Márpedig Чока igenis Csóka - Az MNT feljelentést tesz a jogsértés miatt!

No, végre felébredtek!

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) hivatalos oldalán hetente megjelenő "Napról napra az MNT-vel" beszámoló jegyzet e heti összefoglalóját a délvidéki magyarság országos kisebbségi önkormányzatának elnöke, Korhecz Tamás jegyzi.

A beszámolóban egy újabb, múlt hétfői jogsértés ügyéről olvashatunk, amely esetben a sértett maga az MNT. Mivel a szerbiai postahivatal észak-bánáti körzeti hivatalához tartozó postafiók, ,,ismeretlen cím" felirattal visszapostázta az MNT-nek a Csókára küldött levelét, mivel azon a helységnevet magyarul tüntették fel.

,,Az irányítószámmal, utcamegjelöléssel ellátott borítéknak egyetlen „hiányossága” az lehetett, hogy a többségében magyarok lakta településnek magyarul tüntettük fel a nevét (sic!). Csókát írtunk és nem „Чока“-t vagy „Čoka“-t." - Írja Korhecz Tamás, aki mint fogalmaz: "Nyomban magam elé képzeltem a nagykikindai elosztóban vagy a csókai kispostán dolgozó „ügyfélbarát“ hivatalnokot, amint felháborodását nem leplezve vehemensen átfirkálja a középkor óta folyamatosan használt magyar helységnevet, és levelünket határozott mozdulattal a „selejtek“ számára fenntartott kosárba penderíti."

Mint ahogyan arról a beszámoló is ír ,,sajnos, nem egyedi esetről van szó" és a hasonló esetek között is kimagaslóan sok az észak-bánáti, a Csókához köthető nyelvi jogtiprás.

Az ügyben az MNT vizsgálatot kezdeményez és feljelentést tesz, mivel a magyar nyelv hivatalos használatban áll Nagykikindán és Csókán is, ezért a nyelvi jogaink megsértéséről van szó.

Korhecz megfogalmazása szerint ,nem engedhetjük meg, hogy nyelvünket kilúgozzák a közéletből, a hivatalokból az utcaképből, mert innen csak egy lépés vezet el oda, hogy minket, kultúránkat, múltunkat tüntessék el szülőföldünkről."

Az MNT és elnökének vehemens kiállása mindenképp üdvözölendő és dicséretes, hiszen ha a délvidéki magyarság maga és annak megválasztott vezetői nem lépnek fel saját - sokszor megtiport - jogaink biztosítása és betartatása érdekében, akkor azt senki sem fogja megtenni majd helyettünk.

DélHír Portál - H. Á.

Csicsókai MAGYARázkodók

Az történet jobbanlátása céljáúl képre kell koppintani!

A csicsókai szélmalom lebontásával indult a Terjániak szélmalomharca az izmusok ellen. A csicsókai "kommun-izmus" akkori és mai hívei (ma a demokrácia kispadján ücsörögnek), úgy látták jónak, mivel a Terjániak nem akartak megtörni és az egy Istenért sem akartak jött-ment "kommu-nistákká" válni főbűnt követtek le, hatványozták bűnösségük, hogy második világháború után is a magyar lobogót tűzték ki a közösségük házára, még a határ módosításra is fittyet hányva  és nem tisztelve az egypárt vérvörös lobogóját!  

Összegyugta kobakját a nagy csicsókai tanács, elnököstül, titkárnőstül, sofőröstül  hogy kellene még fényesebbre csiszolni a nándorfehérvári központi elvtársak salak anyag tárolóját és a Terjániakat hogyan kellene móresre tanítani...

Imigyen történt:

-Döntést köll hozni! Ordíbált Zsálya elvtárs, erre Beléndek elvtárs felpattant, mivel ő a párt főideológusa, álmában is Marx Tőkéjét fújja az internacionáléval egy jópofa "kognac" mellett: 

-A döntésben köll dönteni! Miben annak köll lönni: A falut a föld színével köll egybe egyöngetni! Méltó büntetése lészön az nyers-nyakas terjáni "parasztoknak"! A végire az döntésnek oda köll biggyeszteni: A Nép nevében! Így lösz, ez jogerős döntés-ítélöt!

Odaszól a latyakos-barapartmenti Napraforgó elvtárs: 

-Elvtársak és elvtársnők! A templomot is és az iskolát is! Ne emlékeztessen bennünköt sömmi az imperialista-kapitalista úracskákra! Itt és most a kommunizmust köll építeni! Mögmondtam, mert mögaszondtam! Itt Istennek tovább helye nincs! Távozzon innen is!

Fölpattan a főuccaji Bukszus elvtárs és megismétli, azt amit előző elvtársak ecseteltek, vázoltak, ordibájoltak. Ő az utángyujtásos elvtárs, aki mindig meg tudja magyarázni mi történt és utólag mond-rá mögöldást, mert ő a csapatjátékos, olyan nagy bátyuskás! 

