Uram, ki nem bíborból csak pusztából jöttél,
hogy lelked saruját megoldva
sugározz fényt, ha galád a gáncs,
gyolcsinged palástját pajzsként terítsd ránk
és oldd fel az alázottat és bántóját egyaránt!
Adj Uram megbocsátó elmét, tiszta lelket,
és érintsd meg szívemet, hogy igazságos legyek
akkor is, ha tapos hamis ármánykodás.
Tudjam elfogadni, hogy a megbocsátás
egyetlen záloga, a rám terjesztett áldás.
Mert a kicsi nem nagy, a fehér nem fekete,
az Igazság lényegét is elfojtja, ha szürke,
hisz hamis homályt karcol az indulat ereje.
Segíts Uram, hogy láttassék a kristálytiszta való
S ne marja lelkemet az igaztalan szó.
Tiszasziget közel 20 km-es határszakaszára ez-idáig nem nehezedett oly jelentős migrációs nyomás mint a a Tisza folyó túloldalán található településekre. A kiépítendő határkerítés híre azonban településünkön is érezteti hatását. Csatolt képeken jól láthatóak a menekültek által elhagyott szemétkupacok a szigeti határban.
Tisztelt Tiszaszigetiek kérem, hogy ha Önök is találkoznak hasonló jelenséggel jelezni szíveskedjenek a Polgármesteri Hivatalban. Az elhagyott ruhákhoz, tárgyakhoz a fertőzésveszély miatt ne nyúljanak. Kérem Önöket továbbá, hogy együtt segítsük a határvédelmet.
Várhatóan a következő napokban tovább nő a településünkre érkező menekültek száma, mely fokozott együttműködést kíván a lakosság és a határőrizeti szervek között.
Település vezetőként előre is köszönöm megértésüket és önkéntes munkájukat!
Nevergreen became the most popular hungarian gothic-doom band.
Szép nyári est a Tisza parton, teli hold, érdekes fazonok, figurák sziluettjei tűnnek el, majd kisvártatva jelennek meg a fényben…
Ismét egy fesztivál és a híressé vált Magyarkanizsán, amely próbál kulturális végvárként helyt állni az időknek és az újabbnál újabb izmusoknak…
A Tisza menti városka mindennapjait a déli menekült áradat zavarja meg a különjáratos buszok sokaságával, kiknek az úti céljuk az Európai Unió gazdagabb nyugati fele. Egy részük a város parkjában, mások a Tisza melletti erdősávban várják az estét és irány a zöld határ…
Kik ők és hova tartanak, csak kegyes Uruk tudhatja, teli hold van a ramadán elmúlt…
A fiatalok a Tisza parton lévő rekreációs központ felé veszik útjukat, csoportosan nagy hanggal és némi szíverősítővel a hónuk alatt, megszokottnál sokkal több rendőr, rohamrendőr vigyáz a biztonságra, ilyen időket élünk lassan hozzá kell ismét szokni a látszat békéhez, mert újra nyergeli lovát a barbár, zászlaján éhes bálvány…,de a végső harcunk vár!
Minimalizált hangtechnika ellenére is jó hangulat kerekedett a NevergreeN magyarkanizsai koncertjén, egymás után jöttek az ismert dallamok és riffek és az átdolgozások: Szerelmed vágya vér, Új sötét kor, Ködtenger mélyén, O Fortuna, Most és mindörökké, Fehér orosz, Frozen, Ámok és az utolsóként felcsendülő Furor Christiani talán üzenetként szolgált a megmaradt omladozó keresztény világ felé…
Hitét vesztette e világ egy része, de talán helyreáll a kibillentett egyensúly, egyszer mindenképpen.
Bob Macurával elbeszélgettem a jelen helyzetről, meglátásairól és picinykét a ködös jövőnkről.
Bob:-Az együttes stabilan és kitartóan hajóz a média által árnyékos oldalon, az igények megváltoztak sok a gagyi, így a rock és metál műfaj háttérbe szorult, viszont a közösségi háló és a zenei megosztók új lehetőséget adnak, így a NevergreeN főként média stratégiáját is erre az irányba terelte.
-Szeretem a koncerteket, a NevergreeN nagyszínpados produkció, így minden megnyilvánulás e irányba kell, hogy haladjon, viszont szeretek zenélni és a szabad időmben kisebb klubokban is szoktam játszani. Tudod apám „fehér cigányként” szokott cikizni velem, nos azért elfogadta, hogy ez az életformám és az életvitelem, ez nélkül üres és sivár lenne életem!
-Érdekes projektet tervezek, de még Miklóst meg kell, hogy győzzem, mivel neki a tervezetről más véleménye van, nos, egyelőre maradjon titok, annyit elárulhatók, ha minden jól megy az idén valami meg fog jelenni, ami nem megszokott, várjátok! :)
Matláry Miklóst a fesztiválokról faggattam:
Miklós: -Jók a fesztiválok, kapocs a zenekar és a rajongók között. Szépen fogadnak bennünket, picit a góthikus-doomos irányzat nehezebben elfogadható műfaj, de az idő megmutatta, hogy újra és újra lemezt készítünk, színpadra állunk.
-A következő fesztiválokon játszunk a nyáron: Rockmaratonon Dunaújvárosban 2015.07.16-án, Pecica MotoRock lesz a következő állomás – Pécska/Erdély 2015.07.17-én, ezt követően irány a Balaton és a Rock Part – Balatonszemesen 2015.08.07-én és a terv szerint Sm@rt Day’s Szatmárnémetin Erdélyben 2015.08.08-án lát bennünket nagyérdemű közönségünk!
