti kisebbségi nyelvnek az 1. bekezdésben említett hivatalos használatán főként az alábbiak értendők: a nemzeti kisebbségi nyelv használata közigazgatási és a bírósági eljárásban, valamint a közigazgatási és a bírósági eljárás lefolytatása nemzeti kisebbségi nyelven, továbbá a nemzeti kisebbségi nyelv használata a közhatalmi jogosítvánnyal felruházott szervek és a polgárok közötti kommunikációban, közokiratok kiadása: hivatalos nyilvántartások és személyiadat-gyűjtemények vezetése nemzeti kisebbségi nyelven is és ezeknek az okiratoknak teljes érvényűként való elfogadása ezen a nyelven, továbbá a szavazólapon és a választási anyagon való nyelvhasználat, és a képviseleti testületek munkájában való nyelvhasználat. A 2. bekezdésben említett területeken az adott nemzeti kisebbség nyelvén, annak helyesírása és hagyománya szerint is ki kell írni a közhatalmi jogosítvánnyal felruházott szerveknek, a helyi önkormányzat egységeinek, a településeknek, tereknek, utcáknak a nevét, illetve a többi földrajzi nevet. A szövetségi törvényeket és jogszabályokat, külön jogszabállyal összhangban, a nemzeti kisebbségek nyelvén is közzé kell tenni.Az olyan nemzeti kisebbséghez tartozó személyek, akiknek a százalékaránya a JSZ népességének összlétszámában az utolsó népszámláláskor elérte a 2%-ot, saját nyelvükön fordulhatnak a szövetségi szervekhez, és joguk van ezen a nyelven választ kapni. A Szövetségi Képviselőház azon képviselőjének, aki a JSZK népességének összlétszámában az utolsó népszámláláskor legalább 2%-os százalékarányt képező nemzeti kisebbséghez tartozik, joga van a Képviselőházhoz saját nyelvén fordulni. Erről a Szövetségi Képviselőház tanácsainak ügyrendje részletesebben rendelkezik.

Továbbá:

Vajdaság AT területén a tartományi szervek munkájában a szerb nyelv és cirill írásmód mellett, a latin írásmód és a magyar, ruszin, szlovák, román, horvát nyelvek vannak hivatalos használatban Vajdaság alapszabályának értelmében.

Általános szabály, hogy a közmegbízatást végző, tehát a köz(össég) érdekében tevékenykedő szerveknél használhatjuk az anyanyelvünket, mind írásban, mind szóban, illetve jogunk van választ kapni magyar nyelven, ha az hivatalos használatban van az adott község vagy annak része (pl. helyi közösség) területén. 

Értesítés:

A törvény a papiron fehéren-feketén, gyakorlatban nem kell magyarkodni, mert szolgalelkünek kell lenni és sajátmagunkat kell letiporni, mert ez a szokásjog uralkodik évek óta. A száraz jogi részt azér ollóztam be, hogy egyszer már elolvassák a "hivatalos" személyek, hogy mire is van joguk,-egyetemben, hogy nem kell szégyelniük, hogy magyarnak születtünk...

Sikerül e ez nékem, nem hinném, mert a "hivatalos személyek" ezidáig sem törődtek e szerzett jogokkal, de azért egy újabb próbálkozást csak megért, hogy a jogilag közember megismerkedjen a jog általi lehetőségeivel! 

Legyen béke, szabadság, józan ész és egyetértés, így március idusán!

Margit Zoltán

Te kit választanál? 

LESZ-E VÉGRE ÉRDEMI MUNKA?

Jók a cicák!

 Megengedték, hogy ÉN legyek a kiválasztott!

