A temerini fiúk szüleinek nyílt levele a vajdasági magyar pártvezetőkhöz

Tisztelt Pártelnökök!

Kérem Önöket, hogy amennyiben módjukban áll, jelenjenek meg Szabadkán az október 12-ére összehívott megbeszélésen, és foglaljanak pozitív állást mind az öt temerini fiú ügyében!
Ők mindannyian az akkori szerb politika áldozatai. Amint tudják, akkoriban 300 magyarverés történt a Vajdaságban, az itteni magyarok viszont csak egy esetben ütöttek vissza. Ezért a fiúkat összesen 61 évnyi letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Azonban olyan szörnyűséges gaztettet, amivel vádolták őket (emberölési kísérlet), nem követtek el. A korrupt bírónő által vezetett tárgyaláson elhangzottak messze nem feleltek meg a valóságnak. Az ő legfőbb bűnük az volt, hogy magyarok. A példátlanul szigorú ítélet meghozói nagyon jól tudták, hogy még a háborús bűnösök is csak ritkán kapnak ilyen súlyos ítéletet. Valójában az itteni magyarok megfélemlítése volt az igazi cél. Ez az elhibázott bírósági ítélet nemcsak az öt fiúnak szól, hanem az itteni magyarság is. Figyelmeztetés ez mindannyiunk számára: így járhat mindenki, aki nem hajt fejet, aki nem tűri, hogy szidalmazzák és bántalmazzák a magyarsága miatt.

2004-óta elhunyt Illés Zsolt édesanyja és édesapja, Szakáll Zoltán édesapja, Uracs József édesanyja, Horváth Árpád és Máriás István nagyapja.

Mi, szülők nem akarunk és nem is tudunk belenyugodni abba, hogy a fiaink egy olyan tett miatt töltsenek éveket börtönben, amelyet nem is követtek el. Én súlyos cukorbeteg vagyok, a feleségemnek, Ilonának pedig az idegrendszerét kezdte ki ez a tűrhetetlen állapot. 

Kérem Önöket, hogy fogjanak össze a fiúk és az egész délvidéki magyarság érdekében! Tegyék félre az ellenségeskedést, és hozzanak egy egységes döntést! Érdemes egymásnak kezet nyújtani és összetartani egy nemes cél érdekében.

Mi, szülők, de talán az itteni magyarság is ezt várja el Önöktől.

Tudomásunk van arról, hogy a szerb köztársasági elnök hamarosan Magyarországra látogat, ezért jó lenne, ha addigra megszületne az Önök közös álláspontja is.

Tisztelettel a temerini szülők nevében:

Máriás István

Meghívó a kerekasztal megbeszélésre az elítélt temerini fiúk ügye kapcsán

Tiltakozó levél a szerb miniszterelnöknek

                      Magyarellenes támadások

Azonnali és kemény fellépést sürget a szerbiai magyarellenes támadások elkövetői ellen Tabajdi Csaba, szocialista európai parlamenti képviselő.

Az EP kisebbségügyi frakcióközi munkacsoportjának társelnöke hétfőn (szeptember 17-én – B. A. megj.) Ivica Dačić szerb miniszterelnökhöz, amelyben azonnali, határozott és hatékony lépésekre szólítja fel a szerb hatóságokat a közelmúltban a képviselő közlemény szerint „érzékelhetően megnövekedett magyarellenes indulatok és cselekmények visszaszorítása érdekében”. Tabajdi azt követően küldött tiltakozó levelet, hogy a hétvégén nyolc magyar fiatalt ért támadás Szabadkán, – mint a képviselő rámutat – vélhetően azért, mert magyarul beszéltek. A szocialista képviselő emlékeztetett arra, hogy idén májusban már sor került egy hasonló incidensre Szabadkán.

„Szerbiának biztosítania kell a területén élő nemzeti kisebbségek, köztük a magyar közösség jogait és biztonságát. Ez alapkövetelmény az ország európai uniós csatlakozási folyamatában. Amennyiben a szerb hatóságok nem képesek hatékonyan fellépni az etnikai indíttatású erőszak ellen, az ellehetetleníti Szerbia további közeledését az EU felé” – szögezte le közleményében a szocialista EP-képviselő, aki azt is tudatta, hogy a történtekre felhívja Jelko Kacin, a Szerbiáról szóló európai parlamenti országjelentésekért felelős EP-képviselő figyelmét is. Tabajdi Csaba egyúttal arra is emlékeztet, hogy 2005-ben, amikor több etnikai indíttatású támadás is történt a magyar közösség tagjai ellen Szerbiában, az Európai Parlament állásfoglalásban ítélte el a történteket.

MTI

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=585350&referer_id=friss

http://hirek.ma/hirek/magyarellenes-tamadasok-tiltakozo-level-a-szerb-miniszterelnoknek

Megjegyzés:

A Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács irányítása alatt lévő Magyar Szó, de a Vajdaság Ma internetes hírportál sem közölte az MTI hírét. A vajdasági magyarok Tabajdi tiltakozó leveléről a belgrádi Blic c. belgrádi napilapból értesülhettek (Poslanik EP iz Mađarske pisao Dačiću, Blic, 2012,. szeptember 18., 4. o.):

Bozoki Antal (hon)lapja

Meghívó a kerekasztal megbeszélésre az elítélt temerini fiúk ügye kapcsán

Tisztelt Címzettek!

Bizonyára mindannyian ismerik a temerini fiúk esetét. Emlékeztetőül: öt temerini magyar fiatalember 2004. június 26-án éjjel súlyosan megvert egy szerb nemzetiségű drogdílert, aki előzőleg provokálta őket, szidalmazta a magyarokat és molesztálta a közelben tartózkodó magyar lányokat.

A bíróság gyilkossági kísérlettel vádolta meg őket, és egy szokatlanul gyors tárgyalás végén összesen 61 év börtönbüntetést rótt ki rájuk. Háborús bűnösöket is csak elvétve sújtanak ilyen fokú büntetéssel.

A délvidéki magyar közvélemény meggyőződése, hogy az ítélet kirakatper eredménye. Általános vélemény szerint ilyen súlyos ítéletre azért volt szükség, mert a megszaporodott délvidéki magyarellenes incidenseket, atrocitásokat a szerb hatalom ily módon akarta ,,ellensúlyozni”. De még ha be is bizonyosodott volna az, amivel a temerini fiúkat vádolták, a büntetés akkor is példátlannak minősülne.

Az elítélteket első naptól kezdve súlyosan bántalmazták, ütötték-verték. Egyikük maradandó testi sérüléseket szenvedett, megvakult az egyik szemére. A lelki tortúráról, az öt férfi és családjaik tönkretett életéről nem is beszélve. A temerini fiúk továbbra is szörnyű börtönkörülmények között élnek.

Több délvidéki és anyaországi közéleti tényező (civil szervezetek, egyes pártok) megpróbált rajtuk segíteni, de a szerb hatalom nem volt hajlandó megkönyörülni a temerini fiúkon, kegyelemben részesíteni őket.

Miután az összes eddigi próbálkozás sajnos kudarcba fulladt, a Magyar Remény Mozgalom (MRM) véleménye szerint a temerini fiúkat csak úgy lehetne kiszabadítani (kegyelmet kieszközölni számukra), ha az összes délvidéki magyar párt és az összes magyarországi parlamenti párt egységesen lépne fel.

A címzettek egy részével az MRM semmiféle együttműködést sem folytatott, de ez az egy eset kivételt képez, és kellene, hogy képezzen mindenki számára. Most az egyszer félre kellene tenni akár a legnagyobb politikai és ideológiai különbségeket is, és közösen cselekedni a temerini mártírjaink, a magyarságunk érdekében.

Az MRM meghívja a címzett pártvezetőket, akadályoztatásuk esetében pedig helyetteseiket, gyűljünk össze 2012. október 12-én, pénteken 10:00 órakor Szabadkán, a Szabadegyetem első emeleti 212-es termében (Szabadka, Jovan Nenad cár tér 15. I/212.), fogalmazzuk meg közösen és írjuk alá a Tomislav Nikolić szerb elnökhöz intézendő levelet, melyben az asztalán heverő kegyelmi kérvények jóváhagyását kérjük. Erre kötelez bennünket a magyarságunk, az emberségünk.

