Az elmúlt napokban több péterrévei
család otthonában jelentek meg a „végrehajtók”. Az óbecsei
községhez tartozó településen olyan mezőgazdasági termelést
folytató háztartásokat kerestek fel, amelyekben nem törlesztették
rendszeresen az állami tartozásokat. Egészen pontosan: a
társadalombiztosító irányában nem fizették az úgynevezett
földművesnyugdíj-alapot. Akár több éven át sem. Ennek
következtében pedig több százezer dináros tartozást halmoztak
fel. A hátralékot pedig 120 százalékos kamattal sújtották. Ily
módon több esetben egymillió dinárt is meghaladó
adósságállományra „tettek szert”. Mivel pedig azt az
írásbeli felszólítás kézhezvételétől számított öt napon
belül nem fizették be, a termőföldjüket az adósság mértékében
(kérdezés és minden előzetes bejelentés nélkül) jelzáloggal
terhelték. A szokatlan esetek nem kis megdöbbenést és
felháborodást keltettek a falusi lakosság körében.
Mi is az a zálogjog?
A zálogjog célja az, hogy a hitelező
az általa nyújtott szolgáltatást (például kölcsönt)
visszakapja, illetve a szolgáltatásért később járó
ellenszolgáltatást megkapja. Abban az esetben, ha ez nem történik
meg, a zálogjogosult a zálogtárgyból kereshet kielégítést.
Zálogjog tárgyául szolgálhat minden birtokba vehető dolog,
átruházható jog vagy követelés. Jelzálog létrejöhet
szerződés, jogszabály és hatósági határozat alapján.
A szokásosnál kissé hosszabb és
alaposabb tájékozódás után kiderült, hogy Péterrévén nem
most került sor első ízben ilyen kényszerű állami
intézkedésre. Már tavalyelőtt is próbálkozott az adóhatóság
ilyen jellegű pénzbehajtással. Akkor is kiszemelt magának néhány
„adófizetésben kissé trehány” potenciális áldozatot, azt
remélve, hogy az állítólagos kinnlevőségeit ily módon
bevasalhatja a gyanútlan mezőgazdasági termelőkön. Az erőszakos
módszer azonban csupán részsikereket eredményezett, mert a
„pénzbehajtók” határozott fellépésétől megszeppent
földművesek az addigi tartozásaiknak egy részét azonnal
törlesztették. De minthogy az első, kezdeti lépés megtétele
után többé nem zargatták, hanem békén hagyták őket, az
adóhátralék teljes összegét nem fizették be.
Zórádék esete
A gyümölcs- és zöldségtermesztéssel
foglalkozó, heti rendszerességgel piacozó péterrévei Zórád
család teljes tíz éven át példásan fizette a földművesek
nyugdíjbiztosítási járulékát. 1996-ban azonban ezt
felfüggesztették. Így azóta egyre csak halmozódott az ilyen
jellegű állami tartozásuk. Túl sokat persze nem törődtek és
nem is foglalkoztak vele, hiszen ők már évekkel ezelőtt
lemondtak arról az ábrándjukról, hogy valaha is nyugdíjasok
lesznek. Nemrégiben azonban meglepetés érte őket.
– Egy
felszólítást kaptunk levélben a Gazdasági- és
Pénzügyminisztériumtól, amelyben közlik velünk, hogy elmaradt
adóhátralék (nyugdíjalap) címén fizessünk be összesen
1.489.000 dinárt, de öt napon belül – mondja
a családfő, Zoltán. – Amikor a teljes szöveget átolvastuk,
megint elcsodálkoztunk, mert kiderült, hogy a valós tartozásunk
egy dinár híján 600.000 dinár, az erre elszámolt kamat viszont
a 800.000 dinárt is jócskán meghaladja. Mivel mi nem igényeljük
a földműveseknek járó nyugdíjat, ezért nem is fizettük be azt
az összeget, amit követelnek rajtunk. Nem fizettünk egy parát
sem, és nem is fogunk fizetni, történjen bármi.
