Margit Zoltán

2016. október 4., kedd

Eredményes vagy sem, érvényes vagy sem?


Eredményes vagy sem, érvényes vagy sem?

Valamikor 2011-ben a Magyar Országgyűlés elfogadta az Alaptörvényt (mondhatjuk: Alkotmányt), hiszen az akkor hatalmon levők rendelkezhettek az ilyen törvénykezéshez szükséges parlamenti 2/3-os többséggel. Engedjék meg, hogy idézzek az Alaptörvényből (8. cikk, 4. bekezdés):

8. cikk

(4) Az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott, és eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.

Érdemes mindezt a gyakorlatba átültetni!

Jelenleg 8 272 625 (100%) a bejegyzett szavazópolgárok száma, tehát, ha közülük több mint fele, azaz 4 136 313 (>50%) személy érvényesen szavaz, emellett a népszavazáson feltett kérdés egyik válaszát 2 068 157 (>25%) szavazópolgár bekarikázza, akkor érvényes és eredményes a népszavazás.
Ez mind szép, azonban mi történt október 2-án?

A megtartott népszavazáson? A 8 272 625 (100%) bejegyzett szavazópolgár közül érvényesen szavazott cc. 3 924 000 (<50%) személy, azaz a népszavazás érvénytelen volt, hiába karikázta be a feltett kérdés egyik válaszát (nem) cc. 3 240 000 (39,17%), azaz sokkal több, mint 25%-nyi szavazópolgár, a népszavazás eredményességét nem lehetett megállapítni.

Egy kis matematika.

A 2010-es országgyűlési választásokon 64,38%-os részvétel mellett a 8 034 394 (100%) szavazópolgár közül a Fidesz-KDNP koalícióra 2 706 292 szavazott, azaz az összes szavazópolgár 33,68%-a.
A 2014-es országgyűlési választásokon 61,84%-os részvétel mellett 8 261 394 (100%) szavazópolgár közül a Fidesz-KDNP koalícióra 2 142 142 szavazott, azaz az összes szavazópolgár 25,93%-a.

A mostanit megelőző, utolsó népszavazáson, 2008. március 9-én a 8 040 125 (100%) bejegyzett választópolgár közül 4 061 158 (50,51%) személy vett részt és 4 026 917 (50,09%) egyén a feladott kérdés azonos válaszára adta le voksát, tehát a népszavazás érvényes és eredményes is volt.

Nem tudom, a politikai elemzők hol voltak az elmúlt hónapokban, mert már ezekből az adatokból is egyértelműen látszik, a magyarországi szavazópolgárok közel 40%-a még a választásokon való részvételt sem tartja fontosnak, míg a népszavazásnál eddig ez az arány megközelítette az 50%-ot. A tendencia is egyértelmű, hiszen a polgárok érdektelensége választásról választásra, népszavazásról népszavazásra egyre csak nő, ami miatt a józan szemlélő borítékolhatta, hogy érvénytelen lesz az idei népszavazás.

Most már csak arra a kérdésre kell megkeresni a választ 
ki is ennek a népszavazásnak a vesztese?

Szerintem a legnagyobb vesztes az ellenzék! Miért is? Ha figyelembe vesszük a tendenciákat, be kell ismernie mindenkinek, azok, akik a népszavazás bojkottjára szólítottak fel, nagy jóindulattal a bejegyzett szavazópolgárok kb. 3-4% százalékát tudták csak mozgósítani. Ettől sokkal jobban leégtek azok, akik az ellenszavazatot (az igenre való szavazást) preferálták. Ők a megszerzett 55 555 szavazattal (a bejegyzett szavazók 0,67%-a) bebizonyították, nem képeznek komoly politikai erőt Magyarországon.

A hatalmon levők sem lehetnek elégedettek. Nem is a megszerzett szavazatok számával van itt gond, sokkal inkább azzal, hogy nem látták a szinte 100%-osan megjósolható kudarcot. A nemzetközi megítélés abból fog kiindulni, nem tudtak érvényes népszavazást lefolytatni. Nem értem, a szakemberek közül senki sem látta ezt? Senki sem tudott egy olyan megoldást ajánlani, amivel elkerülhető lett volna ez a kudarc és eredményesség közötti állapot? Csak egy a sok lehetőség közül: jelenleg a hatalmon levők rendelkeznek az alkotmányozáshoz szükséges parlamenti többséggel, amit ki lehetett volna használni egy olyan módosításra, ami segítségével a fenn idézett alkotmányos rendelkezés pl. így hangozhatott volna:

8. cikk

(4) Az országos népszavazás érvényes és eredményes, ha függetlenül a részvétel arányától, az összes választópolgár több mint egy negyede (25%-a) a népszavazás megfogalmazott kérdésére azonos választ adott.

Mondhatják, mindez eső után köpönyeg, utólagos okoskodás. Ettől függetlenül ma miről is beszélne a magyar és a nemzetközi média? Csak arról: Magyarország kormánya óriási sikert ért el!

Balla Lajos
Oromhegyes




2016. szeptember 27., kedd

Templomrombolás helyett felújítás Németcsernyén




Két évvel ezelőtt egyesületünk adott hírt elsőként arról, hogy le fogják rombolni a Bánság Szerbiához tartozó részén található Németcsernye (Srpska Crnja) és több további szórványmagyar település katolikus templomát. Az eredetileg féltucatnyi helységet érintő templomrombolásról meghökkentő módon a nagybecskereki püspökség vezetése hozott döntést. A Magyar Patrióták Közössége tiltakozása nem maradt eredmény nélkül: a magyar kormány is elhatárolódott a templomrombolástól és támogatást nyújtott a műemléki értékű épületek megmentéséhez. Ennek megfelelően idén augusztusban körbeállványozták a németcsernyei istenházát és megkezdték az épület felújítását.




A Magyar Patrióták Közössége küldöttsége szerémségi kutatóútját félbeszakítva augusztus 18-án látogatást tett a bánsági Németcsernye katolikus templománál és megszemlélte a munkálatokat. A Nemzetpolitikai Államtitkárság tízmillió forinttal járult hozzá a templom helyrehozatalához, ami részleges megújulást tesz lehetővé (a teljes rekonstrukció nagyságrendileg 20-25 millió forintba kerülne). A renoválás a Teleki László Alapítvány szakmai közreműködése mellett zajlik, a közalapítvány munkatársai biztosítják, hogy a felújítás során a műemlékvédelmi szempontok valóban érvényesüljenek.

A németcsernyei Szent József-templom 1808-ban épült, mai alakját 1868-ban nyerte el, bővítése során. A megszentelt épületet a község sváb és magyar ajkú lakosai használták közel egy évszázadon keresztül, mígnem a második világháború után betörő jugoszláv partizánok a település őshonos lakosságát elűzték, sokukat kegyetlenül lemészárolták. A templom mögötti bozótos rész rejti az áldozatok – köztük Brunet Ferenc plébános – jeltelen tömegsírját. Ma még mintegy 150 magyar és néhány német él a Szerbcsernye néven is ismert faluban, ahol – magyar iskola hiányában – a templom az egyetlen hely, ahol a szórványban élő magyarok találkozhatnak egymással, és hitüket, közösséghez tartozásukat megélhetik.




A bánsági templomok ledöntése öncsonkító lépés lett volna, a kisközösségek önkéntes feladása, ami a korunk kihívásaira adható legrosszabb válasz. Sajnos ez a szellemiség ma már Nyugat-Európában általános jelenség: nem ritkán értékes középkori templomokat bontanak le anyagi és természetesen ideológiai okokból, de az sem ritka, hogy történelmi egyházak szent épületeiket áruba bocsátják. Német László nagybecskereki püspök a bánsági katolikus közösségek elnéptelenedése kapcsán a Magyar Nemzetnek adott interjújában nemrégiben azzal érvelt, hogy „a világ térképe változik”, „Európa egyre kevésbé mértékadó a kereszténység szempontjából”, amely inkább Ázsiában és Afrikában virágzik. „Ebben a léptékben kell szemlélnünk az élet nagy történéseit” – nyilatkozta az egyházmegye vezetője, a szórványtemplomok lerombolásának szorgalmazója. Korábban az a kijelentése kavart nagy vihart, miszerint „az egyház nem nemzetpolitikai alapon működik”, holott tudvalevő, hogy a történelmi egyházak jelentős nemzetmegtartó erőt képviselnek. Ebből is látszik, hogy a németcsernyei templom felújítása sokkal többről szól: az értékelvűség győzött az önfeladás és a haszonelvűség felett.





Fontos eredménynek tartjuk, hogy sikerült megakadályoznunk a templomrombolásokat, hiszen 2014 óta egyetlen templomot sem bontottak le a Bánságban. Németcsernye felújítása azt jelenti, hogy a Magyar Patrióták Közössége templommentő kezdeményezése sikerrel járt, mivel 2014-ben ezt a szakrális épületet még az elpusztítás veszélye fenyegette. A most zajló tatarozás is bizonyítja, hogy a templomrombolás torz ötlete végre lekerült a napirendről.




Eredetileg a párdányi templom rendbehozatalára is volt kormányzati ígéret, ott azonban forráshiány miatt csak állagmegóvó intézkedések történtek, akárcsak a Temes-parti Módoson. A település 1911-ben épült neogótikus Nagyboldogasszony-templom helyzete továbbra is aggasztó, bár a veszélyelhárítást már elvégezték a Teleki-alapítvány szakemberei: a meglazult kőfaragványokat és a párkányokon kisarjadt növényeket eltávolították, a tető felújításához azonban ötvenmillió forintra lenne szükség. Egyesületünk az eddigi fejleményekkel elégedett, de a magyar állam részéről további intézkedésekre van szükség, amihez továbbra is minden segítséget meg fogunk adni, ideértve a Bánságban zajló folyamatok szemmel tartását is.