Kisebbségjogi jegyzet

A Tartományi Képviselőház Nemzeti Közösségek Tanácsa (NKT) elnökének, a testület március 6-i alakuló ülésén, Egeresi Sándort, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) frakcióvezetőjét, a Tartományi Képviselőház korábbi elnökét, alelnökének pedig dr. Života Lazarevićet, a Jobb Vajdaságért – Bojan Pajtić (Izbor za bolju Vojvodinu – Bojan Pajtić) képviselőcsoport tagját választották.[1](A tanács tagjait képviselők a 2013. február 14-i ülésén választották meg.)[2]

A tartomány Statútumának 40. szakasza szerint, a 30 tagból álló testület tagjainak a felét „az összlakosságban többséget alkotó nemzeti közösséghez tartozónak valló képviselők (vagyis a szerbek – B. A. megj.) közül választják”, a másik 15 tagot pedig „az összlakosságban kisebbséget alkotó nemzeti közösséghez tartozónak valló képviselők közül választják”.[3]

A megbízatások egy évre szólnak. A szabályzat szerint az egyik évben a tanács szerb csoportjának köreiből választják meg az elnököt, a kisebbségiek közül az alelnököt, a következő évben pedig fordítva.

A NKT tagságának megválasztására – első összetételben – 2010. november 25-én került sor.[4]Csaknem egy év kellett ahhoz – Vajdaság Autonóm Tartomány hatályos statútumának[5] 2009. december 14-i „végleges elfogadásától és hitelesítésétől” számítva –, hogy a tartományi parlamentben létrejöjjön az „összhang” a testület megalakulásához.

A képviselőházi „külön testület” alakuló ülését 2011. január 27-én tartotta meg. Első elnökévé Leona Vislavskit, a Demokrata Párt (DS) tartományi képviselőjét, elnökhelyettesé pedig Milivoj Vrebalovot, a Liberális Demokrata Párt (LDP) tagját választották.[6] 

Az alakuló ülést Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház (akkori) elnöke „történelmi pillanatnak nevezte, s úgy ítélte meg, hogy ezzel Vajdaság egyértelműen igazolta elkötelezettségét az alapvető emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartásának, előremozdításának és ápolásának politikája mellett”. Különösen fontosnak tartotta kiemelni, hogy a NKT megalakításával „a tartomány példát mutat más európai parlamenteknek is az emberi jogok, a nemzeti közösségek jogainak védelmezése és fejlesztése terén”.[7]

Persze ebből aztán vajmi kevés valósult meg. De lássuk sorjában: 

A következő vezetőcserére a testület élén már 2011. december 14-én sor került, mikor elnöknek Predrag Mijićet, a Demokrata Párt (csókai MZ megj.) tartományi képviselőjét választották, az alelnöki székbe pedig a testület addigi elnöke, Leona Vislavski került.[8]

– E tanács a képviselőház egy új testületének számít, így bele kell még rázódnunk a munkába. Az elmúlt időszakban a vajdasági iskolák névváltoztatási kérdéseivel, továbbá az alapítói jogok részleges átruházásával foglalkoztunk a leginkább. Ezen kívül azokat a döntéseket is osztályoztuk, melyek a kisebbségek hivatalos nyelvhasználatára vonatkoztak. Megtiszteltetés és felelősség is számomra e funkció, a tartományban ugyanis mindig érdekes és érzékeny témának számított az itt élő nemzetiségi közösségek jogainak megvalósítása” – nyilatkozta akkor Mijić.[9]

Valljuk be férfiasan (és az Mijić nyilatkozatából kitűnik), hogy a NKT érdemi munkát aligha végzett és közvélemény előtt is szinte teljesen ismeretlen maradt. A testület nem találta meg sem helyét sem szerepét „az intézményes kapcsolatrendszerben”. (Csókáról lett legtöbb magyar ember az elmúlt tíz évben demokratikusan el-migrálva az egész tartományból, nos ezt sikernek nevezhetik az egyesek a demokrácia soraiból...MZ.megjegy) 

Egeresi most ismét elnökölhet. Ez a szerepkör számára – aki immár a hetedik (!?) mandátumát tölti a Tartományi Képviselőházban – szinte testre szabott és (tegyük hozzá) eléggé reprezentatív is.