-Mi lött volna, ha nem lött volna ha, nos, ha nincs Terján, nincs gond, mert ha Terján mögmarad, akkor az gond marad! Csicsókaiakat kellett volna kitelepíteni, míg a Terjániakat betelepíteni, nos, Padéjiakat sem köll kihagyni, mert azok mögaszongyák, hogy az asszonynak a sporhelt mellett van az helye, mert nagyon fázós és nincs ideje így másik elvtárs után baktatni! Bár a terjáni mönyecskéket összekeverjük a Padéjiakkal, Csicsókaiakkal, Szögediekkel, akkor azok már Hodicsiak lösznek(...) Lészön itt nagy összjáték, mert a tűzkőhalmi embör is liberális pártozatú vót, vögyünk róla példázatot!

A legveszélyesebb elvtárs a csendes Tavi-Rózsa elvtárs, ő csak hallgat, figyel jegyzetel. Ő már tudta, hogy disznófarmot létesítenek Terján felett és a trágyalét a terjáni római-katolikus temető sírjain, holtjain vezetik majd el a terjáni Holt-Tisza ágba, hogy legyen az intő példa az utókornak...

No majd után-gyújtásos elvtárs, ezt is megmagyarázza, hogy utólag mi is történt, mert ő csapatjátékos...

Magyar irtott ismét magyart és ismét és ismét, no de nem sokáig...

A félkegyelműek döntöttek és Terjánt a földszínével tették egyenlővé. A kiátkozás még kegyetlenebb formája az volt, amikor a csicsókai szélmalmot is lebontották és szárazjárdát készítettek belőle a Csicsókára betelepített Terjániaknak. Így a Csicsókaiak gyűlölete még hatványozódott, de ezt Csendes Tavi-Rózsa elvtárs jól tudta, oszd meg oszt uralkodjál!

Mivel az elvtársak megrettentek, hogy az Úrat kísértik  egy haranglábot hagytak csak meg Terjánból, ha netalán-tán az Úr ismét visszatér, majd Bukszus elvtárs elmagyarázza néki, hogy a Terján nem is úgy volt, hanem imígyen,  mert ő csapatjátékos elvtárs volt, de most megtért és megtanult körösztöt is vötni, mert most az köll, most hithű szolgáló úrrá változott...

Az egyház a pusztítás elől kimenekítette a terjáni templom harangot, kegytárgyakat, képeket, szobrokat és elhelyezte a csicsókai Szentháromság templomban, no az elvtársak megtorpantak a templom ajtaja előtt, mint Attila Róma kapuinál, így nem tudtak teljes szellemi pusztítást is véghezvinni, a legfontosabbat nem tudták elvenni a Terjániaktól: a hitüket! Ez nagyon fájt nekik, és azóta is fáj nekik, mert Csicsóka igazi baloldali falu a mai napig, pedig válltig fogadja visszatért az akólba! Az akólba igen, de megint a pásztort nézték el gamósbotjával meg a bennfentes pulikutyájával...

Ma Bukszus elvtárs reinkarnációja, ő újfent az után-gyújtásos úr, aki mindig meg tudja magyarázni mi történt és utólag mond-rá mögöldást, mert ő csapatjátékos és mint nagy elődje mai is csak MAGYARázkodik! (...)

Miről is MAGYARázkodik? Ma éppen a csicsókai Marczibányi-Léderer parkról regél utólag, hogy annak mocsári tölgyfáját kivágták, melyről ő nem tudott és a hajbókolók sem. Brilliáns ötletként szajkózzák az alattvalók, hogy a terjáni napsugaras körösztöt ebből a fából kellene kifaragni. Mi köze az angol stílusú park díszfájának Terjánhoz? Egyszerűen semmi! Talán annyi, hogy faragni fából lehet, meg a költségvetésből!

Nézzük meg egy kicsit a parkot, mert nem zörög a haraszt és nem panaszkodik a paraszt, 

ha a szél nem fújja...

Újfent keresztek és piros pontok jelentek meg a park fáin, no nem tért meg a falu nem kell azért megijedni, és a japánok sem fektetnek itt be a dohánykertészetbe! A keresztelés után a fákat kivágták, azokat a fákat amelyek védelem alatt kellene, hogy álljanak. A polgárok felhördültek erre a rend őrei nyomozásba kezdtek! Nevezetesen,  hogy hova tűnt a park több száz fakészlete, de nem találták meg az Anonymous elkövetőt. Valahogy láthatatlan falba ütköztek, talán a Mayák egyik jóslata vált be! Világvége nem lett most, de a csicsókai parkból eltűnt a fa...

Egy pár éve a parkban elkészült a demokratikus futó pálya, testépítő elemekkel. E elemek mivel nyárfából készültek sebtiben tönkre mentek, nos addig tartottak, amíg a pályázati pénzeszközök gyorsan elillantak...

A tanács összedugta kobakját

Mit kell tenni? Csicsókán gödröket kell ásni és a park futópályáját gyorsan be kell temetni és ezt egy újabb pályázati eszközökből kieszközölni...

Igen, így van olvasó, nem Don Quijote de la Mancha jött Sancho Panza-val Dulcinea del Toboso kegyeit elnyerni, de még a híres választási májkrémért sem jött senki, hanem immáron Bukszus úr MAGYARázatáért áll sorba  közvélemény pártok által finanszírozott sokszor szűrt médiája.

