Menekülnek az érdekvédő magyarok a süllyedő hajóról. Idestova nem is olyan régen az ittmaradás, megmaradás, szülőföldön boldogulás mellett volt zajos a csókai határ. A móka meg az egymás kiszorítása, ellehetlenítése körül zajlott a szolgalelkűség bizonyítása céljául, de elfogyott az újévi patron. Szűk lesz az esztendő, nagyon szűk, főként, hogy prosperáló délvidéki magyar vállalkozók alól huzzák ki a haladó szerbiai repűlő szönyeget, olyan önkéntes alapon! Az írás arról szól, hogy minden mag meg lesz őrölve, ki előbb, ki útóbb, de meg lesz! Itt nem fog már szárba szökkenni a bánáti búza!
A szolgalelkűség a nemzet elsorvadásához vezetett a déli végeken, mert mindennek ára van, így a mindenkori hatalomhoz simulásnak is!
A hatalmaskadó kapzsiéknak értelemszerűen egyértelműen, jól ment a szekér,igen! Az ő érdekeik egy fényévnyi távolságra vannak az egyszerű délvidéki magyar emberétől. Az öreg Istenen kívűl már más nem áll mellettünk, talán azért is tartanak tőlünk, mert Isten mellettünk, akkor ki ellenünk?
A nagy, hangzatos, ambiciózus, új pártemberek közül a MOK* igazgatója elsőnek távozott, elillant, mint a kámfor a vörös fehérkeresztes világba. Oda lett így a csókai feminizmus is.Helyette ideiglenesen a vörös-sarlós-kalapácsos régi motoros próbálta meg a kultúrális nemzetmentést, de a motor már nem birta a testvériség egység üzemanyagát újratölteni, mert az idő nagy úr és az szépen elfogy a rezsdás motor meg nem ketyeg csak a kéz remeg, az igénye meg az "álnacionalistáknak" az egekig szőkött! Így, ő is a ködbe burkolózott, mert ugyebár zongorázni a hűvösben nem egy Szent Iván éjji álom még Csókán sem. A lista nem véges Csóka alpolgármestere is lelépett, sokat gondolkodtam, hogy mit csinált az elmúlt 13 évben, mint szakpolitikus, semmit nem tudok mellé tenni, még arra sem telett, hogy az évekkel ezelőtt
kidőlt terjáni kereszt ** helyére egy újat állíttasson, pedig de ígérte! Ő volt a jó, mert politikai stabilitást hozott, amivel a magyarság érdekei útolsó rendűek lettek, szerették őt a demokratikusan többségben haladók, el sem akarták ereszteni, pedig az igaz kapítány útolsónak lép le a sűllyedő hajóról, nem pedig az első tisztekkel elsőként! Van, ilyen, mire észbe kap a díszes társaság már a lábának nyoma a zentai révész lapátjával ütlegelhető, no de a révész ismeri a bánáti vírtust, így a lapát a helyén fog maradni...
Mi lesz a pálinkát kostóló civilekkel, asztalon táncoló elhagyott matrónákkal, maligán miniszterrel, vezeték szerelőkkel, áramelfojattatásra szakosodókkal? Több évtizede nagyot mondókkal? Egyedül maradnak, mint
Móra Kisforró Zsuzsannája, akit a csókai plébános sem értett, mígnem Móra Ferenc el nem magyarázta néki...
Mindenszentekkor a csókai temetőben is kidőlt a kereszt, rossz ómen? Ígéretek vannak, hogy "ízé, meg ecet", helyre lesz állítva és helyébe új lesz állítatva! Jézus szájába is ecetes vízet csöpögtettek a rómaiak, a mi szánkba is keserű ecetet fröccsentek, a szülőföld elhagyásának keserű ecetét, de fontos a politikai stabilitás leple alatt zajló magyartalanítás. Megette a fene, ha a választott pásztora is elhagyja a nyáját! Írnák itt egy cifrát is, de a kivitelezők magyarok (bár a parancs máshonnan jő)! Nesze neked jószomszédi viszony, amikor a tanyát már kettős kerítéssel védelmezi a gazda! Veszett a fejsze, no de a nyelét még el lehet adni, harminc ezüst az ára!
Megveszed?
Kereszt lesz az égen, ott igen, addig Csókán kidölnek a félhold sejtelmes éjszakában...