– Fontosnak tartom, hogy a Nemzeti Közösségek Tanácsa olyan döntéseket, javaslatokat fogalmazzon meg, amelyek egyértelműen az itt élő polgárok, a többségi és kisebbségi nemzeti közösségek érdekeit szolgálják. A következő időszak mindenekelőtt annak a célnak a megvalósításáról szól majd, hogy kialakítsunk egy megfelelő intézményes kapcsolatrendszert a tartományi parlament, a Nemzeti Közösségek Tanácsa és a nemzeti tanácsok között. Ismernünk kell a problémákat ahhoz, hogy azok megoldásán elkezdjünk dolgozni. Ez a felelősség most ránk hárul – nyilatkozta a médiának Egeresi.[10](Csak éppen azt nem mondta, hány évre lesz még szüksége a problémák megismeréséhez, illetve hogy az érdemi munka elkezdődjön?)

Egeresinek most alkalma van, hogy ne az NKT megalakításával, hanem a munkájával mutasson példát „más európai parlamenteknek is az emberi jogok, a nemzeti közösségek jogainak védelmezése és fejlesztése terén”.[11]

Hogy lesz-e és mi haszna a tartomány lakosságának a Nemzeti Közösségek Tanácsából, érdemes lesz figyelemmel kísérni. 

Bozóki Antal

Újvidék, 2013. március 8.

[1]  szb: Az intézményes kapcsolatrendszer alapjai. Magyar Szó, 2013. március 7., 5. o.

[2] Virág Árpád: A közbiztonságról vitázna az ellenzék, Magyar Szó, 2013. február 15., 1. és 5. o.

[3] http://www.skupstinavojvodine.gov.rs/?s=aktAPV001&mak=OpstaAkta

[4] H. Gy., vm: Megalakult a Nemzeti Közösségek Tanácsa. Magyar Szó, 2010. november 26., 4. o.

[5] VAT Hivatalos Lapja 2009. évi 17. szám.

[6] v.m: Megalakult a Nemzeti Közösségek Tanácsa. Magyar Szó, 2011. január 28., 1., 5. o.

[7] Uo.

[8] v.ár: Predrag Mijić a Nemzeti Közösségek tanácsának új elnöke. Magyar Szó, 2011. december 15., 5. o. 

[9] Uo.

[10] Lásd az 1-es alatti írásban.

[11] Lásd a 8-as alatti írásban.

Kapcsolódó írás: Egeresit választották a Nemzeti Közösségek Tanácsának elnökévé.

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/15058/Egeresit-valasztottak-a-Nemzeti-Kozossegek-Tanacsanak-elnokeve.html, 2013. március 6. [17:53]

A MöNöTö dilemmája

Alighanem új szóláshasonlat van születőben a szűkebb pátriánkban: Hezitál, mint a Magyar Nemzeti Tanács. Mármint a (képletesen mondva) kétfelé ágazó általános közbiztonság, a mindinkább elharapódzó rablások/betörések és az úgynevezett magyarverések kapcsán. Szóljon, vagy ne szóljon? Foglaljon állást, vagy pedig játsszon inkább süketet meg vakot? Ez volt itt a fogas kérdés. Ezt nem tudta sehogy sem eldönteni a mi Magyar Nemzeti Tanácsunk. Emiatt vívódott, ezzel nyűglődött hosszú hónapokon át.