Kérjük, 2012. október 5-ig jelezzék az iroda@mrm.rs e-mail címen vagy a +381-64-249-8061 –es telefonszámon, hajlandóak-e részt venni az MRM által kezdeményezett és szervezett összejövetelen.

Tisztelettel, László Bálint elnök s.k. és Setyerov Zorán alelnök s.k. – Magyar Remény Mozgalom

Szabadka, 2012. szeptember 17.

CíMZETTEK:

Orbán Viktor - Fidesz – Magyar Polgári Szövetség

Semjén Zsolt - Kereszténydemokrata Néppárt

Mesterházy Attila - Magyar Szocialista Párt

Vona Gábor - Jobbik Magyarországért Mozgalom

Schiffer András - Lehet Más a Politika

Gyurcsány Ferenc - Demokratikus Koalíció

Pásztor István - Vajdasági Magyar Szövetség

Ágoston András - Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Csonka Áron - Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége

Rácz Szabó László - Magyar Polgári Szövetség

„ÁTKOMPONÁLÁS” ÉS „ÖSSZEHANGOLÁS”

Szükséges a nemzeti kisebbségi politika újragondolása

Kisebbségjogi jegyzet

            Vajdaságban is folyamatban van a hatalom visszarendezőse, amit most „átkomponálásnak” és a Szerb Haladó Párt (amelynek nevét az egyesek tévesen Szerb Haladás Pártnak fordítanak) köré tömörülő koalícióból kialakult szerb kormány összetételével való „összehangolásnak” neveznek.

Vesna Pešić (korábban a Liberális Demokrata Párt képviselője – LDP parlamenti képviselője) a Diljve društvo (Vad társadalom) című tanulmánykötetében „néma forradalom”-nak nevezi a Boris Tadić vezette Demokrata Párt (DP) 2012. május 6-i választási bukását. Mindennek természetesen nemzet kisebbségügyi vonatkozása is van.

            Csütörtökön (2012. szeptember 13-án) hajnalban – a két ellentábor kölcsönös vádaskodása, sértegetése és az ülés többszöri megszakítása után – Újvidéken is leváltották a DP vezette koalíció alkotta hatalmat és megválasztották a Szerb Haladó Párt (SNS/SZHP) körüli szövetségből álló újat.

            A tartományi fővárosban az új hatalmat most 11 párt öt képviselőcsoportja gyakorolja, amelyekből időközben néhány képviselőt kizártak, éppen az ilyen koalíció miatt. Ebben a pillanatban senki sem tudja megbízhatóan előrelátni, milyen mértékben és meddig lesz stabil a város új vezetése, mivel a 78 tagot számláló képviselő-testületben csak három képviselő képezi az 50%-on felüli többséget. A SZHP és a SZPSZ számára most már csak a vajdasági hatalom megváltoztatása a tét, de egyelőre bizonytalan, hogy erre mikor kerül sor, mivel a DP itt még döntő többségben van.

            Emlékeztetőül: Az SZHP a Szerb Radikális Pártból (SZRP/SRS) vált ki, amelynek elnöke a háborús bűnökkel vádolt, most is a hágai nemzetközi bíróság fogdájában lévő Vojislav Šešelj, alelnöke pedig Tomislav Nikolić, a mostani szerb köztársasági elnök volt. A mostani szerb kormánykoalíció másik vezető pártja, amelynek elnöke miniszterelnök is, a Szerb Szocialista Párt (SZSZP/SPS), amelynek a hágai börtönben elhunyt Slobodan Milošević, korábbi szerb elnök volt a vezetője.

A hatalom „visszarendeződése” – több-kevesebb sikerrel – folyamatban a többi vajdasági községben is. Hogyan viszonyulnak ehhez a vajdasági magyar pártok?

Elmarad értékelések

A 2012. május 6-i választásokon a vajdasági magyar pártok mindegyike külön utasként szerepelt.  A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke „elvetette annak lehetőségét, hogy a (többi vajdasági magyar párt által létrehozott – B. A. megj.) Magyar Fordulat (MF) koalícióval közösen lépjen fel, miután a koalíció legalább két tagja szélsőséges nézeteket vall”. Az MF pedig szétesett, mert a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) „feltételhez kötötte részvételét a koalícióban”, mivel „nem kívánt ellentmondani a (VMSZ-t támogató – B. A. megj.) magyar kormányfői intencióknak”.

A történtek után a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) a kisebbségi pártok Mindannyian együtt koalíciójában lépett fel a köztársasági parlamenti választásokon, amely csupán egy képviselői helyhez jutott a szerbiai parlamentben.

A választásokon való sikertelen szereplés, vagy inkább leszerepelés ellenére, a vajdasági magyar pártok (csakúgy, mint a Demokrata Párt) vezetésében – nem hogy változás nem történt, de többségükben még a választási eredmények alaposabb értékelése is elmaradt.

A vajdasági magyar pártokban jórészt eluralkodott a tanácstalanság, a kivárás és a némaság.  Az elégedetlen párttagok több helységben elhagyták ugyan a pártokat (a legtöbben a VMSZ-t, például Óbecsén, Magyarkanizsán stb.), de a többség szólni sem mer, mivel a kizárással elveszíti a tagsági könyvecskével szerzett kiváltságokat.   

Ágoston András, Csonka Áron, Rácz Szabó László és László Bálint –

amikor még úgy nézett ki, hogy a VMSZ-nek lesz egységes ellenzéke 

(Ótos András felvétele)

Az újonnan alakuló szerbiai politikai helyzetben a legnagyobb felelősség a tartományi hatalmi koalícióban részes VMSZ-t illeti meg.

A VMSZ köztudottan a DP „stratégiai partnere” és ahol DP kibukik a hatalomból, ott a VMSZ-nek is mennie kell. Pásztor István pártjának elnöksége 2012. augusztus 30-i ülésén „áttekintette, elemezte és értékelte az aktuális belpolitikai helyzetet”. A testület megállapította, hogy „jóformán az összes önkormányzatban, láthatóan vagy a politikai felszín alatt, de egyértelmű politikai hullámzások, bizonytalanságok tapasztalhatók, amelyeket a Belgrádban parlamenti többséget alkotó pártok irányítanak”.

Kaméleon-politika?

A pártelnökségi közlemény szerint – amit a Magyar Szó pártlap túlbuzgóságban a szeptember 1-jei számában kétszer (a 6. és a 7. oldalon is) is közölt –, „ha a VMSZ akaratától és szándékától függetlenül mégis átalakulnak az önkormányzati többségek, azt tényként figyelembe fogja venni, mivel a létrejövő helyzetekhez alkalmazkodnia kell annak érdekében, hogy érvényt tudjon szerezni a párt választási programjait támogató választói akaratnak”. Hogy ez pontosan mit jelent, azt azonban csak találgatni lehet.

A testület „különös figyelmet szentelt az óbecsei önkormányzati helyzetnek”. A homályos (párt)közleményből viszont nem derül ki, hogy a VMSZ július 26-án hat óbecsei tagját megfosztotta párttagságától, mivel „a demokratákkal nem akartak összeállni”, illetve a Tisza-parti városban az SZHP-vel és a (nem magyar) Fordulattal írt alá koalíciós megállapodást.

A VMSZ elnökségének tanácstalanságát jól mutatja az is, hogy most (az óbecsecsei kizárások után) a helyzetekhez való „alkalmazkodást” szorgalmazza. Feltehető viszont az erkölcsi kérdés is, hogy lehet-e, szabad-e koalícióra lépni magyar szervezeteknek olyan pártokkal, amelyek a kilencvenes években „egy szendvicset” ígértek a vajdasági magyaroknak az országból való távozáshoz. Vagy a politikában – a jó fizetés reményében – már az erkölcsről is lemondtak?

A politikai erőviszonyok átrendeződését tanúsítja az is, hogy – az eddig a Demokrata Párttal együttműködő – topolyai Dr. Hadzsy János Polgári Csoportosulás szeptember 14-én csatlakozott a Szerbiai Egyesült Régiókhoz (SZER). (A csoportosulás a topolyai képviselő-testületben 7 képviselővel rendelkezik.)

A politika újragondolása

A szerbiai politikai helyzet minden magyar párttól a helyzet elemzését, a politika és a stratégia új megfogalmazását követeli. Már csak azért is, mivel például a nagybecskereki és az újvidéki a hatalomváltás következtében egyetlen magyar sem került be a városvezetésbe. Ez pedig sérti a kisebbségeknek a részarányos képviseletre és a döntéshozatalban való alapvető részvételhez való jogát.

