Köszöntő

Tisztelt Honfitársaim! 

Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket a magyar szabadság születésének napján. 

1848. március 15-e piros betűkkel írta be magát a magyar történelembe. Egy nemzet született újjá ezen a napon, amely ütőképes hadsereg, megfelelő ipari háttér és szövetséges nagyhatalmak nélkül, kívül-belül körülkerítve fogott hozzá, hogy fordítson egyet sorsának kerekéri.

A ‘48-as magyarság határozottan és bátran állt ki a nemzet követelései mellett: császári önkény helyett felelős minisztériumot és törvény előtti egyenlőséget, a pénzügyi függés helyett nemzeti bankot, az elnyomás helyett szabadságot kívánt, Tudta. hogy a szabadság és a függetlenség nem kívülről ránk szabott ruha, hanem belülről épül kifelé, mint almára a héj, csigára a ház, ezért az itt honos gondolatokból és a magyar szabadságvágyból épÍtett országot magának.

Az azóta eltelt 168 év csak elmélyítette bennünk ezt a gondolatot. Törvényeinket, mindennapi életünket ma is ahhoz akarjuk igazítani, amit számunkra jelent a szabadság itt, ebben a Kárpátok által koszorúzott medencében.

Ma is megragadunk minden lehetőséget. hogy elérjük: senki se vitathassa nemzeti szimbólumainkat, senki se kérdőjelezhesse meg alkotmányos jogainkat, senki se vehesse cl tőlünk iskoláinkat, és senki se sorozhassa be és küldhesse idegen háborúba fiainkat.

Úgy akarjuk szolgálni a magyar szabadság és megmaradás ügyét, ahogy a márciusi ifjaktól tanultuk: egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal.

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

Budapest. 2016. március 15.

Orbán Viktor

Magyarország Miniszterelnöke

7 magyar fiatal 366 napja Szerbia börtönében

Tárgyalás és ítélet nélkül koncepciós politikai perbe fogva, nekik nem jár a SZABADSÁG?

Október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapján az Egyesült Magyar Ifjúsága szerb nagykövetség kapujára kifüggesztett transzparenssel üzent a koncepciós politikai perbe fogott, immáron egy éve bebörtönzött 7 délvidéki fiatalnak.

Egyesült Magyar Ifjúság

A temerini fiúk szüleinek nyílt levele a vajdasági magyar pártvezetőkhöz

Tisztelt Pártelnökök!

Kérem Önöket, hogy amennyiben módjukban áll, jelenjenek meg Szabadkán az október 12-ére összehívott megbeszélésen, és foglaljanak pozitív állást mind az öt temerini fiú ügyében!
Ők mindannyian az akkori szerb politika áldozatai. Amint tudják, akkoriban 300 magyarverés történt a Vajdaságban, az itteni magyarok viszont csak egy esetben ütöttek vissza. Ezért a fiúkat összesen 61 évnyi letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Azonban olyan szörnyűséges gaztettet, amivel vádolták őket (emberölési kísérlet), nem követtek el. A korrupt bírónő által vezetett tárgyaláson elhangzottak messze nem feleltek meg a valóságnak. Az ő legfőbb bűnük az volt, hogy magyarok. A példátlanul szigorú ítélet meghozói nagyon jól tudták, hogy még a háborús bűnösök is csak ritkán kapnak ilyen súlyos ítéletet. Valójában az itteni magyarok megfélemlítése volt az igazi cél. Ez az elhibázott bírósági ítélet nemcsak az öt fiúnak szól, hanem az itteni magyarság is. Figyelmeztetés ez mindannyiunk számára: így járhat mindenki, aki nem hajt fejet, aki nem tűri, hogy szidalmazzák és bántalmazzák a magyarsága miatt.

2004-óta elhunyt Illés Zsolt édesanyja és édesapja, Szakáll Zoltán édesapja, Uracs József édesanyja, Horváth Árpád és Máriás István nagyapja.

Mi, szülők nem akarunk és nem is tudunk belenyugodni abba, hogy a fiaink egy olyan tett miatt töltsenek éveket börtönben, amelyet nem is követtek el. Én súlyos cukorbeteg vagyok, a feleségemnek, Ilonának pedig az idegrendszerét kezdte ki ez a tűrhetetlen állapot. 

Kérem Önöket, hogy fogjanak össze a fiúk és az egész délvidéki magyarság érdekében! Tegyék félre az ellenségeskedést, és hozzanak egy egységes döntést! Érdemes egymásnak kezet nyújtani és összetartani egy nemes cél érdekében.

Mi, szülők, de talán az itteni magyarság is ezt várja el Önöktől.

Tudomásunk van arról, hogy a szerb köztársasági elnök hamarosan Magyarországra látogat, ezért jó lenne, ha addigra megszületne az Önök közös álláspontja is.

Tisztelettel a temerini szülők nevében:

Máriás István

Meghívó a kerekasztal megbeszélésre az elítélt temerini fiúk ügye kapcsán

Tőkés közbenjárt a temerini fiúk érdekében

Tadics államfő "emberséges ígérete"...