Mostanra azonban ennek már vége. Mert miképpen egykoron Buddha, akképpen most a délvidéki magyar kisparlement is megvilágosodott. Megelégelte a nyuszi-életet, és egy vadonatúj állásfoglalással rukkolt ki a közvélemény elé. A tanács választott tagjai végre valahára hajlandóságot mutattak a körülpillantásra és a tükörbe nézésre, pontosabban annak elismerésére, hogy bizony jócskán megromlott a tartományunkban a közbiztonság, és már nem csupán kirabolják a délvidéki magyart, hanem mind gyakrabban el is náspágolják. Igaz, hogy a fő politikacsinálóink a végsőkig kivártak, és csak a huszonnegyedik óra legutolsó percében szólaltak meg, amikor már nem igazán lehetett húzni-halasztani a véleménynyilvánítást.  Időközben ugyanis a jobbára csak egyszerű megélhetési bűnözésnek nevezett betörések már átváltottak kőkemény, élet ellen irányuló bűncselekményekké. Ugyanis a sima tolvajlásnak indult rablás/fosztogatás több esetben is a sértettek/károsultak halálával végződött. Ilyen volt például az a Csantavéren zsinórban elkövetett betöréssorozat, amelynek végén a cigány nemzetiségű bűnelkövetők egyenesen a halálba kergettek egy idős, magányos, rettegésben élő  magyar embert. Meg ilyen volt a Magyar Nemzeti Tanács oktatási ügyekkel megbízott tanácsosa édesanyjának is a kirablása, bántalmazása, aki aztán bele is halt a sérüléseibe.  Vagy legutóbb annak a topolyai házaspárnak a kifosztása és megveretése, amelynek során az egyik idős ember szintén az életével fizetett.

Toleranciából csillagos ötös

Ezzel csupán azt szerettem volna illusztrálni, hogy az MNT aligha vádolható olyasmivel, hogy elsiette, elkapkodta és elnagyolta a magyarellenes incidensekre való reagálást, hogy hebehurgyán, hűbelebalázs módján cselekedett. Hiszen a tanács politikusai csak azután álltak ki (együttesen, testületileg) a nyilvánosság elé, miután (nagyoktól illik pontosan idézni) „egy marék huligán“ gyakorlatilag keresztül-kasul körbelopta és végigrabolta az egész tartományunkat, az észak-bácskai Horgostól a bánáti Tordáig.  És ütötte-vágta a magyar fiataljainkat Szabadkától Újvidékig.

Szinte tálcán kínálja magát a kérdés: mit jelent ez a (Magyar Nemzeti Tanács részéről megnyilvánuló) kínosan hosszú, konok hallgatás? Mit kíván láttatni, mire enged következtetni? Én csak egy dologra vagyok képes tippelni. Mégpedig arra, hogy a mi kisparlamentünk irigylésre méltó módon képes tolerálni a nemzetek/nemzetiségek között megnyilvánuló különféle villongásokat, feszültségeket. Nem veszíti el egykönnyen a fejét, nem esik kétségbe, hanem mindvégig megőrzi a nyugalmát és a hidegvérét. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy olyan hűvösen, egyfajta kívülálló, közömbös, külső szemlélőként követte az eseményeket, mintha azok nem is az itteni magyar közösség bőrére, számlájára történtek volna. Mintha abszolúte semmi közük nem lett volna hozzá, mintha semmiféle felelősséggel nem tartoznának az itteni magyarság mindennapjainak, sorsának alakulása ügyében.

A napokban megtartott MNT-ülésen több ízben is elhangzott, hogy hosszasan hezitáltak, mitévők is legyenek. Napirendre tűzzék-e ezt a kényes témát, vagy pedig folytassák tovább a meghunyászkodást, a csendben való lapulást? E két véglet között hány(kol)ódtak. Vívódtak, küszködtek, őrölte őket a kétség, a kétkedés. Ahelyett viszont, hogy teljesen belemerülnénk a sajnálatba, inkább szögezzük le, hogy magának a magyar ügynek is, meg alighanem a politikusoknak is jót tett az ilyesfajta feszültség feloldása.  A döntő fontosságú tehát az, hogy ha hosszúra nyúlt vajúdás után is, de mégiscsak megszületett valamiféle nyilatkozat, állásfoglalás. Akkor is, ha kissé vérszegényre, szégyenlősre meg felemásra sikeredett. (Tudom, az MNT első embere szerint épp ellenkezőleg: „ez egy  markáns és kiegyensúlyozott állásfoglalás“.) Miért állítom ezt? Mert ködösít és maszatol. Megpróbálja összemosni, egy kalap alá venni, hovatovább kiegyenlíteni a közönséges betörések, rablások ügyét az úgynevezett magyarverések újabb hullámával. Márpedig a kettő homlokegyenest nem ugyanaz.  Legfeljebb csak az incidensek eredeti célját tekintve vonható párhuzam a kettő között. Minthogy egyik is, másik is a vajdasági magyarság megfélemlítését szolgálja.

