Értesítés? - 2.0 - Inkább szegénységi bizonyítvány!

Olvasó táboromból érkezett még kettő gyöngyszem a szegénységi bizonyítvány alcím alá:

A nevek alapján melegséges háztartásról lenne szó, mert ilyen is van erre felé, csak itt Csókán a hölgyek keményebbek és ők felvállalják ebbéli melegséges szív-szeretetüket, az urak itt szégyenlősen kvittek..., de nem erről van szó, hanem a "hivatal" sorozatos túlkapásairól. 

A legfontosabb, habár enyhe túlzással semmi nincs már Csókán (botrányokat nem ide számolom, meg a kampány húsgyárat sem a választási bulikkal), de választásokkor azért megreng a falu élő és holt része is. Igen jól olvasta a drága olvasóm a holtak, akik választásokkor visszajárnak és kísérteties körülmények között még voksolnak is! Nekem volt ötletem az előző választások alkalmakor, mivel a helyzet nyugaton változatlan, hogy helyezzünk egy-egy urnát a temetőkbe is, mert ugyebár az árnyékvilágba került honfitársaink is élnek az állam által biztosított szavazási joggal, úgy, mint a fejlett demokráciákban! Lenne is rá mód a "mozgó" urna rendszerrel, amelyet Tiszaszentmiklóson már tökéletesítettek és tartomány képviselőt választottak harmadszorra elsöprő többséggel "a választunk, amíg saját magunkat ki nem választjuk rendszerben"! 

A folyamatos kapkodást nem értem a "hivatal" részéről, mert idő, mint tenger a kettő választás között és fel lehet készülni a választás csúsztatására, mert tudjuk, ha a választások valamit is változtatnának betiltanák! A gond a "mesterséges-intelligencia" és a másodperc töredékére zsugorodott információ csere. Könnyedén utána lehet nézni az élő és holt voksolóknak. Az egypártrendszerű többpártrendszernek mímelt társadalmi berendezkedésben  az egyszerű "apparachinak" is becézett hivatalnoknak kapkodnia kell a fejét, hogy aktuálisan ki az ellenség és a barát, mert nemcsak a nép van megtévesztve, hanem ők is tévedésbe esnek e téren és akkor az információ titok és a szavazatnak másik urnába kell vándorolnia...

A Magyar Nemzeti Tanácsnak meg kell tanítania az őt megválasztó legnagyobb magyar párt népképviselőit írni és olvasni, ezt követően a merjünk picik lenni projekt keretén belül pedig hivatali okmányok kitöltésére. Amikor ezzel megvannak, akkor a törvényeket kell tanítani a mélyen tisztelt politikummal és gyakorlati alkalmazásokat végeztetni műhelymunkák keretében...

A kettő értesítés az előző részben taglalt jogsértés mellett, megjelent az "Anonymus" csoport jeles tagja Jovanov Siniša (Јованов Синиша) személyében. E személy nem létező személy, de voksolhat Csókán! A társa meg Vrábel László (Ласло Врабел), amennyiben a megcímezettek nem tévednek, akkor Vrábel János elhunyt fiáról lenne szó, (mély lelki sebeket téptek fel a gyászoló szülőknél e téves lépéssel ) aki immáron a túlvilágról voksolhat... 

Vrábel János házát fiatal házaspár vette meg idestova egy éve. A hivatalban át és  bejelentkeztek a Tito Marsall 32.-be. Az anyakönyvtől kezdve minden okmányba bekerültek, ami a hivatal pókhálóját illeti, de ez nem elég, talán a gond, hogy nem úgy szavaznának, mint az előre kiválasztottak szeretnék és így csökkentették a választási mérleg kibillenését "rossz" oldalra?!

Így lett a magyarkanizsai származású fiatalemberből Ivica Čobanov-ból  Jovanov Siniša és kedves ifjú mátkájából Júlia Čobanov-ból Vrábel László! Kérdeztem tőlük, de nincsenek tanúvédelmi programban, hogy a személyiségüket ilyen drasztikusan megváltoztassák még egy nemiséget váltó korrekciós műtéttel sem! Véletlen? Kicsit a keserű katona dal jut eszembe, amikor a Kovács Máriából Maria Kovačová lett*...

A hivatal nemtörődömsége, hozzánemértése?...nem itt nem erről van szó! 

Itt ismételten jogtiprásról van szó!

Megsúgom alapvető emberi jogok megsértése van e pillanatban, a szabad választás jogának, amely a demokrácia alappillére!!! No de Csókán még nem tört ki a demokrácia, mint Rátóton...

Véletlenek a mesékben sincsenek, hát még Csókán, de holnap Jovanov Siniša és Vrábel László fiatal házaspár (?!) voksolni már nem fog, mert Júliát ismerve nem fog bajuszt növeszteni az éj leple alatt Ivica meg nem lesz Siniša még a "hivatal" kedvéért sem...

Lesz még folytatás...

Margit Zoltán

* Kárpátia - Tábori posta

Értesítés?

Szegénységi bizonyítvány...

Egy kedves nyugdíjas hölgy a kezembe nyomta az értesítést, hogy a helyi közösségünk tanácsnokainak megválasztásában vegyek részt vasárnapon. Igen, nyugdíjas, mert ugyebár a nyugdíjas Csókán a munkaerő, mert azok a  fránya  haszontalan fiatalok nem akarnak dolgozni..., de ezzel a mesével (szerinte) meg lett magyarázva, miért ők a legalkalmassabbak mindenféle feladat elvégzésére, értem, fiatal is alig marad itt, de ezt még ők nem vették észre...köztünk maradjon: a fiatal az várjon a sor(s)ára...

Félre-értés ne essék semmi gondom azzal, aki tisztességes munkaképességének leáldozásával megérett a nyugdíjkorra és nyugálományba vonul, de itt jönnek a napfényre azok a "társadalmi nyerészkedők", akik évtizedeken át mímelték a munkát és kiügyeskedték, hogy helyettük mindig más dolgozott és most is "erejük teljességében" tudnak teljesíteni, a szájuk erejére gondolok főként, mert a százmétert futva két újraélesztés után sem tudnák megtenni...

Itt van a visszakettő, ha még mindig ő körülöttük forog e globalizált világ szekere, akkor miért mentek el nyugdíjba? Dolgozzanak tovább és semmi gond! Aki meg nyugdíjas az pihenjen és tartalmassan töltse el napjait, elvégre erre találtatott ki a nyugdíj! A fiatalság ellenes-politika addig fajult, hogy a fiatalok vették Csókáról a sátor-fájukat és az utolsó tíz eurójukkal a zsebükben elindultak északnak, mint a mesékben, mert itt elég volt a dumákból!

Eljutottunk a fajig, a megmondók kasztjából, ha értem - ha nem, mi történik körülöttem én vagyok a megmondhatója! Tessék nekem hajbókolni! Én vagyok az úr a házba, le is út, fel is út...Könyörgöm tessék észrevenni az idő eljárt felettem költői gondolatot! Nem, akkor is megmutatom, hogy mit nekem egyetem, amikor én az élet egyetemét fejeztem be valamelyik füstös kocsmában munkaidő alatt! A gyakorlatban a fiataloktól kell elvenni még a száraz kenyér héját is, csakis az ő érdekükben cselekedve?!

Megy az össznépi hülyítés, hogy polgárok csoportjai indulnak a küszöbön álló helyi közösség tanácsnokainak megválasztása alkalmából. Minden jelölt mögött politikai párt áll, ilyen vagy amolyan módon. Erőlködnek és győzködik a szegénységébe és a választásokba belesavanyodott népet. Senkit nem érdekelnek a következő tények: Csóka község minden ötödik lakója szociális segélyen él, nevezetesen 2255 ember és ez a szám drasztikusan nő, a megélhetési bünőzéssel egyetemben. E számok a helyi politikum szakmaiatlanság, hozzánemértését és nemtörömdömségét tükrözi. Ismét az nyer aki bálat, dözsölést ígér és biztosít, mert vígan megyünk tönkre!

Olvasom, nézem a kampánynak csúfolt média megnyilatkozásokat, olyan jó bánátira sikeredett! Személyi kultuszokra épülő stílus nem változott az elmúlt ötven évben, pihent nyugdíjasaink a listák vezetői…Az egyik falu a „Youtube”-on osztotta az igét, azzal, hogy: „űzik a kultúrát”, mit mondjak azt jól kiűzték a faluból…hosszas vajúdás után: „született meg kultúrkörünk”, nos a szülő anyát azért megnézném magamnak…A kórkép imigyen lett felállítva: „A néptánc leginkább a fiatalkorcsoportokat érinti” és „a gyermekeink szívvel-lélekkel űzik”, nos az űzekedésnek is lehet jó vége, ha az „ ifjuságnak lehetősége van a cserkészet körében is tágítani a természettudományos ismereteiket”. Szép gondolatok a dugványozásról, így koratavasszal készülve a kertészeti szezonra…Kaptam új ismereteket is!  Fényt az éjszakában nem az elektromos áramot szolgáltató adja, hanem a tűzoltó zenekar, ha jól befűtenek utána lesz mit oltani…Fontos állomás a templom, ez egy velős gondolat az osztályharchoz szokottak agytekervényeiben! 

A szórólapokat jellemzi a „tükör” fordítás szerb nyelvről magyar nyelvre, a gondalatmeneti hibák, nagyotmondás…, de hab a tortán az értesítésnek elkeresztelt „hivatalos” anyagocska, ahova minden felkerült csak a legfontosabb nem! Kimaradt az atyók leánya és fia család és keresztneve és a szavazó hely utca-házszámostúl magyarul! A cirill írásmódot sokan nem ismerik, de a sokat emlegetett Magyar Nemzeti Tanács kardoskodása ellenére Csókán, ahol papíron magyar a polgármester, ilyen ismételten megtörténik az nem véletlen, ahogyan „nincs megélhetési magyar verés sem” véletlenül! Tudom az a fránya számítógépnek keresztelt „kompjuter” a gond forrása…

Menjük sorjában milyen jogaimban lettem megsértve nemzettársaimmal egyetemben :

I.             A SZERB KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA (SZK Hivatalos Közlöny 2006/98) A sajátosság megőrzésére való jog - 79. szakasz: A nemzeti kisebbségek tagjainak joguk van: a nemzeti, etnikai, kulturális és vallási sajátosságának a fejezésére, őrzésére, ápolására fejlesztésére és nyilvános kifejezésére; jelképeik nyilvános helyeken való használatára; nyelvük és írásuk használatára; hogy azokban a környezetekben, ahol az összlakosság jelentős számarányát képezik, az állami szervek, a közmegbízatással felruházott szervezetek, az autonóm tarrtomány és helyi önkormányzatok szervei anyanyelvükön folytassák az eljárásokat.

II.            HIVATALOS NYELV- ÉS ÍRÁSHASZNÁLATRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY 19. szakasz: Azokon a területeken, ahol nemzeti kisebbségi nyelvek is hivatalos használatban vannak, a helység- és egyéb földrajzi neveket, utcák, terek, szervek és szervezetek elnevezését, a közúti jelzőtáblákat, anyilvánosság értesítését és figyelmeztetését szolgáló, valamint egyéb közfeliratokat a nemzeti kisebbségek nyelvén is ki kell írni.

III.          NEMZETI KISEBBSÉGEK NEMZETI TANÁCSAIRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY (SZK Hivatalos Közlönye, 2009/72) 10. szakasz A Nemzeti Tanács...: 12) eljárást indít az Alkotmánybíróság, a polgári jogvédő, a tartományi és a helyi ombudsman, valamint más hatáskörrel rendelkező szervek előtt, amikor megítélése szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozóknak az Alkotmányban és törvényben szavatolt jogainak és szabadságság jogainak megsértésére került sor; 13) a nemzeti kisebbséghez tartozó nevében megindítja a jelen szakasz 12) pontjában foglalt eljárást előzőleg megszerzett írásos meghatalmazás alapján.

IV.           Törvény a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről (A JSZK Hivatalos Lapja, 11/2002., Szerbia és Montenegró Államközösség Hivatalos Lapja, 1/2003. – Alkotmányos Alapokmány és a SZK Hivatalos Közlönye 72/2009. - másik törvény) A DISZKRIMINÁCÍÓ (megkülönböztetés) tilalma 3. szakasz Tilos a diszkrimináció minden megnyilvánulása, nemzeti, etnikai, faji és nyelvi alapon, azokkal a személyekkel szemben, akik a nemzeti kisebbségekhez tartoznak. A szövetség, a köztársaság, autonóm tartomány, város és község szervei nem hozhatnak olyan jogi aktust, és nem tehetnek olyan intézkedést, amely ellentétben áll e szakasz 1. bekezdésével.

A SAJÁTOSSÁG MEGŐRZÉSÉNEK JOGA: A személyi név megválasztása és használata 9. szakasz A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek jogukban áll, hogy szabadon válasszák meg és használják személynevüket és gyermekeik nevét, továbbá hogy ezeket a személyneveket minden közokiratban, hivatalos nyilvántartásban és személyiadat-gyűjteményben saját nyelvük és helyesírásuk szabályai szerint tüntessék fel. Az 1. bekezdésben említett jog nem zárja ki a személynevek a szerb nyelv írásmódja és helyesírása szerinti párhuzamos bejegyzését.

AZ ANYANYELVHASZNÁLAT JOGA: 10. szakasz A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek magánéletükben és nyilvánosan szabadon használhatják saját nyelvüket és írásukat.

HIVATALOS NYELV- ÉS ÍRÁSHASZNÁLAT: 11. szakasz Az olyan önkormányzati egység területén, ahol nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek hagyományosan élnek, nyelvük és írásuk egyenrangú hivatalos használatban lehet. A helyi önkormányzati egység kötelezően bevezeti a nemzeti kisebbség nyelvének és írásának egyenrangú hivatalos használatát, ha a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek százalékaránya a népesség összlétszámában az utolsó népszámlálás eredményei szerint eléri a 15%-ot. Abban a helyi önkormányzati egységben, amelyben e törvény meghozatalának idején a nemzeti kisebbség nyelve hivatalos használatban van, e nyelv hivatalos használatban marad. A nemzeti kisebbségi nyelvnek az 1. bekezdésben említett hivatalos használatán főként az alábbiak értendők: a nemzeti kisebbségi nyelv használata közigazgatási és a bírósági eljárásban, valamint a közigazgatási és a bírósági eljárás lefolytatása nemzeti kisebbségi nyelven, továbbá a nemzeti kisebbségi nyelv használata a közhatalmi jogosítvánnyal felruházott szervek és a polgárok közötti kommunikációban, közokiratok kiadása: hivatalos nyilvántartások és személyiadat-gyűjtemények vezetése nemzeti kisebbségi nyelven is és ezeknek az okiratoknak teljes érvényűként való elfogadása ezen a nyelven, továbbá a szavazólapon és a választási anyagon való nyelvhasználat, és a képviseleti testületek munkájában való nyelvhasználat. A 2. bekezdésben említett területeken az adott nemzeti kisebbség nyelvén, annak helyesírása és hagyománya szerint is ki kell írni a közhatalmi jogosítvánnyal felruházott szerveknek, a helyi önkormányzat egységeinek, a településeknek, tereknek, utcáknak a nevét, illetve a többi földrajzi nevet. A szövetségi törvényeket és jogszabályokat, külön jogszabállyal összhangban, a nemzeti kisebbségek nyelvén is közzé kell tenni.Az olyan nemzeti kisebbséghez tartozó személyek, akiknek a százalékaránya a JSZ népességének összlétszámában az utolsó népszámláláskor elérte a 2%-ot, saját nyelvükön fordulhatnak a szövetségi szervekhez, és joguk van ezen a nyelven választ kapni. A Szövetségi Képviselőház azon képviselőjének, aki a JSZK népességének összlétszámában az utolsó népszámláláskor legalább 2%-os százalékarányt képező nemzeti kisebbséghez tartozik, joga van a Képviselőházhoz saját nyelvén fordulni. Erről a Szövetségi Képviselőház tanácsainak ügyrendje részletesebben rendelkezik.

Továbbá:

Vajdaság AT területén a tartományi szervek munkájában a szerb nyelv és cirill írásmód mellett, a latin írásmód és a magyar, ruszin, szlovák, román, horvát nyelvek vannak hivatalos használatban Vajdaság alapszabályának értelmében.

Általános szabály, hogy a közmegbízatást végző, tehát a köz(össég) érdekében tevékenykedő szerveknél használhatjuk az anyanyelvünket, mind írásban, mind szóban, illetve jogunk van választ kapni magyar nyelven, ha az hivatalos használatban van az adott község vagy annak része (pl. helyi közösség) területén. 

Értesítés:

A törvény a papiron fehéren-feketén, gyakorlatban nem kell magyarkodni, mert szolgalelkünek kell lenni és sajátmagunkat kell letiporni, mert ez a szokásjog uralkodik évek óta. A száraz jogi részt azér ollóztam be, hogy egyszer már elolvassák a "hivatalos" személyek, hogy mire is van joguk,-egyetemben, hogy nem kell szégyelniük, hogy magyarnak születtünk...

Sikerül e ez nékem, nem hinném, mert a "hivatalos személyek" ezidáig sem törődtek e szerzett jogokkal, de azért egy újabb próbálkozást csak megért, hogy a jogilag közember megismerkedjen a jog általi lehetőségeivel! 

Legyen béke, szabadság, józan ész és egyetértés, így március idusán!

Margit Zoltán

Te kit választanál? 

Akiket a börtönben felejtettek…

Az igazság odaát van, talán a mennyek országában, talán...

Mottó:

HA VANNAK ANGYALOK, NEM JÁRNAK ERRE MOST?

A temerini fiúk döbbenetes, párját ritkító története az én számomra két párhuzamos szálon fut. A kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz. A kettő elválaszthatatlan egymástól. Az erejüket meghaladó, végeláthatatlan és kilátástalannak tűnő küzdelmük, csatájuk, háborújuk két hadszíntéren zajlik. 

Egyfelől van az öt fiatalember, aki immár nyolc súlyos esztendeje börtönben raboskodik, és ők jelentik/jelképezik a harcteret, a frontot, az úgynevezett  tűzvonalat,  az eleve vereségre ítélt(etett), az elhúzódó, a végtelenségbe nyúló állóháború színhelyét. 

Másfelől pedig létezik az alaposan elgyengített, a jócskán megtépázott, a hellyel-közzel instabilnak is mondható hátország, amit az otthoniak, a szülők, a családok és a barátok jelentenek. Sajnálatos módon ez az otthon épp a legritkább esetben nevezhető csak biztonságot nyújtó, védelmet szolgáló, meleg családi fészeknek. Márpedig az elítéltek számára mégiscsak onnan kéne érkeznie a végsőkig való kitartáshoz és a puszta megmaradáshoz szükséges erő- és reményadag utánpótlásának. 

A kegyetlen valóság pedig az, hogy a temerini fiúk szülei az elmúlt évek során bizony jócskán elszegényedtek, anyagilag lerongyolódtak, de lelkiekben is meg-megroggyantak, páran meg is betegedtek. Talán még az sem számít túlzásnak, hogy a történtekbe egyszerűen belebetegedtek. Közöttük volt, aki a nagyszülők házát kényszerült pénzzé tenni, és volt, akinek a még megmaradt egyetlen hold termőföldjétől kellett megválnia. És mostanra már nincs is mit áruba bocsátaniuk. Két fiúnak a szülei már nem is élnek, ami (kiváltképpen huszon- meg harmincéves korban) különösen nagy csapásnak számít. 

Az egyik fiatalember pedig – ha valamilyen isteni csoda folytán már holnap kiszabadulhatna –, egyszerűen nem is tudna hová menni, hová lenni. Valószínűleg csak állna egy ideig a börtön kapujában, és azt sem fogalma sem lenne arról, hová induljon, merre vegye az útját. (Lélekroppantó filmbéli jelenet lehetne.) Mert otthon nem várja már senki. Mert már otthona sincs. Nincsen családi ház. Nincsen semmilyen menedék. Létezik ugyan egy testvérbátyja, akire esetleg támaszkodhatna, csakhogy ő is arra kényszerült, hogy ideig-óráig más házában húzza meg magát. Befogadni befogadták, de ki a megmondhatója, hogy meddig maradhat a kölcsönkapott átmeneti hajlékban. Megint másik fiatalember esetében is csak a szétzilált család romjai maradtak: féltestvérek, akik szociális lakásban élnek és mély szegénységben tengődnek egyik  napról a másikra.

A  „háttérország” működőképességével és hatékonyságával kapcsolatban akár nyugodt lélekkel általánosíthatok is: igencsak jó szolgálatot tenne, hasznos lenne mindenféle segítségnyújtás. Az egymás után múló hónapok, évek már szinte minden tartalékot felemésztettek.

A temerini fiúk nem bantu négerek. Nem is kecsua indiánok. Meg nem is hottentották. Hanem magyarok. Mind az öten. Egytől egyig. Vajdaságiak. Délvidékiek. Nem más kutyájának a kölykei. (Bocsánat!) Ők a mi gyerekeink. Akik a börtönben ragadtak. Akiket a börtönben felejtettek. Akiket néha-néha egy-egy anyaországi politikus még csak felkeres, meglátogat, megvigasztal. Na, de a mieink??? Azok hol maradnak? A saját magyar politikacsinálóink a raboskodókról igyekeznek rendre tudomást sem venni. Noha ők derekasan helytállnak, de csak a róluk való megfeledkezésben.

Az eltelt nyolc év alatt egyetlen vajdasági magyar politikus sem látogatta meg őket a börtönben.

Jól tudjuk, nem is férhet hozzá kétség: a vajdasági (magyar) talajon kitűnően (meg)terem a politikusfajta. Fürtökben teremnek/lógnak a magukat igen kiválónak tartó eminenciások. Dacára ennek, közülük tán egy sem törte a kezét, lábát, hogy a Sremska Mitrovica-i börtönbe bejusson. Pedig a nyolc év alatt lett volna rá idejük bőséggel. Még a vajdasági parlament korábbi magyar vezető embere, feje sem érzett semmilyen isteni sugallatot, de még a saját lelkiismerete sem bírta rá arra, hogy (a kifogásait félretéve, az előítéleteit lerázva) bemerészkedjen a rácsok mögötti zárt világba. Úgy vélem, hogy sokkalta inkább a rendszeres börtönlátogatásaival lenne ildomos dicsekednie, és nem azzal, hogy politikusi mivoltában éppen most kezdte meg sorrendben a hetedik mandátumának a fogyasztását. (Ha huszonnégy év nem volt untig elég a jóból, akkor már sosem lesz elég?) Meg még azt is gondolom, hogy ha szimpla látogatóként fegyházba tévednek, attól még nem fog folt esni a politikusi becsületükön! De ha már a börtönt nagy ívben elkerülték, legalább a családokat csak egyszer is felkeresték volna! Megtudakolni, miként élnek, hogyan viselik a megpróbáltatásokat. Esetleg felajánlják, miben tudnának segíteni.

Még egy említést érdemlő momentum: a vezető – és éppen ezért mindenható – magyar pártunk soraiban szép számban akadnak jogászok. Akik, ha összedugnák a fejüket, sok-sok okos/hasznos dolgot kiötölhetnének. Mármint a temerini fiúk csehül álló ügye érdekében. Jogtudósaink bizonyára hasznos információkkal, tanácsokkal szolgálhatnának mind az elítéltek, mind pedig a szüleik, a képviselőik számára. Úgy képzelem, hogy alkalomadtán egy-egy panaszlevél, beadvány, kérelem, jogorvoslat megszövegezése és benyújtása sem jelenthetne a számukra áthághatatlan akadályt. Csak hát, valahogy úgy van ez, hogy aki segíteni akar, az mindig a módot keresi, aki viszont nem akar segíteni, az meg folyton csak a kifogást keresi. És persze tennék/tehetnék mindezt mindenféle ellenszolgáltatás nélkül! Csak úgy, Isten nevében. Az én értékítéletem szerint ez már magától értetődő. Alkalmazhatnák, gyakorolhatnák e nemes cselekedetet színtiszta (magyar) érdekvédelemből. Merthogy indulásukkor – el ne felejtsük! – arra tettek szent esküt.

Még ennél is továbbmerészkedem. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy talán nem is lett volna szabad megengedni, hogy az öt magyar fiatal bíróság előtti, rendkívül rázós és felettébb érzékeny/kényes ügyét más nemzetiségű, történetesen egy szerb ember vállalja fel, hogy majd az képviselje őket. Mert ez alighanem elvi kérdés. (És nem pusztán anyagi.) Mert valahogy mégiscsak visszatetsző és rossz szájízt kelt. De akár kíméletlenebbül is megfogalmazhatom ugyanezt: a szerbek kell, hogy (meg)védjenek minket, magyarokat a sajátjaikkal szemben? Mi magunk már nem vagyunk rá képesek? Na és, miféle lehet az az érdekvédelem? Mi jót szabad elvárni tőle? Mint eddig bebizonyosodott: az égvilágon semmi jót.

A tények magukért beszélnek.

A kegyetlen valóság ugyanis az, hogy öt magyar fiatalt a börtönben felejtették. Valamennyien a börtönben felejtettük őket. Most ki kéne ezért megdicsérni…?

Szabó Angéla  

Ha vannak angyalok, nem járnak erre most...

Ha vannak angyalok, nem járnak erre most...

(Párt)megbízottak előre a többi pofa be!

Kisebbségjogi jegyzetetek

Március 15-e, a magyar sajtó napja is. Tudjuk, hogy a sajtószabadsággal baj van nem csak Magyarországon, de a Vajdaságban is. Az itteni magyar média helyzetét ugyanis leginkább az jellemzi, hogy „az egypártrendszer kiszolgálója” lett.

Hogyan is néz ez ki a gyakorlatban? 

A Magyar Szó és a Hét Nap alapítói jogait a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által irányított Magyar Nemzeti Tanács (MNT) gyakorolja. A Magyar Szó Lapkiadó Kft. élén (2010. április 1-je óta) megbízott igazgató, a lapnak meg (2011. június 23. óta) megbízott főszerkesztője van.
Az MNT-nek a Magyar Szó Kft. – már egy ideje nyugdíjba készülő – megbízott igazgató helyére nem sikerült új személyt találni, mivel – a nyilvánosság számára egyébként teljesen ismeretlen Dobranić Aranka – „elállt a szándékától, hogy elvállalja a tisztséget”.

Az MNT 2012. február 29. felmentette a VMSZ ún. kemény magvához tartozó Józsa Lászlót, a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének (TJGYT) sokéves sikertelen elnökét és Klemm Józsefet, a testület tagját, aki egyébként az Újvidéki Rádió igazgatója és akit az ún. magyar szellemiségű újságírás kiötlőjének is tartanak. Lecseréltek még néhány más tagot is, majd a helyükbe újabb, a párt bizalmát élvező embereket nevezték ki.

A Hét Napot kiadó Lapkiadó Kft-t ugyancsak megbízott igazgató, a lapot pedig ugyanilyen státusú főszerkesztő irányítja (mindkettő 2012. február 29. óta). A hetilap lejárt megbízatású, nyugdíjba vonuló eddigi főszerkesztője (egyébként a VMSZ elnökségi tagja) most „főmunkatársi” minőségben gyártja tovább a vezércikkeket.

Az MNT által „társalapított” Pannon RTV-t is (2012. január 19-e óta) megbízott vezetőség irányítja: megbízott az igazgató, a televízió és a rádió főszerkesztője is.

A VMSZ-nek, illetve az MNT-nek a médiában való terjeszkedését mutatja az is, hogy a testületet most már hivatalosan is a – Mozaik Televíziót irányító – Mozaik Alapítvány társalapítójává lépett elő. Az egyébként is a párt befolyása lévő Alapítványban most az MNT-t a párt alelnöke képviseli, aki egyúttal az újvidéki szervezet elnöke is. 

László Bálint, az MRM elnöke (a február 29-i MNT ülésen) a Mozaik Alapítványba jelölt MNT-s javaslat ellen szólalt fel: – Döbbenetes és sajnálatos, hogy az MNT még a látszatra sem ad, hiszen az eddigi egyetlen délvidéki magyar civil TV-re próbál úgy rátenyerelni, hogy a VMSZ újvidéki szervezetének elnökét javasolja a TV alapítványába, aki egyébként programozó matematikusként a szakmai feltételeknek sem felelne meg. A dél-bácskai és szerémségi magyarság szórványmédiuma szempontjából politikailag teljesen inkorrekt a javaslat – mondta az MRM elnöke. Az ülésen aztán a VMSZ szavazógépezete, 26 igen, 2 nem és 2 tartózkodás mellett mégis megszavazta a javaslatot.

A VMSZ szükségtelennek tartja, hogy pályázatot írjon ki az általa irányított sajtó élére. Mivel május 6-án sor kerül a parlamenti választásokra, a pártnak most az a fontos, hogy a befolyásosabb magyar médiát olyan megbízott vezetők irányítsák, akik a közvéleményt továbbra is a párt érdekeinek megfelelően alakíthatják.
Közben minderről mélyen hallgat a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE). Mintha legalábbis illegalitásban lenne. Vagy azért, mert már e testületben is a VMSZ befolyása érvényesülne? 

A „magyar szellemiségű újságírás” a VMSZ politikai, a média és az újságírói szakma lezüllesztésének eszköze lett. És nem csak az, de a társadalmi haladás és a demokrácia kerékkötője is.

Szánalmas kép. Lehet-e ilyen körülmények között a sajtószabadságról, a szabad vélemény-nyilvánításról, az objektív tájékoztatásról beszélni? Van-e mit ünnepelni?

Újvidék, 2012. március 14.

Bozóki Antal

Az erő alkalmazása egy újabb időhúzásra?

AMIT SZERBIA NEM FOGADOTT EL

Az Ahtisaari-terv nemzeti kisebbségjogi vonatkozásai*

Nincs előrehaladás a Szerbia és Koszovó közötti vitás kérdésekben, sőt még „az eszkaláció veszélye” is fennáll.
– Az erő alkalmazását sem zárta ki Bajram Rexhepi koszovói belügyminiszter az észak-koszovói barikádok felszámolása érdekében. Ezt megelőzően már Ivica Dačić belügyminiszter – a szerb médiumok jelentése szerint – azzal fenyegetőzött, hogy egy esetleges támadást a szerbek ellen Belgrád nem nézné tétlenül.
Az eszkalációtól tart a KFOR is. Erhard Drews tábornok, a nemzetközi békefenntartó erők parancsnoka azt nyilatkozta, hogy nincs kizárva az összetűzések kiterjedésének lehetősége Észak-Koszovóban. Szerinte ezt a pristinai hatóságok is gerjeszthetik, de bizonyos észak-koszovói köröknek is érdekében állhat – közlik a hírügynökségek (Koszovó: az eszkaláció veszélye, http://www.vajma.info/cikk/szerbia/15736/Koszovo-az-eszkalacio-veszelye.html2011. november 25. [17:35]

1. Bevezető

2008. február 17-én, miután a belgrádi kormánnyal, és a koszovói albánokkal hónapokon át folytatott tárgyalások megbuktak, a Koszovót de facto katonai ellenőrzése alatt tartó Amerikai Egyesült Államok (USA) és az Európai Unió (EU) többségének támogatásával és az EU képviselőivel egyeztetve kikiáltotta függetlenségét Szerbiától.
Szerbia nem ismeri el Koszovó elszakadását, s mind a mai napig ENSZ-irányítás alatt álló területnek tekinti a saját területén. Szerbia alkotmánya Koszovó és Metóhia Autonóm Tartománynak tekinti a területet. 
2011. október 31-ig az ENSZ 84 tagországa ismerte el Koszovó függetlenségét. (Továbbá Tajvan, amely maga nem tekinthető nemzetközileg teljes körben elismert államnak.) Szerbia és Oroszország, valamint 20 másik állam viszont elítéli a függetlenség kikiáltását. Az Európai Unió eddig nem tudott közös álláspontot kialakítani, de a 27 tagállamból 22 elismerte. Magyarország kormánya formálisan 2008. március 19. napján ismerte el önálló államként a Koszovói Köztársaságot.
Egyes értelmezések szerint a tartomány egyoldalú függetlensége ütközik az ENSZ BT 1244-es határozatával, amely 1999. június 10-én elismerte az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság – amelynek a mai Szerbia jogutódja – területi egységét. Mások viszont éppen ezt a határozatot tartják Koszovó függetlenségének jogi alapjául. 
Martti Ahtisaari1), finn diplomata, az Egyesület Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Koszovó jövendő státusával kapcsolatos tárgyalásokon részvevő főmegbízott (másutt: különmegbízott) 2007. február 2-án Belgrádban és Pristinában átadta a Koszovó státusának rendezésére tett javaslatot, ami utóbb Ahtisaari-terv 2) néven vált ismertté.
A szerb parlament 2007. február 14-én elutasította a koszovói rendezési tervet. A 250 tagú törvényhozás alakuló ülésén jelenlévő 243 honatya közül 225 szavazott a kormány által előterjesztett állásfoglalásra, 15 volt ellene, s 3 tartózkodott 3).
Az elutasításra azért került sor, mivel „megnyitja az utat Koszovó önállósága előtt” – olvasható az akkori szerb sajtójelentésekben 4). Vojslav Koštunica, volt szerb miniszterelnök úgy értékelte, hogy az Ahtisaari-terv „nem legitim”, azért „mert sérti az ENSZ Alapokmányát és a nemzetközi jog alapelveit, amelyeken a világbéke alapszik”. Koštunica azt állította, hogy az ENSZ-főmegbízottnak „nem volt mandátuma arra, hogy Szerbia állami státusával foglalkozzon, valamint hogy a szuverenitásába és területi integritásába avatkozzon, sem arra, hogy felossza Szerbia területét és, hogy átszabja a nemzetközileg elismert határait”, közölték az ügynökségek5).
Skupstina ugyanakkor – többségi szavazattal – elfogadta a belgrádi kormány határozattervezetét, amely elfogadhatatlannak nevezte az ENSZ-főmegbízottnak a dél-szerbiai tartomány státusára kidolgozott javaslatát, egyszersmind állást foglalt a további tárgyalások mellett.
A szerb képviselőház Ahtisaari javaslatát csaknem öt évvel ezelőtt elsöprő többséggel visszautasította. Az utóbbi időben azonban szerb politikai körökben is előtérbe került a finn diplomata által készített terv, amit most már Ahtisaari-terv plusz-ként emlegetnek.

2. Emberi- és nemzeti kisebbségi jogok 

2.1. Mutietnikus Koszovó

Ahtisaari-terv egy fő részből áll, amelyhez 12 függelék tartozik. A központi rész 14 szakaszból tevődik össze, amelyek a kulcsfontosságú elveket tartalmazzák, amelyeket a függelékek tovább részleteznek.
A bevezető szerint a terv részletes intézkedéseket tartalmaz, amelyek „elősegítik a nemzeti kisebbségi közösségek és tagjainak védelmét, a hatalom tényleges decentralizálását, valamint a kulturális és vallási örökség megőrzését és védelmét”. Ez mellett, alkotmányos, gazdasági és biztonsági intézkedéseket ír elő, amelyek közös célja, hogy elősegítsék „a többnemzetiségű, demokratikus és fejlődőképes Koszovó haladását”.
A terv fontos eleme a nemzetközi katonai és polgári jelenlét Koszovón, amely felügyelné annak megvalósítását, és segítséget nyújtana a koszovói hatalomnak a béke és biztonság megőrzéséhez Koszovó területén. A terv rendelkezései az összes többi koszovói jogszabály felett állnának.
Az elképzelés szerint Koszovó „multietnikus társadalom”, amely önmagát „demokratikus eszközökkel” és a „jog uralmának” tiszteletben tartásával irányítaná, „az emberi jogok és szabadságok nemzetközileg elismert legmagasabb mércéi szerint”, amelyek elősegítik a lakosság békés és fejlődéses megélhetését.
A dokumentum szerint Koszovó „alkotmányt” fogad el, az említett elvek megalapozása érdekében. Nem tartalmaz teljes alkotmányszöveget, de meghatározza azokat az elemet, amelyeket annak tartalmaznia kell.
Koszovónak – a javaslat szerint – joga van „nemzetközi szerződések” aláírására, beleértve azt a jogot is, hogy „felvételét kérje a nemzetközi szervezetekbe”.
A terv központi része „a közösségek jogainak védelme és elősegítése”. Azokkal a kulcsfontosságú területekkel foglakozik, amelyeket védelmezni kell, beleértve a kultúrát, a nyelvet, az oktatást és a szimbólumokat. Előlátja „a nem albán lakosság képviseletének konkrét mechanizmusait a kulcsfontosságú intézményekben, a közéletben való részvételük megőrzése és tevékeny részvételük érdekében”. A nem albán lakosság jogainak védelmében a törvényhozási folyamatban úgyszintén előlátja, hogy „meghatározott és pontosan felsorolt törvényeket csak akkor lehet elfogadni, amennyiben a koszovói képviselőház nem albán tagjainak többsége támogatja azok elfogadását”.
A rendezési terv átfogó „decentralizálási javaslatot” tartalmaz, azzal a szándékkal, hogy elősegítse a „jó hatalmat, a közszolgálatok átláthatóságát és hatékonyságát”. A javaslat a koszovói szerb közösség konkrét szükségleteire és félelmeire koncentrál, amelynek maga fokú ellenőrzése lesz a saját ügyei felett.
A decentralizálás elemei inter alia új községi illetékeseket is tartalmaznak, azon községek számára, amelyekben a szerbek többségben vannak (mint például a másodlagos egészségügyi biztosítás és a főiskolai képzés); pénzügyi kérdésekben széleskörű községi autonómiát, beleértve azt is, hogy a koszovói szerb községeket szerbiai pénzügyi támogatásban részesüljenek, a azzal a feltétellel, hogy ez a támogatás átlátható és a községek széles körű tevékenységére, valamint céljainak segítésére irányul; továbbá a községközi partnerségről és a szerbiai intézményekkel való együttműködésről szóló rendelkezéseket, valamint hat új, vagy jelentősen kibővített község létrehozását, amelyekben a szerbek vannak többségben (Gračanica, Novo Brdo, Klokot, Ranilug, Partes és Serverna Mitrovica).
Ahtisaari-terve további része „egységes, független, hivatásos és elfogulatlan igazságügyi rendszert” lát elő Koszovón, amely minden személy részére hozzáférhetővé tenné az igazságszolgáltatást. Olyan mechanizmusokat lát elő, miszerint az igazságszolgáltatás „mindenki számára” elérhető, a bírák, az ügyészek összetétele pedig Koszovó „többnemzetiségűségét” tükrözné.
„A vallási és a kulturális örökség védelmére valamint elősegítése” vonatkozó rendelkezések a Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) szabad és zavartana működését biztosítanák Koszovón. Több mint negyven kulcsfontosságú vallási és kulturális helyet védelmi övezettel vennének körül, a „kulturális méltóságuk” megőrzése érdekében, megakadályozna minden „zavaró kommerciális ipari üzletelést és építkezést”. A SPC számára a külön fizikai védelmet, a belgrádi SPC-vel való szabad kapcsolattartást, valamint az egyházi vagyon sérthetetlenségét, az adó és a vámok alóli mentességet adna.
A koszovói biztonsági szolgálattal kapcsolatos rendelkezések szerint, ez a szolgálat „hivatásos, többnemzetiségű és demokratikus” lenne. A koszovói rendőri erők egységes parancsnoki láncolatot alkotnának és „helyi rendőrökből állnának, akik azoknak a községeknek a nemzeti összetételét tükröznék, amelyekben dolgoznak”. A szerb többségű községek képviselő-testületeinek „nagyobb illetékessége lenne a helyi rendőrparancsnok megválasztásában”.

2. 2. Alkotmányos rendelkezések

Az 1999. június 9-én a macedóniai Kumanovóban aláírt katonai-műszaki megállapodás alapján nemzetközi igazgatás alá került Koszovó Autonóm Tartomány. Ideiglenes parlamentje – Szerbia tiltakozása ellenére – 2008. február 17-én kikiáltotta a terület függetlenségét. Koszovó alkotmánya 2008. június 15-én lépett életbe.
Koszovónak a rendezési terv is előirányozta az alkotmányt, amelyet „Koszovó lakossága fogad el”. Nem tartalmazza ugyan az alkotmány szövegét, de megfogalmazta azokat a kulcsfontosságú elemeket, amelyeket annak tartalmaznia, illetve biztosítania kell, miszerint:
– Koszovó multietnikus közösség, amely minden polgár egyenjogúságán alapul;
– Koszovónak nincsen hivatalos vallása és semleges a vallási meggyőződések szempontjából;
– Koszovónak saját megkülönböztető zászlója, címere és himnusza lesz, amely kifejezi Koszovó többnemzetiségű jellegét;
– Koszovó hivatalos nyelve az albán és a szerb lesz;
– Koszovónak joga van nemzetközi tárgyalások folytatására és nemzetközi egyezmények aláírása, beleértve a nemzetközi szervezetekben való tagságot is;
– Koszovónak nem lesznek területi követelései, és nem fog egyetlen más állammal, vagy annak részével sem egyesülni;
– Koszovó segíteni fogja és megkönnyíti a menekültek és elköltözöttek biztonságos és méltóságos visszatérését;
– A legfontosabb nemzetközi eszközökbe és szerződésekbe foglalt alapvető emberi jogok és szabadságok Koszovón közvetlenül alkalmazhatók lesznek;
– Koszovó képviselőházában a nemzeti kisebbségi közösségek a biztosított/fenntartott képviselői helyek rendszere által lesznek képviselve;
– A törvényhozás a nemzeti kisebbségi közösségek számára külön jelentőséggel bíró kérdésekben különleges parlamentáris eljárást követel – „kettős többséget” és a jelen lévő képviselők szavazását
– Koszovó kormánya, ideértve a civil szolgálatokat is, kifejezi Koszovó lakosságának különbözőségét
– Koszovó elnöke Koszovó népének egységét képviseli és
– Megalakul Koszovó Alkotmánybírósága, amelynek kilenc legmagasabb erkölcsi értékeket képviselő kiemelkedő jogász lesz a tagja.
Mivel Koszovó alkotmányának meghozatalára 16 hónappal az Ahtisaari-terv átadása után került sor, külön elemzés tárgya lehetne, hogy a rendezési tervnek ezek a rendelkezései milyen mértékben, illetve megfogalmazásban kerültek be a 2008. évi alkotmányába.

2.3. Emberi- és nemzeti kisebbségi jogok

A rendezési terv előlátja, hogy Koszovónak „támogatnia, fejlesztenie és védelmeznie kell a nemzetközileg elismert emberi jogokat és alapvető szabadságokat”. Koszovón ezekre a jogokra minden személynek joga van, bármilyen megkülönböztetés nélkül. Koszovón a törvény előtt „minden személy egyenlő” és joga van, minden megkülönböztetés nélkül, a törvény általi „egyenlő védelemre”.
Koszovónak, a rendezési terv szerint, „biztosítania kell a nemzeti közösségek és azok tagjainak nemzeti vagy etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosságának védelmét”.
A nemzeti közösségek tagjainak, az emberi jogok és szabadságok mellet, „sajátos jogai” is lesznek, ideértve a szabad véleménynyilvánítást, identitásuk és a közösség sajátosságainak ápolását és fejlesztését. A hatályos törvényekkel és a nemzetközi mércékkel összhangban, a nemzeti közösségek tagjainak jogukban áll például, hogy
– választásuk szerint közoktatásban részesüljenek a Koszovóban hivatalos használatban lévő nyelvek egyikén, minden szinten, illetve anyanyelvükön, azokban a helységekben, amelyekben „megfelelő többséget” alkotnak;
– magán oktatási és képzési intézményeket alapítsanak, és ezeket irányítsák;
– szabadon használják nyelvüket és írásmódjukat a magán- és közéletben;
– nyelvüket és írásmódjukat használják a közhivatalokkal, azokon a területeken, amelyek lakosságának „megfelelő részét” alkotják;
– hogy személynevük eredeti alakban legyen beírva;
– hogy biztosított hozzáférésük legyen, és hogy képviselve legyenek az elektronikus sajtóban, valamint hogy anyanyelvű műsoruk legyen, saját médiát alapíthassanak és használhassanak, valamint az elektronikus médiák számára fenntartott frekvenciákat használjanak;
– zavartalan kapcsolatokat élvezhessenek Koszovón és bármely országban lévő személyekkel.
Ahtisaari-terve szerint a közösségek tagjainak világos szerepe lenne a közügyekben és a koszovói döntéshozatali folyamatokban, ideértve a biztosított helyeket a képviselőházban, a kormányban és az igazságszolgáltatásban.

2.4. Decentralizálás

A koszovói rendezési terv biztosítja a decentralizálás rendszerét is, amelynek célja a „jó igazgatás, az áttekinthetőség és a hatékonyság fejlesztése a közszolgálatokban”. Különösen figyelembe véve a koszovói szerb közösség aggodalmát, a terv magas fokú ellenőrzést biztosít a szerbek számára „a saját ügyeik” fölött.
A terv alapján Koszovón hat új vagy kibővített szerb község jönne létre, éspedig: Severna Mitrovica (Mitrovica északi, szerbek lakta részén), Gračanica, Ranilug, Parteš Klokot/Vrbovac és Novo Brdo.
A jelenlegi Mitrovica két községre osztódna, Észak- és Dél Mitrovicára. Az együttműködés és a koordináció a két község között egy létrehozandó Közös Bizottság által történne. A kisebbségi közösségek számára „újabb községek alakíthatók az érintett közösségekkel való megbeszélés alapján”.
Minden koszovói község illetékes lenne azokon területeken, amelyek befolyásolják a lakosság életét. Ez mellett, az említett szerb községeknek a következő „kibővített felelősségük” lenne:
– Severna (Észak) Mitrovica, Gračanica és Štrbce községek illetékesek lennének a területükön lévő kórházak és a másodlagos egészségvédelem felett;
– Severna (Észak) Mitrovica községnek bizonyos illetékessége lenne a mitrovicai szerb nyelvű tudományegyetem tekintetében;
– Minden koszovói szerb község helyi szinten felelős lenne a kulturális és vallási kérdésekben;
– Minden koszovói szerb községnek nagyobb szerepe lenne a helyi rendőrállomások főnökeinek megválasztásában. 

2.5. Egyházi autonómia

Ahtisaari javaslata szerint Koszovónak „nem lenne hivatalos vallása”. Az „összes” hitvallás, azok vagyona és létesítménye autonómiát és védelmet élvezne.
A Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) pótbiztonságban és más egyéb védelemben, jogokban, privilégiumokban és immunitásokban részesülne, beleértve a kisajátítás elleni biztosítást, a saját vagyona igazgatásának diszkréciós és a létesítményekhez való hozzáférés jogát. A SPC bármely intézmény által „szabadon részesülhet donációkban”, azzal a feltétellel, hogy ez a teljesen átlátható módon történik.
A SPC, a kolostorai, templomai és egyéb, a koszovói szerbek számára külön jelentőséggel bíró vallási és kulturális helyek „szükséges fizikai biztosításban” részesülnének. A nemzetközi katonai erők folytatják a kilenc szerb vallási és történelmi létesítmény biztosítását, a felelősségüknek a Koszovói Rendőri Szolgálatra való átruházásáig.
A 45 legjelentősebb templom és kolostor, valamint történelmi emlékhely körül védelmi zóna / övezet létesülne. A védelmi zónákban „megtiltanák, vagy korlátoznák bizonyos tevékenységeket, amelynek káros hatásai lennének a létesítmények kulturális és természetes környezetére, vagy nagyobb mértékben háborítanák a szerzetesi életmódot”, de ezekkel nem veszélyeztethetők a vagyoni-tulajdoni jogot.
A szerb vallási és kulturális örökség védelmének felügyeletére és ellenőrzésére, helyi és nemzetközi képviselőkből, külön „Felügyeleti és Végrehajtási Tanács” (SNS) felállítása van előlátva,
Koszovó képviselőháza prioritásként foglalkozik a vagyon-visszaszármaztatás kérdéseivel, beleértve a SPC vagyonát is. Ebbe a folyamatba „minden kisebbségi közösség be lesz kapcsolva”.

2.6. Igazságszolgáltatási rendszer

A rendezési terv olyan igazságszolgáltatási rendszert lát elő Koszovó számra, amelyik „a jog uralmán, alapszik, amelyik integrált, független, hivatásos és elfogulatlan”.
A bírák és ügyészek megválasztásával, kinevezésével, előléptetésével és áthelyezésével kapcsolatban a koszovói mérvadó szervektől megköveteli annak biztosítását, hogy „a bírói és az ügyészi szolgálat kifejezze Koszóvó többnemzetiségű jellegét, illetékességi területükön pedig különösen az etnikai összetételt”. Ilyen értelemben:
– a Koszovói Igazságügyi Tanácsnak (KPS) intézkedéseket kell tennie a bírák és ügyészek számának növelésére a jelenleg alulképviselt nemzeti közösségekből;
– a kerületi bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság szintjén bizonyos számú nem albán bíró számára minimális számú fenntartott bírói helyet kell biztosítani;
– a koszovói nem albán közösségek számára fenntartott bírói helyekre jelölteket a KPS azon tagjai jelölik, akik maguk is a nem albán közösséget képviselik.
Ahtisaari terve az igazságszolgáltatási rendszer területén minden személynek az igazságszolgáltatáshoz való „jobb hozzáférésre összpontosít”, különösen pedig az újonnan alakult szerb többségű községek lakósainak számára. Ezeknek a községeknek lehetőségük lenne, hogy „új alapfokú bíróság, vagy kihelyezett bírósági osztály alapítását, illetve az alapfokú bíróság kihelyezett ítélkezését kérjék” a KPS-től.

2.7. Rendőri erők

A rendőrsének „egységes parancsnoki szerkezete” lenne Koszovó egész területén.
Koszovó rendőrségnek etnikai összetételének egy maghatározott helységben tükrözni kell, „amennyire csak lehetséges” a község lakosságának etnika összetételét.
Azokban a községekben, amelyekben a szerbek vannak többségben, „a községi képviselő-testület választja meg a helyi rendőrállomás parancsnokát”.
A koszovói biztonsági szolgálattal kapcsolatos rendelkezések szerint, ez a szolgálat „hivatásos, többnemzetiségű és demokratikus” lenne. A koszovói rendőri erők egységes parancsnoki láncolatot alkotnának és „helyi rendőrökből állnának, akik azoknak a községeknek a nemzeti összetételét tükröznék, amelyekben dolgoznak”. A szerb többségű községek képviselő-testületeinek „nagyobb illetékessége lenne a helyi rendőrparancsnok megválasztásában”.
A terv szerint Koszovón új, „hivatásos és multietnikus biztonsági szolgálat” alakulna, legtöbb 2500 aktív taggal és 800 tartalékossal. A Koszovó Védelmi Hadtest (KKZ) egy éven belül feloszlatásra kerülne.

3. „Veszélyben a régió stabilitása”

Ban Ki Mun, a z ENSZ főtitkára a Koszovóról szóló (november elején tett) jelentésében aggodalmát fejezte ki az utóbbi hónapokban Szerbia és Koszovó között kialakult helyzet miatt.
A jelentés megállapítja, hogy a koszovói szerb közösség ellen irányuló erőszakos tettek száma növekedett azóta, hogy Prishtina megkísérelte átvenni a jarinjei és brnjaki (határ)átkelők ellenőrzését. Hozzáteszi: a különleges egységek július 25-i akciójára a nemzetközi közösséggel való egyeztetés nélkül került sor.
A július 16-a és október 15-e közötti időszakra vonatkozó elemzés közli, hogy 24 százalékkal emelkedett a kisebbségek elleni incidensek száma a korábbi adatokhoz képest. Összesen 151 ilyen eset történt a tartomány területén, ebből 38 Észak-Koszovóban. Pravoszláv templomokat és sírokat 13 esetben gyaláztak meg, s ugyanennyiszer hullottak kövek a szerbiai rendszámtáblával rendelkező gépkocsikra, ha albánok által lakott településeken haladtak át. A koszovói szerbek birtokában lévő ingatlanokat 63 esetben érte kár, 47 esetben jegyeztek fel betöréses lopást az említett periódusban.
A főtitkár közölte, a megoldatlan kérdések annak a veszélyét hordozzák, hogy tovább növekedhet a feszültség, s mélyülhet az Ibartól északra illetve délre élő közösségek közötti szakadék. Ez a veszély, mely a régió egészének stabilitására is érvényes, mindaddig fennáll, amíg a jarinjei és brnjaki átkelők kérdését nem rendezik, továbbá ameddig összekeverik az alapvető jogok kérdését a státushoz kötődő kérdésekkel – állapította meg Ban Ki Mun.
Az ENSZ főtitkára felszólította Belgrádot és Prishtinát a békés dialógus folytatására, s reményét fejezte ki, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa erre, s a feszültség csökkentésére irányuló egyértelmű üzenetet küld majd mindkét félnek a 2011. november 29-én esedékes, e jelentést megvitató ülésén.
Prishtinában egyetértenek a jelentés azon részével, mely a válság régióbeli kiszélesedésének lehetőségét taglalja, annak kiváltó okait azonban egészen másban vélik felfedezni. Hajredin Kuçi kormányalelnök közölte, hogy Belgrád Koszovó felosztására irányuló követelései, a koszovói és nemzetközi intézményekkel szembeni erőszakra buzdítás valóban Koszovó határain túlmutató problémát jelentenek, s mozgásba lendíthetik a szélsőséges csoportokat a régió egészében6).

4. Összegzés

Martti Ahtisaari koszovói rendezési javaslatát Szerbia mindmáig nem fogadta el.
A tervezet rendelkezései messzemenően biztosítják a koszovói szerbek nemzeti kisebbségi kollektív jogait, illetve jelentősen javítanák a koszovói szerbek státusát. A terv ugyanis kollektív jogokat és de facto területi autonómiát ír elő, kötelező jelleggel, a koszovói szerbek számára. Ezért fordulatot hozhatna, mérföldkő lehetne a nemzetközi kisebbségvédelemben is 7). Nem utolsó sorban hozzájárulna a térség békéjéhez és stabilitásához is.
Szükséges lenne összehasonlító elemzést végezni a tervezetbe foglalt és a szerbiai alkotmány, illetve jogszabályok által biztosított nemzeti kisebbségi jogok között. Különösebb analízis nélkül is megállapítható azonban, hogy az Ahtisaari-terv szélesebb jogokat biztosít a koszovói szerbek számára (például, biztosított/fenntartott képviselői helyeket a képviselőházban, a kormányban és az igazságszolgáltatásban; meghatározott és pontosan felsorolt törvényeket csak akkor lehet elfogadni, amennyiben a koszovói képviselőház nem albán tagjainak többsége támogatja azok elfogadását; széleskörű pénzügyi autonómiát biztosít a községeknek és illetőséget a helyi rendőrállomások főnökeinek megválasztásában, stb.), mint amilyen jogaik a szerbiai nemzeti kisebbségeknek napjainkban vannak.
Amennyiben a tervezet végül elfogadásra kerülne, a tervben rögzített, tényleges autonómiáról szóló precedens értékű kollektív nemzeti kisebbségi jogokat a szerbiai kisebbségek vonatkozásában is alkalmazni kellene. 

Újvidék, 2011. november 26.

Bozóki Antal, mgr. 

__________
* A Kárpát-Medencei Autónómia Tanács (KMAT) Mártélyon (Magyaroszág), 2011. november 18-ától 20-ig megtartott tanácskozására készült írás rövidített változata.

Jegyzetek:
1. Martti (Oiva Kalevi) Ahtisaari (Viipuri, 1937. június 23.) finn diplomata, politikus, köztársasági elnök. Diplomáciai tevékenységét 2008-ban Nobel-békedíjjal jutalmazták „a nemzetközi konfliktusok megoldásáért több kontinensen és több mint három évtizeden át tett fontos erőfeszítéseiért”.
Martti Ahtisaari 2008 február vége óta nem az ENSZ kosovói különmegbízottja.
Ahtisaari már nem kosovói különmegbízott, Magyar Szó, 2008. március 8.: http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2008/03/08/main.php?l=b2.htm
2. Predlog rešenja statusa Kosova specijalnog izaslanika UN, Danas, 2007. február 3., 2., 4. és 5. o.
3. [origo] nagyvilág: http://www.origo.hu/nagyvilag/20070214aszerb.html
4. Jelena Tasić: Ahtisarijev plan otvara mogućnost nezavisnosti, Danas, 2007. február 3., 1. és 3. o.
5. Koštunica: Ahtisarijev predlog je nelegitiman, Danas, 2007. február 3., 3. o.
6. Virág Árpád: „Veszélyben a régió stabilitása”, Magyar Szó, 2011. november 8., 1. és 4. o.
7. Szembenézni a tényekkel, Magyar Szó, 2007. február 8., 5. o.; Javulhat a szerbek helyzete, Magyar Szó, 2007. február 8., 20. o., és Az Ahtisaari-terv fordulatot hozhat a kisebbségvédelemben, Magyar Szó, 2007. február 16., 2. o.

Kapcsolódó:

Szerbia háborúba készül ismét?

Politikai hűbérrendszer* áldozatai a csókai általános iskola tanulói!

Nyílt levél az MNT elnökéhez, tartományi oktatási titkárhoz és az emberjogi bizottságoknak és szervezeteknek címezve

A csókai "Jovan Popovic" Általános iskola körül évek óta méltó csendbe burkolódzva zajlanak a történések. A tanárok hallgatnak, a diákok szülei birkatürelemmel viselik gyermekeiket is érintő kellemetlenségeket. A politika pálcát tört tanár és diák felett, mert ugyebár a politikában alkuk, érdekek és szerződések a mércék. Az újkori demokráciákban a  demokratikus választás joga a polgár egyetlen joga, már ha az övé, mely csak egy vasárnapig tart négyévenként reggel héttől este hétig, viszont az eredmény az négy évig biztosítja a rabigát vagy a jólétet, tehetség, alkalmazkodó készség jegyében.
A kettő "legerősebb" párt káderei Csókán megegyeztek a következőkben: a Művelődési Oktatási Központ és a Kommunális vállalat a VMSZ hűbéreseit szolgálja egy mandátumon keresztül, summa summarum: kultúra és szemét hordás végletei kellenek a községi magyar politikusainknak.Szép jövő vár a csókai magyarra, kulturált szemétkihordás! A Demokrata Párt hűbéresei meg viszik a választási nyeremény többségét így az oktatást többek között. A kirakatban jót veszekszenek a pénzosztásnál megegyeznek és nem avatkoznak bele a másik párt hűbérrendszerébe, csak a vállukat vonogatják, kiejtik: "ez van, ezt köll szörötni" -ez az alapja a csókai hűbérrendszerű politizálásnak. Nem bántalak nem bántasz. Amennyiben nincs ügy, nincs eljárás, amennyiben hallgat mindenki nincs esemény. Figyelmeztetőül kiállt a költő: "Ne hagyjátok a templomot,A templomot s az iskolát!" Nekünk kulturált szemétkihordás dukál és köll!
A csend mögött nagy bajok bújnak meg, az a közösség, amely fél az hallgat, nemcsak azért mert hallgatni arany, hanem a tönkretett csókai gazdaság által nincs munkalehetőség és tanárjaink féltik a munkahelyüket és eltűrik, diplomás emberek révén a politikai nyomást és a politikai kiskirályok értelmetlen improvizatív játékait. Fejet hajtanak a politikai hűbérrendszernek és ezt várják el az általuk "idomított" diáktól is, öncenzúra, önös érdek, önimádat képlet alapján csakis a meghunyászkodás a jó, minden más gonosz és alávaló!
A diák érdekei meg a szülő érdeke maradt, mivel a társadalom pajzsként használja föl a jövő zálogát a jelen pénzszerzési lehetőségeinek kiaknázására, mert ugyebár mindenki a gyermek érdekeit tartja szemelőt és mindent meg is tesz a gyermekért paroláktól zajos a csókai általános iskola is.
Évek óta szemtanúi vagyunk az igazgatóválasztási bohózatnak, amely bizonytalanná teszi az intézmény irányítását viszont a cél szentesíti az eszközt, miért kell a bizonytalanság, hogy a politika irányítsa az iskolát és ne a szakma, aki rosszul néz az egyesek feleségére, férjére és gyermekére az röpülő üzemmódban találja magát, ravasz elmélet a róka is ezt teszi a tyúkokkal, amennyiben kelekótya a gazda. A Magyar Nemzeti Tanács 2010-ben kettő igazgató jelöltet is támogatott "teljes mértékben" egyik sem lett megválasztva a VMSZ-eszes tartományi titkár meg egy harmadikat nevezett ki az intézmény élére, egyértelműen a demokrácia partitúrájával rendelkezőt, holott tudta, hogy a szülői tanács, a tanári kar és az MNT támogatta a kettes számú jelöltet, ennek ellenére felülírta a demokrácia szabályait. Elemzés: az MNT elnökének tekintélye zéró (tolerancia) a VMSZ-eszen belül, még a kiscsókai libajárás is felül írja! Mondhatnánk úgy is, hogy nem konzultálnak az urak egymással, de mondjuk úgy is, hogy a VMSZ-eszet nem érdekli a független MNT elnök szakmai ill, ahogyan ő szokta mondani vót: szakpolitizálása, egyértelmű nem tudja a jobb kéz mit csinál a bal, ill. de nagyon is tudja, káoszt és azon belül a zavarosban való halászatot!
Az iskolaszék elnöke a nagykikindiai bíróság bírája a bírákról szóló törvény és a közhivatalokról szóló törvénnyel összhangban összeférhetetlen szolgálatot teljesít, bár ő másképpen látja a történetet. Az utolsó előtti ülésen, amikor is kieszközölni szerettük volna, hogy ismételjük meg a voksolást az MNT által támogatott jelöltre, kis-idő múlva felpukkadt és berekesztve az ülést elfutott. Te jó ég mi lesz, akkor ha valami oknál fogva szembekerülünk vele az igazunkat bizonyítva? Netalán az iskola ügyében kelljen neki dönteni, hogyan fog? Rá sem merek gondolni, hogy konzultál majd a demokrácia valamelyik pártjával, és a gyermekek érdeke? Az önös érdek felülír mindent!
A diák ügyedül maradt, mint Ábel a rengetegben. Mit tesz az ember, ha egyedül marad? Először megszeppen, majd keresi a megoldások lehetőségeit, ugyebár! A 7b magyar osztály is így tett. mert betelt a pohár, hogy ők mindig a legek, de a rosszabb oldalról. Parányi felnőtté váló elmécskékben összegyülemlett a sok megaláztatás és lejárató hadjárat, amit kisebbségként el kell viselniük a szolgalelkűvé válásig. Ők még nem tudják, miért viselkednek így velük, de érzik már a szolgálat terhét, mert ugyebár az idomítás mély árkokat váj a lelkekben, tudjuk a medve sem jókedvében táncol, ha csörgetik a láncot! A magyar gyermeknek is rezegnie kell, ha csörgetik a láncot! Maguk maradtak, mert osztályfőnökük nem áll ki mellettük, az az osztályfőnök akinek a "védelmező kart" kellene, hogy föléjük nyújtsa, ehelyett a gyermekek a legek: a legrosszabbak és ő a fő szónoka e badarságoknak. Hol van a gondolkodó emberi hozzáállás, hol van a pedagógiai szeretet? Féltjük a fotelünket, mert a hűbéruraink a kulturált szemétkihordást választották nekünk! Itt a szégyen szó nem létező fogalommá vált, a törvény szava kit érdekel, megyünk az EU-ba!
A tisztánlátás véget elbeszélgettem gyermekeimmel és szüleikkel, mert kötelességem a szülői tanácsban és az iskolaszékben az ő érdekeiket képviselni, miért is indultak az igazgatóhoz kollektíven panaszra vállalva az azt követő érdekükben történő lehetséges megtorlásokat.
A tornatanárral kezdték az őket ért sérelmek ecsetelését, mert ugyebár a panasz zöme e szakkádert érte a demokratikusan leköszöntött igazgatónál. Elmondták, az órákon, már ha kedve szottyan, azt megtartani, mert lejárt a műszakja, avagy a tornaterem nem áll rendelkezésre -címek alapján. Kiabál velük, a tornacipőjét vágta hozzá diáktársukhoz nyomatékosan, csak a tekintély biztosítása végett, tudja meg mindenki ki az úr a háznál a hűbéresek házánál! A következő lépésénél, mély levegőt vettem, mert az univerzum borult fel bennem, a lányok bugyijába, akart nézni, hogy hazudnak e a havi vérzést illetőleg, egyértelműen megtagadták, mínusz és egyes lett a jutalmuk! Az osztályfőnök tudva e panaszokat bölcsen hallgat, mert ugyebár a gyermekei túloznak a szülő meg értse meg, hogy a gyermekben is van baj és nem az iskola fogja megnevelni, mert az a szülő dolga, ugyebár! Folytatódik történetük a fizika-kémia tanárral, aki a fizika példáját osztálytársuk megalázásával adja fel, a kémiai reakciót a szülők közösülésével példázza. A nyelvtanárok nem beszélik az előadandó nyelvet, viszont fusiban órák után az Európai Unió pénzneméért korrepetálnak! A karhatalom meg hallgat, bár tud mindenről, a parancs az parancs!
A 7 b. el fogja szenvedni, a merészségéért is kiállásáért a demokrácia büntetését, már meg lettek bélyegezve, a jövőjük bizonytalanná vált, mert a tanulmányi eredményükön rontanak a "rebellis" viselkedésforma végett nem a magaviseletükön (!?) A magaviseleti rontást vastagon kell bizonyítani a tanulmányi átlag leverését nem! A bűnük, hogy nem szolgalelkűek, nem lehetett őket megtörni és betörni, mert gerinces gondolkodó emberpalánták ők, nem holmi giz-gazok, akik meghajolnak minden szélnek! A bűnük, hogy magyarnak születtek? A bűnük, hogy nem fogadják el a politikai hűbérrendszert? A bűnük, hogy gondolkodó lények? A bűnük, hogy szüleik és tanáraik gyávaságán túl is merészen kiállnak jogaik védelmében a jogaikat sértőkkel szemben?

A megoldás, hogy a politika kivonul az iskolából és békén hagyja úgy a tanárt, mint a diákot! A megoldás, hogy demokratikus rendszert építenek, nem politikai hűbérrendszert! A megoldás, hogy nem kulturált szemétkihordás jár a rendszerbélileg lebutított csókai magyarnak. A megoldás, hogy megvédjük a templomot és az iskolát! A megoldás, hogy az MNT kiemelt védelme alá helyezi a csókai általános iskolát! A megoldás, hogy ha kell testünkkel védjük meg a csókai magyar diákot!

E történet Európában zajlik a XXI. században az előcsatlakozásért kuncsorgó Szerbiában...

Margit Zoltán

*A hűbérrendszer és a hűbéri lánc

A feudalizmus kialakulásával a vagyont a földbirtok, a feudum képezte. A főnemesek, kisnemesek a királytól szolgálataikért, hűségükért földet kaptak. Később ez lett az alapja a katonáskodás biztosításának is.

A király pénz hiányában képtelen zsoldoshadsereget fenntartani, így katonai szolgálat fejében birtokokat adományoz nagyhűbéreseinek, akik tovább folytatják a birtokadományozást az egy páncélos vitéz felszerelését biztosító birtoknagyságig.

Hűbéres nemes ember lehetett, aki a földbirtok fejében hűbéruránál katonai szolgálatot teljesített s kötelezettségei betartására esküt kellett tennie. Ez ünnepélyes keretek között történt.

A legfőbb hűbérúr a király, vazallusai hűbéresek és hűbérurak is lettek egyben.

A hűbérbirtok csak életfogytiglan szólt, nem volt örökölhető.