Ezek itt addig félre MAGYARáztatnak, hogy Csicsókán elfogy a magyar, meg parkból a tűzifa, meg gidres-gödrös lesz a nagyon elmaradt kipusztulófélbe sodródott Csicsóka! No de májkrémet sem kevernek, de nagyon csendben visít az újévi malac is itt...

Bukszus úrhoz híven én is megismétlem: Így lett Csicsókán ismét parki körösztös lovagrend, újfent, új czéllal: MAGYARázkodással és körösztös jelképes természetpusztítással...nem véletlen az eszetlen favágás (párttársaknak fűteni kell) ,de valamit tervezhetnek oda, no majd kiderül, mint tudjuk: nincs olyan titok, amely nem kerülne a nap világosságára!

Úram látod, ezt a teremtéspusztítást?

Csicsókai "körösztös utó-szó lovagok"...szánalmas...MAGYARázkodnak...

A képek beszélnek tovább helyettem:

Margit Zoltán

Csicsókáról "necsak" a messzemenően hírős észjárást jegyezze meg az utókor, ezért ajánlom kedves ismerősöm egy-tál étkét, megidézve a lovagi korok szellemét és a történetet jóval is zárjam le!

Íme az receptórium:

Csicsóka krémleves

Mivel még nem főztem ilyen levest, ezért csak egy kis adagot készítettem, de nagyon finom, krémes állagú lett.

Hozzávalók 3 tányér leveshez: 25 dkg csicsóka, egy újhagyma, fél-fél szál fehér- és sárgarépa, egy darabka zellergumó, egy-két szál zeller- és petrezselyemzöldje, só, őrölt bors, ízlés szerint egy-két csipet őrölt koriander és szerecsendió, egy-két kis ágacska citromkakukkfű, 1 tojássárgája, 1 kiskanál kukoricaliszt, 0,5-1 dl főzőtejszín, levesbetétnek 1 zsemle.

A csicsókát és a répákat meghámoztam és feldaraboltam, a hagymát karikára vágtam. A fűszerekkel és a zöldekkel feltettem főni. Mikor minden jól megpuhult, leturmixoltam, a sárgáját elkevertem a kukoricaliszttel és tejszínnel, majd behabartam vele a levest. Pirított zsemlekockával tálaltam, amit már 2-3 nappal előbb felkockáztam és hagytam szikkadni, majd tálalás előtt teflonserpenyőben, olaj nélkül kicsit megpirítottam.

A csicsóka íze hasonlít a burgonyáéhoz, de annál jóval édesebb, nyersen is fogyaszthatjuk, úgy is finom. Ásványianyagokban gazdag, mint a kálcium, kálium, magnézium, foszfor és cink. De tartalmaz béta-karotint, B1-, B2- és C-vitamint is.

A csicsókák, még a meghámozásuk előtt

A leves főzés közben

Bejegyezte: Katalin

Jó étvágyat feleim! 

Novemberi verselő

Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régtől nem kelepel
kéményen a gólya.

Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.

Pedig fúj, ahogyan
fújni tud November,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.

Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák s a varjak.  

Tápai Tímea -ment, játszott, győzött és befogadták!

Teremtésszeletünk első része*:

Ment, játszott, győzött

Új-Zéland egyéni országos bajnokát Tápai Tímeának hívják! A 27 éves, csókai származású játékos augusztus elején érkezett a távoli szigetországba: az előző idényben a magyar bajnokságban, a Szekszárd csapatát erősítő Tápai előbb megnyerte Cantebury község bajnokságát, majd az országos bajnokságon két arany- és egy ezüstérmet szerzett.

Tündérmesének tűnik a történet, azonban az előzmények miatt mégsem nevezhetjük annak: két, talpraesett, életre való fiatalnak elege lett a jövőkép nélküli szerbiai életből. Tímea élettársa, Gyurcsik Zsolt még januárban útnak indult, s szerencsét próbált a távoli szigetországban. Miután sikeresen elhelyezkedett egy modern konyhákat készítő cégnél, augusztusban kedvese is követte.

– Turista vízummal érkeztem Új-Zélandra, s a helyi, a christchurchi klub a levelemre azonnal válaszolt. Meghívtak egy beszélgetésre és, mivel nagyon kedvesek, segítőkészek voltak, csatlakoztam hozzájuk, velük edzettem az óriási, 17 asztalt tartalmazó termükben. Kiutazásom előtt rendszeresen edzettem a zentai klubban, s pár hét új-zélandi tréning után első lettem a Cantebury bajnokságon – mondta Tápai Tímea a Magyar Szónak, majd hozzátette, hogy a községi bajnokság megnyerése után a helyiek felkérték arra, hogy képviselje Christchurchöt az országos bajnokságon.

– Természetesen örömmel vállaltam a felkérést, s igaz, hogy időközben megkaptam a munkavállalási vízumot is, de csak az asztaliteniszre koncentráltam.
Tápai heti hat alkalommal edzett, gyakorolta a párost és a vegyes párost is, s ezenkívül edzőterembe is járt. A tréningek előtti bemelegítés a kerékpározás volt, mivel a terem 5 kilométerre van a lakásuktól.