2016. augusztus 28., vasárnap

Nagy Gábor requiescant in pace!


"Az élet nem más, mint utazás a halál felé."
                            Seneca


Nagy Gábor 1970-2016

Gyermekkoromban ismertem meg Gábort, a "párhuzamos" osztályba járt, viszont az "átkos idők" végén a csókai Szentháromság templomban együtt ministrálva kötött össze akkor bennünket a sors keze. Fel sem fogtuk teljességében, hogy mit jelentett, hogy az általános iskola ügyeletes pártszolgálója-tanítója bőrkötéses notesszel a kezében írta fel a nevünket minden vasárnapi mise után. Eszünkbe sem jutott félni, bár mai fejjel átgondolva történhetett volna velünk bármi, de a teremtő gondviselés vigyázott ránk, -apró szolgáira. Szerencsénk volt és lazult a vörös béklyó.

Haupt József ft., Csóka csöndes papja mindkettőnkben jövendőbeli "plebánost" látott, de az idők mást hoztak el számunkra, jött a balkáni vérengzés és utunk elvált. Csóka csöndes papja a lelkét az Úr tenyerébe Gáborék családi házában helyezte. Gáborék gond-viselték, mert nem tudta elhagyni Csókát és nem tudott az egyház által biztosított otthonba bevonulni.

Teltek múltak az évek, ő kettő oklevelet szerzett, egyet a szegedi Hittudományi főiskolán (pályán maradt) a másikat a Juhász Gyula Pedagógus Képzőn. A balkáni vérengzés végén a "Chance for stability" Foundation" igazgatója lett (1999-2012), a cél: -Szerbia újjáépítése a háború után. Itt találkoztunk ismét, Csókát szerette volna "felvirágoztatni", csak éppen a csókaiak nem értették meg, úgy ahogyan Móra Ferencet sem anno Farkas Szilárd plébánossal egyetemben.

Több pályázatot sikeresen vittünk végbe, több programot indítottunk el közösen, láttuk a lehetőséget és éltünk is vele. Itt láttam Gáborban azt a szellemi erőt, amely előtt minden fal leomolhat.Rengeteg ötlettel jött elő bármikor találkoztunk, ő az a tanító volt, aki mindig szeretett volna adni és adott is.

Visszafogott jellemű volt, meghallgatott minden érvet és nagyon nehezen jött ki jelleme sodrásából. Az évek múltával, amikor úgy érezte "félretették" Tiszaszigetet választotta lakóhelyéül és ott kezdte, azt az "építkezést", amit Csókán már nem tudott folytatni. Többször említette, hogy "kétdiplomásként" sohasem gondolta, hogy a társadalom irányításában ki mindenki bele tud pottyanni és -míly gyorsan tudják a építkezés mögé bújva a rombolást véghezvinni. Hangoztatta, -megtettük amit meg kellett tennünk, lehetőséget biztosítottunk, nem élnek vele, ez van, ők már ilyenek.


A "szigeti" könyvtárban találkoztam vele többször, amikor éppen hogy magam mögött hagytam a gúnyhatárt. Képben volt, tudta itthon, hogy mi történik otthon. Egy kávé szürcsölés mellet, élcelődve hozta elő az aktuális történetet. Megmosolyogta a balga hitetleneket, akik vélt igazuk után futkosva hobbit űztek feljelentgetésekből, mert mindenhol van egy ilyen ügyeletes igazságosztó, Tiszaszigeten is, Csókán is...

Büszke volt családjára, négy gyermekére és feleségére. Reménykedve és bizakodóan mesélt róluk, és a "sóhajtókat" a naiv kérdésre, -mai világban ennyi gyermek? Megnyugtatta:  "-A jó Isten adott báránykát, ad majd hozzá legelőt is!" Hitében élt és szolgálta az egyházat. Talán a lelke tengerében ott volt a sok törés és a csalódottság és csendben felmorzsolta őt...

Két hete "futottam" át Tiszaszigeten, az udvaron ült a fák árnyékában, siettem, intettem neki, de ő nem vett észre, az volt az utolsó találkozásunk. Igen, ha tudtam volna, félreteszem az e világi őrült rohanást és elbeszélgettünk volna az éppen aktuális nem világot megváltó történtekről, ha tudtam volna...

A kép megmarad bennem, ül a fák árnyékában, gondolkodik, létezik, egy újabb ötletet jár körbe.

Tudom, búcsúzóul azt mondaná: "Az Úr minket meg ne áldjon az nem történhet meg!"

Nyugodj békében Gáborom!


Margit Zoltán






2016. augusztus 22., hétfő

Menekültek és migránsok*



Minden menekült migráns, de nem minden migráns menekült[1]

A 4. évszázadtól kezdve a közép-ázsiai sztyeppék lakói nyugat felé indultak el. Vándorlásuk, egy, több száz évig tartó korszak névadója lesz, a népvándorlások koráé.
A népvándorlás korát a 9. században a Kelet-Európa felől a magyar honfoglalás, Észak-Európa felől a viking népcsoportok letelepülése zárta le.
A népvándorlás, az emigrációs mozgások, kivándorlások a földrajzi felfedezések óta igen jelentős szerephez jutottak a nemzetállamok történetében. A 20. század elejétől ezek a népességmozgások felgyorsultak. A második világháború után Közép- és Délkelet-Európában mintegy 10 millió ember hagyta el kényszerűségből hazáját, s települt át másik ország területére.[2]

Az európai migrációs válság, más néven európai menekültválság különböző fegyveres konfliktusok, a politikai és vallási üldöztetés és az ezekből következő gazdasági ellehetetlenülés miatt menekülők vándorlása következtében alakult ki. Az egyre növekvő számú menekült főként a Közel-Keletről, Afrikából, a Balkánról és Közép-Ázsiábóligyekszik az Európai Unió területére jutni a Földközi-tengeren és a Balkánon kialakult menekültútvonalakon keresztül. A menekültek többsége Szíriából, Afganisztánból ésEritreából indul útra.
A kifejezést először 2015 áprilisában használták, amikor öt migránsokkal teli hajó süllyedt el, ezzel több mint 1200 ember halálát okozva.[3]

1. Mi a különbség a migráns és a menekült fogalom között?
A menekültügyi kérdéssel kapcsolatban számos fogalom pontos ismerete szükséges:

migráns:[4] másik helyre költöző, bevándorló, kivándorló, elköltöző személy
Az országát elhagyó, idegen országba bevándorló, ott letelepedni akaró.
A migránsok nem közvetlen fenyegetés vagy üldöztetés elől hagyják el országukat,hanem egy jobb élet reményében érkeztek egy új országba, ahol munkát találhatnak, vagy tanulhatnak, esetleg újraegyesíthetik családjukat. A menekültekkel ellentétben nekik nem feltétlenül okoz problémát a hazatérés.[5]
A legtöbb bevándorló nem menekült, a két fogalmat tévedés összemosni.[6]

azilum: gör-latin 1. menedék, menedékjog 2. menedékhely[7]

migráció[8] lat 1. vándorlás, helyváltoztatás 2. elvándorlás, elköltözés; a lakosság tömeges lakóhely változtatása egy országon belül, ill. áttelepülése egyik országból a másikba.
A migráció lehet önkéntes-e, azaz az egyén akarata volt, vagy kényszerített.
Egy másik lehetséges felosztása a migrációnak, hogy a mozgás állandó, vagy ideiglenes, azaz a visszatérés lehetősége adott-e.[9]

menekült (kényszervándor): Szélesebb értelemben mindazok, akik hazájukat üldözés hatására, vagy más kényszerítő okból (pl. természeti katasztrófa miatt), szándékuk ellenére hagyták el, vagy ilyen okok miatt nem tudnak visszatérni.
Jogi értelemben menekült az, aki megfelel egy nemzetközi szerződés vagy valamely állam jogalkotása által kialakított menekült-fogalomnak.[10]
Az ENSZ szerint menekült az, aki fegyveres konfliktus vagy üldöztetés miatt menekül el a hazájából.
Minden menekült migráns, de nem minden migráns menekült.
Az 1951. évi ENSZ menekültügyi egyezmény alapján menekültként elismert személy, aki„faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja származási országának védelmét igénybe venni.” E személymenedékkérő, míg el nem ismeri menekültnek az állam, amelyhez fordul.[11]
Ma az egyezmény a nemzetközi menekültvédelem legfontosabb dokumentuma. Az egyezmény meghatározza azokat a kritériumokat, amelyek alapján valaki menekültnek minősül, valamint definiálja, milyen jogvédelem, támogatás és szociális jogok illetik meg a menekülteket az egyezményt aláíró államokban. Az egyezmény egyik legfontosabb rendelkezése egyértelműen leszögezi, hogy a menekültek nem küldhetők vissza abba az országba, ahol üldöztetésnek lehetnek kitéve. Az egyezmény meghatározza a menekültek kötelezettségeit is a befogadó állammal szemben, és leszögezi, hogy bizonyos kategóriákba tartozó személyek – például háborús bűnösök – nem kaphatnak menekültstátuszt.
Az egyezmény megállapítja, hogy a menekültprobléma nemzetközi léptékű, ezért kiemeli a nemzetközi együttműködés szerepét, valamint annak fontosságát, hogy az államok megosszák egymás között a helyzet kezelésével járó terheket.
Az egyezmény többé-kevésbé a II. világháborús menekültek védelmére korlátozódott. Az 1967. évi kiegészítő jegyzőkönyv kiterjesztette az egyezmény hatókörét és eltávolította a benne foglalt földrajzi és időbeli korlátozásokat, ezáltal egyetemes joganyaggá tette az egyezményt annak tudatában, hogy a kényszervándorlás világméretű jelenséggé nőtte ki magát.
Az egyezménynek nem volt célja a kényszervándorlás okainak kezelése, ideértve az emberi jogok megsértését az érintett országokban és a politikai vagy fegyveres konfliktusokat. A jegyzőkönyv célja e problémák következményeinek enyhítése volt az áldozatoknak nyújtott bizonyos fokú nemzetközi védelem és az új életük felépítéséhez nyújtott támogatás révén.
Az 1967. évi jegyzőkönyv és az 1951. évi egyezmény nyomán számos fontos regionális menekültvédelmi joganyag született, köztük az Afrikai Egységszervezet 1969. évi Menekültügyi Egyezménye és az 1984. évi Cartagena-i Nyilatkozat Latin-Amerikában.[12]
A menekültek védelmét koordináló vezető nemzetközi ügynökség Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa (UNHCR),[13] mely 8,400,000 menekültet számlált világszerte 2006. elején. Ez volt a legkisebb szám 1980 óta.[14]