Hogy stimmeljen a stimmung...

Még egy aprócska adalék az eddig felvázolt politikusi dilemmához. De ez amolyan hangulatfestő. Kedélyjavító. Az MNT legutóbbi összejövetelén a délvidéki magyarság talán legegykedvűbb és legderűlátóbb ideológusának a szájából hangzott el az a bölcs intelem, hogy: „Ne versenyezzünk a panaszkodásban!“ Ehelyett „próbáljunk meg jobb közhangulatot teremteni“! Na, próbáljuk meg! Fogadjunk szót a jogtudós úrnak, és veselkedjünk neki az optimista közhangulat fokozásának! Éljen a pozitív gondolkodásmód! Mert ez a lényeg. (Ebben van a vitamin.) Minden csak hozzáállás kérdése. Ha kezdetnek, indításképpen - egyfajta hangulatjavító gesztusként - mosolyogva, örömmel fogadjuk az éjszakai besurranó tolvajokat, esetleg mi magunk invitáljuk meg őket szerény hajlékunkba, és nem várunk arra, hogy majd ránk kerüljön a sor, máris sokat tettünk a közhangulat feljavítása érdekében. Ha hellyel meg kávéval is megkínáljuk az álarcban érkező rabló urakat, utána pedig önként és legfőképpen sugárzó arccal vesszük elő és adjuk át a tört aranyunkat meg a kis pénzecskénket, akkor egészen biztosan nem érheti szó a házunk elejét. Mert akkor stimmelni fog a stimmung. Ha például a betörők  ki akarják üríteni az éléskamrádat, ne áll oly tétlenül, mint egy rakás szerencsétlenség, hanem tedd magadat hasznossá! Igyekezzél, segíts bepakolni a zsákmányolt szajrét, és ügyelj arra, hogy egyetlen zokszó ne hagyhassa el a szádat! Ha elvitték a saját temetésedre összekuporgatott bankóidat, rá se ránts! Ne panaszkodj, ne siránkozz, hanyagold a jajveszékelést, helyette koncentrálj a közhangulatra! Azt próbáld meg jobbá tenni! Az a dolgod. Ha netán mégis megkötöznek, vagy beragasztják a szádat, tudd meg, az csak amiatt történik, hogy azért éjnek idején örömedben ne kezdj el énekelni meg táncolni.  Ha pedig hajnaltájt éppen hazafelé tartasz (enyhén spicces állapotban) egy szórakozóhelyről, egy búfelejtőből, mindig legyen az orcád vidám! Meglásd, a kutya sem fog megugatni! Nem fognak bántani. Ha eleve virágos az alaphangulatod, akkor még annak a marék szerb huligánnak sem jelent kihívást, hogy téged véresre pofozzanak. Ők is tudják: víg kedélyű magyart nem érdemes bántani.  Akkor most őszintén: van értelme a panaszkodásnak? Na, ugye...

Szabó Angéla

Röszkessetök betörök, foci huligányok ...

2013-ban... 

jön a SzupörMöNöTö!

Oszt lösz nektök nyökk!