A mindennapi életben megtanultuk, hogy nemzeti kisebbségi jogok csak olyan szinten valósulnak meg, amilyen mértékben azokért kiállunk, megküzdünk. A „néma forradalom” végrehajtóitól – az eddigi ismeretek és tapasztalatok alapján – nem várható kisebbségbarát politika folytatása. Mi marad akkor? A magyar pártok nagy koalíciójának létrehozása, vagy – a VMSZ további obstrukciója esetén – a hatalomban nem részes pártok szövetkezése, a közösség érdekeinek egységes képviselete érdekében.

Az idő sürget. Amennyiben Tomislav Nikolić szerb elnök októberi budapesti látogatása, de legkésőbb Szerbiának az Európai Unióval folytatandó csatlakozási tárgyalásai előtt (amire – a Danas c. belgrádi napilap szeptember 15-i írása szerint – „2013 vége előtt nem került sor”), a vajdasági magyar politikum nem fogalmazza meg közösségünknek a lezáratlan kérdésekkel kapcsolatos elvárásait, arra később már nemigen lesz alkalom. Köztudott ugyanis, hogy a csatlakozás után az Unió a nemzeti kisebbségi kérdéseket belpolitikai témának fogja tekinteni.     

Felelősségük tudatában vannak-e politikai pártjaink vezetői?

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. szeptember 16.

A közelmúlt kísértése

Kisebbségjogi jegyzet

Elnökből alelnök

            Varga Lászlót, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szerbiai parlamenti képviselőjét nem választották meg a szerb parlament európai integrációs bizottság elnökének, annak ellenére, hogy az elmúlt négyéves időszakban ennek a testületnek az elnökeként dolgozott. A bizottság élére Milica Delević, a Demokrata Párt jelölje került, aki eddig a kormány integrációs irodáját vezette.

            A VMSZ javasolta és Varga maga is számított arra, hogy ismét bizottsági elnök lesz, de az erőviszonyok ezt nem tették lehetővé. Az is meg kell jegyezni, hogy Delevićnek, akit az új kormány külügyminiszternek is felkért (amit ő elutasított), nagyobb tapasztalata van és jártasabb a nemzetközi ügyekben, mint Varga.

            Habár Szerbia jottányit nem került közelebb az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában (Johanna Dajmel nyugat-balkáni szakértő szerint „Szerbiai hátrafelé halad”), nem lehet azt mondani, hogy Varga az elmúlt négy év alatt nem igyekezett segíteni Szerbiának az EU-hoz való közeledését. A vajdasági magyar közösség érdekei, nyitott kérdései viszont nemigen szerepeltek az integrációs tárgyalásokon és a bizottsági ülésein. Még csak a csatlakozás előtt megoldásra váró feladatokként sem. (Ugyanezt el lehet mondani az anyaország viszonyulásáról is.) 

Más szóval, nem sok hasznát láttuk annak, hogy magyar képviselő volt az integrációs bizottság elnöke. Kérdéses az is, szükség volt-e egyáltalán arra, hogy egy magyar képviselő törekedjen az ország integrációját támogatni, miközben a közösség helyzete nem javult?

Az uniós tagfelvételek során már meggyőződhettünk arról, ha a kisebbség kérdéseinek megoldását nem tűzik ki feladatul a csatlakozás előtt, a tagfelvétel után az EU már belpolitikai kéréseknek tekinti azokat. Vargának, tehát, a jelenlegi mandátuma alatt az lehetne a fő feladata, hogy az uniós képviselőkkel folytatandó tárgyalások alatt közösségünk valós helyzetét végre bemutassa és nyílt kérdéseinek megoldását szorgalmazza. Hacsak ismét valamilyen koalíciós megállapodás ezt nem akadályozza…

Üresedő padok

             – Pillanatnyilag 1810 a magyar első osztályba indulók száma. A diáklétszám a tavalyihoz képest csökkent. A legnagyobb létszámcsökkenés Óbecsén van, a jelenlegi adatok szerint 64 diákkal kevesebb indul első osztályba. Adán 29 gyerekkel csökken a magyar elsősök száma, Csókán 22 gyerekkel, Szabadkán mintegy 50 gyerekkel – nyilatkozta Joó Horti Lívia, a Magyar Nemzeti Tanács közoktatási bizottságának elnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség napilapjának, a Magyar Szónak.

A MNT-nek sajnos nyolc évre volt szüksége, hogy (2010. október 18-án) elfogadja a 2010–2016-os időszakra vonatkozó oktatásfejlesztési stratégiát.

A stratégia ellenére azonban számos helyen – a tanulók csökkenő számának függvényében – bizonytalanná vált a magyar nyelvű tagozatok megmaradása, a szórványterületeken pedig fokozatosan megszűnik a magyar tannyelvű oktatás az óvodától a középiskoláig (Közép-Bánátban és Dél-Bánátban, Dél-Bácskában, Szerémségben). Magyar egyetem pedig nincsen.

A nyilvánosságra hozott adatokból kitűnik, hogy a magyar tannyelvű osztályok száma az általános iskolákban, a 2011-2012-es iskolaévben 28-al (891), a tanulók száma pedig 235-el volt kevesebb (15 575), mint egy évvel korábban. A magyar tagozatok megszűnése növeli a pedagógusok munkanélküliségét is, a szerb államnak pedig nincs megfelelő szociális programja ennek megoldására.

Stratégia ide vagy oda, magyar diákok száma nemcsak, hogy évről évre csökken, de az utóbbi években a vajdasági magyar oktatási rendszer folyamatos leépülésének is a tanúi vagyunk, aminek (a közösség megmaradásának szempontjából is) végzetes következményei lehetnek. És akkor még csak nem is említettük az oktatást terhelő egyéb problémákat…

(Pót)vizsgázik az MNT

Az MNT 2012. augusztus 14-i ülésén a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) záradék formájában fogalmazott meg kérést az Újvidéki Egyetem és annak Jogi Kara irányába, hogy találjanak megoldást az idei felvételi vizsga első körében elkövetett „váratlan szabálytalanság, jogfosztás” tekintetében. A Tanácsot és a felvételiző diákokat is becsapták, fogalmazott dr. Korhecz Tamás, az MNT elnöke.

A záradékban az MNT felkéri az Újvidéki Egyetem rektorát, az Újvidéki Egyetem Jogi Karának dékánját és egyetemi tanácsát, hogy a második iratkozási körben biztosítsa a felvételi vizsga megismételt megszervezését magyar nyelven, történelemből, valamint magyar nyelvből és irodalomból a 2001-től fennálló gyakorlatnak megfelelően, azok számára is, akiknek ez az első körben nem volt biztosított. A Tanács ezenfelül felkéri az illetékes köztársasági minisztériumot, valamint az illetékes tartományi titkárságot, hogy törvényes hatáskörei mentén hasson oda, hogy az Újvidéki Egyetem Jogi Kara a második iratkozási körben biztosítsa a felvételi vizsga megismételt megszervezését magyar nyelven, történelemből, valamint magyar nyelvből és irodalomból a 2001-től fennálló gyakorlatnak megfelelően, azok számára is, akiknek ez az első körben nem volt biztosított – olvasható A magyar diákok diszkriminációja ellen című írásban (P. E., Magyar Szó, 2012. augusztus 15., 1. és 4. o.)

            Kétségtelen, hogy felvételező a magyar diákok hátrányos megkülönböztetésben részesültek, ami „váratlanul” érte a testületet. Itt most felmerül az MNT felsőoktatási kérdésekkel megbízott tanácsosának felelőssége, akinek a felvételi előtt körül kellett volna érdeklődni karokon, hogy történt-e valami változás a felvételivel kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy ez nem történt meg. Ezt a kérdést – a tudósítás szerint – az ülésen jelenlévők közül senki még csak meg sem pendítette.

            Tegyük fel, hogy a Jogi Kar végül elfogadja az MNT felkérését és megismétli a felvételi vizsgát. Kérdés, hogy a diákok hajlandóak-e még egyszer felvételizni és hogyan fognak viszonyulni irántuk a tanárok a felvételin és a tanulmányok során? A megkülönböztetésnek vannak ugyanis olyan formái, amelyeket nem lehet bizonyítani. Ha pedig a Kar nem fogadja el a felkérést, akkor ismételten bebizonyosodik, hogy az MNT is egy sóhivatal.

