...egy-kettő illatozzék is...
 |
| Vajdasági Magyar Büdöske... |
Kisebbségjogi jegyzetetek
Az újság akkor jó, ha hangulatában meghalljuk a magunkét is.
Esterházi Péter
Az utóbbi időben – különböző körülmények folytán – két magyar nyelvű sajtótermékkel is gyarapodott az itteni média. Először Szabadkán, (első négy alkalommal) a Subotičke novine mellékleteként jelent meg a Szabadkai Magyar Hírlap, amelynek 24 oldalas hatodik száma 2012. március 30-án került az olvasók elé. A kéthetente megjelenő lap főszerkesztője Hadzsi János, „aki 2010-ben a DS-es Humentis-listán jutott be a Magyar Nemzeti Tanácsba (MNT)”.
Március 31-étől a Blic című szerb nyelvű belgrádi napilap szombatonként Édes Otthon címmel nyolc oldal terjedelmű magyar nyelvű melléklettel jelenik meg. A lap kiadója a belgrádi Ringer Axel Springer Kft., szerkesztő–újságírója pedig Pressburger Csaba, akit a Magyar Nemzeti Tanács (a 2011. június 23-i ülésén) botrányos körülmények között váltott le a Magyar Szó főszerkesztői posztjáról.
Éledező konkurencia?
A szabadkai hetilap, illetve a Blic–melléklet kiadását a Pásztor-Korhecz kettős magánlapjai, a Magyar Szó és Hét Nap a konkurencia megjelenéseként élte meg. Számukra veszélyt jelent ugyanis, hogy megszűnni látszik az eddigi egyeduralmuk.
Bajtai Kornél, a Magyar Szó újságírója „Madjar” sajtótúltengés című írásában (2012. január 28., 7. o.) nem éppen jóindulatúan írt a Szabadkai Magyar Hírlap első számáról: – Egy kampányszagú kiadványról van szó, amellyel a Demokrata Párt igyekszik megszólítani Szabadka magyar nemzetiségű választópolgárait. És teszi ezt úgy, ahogyan évek óta nagyon sok egyéb, nem magyar előjelű párt: amatőr módon – írta Bajtai. (Érdekes, hogy Pressburger is, a Blic április 14-i magyar mellékletében, „nem titkoltan politikai propagandát szolgáló hetilapként” említi a Szabadkai Magyar Hírlapot.)
Az újság akkor jó, ha hangulatában meghalljuk a magunkét is.
Esterházi Péter
Az utóbbi időben – különböző körülmények folytán – két magyar nyelvű sajtótermékkel is gyarapodott az itteni média. Először Szabadkán, (első négy alkalommal) a Subotičke novine mellékleteként jelent meg a Szabadkai Magyar Hírlap, amelynek 24 oldalas hatodik száma 2012. március 30-án került az olvasók elé. A kéthetente megjelenő lap főszerkesztője Hadzsi János, „aki 2010-ben a DS-es Humentis-listán jutott be a Magyar Nemzeti Tanácsba (MNT)”.
Március 31-étől a Blic című szerb nyelvű belgrádi napilap szombatonként Édes Otthon címmel nyolc oldal terjedelmű magyar nyelvű melléklettel jelenik meg. A lap kiadója a belgrádi Ringer Axel Springer Kft., szerkesztő–újságírója pedig Pressburger Csaba, akit a Magyar Nemzeti Tanács (a 2011. június 23-i ülésén) botrányos körülmények között váltott le a Magyar Szó főszerkesztői posztjáról.
Éledező konkurencia?
A szabadkai hetilap, illetve a Blic–melléklet kiadását a Pásztor-Korhecz kettős magánlapjai, a Magyar Szó és Hét Nap a konkurencia megjelenéseként élte meg. Számukra veszélyt jelent ugyanis, hogy megszűnni látszik az eddigi egyeduralmuk.
Bajtai Kornél, a Magyar Szó újságírója „Madjar” sajtótúltengés című írásában (2012. január 28., 7. o.) nem éppen jóindulatúan írt a Szabadkai Magyar Hírlap első számáról: – Egy kampányszagú kiadványról van szó, amellyel a Demokrata Párt igyekszik megszólítani Szabadka magyar nemzetiségű választópolgárait. És teszi ezt úgy, ahogyan évek óta nagyon sok egyéb, nem magyar előjelű párt: amatőr módon – írta Bajtai. (Érdekes, hogy Pressburger is, a Blic április 14-i magyar mellékletében, „nem titkoltan politikai propagandát szolgáló hetilapként” említi a Szabadkai Magyar Hírlapot.)
Tény, hogy a Szabadkai Magyar
Hírlapra számos, elsősorban nyelvi, szerkesztési és műszaki
megjegyzést lehet tenni. Ezek a hibák azonban nem olyan
természetűek, amelyeket nem lehetne menet közben kijavítani. És
a szerkesztőség törekszik is erre. Ezek részben azzal is
magyarázhatók, hogy a lap mögött nincsen olyan biztos anyagi
héttér, sem tapasztalt szerkesztőség, mint a Magyar Szó, vagy a
Hét Nap mögött. Van azonban egy dolog, amit a hetilapról – az
említettekkel ellentétben – nem lehet elmondani, mégpedig azt,
hogy egyoldalúan, egy párt szemszögéből tájékoztat. A lap
legutóbbi számában is írásokat közöl mindegyik vajdasági
magyar pártról. A Szabadkai Magyar Hírlap ezért – egy kis
„hátszéllel” – komoly vetélytársa lehet(ne) a Vajdasági
Magyar Szövetség (VMSZ) által irányított magyar sajtónak.