menedékes: Magyarországon a menekült és a menedékes státuszok között időbeli különbség van, mivel amíg a menedékes státusz csak az Országgyűlés által megjelölt időpontig – egy év, mely időtartam meghosszabbítható – áll fenn, addig a menekültstátusz a magyar állampolgárság megszerzésével vagy a menekültstátusz visszavonásával szűnik meg.[15]

menedékkérő: azon személy(ek), akiknek a kérelme még elbírálás alatt van, így még nem kapták meg a menekült státuszt.[16] Ha valakit menekültként ismer el az állam, akkor általában az állampolgárokhoz nagyon hasonló státuszt kapnak (leginkább egy évre, ami után meghosszabbítható, és magában foglalja a munkavállalás lehetőségét), az állam szükség esetén úti okmányt is kibocsáthat a számukra.

belső menekült: azon személy(ek), akik valamely fegyveres konfliktus, vagy egyéb erőszakos cselekmények miatt kényszerültek elhagyni otthonukat, de nem lépték át az országhatárt[17]

hazatelepült menekült: azon menekült(ek), akik visszatértek korábbi lakhelyükre[18]

hontalan: akik nem rendelkeznek egyik ország állampolgárságával sem, például terültek elcsatolása, diszkrimináció, születési anyakönyvezés hiánya miatt[19]

oltalmazott: Oltalmazottként kiegészítő védelemben részesülhet az a személy, aki ugyan nem felelt meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén őt súlyos sérelem érné, és nem tudja, vagy az e veszélytől való félelmében nem kívánja hazája védelmét igénybe venni.
A család egységének biztosítása céljából – ha nem áll fenn kizáró ok – kérelmére oltalmazottként kell elismerni a fentiek alapján oltalmazottként elismert külföldi családtagját is, amennyiben az elismerés iránt közös kérelmet nyújtottak be.
Magyarországon az oltalmazotti státuszt a menekültügyi hatóság hivatalból legalább ötévente felülvizsgálni köteles.[20]

2. Kik tekinthetők a háborús területekről érkező migránsoknak és kik gazdaságiaknak?
A migrációt vizsgálhatjuk a kiváltó okok szerint is.[21]
Háborús területekről érkező migránsoknak azok a személyek tekinthetők, aki lakóhelyüket, hazájukat háborús helyzet, illetve polgárháborús fenyegetettség, terrorista támadások veszélye miatt hagyják el.
Gazdasági migránsoknak azok tekinthetők, akik hazájukat megélhetési (gazdasági) okból, vagy a vallás gyakorlásának lehetősége, jobb oktatási, tanulási lehetőségek, kedvezőbb klimatikus adottság miatt hagyják el.
Az Európába érkező menekültek többsége valójában gazdasági bevándorló – ezt az Európai Unió egyik magasrangú illetékese állítja.[22]

3. Mit fed az illegális migráns szó (illetve ki a legális migráns)?
Ha egy külföldinek nincsenek papírjai, mégis egy adott országban tartózkodik, akkor rá gyakoribban az „irreguláris” jelzőt, ritkán pedig az illegális migráns, vagy nem regisztrált bevándorló kifejezést használják.
A reguláris/legális migráns szabályosan lép ki a hazájából, majd szabályosan utazik át a tranzitországon, lép be és tartózkodik a célországban. Ha valaki például diákvízummal, szabályosan érkezik a célországba, de feketén pincérmunkát vállal, azonnal illegális migránssá válik. Illegális migránsnak számít a kényszervándor (a menekült), illetve a klasszikus illegális migráns. Utóbbiakat nevezik okmányok nélkülieknek is.[23] A magyar jog egyébként egyik fogalmat sem ismeri.[24]


4. Menedékjog
– Mit jelent a menedékjog?
A menedékjog az a jogcím, ami az azt megszerző külföldit feljogosítja arra, hogy valamely ország területén tartózkodjon, és egyidejűleg védelmet is biztosít számára a visszaküldés, a kiutasítás és a kiadatás ellen.[25]
Minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni, és a más ország nyújtotta menedéket élvezni.
Erre a jogra nem lehet hivatkozni közönséges bűncselekmény miatti, kellőképpen megalapozott üldözés, sem pedig az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétes tevékenység esetében.[26]
A területi menedékjog[27] lehetővé teszi a külföldi tartózkodását a menedéket nyújtó állam területén akkor is, ha egyébként a külföldiek tartózkodására vonatkozó előírásoknak nem felel meg.
A politikai menedékjog[28] a kiadatási kérelem elutasítását eredményezi.
A menekülteknek megadott menedékjog[29] a menekült státus elismerésével járó jogok és kötelezettségek összességére utal, így magába foglalja a visszaküldés tilalmát, a család egyesítésének elvét és a menekülteknek nyújtandó védelmet és támogatást.
A diplomáciai menedékjog[30] nyújtása a fogadó államban üldözött személynek a diplomáciai képviselet helyiségeibe való befogadását jelenti.
A menedékjogot a befogadó állam, a feltételek megszűnése esetén, megvonhatja.

– Ki kérheti?
Menedékjogot/menedékstátust elvileg minden más ország területén lévő személy kérhet. Erre csak akkor számíthat, ha eleget tesz az illető állam jogalkotása által kialakított menekült-fogalomnak vagy az ENSZ egyezmény 1951. évi egyezményében előírt feltételeknek.

– Hol kérheti?
A menedékjogi eljárást ott kell lefolytatni, annak az országnak a területén és menekültügyi hatósága által, ahol a kérelmező először belépett az Európai Unió területére.

– Mi a menekültügyi eljárás?
A menekültügyi eljárás célja annak megállapítása, hogy a menedékkérelmet előterjesztő személy jogosult-e a menekült- vagy oltalmazotti státuszra, esetében a visszaküldés tilalma fennáll-e, visszaküldés tilalmának fenn nem állása esetén kiutasítható, illetve kitoloncolható-e, valamint a dublini átadás keretében átadható-e.
A menekültügyi eljárás időtartama: általában 60 nap, mely időtartam alatt sor kerül a menedékkérő személyes meghallgatására. Azonban a hatóságnak lehetősége van kérelmét ún. gyorsított eljárásban, rövidebb időn belül elbírálni.[31]

5. Az EU-nak közös Európai Menekültügyi Rendszere (CEAS) van, mely azt hivatott biztosítani, hogy az Unió tagállamaiban a menekültek jogai a nemzetközi egyezményeknek megfelelően érvényesüljenek. A rendszer normákat és eljárásokat rögzít a menedékkérelmek feldolgozására és értékelésére, valamint a menedékkérők és a menekültstátuszban részesített személyekkel kapcsolatos bánásmódra vonatkozóan. E normákat azonban számos uniós tagállam még nem vezette be teljes körűen. Ennek hiányában 28 különböző menekültügyi rendszer létezik egymás mellett.[32]

– Mit jelent ez konkrétan?
Konkrétan ez azt jelenti, hogy a közös európai menekültügyi rendszer nem állt fel, nem működik a kialakított normák és eljárások szerint, pl. a menedékkérelmek feldolgozására és értékelésére, valamint a menedékkérők és a menekültstátuszban részesített személyekkel kapcsolatos bánásmódra vonatkozóan. E normákat sajnos számos uniós tagállam még nem vezette be teljes körűen, vagy előnyben részesítik a vonatkozó belső jogszabályokat.

– Amikor a menekült több uniós országon utazik át, a CEAS rendelkezései szerint bármelyik uniós tagállam visszaküldheti menedékkérőként abba a tagállamba, ahol az illető először lépett be az unió területére, amennyiben az adott ország tiszteletben tartja és védi a menekültek jogait. Az úgynevezett dublini rendszer előjogokat biztosít a számos menekült által célországnak tekintett északi országok számára azon déli országok kárára, ahol a legtöbb menekült először éri el az Unió határait.
A menedékkérők nagyon kis része kerül be így valamelyik európai országba; a görög, az olasz és a magyar menekültügyi rendszer hiányosságai miatt a bíróságok akadályozzák a menekültek mozgását.
A tagállamok újra bevezették az időszakos határellenőrzést, veszélyeztetve ezzel a schengeni rendszer szabad mozgást biztosító jogát, valamint kerítéseket építettek, elsősorban Magyarországon és Bulgáriában. Több közép-európai ország nyíltan elutasította a menekültek letelepítését, a szélsőjobboldali, bevándorló ellenes pártok népszerűsége pedig szerte Európában látványosan nőtt,[33] csakúgy, mint az idegengyűlölet.