-Itt a Vajdaságban a fiatalabb generációk hallgatnak, követnek bennünket, amíg érdekes Magyarországon az idősebb generációk is követik zenei pályafutásunkat, ez talán a magyarországi jelenlétünk a kiadónk Metal Hammer által és jóvoltából alakult így.
-Az üzenetünk, hogy a keresztény világ veszélybe került, de nem végveszélybe! Sok a hitevesztett ember. Erőt és hitet kell adnunk egymásnak és a zene talán az az eszköz amely eljuthat az angyalok nyelvén mindenkihez, ma este kereszt volt Magyarkanizsán az égen! Hallgasátok a NevergreeN-t, megtaláltok bennünket a Facebook-on: https://www.facebook.com/nevergreen.hu letölthető hanganyagok vannak az
Nevergreen became the most popular hungarian gothic-doom band.
Szép nyári est a Tisza parton, teli hold, érdekes fazonok, figurák sziluettjei tűnnek el, majd kisvártatva jelennek meg a fényben…
Ismét egy fesztivál és a híressé vált Magyarkanizsán, amely próbál kulturális végvárként helyt állni az időknek és az újabbnál újabb izmusoknak…
A Tisza menti városka mindennapjait a déli menekült áradat zavarja meg a különjáratos buszok sokaságával, kiknek az úti céljuk az Európai Unió gazdagabb nyugati fele. Egy részük a város parkjában, mások a Tisza melletti erdősávban várják az estét és irány a zöld határ…
Kik ők és hova tartanak, csak kegyes Uruk tudhatja, teli hold van a ramadán elmúlt…
A fiatalok a Tisza parton lévő rekreációs központ felé veszik útjukat, csoportosan nagy hanggal és némi szíverősítővel a hónuk alatt, megszokottnál sokkal több rendőr, rohamrendőr vigyáz a biztonságra, ilyen időket élünk lassan hozzá kell ismét szokni a látszat békéhez, mert újra nyergeli lovát a barbár, zászlaján éhes bálvány…,de a végső harcunk vár!
Minimalizált hangtechnika ellenére is jó hangulat kerekedett a NevergreeN magyarkanizsai koncertjén, egymás után jöttek az ismert dallamok és riffek és az átdolgozások: Szerelmed vágya vér, Új sötét kor, Ködtenger mélyén, O Fortuna, Most és mindörökké, Fehér orosz, Frozen, Ámok és az utolsóként felcsendülő Furor Christiani talán üzenetként szolgált a megmaradt omladozó keresztény világ felé…
Hitét vesztette e világ egy része, de talán helyreáll a kibillentett egyensúly, egyszer mindenképpen.
Bob Macurával elbeszélgettem a jelen helyzetről, meglátásairól és picinykét a ködös jövőnkről.
Bob:-Az együttes stabilan és kitartóan hajóz a média által árnyékos oldalon, az igények megváltoztak sok a gagyi, így a rock és metál műfaj háttérbe szorult, viszont a közösségi háló és a zenei megosztók új lehetőséget adnak, így a NevergreeN főként média stratégiáját is erre az irányba terelte.
-Szeretem a koncerteket, a NevergreeN nagyszínpados produkció, így minden megnyilvánulás e irányba kell, hogy haladjon, viszont szeretek zenélni és a szabad időmben kisebb klubokban is szoktam játszani. Tudod apám „fehér cigányként” szokott cikizni velem, nos azért elfogadta, hogy ez az életformám és az életvitelem, ez nélkül üres és sivár lenne életem!
-Érdekes projektet tervezek, de még Miklóst meg kell, hogy győzzem, mivel neki a tervezetről más véleménye van, nos, egyelőre maradjon titok, annyit elárulhatók, ha minden jól megy az idén valami meg fog jelenni, ami nem megszokott, várjátok! :)
Matláry Miklóst a fesztiválokról faggattam:
Miklós: -Jók a fesztiválok, kapocs a zenekar és a rajongók között. Szépen fogadnak bennünket, picit a góthikus-doomos irányzat nehezebben elfogadható műfaj, de az idő megmutatta, hogy újra és újra lemezt készítünk, színpadra állunk.
-A következő fesztiválokon játszunk a nyáron: Rockmaratonon Dunaújvárosban 2015.07.16-án, Pecica MotoRock lesz a következő állomás – Pécska/Erdély 2015.07.17-én, ezt követően irány a Balaton és a Rock Part – Balatonszemesen 2015.08.07-én és a terv szerint Sm@rt Day’s Szatmárnémetin Erdélyben 2015.08.08-án lát bennünket nagyérdemű közönségünk!
-Itt a Vajdaságban a fiatalabb generációk hallgatnak, követnek bennünket, amíg érdekes Magyarországon az idősebb generációk is követik zenei pályafutásunkat, ez talán a magyarországi jelenlétünk a kiadónk Metal Hammer által és jóvoltából alakult így.
-Az üzenetünk, hogy a keresztény világ veszélybe került, de nem végveszélybe! Sok a hitevesztett ember. Erőt és hitet kell adnunk egymásnak és a zene talán az az eszköz amely eljuthat az angyalok nyelvén mindenkihez, ma este kereszt volt Magyarkanizsán az égen! Hallgasátok a NevergreeN-t, megtaláltok bennünket a Facebook-on: https://www.facebook.com/nevergreen.hu letölthető hanganyagok vannak az
A Magyar Patrióták Közössége felelős civil szervezetként feladatának tekinti, hogy a legjelentősebb kulturális és társadalmi kérdésekben állást foglaljon. Ennek jegyében szólalunk meg most is, amikor hosszú évszázadok óta nem látott népvándorlás indult meg az európai kontinens – és a Kárpát-medence – irányába.