– Az országos bajnokság az északi szigeten, Aucklandben volt, s keddtől vasárnapig tartott. Csapatban éppen hogy lecsúsztunk a dobogóról, negyedikek lettünk. Az egyéni és a páros versenyszámok előtt természetesen volt egy kis lámpalázam az új környezet miatt. Női párosban, Angel Huanggal az oldalamon a dobogó második fokára állhattam fel, a vegyes párost, amely során Lin Ji-Sien volt a társam, és az egyénit megnyertem. Az elődöntőben és a döntőben is ázsiai származású ellenfelem volt, Sarah Her-Lee, illetve Vicky Yang személyében, akik ellen figyelni kellett, de játszmaveszteség nélkül győztem le őket.

Tápai ezúton is szeretne külön köszönetet mondani Csitári Józsefnek, aki ügyvédjük és barátjuk is egyben, mivel nagyon sokat segített a munkavállalási vízum megszerzésében. Az asztaliteniszezőnő kezdi megszokni az új-zélandiak angol nyelvét. Egyelőre marad a christchurchi klub játékosa, s tervei között szerepel, hogy egy szépségszalonban dolgozzon az asztalitenisz mellett. Párjával már megszokták, hogy Új-Zélandon minden fordítva van, mint ott, ahonnan elköltöztek: a napszakok, az évszakok, a közlekedés.

Egy valami azonban, a világ rendjéhez képest nincs fordítva Új-Zélandon: ha két, tettre kész, elszánt fiatal dolgozni szeretne, akkor előbb vagy utóbb elhelyezkednek, s tervezhetik az életüket. Nagy kár és egyben szomorú is, hogy ezért ilyen messzire kellett utazniuk...

Tőke János - Magyar Szó

*A teremtésszelet sorozat azon Csókaikat rendeltetett bemutatni, akik tehetségük végett nem tudtak itthon érvényesülni, akiknek az itteniek "hegyeket" gördítettek mindennapi tevékenységük elé, csak úgy írígység...stb. végett. A rátermetségüket bízonyítva ennek ellenére külhonban sikereket értek el. Alap tétel: "Senki sem lehet próféta saját hazájában", ez Csókára hatványozottan érvényes, de ezzel a teremtéspusztulás sorozatban foglalkozom! 

Kellemes olvasást!

Csicsókai füstbement terv

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja*,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors** közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.

                                    Arany János - Toldi

Füst előttem, füst utánam (Fotó:Facebook)

A Csókai teremtéspusztulás kilencedik része

Csicsókai hóbort lett a gyújtogatás. Egyesek tényleg imádják Prométeuszt a tűz csiholóját és élnek ebbéli szándékukkal, hol itt – hol ott. Égett itt a tűzkőhalom kopjafa utánzatostúl, az „őrzött” szemétlerakó, amely éppen akkor gyulladt fel „ismeretlenül”, amikor az őr-pajtás pájinkáért vót! Nem kell elfeledni a téglagyár nevezetű gödröt sem, ahonnan ömlik a metán és vízen meggyújtva is ég, de ég a tarló, -mely atyókfia-gyújtogató lábába került, mert nem vette észre, hogy a gumicsizmája időközben jól áthevült...

A gyermeknek mondják: Ne játsz a tűzzel! A gyermeknek igen, mert még nem érzi a veszélyes elem pusztító erejét, de a csicsókai felnőtt az más, ő az elemek felett van, de gyorsan rájön, hogy mégsem, akkor már bajban van, bár már nem gyermek és Csicsókán minden mese új, még a hétfejű húsgyári sárkány története is, amelyet négyévenként választások alkalmával mesélnek el...

A messzemenően híres gazdaság az ezredfordulóval kimúlt Csicsókán, most azzal kell sáfárkodni, ami a csicsókai vincelléreknek*** megmaradt. Mivel a vincelléreknek észből van többlet (Móra ferenc után szabadon), ész-t kell árúba bocsájtani, csak egy a baj, hogy a vásárló, avagy pénzét Csicsókába befektető sehogyan sem akar megérkezni, valahol igaza is van, mert ki akar elvenni egy fogatlan, vén csicsókai banyát, aki folyton tűzel a nyelvével vagy kukorica csutkájával....

Ég a terjáni Holt-Tisza ág
Fotó: Gergely József - Magyar Szó

Immáron a terjáni temető közvetlen közelében lévő kiszáradt Holt-Tisza ágban tőzegesedett disznó-trágya gyulladt meg ismeretlen oknál fogva! A terjáni temetőn, az őseinken átfolyó trágyaléről van szó! Az őseink bosszúja a hanyag, mihaszna útókor felett? Érdekes, hogy a füst Csicsóka felé terjeng a szellemfaluból, arra felé, ahol Terján pusztulását megírták, majdan „magyar” emberek végrehajtották! Az a Terján, amelyről a jelenlegi csicsókai vezetés sem akar tudni, pedig egy éve igérgették a ledőlt, enyészetnek esett, nyárfából készült „Napsugaras szilfakereszt” újbóli felállítását! Mindenféle dáridóra, utazgatásokra, üdülésekre van pénz az ősökre nincs, pedig aki a múltját nem tiszteli, annak kétséges jelene és jövője nem lészen!