– Ekkor jött a
következő arculcsapás – folytatja
a panaszt a felesége, Angéla. – Pár nappal ezelőtt
egy háromtagú bizottságféle érkezett hozzánk Óbecséről,
akik arról tájékoztattak bennünket, hogy mivel nem egyenlítettük
ki a tartozásunkat a nyugdíjbiztosítási alap irányában,
jelzálog terheli a tulajdonunkban lévő földterület egy részét.
Az adósság mértékének megfelelő összegben. Ez pedig azt
jelenti, hogy a továbbiakban zálogtárgynak számít a gondosan
művelt, bekerített és öntözött gyümölcsösünknek egy
parcellája. Vagyis éppen a legjobb, a legminőségesebb
termőföldünk. Az intézkedés több mint 1 hektár első osztályú
és 11 ár 65 négyzetméter harmadosztályú termőterületre
vonatkozik. Az előző értékét 1.431.582, az utóbbit pedig
112.014 dinárban állapították meg. Mindebből világosan
látszik, hogy akik ezt elrendelték és így kifundálták, azok
pontosan tudták, hogy melyik parcellát miért választják.
Elmondták azt is, hogy a tőlünk követelt összeget akár
részleteiben is törleszthetjük, méghozzá két teljes éven át,
és kiszámították, hogy havonta körülbelül 700 euró
dinárértékét kellene befizetnünk. Meg még azt az 5000 dinárt
is, amit saját maguknak a kiszállásért követelnek. Mi azonban
erre nem vagyunk hajlandóak, ezért ügyvédhez folyamodtunk.
Berkes Károly esete
– Mivel öten
voltunk a családban, és édesapám mindannyiunk után fizette a
nyugdíjbiztosítást, gyakran hallottam, hogy arról beszélt,
milyen sokba kerül ez nekünk, és nem is tudhatjuk biztosan,
élvezni fogjuk-e valaha is a gyümölcsét. Mintha csak előre
látta volna a történéseket… Mert amikor elérte a
nyugdíjkorhatárt, akkor azzal fizették ki, hogy a részére nem
folyósíthatják azonnal a nyugdíjat, hanem várnia kell, ugyanis
három évvel elmaradtak a kifizetéssel. Na, én apám példájából
tanultam! Amikor megnősültem, két hold földet kaptam tőle, de
az után semmiféle nyugdíjbiztosítást nem fizettem. Igaz, nem is
követeltek tőlem ilyesmit. Most viszont én is megkaptam az
elmaradt tartozásomról szóló értesítést: állítólag
1.300.000 dinár az adósságom. Hogy ez hogy jött össze, fogalmam
sincs. Én nem igényeltem a földműveseknek járó nyugdíjat,
ahogy most sem és a jövőben sem számítok rá. Ha ennyi pénzt
most befizetnék, akkor sem kapnám vissza, ha száz évig élnék.
Most azzal ijesztgetnek, hogy az adósság fejében másfél hold
földet elvesznek tőlem. A kijelölt parcellán kukorica volt, azt
betakarítottam és már be is vetettem. Búza terem majd benne.
Valakinek. Még nem tudjuk, kinek. Én kereken megmondtam, hogy most
sem és ezután sem fizetek. Akkor majd megint jönnek, és megint
elvesznek egy jókora földdarabot? És szép lassan elszedik tőlem
mind a tíz holdat, amin gazdálkodom? Ha szociális segélyre
szorulok, az jobb lesz? Az kinek lesz jó?
A péterrévei termelők mindegyike
most még egyedül, külön-külön készül arra, hogy megvívja a
maga csatáját az állami hivatalokkal szemben. Talán ha
összefognának és társulnának a bajban, a saját érdekeiket is
eredményesebben tudnák képviselni.
Szabó Angéla