– Mit tartalmaz a dublini rendszer?
Az európai menekültügyi rendszer két fő építőköve a dublini rendelet és az úgynevezett EURODAC rendelet.
A dublini rendelet legkorábbi jogelődje a dublini egyezmény, amelyet 1990. június 15-én írtak alá, és 1997. szeptember 1-jén lépett hatályba az első 12 aláíró államban. Az egyezmény fő célja annak megakadályozása volt, hogy egy kérelmező több tagállamban is benyújtson kérelmet, hogy a kérelmezők „ne keringjenek” az EU-n belül. Az egyes tagországokban ugyanis jelentős különbségek vannak a menedékjog megadásának kritériumait illetően, és ezt a kritériumrendszert nem harmonizálták egymás közt az uniós országok.
A dublini egyezményt felváltó, immár rendeleti formát öltő előírásrendszert 2003-ban fogadták el, és attól fogva a rendeletet Dublin II-ként, az azt megelőző egyezményt Dublin I-ként emlegették. Az Európai Bizottság 2008-ban kezdeményezte a Dublin II módosítását, ami 2013-ban történt meg, és a módosított változat a Dublin III.
A Dublin III-ként emlegetett jogszabály az Európai Parlament és az uniós tagállamokat megjelenítő Tanács 2013. június 26-án kihirdetett, 604/2013/EU számú közös rendelete, amely megállapítja azokat a feltételeket és eljárási szabályokat, amelyek annak a meghatározására irányulnak, hogy egy „harmadik országbeli” – unión kívüli – állampolgár vagy hontalan személy által az EU-tagállamok valamelyikében nemzetközi védelem iránt benyújtott kérelem megvizsgálásáért melyik tagállam felelős. Főszabály szerint ezt a felelősséget az a tagállam viseli, melyen át a menedékkérő belépett az EU területére.
Az EURODAC rendelet az európai szintű ujjlenyomat-adatbázisról szól. Az adatbázist az EU területére illegálisan belépettektől vett ujjlenyomatok alkotják. A tagállamok feladata az ilyen ujjlenyomatok levétele és a központi adatbázisba való eljuttatása. Ebből az adatbázisból megállapítható, hogy mely tagországban vették le először az illető ujjlenyomatát, és alapesetben ez határozza meg a menekült jogállás iránti kérelem elbírálásának kötelezettségét is.
A Dublin III rendelet hatálya Norvégiára, Izlandra és Svájcra is kiterjed.[34]

– Ennek fényében, hogyan kérhetnek menedékjogot a menekültek Szerbiában, amikor tudjuk, hogy már előtte áthaladtak egy uniós országon?
Szerbiába Görögországon és Bulgárián, két európai uniós tagországon, illetve Macedónián keresztül érkezik, többnyire illegálisan a legtöbb észak-afrikai és közel-keleti menekült. Szerbia ez ideig nem túlságosan igyekezett feltartóztatni a menekülteket. A hivatalos álláspont eddig az volt, hogy „a szerb hatóságoknak sem lehetőségük, sem joguk nincs arra, hogy megállítsák azokat, akik menedéket kérnek az országban. Azt sem tilthatják meg nekik, hogy továbbmenjenek”.[35]
Szerbia nyilvánvalóan nem a végcélja ezeknek az embereknek, csak áthaladnak az országon. Ezért Szerbiában kevesebb a menedéket kérők száma is.
2016 első három hónapjában, Szerbiában 96.117 menekültet vettek nyilvántartásba, akiknek valószínűleg nemzetközi védelemre van szüksége. Közülük 1.886 személy fejezte ki szándékát, hogy menedéket kérjen.[36]
Mivel a migrációs váltság kezdete óta több ország is korlátozta a belépések módját és számát, Szerbiában egyre nagyobb problémát jelentenek a menekültek, különösen Szabadka és Horgos környékén, aki az EU területére való belépésre várakoznak.
A magyar határon húzódó kerítésen át legálisan naponta 15 személy mehet be (a tranzitzónába). A magyar hatóságok szerint illegálisan naponta még 100-an jutnak be Magyarországra a határzáron keresztül. Akik a legális utat választják, azok a határ előtt sátortáboroznak.[37]
Ausztria például 2016-ra 37.500-ban határozta meg menekültkérelmek számát,[38] Ez mellett, az év folyamán, 50 000 menekültkérő visszaküldését tervezi.[39]
Egyre több menedékkérő bevándorlót fordítanak vissza a német határokról és a kitoloncolások száma is egyre emelkedik. A legtöbb embert – 10 629-et – a német-osztrák határon fordítottak vissza. A Franciaországgal közös határon 240, a Hollandiával közös határon 118 embertől tagadták meg a belépést, repülőtéri határterületekről pedig 2030 embert nem engedtek be Németországba.[40]

– Melyek a görög, olasz és magyar menekültügyi rendszer hiányosságai?
Az Európába tartó menekültáradat hibákat és hiányosságokat jelez a személyek nemzetközi mozgásának rendszerében: túlterheli az államok menekültügyi eljárásait, és Európában megbéníthatja a schengeni mechanizmusokat.
A kibocsátó országokból embertömegek menekülnek el okmányok és engedélyek nélkül, nemzetközi rendszer viszont csak a szabályos határátlépést és utasokat képes kezelni, és kisszámú menekült ügyét tudja feldolgozni.
A tranzitországok eszközei elégtelenek a vízum és útlevél nélkül áramló, a határellenőrzéseket megkerülő tömegek kezelésére. Ez is a rendszer alkalmatlanságát jelzi.
A legnagyobb teher a célállamokat nyomja: kisebb számú menekültet mintaszerűen képesek kezelni, de tíz- vagy százezreket sem az eljárás, sem az ellátás tekintetében nem tudnak fogadni. Itt a rendszer harmadik hiányossága. A feszültség túlterjed a menekültügy határain, és belpolitikai konfliktusokat okoz.
Habár a rendszerhibák hatásai bizonyos országokra összpontosulnak, a kiúthoz átfogó, rendszerszintű megközelítés vezet. Alaposabb elemzéseket kellene végezni arról, hogy a menekülők honnan és miért indultak el, miként haladnak céljuk felé, mennyit fizetnek közvetítőknek és embercsempészeknek, mit remélnek a célországoktól.[41]


6. Mire van joguk a menekülteknek és mire a migránsoknak?
– Van-e mozgáskorlátozás a schengeni rendszeren belül?
Az Unió schengeni területén az állandó lakosokkal és a turistákkal ellentétben a menekülteket nem illeti meg a szabad mozgáshoz való jog.

– Van-e joguk a tüntetésre, be kell-e azt jelenteniük?
A menekülteknek tiszteletben kell tartani annak az országnak a jogrendjét, amelyikben tartózkodnak. Általában azonban nem ismerik a helybeli jogszabályokat, így azt sem hogy jogunk van-e a tüntetésre, be kell-e azt jelenteniük Az irántuk való bánásmód vagy a jogaik tiszteletben nem tartása miatt már nem egyszer tüntettek, például Macedónia és Görögország határán, éhségsztrájkot folytattak a szerb-magyar határon, de volt olyan eset is hogy a szájuk bevarrásával tiltakoztak. A sajtó több, a rendőrökkel történt összetűzésről is beszámolt.

7. Ha a migránsok megrongálják a vagyont az országban, kihez fordulhat a megkárosított fél kártérítésért?
Ez a kérdés elhangzott már tavaly nyáron szerb képviselőházban. Az illetékes miniszter azonban kitért a válaszadás elől, mondván, hogy „Szerbia nem bírja és nem is akarja megtiltani az emberek szabad mozgását, illetve képtelenség megállítani a migránsok Szerbiába való beáramlását, ezzel megszegve emberi jogaikat”.[42]
Nem kis károkat okoznak a Szerbiában, első sorban Szabadka és Horgos környékén mezőgazdasági termelőknek a szántóföldeken és a gyümölcsösökön keresztülvonuló menekültek. Hatalmasak a veszteségek a turizmusban, mert a polgárok lemondják foglalásaikat a migránsok miatt, költségek keletkeznek a hátrahagyott szemét, az önkéntesek és a gépek működtetése miatt is – olvashattuk a hírekben.[43]
Horgoson „eddig mintegy tíz kárbejelentés érkezett, de folyamatosan jönnek az újabbak is, hamarosan pedig beérik a szőlő is. A kárvallottak bejelentéseit a horgosi helyi közösségben várjuk”– nyilatkozta az egyik helyi illetékes.[44]
Kanizsai tapasztalatok szerint, „tavaly igen nehézkesen indult meg a tartományi és a köztársasági támogatás, ami miatt az önkormányzatnak kellett fedeznie a váratlanul jelentkezett költségeket, az idén már a migránsok megjelenésekor levéllel fordult az önkormányzat a menekültügyi biztoshoz, aki olyan értelemben nyújtott támogatást községünknek, hogy annak függvényében, hogy milyen költségek merülnek fel, heti vagy havi jelleggel azonnal fedezik a községnek a főleg a közterületek tisztántartásából, az önkéntesek és a gépek angazsálásából eredő költségeit”.[45]
Ebből azonban nem tűnik ki, hogy mi van a polgárokat ért károk megtérítésével. A hivatalos személyek erről mélyen hallgatnak.
A szerb (Kötelmi törvény 154/(1) cikke szerint) és az általában elfogadott – még a római jogból eredő – szabályok szerint, „aki másnak kárt okoz, köteles azt megtéríteni, amennyiben nem bizonyítja, hogy a kár az ő felelőssége nélkül történt”.
A szerb alkotmány szerint „szavatolt a tulajdon és a jogszerűen szerzett egyéb vagyoni jogok békés élvezete” (58/1 szakasza).
„A Szerb Köztársaság szabályozza és biztosítja (97/ szakasz):
2. a polgárok szabadságjogainak és jogainak a megvalósítását és védelmét;
7. a tulajdonjogi és kötelmi viszonyokat és valamennyi tulajdonforma védelmét”.
Az alkotmányos és törvényes rendelkezésekből alapján, a Szerb Köztársaság köteles minden állampolgára személyi biztonsága és vagyona védelmét biztosítani. Amennyiben ezt nem teszi, az érintett polgároknak a bíróság előtt kell jogaiknak érvényt szerezni.


