A legfőbb feladat: A közösségi problémák orvoslása

Felhívás a vajdasági magyar képviselőkhöz

ervezet

Abból a megállapításból kiindulva, hogy

–    a vajdasági magyar közösség gazdasági, demográfia és foglalkoztatási helyzete – a 2000. október 5-i, önmagát demokratikusnak nevező hatalomátvétel után is – tovább súlyosbodott (a 2011. októberi népszámlás adatait a lakosság nemzeti összetételéről még mindig nem tették közzé), visszaesett a gyermekvállalás, a fiatal és képzett lakosok elvándorlása pedig fokozódott;

–    Vajdaságban a munkanélküliek száma meghaladta az eddigi példa nélküli 27 százalékot, az itteni magyarok között a foglalkoztatás nélküliek száma pedig még ennél is jelentősen nagyobb, 

 

–    a vajdasági magyar pártok sikertelenül szerepeltek a 2012. választásokon és, hogy közöttük nincsen egyetértés a közösség alapvető kérdéseinek rendezésében, továbbá, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) választási programjában nem szerepelnek magyarság helyzetének nyílt, illetve megoldatlan kérdései,

–    tekintetbe véve azt is, hogy a fentiek miatt a közösségen egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a depresszió és a letargia, 

 

mi, alulírott vajdasági magyar pártok és civil szervezetek vezetői, valamint magánszemélyek, az Újvidéken 2012. szeptember ….. tartott értekezlet részvevői, felelősséget érezve önmagunk és  gyermekeink jövője iránt, felhívjuk a 2012. évi választásokon megválasztott önkormányzati, tartományi és szerbiai parlamenti magyar képviselőket, hogy megbízatásuk alatt követeljék:

1. Olyan munkahelyteremtő intézkedések megtételét, amelyek csökkentik a munkanélküliséget, biztosítják a tisztességes keresetet és megélhetést, növelik a gyermekvállalás lehetőségét, valamint a fiatal és képzett lakosoknak a szülőföldön való maradását.   

2. Vajdaság Autonóm Tartomány önkormányzatának teljes visszaállítását, beleértve az törvényhozási, végrehajtási és igazságügyi jogkört is.

3. A szerb alkotmány által a nemzeti kisebbségeknek szavatolt parlamenti helyek beépítését a választási törvénybe, az arányos részvételt a döntéshozatali intézményekben, a közigazgatási és igazságügyi szervekben, a közvállatokban, valamint a belügyi hatóságokban – minden szinten. Új törvény meghozatalát a népképviselők választásáról, miszerint a választási listák nyitottak legyenek és tegyék lehetővé, hogy egyénekre és ne csak pártokra lehessen szavazni, amely alapján mindegyik jelölt, aki legalább 2000 szavazatot kap, rangsorolási eljárásba kerül.   

 

4. Szerbia biztosítsa a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti autonómiáját. Ennek érdekében szükséges a nemzeti tanácsokról szóló törvénynek az eddigi tapasztalatok alapján való mielőbbi módosítása, amely biztosítja a nemzeti kisebbségek tényleges politikai önkormányzatát, érdekeinek megfogalmazását és hatékony képviseletét és új, demokratikus nemzeti-tanácsi választások megtartása, az állam által elkészített és kezelt teljes választó névjegyzék alapján, figyelembe véve a lakosság területi megoszlását is.

 

5. Adának, Csókának és Magyarkanizsának az észak-bánáti körzethez való csatolásáról szóló, az asszimilációt ösztönző rendeletnek a megváltoztatását és a három községnek a természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi környezetbe, az észak-bácskai körzetbe való visszatérését.

6. A községi bíróságok visszaállítását Adán, Csókán, Magyarkanizsán, Óbecsén, Topolyán és Zentán. A bíróságok és ügyészségek dolgozóinak nemzeti összetételére vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalát és az arányos foglalkoztatás biztosítását a tartományi és községi közigazgatási és igazságügyi szervekben, közvállalatokban és -hivatalokban, valamint a magyar nyelv hivatalos használatának biztosítását ezekben a szervekben, valamint egy új hivatalos nyelvhasználati törvény meghozatalát.  

 

7. Magyar oktatási rendszer létrehozását az óvodától az egyetemig. A szerb iskolaközponthoz tartozó tordai és a magyarittabéi általános iskola önállósulását.