Kutyából szalonna, avagy hogyan lesz sereghajtóból karakán jogvédő

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) üdvözli a magyar országgyűlés parlamenti pártjai által támogatott és életre hívott Kisebbségi Jogvédő Intézet megalakulását, amely szervezet célja a határon túli magyarok ellen nemzeti alapon elkövetett jogsértések orvoslásának támogatása, a perköltségek megtérítése, az esetek feltárása és bemutatása, illetve az elszakított területeken ilyen ügyekkel foglalkozó ügyvédek megsegítése. Reméljük, hogy ez a háló Délvidéken is mihamarabb feláll, hiszen hatalmas szüksége van rá az itteni magyarságnak.

Azonban nem szabad szó nélkül elmenni amellett az átlátszó áltevékenység mellett, amelyet ilyen téren a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) folytat. Ismeretes a közvélemény számára, hogy sem a korábbi öt magyar temerini fiú ügyében nem írták alá a kegyelmi kérvényt kísérő támogató petíciót, sem az október vége óta előzetes letartóztatásban lévő ún. ,,új temerini fiúk” esetében nem emelték fel a hangjukat, nem keltek a védelmükre, habár minden politikai és infrastrukturális lehetőségük erre meglett volna. Emlékezetes az is, hogy annak idején Kasza József, a VMSZ előző elnöke kért ,,példás büntetést” a temerini fiúkra.

A Kisebbségi Jogvédő Intézet egyelőre évi 50 millió forintból gazdálkodik. Ennek felállása után és a médiában történt bemutatkozását követően a VMSZ, amely eddig szinte a kisujját sem mozdította meg a temerini magyarellenes incidensek kapcsán, sőt, folyamatosan kételkedését fejezte ki annak kapcsán, hogy valóban nemzeti színezetük volt-e ezeknek az eseteknek, most egy hat ügyvédből álló csapatot állított fel, akiknek a ,,feladata” lenne a jövőben esetleg jelentkező temerini magyar sértett, bántalmazott fiatalok védelme.

Feltűnő és sokat sejtető az a tény, hogy a délvidéki magyarság vezérpártjaként aposztrofált VMSZ mindaddig érdemben nem reagált, sőt, olykor ellenezte a jogsértések határozott kivizsgálását, és az ügyeket a láthatóan kettős, néha pedig hármas mércét alkalmazó szerb ,,igazságszolgáltatás” szerveire bízta. Azonban amint a magyar adófizetők pénzén létrejött egy jogvédő szervezet, és nyilvánossá váltak annak pályázatai, akkor a VMSZ megpróbál sereghajtóból az ügy élére törni. Akárhogy is, az MRM üdvözli a VMSZ pálfordulását, azonban kétségeink vannak a szándék tisztaságával kapcsolatban.

Hol volt ez a politikai akarat évekkel ezelőtt, de hol volt ez a politikai akarat akár tavaly októberben? Minek a hatására változott meg ennek a pártnak a hozzáállása? A pénz? Vagy most már fontosak lettek a kisemberek is? A választ mindenki belátására bízzuk.

Az MRM nevében,

László Bálint, elnök

Az MNT a politikában*

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tegnap (2013. február 27-én), a magyarverések dolgában állásfoglalással jelent meg a politikai porondon. Ez jó. Csak nem elég.

Ha valaki azt kérdezné, hol volt eddig, erre a válasz az, hogy eddig tartotta magát a nemzeti tanácsokról szóló szerb törvény által szabott szűk keretekhez. Az ok egyszerű. Valamiképpen jó lenne azt a látszatot kelteni, hogy szava van a vajdasági magyarság önazonosságának megőrzésében. Csakhogy az MNT nem a magyar autonómia kifejezője, s ezzel vezetői is tisztában vannak. Másrészt közjogi helyzetét tekintve, jogi és politikai értelemben a szerepe az, hogy amolyan ütközőzónaként, végül is a szerb nemzeti érdek békés érvényesítéséhez járuljon hozzá. Nos, az MNT ezt a fából vaskarikaszerű feladatot igyekezett „bölcsen” megoldani.