            Személyes példa: Amikor a Jogi Karon 1991-ben elkészítettem a doktori értekezésem, a háromtagú bizottság – amelynek két tagja akkoriban éppen Várady Tibor (most az MNT tagja) közvetlen munkatársa volt – sehogyan sem akaródzott kitűzni (a 90 napra szabott határidő ellenére) az értekezés megvédésének időpontját. Miután megelégeltem a többéves huzavonát, 1996-ban panasszal fordultam az Egyetem rektorához, aki (miután megállapította, hogy minden feltételt teljesítettem) utasította a Jogi Kart, hogy tűzze ki a dátumot. Nem sokkal később megkaptam a Jogi Kar dékánjának levelét, miszerint elfogadták a bizottság jelentését, hogy a „disszertációm nem alkalmas a megvédésre”. Talán mondanom sem kell:  A Jogi Kar tájára azóta nem szívesen járok.

           

„Költségvetési csoda”?

Az MNT említett üléséről szóló tudósítás arról is beszámol, hogy „a Forum Könyvkiadó Intézetnek igazi csodát sikerült megvalósítani: növelni tudta idei költségvetését és ezért módosítani kellett az intézet pénzügyi tervét, valamint kiadói és munkatervét”.

– Siflis Zoltán, az MNT Kulturális Bizottságának elnöke és dr. Németh Ferenc, a Forum igazgatója elmondták, hogy a Forum támogatást kért két folyóiratunk, a Híd és a Létünk, zavartalan megjelentetésének érdekében. A tartomány 2 millió dinárt hagyott jóvá.

Ezzel a Forum az idén összesen 19 millió 200 ezer dinár tartományi költségvetési támogatást kap. Németh elmondta, hogy ennek köszönhetően az év végégig mindkét folyóiratunk megjelenése biztosított – olvasható a tudósításban.

A tudósításból arra lehet következtetni, hogy a Forum a költségvetési támogatásból működik. A jámbor olvasóban felvetődik a kérdés: Milyen „költségvetési csoda” az, ha valamilyen intézetnek a tartomány jóváhagy (újabb) 2 millió dinárt? A csoda az lett volna, a Forum a saját munkája, termékeinek értékesítése alapján valósított volna meg valamilyen plusz jövedelmet. Nálunk viszont – ezek szerint – a „csoda” abban merül ki, ha az intézmények költségvetési pénzeket kapnak, amit aztán a saját sikerüknek tüntetnek fel. Miért kellet ennek a kérdésnek egyáltalán az MNT napirendjén szerepelni? Hogy eleget tegyenek a formának…

A közelmúlt kísértése

            Szerbia külföldi adóssága június végén 24,1 milliárd euró volt, ami az ország termelésének 79 százaléka, a közadósság összege pedig 15,3 milliárd eurót tett ki, illetve elérte a bruttó nemzeti jövedelem 54,7%-át – közölte Szerbia Nemzeti Bankja.

            Az adósságnak a központi bank honlapján közölt elemzése szerint, a külföldi adósság részesedése a 2012. évre tervezett társadalmi össztermékben az év második harmadában 1,8% százalékkal növekedett és szinte majdnem eléri a 80 százalékot, ami már az ország nagyfokú eladósodottságát jelenti.

            Szerbia gazdasági rangsorolást augusztus 7-én (2004 óta először) csökkentette a Standard & Poor’s nemzetközi hitelminősítő. A mostani BB jelzésű értékelés azt jelenti, hogy aki a szerb államnak kölcsönt ad, spekulatív kockázatot vállal. 

Az ország gazdasági helyzetének romlására már jóval korábban figyelmeztettek a szakemberek, amit a nagyfokú munkanélküliség, a pénztelenség és a szinte példátlan aszály csak fokoz. „Félő, hogy esetleg megismétlődik a közelmúlt történelme” – írja Bot Mihály a Legyünk résen című írásában (Magyar Szó, 2012. augusztus 23., 5. o.).

Újvidék, 2012. augusztus 27.

Bozóki Antal

This is The End beautiful friends...

Csődország

LEGYEN EZ SZERBIA ÚJ NEVE!

Miért is ne?! Elvégre lehetne. Ráillik. Tökéletesen.

Ha történetesen mindenre elszánt, pártos honanya (vagy legalábbis ábrándos, pártatlan honleány) lennék valamelyik mezei parlamentünkben, Istenemre mondom, menten indítványoznám, hogy kereszteljük át sürgősen ezt a mi nagybetegünket. Hátha megmenthetjük vele az életét. Azt mondják, hogy mindenki a nevében hordozza a sorsát. Hátha ezzel a pofonegyszerű névváltoztatással, ezzel a másodkeresztséggel Szerbia nem csupán nevet, hanem sorsot is cserélhetne. Hátha egy csapásra jobbra fordulhatna a jelenlegi – teljességgel kilátástalan – helyzete. Nem akadna sok vesztenivalónk, hiszen a napjai már meg vannak számlálva. Vagy másképp is mondhatnám, idézhetném az egykori, csupa-csupa szépfiúkból álló svéd rockcsapat, a Europe Final countdown-ját.

A visszaszámlálás elkezdődött

Egy próbálkozást mindenképpen megérne. Még így, halál előtt három nappal is akár.

Mivel hamarosan egyébként is kénytelenek leszünk egy kicsikét elszöszölni/elmolyolni az avítt, idejétmúlt Alkotmányunk átszabásával, egy füst alatt az úgymond újra-anyakönyvezést is lebonyolíthatnánk. Persze a nagyon is időszerű külső átváltoz(tat)ás és a kiadós lelki/szellemi fürösztés is hozzátartozna a teljes megújuláshoz. Az átlényegüléshez. Különösen aktuális ez most, amikor megint elkezdtünk az Európai Unió irányába kacsingatni. Reménykedve abban, hogy ha egy vadonatúj, kiglancolt imázzsal, meg persze illemtudóan kéredzkedünk fel az EU – kocsitengelyig és a lovak szügyéig érő, sárban megfeneklett szekerére –, akkor talán a bakon ülők nem fognak egy jól irányzott rúgással fenéken billenteni bennünket. (EU-kompatibilissá transzformálódásunknak amúgy is végső ideje lenne. Tényleg, de tényleg a földhöz kéne már csapni azt a divatból rég kisétált, avas szagú sajkacsát, és lerúgni a lábunkról a perge, kunkori orrú gumibocskort. Mert az már végképp nem trendi. Egyik sem.)

Úgy, mint a ledér, városi nőcskék…  

Amikor megkérdezték Tomislav Nikolićtól, hogy mire számítson az ország népe, milyen lesz majd az új kormány, akkor válaszképpen mindössze annyit mondott, hogy az eddigieknél gyorsabb, hatékonyabb és őszintébb. Ha netán elhittük neki ezt a „kegyes” hazugságot, akkor bizonyára annak a vaskos csúsztatásnak a megemésztésével sem fog meggyűlni a bajunk, hogy Szerbia hamarosan egy gyökerestől felforgatott ország lesz. Kifordítják még a négy sarkából is.

A szépen csengő ígéretek szerint már csak alig néhányat kell aludnunk, és máris dübörögve beindul a gazdaság fellendítése meg az azzal karöltve járó munkahelyteremtés. (Igaz, előtte azért a hivatalosan még be nem jelentett államcsőddel is illene valamit kezdeni. De nemigen tudnak vele mit kezdeni! Mert sürgősen elő kellene varázsolni, akár a föld alól is, legalább 4 milliárd eurót. A puszta túléléshez. Na, meg azért, hogy mi is úgy tehessünk, mint a régi megfigyelés szerint a városi ledér nőcskék, akik hitelre öltöznek, készpénzre vetkőznek.) Kedvező kölcsönökről szóló ajánlatokkal viszont nem szokás bombázni a szegénység(é)ben a templom egerével vetekedő Szerbiát.

Mélyebbre már aligha süllyedhet ez az ország. Mindent elárul rólunk az az egy arcpirító információ, amely szerint a most épülő autópályáink egy részét Azerbajdzsán hitelezi. Idáig jutottunk… (Nem csekély szégyen. De bűnnek is hatalmas.)

Amíg komoly külső segítség nem tűnik fel a láthatáron, addig az új kormány a még megmaradt hazai pénzforrásokat igyekszik csapra ütni. Ahhoz kénytelen nyúlni, amije van. Agyafúrt kezdésnek egy ravasz húzást eszeltek ki: enyves kezüket máris rátették a Szerbiai Nemzeti Bank devizatartalékaira. Ha viszont az abból kimarkolható összeg nem bizonyul elégségesnek, hát majd pótolják a hiányt jóféle, inflációgerjesztő pénznyomtatással.

Arra is kaptunk ígéretet, hogy megejtik a rengeteget kritizált adórendszer reformját, és folytatják a korrupciógyanús ügyek felgöngyölítését. Rettegjen csak, és ne aludjon nyugodtan senki, akinek vaj van a fején, mert a jókora elánnal beindult letartóztatások után újabbnál újabbakat helyeznek kilátásba! És így megy ez majd végtelen végig. (Könnyen meglehet, hogy nem is másokra kéne mutogatni, hanem saját magukon meg egymáson lenne csak igazán tisztességes meg etikus kezdeni a sort. Példát mutatva. Persze ezzel egyidejűleg az igazságszolgáltatásban és a belügyben is el kellene végeznie valakinek a nagytakarítást. Mert változatlan állapotában, érintetlenül hagyott bíróságtól meg rendőrségtől nem kis naivitásra vallana csodatételt várni.) Ha teljes gázzal dübörögnek a letartóztatások, akkor hamarosan dugig megtelnek öltönyös-nyakkendős pénzemberbűnözőkkel a hazai börtönök. De nem kell attól félni! Az lesz ám a jó! Mert azt már a szocializmus egyik szülőatyja is megmondta, hogy minél zsúfoltabbak a börtönök, annál közelebb van a szabadulásunk napja. Minél több csirkefogó kerül a rácsok mögé, annál előbb megtisztul a társadalom, és végre hozzá lehet kezdeni az új alapokon történő építkezéshez. (Ezen ősi kommunista logika mentén haladva, a mi számunkra alighanem még sokáig nem jön el a várva várt szabadulás.)

A dicső főváros csődje

Hiába takargatja a lompos farkát a róka, előbb-utóbb csak kilátszik az. Valahogy így vannak a miniszter urak is a pompás fővárosunk, Belgrád totális eladósodásával. Merthogy a dicső fehér városnak még a legmagasabb tornya sem látszik ki a tartozásokból. Belgrád nem egyéb egy csődhalmaznál. Az igazán nagy fejtörést az okozza, hogy csúcspolitikusaink pontosan tudják, hogy az idő most éppen nem nekik dolgozik. Most éppen nagyon is szorítja őket. Ugyanis hamarosan ki kell állniuk a lakosság elé, és kénytelen-kelletlen be kell vallaniuk, sőt be is kell mutatniuk a tényeken alapuló meztelen igazságot. Magyarán: valakinek el kell vinnie a balhét. Mert az eddig felhalmozott 500 millió eurós tartozással csak muszáj lesz elszámolni. Ha netán egy összegben akarnák tisztázni (ez persze csak vicc), akkor az adósság azon nyomban elvinné a város évi költségvetésének a 83 százalékát. Csak az év végéig, azaz a soron következő négy hónapban 52 millió eurót kellene visszafizetni. Ebből 30 millió az aktuális hitelrészlet és 22 millióra rúg a kamat.

Csődben az egész ország, csődben a fővárosa is. Úgyhogy sikertörténet ez a javából.

Hát nem indokolt a névváltoztatás?

Szabó Angéla

Nóta:

A legfontosabb elvárások

Te GáGáGá...Gáspár, 

te leszel a tárcanélküli, téget szeret a libapásztor!

Nem a magyar közösség érdekei, hanem a tisztségek elosztása a fontos

Kisebbségjogi jegyzet (II. rész)

              A május 6-i választásokon a szerbiai parlamentbe – a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) színeiben – öt magyar képviselő került. 

 

A kisebbségi pártok Mindannyian együtt koalíciója, amelyben a magyar pártok közül jelen van a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) is, egy (közös) képviselői helyhez jutott a szerbiai parlamentben (Emir Elfić, a Bosnyák Demokrata Közösség – BDZ elnöke). 

A tartományi képviselőházi választásokon a VMSZ hét képviselői helyet szerzett. 

Az önkormányzati választásokon, amelyen önállóan indultak a magyar pártok, a VMSZ 23 önkormányzatban összesen 118 mandátumot szerzett, a VMDK 2 önkormányzatban 2 mandátumot (egyet-egyet Adán és Zomborban), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) 3 önkormányzatban 5 mandátumot szerzett (Szabadka 1, Óbecse 1 és Temerin 3), a MPSZ 3 mandátumot (Zentán), a Magyar Remény Mozgalom (MRM) pedig 2 önkormányzatban jutott be egy-egy mandátummal (Szabadka és Magyarkanizsa). A közvetlenül a választások előtt megalakult új tömörülés, a Magyar Egység Pártja (MEP) Törökbecsén koalícióban szerzett egy mandátumot.

A választások alapján, a képviselők számát illetően, a vajdasági magyarok érdekeinek képviseletéért a legnagyobb felelősség mindenképpen a VMSZ illeti meg. Milyen nemzeti kisebbségi programja van és hogyan képzelte el az érdekképviseletet a „legnagyobb magyar párt”?

Választási program

Annak megelőzése érdekében, hogy esetleg elfogultsággal vagy félremagyarázással vádoljanak meg, lássuk, szó szerint mit tartalmaz a VAJDASÁGÉRT – egy normális Szerbiában, a Vajdasági Szövetség választási programja 2012–2016 című dokumentum:

     „9. Kisebbségi jogérvényesítés

A 2008 – 2012. közötti parlamenti ciklus meghatározó eredménye a Nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadása. A törvény megteremtette a jogi keretet a nemzeti közösségek kollektív jogainak gyakorlásához.

A VMSZ célja, hogy a jövőben meghozandó oktatási-, művelődési- és médiatörvények maradéktalanul tartsák tiszteletben a nemzeti tanácsok törvényes hatásköreit és a kisebbségek szerzett jogait. Végső ideje, hogy egy új Hivatalos nyelvhasználati törvény váltsa fel az 1991. óta hatályos jogszabályt.

A költségvetési törvénnyel kapcsolatos alapvető elvárásunk, hogy – az ország gazdasági lehetőségeivel összhangban – növekedjen a nemzeti közösségek intézményrendszerére fordított költségvetési források összege.

Kisebbségi és össztársadalmi szempontból is kiemelten fontos az oktatási és képzési rendszer fejlesztése. A VMSZ számára külön prioritást jelent a felnőttképzés jogi keretének a megteremtése és a külföldön szerzett oklevelek egyszerűsített honosítását lehetővé tevő jogszabály elfogadása.

A VMSZ kiemelt célkitűzésként tekint a kisebbségi közösségek alulreprezentáltságának csökkentésére az állami szférában. Az elmúlt parlamenti ciklusban elfogadott bírákról, ügyészekről, közjegyzőkről és végrehajtókról szóló új törvényekbe – a VMSZ javaslatára – bekerült az etnikai arányok tiszteletben tartásának a követelménye a kinevezési folyamat során.

Az elmúlt négy év fontos eredményének tartjuk azt is, hogy a rendőrségi törvényből törlődött az a korlátozás, amely a kizárta a kettős állampolgárokat a rendőri hivatás gyakorlásából.” (Forrás: http://www.vmsz.org.rs/hu/valasztasi-program/vajdasagert--egy-normalis-szerbiaban)

Mindössze ennyit tartalmaz a (most már csak) tartományi hatalmi koalícióban részes VMSZ programja a kisebbségvédelemről. Ez is – a 12 fejezetből álló programban – a kilencedik helyre szorult.

Megoldatlan kérdések

A VMSZ választási programjából megállapítható, hogy a párt elégedett a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvénnyel és nem szándékozik annak megváltoztatását javasolni. A programból az elkövetkező négy évre a következő konkrét feladatokat, célkitűzéseket lehet kiszűrni: 

1. új hivatalos nyelvhasználati törvény meghozatala,

2. növekedjen a nemzeti közösségek intézményrendszerére fordított költségvetési források összege,

3. afelnőttképzés jogi keretének a megteremtése,

4. akülföldön szerzett oklevelek egyszerűsített honosítását lehetővé tevő jogszabály elfogadása.

5. akisebbségi közösségek alulreprezentáltságának csökkentésére az állami szférában és

6. az etnikai arányok tiszteletben tartásának a követelménye a bírák, ügyészek, közjegyzők és végrehajtók kinevezési folyamata során.

Ezek a célkitűzések nem újak, nem először kerültek megfogalmazásra, az eredmények viszont rendre elmaradtak. A hivatalos nyelvhasználati törvény például 21 éves. A kisebbségek alulreprezentálása az állami szférában még ettől is jóval régebbi. Az igazi kérdés ezért, hogy mit tettek eddig a VMSZ képviselői a hatalomban a kialakult helyzet megváltoztatására?

A másik, ugyancsak indokolt annak felvetése, hogy a VMSZ programjában miért nem szerepelnek a vajdasági magyar közösség helyzetének más nyílt, illetve megoldatlan kérdései?

Sokasodó problémák

Köztudott, hogy a vajdasági magyar közösség gazdasági demográfia és foglalkoztatási helyzete tovább súlyosbodott. (A 2011. októberi népszámlás adatait a lakosság nemzeti összetételéről még mindig nem tették közzé.) Szerbiában a munkanélküliek száma meghaladta a 27 százalékot, a vajdasági magyarok között a foglalkoztatás nélküliek száma még ennél is jelentősen több. Nem csoda, ha a közösségen egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a depresszió és a letargia.

Ada, Csóka és Magyarkanizsa 1992-ben az észak-bánáti körzethez lett csatolva, amelynek a közigazgatási központja Nagykikinda. A magát demokratikusnak nevező hatalom sem mutatott eddig hajlandóságot, hogy ezt a vajdasági magyarságra nézve politikailag káros és az asszimilációt ösztönző rendeletet megváltoztassa. 

A szerb hatalom 2010. január 1-jével megszüntette, pontosabban „bírósági egységekre” fokozta le – a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve hat kiemelten fontos magyar többségű községben (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Topolya és Zenta) – a községi bíróságot. Mindmáig nem történt meg az alkotmányban a nemzeti kisebbségeknek szavatolt parlamenti helyek beépítése a választási törvénybe. Szükségeltetik továbbá – az eddigi tapasztalatok alapján – a nemzeti tanácsokról szóló törvény felülvizsgálása és módosítása is.

A többéves ígéretek és határozatok ellenére a mai napig nem valósult meg a szerb iskolaközponthoz tartozó tordai és a magyarittabéi általános iskola önállósulása. Itt van aztán még a szabadkai Népszínház befejezésének kérdése (amit 2012-re ígértek, de még csak nem is látszik, mikor kerül erre sor), hogy a 2011. október 6-án elfogadott vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényből töröljék a kollektív bűnösség elvét, hogy a szerbiai parlament fogadjon el nyilatkozatot, amely elítéli az 1944/45-ös délvidéki vérengzést, biztosítsa az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát. 

 

Azután húzódik a második világháború áldozatai emlékművének felépítése az újvidéki Futaki úti temetőben, Csúrogon, Járekon és más helységekben, a temerini elítéltek szabadon bocsátásának kérdése. Nem történt előrelépés az etnikai alapú incidensek hatékony kivizsgálása és a vonatkozó jogszabályoknak az elkövetők elleni következetes alkalmazása tekintetében sem, stb. Mindezek azonban nem kaptak helyet a VMSZ választási kisebbségi jogérvényesítési programjában. Miért?

 

Pénzhiány miatt leállt a szabadkai Népszínház építése

Kisebbségi minimum

            Mindebből megállapítható, hogy a vajdasági magyaroknak nincsen igazi politikai érdekképviselete. A VMSZ, a (vajdasági) hatalomban való részesként is a Demokrata Párttal (DP) való egyezkedésekkel, a képviselőházban és a kormányban való részvállalásával, tagjai számára a tisztségviselői helyek megszerzésével van elfoglalva, miközben a magyar érdekek a háttérbe szorulnak. 

 

A kiút a magyar pártok – a VMSZ-el együtt vagy nélküle való – közös érdek-képviseleti stratégiájának megfogalmazása lehetne, aminek megvalósítását közösségünk elvárja a hatalom részéről. A választások utáni helyzet függvényében mielőbb – de legkésőbb szeptemberben – össze kellene hívni a magyar pártok és civil szervezetek értekezletét, amely megfogalmazná a vajdasági magyarok egységes, alapvető követeléseit a hatalomban részes magyar képviselők és a szerb hatalom irányába. 

 

Szerbiának továbbá biztosítania kellene a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti autonómiáját. Ennek érdekében, első lépésként, szükséges a nemzeti tanácsokról szóló törvény mielőbbi megváltoztatása és új, demokratikus nemzeti-tanácsi választások megtartása, az állam által elkészített és kezelt teljes választó névjegyzék alapján, figyelembe véve a lakosság területi megoszlását is.  

Meg kellene kísérelni, hogy a magyar pártok és civil szervezetek közös követeléssel álljanak ki az új szerb kormány felé, amit nevezhetünk nemzeti kisebbségi minimumnak is, amely tartalmazná a felsorolt kérdéseket. Ennek elvetése esetére a vajdasági magyarok helyzetének felvetését kilátásba kellene helyezni az Európa Tanácsban és az Európai Uniós csatlakozások során. Ez új fejezet nyithatna a vajdasági magyarok státusának és a szerb-magyar, illetve magyar-szerb kapcsolatokat terhelő kérdéseknek a tagjelöltség megszerzése előtti megnyugtató rendezésére.

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. július 29.

Nem a magyar közösség érdekei, hanem a tisztségek elosztása a fontos

Kisebbségjogi jegyzet (I. rész)

A nemzeti kisebbségi közösségek hatékony és (rész)arányos részvételének biztosítása a közügyek irányításában és a döntéshozatalban ma már nemzetközi követelmény. A vajdasági magyarságnak is érdeke, hogy minden szinten (a helyi közösségek, települési önkormányzatok, a tartomány és a köztársaság szintjén is) ilyen képviselete legyen a döntéshozatali folyamatokban. 

Hogyan valósul ez meg?

Szerbia alkotmányának 53. szakasza előírja, hogy „a polgárok jogosultak a közügyek irányításában való részvételre, valamint, hogy egyenlő feltételek mellett közszolgálatba és közéleti tisztségre kerüljenek”.

Az alkotmány 77/1 szakasza külön megemlíti, hogy „a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek, a többi polgárral azonos feltételek mellett, jogosultak a közügyek irányítására és köztisztség vállalására”. A nemzeti kisebbségekhez tartozóknak az állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzati egységek szerveiben való foglalkoztatásakor (2. bekezdés) „figyelembe veszik a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek megfelelő részvételét”.

Ezek a megfogalmazások azonban a gyakorlatban nem biztosítják a döntéshozatalban való részarányos képviseletet és közhivatali foglalkoztatást, ami a nemzeti kisebbségek alapvető követeléseihez tartozik.

Köztársasági képviselők

              A május 6-i választásoknak a vajdasági magyarok szemszögéből való elmélyültebb értékelése és a következtetések levonása még várat magára. Vannak olyan általános értékelések, miszerint „a választások magyar vonatkozásban lesújtó eredményeket hoztak”, hogy a vajdasági magyar pártok ezeken a választásokon „leszerepeltek”, mások délvidéki magyar „kudarcot” említenek, stb.

            Amit biztosan lehet mondani az a következő:

A szerbiai parlamentbe – a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) színeiben – öt magyar képviselő került, a korábbi néggyel szemben:

1. Pásztor Bálint (okleveles jogász–master, Szabadka,1979), a képviselői csoport

    elnöke,

2. Varga László (Palics, 1976, okleveles jogász), a frakcióvezető helyettese,

3. Kovács Elvira (Szentmihály, 1982, okleveles közgazdász),

4. Fremond Árpád (Pacsér, 1981, osztálytanító–master), és

5. Pék Zoltán (Zenta, 1962, okleveles közgazdász).

(Az első négy személy az előző mandátumban is köztársasági képviselő volt.)

A VMSZ öt köztársasági képviselője közül az első kettő arról ismert a közvélemény előtt, hogy a képviselői mandátum előtt a Magyar Nemzeti Tanácsban volt tisztségben. További kettő szintén az előző ciklusban lett parlamenti képviselő, úgyszintén különösebb munka- és szakmai tapasztalat nélkül. Az ötödikről pedig eddig nemigen hallott még e sorok írója sem.

A kisebbségi pártok Mindannyian együtt koalíció, amelyben a magyar pátok közül jelen van a Magyar Polgári Szövetség és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége is, egy (közös) képviselői helyhez jutott a szerbiai parlamentben (Emir Elfić, a Bosnyák Demokrata Közösség – BDZ elnöke).

A szerb parlamenti pártokban is vannak magyar nevűnek tűnő képviselők, mint például Kismárton Ottó (Nagykikinda, 1962) a Szerb Haladó Pártban (SZHP), és Popović Judit (Nagybecskerek, 1956) a Liberális Demokrata Párt képviselője (LDP).

 A köztársasági parlamenti választásokon 2012-ben a VMSZ 68 323 szavazattal csupán a szavazatok százalékos elosztása miatt kapott 5 képviselőt, 2008-ban viszont a négy képviselői helyhez több, vagyis 74 874 szavazat kellett. 

A párt és az iránta való bizalom visszaesése még szembetűnőbb a szerbiai elnökválasztás első fordulójában való – ma már teljesen értelmetlennek látszó – részvétel tekintetében. Pásztor István – az általa várt százezer szavazat helyett – az idén 63 262 szavazatot kapott, vagyis 29 777 szavazattal kevesebbet, mint 2008-ban a Magyar Koalíció közös jelöltjeként, amikor 93 039 szerzett. A csökkenés mértéke tehát 32 százalék.

Ezeknek a szavazatoknak sem volt tétje és inkább a pártelnökbe vetett bizalom fogyását mutatják. Történt mindez annak ellenére, hogy a VMSZ a teljes magyar sajtó és a magyarországi politikai vezetők, nem csak támogatását, de nyilvános kampányolását is élvezte Ehhez – a többi párttal ellentétben – megvolt minden anyagi, infrastrukturális és egyéb feltétele is.

 A VMSZ öt képviselője – a 250 tagú szerb parlamentben – 2%-ot tesz ki, miközben, a részarányos képviseleti elv alapján (a köztársaság lakosságban való 3,91%-os részvétel alapján) kilenc–tíz biztosított magyar képviselőnek kellene lenni.

Pásztor a Hetek című magyarországi lapnak (2012. július 13-án) panaszkodva elmondta, hogy „a szerb titkosszolgálatok is közreműködtek a májusi választások során történt választási csalásokban, amelyek ahhoz nem bizonyultak elegendőnek, hogy Boris Tadić hatalomban maradjon, a VMSZ választási eredményét viszont 30 százalékkal lerontották”.

 (Forrás:http://www.hetek.hu/interju/201207/ez_olyan_mint_az_artatlansag_csak_egyszer_lehet_elvesziteni).

Ennek a kijelentésnek minimum két szépséghibája is van: Az egyik, hogy Pásztor pártjának képviselői minden szinten ott ültek a választási bizottságban, tehát megakadályozhatták volna a csalást, ha ilyen történt. A másik pedig: Ahelyett, hogy elismerte volna politikai kudarcát, ezt a tényt azzal próbálja leplezni, hogy – most már a nemzetközi közvélemény előtt is – „stratégia partnerét”, a (hatalom-vesztett) DP-t választási csalással vádolja.

Helló, nem láttátok véletlenül a liba Pásztort? 

Megjöttem a 30.000 elveszett szavazóval.

http://vmszfail.blogspot.com/

            A szerbiai kormányban és a köztársasági állami szervekben egy magyar sem tölt be jelentősebb funkciót. Az alkotmánybíróság bírái között (2007. december 12-e óta) van egy magyar is (aki megszavazta a bírói testület 2010. július 10-ei, Vajdaság hatáskörére vonatkozó törvény 22 szakaszának alkotmányellenességéről szóló döntését).

A szerbiai közvállalatok, illetve intézmények közül is csak egynek (a Vajdasági Erdők Közvállalatnak) az igazgatója magyar. A kisebbségeknek, így a magyaroknak is, a lakosságban való részvételükhöz viszonyított nem megfelelő képviselete nyilvánvaló a köztársasági közigazgatási és az igazságügyi szervekben, az ügyészségekben és a rendőrségben.

Tartományi képviselők

A legutóbbi tartományi képviselőházi választásokon a VMSZ hét képviselői helyet szerzett. Ezeket a következők töltik be:   

1. Egeresi Sándor (Topolya, 1964, jogi középiskola), frakcióvezető,

2. Pelt Ilona (Doroszló, 1946, elektrotechnikus), frakcióvezető-helyettes,

3. Juhász Attila (Magyarcsernye, 1976, mezőgazdasági mérnök),

4. Kávai Szabolcs (Magyarkanizsa, 1970, tanár),

5. Pásztor István (Hajdújárás, 1956, okleveles jogász),

6. Takács Zoltán (Magyarkanizsa, 1982, okleveles közgazdász) és

7. Újhelyi Ákos (Magyarkanizsa, 1977, okleveles közgazdász).

A párt hét tartományi képviselője közül a nyilvánosság számára csak kettő ismert (Egeresi és Pásztor). A mandátumok számát illetően Egeresi – saját szavai szerint – „rekordernek számít”, ugyanis ez már a hetedik megbízatása. Ez azt is jelenti, hogy 28 éve tartományi képviselő, utóbb képviselőházi elnök, most frakcióvezető, de azt is, hogy minden rendszernek megfelelt. Felvetődik azonban a kérdés, hogy szükség van-e nekünk ilyen, hivatásosnak is nevezhető politikusokra, miközben az eredmények rendre elmaradtak?

Második megbízatású, frakcióvezető-helyettes Pelt Ilonáról bizonyára nagyon kevesen hallottak a vajdasági magyarok közül és talán érdemi felszólalása sem volt a Képviselőházban az elmúlt négy év alatt. A többi képviselő is esetleg csak a szűkebb környezetében fejhetett ki valamiféle párttevékenységet.

 A Tartományi Képviselőházban, a szerb pártokban is vannak képviselők, akiknek a neve magyar hangzású, mint például a Demokrata Párt (DP) képviselői a zentai Zsíros-Jankelić Anikó (1967), a szabadkai Szántó Róbert (1960) és Szőlősi Gyöngyi (1964), vagy az adai Tóbiás József (1971).

A 2008. május 11-i választásokon a Tartományi Képviselőházban a Magyar Koalíció – Pásztor István (MK) 9 képviselői helyett szerzett (akik közül 8 a VMSZ képviselője, egy pedig – László Gyula – a VMPD színeiben került be a testületbe, majd csatlakozott a Magyar Remény Mozgalomhoz). VMSZ akkori képviselői közül Egeresi Sándor (volt képviselőházi elnök) és Pelt Ilona maradt továbbra is képviselőnek.

Első látásra is nyilvánvaló, hogy képviselők összetétele nem megfelelő: A hét képviselő között csak egyetlen nő van, miközben legalább kettőnek kellene lenni (ha tekintetbe vesszük a 30%-os részvételi követelményt). Területileg se nincsen rendjén, hogy Magyarkanizsáról három tartományi képviselő legyen. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a VMSZ-nek megfelelő káderei se nincsenek.

Vajdaság alapszabálya szerint az itteni magyarságot, mivel az összlakossági részaránya 14,28% százalék, a tartományi parlament 120 képviselőjének ugyanennyi százaléka, tehát legalább 17 képviselői hely illeti meg, akiket a nemzeti választói névjegyzék alapján kellene megválasztani.

 Az új tartományi kormány tagjai között – a korábbi három: Pásztor István, aki a kormány alelnöke is volt, dr. Jeges Zoltán és Deli Andor helyett, a VMSZ képviseletében – önhibáján kívül – egyetlen magyar maradt, mgr. Deli Andor, Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkár.

Önkormányzatok

 Az önkormányzati választásokon önállóan indultak a magyar pártok. A sajtóban közzétett adatok szerint a VMSZ 23 önkormányzatban összesen 118 mandátumot szerzett, a Vajdasági Magyar Demokrata közösség (VMDK) 2 önkormányzatban 2 mandátumot (egyet-egyet Adán és Zomborban), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) 3 önkormányzatban 5 mandátumot szerzett (Szabadka 1, Óbecse 1 és Temerin 3), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) 3 mandátumot (Zentán), a Magyar Remény Mozgalom (MRM) pedig 2 önkormányzatban jutott be egy-egy mandátummal (Szabadka és Magyarkanizsa). A közvetlenül a választások előtt megalakult új tömörülés, a Magyar Egység Pártja (MEP) Törökbecsén koalícióban mérettette meg magát.

A VMSZ mandátumai önkormányzatok szerint: Topolya 16, Kishegyes 8, Magyarkanizsa 11, Szabadka 16, Csóka 9, Ada 6, Zenta 12, Óbecse 8, Temerin 3, Nagybecskerek 2, Bégaszentgyörgy 3, Törökkanizsa 6, Magyarcsernye 3, Zombor 3, Apatin 2, Törökbecse 2 (ebből egy mandátum a koalíciós partnernek, a MEP-nek jár), Kúla 2, Nagykikinda 2, Antalfalva 1, Palánka 1, Újvidék 1 és Szerémség 1 mandátum.

 A választások után „a VMSZ a demokratákkal alkot koalíciót országos, tartományi és önkormányzati szinteken is”, magyar pártokkal viszont nem. Az elv, hogy „akinek több mandátuma van, az adja a polgármestert, akinek kevesebb, abból a pártból lesz a községi képviselő testület (kkt) elnöke, valamint hogy a párt, „ahol jelentős számban élnek magyarok, ott rész vesz az önkormányzat irányításában” – nyilatkozta Pásztor (Több polgármesterünk lehet, mint eddig volt, Magyar Szó, 2012. június 9., 1. ás 4. o.). (Ennek az egyezségnek a része az is, hogy Pásztort a Tartományi Képviselőház elnökének választották.) Ebből leszűrhető, hogy a VMSZ számára nem a magyar közösség érdekei, hanem a tisztségek elosztása a fontos. Hogyan valósultak meg ezek az elvek az önkormányzatokban?

Sajtójelentések szerint a következő felállítású vezetőségek jöttek létre:

Ada polgármestere a következő négy évben Bilicki Zoltán lesz, a kkt elnöke pedig Búcsú Attila. Mindkettő a DP-hez tartozik.

Csóka polgármesterének Balázs Ferencet (VMSZ) választották, a kkt elnöki teendőit pedig a DP-beli Mirjana Marjanov látja el.

Kishegyesen – a VMSZ-es képviselők, köztük Pál Károly a kkt eddigi elnökének a községházáról való kizárása után – dr. Celluska Erzsébetet (DP) választották polgármesternek, Marko Rovčanint, a Szerbiai Szocialista Párt (SZSZP) tagját pedig a kkt elnökének.

Magyarkanizsa község polgármesterévé újabb négyéves időszakra, az eddigi polgármestert Nyilas Mihály (VMSZ) okleveles jogászt választották. A községi képviselő testület elnöke Huzsvár Ervin (DP) lett.

Óbecse polgármesterének a SZHP tagját, mgr. Vuk Radojevićet választottak. Knézi Péter korábbi VMSZ-es polgármester a képviselő-testület elnöke lett. A VMSZ azonban „fegyelmi eljárás indítását kezdeményezte három olyan képviselő, illetve hátrom további olyan személy ellen, akik az így létrejött községi vezetőségben rész kívánnak venni”.

Szabadka Városi Képviselő-testületének öt órán át tartó ülésén, hosszú viták és veszekedések után Modest Dulićot (DP) választották polgármesternek. A képviselő-testület elnöke Kern Sólya Mária lett, akit a VMSZ jelölt erre a tisztségre.

Temerinben Vladislav Capik (DP) a polgármester, a képviselő-testület elnöke pedig Gusztony András (a VMDP alelnöke) lett. 

Topolyán az új polgármester Kókai Menyák Melinda (VMSZ) lett, a kkt régi-új elnöke viszont Fazekas Róbert (VMSZ).  

Zentának, Ceglédi Rudolf személyében, szintén a VMSZ-hez tartozó polgármestere van. A képviselő-testület elnöke pedig Šiková Anikó, a DP tagja (eddigi polgármestere) lett.  

A VMSZ a kilenc község közül csak valójában a csak Topolyán szerezte meg mindkét vezetői tisztséget, Csókán, Magyarkanizsán és Zentán polgármestere,Szabadkán és Óbecsén (a kilátásba helyezett pártból való kizárás előtt álló) képviselő-testületi elnöke lett. Adán, Kishegyesen és Temerinben a VMSZ-nek egyik vezetői poszton se nincsen embere. Akárhogy is vesszük, a magyar pártok közös fellépéssel, minden szinten sokkal jobb eredményt érhettek volna el.

A VMSZ és a DP kapcsolatai sem felhőtlenek mostanában és a jelenlegi megoldások is sok politikai huzavona után jöttek létre: Zentán például arról volt szó, hogy a demokratákkal semmi áron nem fogunk koalícióra lépni – aztán aláírták a koalíciós szerződést. Szabadkán „hangsúlyos döntése volt a VMSZ elnökségének, hogy a Dulić családdal nem lesz koalíció, és ők ott nem tölthetnek be tisztséget” – Modest Dulić ma Szabadkán polgármester. Kishegyes is azért bukott el, mert a demokraták nem hajlandók partnerként együttműködni a VMSZ-szel, Magyarkanizsán pedig először patthelyzet alakult ki. Óbecsén a vezetők „szembe mentek a VMSZ és a DP megállapodásával” – Knézi Péter, akit pártja kizárással fenyeget az SZHP-vel való koalíció miatt (Új koalíció – a pártkönyv árán is, Magyar Szó, 2012. július 18., 4. o.).

Nemzeti érdekvédelem

A képviselőknek az előző ciklusban végzett munkájáról általában semmilyen elemzés nem készül. A társadalmi mutatók viszont egyértelműen romlottak, mint ahogy a vajdasági magyar közösség általános helyzete is. A köztársasági parlamentbe mégis visszakerült a korábbi négy képviselő. Ami nem tűnik logikusnak, ha figyelembe vegyük, hogy a tartományi képviselőházban a VMSZ a korábbi 8 képviselője közül hatot lecserélt.

A választási rendszer egyik hibája, hogy a képviselők az őket jelölő pártnak tartoznak felelősséggel. Ez a felelősség is leginkább csak abból áll, hogy megbízatásuk alatt hűen képviselték-e a párt álláspontjait, nem pedig a közösség érdekeit. 

Mit lehet elvárni a most megválasztott képviselőktől? Elsősorban azt, hogy hű pártkatonákként reprezentálják a VMSZ politikáját. Ez a politika azonban sajnos nem mindenben egyezik meg a vajdasági magyar közösség érdekeivel. A VMSZ-t köti a (most már csak tartományi) hatalmi koalícióban való részvétellel járó kötelezettség, de a DP-vel kötött egyezség is. Ez miatt, de szerb tagságú alapszervezetek alakítása miatt is, vitatható a párt magyar érdekvédelmi szerepe is.

Bacskulin István szőlész-borász szakmérnök, a VMSZ alapító 2012. március 13-án kilépett pártjából. A VMSZ 003-as számú tagsági igazolványával rendelkező Bacskulin indoklásában kiemelte, „a VMSZ közel 12 éve részt vesz a hatalomban, miközben a vajdasági magyarok (demográfiai, foglalkoztatási, oktatási stb.) helyzete folyamatosan romlik. A pártban sajnos eluralkodott a személyi haszonszerzés és csoportérdek”.

A sikertelen választások után olyan vélemények is vannak, hogy „a magyar pártoknak alapjaiban újra kellene gondolniuk a politikájukat – s tán nemzedék- és szemléletváltásra is szorulnak”. Ennek azonban csak akkor lesz eredménye, ha legalább minimális nemzeti kisebbségi érdekvédelmi és a választásokon való közös fellépési, együttműködési szövetséget is létrehoznak. Szükség lenne továbbá az alkotmányban szavatolt parlamenti helyek átvezetésére is a választási törvénybe.

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. július 25.