Margit Zoltán

2016. május 8., vasárnap

A cirkusz mehet...



A cirkusz megérkezett, a műsor lefutott és mehet a következő előadáshelyre. Nevezetesen a választások nevezetű össztársadalmi tragikomikus bohózatról lenne szó, amely lezajlott Szerbiában egy-két rengéssel, de nagyon transzparensesen-demokratikusan, legalább, ezt szajkózta a média éjjel-nappal. A jól bevált műsor állta a helyét, addig szavazunk, amíg ki nem választjuk a megfelelőt, avagy borítékolt a befutó...

Új nincs a nap alatt a pap is markát tartja és a misekönyv is pénzbe kerül, avagy a hitoktatót is meg kell simogatni, ezt Barabás is tudta és fejhosszal megnyerte Kajafás "lezsírozott" választását Barnabas - a názáreti Jézus ellenében, érdekes kommunikációs trükk volt, majdnem egybecsengő jelöltneveket zengetni a tömeggel (Barabás / Barnabas), Pilátus sem értette, de Kajafás a választási bizottság elnöke pontosan hallotta a Barabás nevet! A gyilkos nyert Jézussal szemben, meg lett utána vaskosan magyarázva a megváltás teóriájával, meg lett a gonosz váltva és nem a jóság, józan paraszt ész logikájával, de kit érdekel, hogy mit gondol a paraszt, amely lassan a szó szoros értelmében múltbéli foglalkozás lett a szemünk láttára.

Mi lett volna, ha Jézus a názáreti ács - τεκτων fia nyer a választásokon? Békét hozott volna népének? Nem kellett volna Egyiptomba menekülniük? Róma időnap előtt visszahúzta volna öldöklő légióját? Péter viaskodott volna a kakassal? A római császár hithű katolikus lett e volna? Róma lett volna e vallási központ, avagy jogosan Názáret, netalán Betlehem? Erről van szó! A megoldás kulcsa, hogy mi nem lett, erről kevésbé gondolkodunk és foglalkozunk, itt ott egy két írás elcsúszik, majd nagy csend, kettő kereskedelmi ünnep (húsvét, karácsony), ennyi?

Lám a győztes írta a pergamenre a történetet, amely a legtöbb esetben szubjektív, aktuális hatalmat dicsőítő propaganda iromány, ennyi!




Az eredményeket nem ecsetelem, mert nem fontosak, tudjuk a győztes nyert a vesztes meg veszített, egyszerűség ugyebár! Az idő és a föníciai találmány megoldotta a problémát. Kicsit azért poroltam le a témát, mert kívülállóként nevetséges volt számomra végignézni a "lufi" árulását, mert ugyebár az üres konyhában kelekótya a szakácsné meg a kis-kuktája. Nagyon akartak a flúgos futamon résztvevők bizonyítani, ment a "szájkarateszamurájság" hónapokig!

Egy biztos a "délimagyar" pártpropaganda kizárólagossá vált, egy a zászló egy a tábor egy a pénz elmélet alapján feltették a szemellenzőt és irány a fal, mert a falból ki kell verni a téglát. Bummm! Kemény volt a fal és a tégla sem pattant ki belőle, bár mozgolódni kezdett úgy magyarosan, de lényegesen meg sem ingott, csak ketté repedt egy picinykét.

X-elt a ketté szakadt a nagy barátság, immáron kettő oldalról szemlélve a falat, amely egyre nagyobb falattá kezd válni! A gond, hogy egyre kevesebb az itthon maradt Kőmíves Kelemen, mert ugyebár nem várja meg a beígért nagyon szépet, hanem elejibe ment és itt hagyta a csókai papot is a hitoktatójával, meg a csapjával egyetemben, mint Móra Ferenc egykoron tette, amikor a boroshordót szerette volna csapra verni a Tűzkőhalom vallatása után...