Doris Pack, az Európai Parlament délkelet-európai bizottságának tagja Tőkés László EP-képviselő közbenjárására a napokban levelet intézett Borisz Tadics szerb államfőhöz, és aggodalmának adott hangot, hogy – 2010-ben tett, „emberséges ígérete ellenére” – nem részesítette közkegyelemben a súlyos börtönévekre ítélt „temerini fiúkat” - áll az EP-képviselő sajtóirodájának közleményében. Pack kérte a 10–15 évre bebörtönzött vajdasági fiatalok mihamarabbi szabadon bocsátását.

2004 őszén összesen 61 évre ítélt az újvidéki bíróság öt temerini fiatalembert, mert megvertek egy szerb kábítószer-kereskedőt. Az aránytalanul szigorú ítélet nagy port kavart, különösképpen azért, mert fordított esetben a szerb hatóságok rendre szemet hunytak: az idő tájt mintegy 300 brutális magyarverés történt a Vajdaságban, és egyik esetet sem vizsgálták ki, sosem vonták felelősségre a szerb nemzetiségű tetteseket - áll a közleményben. Szerbiában ilyen súlyos büntetéseket a balkáni háborúban elkövetett háborús vagy népellenes bűnökért sem róttak ki senkire - írja a közlemény.

Tőkés február 8-án fordult délkelet-európai bizottság tagjához a temerini fiúk ügyében. 2005-ben Doris Pack vezette a vajdasági magyarverések kivizsgálására kiküldött EP-bizottságot, amikor is a temerini fiatalemberek családjait is felkereste, és közbenjárt Zoran Sztojkovics akkori szerb belügyminiszternél a 15 évre ítélt Máriás István, a 13 évre ítélt Illés Zsolt, az egyenként 11–11 évre ítélt Szakáll István és Uracs József, valamint a 10 évre ítélt Horváth Árpád szabadon bocsátásának érdekében.

Máriás szülei jelezték, hogy a büntetések csökkentésére irányuló beadványaikkal minden jogi fórumot megjártak az elmúlt hét évben, s a szerb államfőhöz tavaly elküldött kegyelmi kérvényükre is elutasító választ kaptak - áll a közleményben. Tőkés szerint a szerb igazságszolgáltatás továbbra is kettős – magyarellenes – mércével mér, hiszen Tadics nemrég adott amnesztiát egy háromszoros szerb gyilkosnak. 

Még 2010-ben Tadics „embertelennek” minősítette a temerini fiúkra kiszabott börtönbüntetést, és amnesztiát ígért számukra – emlékeztetett Tőkés. 

(hírszerk-transindex )

Szerbia háborúba készül ismét?

Ráadás, amit a délvidéki/vajdasági magyar jogászok és parlamenti képviselők figyelmébe ajánlok

A minap közzétett levelem után egyre több helyről kapok értesítést arról, hogy a katonaügyosztályok az általuk hadköteleseknek kinevezettek részére napról-napra egyre több úgynevezett behívó kikézbesítését kísérlik meg, ami miatt úgy döntöttem, részletesebben utánajárok mindezeknek, de mindenféleképpen kérem a jogászaink és parlamenti képviselőink segítségét is.

Először is megbízható helyről beszereztem egy „behívót”, azt melléklem (persze, minden olyan adatot töröltem róla, amiből következtetni lehetne, hogy kinek kézbesítették ki, illetve mikor kellett volna jelentkeznie az illetőnek:

Ezen már az szerepel a kötelező megjelenés okaként, hogy: ÉRTESÍTÉS A HADI BEOSZTÁSRÓL. Persze, egy szó sem esik arról, hogy melyik törvény (és melyik szakasza) értelmében köteles megjelenni az érintett, egyedül csak a figyelmeztetésnél található egy fél mondat: aki nem tesz eleget a behívónak vagy igazolatlanul távolmarad, a Had-, munka- és anyagi kötelességről szóló törvény 126. szakasza büntetőrendelkezései alapján felelősségre vonható. Leellenőriztem, ez a szakasz így szól:

“126. szakasz: 10.000 dinártól 50.000 dinárig terjedő pénzbüntetéssel vagy 60 napi börtönbüntetéssel büntetik a besorozottat és a tartalékos állományban levő személyt, amennyiben – ellentétben e törvénnyel – igazolatlanul nem tesz eleget a területi szerv behívójának a személyre szóló behívóban feltüntetett időben és helyen, a célból, hogya katonai nyilvántartásba vegyék, sorozáson vegyen részt, letöltse a katonai szolgálatot, illetve megjelenjen orvosi és más vizsgálatokon (e törvény 11. és 51. szakaszai), valamint katonai gyakorlaton vagy más, katonai gyakorlatként elismert tartalékosi kiképzésen vegyen részt.”

A következő lépés az volt, leellenőriztem Szerbia Alkotmányában, hogy mit is ír a katonaságról, illetve a védelemről. Egyedül a katonaságról találtam néhány szakaszt és utasítást arra, hogy ez törvénnyel lesz szabályozva. A védelemről csak annyi van az Alkotmányban, hogy ez Szerbia Köztársaság joga és kötelezettsége.

A katonasággal és a védelemmen kapcsolatban időközben meghozott törvények a közetkezők, a törvények magyar és szerb nyelvű elnevezései után az elfogadás dátuma van feltüntetve):

• Szerbia katonaságáról szóló törvény (Zakon o vojsci Srbije) – 2007. december 11.
• Szerbia katonaságáról szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény (Zakon o izmenama i dopunama Zakona o Vojsci Srbije) –2010.október 26.
• Civil szolgálatról szóló törvény (Zakon o civilnoj službi)– 2009. október 26.
• Védelemről szóló törvény (Zakon o odbrani) 2007. december 11.
• Védelemről szóló törvény módosítása és kiegészítése (Zakon o izmenama i dopunama Zakona o odbrani) 2009. október 26.
• A had-, munka- és anyagi kötelességről szóló törvény (Zakon o vojnoj, radnoj i materijalnoj obavezi)2009.október 26.
• A had-, munka- és anyagi kötelességről szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény (Zakon o izmenama i dopunama Zakona o vojnoj, radnoj i materijalnoj obavezi) 2010. december 15.

Mivel egyedül a katonaságról szóló törvény elfogadása alkotmányos kötelezettség, az én „paraszti logikám” szerint a többi törvénynek azzal összhangban kellene lenni. Higyjék el, még én, a laikus is számtalan helyen ráleltem olyan ellentétekre, amelyek kizárják a bármiféle összhang jelenlétét. A legszembetűnőbb, hogy a Szerbia katonaságáról szólóó törvény a hivatásos katonaság mellett egyedül az aktív (önkéntes, szerződésen alapuló) és a passzív tartalékosságot ismeri, addig a többi törvény még mindig sorozásról, civil szolgálatról, általános tartalékosságról, azok nyilvántartásáról és beosztásáról próbál rendelkezni (ezért nevetséges és – szerintem – törvénytelen a behívón található figyelmeztetés szövege is!).

Mindezek alapján – szintén a saját logikám szerint – felvázolom azt a „forgatókönyvet”, aminek le kellett vona játszódni a Szerbia katonaságáról szóló törvény alapján, annak hatálybalépését követően:

1. Minden egyes, a fenn felsorolt törvényt összhangba kellett volna hozni a Szerbia Katpnaságáról szóló törvénnyel, illetve el kellett volna törölni a teljesen értelmetlen törvényt (Civil szolgálatról szóló törvény – Ha már csak hivatásos katonaság van, nincs általános hadkötelezettség, hogyan létezhet civil szolgálat kötelezettsége?).
2. A törvény hatálybalépését (2011. január 1.) követően a kormánynak (védelmi minisztériumnak, vezérkarnak) illett volna egy általános felhívással fordulni a 60 évnél fiatalabb férfiakhoz és nőkhöz, hogy jelentkezzenek mindazok, akik szeretnének aktív tartalékosokként részt venni az ország védelmi rendszerében,
3. Úgyszintén a fenn említett felhívásban meg kellett volna jelentetni az önkéntes tartalékosokkal majdan áláírásra kerülő szerződés szövegét, hogy könnyebben döntsenek az érdekeltek,
4. Ezek után az illetékes területi szerveknek be kellett volna hívni azokat, akik a felhívásra jelentkeztek, hogy (a szükséges orvosi és egyéb vizsgálatokat követően) megkössék velük a szerződést,
5. Az egész folyamattal egyidőben ki kellett volna dolgozni azt a jogszabályt (törvényt, esetleg kormány- vagy minisztériumi rendeletet), ami pontosan meghatározta volna, mit is értünk passzív tartalék és tartalékos fogalmak alatt.

Remélem, a délvidéki / vajdasági magyar jogászok és parlamenti képviselők hasonlóan fogják értékelni ezt a jelenséget és segítséget fognak nyújtani minden érintettnek!

Oromhegyes, 2012. november 15.

Balla Lajos - Laci

Március 15. - Egyenlőség, szabadság, testvériség!

"A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.

Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a "Nemzeti-dal" -t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövú "esküszünk"-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt.

Landerer nyomdájához mentünk, amely a legközelebb volt hozzánk, s a 12 pontot és a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Délfelé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott.

A szakadó eső dacára mintegy 10000 ember gyűlt össze a múzeum elé, onnan a városházához mentünk. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel. Rövid tanácskozás után a polgármester aláírta a 12 pontot. Óriási lelkesedés tört ki!...

- Budára! Budára! Nyitassuk meg Táncsics börtönét! Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. A választmány legalább húszezer ember kíséretében fölment Budára a helytartó tanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, s öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenségi rendelet, a cenzúra eltöröltetett, Táncsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre.

Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben."

(Részlet Petőfi Sándor naplójából)