A Blic nyolc oldalas magyar mellékletének eddigi három száma nem okozott különösebb meglepetést. Azt is lehetne mondani, hogy elmaradt az elvárásoktól. Vagyis, sajnos nem az, amire a vajdasági magyar olvasóknak most szüksége van. A mellékletnek már a címe (Édes Otthon) is arra utal, hogy nem egy politikai színezetű, hanem inkább a családoknak szánt termékről van szó. Erre utal a címoldala is, amelyet csaknem teljes egészében kitölt egy-egy családi(as) fotó. A második és harmadik oldalra a „Közélet” rovat került, amelynek eddigi témái az ifjúság érvényesülési lehetőségei, a Vajdaság státusáról tartott konvenció és a közoktatás kérdései voltak. A negyedik-ötödik oldalakon családi látogatásokról olvashattunk. A hatodik oldalon a Művelődés, a hetediken az Értékeink, a nyolcadikon pedig a Konyha c. rovat kapott helyet.
Nem túlságosan valószínű, hogy a
Blic példányszámát jelentősen növelné a melléklet. A
Springer Kft. viszont – ha erre elszánná magát és külön
magyar hetilapot indítana – új színnel és tartalommal
gazdagíthatná a vajdasági magyar médiát.
Az említett két lap megjelenésére – a már említett íráson kívül – a Magyar Szó az április 7. és 14 szám fejléce fölött a következő – nem túlságosan élelmes – jelmondatokkal reagált: „Magyar Szó. Csak magyarul” és „Magyar vagyok, Magyar Szóból értek!”
Dudás Károly a Hét Nap nyugalmazott főszerkesztője, a VMSZ elnökségének tagja, aki a hetilap belpolitikai rovatában a két új magyar kiadvány megjelenéséről így ír: – Ilyen japán cseresznye – nevezhetnénk kakukktojásnak vagy trójai falónak is – a szerb nyelvű újságokban nagy hirtelen elszaporodott magyar nyelvű mellékletek is, a Szabadkai Magyar Hírlap, az Édes Otthon és más badarság – meglátják, lesz még belőlük több is. Azon kívül, hogy meggyalázzák édes anyanyelvünket, roncsolják keresztény/keresztyén gyökerű kultúránkat, jó ízlésünket, tartásunkat, a lelkünk mellett a szavazatainkra is hajtanak. Színpompás japán cseresznyefák a délvidéki magyar televényen. Itt is, ott is, meg amott is. Szaporodik, már nemcsak fogunkban, hanem lelkünkben, egész itteni életünkben is az idegen anyag.
Jó lesz, emberek, nem elbódulni ettől az idegenből idetelepített csalfa cseresznyevirágzástól – olvasható Dudás (Japán cseresznye c. írásában, Hét Nap, 2012. április 11.)
Új helyzetben?
A Magyar Szó és a Hét Nap is most új helyzetben találta magát: Megszűnni látszik az eddig monopóliumuk. Olyan új magyar lapok jelentkeztek, amelyeket nem a VMSZ és meghosszabbított keze a Magyar Nemzeti Tanács irányít. A veszélyt abban sejtik, hogy ezek a lapok esetleg olyasmit írnak, ami nem felel meg a hatalmi koalícióban részes párt politikájának, esetleg kellemetlen dolgokat is közölnek. „Jó lesz, emberek, nem elbódulni” – írja Dudás –, mintha az olvasók legalábbis kiskorúak lennének, és nem tudnák maguk eldönteni, hogy melyik lapnak hisznek, és melyiknek nem. Vagy kötelezően azt az újságot kell vásárolniuk, amelynek a fejléce alatt szinte napról napra (még Húsvétkor is) Pásztor István, vagy az ifjú Korhecz fényképe néz rájuk (és még három alkalommal a belső oldalakon)?
Azt a lapot vásárolják, amelynek a megbízott főszerkesztője Dimitrije Borov könyvének zombori bemutatóján „kiemelte, hogy a vajdasági magyarság érdekképviseletében a VMSZ és a párt parlamenti képviselői voltak legállhatatosabbak, és reményét fejezte ki, hogy a választók ezt május hatodikán értékelni fogják”? Elvárható-e egy olyan laptól, hogy a szakma szabályai szerint tájékoztasson, ha a megbízott főszerkesztője a legnagyobbnak nevezett magyar párt elkötelezettje? Milyen újságíró az, akinek a figyelmét „vezető politikusok” hívják föl „olyan témákra, amelyek méltán számíthatnak a közösség érdeklődésére”? (JJ: Túlzott tolerancia – bűnös renyheség, Magyar Szó, 2012. április 14., 6. o.)
A Magyar Szó és a Hét Nap újságírói valamiféle „sajtótúltengéstől”, a „meggyalázástól” akarják most (meg)óvni a vajdasági magyarságot. Attól, hogy túl sok lesz a magyar nyelvű sajtótermék? Miközben valójában arról van szó, hogy a saját kiváltságos, monopol helyzetüket védelmezik. A vajdasági magyarok és a tárgyilagos tájékoztatás rovására.
Mindenkinek joga van olyan újságot megjelentetni – a törvényes keretek között –, amilyet csak akar. Az olvasóra kell bízni, hogy kinek hisz, és kinek nem, melyiket vásárolja meg, és melyiket nem. Itt is érvényesüljön a kínai mondás szerint: „Virágozzék száz virág!”
Bozóki Antal
Újvidék, 2012. április 16.