Mi maradt? A természet, az életkörnyezet, ezt kell árúbabocsájtani, mert a globalizált világban van környezetszennyezés, akkor Csicsókának is kell ilyen, talán csak nem maradunk le a kortól?! Így reggelenként New York-i szmogra ébredtünk és a vasútállomást metrónak nézhettjük.

A közbeszédben új tűzfészekre leltek Csicsókán, mert az új mégiscsak új! A spanyol sorozatokban is az új a ropogós ugyebár! Kimentem a csicsókai piacra eligazítás gyanánt, hogy tudjam mi történik a dimenzióban, odafordultam a dimenziókat jól ismerőhöz (csicsókai 3D =1D piac, 2D kocsma, 3D kulturált ház):

-Tudja lelköm Leonció, hogy szerette Lűsziszitát, csak az a fránya Drákó ne lönne, aki folyton bekavar!

-Tudja e néném ki az elnök? Igen, lelköm az Orbán Viktor!? Várjá mán, nálunk?! A Boris! (…)

-Kedves néném a Boris már rég elment, csak a tehén emléke maradt, amelyet az elnökválasztási kampányban csókolgatott, melyet a sárga mezű újgazdáknak osztogatott...

-És nálunk néném itt Csicsókán?

-Várjá mán, te most ugratsz engöm! Nem az Áder János, mert az szép embör, de ennek is van bajsza, mög Szögedre jár hallom én, de nem piros paprikát árulni a hírős Cserepes sori pijacon! Nekünk mög itthaggya a bűzt! Mög a sok lik-lukat, amit mostan ásogatnak mindönfölé! A kampányban azt modta most indul a húsgyár, de azt nem mondta hova! Mög ígérte, hogy vágni fognak az állatorvos kollégájával, de lelköm itt mán csak jópofát fognak vágni, mert jószág az nincs, hijába mönnek a pénzéhös községiek összeírni azt!

Érdekessége a történetnek, hogy a délivégeken a királytévé után a zéró tévéket nézik az itt élő magyar emberek...Teljességében, van egy párttévé is Pannónia síkságán!

Mitől "bűzlik" Csóka?

Apropó a pártújság az elmentél józan ész laptánácsával karöltve lehozta az elnök ezeregy éjszaka meséit, szóvolt bűzről, tűzről, közmunkás-gödör ásásról (három munkás / hat főnök...) gazdátlanságról, szemétről, amelyet a szabadkaiaknak akarnak alyándékozni. Meg arról, hogy hét millát nem tudnak csepfolyósítani, mert a főmufti nem engedi efféle sarcolását a csicsókai népnek. Nem volt szó arról mennyiért adták el a tartományi képviselői mandátumot stb.Továbbá, hogy a koaliciós partnerrel újra bevezették a csodás egypártrendszert és immáron nyolc éve gyakorolják. Időnkét a fotelyő körül eljátszanak, mint a gyermekek az óvodában, hogy ki ül bele...

Valójában az egész egy politikai böszme, melyet hadd ne mondjam ki fejlesztett tökélyre! Tipikus, mindenbe való kontárkodás és a megoldás kikerülése. Olyan időket élünk, hogy szükség van olyan emeberekre, akik nem avatkoznak bele a munkájukba. Voltak a történelembe bábkirályok nos Csicsókának is lehet bábelnöke...

Kié a hatalom? Akiről elhisszük, hogy az övé! Igen, rögtön tévedtünk, mert az övé sem...

Csicsókán füstbe ment a terv, pusztul ami hasznosítható, tönkre megy ami néha jó is volt. Mi maradt, gödör, szeméttelep, füst, dölyfösködés, önámítás, önimádás, hajbókolás, talpnyalás...

Vannak szebb dolgok is a világon és szebb füstbement tervek:

Egész uton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...
Röpült felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.

                             Petőfi Sándor

                  (Dunavecse, 1844. április.)

Margit Zoltán

* Levágott gabona töve.

** Lekaszált gabonának fölben maradt csonkja, torzsa.

*** A vincellér régebb a szőlők kezelésével és megőrzésével, illetve nagyobb szőlőknél az azokban előforduló munkák felügyelésével megbízott személy volt, aki az állandó cselédek sorába tartozott, és szabad lakáson kívül rendes éves fizetést kapott, amely vagy kizárólag készpénzből, vagy készpénzből és terménybeli járandóságokból szokott állni. Jelen esetben csicsókai polipatikus.

A csicsókai májkrém

A csókai teremtéspusztulás sorozat immáron nyolcadik folytatása

Receptórium:

-25 dkg sertésmáj, csirkemáj, fácán leves...

-10-15 dkg zsír, alapban disznó a koleszterin végett...

-1 fej vörös hagyma, a termesztők végett...

-3-4 gerezd fokhagyma, Egyházaskér végett, mert Makó még külföld...

-só, a bosnyákok végett, mert Tuzlán van a legközelebbi sóbánya az is külföld...

-bors az import végett...

-majoránna a gyógynövény-forgalmazók végett...

-csontból származó zselatin, mert azt is el kell használni a bőrrel egyetemben...

-meg sok E. (étel mentesítő, étel érzetet adó adalék) valamelyik miniszter külkapcsolati üzlete végett, meg a bank hitel végett...

Majd elfelejtettem, nos ez is úgy van, mint a borpincészetben: szőlőből is lehet bort csinálni! Így májak, húsok, levesek helyett lehet a szója a helyettesítő...

Amikor „ez”, így szépen összejött, főzzük a masszát, mint a választópolgárt, amíg megfelelővé nem formálható, időközben néha balra kevergetjük, néha jobbra...

Íme a recept mikró, esetleg házi keverésre, ha valaki kedvet kap hozzá és szeret különös masszával bíbelődni. Viszont a valós recept, amely a csicsókai politikai sztrádát illeti és jellemzi az elmúlt három ciklusban (lásd 12. évben): a csókai húsgyárat elindítsák a gazdaság röppályáján a választási kampány idején. A szavazat számlálás után meg rögtön csődbe megy az a gyár -véletlenül, amely minden csicsókai leányálma, szavazathozó hozománya és most van az a sokat emlegetett rész: mi nem erre szavaztunk, tudom, ha nem erre, akkor arra, de valahogyan mindig ugyan arra...

Csicsóka utcáin megjelentek a dobozok, ki kerékpáron vitte, ki autóval, ki saját hátán húzta - vonta, nos elnézést, itt az illet volna: „Húzi, voní, taszití, ha nem bírí ott hagyí, ütí, vágí, kalapálí, a bicskáját belevágí, de a dobozt nem hagyí!” No így köll, ezt itt mögaszondani, hogy is híjják? Ja, doboz! (A „hogy is híjják” - „köztünk maradjon” - „jut eszembe” és a sok „őőőő”, főként az „és” kötőszót helyettesítő „kötőmondatocska” figyelem felkeltés, szóbitorlás és kitűnés céljából a szóhordozó részéről...) Igen a dobozok, mert a csicsókai májkrém gyár az elvégezett kampányban való működését nem "méregerős dinárban" fizeti ki, hanem „természetben” úgy naturálisan: májkrémben és mélyfagyasztott csirke „alkatrészekben” - egyben mélyhűtött zsenge pipi, pipi comb és pipi melle húsa... Álljunk meg a pipi melle húsánál, nos ez fontos volt a néhai csicsókai diszkó "peepshow"-jában a nagy balkáni háborúk idején, amikor is ukrán leányok lejtették a "striptease" táncocskát csicsóka csorgónyálú férfi népességének örömére, a csicsókai menyecskék kárára-mérgére, mert a "bugyipénz" elvitte a zentai havi vásárfiát, meg az éves szabadkai piaci bevásárlást...

A gond, hogy pipit és a májkrémet az áramszolgáltató és a többi szolgáltató nem tartja fizető eszköznek, bár lassan az elsődleges társadalom szintjére süllyed Csicsókán, már természetben megy a fizetés, úgy csere-bere szinten, mert pénze itt a többségnek nincsen a gazdag meg fukar-kapzsi az meg azért nem akar dinárt adni...

Így Csicsóka vásárló ereje: a nyugdíjas, féláron tud a legújabb világuniverzumra is kiterjedő válságban pipi alkatrészeket és májkrémet venni az újabb hideg napokra! Jelenlegi fűtésszolgáltató télen keményen megfizetteti a nyári meleget, csontig hatoló hideggel, nos arra a pillanatra fel kell ám készülni, mert se kukorica, se semmi nem teremtődött az idén!

A csicsókai sok nevű, sokszor csődbe ment kampány gyárának igazságosztója cáfolta a csicsóka poros – csontszáraz utcáin a szomszédasszony által terjesztett hírek valódiságát, miszerint ő nem „alanaturale” fizet pipi alkatrészekben és májkrémben, hanem segélyt ad az éhező sok hónapja fizetést nem látó csicsókai munkásnak...

Munka az van Csicsókán is, meg máshol is, csak fizetést ne kérjen az illető háborúkat, hiperinflációt, demokráciának nevezett pártfeudalizmust is ezidáig túlélő, csakis munka erejét felkínáló polgár!

Megy az ámítás, hogy „Ezök a fiatalok, -hogyishíjják, nem szeretnek dolgozni csak jól élni! Bezzög a mi időnkben...” A vállalkozó úgyszintén, ezt fújja...A munkavállaló munkanélküli, meg azt fújja, hogy hiába prédikál az előző kettő, inkább otthon marad, mintsem, hogy az elvégzett keserves munkájáért egy dinárt se kapjon és még ő finanszírozza az előző kettőt! Elég, hogy a pap bort iszik és vizet prédikál, nem kell hozzá még ez a kettő...

Az internet mög a mobiltelefon a hibás, mert fővilágosítja, ezt a fiatal népösségöt mindenféle jogokra, mondja a harmadik, mög a szocijális segély, me azon mijen jó élnek a lusta, ingyenélők!

Vagyon, ahogy vagyon, Csicsókán most van mit enni, csak ezt a hibrid, jól felfújt kenyeret kell hozzá venni és kenődik a májas, sül a comb, rotyog a paprikás. A villanyba, hogy fizetődik be mindez? Sehogy, majd úgy karácsony tájékán levágják és csak, akkor leszünk bajban ha a maják tévednek és nem lesz világvége még az idén, mert januártól jégcsapot fogunk nyalogatni és hitegetjük majd egymást, hogy ennek olyan íze van, mint a fagylaltnak...

Vidám nép a csicsókai, vendégségbe nagyon szeret menni, de vendéget, azt nagyon nem szeret fogadni, így a végére maradt a zentai úton csendölő dallam: csicsókai libajárás, ezt követi, hogy Debrecenbe kéne mönni a csicsókai májkrémet el kéne adni, hogy az áramot bé tudjam fizetni!

A tél közeledik...

Margit Zoltán

2008-as választások előtti "gyár-beindulás", amikor az újságíróknak a felvétel kedvéért üres konzerveket osztogattak... A képsorokat nézve, akkor is dübörgött a kampány, ahogyan most 2012-ben is! A csecsemőnek minden vicc új, de csicsókán a választások előtt mindig el lehet sütni a gyár storyt...

Móra Ferenc 133 éve született

Móra Ferenc

(Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. – Szeged, 1934. február 8.)

Móra Ferenc, akinek szinte minden sor írása azt a célt szolgálta, hogy közelebb hozza a tanya népét a városi emberhez, értelmileg messze kiemelkedik nemcsak saját osztályából, hanem a magyar írói világból is. Az írás mellett könyvtár- és múzeumigazgató. A kortársak szerint ténykedése idején Európában nincsen olyan múzeum, ahol a feliratokra annyi gondot és leleményességet fordítottak volna, mint az övében.

Mórának talán a hűség a leguralkodóbb erkölcsi sajátossága. Hűség a maga kis és nagy családjához, azokhoz, akiktől származott és akik tőle származtak, hű ahhoz a városhoz, amely először adott neki kenyeret és hű ahhoz az olvasóközönséghez, amely előtt először kaptak nyilvánosságot írásai.

De ki volt ő valójában? Honnan jönnek a feltűnően realisztikusan ábrázolt gyermekszereplők? Megtudjuk, ha utánanézünk életének.

Móra Ferenc Kiskunfélegyháza

Szegényparaszt családból származott, atyja Móra Márton foltozó szűcslegény, majd mester, anyja Juhász Anna kenyérsütő asszony. Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de csupán egy évig tanított, mint segédtanár a Vas vármegyei Felsőlövőn.

Innen még a század elején mint a Szegedi Napló munkatársa került Szegedre. A lapnak 1913–1919 között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán az egyetlen hírlap, amely nem állt a világháborús propaganda szolgálatába. 1904-től a Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa, emellett a régészetre is szakosodott, ásatásokat végzett, 1908-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte. Tömörkény István 1917-ben bekövetkezett halála után a múzeum igazgatója.

Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai: A kunágotai sírok (Régészeti tanulmány. Szeged, 1926). Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. 1922-től a Világ c. liberális napilap munkatársa, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig főmunkatársa volt.

Pályáját versírással kezdte (Az aranyszőrű bárány, elbeszélő költemény, Szeged, 1902; Szegénysoron, Szeged, 1905), később is írogatott verseket (Könnyes könyv, Budapest, 1920). Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltatottságának egyik legérzékenyebb ábrázolója. Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló világos magyaros stílus jellemzi. Mint publicista játékosan, ironikus irányban is bátran bírálta a Horthy-korszak társadalmi igazságtalanságait és visszásságait. Ennek adott hangot a Hannibál feltámasztása c. regényében, amely az író életében önállóan nem jelenhetett meg, csak 1955-ben adták ki Szegeden – azonban több mint 200, nem az író szándékai szerinti változtatással (cenzúra) – 1956-ban pedig Hannibál tanár úr címmel filmre vitték.

1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. 1905-től Az Én Újságom c. gyermeklapba írt, 1922-ig több mint ezer írása jelent itt meg. Ifjúsági művei, amelyeknek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták a m. ifjúsági irodalom klasszikusává tették. Meleg barátság fűzte Juhász Gyulához. Művei több idegen nyelven is olvashatók

Móra Ferenc a sírgödört vallatja

Móra múzeumi évei alatt 104 lelőhelyen ásott, és 12 régészeti témájú cikke jelent meg. Pályafutását, és a vidéki múzeumok működését abban a korban az általános pénzhiány jellemezte. Többször előfordult, hogy nem tudtak feltárni egy-egy ígéretes lelőhelyet, mert ennek munkálatait a múzeum ásatásokra kapott pénzösszege nem tudta fedezni. Bizonyított tény, hogy Móra még a saját anyagi erejéből is finanszírozott ásatásokat, különösen az 1924 utáni időszakban.

Publikációi közül kettő: a kunágotai honfoglalás kori lovassírok, valamint a népvándorlás és honfoglalás kori temetkezések néprajzi szemszögből vizsgáló publikációja. 1925-ben Balázs Péter, Kunágota segédjegyzője küldött néhány leletet Mórának, melyek homokbányászat közben kerültek elő. Móra még az év októberében elkezdte az ásatásokat, s a munkások által megbolygatott síron kívül még öt sírt tárt fel. Ebből három bolygatatlan és három erősen bolygatott volt. A sírokban talált leleteknek már akkor ismert volt több hazai analógiája (nyílhegyek, szíjelosztók), így Móra nagy biztonsággal a honfoglalás korra tudta keltezni az előkerült leleteket. Az ásatás a kor általános színvonalán, kutatóárkos módszerrel folyt, a temetőről Móra összegző felszínrajzot készített. Az Ethnographia 43.-as, 1932-ben megjelent számában Móra a népvándorlás kori temetők néprajzban előforduló lehetséges párhuzamait foglalta össze . A cikk megírása előtt olyan nagy népvándorlás kori temetőket tudott feltárni, mint a Deszk D, a makkoserdei, a Fehértó A, valamint a Kiszombor B temető, mindegyikben több mint 200 sírral. Móra ezen temetőkben tett megfigyeléseire hívta fel a szakma figyelmét. 

A dolgozat első felében az egymás mellett elhelyezkedő egykorú temetők helyzetét vizsgálta meg. Felvetette, hogy Fehértó A (352 sír) és Fehértó B (90 sír) között társadalmi különbség állhatott fenn: míg az A temetőbe a köznép, a B temetőbe az „urak”, a gazdagok temetkeztek. Ezt a B temető az A-hoz képest nagyobb sírjai, valamint a B temető A-hoz képesti melléklet gazdagságában látta alátámasztani. Ugyanebben a részben foglalkozott a sírjelölésekkel, s arra a megállapításra jutott, hogy a sírrablások precíz volta miatt kellett lennie valamiféle sírt, és társadalmi rangot jelző fejfának. A dolgozatban felismeri a gyékény temetkezésekben játszott szerepét, valamint igazolja a rönkfa koporsós temetkezéseket. Egyértelműen cáfolni tudta azt a toposzt, miszerint a lovas temetkezések esetében a halottakat lóháton temették volna el. Leírja, hogy háromféle lovas-temetkezés létezett a népvándorlás és honfoglalás korában: a teljes lovas, a ló fejével és lábszáraival való temetkezés, és a jelképes temetkezés, amikor a csak lószerszám kerül a sírba, ló nem. Az ásatásai során találkozott az avar fülkesíros temetkezési formával, de nem ismerte fel, s állva eltemetett halottaknak vélte őket.

Mórát mind kortársai részéről, mind pedig a későbbi kutatóktól sok bírálat érte. Kortársai főként a Szeged város illetékességi területén kívüli ásatások miatt támadták, amiben volt is némi igazság. Későbbi pályatársai közül sokan csak szerencsés kezű amatőrnek tartották.

Való igaz, hogy Móra pályájának elején több szakmai hibát is elkövetett (mint a csókai leletek nem objektumonként való elkülönítése, valamint részletes dokumentáció hiánya), ezek azonban nagyrészt jellemzőek voltak kortársai ásatásaira is. 

A mostani, részletesnek mondható dokumentációs rendszer kifejlődéséhez több generációnyi régészeti tapasztalat volt szükséges, melynek részét képezte a Móra és kortársai által gyűjtött rengeteg tapasztalat is.

Művei:

• Rab ember fiai (Budapest, 1909)
• Mindenki Jánoskája (Budapest, 1911)
• Csilicsali Csalavári Csalavér (Budapest, 1912)
• Filkó meg én (Budapest, 1915)
• Kincskereső kisködmön (Budapest, 1918)
• Dióbél királyfi (Budapest, 1922)
• A festő halála (regény, Budapest, 1921, később Négy apának egy leánya címmel jelent meg)
• Georgikon (Budapest, 1925)
• Nádihegedű (Budapest, 1927)
• Ének a búzamezőkről (regény, Budapest, 1927)
• Beszélgetés a ferde toronnyal (Budapest, 1927)
• Véreim (Budapest, 1927)
• Sokféle (Budapest, 1927)
• Egy cár, akit várnak (Budapest, 1930)
• Aranykoporsó (történelmi regény, Budapest, 1932)
• Daru-utcától a Móra Ferenc-utcáig (önéletrajzi regény, Budapest, 1934)
• Utazás a föld alatti Magyarországon (Budapest, 1935)
• Parasztjaim (Budapest, 1935)
• Dióbél királykisasszony (Budapest, 1935)
• Napok, holdak elmúlt csillagok (Budapest, 1935);
• Titulász bankója (Történelmi elbeszélések, mesék)
• Az Aranyszőrű bárány
• A cinege cipője
• Az égbelátó
• Hannibál föltámasztása
• A hatrongyosi kakasok
• Hol volt, hol nem volt
• Zengő ABC
• Írások Csókáról (szerk: Olajos Laura), Bába Kiadó, Szeged 2004.

Wikipedia