A magyarság a tatárjárás óta mérhetetlen áldozatot hozott a Keresztény Európa fennmaradásáért. A tatár-, majd a törökdúlás következtében etnikai területeinknek bő egyharmadát elveszítettük, és a betelepítések révén országunk soknemzetiségűvé vált. Az évszázadokon át türelmes magyar állampolitika ellenére, a Habsburg császárság megosztó taktikája miatt a hazai nemzetiségek szembefordultak az egységes Magyarországgal, ami döntőnek bizonyult az ország feldarabolásában és Trianon máig ható következményeiben. Ezért a magyarság nem óhajtja a világpolitikai erők által mesterségesen kikényszerített népvándorlás semmilyen hátrányos következményét viselni.
A Szerbia felől egyre növekvő bevándorlási nyomás nemzetünk egységét, keresztény kultúránkat létében fenyegeti. Egyetértünk a kormány bejelentett intézkedéseivel, így a gazdasági bevándorlás elutasításával és a tömeges migrációval érintett államhatárok hatékony lezárásával. A magyar társadalomnak ugyanis éppen elég megoldásra váró problémája van, ami jelentős részben annak tudható be, hogy a rendszerváltás után nyugati „szirénhangokra” hallgatva hozzájárultunk nemzetgazdaságunk leépítéséhez.
Határozottan ragaszkodunk ahhoz a Teremtés logikája mentén, hogy az emberiség sokszínűségének alapját jelentő nemzeti karakter megőrzése csak a szülőföldön biztosított. Ezzel összefügg, hogy a világot sújtó társadalmi problémákat kizárólag helyben lehet megoldani. A hamis tolerancia jegyében hangoztatott „multikulturalizmus” a tulajdonságok nélküli emberek ál-civilizációja, valójában civilizációs útvesztő. Nem kívánjuk, hogy a magyarság ebbe a zsákutcába betévedjen.
Az életük biztonságát okkal féltő, kultúránktól nem idegen keresztény üldözöttek számára ugyanakkor menedéket fogunk nyújtani, alkotmányos kötelezettségeinknek megfelelően.
Különösebb kommentárt nem fűznék a történethez, mert aki követi a "mutyi" témát az már olvasott eleget erről. Kártyás zsargonnal minden benne van, amit le és ki lehet játszani van itt cinkelés, lausolás, zárt lap meg egy jó nagy adag blöff...
A fájdalmas igazság, hogy a vajdasági magyar ebben a történetben rövid ideig lehet olcsó rabszolga, majd e befektetés is a Szerb államot fogja gazdagítani, ahogyan a Milosevityi korszak alatt kiépített vállalkozások élvezték és élvezik majd a támogatásokat, mert nekik munkahelyteremtő tehetségük van, ismerik a beszerzőket és tudják a politikusok folyószámláját valahogyan megközelíteni....
Utolsó fázisba került a vajdasági magyarok ellehetetlenítése, így még egy utolsó bőrt is le lehet rólunk fejteni, mert e népséget csak a pénz érdekli.
A jövő, igen, itt vannak az afrikai menekültek, majd azok beköltöznek házainkba és elhelyezkednek majd a támogatott vállalkozásokban és termelik újra a profitot és lesz majd magyarázat, hogy lusta, tudatlan, pofátlan vajdasági magyar nem akarja a jót, hanem elmegy a nagyvilágba és mindenféle szemét munkát elvállal csak ne maradjon itthon!
Nos, a tisztelt társaság meg majd egy idő után szembesül a törzsi szokásokkal és a végén jön majd, no nem a fekete péntek, hanem a lefejezés...
Addig is lehet ködösíteni a politikai kártyajátszmákban, lehet cinkelni, lausolni, zárt-lapozni meg jó nagyot blöffölni!
Egy a baj hadvezérem elfogyott a katonád, csak te nem látod be, tudom győztes leszel és én gratulálni fogok neked a pirruszi győzelmedért!
A videók magukért beszélnek....
Margit Zoltán
A VMSZ gazdaságfejlesztési programjáról - Varga László parlamenti képviselő:
-A gazdaságfejlesztési program volt a VMSZ 2014. évi parlamenti választási kampányának egyik olyan újszerű eleme, amely a 6 parlamenti mandátumot eredményezte.
A tisztújító közgyűlés utáni napon kirobbant botrány súlyosan megtépázta a VMSZ tekintélyét. És szervezeten belül is számos kérdést vetett fel. Mindenekelőtt azt, hogy a VMSZ Elnöksége sohasem látta, sem a Terület- és Gazdaságfejlesztési Stratégia végleges verzióját, sem az ominózus táblázatot is tartalmazó Akciótervet.
-Számomra hitelességi kérdés az, hogy csak a választási kampányban számítunk a magyar közösség tagjaira vagy a mindennapi életben is. Azok a kisvállalkozók közül, akinél én jártam a 2014-es választási kampányban, népszerűsítendő a gazdaságfejlesztési programot, egyetlenegy sem található a táblázatban. Pedig azok kivétel nélkül olyan kis családi vállalkozások voltak, amelyek tulajdonosai itt tervezik saját és családjuk a jövőjét.