Ki foldozza be a falat, amely picinykét megrepedt, ha már Kőmíves Kelemen is elhúzott innen? Ez a kérdés! E tényt a a lufi árusok észre sem vették! Pontosan úgy történt, mint a csókai húsgyárban ahol a végére mindenki ott volt, csak a hentesek szorultak ki még a fizetés listáról is...na - ná, hogy csőd! No de ki vitte el a pecsétet, mellyel nem hitelesíttethetett a kettészakadt barátság egyik fele legálisan? Ki volt az auctores (pártoló) és ki volt a legislator (indítványozó), hogy így történjen? Persze, hogy Kajafás reinkarnációja lehetett!?

Idáig semmi gond, összevesztek a legények a hatalmon, de nevezhetjük pipának is! Addig sincs semmi gond még egymással foglalkoznak, a gond akkor kezdődik, amikor a cirkuszba másokat is be szeretnének cibálni és nem értik, hogy vannak másképpen gondolkodók, akik nem kíváncsiak a cirkuszi mutatványosokra!

A cirkuszból kimaradók, -ingyen jegyük lehetett volt rá, nem éltek e szép nagybecsűs lehetőséggel! Egyszerű, ha a demokráciának nevezett zászló alatt úszkálna a hajó még meg is értették volna, de Makó is messze került Jeruzsálemtől, így a másképpen gondolkodók elfogadásától még messzebb kerültünk...

Most vagyunk abban az időszakban, poszt választási szindrómának nevezném, ahol még a párttagok utóhatásként, rohangálnak, mint a mérgezett egerek, vélt és valós ellenségeket keresve sikertelenségük ellenkezőjének bizonygatása céljából!

Minden választási cirkusz más, e választás még jobban a társadalmat, arra a vakvágányra sodorta, ahol a becsületes kétkezi munka szégyen, a hit az bűn, ellenben tehetséges ember az ki lop, csal, hazudik. A korrupció lételemként lett feltüntetve, a kiváltságosok mindent megtehetnek címszó alatt. A média teljesen pártok általi letenyerelésben szenved, a társadalom létminimumra szorítva minimálbéreken tengeti életét. A vezetők nem számon kérhetőek és nem elszámoltathatóak, pedig minden tettük a nép demokratikus jólétért történik. A magyar kisebbség, meg fénysebességre kapcsolt szülőföldje elhagyása érdekében, talán a tökéletes érdekvédelem végett...

A pénz és az idő döntött, itt már nincsenek oldalak jobb, bal, közép, itt éles érdekek húzódnak meg és aki ellenáll az megy a perifériára jobb esetben, rosszabb esetben a cirkuszba mehet illuzionistának...

A cirkusz mehet, találkozunk négy év múlva, ingyen jegy vár majd rád és egy két virsli, talán szendvics és egy fűtött busz télvízidején Pestig, ha addig túléled a több fájdalom felé vezető haladást...

Margit Zoltán



2016. április 17., vasárnap

Broken - Törött




If you want control
without any pain
How long will you suffer
How long you reign

You see the friend that I knew
can not be found
Replaced by another
Wearing his crown

There's a place where I go
without any sound
Only you can reach me
Only you're allowed

Then you're so far away
You're so far from here
Do you remember
a time without tears

When you're falling
I will catch you
You don't have to fall that far
You can make it
I will be there
You were broken from the start

And you were a child
You'd dream all day long
You'd dream of the future
And get lost in your songs

Now that time has gone
It's lost for you now
Words long forgotten
Forgotten somehow

When you're falling
I will catch you
You don't have to fall that far
You can make it
I will be there
You were broken from the start

Magyar fordítás:

Ha ellenőrzést akarsz
Fájdalom nélkül
Milyen hosszan fogsz szenvedni
Amilyen hosszan uralkodsz

Látod a barátot, akit ismertem,
Már nem találod
Kicserélték egy másikkal
Aki az ő koronáját hordja

Van egy hely, ahová tartok
Minden hang nélkül
Csak te érhetsz el,
Csak neked megengedett,

Aztán messze vagy
Messze vagy innen
Emlékszel-e még
A könnyek nélküli időre?