A Magyar Szó szerint „Korhecz kijelentette: a magyar fiatalokat ért támadások közvetlen kapcsolatban állnak a közbiztonság romlásával, hiszen a magyarokat ért támadásokat valószínűsíthetően nem a többségi nemzethez tartozó jól nevelt fiatalok követik el, hanem inkább azok a bandába tömörülő szurkolók és huligánok, akik más jellegű bűncselekményeket is elkövetnek, ellenben ezeket a vajdasági magyarság számára érzékeny bűncselekményeket még véletlenül sem szabad összemosni az egyszerű közbiztonsági kérdésekkel”.

Elolvasva a fenti sorokat talán nem kell bizonygatni, hogy a magyarverések ügye az államérdek békés érvényesítésére nem alkalmas politikai feladat. Mert itt nincs középút. Az MNT vagy kimondja, s ez lenne a vajdasági magyarság alapérdeke, hogy a „nemzeti alapú incidensek” valójában a közösségként való megmaradásunk ellen irányuló lélektani hadviselés megjelenési formái, vagy nem. Meg azt is, hogy a váltakozó intenzitású, de szociálpszichológiai tartalmát tekintve romboló hatású több mint húsz éve állandósult folyamat ellen csak egy orvosság van. A tényleges, magyar politikai autonómia. Melyben a perszonális autonómia legitim és legális tanácsa valóban elláthatná a vajdasági magyarság alapérdekeinek feltárását, kifejezését és hatékony képviseletét.

Az MNT honlapján állásfoglalásának szövege nem található meg. Tartalmára csupán a sajtó tudósítása alapján következtethetünk. A Magyar Szóban közölt elemek alapján azt kell mondani, hogy az MNT lépett ugyan, de nem nagyot, s azt sem a tényleges magyar autonómia irányába.

Lehet azt mondani, hogy „a magyar nemzeti közösség tagjait ért támadásokról szóló tényeket még véletlenül sem szabad felnagyítani”, csakhogy ez a különben helyénvaló óhaj magyar szemszögből tárgytalan, hisz nem nálunk van a labda. Nem is kerekedhet belőle ki semmi jó.

Különösen az nem, hogy a szerbiai államhatalom hatalom mindhárom ága változtasson magatartásán. Ahogy ezt a Dacic belügyminiszter szóban már megtette, a rendőrség gyakorlatban is nevezze nevén a gyereket. S a viszonylag ritka feljelentéseiben a magyarveréseket minősítse nemzeti alapú incidenseknek. A bíróság pedig mellőzve a kettős mércét, legalább a legeklatánsabb, bizonyíthatóan súlyos esetekben bűncselekmény és szabálysértés miatt ítélje el a tetteseket. Ne nevetséges pénzbüntetésekre, hanem letöltendő szabadságvesztésre. Végül, a szerb kormány – figyelemmel a koszovói rendezés legújabb fejleményeire, s az Ahtisaari-terv elveire – járuljon hozzá a tényleges magyar (perszonális) autonómia létrejöttéhez.

Amíg a vajdasági magyarság „legnagyobb” parlamenti képviselőkkel is rendelkező szervezete a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), valamint a nem legitim és a nem legális MNT nem csatlakoznak a nemzeti oldalhoz, és vállalva a politikai kockázatot, nem mondják ki a teljes igazságot, nem várhatjuk, hogy a magyar kormány a nemzetközi porondon is megjelenítse a vajdasági magyarság autonómiakövetelését. Mert nem tudhatja, a vajdasági magyar politikai elit helyi hatalomhoz simuló szárnya csatlakozna-e a tényleges politikai autonómiára vonatkozó igényhez.

Így marad a demosthenesi felismerés: Nam non modo Deus, sed ne amicus quidem rogandus est, ut dormitanti cuiquam aut desidi praesidio sit. (Mert nemhogy az Istent, de még a barátot sem szabad kérni arra, hogy az alvónak vagy renyhének segítségére legyen.)

Ágoston András

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, 

*HÍRLEVÉL, XI. évf. 46. szám, 2013. február 28.