*cinkelés =a kártyalapok titkos megjelölése, melynek segítségével a jeleket ismerő jelentős előnyt élvez társaival szemben. Cinkelt lap, azaz jelzett lap.
**lausolás =jó lappal passzolni nagyobb nyeremény reményében.
***zárt lap =az asztalra képével lefelé fordított kártya.
****blöff = megtévesztés; egyes szerencsejátékokban az a megengedett taktika, amikor a játékos - bár lapkombinációja nem különösebben értékes - licitálásával el akarja ijeszteni ellenfeleit a további versengéstől, és így elnyerni az addig beadott téteket.
Észak felé indulva az út szélén egy fura szerzetre lettem figyelmes. Egy utazóra, úgy gyalogosan menetelt az út szélén bizakodó mosollyal az arcán. Mosolyog, mert a mosoly erre idegenné kezd válni, mert itt az ember búskomor, bizalmatlan, reménytelen...
A mosolygós ember hátizsákkal a hátán Dél-Korea zászlajával az oldalán indult neki, hogy megnézze milyen is az a európai lét és a benne élő nemzetek sokasága. Pusztán kíváncsiság vitte rá, hogy ötvenévesen nekivágjon a közel 5000 kilométer hosszú egy évig tartó útnak.
Hit és remény, milyen erős tud lenni, ha az embernek van célja és azt meg akarja valósítani. Megálltam gépjárművemmel, mert mosolygós gyalogost nem lát itt az ember mindennap, itt a gyalogos főként bosszankodva megy, mert lekéste járatát, ellopták bringáját...
Felismertem, mert a közösségi háló már jelezte, hogy egy koreai itt gyalogosan közlekedik. Odamentem hozzá és a kommunikáció az olyan öt nyelven és a mutogatásban valósult meg.
-Kérdeztem tőle ő az a koreai, aki gyalogol? (tenyéren kettő új sétál)
-Igen (yes), majd szerb nyelven válaszolt: Južna Koreja! (dеlelő nap felé mutat-tehát Dél Korea)
-Hogy hívnak? (mutató ujj felé)
-Ő magára mutat (name): Heonjun Lee (mosoly az fontos)
Tört angolsággal, koreaiul és az okos-telefonja segítségével elmondta a következőket:
- Repülővel Dél-Koreából érkezett a törökországi Isztambulba, ahol nekifogott a közel egy évig tartó 5000 kilométeres utazásnak, amelynek végcélja Santiago de Compostela Spanyolországban, égre mutatott új, majd Google Map Isztambul és kettő sétáló ujj a tenyéren Magyarország határáig, onnan Spanyolország felé.
-Valami céllal utazol? (kettő egymás felé mutató tenyér)
-Nekem nincs egy meghatározott célom vagy küldetésem (kettő mutató ujj keresztebe), csak szeretek utazni, emberekkel találkozni, kultúrákkal, nemzetekkel. (mosoly ismét fontos)
-Rámutattam a zsákra (kettő ökölbe szorított kéz mellkasnak szegezve és le föl emelve)
-Zsák 25 kg, minden nap 25-30 kilométert tesz meg vele. (ötször öt ujj a zsáknak és ötször-hatszor öt ujj a távolságnak) No problem! (mosoly)
Hirtelen elkomolyodott, rámutatott a GPS navigációra, hogy a gyálai/tiszaszigeti határátkelőről visszafordították és kerülőt kell tennie a horgosi/röszkei határátkelő felé. (a tenyéren sétáló ujjak keresztbe lettek téve). Rám néz kérdően, hogy a törökkanizsai, magyarkanizsai, horgosi útvonal az tényleg jó e?
Mutatom neki, hogy igen, mert az nagy határátkelő (nemzetközi) nem kis-határátkelő, ahol csak a két szomszédos ország polgárai kelnek át (itt javíthatnának a GPS navigáció programozók, hogy ezt bejelöljék a térképeken, hogy a vándor ne körözzön hiába)
-Igen a mutogatás a nagy-határátkelő fejem felé emelt tenyér a pici meg hüvelyk és mutató ujjak egymásba érintkezve...igen és mosoly!
Csóválja a fejét és köröz az ujjával a régió felett.
Rám mutat, hogy én honnan pottyantam ide, a telefonján megmutattam neki Csókát és bólogat és tenyéren sétálnak az ujjacskák, onnan jött erre...
Kérdem tőle van e vize, ő bólintott és megmutatta, hogy igen és nem kell neki semmi.
Kötelező fényképezkedés teleszkopos digitális fényképezőgépével, majd búcsú, jó utat és szerencsét kívánva Spanyol-honig! (könyékben megtört kéz nyitott tenyérrel jobbra-balra mozgatva)
A visszapillantó tükörből figyeltem, hogy a pöttömnyi mosolygós ember lassan beleolvad a horizontba és töretlenül gyalogol a neki jelen pillanatban legfontosabb célja felé...
Percekkel ezelőtti a hír, hogy Magyarország lezárja 175 kilométeres szerbiai határszakaszát. Négy méter magas vaskerítést építenek, valami hasonlót, mint amit a spanyolnak számító afrikai városok is használnak, ugyanezen célra: megfékezni a területeikre ellenőrizetlenül érkező fekete bevándorlók hadát.