Amikor zuhansz
Elkaplak
Nem kell olyan messzire esned
Meg tudod csinálni
Én ott leszek
Már eleve törött voltál

És amikor gyerek voltál
Egész nap álmodoztál
Álmodtál a jövőről
Majd elvesztél a dalaidban

Most az az idő elmúlt
Elveszett számodra
A szavak rég elfeledettek
Valahogy elfeledettek

Amikor zuhansz
Elkaplak
Nem kell olyan messzire esned
Meg tudod csinálni
Én ott leszek
Már eleve törött voltál


TÖRÖTT

Ha fájdalmak nélkül
akarsz uralni mindent,
meddig kell szenvedned?
Meddig maradsz trónon?

Látod, a régi barát,
már sehol sincs.
A helyén már más ül,
és a koronát ő viseli.

Van egy hely, ahova
hangtalanul járok.
Ott csak te érsz utol,
mert csak neked szabad.

Aztán már messze vagy tőlem,
oly távol innen.
Emlékszel azokra a
könnyektől mentes időkre?

Ha elbuksz,
én felemellek
és nem zuhansz a mélybe.
Képes vagy rá,
én melletted állok, noha
törött voltál kezdettől fogva.

És gyermekként
egész nap álmodoztál.
A jövőről ábrándoztál
és a világodba burkolóztál.

Ez az idő elmúlt mára,
rég eltűnt számodra.
A szavak már régen
feledésbe merültek.

Ha elbuksz,
én felemellek
és nem zuhansz a mélybe.
Képes vagy rá,
én melletted állok, noha
törött voltál kezdettől fogva.



2016. április 6., szerda

Elnökünk, a néped éhes!




Bármennyire is strapabírónak meg elnyűhetetlennek mutatkozik a mi miniszterelnökünk, előbb-utóbb csak kiütköznek rajta az elfáradás nyomai. Most még alighanem úgy van ezzel (mondhatnánk ironizálva), mint az Ady-vers híres muszáj hőse, akinek dőltére Tökmag Jankók lesnek, neki viszont minden körülmények között meg kell maradnia Herkulesnek.

Az ország első embere politikai hatalmának, erejének a teljében van – olyannyira, hogy éppen most készül bebetonozni az egyeduralmát újabb négy szűk, keserves esztendőre, a lakosság józanabbik része pedig most még valóban csak hátulgombolós, lecsúszott zoknis Tökmag Jankó állapotában leledzik, és várakozik a csodára meghipnotizáltan. A fajankók évek óta éltetik, hatalmon tartják a fosztogatójukat, az eltiprójukat és egyre csak terjed a politikai bűz, amit nekünk kell szagolni.

Tiszta erőből dübörög a vándorcirkusz, elnökünk a választási kampány sűrűjében rendíthetetlen Terminátor módjára járja az országot keresztben-hosszában: időt nem sajnálva, pénzt nem számítva, fáradságot nem mutatva. A saját politikai rendezvényeire buszokat meg hozzá utasokat is bérel, felelevenítve ezzel a szocialista nyolcvanas évek végén felvirágoztatott rosszemlékű „mítingturizmust”.

A beintésre mozgósítható tömeg mindig indulásra készen áll. Főként időmilliomos munkanélküliek és unatkozó nyugdíjasok jó kis napidíj fejében kaphatóak egy-egy hétvégi – politikai agy-nagymosással egybekötött – városnézéses kirándulásra. A vándormítingelőknek még szendvicset meg itókát sem kell csomagolniuk az útra, mert a miniszterelnöki figyelmesség, a jó atyai gondoskodás az ilyesmire is kiterjed. És mint arról a szerb nyelvű sajtó beszámol, egy-egy ilyen politikai célzatú kiruccanás (az élményen túl) még kevéske pénzt is hoz a konyhára. A legutóbbi haladó párti bemutatkozás alkalmával, amit Šabacon, a helyi sportcsarnokban tartottak, napidíjként ezerötszáz dinár ütötte a zsoldos tömegcsinálók markát. És amíg mások az ilyen napszámért tíz órát dolgoznak, addig az elnök fogadott, pénzen vett uszályhordozói szervezetten vonulnak városról városra, helyszínről helyszínre, és ültő helyükben csak éljeneznek, tapsolgatnak, reklámtáblát szorongatnak meg zászlót lengetnek. Nem csupán az otthoni unalmas hétköznapokból való kimozdulás van jótékony hatással a szervezetükre, hanem a lelkes, hipnotikus programbeszéd is megteszi a magáét. S ha időközben kicsit felheccelik magukat, az is kimondottan jót tesz a vérkeringésüknek.