8. A sajtó szabadságát és a pártoktól független és tárgyilagos tájékoztatás biztosítását.   

 

9. A szabadkai Népszínház befejezése végső időpontjának meghatározását (amit 2012-re ígértek, de még csak nem is látszik, mikor kerül erre sor). 

 

10. A kollektív bűnösség elvének törlését a 2011. október 6-án elfogadott vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényből.

11. A szerbiai parlament fogadjon el nyilatkozatot, amely elítéli az 1944/45-ös délvidéki vérengzést, biztosítsa az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát. Tegyék lehetővé a második világháború áldozatai emlékművének felépítését az újvidéki Futaki úti temetőben, Csúrogon, Járekon és más helységekben.

12. Állami irányítással ne kerüljön sor a többnyire Nyugat-Európából kitoloncoltaknak a nemzeti kisebbségek által lakott területekre költöztetésére, mivel az még jobban megbontaná a lakosság etnikai arányait és a rontaná a közbiztonságot. 

 

13. A szerb kormány biztosítsa végre az etnikai alapú incidensek hatékony kivizsgálását és a vonatkozó jogszabályoknak az elkövetők elleni következetes alkalmazását, mindennemű hovatartozástól függetlenül, valamint a temerini elítéltek szabadon bocsátását.

14. A magyar őshonos nemzeti kisebbség említett kérdései legyenek jelen Szerbia európai integrációs csatalakozási tárgyalásai során. A térség valamint Európa népei történelmi megbékélése és a vajdasági magyar nemzeti közösség helyzetének megnyugtató rendezése érdekében, szükségesnek tartjuk a szerb-magyar, illetve magyar-szerb kapcsolatokat terhelő kérdéseknek a tagjelölti státus megszerzése előtti megnyugtató módon való rendezését.

15. A fenti követelések megvalósításáért való határozott kiállást – minden szinten – számon kérjük a magyar képviselőktől és további támogatásunkat ettől tesszük függővé. 

 

Ezeket a közösen megfogalmazott álláspontjainkat eljuttatjuk a belföldi és külföldi sajtónak, Ivica Dačić szerb kormányfőnek, Stefan Fülenek, az Európai Bizottság bővítési biztosának, Jelko Kacinnak, az Európai Parlament szerbiai jelentéstevőjének és Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek.

Újvidéken, 2012. szeptember

Vajdasági magyar politika pártok:

Vajdasági magyar civil szervezetek:

Magánszemélyek: 

A tervezet előterjesztője: Bozóki Antal,  

az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület elnöke

„Nemzetárulók” és „gáncsoskodók"

KÖZÖSSÉGMEGOSZTÓ POLITIKA

Kizárólagos irányítás (fotó: Erdély Ma)

Mi az, ami napjainkban a vajdasági magyar közéleti állapotokat leginkább jellemzi? A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) gyakorolja a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) feletti kizárólagos politikai irányítást és ellenőrzést. Ezzel egyúttal ellenőrzése alatt tartja az itteni magyarság számra a különböző belföldi és külföldi forrásokból érkező anyagiak elosztását is.
Megszűnt a VMSZ-nek többi magyar párttal való együttműködése és a párt most – az MNT „tájékoztatási hálózata” által – a vajdasági magyar tájékoztatási eszközök feletti teljes ellenőrzés átvételére törekszik. A Magyar Szóban már jó ideje eluralkodott az egyszólamúság. A közéletben – elsősorban a VMSZ és az a MNT elnökének „köszönve” – elterjedt a másként gondolkodók különféle negatív jelzőkkel való minősítése, jelölése, értékelése is. Mindez a rossz emlékű egypártrendszer visszaállítását idézi.

„Nemzetárulók”

Pásztor István, a VMSZ elnöke az általa 2008. szeptember 17-ére, a nemzeti tanácsoktól szóló törvénytervezettel kapcsolatban összehívott találkozó kapcsán, a másik (akkori) három magyar párt és egy civil szervezet vezetőjének kezdeményezését, akik a nemzeti tanácsok helyzetét rendezni hivatott törvényről kívántak vele tárgyalni, „látszattevékenységnek”, „politikai habverésnek” és „kártékonynak nevezte”.
Ez azonban csak a kezdet volt. Időközben Pásztor szóhasználata és minősítési készsége is jelentősen fejlődött.
A 2009. szeptember 18-i, a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló (egyébként rossz) törvényről szóló – az általa, a törvény elfogadása után összehívott – zentai tanácskozás előkészületei keretében Pásztor már „nemzeti ellenségnek” nevezte azokat, akik nem lesznek „partnerek abban a folyamatban, amit úgy hívunk, hogy a meghozott törvénnyel való élés lehetőségének a biztosítása”. Ezt akkor sokan a törvénynek a magyar közösségre való erőszakolásának értették.
Az egyre nagyobb hatalmat és (ez által) önbizalmat is szerzett Pásztor az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcra való – 2011. október 23-án Palicson tartott – központi megemlékezésen a független magyar értelmiségiek elleni kirohanásával (amiért a szerb kultuszminisztertől kértek támogatást a sajtószabadság ügyében) ismét megosztotta a közösséget.
A 2011. november 18-i szabadkai sajtótájékoztatóján Pásztor a miatt „veszítette el a béketűrését”, hogy hat vajdasági nemzeti kisebbségi párt elnöke kifogásolta a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényt, és mert négy magyar párt és hét civil szervezet kimondta, hogy „a rehabilitációs törvényjavaslat a jelenlegi megfogalmazásban nem fogadható el”. Pásztor „elhatárolódott a másik négy magyar párt által képviselt összevisszaságtól és szenzációhajhász politizálástól”. –Egyeseknek csupán az a dolguk, hogy folyamatosan elégedetlenek legyenek, acsarkodjanak és kiosszák más számára a feladatokat – fogalmazott Pásztor.

„Gáncsoskodók”

Nevena Petrušić szerbiai esélyegyenlőségi biztos (az 58-as számú, 2011. július 29-én keltezett) véleményében „megkülönböztetőnek” nevezte az MNT 2011. április 05-i 15-ös számú, „a felsőoktatási ösztöndíjprogram pályázati felhívásáról, a pályázat lebonyolításáról és a kérelmek pontozásáról” szóló határozatát. Korhecz Tamás, az Magyar Nemzeti Tanács elnöke ugyanis olyan alapon különböztette meg hátrányosan a magyarokat, hogy „ki szerepel, és ki nem szerepel a magyar választói névjegyzéken”.
„Kedvenc napilapjában”, a Magyar Szó (2012. január 19-i számában) közölt naplójegyzetében Korhecz szembe próbálja állítani azokat, akik „csendben, szorgosan, alázattal” nagyot alkotnak, „a környezetünkben hangoskodó, tudálékos, mindenben okoskodó megmondókkal, akik a gáncsoskodásban szívósak és kitartóak, de ügyünket egy jottányit nem mozdítják előre!” 

Sakk-matt! (fotó: Szentkorona rádió)

Ebből a megfogalmazásból is jól látszik, hogy az MNT elnöke nem tűri a neki ellentmondókat és kisajátítja magának a jogot az értékelésre, hogy ki segíti, és ki nem segíti „ügyünk előre mozdítását”. Korhecz egyébként is a közigazgatásra jellemző módszerekkel – vélhetően a tartományi kormányban felvett szokások hatására – irányítja az MNT-t, holott a testületnek inkább egyeztető, összehangoló, közösség-összefogó jellegűnek kellene lenni.
Az elnök(ök) példája terjedni is látszik.
A MNT egyik (még kezdő, de már jól alkalmazkodó) tanácsosa, úgyszintén a „kedvenc napilap”, Napról napra az MNT-vel c. állandósított rovatában közölt jegyzetében írja: „A tavalyi szándékos gáncsoskodásoktól nem visszariadva, idén is elindul az MNT programja, amely anyagi támogatásban részesíti a pályázaton sikeresen szereplő, akkreditált felsőoktatási intézményben továbbtanulókat”.
A „szándékos gáncsoskodás” kifejezés itt bizonyára a Petrušić biztoshoz intézett, magyar-magyar megkülönböztetés miatti beadvány készítő(i)re utal. Megint csak arra a szomorú megállapításra jutunk, hogy „szándékosan gáncsoskodik” az, aki ellent mer mondani, s szó nélkül nem veti alá magát az MNT hivatalnokai elképzeléseinek, függetlenül attól, hogy azok helytállóak, jogszerűek-e vagy sem. Ez bizony nem a demokráciának a fokmérője. Közben még azt is elhitetik (önmagukkal), hogy tévedhetetlenek.
Az MNT irányítása alatt lévő sajtó is már tükrözi a másként gondolkodók iránti ellenséges viszonyulást. A „kedvenc napilap” január 27-i számában arról ír, hogy „a zentai hatalmi koalíció továbbra is ’ellenkezik’ a Magyar Nemzeti Tanáccsal” (amit egyesek már Magyar Nemzeti Tamásnak is neveznek).
A tiszamenti önkormányzat vette ugyanis magának a bátorságot és az iskolaszéki, illetve igazgatóbizottsági tagok kinevezésekor „az MNT által javasolt kilenc személyből háromnak nem szavazott bizalmat”. Ez valami borzasztó! Elképzelhetetlen! Hogyan merészel egy önkormányzat ellenkezni az MNT-vel, szembeszállni Korhecz Tamással? Vagy az elnök nem akarja tudomásul venni, hogy ezen a területen MNT-nek a törvény szerint – amelynek egyik megfogalmazója éppen Korhecz – csak javaslattevő és véleményezési illetékessége van?

A közösség érdeke az első

A VMSZ és az MNT elnökei nyilatkozataikkal nem az egyébként is megfogyott és elszegényedet vajdasági magyar közösség egységét, hanem annak megosztását segítik.
Legutóbb, azon értékelések kapcsán, miszerint a vajdasági magyarok politikai pártjainak egységes fellépése nélkül nehezebben valósíthatók meg a magyarok nemzeti érdekei, Pásztor István (a január 19-i Dnevnik szerb napilapban) azt üzente, „induljon mindenki a választásokon, hadd legyen több párt, amely a vajdasági magyarok érdekeit képviseli. Meglátjuk, melyik kapja a legnagyobb támogatottságot”.
A nyilatkozat elvileg még rendben is lenne, csak éppen Pásztor elfelejtette hozzátenni, hogy egyedül az ő pártjának van megfelelő anyagi háttere, felépítménye és még a sajtót is uralja. Ezért arra utal, hogy Pásztornak nem az a fontos, hogy a május 6-i választásokon minél több magyar képviselő jusson be a helyi, tartományi és a szerb parlamentbe, hanem hogy megmutassa „melyik pártnak van a legnagyobb támogatottsága”. Mi ez, ha nem az egyeduralomra való törekvés?
Az ilyen viszonyulásokból a vajdasági magyar közösségnek csak kára származik. A politikán, amely nem a párbeszéden, a közös és a legjobb megoldások keresésén, az egész magyar közösség érdekeinek a párt érdekei fölé helyezésén alapszik, mielőbb változtatni kell, még mielőtt túl nagy árat fizetünk érte.
Végül, két bölcs gondolat kívánkozik ide: Az egyik Voltaire nevéhez fűződik, miszerint „nem értek egyet önnel, de utolsó leheletemig küzdök azért, hogy elmondhassa a véleményét”. A másikat pedig Joubert fogalmazta meg: „A viták lényege nem a győzelem, hanem az előrehaladás.”
Mindenkinek lehetővé kell tehát tenni, hogy elmondja a véleményét, anélkül, hogy „nemzetárulónak”, vagy éppen „gáncsoskodónak” minősítenék, és hogy bármilyen hátránya származna ebből. Csak a tárgyilagos vita és az érvek ütköztetése vezethet előre. Jó lenne, ha ezt a vajdasági magyar vezetők is elfogadnák. E nélkül demokráciáról még csak nem is beszélhetünk!

Újvidék, 2012. február 5.

Bozóki Antal

bozokiantal.blogspot.com

Teremtés pusztulásunk...Terján

Szép őszi napos délután egy picinyke kirándulást - túrát tervezve, kikerekeztünk Terján e-világi maradványainak megtekintésére, egy szilfakereszt egy harangláb és egy a temetőn átívelő szennyvízelvezető, amely áztatja őseink sírját, ennyi maradt ránk, ennyit hagytunk, hogy visszaszármaztassanak nékünk a hódítók...

Útközben emlékeim közt felevenedett az utolsó szentmise, melyet a megboldogult főesperes Both István celebrált. Az én kedves székely papom, olyan kemény volt, mint a kő, kemény és igazságos, egész életében épített, gyarapított, nagyon kevés dicséretet kapott, de ez az építők sorsa, ő ebbe bele is nyugodott! Mondotta is nékem:  "Csókán magyar polgármester és plebános sohasem lesz jó, ezt jegyezze meg jól! Nézze mit tettek a magyar kommunisták, a mi véreink itt Terjánon, még a halottakat is meggyalázták, még ők sem nyugodhatnak békében"...Terján kényszerkitelepítésének és ledózerolásánák ötvenedik évfordúlója volt, AD 2004.-ben.

Az utolsó terjáni szentmise az ősök sírján...

A terjáni már lassan teljesen kiszáradó holt-Tisza ághoz érve a temetővel szemben volt mit látni, a szilfakereszt nincs, eltűnt. Felszaladtunk a napraforgó tarlóra és jobbra vetettük tekintetünket a harangláb még áll a helyén van... Mi történhetett? Elkorhadt és ledőlt? Netalán valaki tűzrevalóra használja föl? Újabb sírgyalázás? Újabb magyar-ellenes fellépés? Kinek ártottak a szerencsétlen napszámosok földi maradványai és a sírjukat megjelölő jelkép a szilfakereszt? Belevetettük magunkat a gazba, de a szúrós krisztustövis és az áthatolhatatlan sűrű gaz meggátolta a továbbhaladásunkat, még a betonba öntött fém talpazatot sem találtuk meg! Milyen lény tehet ilyet? Új sötétkor barbára, újra itt liheg a nyakunkban, ameddig mi egymással vagyunk elfoglalva és mindent pusztulni hagyunk!

A közösség szellemi leépülését meggátolni nem lehet, az a közösség amely a múltját pusztulni hadja, annak nincs jelene és jövője sem lesz! Cikáztak a gondolatok a fejemben, miközben álltam, mint Ábel a rengetegben, Cs Simon István gondolatai villantak be...kőből kellene faragni a keresztet, mert talán azt a barbárok nehezen tudják ledönteni és felgyújtani... és újra az utolsó elszavalt vers, az utolsó gondolatai elevenedtek meg bennem:

Felújított szilfakereszt

(Szülőfalum, Terján elárverezésének 50. évfordulója)

Elárverezett falum elhagyott,

elvadult

temetőjében,

újabban egy felújított szilfakereszt áll

Kósza szelek és repülésben elfáradt madarak bálványozzák.

Elhagyott temetőnkben távolba tekintő napsugaras szilfakereszt révedez.

Körülötte gyomok között vergődő maradékdísznövény, kopott koszorú és hüllőként szétcsúszó

gyökerek.

A terjáni temetőben újabban már felújított, bálványsúlyú szilfakereszt áll,

s átöleli az enyészet,

megköveti a magány,

Napsugaras szilfakereszt,

lesz-e még itt feltámadás?

A pusztulás a teremtés pusztulása vett körbe és csend, mély csend. A bánat fogott el, keserű szájíz és szűkülő torok! A napsugaras szilfakereszt még a költő feltámadássóhaját-fohászát sem fogja tovább közvetíteni, mert nincs többé!  Égi jel, ha nem állunk a sarkunkra elpusztulunk! A hitét elhagyó közösséget még kő katedrális sem tarthatja meg, kőből kellett volna faragni a szilfakeresztet? Talán, de kinek? Az álszent hitetleneknek? Pártoskodóknak? Pál-fordulóknak? Önzőknek-kapzsiknak? 

Alkonyodott és még mélyebb lett bennem a gyász, öregapám képe jelent meg előttem, ahogy rákényszerítik a hatalmasok, hogy házát saját kezével bontsa le, térdelve könyörgött az égnek és a hatalmasoknak, hogy ne tegyék! A hatalmasok megtették! Csókára kellett beköltözniük idős fejjel és egy hatalmas búval a hátukon...Itt sem volt nyugtuk, mert előre a csókaiakat ellenük felhergelték, hogy minőséges földekre, szőlősre építették velük házaikat. A csókai szélmalmot lebontották és annak tégláival készítettek nekik járdát...

Piciny gyermekként nem értettem, hogy öregapám miért néz olyan búsan keletre, amikor megkérdeztem, hogy mi van arra, mit lát? Legyintett egyet, és csak annyit mondott Terjánt! Én nem tudtam mi lehet az a Terján, de akkor nem is foglalkoztam vele, nem is foglalkozhattam egy izmussal álltunk szemben a sok közül...

Keletnek nézek én is úgy ahogyan öregapám tette, látom a felkelő napot, amely a megújulást hozza, látom a teremtést és a pusztulást, látom Terjánt és elhalványul előttem a szilfakereszt sziluettje és érzem, hogy a tél közeledik, sötét lesz és hideg, nagyon hideg...

Margit Zoltán

Teremtés pusztulásunk...Terján

http://margitzoltan.blogspot.com/2010/08/plehkrisztus.html

Panoramio - Photo of Terján Fakereszt 1994-2011