Régi mocsári hajósként nem lesz újdonság nekünk az ilyesmi. A kanizsaiak, horgosiak, királyhalmaiak vagy a Szabadka és Bajmok határában élő magyarság középkorú nemzedéke még élénken emlékszik a hajdani szocialista Magyarországnak a határsávban látott, tapasztalt praktikáira. Az őrtornyokra, a szöges drótra, a suttogva emlegetett aknazárra, meg a homoksávra, amin a vadnyulak csapása ugyanúgy látszott, mint a hívatlanul az országba érkezők lábnyomai.
Sokat vidultunk a legendán, amikor a kanizsai K. Józsi bácsit, mint öreg pecást, egy nem várt vihar a Tisza határzónájában ért, majd a déli orkán csónakostól átfújta „amoda”... A szegedi határrendészet töltött géppisztolyokkal vegzálta két napig, míg nagy nehezen hazaengedték, esőkabátban, sáros gumicsizmában, a régi horgosi átjárónál. Amannyi érdekes történet adódik a Röszke alatt folyton kapáló néniről, akinek gukker volt a nyakában, meg az első parkolónál álló, éveken keresztül két „szakemberrel” szerelt Ladáról, aminek sosem találták meg a baját, még úgy sem, hogy három műszakban nyírott frizurás alakok turkálták a motorházát, éber szemmel lesve a déli útvonalat… Kiismert trükkök tucatja szolgálta a borzasztó fontos szocialista állam modelljének a biztonságát.
Röhögtünk rajta.
Most nincs kedvem nevetni.
Nem mintha nem tartanám rendben lévőnek egy ország szuverén jogát a saját védelmére. Annak tartom. Ha szögesdrót a megoldás, akkor legyen szögesdrót. Még mindig jobb 175 kilométernyi tüskés kerítésre fordítani a magyar adófizetők pénzét, mint ugyanennyit havonta kiadni az Európába semmilyen körülmények között beilleszkedni nem kívánkozó siserehad eltartására. Vagy – kimondani is szörnyű – a majdani ilyen-olyan vallási fanatikusok által elkövetett merényletek következményeinek a fölszámolására, meg a fegyveres testületek folytonos készenlétének biztosítására. Mert ez sincs kizárva. Sőt!
Ebben az ördögi játszmában a lapok le lettek osztva, és a talont még csak a nagyok látják. Könnyű nekik. Mandzsettából játszanak, mindig online, és folyton csalnak.
Az jó, hogy Budapest legalább sejti a tét nagyságát. Nem blöfföl tovább: lép.
Ami nem jó – és itt jön a lényeg! – hogy Szerbia viszont már megint lépéshátrányba került. Hiába mondogatta, bizonygatta minden normálisabb elemző. Egészen biztos, hogy Belgrád nyakán marad több tízezernyi közel-keleti, afrikai migráns. Egyszerűen nem lesz tovább hová menniük.
És még hagyján, ha netán sikerül őket mesterségesen elkülönítve, menekülttáborokba zsúfolni, valahol Szerbiában! (Nem fog sikerülni.) A riasztó igazán az, ettől ránduljon görcsbe a gyomrunk: EZEK ide fognak özönleni mihozzánk. Bácska északi részébe. És tovább fognak próbálkozni. Mindeközben megint a jámbornak hirdetett - én már inkább baleknak mondanám, bár a bal- előtagú szócskával van egy erőteljesebb kifejezés, erre a lanyha hozzáállásra… - délvidéki magyarsággal itatják meg a világpolitika főzte fekete levest. Mert a mi legendás béketűrésünk határtalan.
Most rövidesen határos lesz, ne tessenek aggódni. Tüskés akadálypályákkal…
Majd ha elkezdik feltörni a lakatlan házakat – ahogy a kanizsai Vigadóba is gyorsan beköltöztek -, életvitel-szerűen megtelepednek a községünkben, és kezdik otthonosan érezni magukat, akkor biztosan lesznek olyan Tisza-mentiek, akik visszasírják a Koszovóról kiebrudalt cigányok martonosi történetét. Akik legalább nyelvileg, részben vállalhatóak voltak.
Baj egy darabig nem valószínűsíthető. Van még pénz a külföldi bankszámlákon. Havi 1500 dollárnyi összeget vesznek föl, ezek a "fejvesztve menekülő szerencsétlenek". Számos tanú igazolja. Ennyi pénzzel királyi módon lehet élni Magyarkanizsán. Hotel, Marlboro, drága üdítő, lebzselés a központban. Ahogy az már most is dívik.
De ha majd fogy az apanázs, akkor hozzád kopognak be kenyérért. Meg hozzám. Meg őhozzá.
Ha a tévéhíradóban látták a francia határnál kamionokra támadó csőcseléket, az olasz csendőrségnek szembeszegülők gyújtogató tömegeit, akkor a bácskaiak ne arra készüljenek, hogy tőlünk szép szóval fogják kérni a jussukat. Ez a társaság nem így szocializálódott.
Úgyhogy a magam részéről a muzeális fokost visszatámasztom az udvari gázóránk mellé. A kisebbik vasvillával egyetemben. Ebben hittek a régiek is. A török időktől Rákóczin keresztül 1849-ig bevált. Ebben tán nekem is van okom hinni. Belgrád szavában nincs.
De azért Szerbiának sok szerencsét kívánok, a menekültügy további kezelését illetően.
"Mennek a siralmak a migránsokkal kapcsolatban.
Néha horrorisztikus, néha megmosolyogtató történeteket hallani. Beszél a nép.
Egy budzsáki néni vette a fáradtságot, és pár nappal ezelőtt bebotorkált a központba, mert négert élőben még nem látott...
Most kéne okosan intézni az ügyeket! Hatékonyan, gyorsan, a törvényesség szigorú betartatásával! Mert a valóság az, hogy az elmúlt hetekben már az is előfordult, hogy a kanizsai központban éjszakázó idegenek a városi parkban éjjelente tábortüzeket gyújtottak. A környező díszfák, díszcserjék ágaiból. A kommunális közvállalat emberei hetek óta konténerszámra gyűjtik utánuk a hulladékot – minden reggel. Pedig vannak szemetesládák. Fura látni, hogy a locsolt virágágyások, meg a nyírott, gondozott gyep közepén – ahová a mi kisgyerekeink sem mennek illemből focizni – afrikai meg közel-keleti csoportok táboroznak. Pár napja a buszállomás melletti padra ürített valamelyik “Európába beilleszkedni igyekvő”.
Nem mellé.
Nem alá.
Rá.
(Nesze neked Ókontinens!)
A kérdést bővebben helyben tanulmányozhatja, aki igazán kíváncsi rá.
Elintézhető, hogy egy fél napos utcaseprői bevetésen az összes tudósító, újságíró a tapasztalataiból kiindulva jellemezhesse majd, mi folyik itt Kanizsán. Mert így, kényelmes zsöllyékből, a stúdiókból, a szerkesztőségekből a szagot nem érzik, a káoszt nem látják.
A sok szörnyülködő szempontja azt diktálná, hogy kissé esősebb időben engedjük őket a művelődési ház Art Hotelje előtt húzódó zöld szőnyegen kempingezni. Merthogy erre is akadt példa, és a recepciós kislány könyörgése helyett - akit kiröhögtek – egy-két erélyesebb férfinak kellett eltessékelni őket. Soroljam tovább? Kár lenne.
Mondják, hogy miért nem nyit Kanizsa befogadóállomást?
Még mit nem! Annak a tábornak nem itt Bácskában kéne lennie, hanem mondjuk a szír-török határ mentén. Vagy valahol Észak-Afrikában, ahol tudtommal senki nem tart pisztolyt a szappantartónyi csónakokba préselődők fejéhez, hogy nekivágjanak a Földközi-tengernek.
Mert aki az életét menti, az nem hagyja odahaza a családját, az asszonyát, a gyerekeit (megírta a napilapunk egy szívszorító interjúban) majd kirándul - lehetőleg Göteborgig, hanem – anno miként megálltunk Szegednél - amint biztonságban tudja magát, a közelből lesi mikor csitul az őrület. Tessenek utánaszámolni, hány férfi, suhanc vág neki az útnak, és kérdezzék meg tőlük, hol a családjuk gyengébbik része? Tegnap egy eldobott telefonos SIM-kártyát találtak. A tartalmát kíváncsiságból megnézték. Egy közel-keleti pékségben vigyorognak rajta, nem régiek a képek. Tükör, csillogás, reflektorok mindenütt, tiszta McDonalds. A jólét jelei. A telefon tulajdonosa tényleg az életét menti? Mert ha így van, akkor sokakat ismerek itt Kanizsán is, akik szívesen elmentenénk az életünket egy-két szezonnyi svéd, svájci, vagy német szociális segélyért…
Biztos lelketlennek tűnik a véleményem, elhiszem, hogy jobban fekszik a szépreményűeknek ez az emberbaráti bájolgás. De a humánum fölkentjei közül még egyet sem láttam, aki ide jött volna Kanizsára, Horgosra: szétnézni, tájékozódni. Bezzeg írogatni, tudósítani tudnak.
De míg a mi városunkat kempingezik tönkre, a mi köztereinken mi lapátoljuk utánuk, amit itt hagynak, addig vita-képtelenek maradnak a kívülről huhogók.
Hiteles az lenne közülük, aki beengedné a lakásába egyik-másik jövevényt. Hírlik, nincs nagy tolongás sem nálunk, sem a debreceni menekült-állomás irodája előtt a hasonló kérelemmel érkezők között. Így mivel könnyebb relatíve biztos földrajzi távolságból interneten posztolgatni, észt osztani, óbégatni, mutogatni, mint cselekedni: erre a gesztusra egy jó darabig még várhatunk.
És a jó példát magunkon kéne kezdeni. Hogy ne a művelődési házba, a városházára járjanak toalettre, csak egy angol nyelvű táblát lenne illő kitenni - a piac sarkánál nyilvános WC várja a betévedőket. A nap 24 órájában, ügyelettel, pénzért, bárki megoldhatja a problémáját. Akik a nagyutcán fejből tudják hol lehet méregdrága sportcipőket venni, azoknak nem lehet gond a száz méterrel arrébb lévő közvécé megtalálása.
Egy karszalagos közterület-fenntartó, pedig szintúgy járná a központot, és akik ennek ellenére vállalhatatlan módon viselkednek: szemetelnek, vizelnek, életvitel-szerűen laknak a városunk parkjaiban, azokkal betartatná a törvényeket. Amik egyébként ránk, itt lakókra mindig is vonatkoztak.
Kánikula, nyár elé nézünk. Fokozott a fertőzésveszély.
Egy tüsszentés elég, és indulhat egy sosem ismert járvány.
Itt az alkalom, hogy végre ne csak beszéljünk: cselekedjünk.
Mert a káosz már a mai napon is a küszöbünkön toporog."
Krisztina egy londoni kórházból jelentkezett szüleinek!
Szüleinek röviden azt mondta, hogy ne aggódjak, és jöjjenek el érte Londonban!
Krisztina édesanyja Tímea a következőket nyilatkozta:
-Most semmi sem számít, de mi soha többet nem fogjuk megengedni, hogy külföldre menjen dolgozni. Sokféle gondolat járt a fejemben a napokban. Megbeszéltük férjemmel Róberttel, hogy ő megy el Krisztináért.
Édesapa, Róbert tömören most, így fogalmazott:
- Szerdától egymástól kérdezgettük, ha életben van, egészséges e, éhes e, szomjas e? Mi attól féltünk, hogy elrabolták. Annyira kétségbeesett voltam már, el szerettem volna menni hétfőn Londonba megpróbálni megtalálni valahogy Krisztinát. Tudom jól, mi a nagyváros. Rövid ideig Berlinben éltem. Londonban megyek, de nem keresni a lányom, hanem hazahozom őt! Örülünk, hogy ez a dráma véget ért!
a rendőrség megtalálta a mobiltelefon törött fejhallgatóját!
Keserves keresés indult a húszéves zentai lány, -Fénysárosi Krisztina felkutatásara Londonban. Az utolsó jelentkezés a szüleinek és barátjának június másodikán volt.
Az angol rendőrség az egy londoni albérletben élő szobatárs, Sztefani Csonity (Tiszaszentmiklós) riasztás után rögtön elkezdte a felkutatást, miután a lány nem jelent meg a bérelt lakásban ill. nem érkezett meg munkahelyére a Royal Hotelba.
A keresés mindeddig nem hozott eredményt, de azt a rendőrség megerősítette, hogy nem távozott ezidáig Nagy-Britanniából . Teljes média hadjárat követi Krisztina eltűnését Angliában és immáron a közösségi oldalakon keresztül, az Angliában élő magyarok elárasztották London utcáit szórólapokkal és felhívásokkal a keresésre ill. bekapcsolták "Missing People" portált akik eltűnt személyek felkutatásával foglalkoznak, ami remélhetőleg sikerrel zárul és Krisztina előkerül. Szülei - kétségbeesettek. Sokkban és hitevesztettségben csüggednek egymást bátorítva. Azt remélik hogy a lányuk életben van és nemsokára ajtójukon kopogtat...
Az édesapjával Róberttel beszéltem a történetről, először megdöbbentem azon amit mondott, de dőlt belőle a keserűség és a fájdalom:
- Minden nap beszéltünk vele telefonon keresztül, és utoljára kedden este.
- Ő nem panaszkodott valami különleges történne körülötte. Most mit tegyek? Az asszony, azt mondta menjek ki Londonba és keressem a lányunkat, de hogyan? London hatalmas város, évekig bolyongva sem járnám be minden szegletét az nem Felsőhegy vagy Zenta.
-Tudod eltűnt a telefonja, letörölték a facebook profilját, eltörték a fejhallgatóját...
-Pénze kártyán volt neki a hétvégére várta első fizetését. Mond meg mit tegyek? Hova menjek? Előkerül ő valaha is? Jó-nevelt lány és talpraesett lány, akinek tervei voltak! Először dolgozni akart, majd Londonban elvégezni a marketinget. Karriert akart építeni. Itt Szerbiában nem volt jövőképe. Mi nem akartuk elengedni, de nem álltunk elképzelései útjába! Azt akartuk neki sikerüljön, jó élete legyen! Most hol van? Él e még! Istenem!
Aki tud valamit Krisztináról a rendőrségnek jelentse ill. a Missing People alapítványnak: City Of London Police:
Mintha csak tegnap lett volna
Amikor egy új életforma
Mint színek a nyíló virágba
Úgy robbant be a világba
Voltunk fekete bárányok
Hatalmat tagadó bálványok
Üldöztek ördögök, papok
Majd jöttek a boldog szép napok.
Ref.:
A szívünk acélból épül
A lelkünk napról-nap' szépül
Amíg a lényed köztünk él
Csak fényt szórhat ránk az Ég
Földiek, ördögök, angyalok
Gyertek és halljátok dalunk
Elindultunk, mi nem nyugszunk
Rock and Roll te vagy a Himnuszunk!
Jégbe zárnák jövőnket
De tűz táplálja az erőnket
Izzó hangban, így élhetünk
A legjobb méreg az életünk
Sokaknak felfoghatatlan
De örök, elpusztíthatatlan
Tudja meg felnőtt és gyerek
Így volt, így lesz 'míg a Föld kerek!
Ref.:
A szívünk acélból épül
A lelkünk napról-nap' szépül
Amíg a lényed köztünk él
Csak fényt szórhat ránk az Ég
Földiek, ördögök, angyalok
Gyertek és halljátok dalunk
Elindultunk, mi nem nyugszunk
Rock and Roll te vagy a Himnuszunk!
Halott hősök az Égből nézik a harcunkat
Öröm és néha bánat sújtja az arcunkat
Tudjuk, hogy egy nap minket is elszólít az Ég
De a lángot, amíg élünk, tápláljuk még.
Ref.:
A szívünk acélból épül
A lelkünk napról-nap' szépül
Amíg a lényed köztünk él
Csak fényt szórhat ránk az Ég
Földiek, ördögök, angyalok
Gyertek és halljátok dalunk
Elindultunk, mi nem nyugszunk
Rock and Roll te vagy a Himnuszunk!
Ref.:
A szívünk acélból épül
A lelkünk napról-nap' szépül
Amíg a lényed köztünk él
Csak fényt szórhat ránk az Ég
Földiek, ördögök, angyalok
Gyertek és halljátok dalunk
Elindultunk, mi nem nyugszunk
Rock and Roll te vagy a Himnuszunk!
Valamilyen megmagyarázhatatlan tűnődésfélével szemlélem a távolból szülőfalum egyik szépasszonyát, aki hosszas tépelődés után egy igencsak látványos fejesugrásra szánta el magát. Betagosodott abba a vajdasági magyar politikai pártba, amelynek egyik magas beosztásban trónoló elvtársa miatt egyszer már munkanélkülivé vált.
Nem túl kacskaringós mezei észjárással az ember azt gondolná, hogy még egy vezérürü sem lép át olyan könnyedén a réti birkamazsolán, ahogy ezt ez a vérig sértett, önérzetesnek hitt, örök céltudatos nő tette a múltbéli megaláztatással. Sírt is, rítt is szegény a rajta megesett sérelem miatt, de mára már felszáradtak a könnyei. És most: csodák csodájára a derék asszonyság fátylat dobott a múltra és se szégyent, se bosszút nem ismerve – elszánt/szolgálatkész pártkatonaként –, a szoknyakorcra kardot akasztva, beállt egykori „jótevője” vitéz seregébe, csatát nyerni.
Egy férfias adag rosszmájúsággal most azt mondhatnánk, hogy lám, lám, a nagykezdőbetűs Gondviselés nem oly módon kárpótolja a maga megbántottjait, mint Szerbia a 44-es atrocitások magyar áldozatait, hanem valóban elégtételt szolgáltat. Ami évekkel ezelőtt csúf módon meghiúsult, az végre valahára valóra válhat. Valószínűleg: igencsak látványosan. Az akkor alkalmatlannak hitt szakkádernek most majd lesz alkalma bizonyítani a politikai alkalmasságát. (Alanyunknak alkatilag aligha kell alattomosan alakoskodnia.)
De cikizhetnénk akár azzal is, hogy brazil regényhősök mintájára cselekedett. Mert mit is ír az egyik – nem csekély mértékben grafomán – dél-amerikai bestsellergyáros a háztetőn sergő-forgó szélkakast is megszégyenítő, ravaszdi, 180 fokos emberi fordulatokról? Azt állítja, hogy léteznek olyan emberek, akikben évekig egyre csak halmozódik a feszültség, anélkül, hogy ezt észrevennék, aztán egyszer csak valami apróság kiveri náluk a biztosítékot. Besokallnak: “Elég. Nem akarom ezt tovább.” Van, aki eldobja magától az életet, vagy elválik, de olyanok is akadnak, akik Afrika egyik éhínségtől sújtott csücskébe utaznak, hogy megváltsák a világot.
Az én hősnőm nem ment ilyen messzire. Csak elballagott a pártszékházig és bebocsájtást kért az éppen legmenőbbnek hitt, magyar politikai gyülekezetbe. Cselekedte ezt annak dacára, hogy korábban, mint az ördög a szenteltvizet meg a tömjénfüstöt, úgy kerülte az átokfajzat politikát.
A potenciális párttagnak pedig, ha bezörget a pártablakon, a pártelvtársak azon nyomban pártajtót nyitnak. Megesik, hogy nem is épp csak egy késélrésnyire, hanem sarkig kitárják előtte a párt nagykapuját: „Már igencsak vártuk kiskegyedet, szíveskedjék hát befáradni!” S az újdonsült pártos honleány, diadalittas betipegése után, már el is foglalhatja a számára elkészített, a részére fenntartott kényelmes ülő- és munkahelyet. Ezzel a happy endre kódolt tipikus sikersztori: rajtra kész. Indulhat a bakterház.
A számomra talányos történetből logikusan következő egyszavas kérdés tálcán kínálja magát: MIÉRT? Címért, rangért, cafrangért? Miért veti szemétre (egyetlen laza mozdulattal) valaki az elveit, amelyekhez sok éven át hűségesen ragaszkodott, amelyek mellett makacsul kitartott? A világi, tűnő dicsőségért? Meglehet, bár már eddig is magasra kapaszkodott a hivatal épületéhez támasztott káderranglétrán. Akkor kizárólag csak a még több pénz miatt? Ez is elképzelhető, ámbár anyagiakban sosem szűkölködött, mindene megvolt. Akkor hát mi marad? Kivagyiság? Kompenzálás? Önértékelési zavar? Vagy mindennek a zűrös egyvelege?
Na, de akkor mi lesz a sokat idézetett Németh László-i dilemmával, hogy az ember miként maradhat meg önmagának, ha folyton-folyvást önmaga ellen cselekszik? Nem hű az Úrhoz, nem hű önmagához. Hátha majd a párthoz…?
Mono Inc. - Children Of The Dark
-
We're nothing like youA wall in black
We're nothing like you
And you don't get who we are
We're nothing like you
We dare the flow
We're nothing like you
A...
Itt Az Új Ubuntu, Avagy „Groovy Gorilla”
-
*Ubuntu*
2020 október 22-én megjelent az Ubuntu 20.10, melyet a készítők Groovy
Gorilla-ra kereszteltek. Az eget rengető új funkciók helyett ez a kiadás...
Tőzegáfonya - Vaccinium oxycoccos L.
-
Tőzegáfonya - Vaccinium oxycoccos L.
*Rendszertani besorolása: *
A tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) a hangafélék (Ericaceae) családjába
tartozó, Magyaro...