Az előre megírt forgatókönyv szerint levezényelt tucatrendezvényeken általában nem történik semmi említésre méltó. A kivétel is csak erősíti a szabályt. Ilyen volt a Pancsován megtartott választási pártbemutatkozás, amikor is egy aprócska homokszem került mindig olajozottan működő gépezetbe. Olyan zsenánt dolog, olyan gyalázat esett meg, ami csak igen ritkán szokott: az összesereglett tömegből valaki beszólt a miniszterelnöknek. Váratlanul, gátlástalanul, jól érthetően és jól időzítetten.

A szónok a szépen vasalt szövegében éppen ott tartott, hogy:

Tudom, ebben az országban sokan nem érzik még a javulást. Nem vagyok se vak, se süket, tisztában vagyok azzal, hogy az emberek nehéz körülmények között élnek és hogy milyen sok a szegény.” 

Erre jött az elkeseredett reagálás: 

Éhesek vagyunk! Elnökünk, a néped éhes! Tudod-e, elnökünk, hogy húszezer dinár a fizetésünk?”

A mi elnökünket azonban nem olyan fából faragták, hogy meglepődjön vagy akár csak egy másodpercre is kizökkenjen a nyugalmából, így azon nyomban meg is felelt a szemtelen bekiabálónak: 

Tudom, barátom, jobban tudom, mint bárki más! Ezt csinálom én mindig, járom az országot, látom, hogy milyen sok a szegény.”

Később arról olvashattunk, hogy a magaspolitikusi igehintés még véget sem ért, a neveletlen rebellist a rendőrség már elő is állította. Hogy mi lett a sorsa, arról egyelőre nem szólnak a beszámolók. Amikor az eset után az elnök urat a „pancsovai incidensként” elhíresült történésről kérdezték, hogy érte-e bántódás a bekiabálót, azt válaszolta, hogy reméli, nem történt baja.

A kimerítő országkormányzás és megfeszített kampánytempó azonban még a mi acélemberünkön is kifog, még a délszláv háborúkban harcedzett politikust is kicsinálja. Ezt pedig azért lehet erősen gyanítani, mert a napokban – alighanem egy gyenge pillanatában – elszólta magát. Olyasmi szaladt ki a száján, hogy amint sikerül aláírnia a kínaiakkal egy fontos adásvételi szerződést, rögvest szabadságot vesz ki és pihenőre tér. S ezt a szent napot már alig várja. Nos, a harminchat-millió eurós üzlet tegnap megköttetett. Elkelt a smederevói Vasművek, a HBIS (Hebei Iron and Steel) nevű cég megvette.

Így hát elnökünk, szavatartó ember lévén, most majd pihenőre vonul. Elvégre már alig várja. Meg mi is. Az elvonulását. Végleg. Azt.

Szabó Angéla



Dobacivanje Vučiću na mitingu u Pančevu: Gladan ti je narod! 



Szerbia kormánya az utóbbi években Európa-szerte elismert gazdasági eredményeket ért el, a kormányzati teljesítmény nyomán Szerbia erős, tiszteletet érdemlő pozíciót szerzett, Magyarország és a Szerbiában élő magyarok érdeke pedig pontosan egy erős és tiszteletre méltó Szerbia - hangsúlyozta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kedden a nyugat-bánsági Pancsován a Szerb Haladó Párt (SNS) választási rendezvényén.




Péter a vajdasági magyar szegény és éhes...hármat kukorékolt a kakas húsvétkor...hármat...





2016. március 31., csütörtök

Csókán besült a mutatvány… BOJKOTT !!!



A helyi járulék bevezetéséről szóló indítvány balul sült el. 


Szerbiában nem történt a módszerváltás óta semmi változás (kivétel Belgrád pár várossal ill. határzónákban tartozó pár község), ha a visszalépések sorozatát nem tekintjük annak, továbbra is az intézmények erősen centralizáltak, központból irányítottak, ami meg nem tartozik ide, annak útját meg pártközpontból egyengetik.

Miről is van szó? Egy település nem egy önkormányzat, hanem több település alkot egy községet, e községet nevezik errefelé önkormányzatnak (politikai-pénzügyi hatalom). Egy településen belül lehet egy, ill. több helyi közösséget létrehozni. A helyi közösség(ek) polgárok csoportosulásaiból állnak (sicc) a törvény rendelkezése alapján, gyakorlatban pártlisták és pártkatonákból tevődik össze a grémium, avagy a brancs, errefelé tanácsnak hívják.

A baljós árnyak már Csóka felett lebegnek egy ideje, jellemzően erős kisközösségről van szó, ahol az Úr szavát a vörös pártkönyv váltotta fel, tudjuk az a Janus-orczájú, ami immáron a demokráciát vette fel köntösként. Az elvtársak Urrá változási folyamatában, szemléletesen ez az a pillanat, amikor az egypártpolitikai-posztembrionális fejlődésben a vörös lárvából bábozódás után sárgás-kékes többpárti pillangó kerekedik, no nem az Úr nevében, hanem a fő pásztor gamós botjával irányítva…

Előzményekre odafigyelők látták már az eredményt (nem kell víznéző javas asszonynak lenni, ill. ólmot sem kellett önteni a tejbe…), amely félre lesz magyarázva, nem úgy látjuk mi, az eredmény jó csak rosszul lett tolmácsolva, - mert megmagyarázni, ill. a csillagot is lehazudni az égboltról az ez idáig működött, de mi is történt?

A februárban megtartott Csóka Községi Képviselő Testület ülésén, a tisztelt ház megszavaztatott egy szabályellenes határozatot, amellyel meghirdették a csókai Helyi Közösség helyi járulékának újabb tíz évre való kirovását Csóka lakosságának a nyakába, nevezetesen e év május elsejétől - József a munkás napjától 2026 áprilisáig 102,5 millió dinárt. A magyar többséggel vezetett önkormányzatot elhagyta koalíciós partnere a demokrácia zászlaja alatt, így a leendő haladó arával és a színjátszó taligával vitték végbe e frigyet-határozatot.

Miért szabályellenes e határozat? A saját határozatát hagyta figyelmen kívül  a testület, ahol is meghatározta, hogy a lakosság 10% írásos támogatásával írható ki a népszavazás… A jó öreg diktatúra, a kisebbség tudja, hogy mit akar a többség és mi a jó neki, persze, ha a választottak zsebe jól dagad… No de STOP!


További szabályellenesség, amellyel a közvádlónak a demokráciában foglalkoznia kellene:


-Honnan a polgárok csoportjának – csókai Helyi Közösségnek a választói névjegyzék?

-A polgárok igazoltatását, személyi adatainak használatát, mely szabályzat, törvény engedélyezte?

-A holtak miért szerepelnek ezeken a listákon? Kegyeletsértés?

-Ki finanszírozta e népszavazást, és milyen eszközökből?

-A tíz napig tartó népszavazást ki felügyelte? (diktatúrában is egy napig tartott a szavazás…)

A tíz nap szavazás, az a kommunizmus alapötlete, addig szavazunk, ameddig ki nem választjuk a megfelelőt…

-Ki garantálta a szavazás tisztaságát? (Perwoll, Ariel,Domestos…)



Amiért fő a feje a honatyáknak a polgári demokráciában, hogy a csókai Helyi Közösség folyószámláján beragadt 42 milliócska, -dinárban, mert céleszköz és csakis a szennyvízelvezető rendszer kiépítésére lehet fordítani, amely időközben kiépült, csak egyéb trükkökkel húzták az időt, de a pénz maradt, amelyet át kellene csoportosítani a levágott villanyáram újra bekötésére, pocaknövesztő bulikra és jó szomszédi "road-show-okra"…

Csóka készül Guinnes rekordok könyvébe a tíznapos balul besült népszavazásával, ahol is a 3554 polgárból (holtakkal együtt) 655 polgár járult a maratoni urnák elé, azaz 18%! Az eredmény: 401 polgár NEM-el voksolt 61,2% (!) és a hatalompártiak meg 249-en IGENT-t mondtak ez a voksok 38% (!).




A főkolomposok nem vonták le a következtetéseket és újra szeretnék a népet maratoni népszavazásra invitálni, ahelyett, hogy a demokrácia szabályait szem előtt tartva, rögtön és visszavonhatatlanul lemondanának és elkotródnának a közéletből!

A nép bizalmatlanságot szavazott meg, ezt az elsők nem értik meg! Elsők, az utolsók döntöttek, ha nem érthető, gondoljátok át, hogy megértsétek, egyszerű, mint a parasztpofon: még egyszer leírom: a helyi járulék bevezetéséről szóló népszavazás balul sült el! A nép bojkottálta, azt ami számára nem megfelelő! Kár erőlködni a nép döntött és sajnos a népnek igaza van!

Rögös az út a demokráciában, nagyon rögös, így lesz Csókán a vörös lárvából bábozódás után sárgás-kékes többpárti pillangó…

Nincs vége, áprilisban újra szavazunk, az eredmény olvasható, már aki tud a baljós árnyakból olvasni!

Addig is az erő legyen veletek!

Margit Zoltán


"A félelem az árulás és fájdalom világa az elnyomás világa olyan világ amely nem irgalmasabb hanem könyörtelenebb lesz ha ki forr." GO



2016. március 25., péntek

Illés Zsolt ismét szabad ember - temerini fiú



Illés Zsolt ismét szabad ember. 

A 13 évre elítélt negyedik „temerini fiút” március 8-án engedték ki a börtönből.

Milyen érzés – majd 12 év után – újra szabadon sétálni az utcán?

– Furcsa ez a szabadság, még szokatlan, hogy oda mehetek, ahová akarok. Rám köszönnek, megszólítanak, én meg csak nézek, mert ha ismerős is egy-egy arc, a nevekre már alig emlékszem.


Hogy múlt el az utolsó bent töltött nap? Tudtál-e aludni azon az éjjelen?

– Úgy telt, mint a többi, beszélgettünk, társasjátékoztunk, az éjszakát átaludtam. Másnap reggel fél 9 tájban szólt a kapunál dolgozó rabtársam, hogy pakoljam össze a holmimat és utána jelentkezzek az irodában az elbocsátó céduláért. Mindenem, amim van, 2 táskába belefért. Kint már várt rám a bátyám.

A bezártság elviselésén túl, mi volt nagyon nehéz?

– Kezdetben a fizikai, aztán pedig a lelki bántalmazás. A pszichikai tortúra, a gúnyolódás, a sértegetés, számtalanszor a fejemhez vágták, hogy nem 13 évet kellett volna kapnom, hanem 40 év büntetést. Az ilyesmi sokszor jobban fájt, mint a verés. De az is elkedvetlenített, hogy nem volt munka folyamatosan, pedig kitanultam az asztalos mesterséget és egy bádogos műhelyben is dolgoztam.

Az igaz volt, hogy benneteket már a legelső pillanatban azzal fogadtak, hogy itt jönnek azok a temerini magyarok, akik megöltek egy szerbet?

– Igaz volt. Rögtön a bejáratnál letérdeltettek bennünket sorban, a folyosón, ott térdeltünk másfél órán át, és amikor elment mellettünk valamelyik őr, belénk vágott vagy adott egy pofont. Később egy másik folyosón falhoz állítottak bennünket. Az egyik őr verni kezdett, a másik meg rugdalni. Aztán az egyik a hátamat meg a fejemet ütötte a gumibottal, s amikor látták, hogy még mindig talpon vagyok, akkor a másik kirúgta alólam a lábamat. Mikor már a földön feküdtem, kaptam még egy rúgást és azt mondta az őr, hogy itt ilyen a fogadtatás. Aztán 4 napot töltöttem egy magánzárkában. Csak ágy meg vécé volt bent. A harmadik napon elvezettek kihallgatásra. Az arcom csúnyán feldagadt s a felügyelő megkérdezte, hogy mi történt velem. Mivel ugyanaz a börtönőr kísért el, aki részt vett a verésben is, és a kihallgatáskor is ott volt a szobában, azt feleltem, hogy elcsúsztam. Erre ő is lekevert néhány pofont, és amikor az őr visszavezetett a cellámba, párszor beleverte a fejemet az ajtóba.

Kerültél-e életveszélybe a börtönben töltött évek alatt?

– Két ilyen eset volt. Egy megfázás szövődményeként 20 kilót lefogytam és úgy legyengült a szervezetem, hogy nem tudtam lábra állni. Erős fájdalmaim voltak, a börtönorvos azt állapította meg, hogy sérvem van. Felvettem 40 injekciót, de az állapotom egyre csak rosszabbodott. Akkor szóltam apámnak, hogy keressen sürgősen egy ügyvédet, mert nem élem túl. Az ügyvéd kivitt egy városi rendelőbe, ahol azonnal felismerték, hogy félrekezeltek. A másik esetben késsel rám támadott az egyik rabtársam, de nem tudott megszúrni, mert egy szerb fiú a kés elé ugrott, megmentette az életemet. Olyan szempontból talán szerencsém volt, hogy a rabok általában befogadtak, inkább az őrök voltak azok, akik piszkálódtak. Amikor az első letöltött év után Újvidékről áthelyeztek a Sremska Mitrovica-i börtönbe, 25 napot töltöttem magánzárkában (ez volt a kötelező karantén), utána pedig egy olyan épületbe kerültem, ahol 700 elítéltet zsúfoltak össze. Mi 81-en voltunk a szobában. A 700 rabra 4 börtönőr jutott. Rendbontás, verekedés naponta történt, és mire az őrök felértek az emeletre, hogy rendet tegyenek, leginkább már késő volt. A sérültet gyakran pokrócban vitték el. Amikor este kikapcsolták a tévét és behajtották a szoba egyetlen szellőzőablakát, hogy fény ne szűrődjön be rajta, akkor csak azt hallottam, hogy nem messze tőlem, megint vernek, püfölnek valakit. Bottal, vassal ütötték. Amikor engem megláttak a börtönőrök, fogadást kötöttek, hogy meddig bírom ki abban a pokolban. Volt, aki csak 5 napot adott nekem, volt, aki még kevesebbet. Két és fél évet töltöttem ott…

Mikor volt a mélypont, amikor úgy érezted, hogy már nem megy tovább?

– Apám halálakor, 2008-ban. Amikor megkaptam a táviratot, még abban reménykedtem, hogy hazaengednek a temetésére, mert kérték, hogy a halotti anyakönyvi kivonatát is juttassák el, de amint megérkezett, közölték velem, hogy mégsem mehetek haza. Ez volt a legnehezebb. Anyánk halála után amúgy is széthullott a család. Apám újranősült, fogta a 4 éves Karolina húgomat és követte a feleségét Magyarországra. Engem meg elvittek katonának, s mire leszereltem, már csak Jóska bátyám maradt… Most megint ő a támaszom. Befogadott a házba, ahol a feleségével él. Most itt vagyok náluk. A húgom is gyakran meglátogat. Ő a nevelőapjánál lakik. Jó lenne minél előbb munkát találni… És végezetül: szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek, támogattak.

Szabó Angéla




2016. március 24., csütörtök

A harangokról szól a mese, amelyek Rómába szálltak...




Ma Nagycsütörtökön a belső gondolataim kivetítése előbb kincs- osztással párosul, mégpedig olyan kinccsel, amit én is úgy hallottam mások kincsválogatásából.

A harangokról szól a mese, amelyek Rómába szálltak...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy város a Magas Tátra hófödte csúcsai alatt, a Régi Magyarország, a Felvidék egyik gyöngyszeme, úgy hívták hogy Késmárk. Ez a város nem csak Thököly Imre szülővárosaként ismert, hanem van egy szerényebb, mégis világra szóló története egy diákról, aki a "késmárki diák" néven tett szert ismertségre az egyháztörténelemben.

Történt egyszer, hogy ez a fiatalember igen szerette volna megnézni, hová is szálltak a harangok, mit csinálnak ott Rómában, amikor Nagycsütörtökön, Jézus Krisztus kínszenvedése emlékére elhallgatnak és a Feltámadásig némák, csendesek maradnak.

Nagy vágyat érezve, a késmárki templom harangnyelvéhez kötötte magát, hogy így, messze repülve a haranggal... együtt elmehet és meg is érkezik majd az Örök Városba.

Az Úr 1674. esztendejében történt mindez, Nagyszombaton. Amikor a Szt. Péter Bazillika sekrestyése felment a harangtoronyba, hát egyszer csak nézi, dörzsöli a szemét, és kit lát? Nos, egy alvó fiatal, diákformájú embert méghozzá igen mély álomba merülten. Szólongatta, ébresztgette, mire a fiú felriadt és így álmából ébredten bizony csak elég zavartan viselkedett.

Szemét törölgetve végre latinra váltott, és maga sem felfogván mi történt, elmesélte, hogy ő bizony csak a késmárki haranggal szeretett volna Rómába repülni, és lám ez most sikerült.
Amikor a késmárki haranggal együtt iderepült, ő elveszítette eszméletét, és amíg a sekrestyés fel nem ébresztette, nem is tudta, hogy vágya immár beteljesült és most ott lehet a Szt. Péter templomában. 

Igaz volt-e, vagy nem, nem tudni, de Késmárk is áll még, a templom is áll még, és a diákról szóló történet is nemzedékről nemezedékre száll, amíg magyar él a Földön, és tovaszáll, mint a harangok....és rám is száll és én tovaszállítom, úgy, miként szeretném, hogy Ti is tovaszállítsátok és még a Szentlélek is szálljon arra, aki erre jár.....

(GundyS, 2016 Nagycsütörtök)
Dr Gundy Sarolta


2016. március 19., szombat

Fényév távolság...




Cm                                                               G#      B
Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi földünknél.
Cm                                                      G#   B
Lehet létezik Ő is, aki többre képes az embernél.
Fm                                
Egyszer ismeretlen távolba vágyom.
Dm7                         Am G
Máskor megriaszt egy álom,
           G#          
hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz
       Bsus4           B
már nem vigyáz e cseppnyi földre,

el kell mennünk mindörökre.


Refr.:

   Cm             G#           B                                     B7
   Fényévtávolság. Csak hallgatom. Csak bámulom.
   Cm               G#             B                     D#     B
   Zengő fényország. Hogy láss csodát egy életen át.
   D#       B                D#        B   
   Nézem tisztaságát, mégsem értem.
   D#       B               Cm      Gm7
   Hallom hangjait, és el nem érem.
   G#         Bsus4     B      Cm
   Ott a tenger, itt az én hajóm.


Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még
Néha könnyebb lenne elmenekülni, s tiszta fénybe merülni,
de a hang,ami hív, de a jel,ami szól
még nem mond semmit meddig élek, lesz-e út, hogy vissza térjek.


Refr.:

Fényévtávolság. Csak hallgatom. Csak bámulom.
      Zengő fényország. Hogy láss csodát egy életen át.
      Nézem tisztaságát, mégsem értem.
      Hallom hangjait, és el nem érem.
      Ott a tenger, itt az én hajóm.


Cm                                                         G#  Cm
Nekem itt van dolgom. Nekem itt vannak álmaim.





Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin