Ön cenzúra

"A vajdasági polgár legalább két és fél évtizede korábban előre nem látott válságban, fokozódó nyomorban él. Amit egykor sokan az együttélés elfogadható szabályainak hittek, az többnyire csupán a napi politika rövidlátó érdekeit szolgálta. Ahhoz viszont, hogy a kiábrándultság ellenére emberi életet teremthessünk magunknak, feltétlenül föl kell tárni azokat az okokat, amelyek ezt a súlyos állapotot eredményezték. Nem bűnbakkeresésre van szükség, hanem a nemzeti, osztályjellegű és egyéb részaspektusokon túl ki kell mutatni: mit és hogyan tett tönkre a totalitarizmussá merevedett pártideológia és az emberi gyarlóság; milyenek is vagyunk mi valójában; melyek a megőrzendő értékeink a hamis látszatok mögött" mondotta Vajda Gábor - Remény a megfélemlítésben c. művében.

Csubela Ferenc a VMSZ első elnöke az öncenzúra kártékony hatására hívta fel a figyelmet, aki ellen merényletet követtek el 1995. november 2o.-án, úgy mint Vuk Draskovits ellen az ibari magisztrálison. Ő belehalt 27.-én sérűléseibe.
Az ön cenzúra mennyire hatékony?
Kicsit elgondolkodva, Csubela Ferencet "meggyilkolták demokratikusan" úgy, ahogyan Vuk Draskovitsot szerették volna, némaság, csend övezi e történeteket, holnap ki lesz a soron, a halál soron? Az állam csendben marad, ez tisztességes és becsületes történet ugyebár, az államnak, akkor is igaza van amikor nincs...
Hálát adok az Úr-nak, hogy még életben vagyok háborús bűnősök között, kicsit elméjedtem míly nehéz lehet cápák között úszni, valahogyan így úszkálunk a déli végeken...hálát adok, hogy szerencsém volt és van...és imádkozom is....vér és könny...
Panyókára vetett demokráciánk sok gondot okoz, általam tisztelt író-publiciszta téves lépés tett, felvállalta a lehetetlent, ő is megpróbált hinni az "árnyaknak", nem jött össze neki sem, a diktátum az diktátum. Nem kell sóvárogni, mindig van következő, mint ahogyan a csecsemőnek is minden vicc új!
Az ön cezúra a végek találmánya, miszerint a trianinoni határokon kívűl maradottak, hogyan próbálnak előnyjogokat szerezni a gyarmatokban, amelybe belecsöppentek. Megalázó, igen, de szemszög kérdése. Bennem, egy világ omlott össze, amikor az 1945 vérengzések idején embereket a dögtemetőbe öltek le és a helyi Móra Ferenc ME székházában kínozták meg őket előzőleg, a néhai Korhecz házban, ma ott néha "mulatoznak", valakinek templom, valakinek temető, a harangok másért szólnak! Sírjunk? Igen, sírjunk, mert fáj!
Miért fáj ennyire?
A Magyar Nemzeti Tanács elnökének egykori  családi fészkéről van szó, csak azért!
A hajnal fájdalmasan karcolja meg az éjjelt, kettétörve a sötétség árnyait, az ébredés nehéz és fájdalmas, de vigasztaló a ragyogó nap mosolya...
Az önös cezúra, kinek és minek?
Mennyi embernek kell megnyomorodnia még?
Mikor van az hogy elég?
Az ember a föld idejéhez mérten ÖT (5) percet élt még ezen a bolygón, te jó ég mi lesz, ha elérjük a 1O percet?
A csontok dobálásától elértünk a mesterséges intelligenciáig, miért halt meg Csubela Ferenc? Válasz nincs? Öncenzúra?
A bárányok hallgatnak?
Meddig?
Az emlékeimben Csubela Ferenc jelent meg, neki szolgál e írás, nyugodjon békében, általam nagy tiszteletnek örvendő, soha nem felejtünk, ...igen megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek!

Margit Zoltán

Mitől félt Moravica? -Moravica, lehetsz-e még 200 éves?

"Moravica hivatalosan nem ünnepelhette meg a letelepedés 200 éves évfordulóját. Pedig nagyon készült rá a hétezer lakosú falu. Senki sem tiltotta meg hivatalosan, de úgy mondták: jobb, ha elfelejtik. Megijedtek talán? Ők, a kitartásukról és nyakasságukról ismert kunok vagy jászok, ahogy néha magukat nevezték? Pontosan talán úgy fogalmazható meg, hogy megnyilatkozott ebben az elbizonytalanodásban és öncenzúrában az egész vajdasági magyarság gondolkodásmódja, ennek az elmúlt negyven évnek lerakódása. Beleegyezés nélkül nem merték vállalni, még ha érezték is igazukat…"

Csubela Ferenc

http://www.naplo.org/index.php?p=hir&modul=tegnaplo&hir=1519

Tavasz van százszorszép

Mint szelíd tavaszi

Eső a rónára,

Úgy hulldogál csókod

Ajkamra, orcámra,

Mindenik cseppjéből

Egy-egy virág terem...

Csókzáporos tavasz!...

Virágos szerelem!...

Petőfi Sándor

Nincs szebb dolog az életben, mint az ébredő szerelem. Fátyolos és titkos vágyak ópiuma, amiket úgy szívsz le a szívedre, mély, szívet elállító lélegzetvétellel, mint a zsályás szénarétek fülledt, meleg illatát. Az ismeretlenség és végtelenség misztériuma, az örök tavasz hárfahangja ez a lélek felajzott húrjain.

Zilahy Lajos

A háború ezer veszélye eltarthat három századig, nyersz dél felé, veszítesz éjjelen. Az ember végül csak veszít. Kabátja rongyos, nadrágja keshedt, lopják a zsoldját főkutyák, de csoda végül mindig eshet. Haladjunk hát rendbe csak tovább! Új tavasz jön, zöldül a fű, friss zöld borul a hantra már, de aki még nincs föld alatt, kapcát cserél és talpra áll.

Bertolt Brecht

Az élet egy befejezett, kész feladat, amelynek elviselésétől senki sem kíván idő előtt megszabadulni. Végigélik az emberek az életüket, mint az esztendő különböző évszakai tökéletes bizonysággal következnek. Mindenkinek van tavasza, piros nyara, hosszadalmasan ásító ősze, megnyugtató tele. Élet, amely pontosan igazodik a kalendáriumhoz. Vannak fiatal napok, vannak öreg napok, jönnek és mennek ködök, szomorgó esők, májusok, novemberek, jó és rossz kedvek, ájtatosságok és káromkodások, betegségek és ropogó egészségek. Senki sem csodálkozik az életen, amint nem lep meg különösebben a tavasz áhítatos napsugara és nem váratlan az ősznek mogorvasága. Bolond az, akinek nem tetszik, hogy elmúlik a nyár. Okos ember megnyugszik a tél hótakarója alatt, az örökös némaságban, az emberhangtalan magányban.

Krúdi Gyula

A szép arc, mint tavasz virága,

Alig virul, hervadni kezd,

Csak egy szépség van, mely sirig tart,

Mit érzésünk másokra fest.

Gyulai Pál

Fotók  - Android - Margit Zoltán

Március 15. - Egyenlőség, szabadság, testvériség!

"A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.

Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a "Nemzeti-dal" -t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövú "esküszünk"-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt.

Landerer nyomdájához mentünk, amely a legközelebb volt hozzánk, s a 12 pontot és a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Délfelé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott.

A szakadó eső dacára mintegy 10000 ember gyűlt össze a múzeum elé, onnan a városházához mentünk. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel. Rövid tanácskozás után a polgármester aláírta a 12 pontot. Óriási lelkesedés tört ki!...

- Budára! Budára! Nyitassuk meg Táncsics börtönét! Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. A választmány legalább húszezer ember kíséretében fölment Budára a helytartó tanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, s öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenségi rendelet, a cenzúra eltöröltetett, Táncsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre.

Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben."

(Részlet Petőfi Sándor naplójából)