8. Ilyen esetben mely hatóságok előtt felel a tetteiért a migráns?
A migráns elvileg a szabálysértési és a rendes bíróság előtt is felelősségre vonható, attól függően, hogy szabálysértést, vagy bűncselekményt követett el, de polgári per is indítható ellene, amennyiben kárt okozott. Már kérdés az, hogy milyen eredménnyel, tekintettel arra, hogy a menekültek túlnyomó többsége semmilyen vagyonnal nem rendelkezik, számos esetben pedig még személyik okmányokkal sem.

9. Mi következik be ha Magyarország a népszavazáson elveti a kvótarendszert?
Európában gyakorlatilag Magyarország szavazhat elsőként és eddig egyedüliként a betelepítési kvótáról. Ebben az esetben elindulhat az a dominóhatás, hogy tényleg sikerülhetne európai szinten megakasztani a kötelező betelepítési kvóta tervét.
„Elsősorban belpolitikai jelentősége van az Országgyűlés döntésének, a kormány legfőbb célja, hogy a menekültügy témája határozza meg a politikai napirendet. Nemzetközi szinten lehet ugyan politikai konfliktus az Európai Bizottság és a kormány között, de jogi értelemben a népszavazásnak nem lesz hatása az uniós szabályozásra. A Bizottság által megfogalmazott javaslatok ellenére az sem valószínű, hogy egyáltalán lesz valami a kötelező kvótarendszerből az EU-ban, mivel a tagállamok többsége nem akarja azt elfogadni, a gyakorlatban a tavaly októberi döntést sem hajtják végre. A legvalószínűbb, hogy a kötelező kvótarendszer ötlete a magyarországi népszavazás nélkül is elhal” – nyilatkozta Juhász Attila a Political Capital szakértője.[46]

10. Európai Bizottság számos tagország ellen indított vizsgálatot, mert nem tartották be a menedékkérők védelmét szolgáló közös rendszabályokat, és nem biztosítottak megfelelő feltételeket, például lakhatást, élelmet és orvosi ellátást számukra. Ez milyen következményekkel jár?
Az EU egymilliárd eurót ígért a globális élelmezési programok számára, hogy ily módon is segítse csökkenteni a menekültek beáramlását. Ezt az összeget a fogadó országok, például Törökország, Libanon és Jordánia kapják, hogy képesek legyenek gondoskodni a nagy számban érkező menekültekről. 2015 őszén az Európai Bizottság számos tagország ellen indított vizsgálatot, mert nem tartották be a menedékkérők védelmét szolgáló közös rendszabályokat, és nem biztosítottak megfelelő feltételeket, például lakhatást, élelmet és orvosi ellátást számukra.[47]
A menekültek elleni rendőri erőszakról szóló jelentések kivizsgálását kérte az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága Magyarországtól. Szóvivőjük ismertette: a beszámolók alapján a kivezényelt erők menedékkérőket vertek meg és rendőrkutyákat uszítottak rájuk. Kitért arra a nemrég elfogadott törvényre is, amely lehetővé teszi a határtól nyolc kilométeres távolságon belül elfogott illegális bevándorlók kitoloncolását a kerítés másik oldalára.
Magyarország visszautasította ezeket az állításokat.[48]

11. Mi lenne a megoldás jogi szempontból a migránsválság kezelésére Európában?
A migráns váltságot jogi eszközökkel sajnos nem lehet megoldani. Segíthetne azonban a menekültügyi normák egységes, vagy egységesebb és következetes/következetesebb alkalmazása. A megoldás a kiváltó okok megszüntetése, a jelenleg folyamatban lévő belháborúk, etnikai konfliktusok és az emberi jogok tömeges megsértésének leállítása, az érintett lakosság gazdasági helyzetének rendezése/fellendítése lenne. Kérdés azonban, hogy a nemzetközi közösségnek van-e erre kellő akarata és ereje?


BOZÓKI Antal
Újvidék, 2016. augusztus 15.


* A kérdéseket Apró Lea, a VRTV szerkesztője fogalmazta meg.


[1] Ha azt hiszi, mindegy: migráns vagy menekült, téved.http://www.origo.hu/hirmondo/itthon/20150909-migrans-menekult-europai-unio-bevandorlas-illegalis-bevandorlas-fogalmak.html, 2015. szeptember 9.
[2] Migráció. SULINET:http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/foldrajz/tarsadalomfoldrajz/nepessegfoldrajz/migracio
[3] Európai migrációs váltság.https://hu.wikipedia.org/wiki/Eur%C3%B3pai_migr%C3%A1ci%C3%B3s_v%C3%A1ls%C3%A1g
[4] migrans. http://dictzone.com/latin-magyar-szotar/migrans és Idegen szavak szótára:http://idegen-szavak-szotara.hu/migr%C3%A1ns-jelent%C3%A9se
[5] Most akkor a migráns szó pontosan mit jelnet?http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__kulfoldi-politika__7260204-most-akkor-a-migrans-szo-pontosan-mit-is-jelent
[6] Halmos Máté: Menekült ¹ bevándorló.http://index.hu/gazdasag/2015/06/19/menekult_bevandorlo/, 2015. június 19.
[7] Bakos Ferenc: idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó. Budapest, 2006. 63
[8] Uo. 417
[9] Migráció, a 2-es alatt.
[10] Jogi lexikon. CompLex. Budapest, 2009. 466
[11] Menekült. https://hu.wikipedia.org/wiki/Menek%C3%BClt
[12] UNHCR: Menekültügyi egyezmény. http://www.unhcr-centraleurope.org/hu/informacioforrasok/egyezmenyek/menekultugyi-egyezmeny.html

[13] Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa.https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_ENSZ_Menek%C3%BClt%C3%BCgyi_F%C5%91biztosa
[14] Menekült, a 2-es alatt.
[15] Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal: Menekültügyi eljárás. Menedékes.http://www.bmbah.hu/index.php?option=com_k2&view=item&layout=item&id=421&Itemid=392&lang=hu#
[16] Aktualitások a menekültügyben. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/menekult13.pdf, 2014. június 20.
[17] Uo.
[18] Uo.
[19] Uo.
[20] Lásd a 15-ös alatt. Oltalmazott.
[21] Migráció, az 2-es alatt.
[22] Timmermans: a menedékkérők többsége gazdasági migráns.http://www.hitelesforras.hu/hirek/kulfold/timmermans-menedekkerok-tobbsege-gazdasagi-migrans, 2016. január 27.
[23] Soós Eszter Petronella: Menekültek és gazdasági bevándorlók. Liget:http://ligetmuhely.com/soos-eszter-menekultek-es-gazdasagi-bevandorlok/

[24] Serdült Viktória: Ha azt hiszi, mindegy: migráns vagy menekült, téved. Origo:http://www.origo.hu/itthon/20150909-migrans-menekult-europai-unio-bevandorlas-illegalis-bevandorlas-fogalmak.html. Szeptember 10.
[25] Menedékjog. Lásd a 15-ös alatt
[26] A menedékjog. Fiatalok az emberi jogokért: http://hu.youthforhumanrights.org/what-are-human-rights/videos/right-to-seek-a-safe-place-to-live.html
[27] Jogi lexikon. Menedékjog. a 10-es alatt, 466.
[28] Uo.
[29] Uo.
[30] Uo. 161.
[31] Menekültügyi eljárás és Eljárási határidő, a 15-ös alatt.
[32] Migráció és menedékjog az Európai Unióban. Mi jellemzi az Európai Unió menekültügyi politikáját? https://www.opensocietyfoundations.org/hu/explainers/understanding-migration-and-asylum-european-union
[33] Uo.
[34] Mit tartalmaz a Dublin III. rendelet? InfoRádió / MTI .http://inforadio.hu/kulfold/2015/06/24/mit_tartalmaz_a_dublin_iii._rendelet-736869/, 2015. 06. 24. [13:59] Lásd még Gogolák H. Csongor ügyvéd: Menekültek – Schengen – EU (IV. rész).http://www.e-nepujsag.ro/op/article/menek%C3%BCltek-%E2%80%93-schengen-%E2%80%93-eu-iv-r%C3%A9sz, 2015. október 13. [17:01], és Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal. Dablini eljárás. http://www.bmbah.hu/index.php?option=com_k2&view=item&layout=item&id=424&Itemid=467&lang=hu#
[35] Tömegek indulnak útnak Szerbiában, hogy megelőzzék a kerítést. Index:http://index.hu/kulfold/2015/06/22/menekultek_migrans_szerbia_macedonia_hatar_hatarzar/, 2015. június 22.
[36] Izveštaj za period januar - mart 2016. godine. Beograd, april 2016.http://azil.rs/doc/Periodicni_final_SRP.pdf
[37] Magyarország naponta csak 15 menekültet enged be a tranzitzónába. 2016. július 5.http://444.hu/2016/07/05/magyarorszag-naponta-csak-15-menekultet-enged-be-a-tranzitzonaba és K-k: Imasátrat építenek a migránsok. Magyar Szó, 2016. augusztus 15. 1. és 4.
[38] Austrija neće primati zahteve za azil čim broj zahteva dostigne 37.500 što je limit za 2016.http://azilsrbija.rs/austrija-nece-primati-zahteve-za-azil-cim-broj-zahteva-dostigne-37-500-sto-je-limit-za-2016/, 2016. augusztus 8.
[39] Austrija planira vratiti 50.000 tražitelja azila. http://balkans.aljazeera.net/vijesti/austrija-planira-vratiti-50000-trazitelja-azila-0, 2016. janućr 31.
[40] Németország megtelt! Ezrével fordítják vissza a határokról a migránsokat.http://www.blikk.hu/aktualis/kulfold/nemetorszag-megtelt-ezrevel-forditjak-vissza-a-bevandorlokat/y5pc4mj?utm_source=hirstart&utm_medium=hirstart&utm_campaign=hirstart, 2016. augusztus 9.
[41] Balázs Péter: Rendszerhibák és megoldások. Népszabadság, 2015. augusztus 26.,http://nol.hu/velemeny/rendszerhibak-es-megoldasok-1559219
[42] Pásztor Bálint: Ki fogja megtéríteni a migránsok által okozott károkat? Tanjug.http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18903/Pasztor-Balint-Ki-fogja-megteriteni-a-migransok-altal-okozott-karokat.html, 2015. július 30. [19:21]
[43] Óriási károkat okoznak a szerbiai mezőgazdaságban a migránsok.http://www.hirado.hu/2015/07/30/oriasi-karokat-okoznak-a-szerbiai-mezogazdasagban-a-migransok/, 2015. július 30. Lád még a 41-es alatti írást is.
[44] Bödő Sándor: Horgos: Egyre nehezebb elviselni a migránsok jelenlétét.http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20372/Horgos-Egyre-nehezebb-elviselni-a-migransok-jelenletet.html, 2016. július 19. [16:28]
[45] Uo.
[46] Dominóhatást hozhat a népszavazás. http://magyaridok.hu/belfold/dominohatast-hozhat-a-nepszavazas-658318/, 2016. május 11.
[47] Lásd a 32-es alatti forrást.
[48] Vizsgálatot kér hazánktól az ENSZ menekültügyben. http://magyaridok.hu/belfold/vizsgalatot-ker-hazanktol-az-ensz-menekultugyben-840601/, 2016. július 16. [12:55]


2016. július 25., hétfő

Vajdasági példa - Mi történik egy médiummal, ha rátenyerel a politika?



Nagyon tanulságos a vajdasági Magyar Szó című napilap története, amely a „Mi történik egy médiummal, ha rátenyerel a politika?” alcímet is kaphatná. A történetnek természetesen vannak a Vajdaságon túlmutató áthallásai, ezért most főleg hazai magyar politikusok figyeljenek!

Nyilvánvalóan a politikusok a lehető legjobb fényben szeretnének megjelenni a nyilvánosság előtt (jogos), tehát kézenfekvőnek látszik, hogy megpróbálják ennek érdekében befolyásolni a médiát (nem jogos). Egy egészséges közegben ez így zajlik: „Jó napot kívánok, XY politikus vagyok. Nagyon nem tetszik, ahogy ma írtak rólam, ezért követelem, hogy a holnapi számban írják meg, hogy milyen jó fej vagyok.” Erre a válasz: „Uram, önnek teljesen elment az esze. A viszonthallásra!” Egy egészséges közegben XY többé nem fog telefonálni, vagy maximum még egyszer, de azt már visszaolvashatja a másnapi újságban.

A legtöbb kisebbségi társadalom azonban nem tekinthető egészséges közegnek. Piacuk ugyanis olyan kicsi, hogy nem képes eltartani a médiumokat, amelyek ennélfogva külső segítségre szorulnak. S ez a segítség rendszerint az adott közösség politikai reprezentációjának kezében van. Innentől fogva pedig már ismerős a történet.

Ezzel csak az a gond, hogy a dolog egyszerűen nem működik. Azon túl, hogy ez a messzemenőkig erkölcstelen, az a probléma a pártmédiákkal, hogy pártkatonák nem tudnak újságot csinálni. Elkötelezettségükben nem tudják megkülönböztetni, mi a fontos, és mi nem, mi a hír, és mi az, ami nem érdekli az olvasókat. Azt sem értik meg, hogy konfrontáció és kritika nélkül nem lehet hiteles egyetlen párt vagy politikus sem, ahogyan minden normális embernek eleve gyanús, ha egy „független” médium az egekig magasztal egy pártot.

Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy el tudjuk magunkat tartani a piacról, így nem függünk egyetlen párt kénye-kedvétől sem. Vajdasági barátaink sajnos nincsenek ebben a helyzetben. Ezért kellene a helyi politikának önmegtartóztatást gyakorolnia, s távol maradnia az egyetlen magyar napilaptól. Az az érvelés, hogy máshol sem szokás, hogy a szerkesztőség válassza meg a főszerkesztőt, akkor állná meg a helyét, ha a lap kiadója egy pártoktól teljesen független szervezet lenne. Ezért tehát szolidárisnak kell lennünk a Magyar Szó munkatársaival, hangsúlyozva, hogy független és kritikus – egyszerűbb néven normális – média nélkül nem létezhet egy egészséges közösség. Ezért nekünk sem mindegy, mi történik a Vajdaságban. Már csak azért sem, mert sok tekintetben a Vajdaság veszélyesen közel van. 




2016. július 19., kedd

A Vajdasági Magyar zSarnokság


A VMagyar Szó pártlap históriája

Keserű és fanyar, hogy egyesek most eszmélnek fel politikai Csipkerózsika álmukból, ez az ébredés fájdalmasra és szánalmasra sikeredett, főként, hogy egybeforr és kiforr a zsarnokság a demokrácia palástjába burkolva a déli-végeken. A végtermék meg lett alkotva, sokan bábáskodtak fölötte, kicsit Frankestein-re hasonlító torzszülött, most mondjam, hogy kicsit sárga, kicsit, ízetlen de a miénk!

A szerbiai választások az itt élő magyar picinység önleszámolásától zajos. Újfent hangoztatott retorika alapján, a szabadkai székhelyű szerbiai magyar párt ledózeról minden általa nem elfogadott szervezetet, lehet az politikai, civil és sima polgári megmozdulás. Keresem a programokban,alapszabályzatban, hogy e tevékenység lett e felkínálva az itteni magyarságnak, de sehogyan sem találom. A “leszámolás” szó sehol nem kerül elő. Az sem kerül elő, hogy a másképpen gondolkodót el kell tiporni, el kell lehetetleníteni és ebek harmincadjára juttatni . Olyanokat írnak, hogy ”nem vonható felelősségre”, “képviselhetik és védhetik saját álláspontjukat ”...

A stratégiák visszacsapódtak, éppen most a média stratégia csattant jó nagyot és alkotója ellenfordult, jó nagy felfordulást okozva. Az expanzív médiahaditerv dübörög, tarol, gyötör és romba-dönt, valójában ez is a célja! A vajdasági magyar médiastratégia…a kalitka, az csak kalitka, ha aranyból van is! Idézve: “A médiastratégia megszövegezői onnan kezdték a téma kidolgozását, hogy az anyanyelven történő tájékoztatás kulcsfontosságú az itt élő magyarság számára (s ha ezt még megtoldjuk azzal, hogy a sajtószabadság – alapjában véve – egyetemes érték és alapvető emberi jog), akkor felvetődik a kérdés: milyen perspektívát kínálunk fel azoknak a régióknak, amelyek az elmúlt években helyi jellegű tájékoztatás nélkül maradtak. Mert megszűntek a helyi lapok, mert elhallgattak a helyi rádiók és televíziók. Márpedig, ha ezen állítás megfelel a valóságnak, akkor a tájékoztatás nélkül maradt lakosságnak éppen az az elemi/alkotmányos joga sérült, amely szerint őt az még ebben a zűrzavaros Szerbiában is megilleti.“ Egyszerűvé vált a válasz : a vajdasági magyarságot nem illeti meg semmilyen objektív tájékoztatás, semmilyen perspektíva nem létezik a régióknak. A szórvány egyre nagyobbodása végett, ez már nem is indokolt (már csak a Tisza-mente bácskai oldala tömbmagyarság)?

Azon kaptam magam, hogy “ha nem tetszik ellehet innen menni” politikai retorika pufogtatói itt is megjelentek, valójában, ha nem hajtjátok le a fejeteket és nyelitek be a blődségeket és nem tűritek meg a rátok ültetett politikai komisszárokat*, akkor el fognak benneteket üldözni demokratikus módszerekkel, -kirúgnak a munkahelyedről, elüldöznek az utcádból, pereket akasztanak a nyakadba és a végén rád-küldik a végrehajtót meg kiátkoznak a tömjénfüstös bort iszik vizet prédikátorral!

Mit fogsz tenni? 

Azt amit az utolsó választáson hiányzó magyar tett, állítólag 15.000 majd 10.000 re módosított, -ő nagysága szerint, akinek a nevét nem ejtsük ki (szerintem sokkal több, olyan ötszörös szorzó), vándorbotot tett a hátára otthagyta közösségét! Miért is maradt volna, hogy anyaországi pénzekből is hátáról a bőrt nyúzzák le, úgy magyarosan egy picinyke csípős paprikával fűszerezve? Nyugati munkáért keleti bér!A másik mennyei kisebbség meg szociális segélyként háromszor annyit gombol le, mint a szegény szerencsétlen dolgos, becsületes kétkezik munkás, aki neki is a javakat teremti elő! Örülj magyar a munka a tiéd a béred meg azokat illeti akiknek a nevét nem ejtjük ki! Érdekes a gazdasági stratégia ez, az anyaország minél több pénzt pumpál ide be az itt maradás érdekében, annál gyorsabban települ ki az itteni magyarság. Valójában e gazdasági serkentő, itthon maradó támogatás nem jut el a lobbizás alanyául szolgáló szegény magyarhoz és ismét a “régi motorosok” tömték meg a pénzes-zacskócskájukat. A határ a tizenkét csillagos európai ég, utána meg félholdas lesz az, mint Józsi bácsi elkonfiskált vagyona, amit bottal ütöttek, meg bajusszal szaggattak...

Ma már értem, hogy a szerb radikálisok miért támogatták a magyar vajda megválasztását a Szerb Vajdaságban, ennyi magyar elüldözése nekik még fegyverrel sem sikeredett!

Nagyon arra húz a történet, hogy anyaországunk szépen át lett ejtve, no majd egyszer csak feleszmél és elkezd vizsgálódni, hogy a gazdag vajdasági kiváltságosok mire költötték a szegények pénzét. Nem most lesz az nem kell megijedni, hanem úgy ötven év múlva...

Nevezetesen a legújabb felhördülést picinységi táborunkban az okozta, hogy a szabadkai székhelyű szerbiai magyar párt fiókintézete, -alsóháza, a Magyar előjelű Nemzetinek becézett tanácsa teljesen gátlásmentesen rátenyerelt a Magyar Szó-ra és a Hét Nap-ra, kettő utolsó kvázi közszolgálati, függetlennek sem mondható médiára, senki véleményét ki nem kérve önállóan a politika fog jogi úton is ezentúl dönteni az összes újságíró és főszerkesztők sorsáról! No nem is diktatúra ez, mivel az elvtársak döntik el azt is, hogy az mi az, nos ez ezek szerint nem az! A cécó lényege a lázadó újságírók újabb megregulázása, ill. a szabad levadászási préda biztosítása a szeptemberi új főszerkesztők és szerkesztőségek kinevezése előtt.


A szerbnyelven latin írásmódban íródott iromány,
alkotmány szerint cirill írásmódban kell ilyen irományokat gyártani, nos egy formai hiba...
A másik formai hiba "Ekres Rozalija" aláíró, az valószínűleg Ökrész Rozália,
viszont a szerb írásmódban először íródik a "keresztnév"...

A csisztkát** szenvedők: a hetente háromszor dialízisre járó Horváth Zsolt-Tádé, a Budapesten élő Mihájlovits Klára, a tízéves gyereket Szabadkán nevelő Vígi házaspár, az irodalmár Szögi Csaba, a korábbi főszerkesztő-helyettes Bajtai Kornél, a tördelő Kószó Attila és a Magyar Szón belüli visszaélések gyanúja miatt belső feljelentést tett Szikora Csaba. A határozat lényege, hogy a Magyar Szó „lázadóit” áthelyezik az Újvidéki szerkesztőségbe, így naponta utazniuk kell „új” munkahelyükre a XXI.  században, amikor a technika vívmányainak köszönhetőleg a hódicsi légöblítéses pottyantóból is el lehet küldeni a helyszíni riportot, hogy mily magyarosa mulatott a falu, abból az alkalomból, hogy visszajött az asszony meg az anyós…




A világhálón elindult egy akció: „Én is Tádé vagyok!” c. ami empátiát váltott ki az emberekben és elindult az a folyamat, amit a politikusok számonkérésének neveznek, ha már a demokrácia bohózatát adják a szabadkai színházban is. Sokan most eszméltek fel, hogy mi is történik! Kényszerpályára került a Magyar Szó vezérkara a farkasveremben és időt szeretne nyerni, így újfent közleményt adott ki:


KÖZLEMÉNY

A Magyar Szó szerkesztőbizottságának 2016. május 24-ei döntése értelmében 9 dolgozónknak kínáltuk fel 2016. július 13-án az újvidéki munkavégzés lehetőségét az átszervezés keretében, mások mellett Horváth Zsolt zentai újságírónak is.Horváth Zsolt 2016. július 17-én (vasárnap), d.u fél 6-kor tájékoztatott elektronikus úton engem egészségi állapotáról, amikor közölte, hogy heti három alkalommal dialízisre szorul.
A mai napon, amikor a topolyai, zentai, szabadkai munkatársakkal is találkoztunk, a munkaszerződések kiosztásával kapcsolatban, egy személyes beszélgetésre kértem meg Horváth Zsoltot.
Az újságíróval és a ház jogászával egyetértésben azt a döntést hoztam, hogy az áthelyezési folyamatot esetében felfüggesztem, Horváth Zsoltot pedig az egészségi állapotát igazoló dokumentációk hivatalos megküldésére szólítottam fel.

Ökrész Rozália , a Magyar Szó Kft. igazgatója


No nem, ezt már nem vesszük be, itt szó sincs megértésről, itt konkrét politikai játszmákról van szó, amelyet, ha törik, ha szakad véghez fognak vinni. A zsarnokság alappillérét meg fogják erősíteni és a maradékot, avagy egyenlőre hátramaradt értelmiséget padlóra fogják szorítani, akik a családi vállalkozások útjában állnak, netán veszélyt jelentenek ezek számára, el lesznek távolítva, ez ennek az erőfitogtatásnak a lényege! A Non-Plus-Ultra, hogy magyar emberek üldözik el a magyarokat Szerbiából, ennél szebb bizánci politikusi húzást nem láttam még!

A Vajdasági Magyar zSarnokság minden-napunk része lett, mint a kenyerünk, rajtunk áll, hogy elfogadjuk vagy ellenállunk, igen az is a csendes ellenállás része, hogy elmegyünk innen, nem új a nap alatt ez a folyamat Szerbiában az albánok is így tették, csak ők tömegesen mentek el Koszovóról, addig mi egyenként megyünk el a Vajdaságból!

Addig is szavunkat emeljük föl azok mellet, akiket éppen el akarnak nevetséges , koholt vádakkal tiporni! Nem lehet magyarázat, hogy maréknyi szavazat ellenében porig lehet tiporni a másképpen gondolkodót, öltözködött, önmagát kifejezőt, szeretőnek nem tetszőt!

Milyen jövőt szánnak ezek nekünk?

Ugye, te is egy kicsit Tádé vagy!

Margit Zoltán



*Komiszár: politikai felettes, fegyveres egységhez rendelt pártképviselő az egykori SZU-ban. A komiszár a pártot képviselte a csapatnál, szava erősebb volt, mint egy tiszté.

**Csisztka: politikai leszámolás.





2016. július 4., hétfő

Intelem



Senki se higgye, hogy az elmúlt évtizedekben a vajdasági magyar sajtónak nem voltak sötét, szégyellnivaló korszakai. Vannak ki nem tárgyalt, meg nem gyónt, így aztán fel sem oldo(zo)tt bűnei. Sokszor és sokan árulták már el ezt a szakmát, és taposták meg tulajdon lábukkal az írott szónak a becsületét. Minden korszakban, minden szerkesztőségben akadtak ilyenek – törtető karrierépítők, szűkkeblű féltékenykedők, gátlástalan potyalesők, rejtélyes besúgók, csendes huncutok, gyáván meglapulók. Gyomorforgató és lélekmarcangoló módon sajnos nemcsak az őstehetségtelenek meg a leghitványabbak szoktak elaljasulni, gyakran megteszik ezt a legkiválóbbak is. Akik a sok melóval, verejtékkel szerzett jó nevüket félnek igaz ügyek mellé társítani, és inkább választják a meghunyászkodást, mert abból ritkábban támad baj, mint a forrófejű „kirohanásból”.

Nagyon úgy fest, most megint 

                                              BORÚS LETT A SAJTÓÉG FELETTÜNK


Ismét emberpróbáló idők jönnek erre a kétmaréknyi magyar újságírógárdára, amely még nem szaladt világgá, még itt van és igyekszik állni a sarat. Igaz, egyre reménytelenebbül: erkölcsi lezüllésben, anyagi értelemben kifosztottan, erejében meggyengülten, tekintélyében megtépázottan, politikai szempontból megosztottan.

Elkeseredetten néztük, hogy a választások utáni győzedelmes szerbiai hatalomnak az volt a legelső dolga, hogy „rendcsinálásba” kezdett a tájékoztatási eszközeink háza táján. Rögtön a legfontosabb helyen, a közszolgálati médiumban, az RTV-ben indította be a nagytakarítást: szerkesztőket cserélt le, újságírókat menesztett – a szapora tisztogatás pedig előrevetíti, milyen események várhatók a vajdasági magyar sajtóházakban is. A héten egy magyar fej már a porba hullott, de alighanem ez még csak a kezdet.

Mert máris újabb disznóságra készül a Magyar Nemzeti Tanács. Csütörtöki ülésén fogja szentesíteni az új kreálmányát, amely szerint ezentúl majd úgy történik az általa alapított tájékoztatási eszközökben a főszerkesztők kinevezése, hogy nem kérik ki a dolgozók véleményét, hanem szó nélkül el kell fogadniuk azokat a személyeket, akiket a párt fentről a nyakukba ültet. Múlt heti ülésén már tárgyalt erről az MNT tájékoztatási bizottsága, de úgy, hogy nem volt benne köszönet: a csattogó pártos szavazógépezet legyűrte azt a néhány ellenvoksot meg a hallgatólagos véleménynyilvánítást, így az indítványt elfogadták. Főszerkesztőcserekor a szerkesztőségek ajánlását, javaslatát még a szocializmus esztendeiben is meghallgatták – már csak a látszat kedvéért is. De ha mégsem, akkor is volt valamilyen orvoslat, beindulhatott a tiltakozás, a munkabeszüntetés. Elég csak felidézni a 7 Nap 26 évvel ezelőtti emlékezetes esetét Savović (Kőváry) Margitpártasszonnyal.

SZENT PÉTERBŐL EGY ELÉG…

A Magyar Szóból a héten elbocsátott Kókai Péter ügyesen meglovagolta a vajdmagy sajtó nagyobbacska hullámait. Egy vidéki szerkesztőség tagjaként, a sportrovat munkatársaként odáig vitte, hogy kinevezték főszerkesztőnek. Mandátumának lejárta után is a lapnál maradt, „értelemszerűen” nem ment vissza a sportosokhoz, hanem kinézett magának egy jól fizető feladatkört és a pénz közelében posztolt. Időközben a Magyar Nemzeti Tanács is szemet vetett a szóra hajló kádergyerekre és tájékoztatási ügyekkel megbízott tanácsost faragott belőle. Most a végén, szinte az utolsó pillanatig szorgalmasan kétkulacsoskodott, cifrázta a csárdást: kicsit Újvidéknek is, kicsit Szabadkának is, kicsit a saját lapjának, kicsit a Pannon RTV-nek.

Felemelkedése és tündöklése pont egybeesik egyeduralmú pártunk látványos lezüllésének dicstelen időszakával. Épp akkor csücsülhetett a főszerkesztői fotelba, amikor a VMSZ átvette a totális ellenőrzést és a vasmarokkal történő irányítást az újvidéki magyar sajtóházban. A vállalat élére akkor egy másik vidékit, a szabadkai Mihók Rudolfot állították, aki aztán gátlástalanul végre is hajtotta kenyéradó gazdái minden parancsát. (Az ügy igazi pikantériája: Mihók a Magyar Szó szabadkai szerkesztőségében dolgozott és igen jó újságíró volt – jobb, mint Kókai.) Nem hiába nevezték a háta mögött „őrült embernek”, az elrendelt átszervezés/ésszerűsítés szent szellemében úgy távolított el régi forumosokat, hogy közben a szeme sem rebbent. Olyan szakemberek, mesteremberek is (betűszedők, nyomdászok, lapterjesztők, újságírók) kaptak fölmondást, akik sok-sok évet lehúztak a vállalatban.

Mihók azt is megte(he)tte, hogy a korábbi főszerkesztőt, Juhász Marjanov Erzsébetet szó szerint kitiltotta a Forum-házból, be se tehette a lábát az épületbe. De a korábbi igazgató is sokat tudna mesélni a pártfunkcionáriusokkal vívott küzdelméről, vagy a most éppen rádióbemondó Csík Nagy Ferenc, aki népszerű rovatot vezetett, de neki is ott kellett hagynia a lapot. Többen évekig pereskedtek a céggel az igazságtalan elbocsátások miatt. Volt, akinek a reménytelen küzdelem kikezdte az egészségét, és bele is halt.

Akkoriban Mihók meg Kókai élet-halál urai voltak. Csoda-e, ha mindketten csúfosan végezték?! Mihókot pont öt évvel ezelőtt menesztették, ugyanazok, akik igazgató-üzletembert csináltak belőle: végrehajtotta a tisztogatást, utána őt is eltakarították.
Sokszor beigazolódott az elmúlt években, hogy még a mocskos hatalom sem szereti és hosszú távon nem is tűri meg az árulókat. „Ha nyakát törted a kollégáidnak, ha elárultad a sorstársaidat, el fogsz árulni engem is” logika alapján. Elbocsátóik most akár elő is szedhetnék és a nyilvánosság elé tárhatnak, hogy az idő tájt mennyibe is került a cégnek ez a két drága ember. (Mihókot szolgálati kocsi furikázta mindennap Szabadkáról Újvidékre. Lehet, hogy Kókait is Zentáról?!) Nem mellesleg: kötelességük lenne a beszámoló, nekünk meg jogunk lenne tudni, miként költötték a közpénzeket. Akkor, amikor magyar hatalom parancsára magyar emberek az egész újvidéki magyar sajtóházat szétverték – melyben addig jól megfért egymás mellett, egyetlen emeleten a Jó Pajtás, a Képes Ifjúság, az Új-Symposion, a Híd és a Családi Kör szerkesztősége.

Ezt az időszakot mindmáig sűrű homály fedi, nem igazán akadt még újságírói vállalkozás arra, hogy az akkori eseményeket feltárja. (Márpedig ezt jó régen megtanultuk: nem lehet az igazságot olyan mélyen eltemetni, hogy ne lehessen kiásni.) A legújabb csúcsmosópor sem távolíthatja el a flekket, sötét foltként továbbra is ott éktelenkedik a VMSZ agyonillatosított szennyesén. És kell, hogy valakiknek irritálja, égesse a bocskortalp vastagságú bőrét.

A LEHALKÍTOTT RÁDIÓ

A Vajdasági Rádió és Televízió (RTV) be fogja bizonyítani, hogy a médiaházban történt leváltások nem mennek majd a program rovására, jelentette ki Klemm József, az RTV igazgatóhelyettese. Klemm szavai szerint a tartományi közszolgálati médiaház megőrzi majd a program minden pozitív vonását, s kizárólag a közérdeket meg a nyilvánosságnak az információkhoz való jogát tartja majd szem előtt. „Nem lesznek sem tiltott témák, sem tiltólistás személyek!” – idézte tőle a Vajdaság Ma portál pár nappal ezelőtt.

Akkor szoktak ilyet sietve kijelenteni, amikor épp az ellenkezője az igaz. Az ő fennhatósága alá tartozó Újvidéki Rádió műsoraiban a választások előtt (komolyabb formában) meg sem merték kérdezni a hallgatóktól, hogy milyennek ítélik meg a magyar pártjaink erőviszonyát, melyikre adnák a voksukat, milyen eredményre számítanak. Holott ez kellett volna, hogy legyen az egyik vezértéma a napi műsorokban. Ehelyett éppen a kampány kellős közepén olyan döntést hoztak, hogy a politikai tartalmú hallgatói hozzászólásokat nem olvassák be, nyilvánvalóan azért, hogy ne hangozhassanak el merész bírálatok egyeduralmi pártunk/párvezetésünk számlájára. (Mert esetleg megsértődnek.)
Az egyik legjobb műsorukban, a szombat déli Objektívben rendszerint kitűnő helyzetértékelést adnak a hazai belpolitikai eseményekről az idősebb kollégák (elismerés érte), viszont csak a szerbiai állapotokat vesézik ki figyelemreméltó alapossággal, a saját vajdasági magyar dolgainkhoz viszont csak nagyon ritkán nyúlnak, s akkor is csak szégyenlősen, szőrmentén érintve. Nyilvánvaló, hogy ez nem lehet a puszta véletlen műve. Márpedig a még megmaradt hallgatóságot leginkább a közélet vajdasági magyar témái foglalkoztatják. (Az egyetlen erős közszolgálati adónk esetében még annak felülvizsgálata is megérne egy misét, hogy ilyenkor, uborkaszezon idején bölcs, felelősségteljes dolog-e a fele voda, fele víz-féle nyári műsorsémát alkalmazni. Miközben váltig azt hangoztatjuk, hogy az igényes tájékoztatás egyben küldetés is.)

Csütörtökön, az MNT ülésén ismét

SOR KERÜL A SZÍNVALLÁSRA

Ne engedjük, hogy a piszkos politika megint embertelenül viselkedjen, hogy újra elbánjon ezzel az agyongyötört, megnyomorított szakmával! Ne hagyjuk, hogy azok, akik szabják a gatyánkat, alacsonyra szabják számunkra a plafont is, mert az kizárólag csak nekünk nem fog megfelelni, mert sűrűn, minden egyes felegyenesedéskor bele fogjuk koppantani a kobakunkat! Tiltakozzunk, mondjunk nemet a behódolásra, elvégre van élet a VMSZ-en kívül is! Oly sok ember élte le az életét úgy, hogy soha nem esküdött hűséget semmilyen pártnak, nem udvarolt politikusnak, nem nyalt segget, csak tette a dolgát csendben, a maga módján: ha igazságtalanságot látott, nem fordította félre a fejét. 
 
Voltak méltó, nagy elődeink, óriásai a mesterségnek, akikről nem szabad megfeledkeznünk, akik küzdöttek azért, hogy szabad legyen a szólás és a szólás után is legyen szabadság. A felelősségünk nagy, ne hozzunk szégyent rájuk.

Szabó Angéla



Fear Of The Dark...


Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin