Margit Zoltán

2017. május 17., szerda

- Vélemény -




"A VMSZ-nek nem volt elegendő, hogy kitiltatta a zentai városházáról
Dr. Morvai Krisztina független EP képviselőt, hanem a szennyoldalán tovább fokozta a hazudozásokat."


„ESZETEKBE NE JUSSON OLVASNI A VMSZ SZENNYPORTÁLJÁT!”
A Magyar Polgári Szövetség közleménye


Nem volt elég a VMSZ-nek, hogy gyalázta és kitiltotta a városházáról dr. Morvai Krisztina független Európa Parlamenti képviselőt, hanem tovább folytatja beteges hadjáratát. Nem kétséges, azért, mert ahelyett, hogy bocsánatot kérne, inkább magyarázni szeretné a bizonyítványát.
Nézzünk csak néhány röpke szemelvényt abból a förmedvényből, amelyet az értünk mindig is harcosan kiálló dr. Morvai Krisztina uniós képviselőre zúdított a VMSZ bértollnok hada! (még jó, hogy csak interneten jelenik meg mindez, mert kár lenne a papírért…)

– No, de hogy a Jobbik se maradjon ki a buliból, befutott Morvai Krisztina is, Európa Parlamenti képviselő, Gaudi-Nagy Tamással, az úgynevezett Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetőjével karöltve, hogy „közintézményeket, hivatalokat és közvállalatokat látogassanak meg, megvizsgálva mennyire valósul meg a magyar nyelvhasználathoz való jog vagy a részarányos foglalkoztatottság elve. (…)

Nem is lett volna ez gond, ha nem a feltűnés- és botránykeltés, -keresés lenne a vége.

Miért kell egy anyaországi EP képviselőnek egy ilyen ügyben egy helyi, lokálisnak is csak szerényen nevezhető pártra bíznia a szervezést?

Az intézményekben utánaérdeklődtek-e a hivatalos álláspontoknak, vagy a szubjektív megfigyeléseik és esetleg elfogult helyi „segítőik” véleménye számukra az egyedüli forrás? Akarják-e azt is tudni, hogy a szerbiai kisebbségi nyelvhasználat lehetőségének sikerei kikhez is fűződnek?

Tudja-e Morvai, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség politikai kiállásának köszönhető a nemzeti szimbólumaink törvénybe iktatott használatának lehetősége? Hogy a VMSZ viszi keresztül a Szerb Parlamentben a közszolgálatokban kötelező részarányos foglalkoztatás elvét? Nem Bozóki, nem Rácz Szabó, és nem is Tari ezek hordozója…

A jobbikosok azok, akik köpdösik, alázzák és gyalázzák a VMSZ-t és annak vezetőit, utána meg számonkérni és ellenőrizni úgy settenkednek be Észak-Bácskába, mintha ők lennének a nemzet megmentői.

Zentán miért nem a polgármesterhez ment a képviselőnő, ha a helyi viszonyokról akart tájékozódni?

Vagy az nem jó, ha a cselekvő magyar politikum is megnyilvánul, csak a fiók-turulok és szalon-nacionalisták az elfogadhatók a számára. Az egész út lényege nulla.

Csak az maradt meg róla a szenzációhajhász médiának köszönve, hogy a zentai polgármester nem engedte be a városházára a képviselőnőt megtartania a lakossági fórumát. Hogy miről beszélt, mit panaszoltak neki az emberek, mik voltak a saját észlelései és meglátásai, arról senki, semmit nem beszél. (…)

Az volt a cél és eredmény, hogy a saját magyar polgármesterünket és a VMSZ-t kikezdhessük? Vagy ezzel is a cél a Fidesz hitelrontása? Exportálni az anyaországi elmebajt?

Vagy már megint felültek sokan a provokátorok ferdevágányra vitt szerelvényére…

Ezek így csak zarándoklatnak tűnő hittérítő körutak, amelyeken mindegyik politikus a maga aprópecsenyéjét sütögeti a mi közösségi rőzselángunkon, de azért nem kellene elfelejteni legalább beköszönni a gazdának. Mert „amilyen az aggyonisten, olyan a fogaggyisten.”

Idézetnek ennyi – már ez is sok volt…

Ennyi butaság, ferdítés és hazugság egy ilyen kurta cikkben ugyanis félő, hogy sok olvasónál esetleg gyomorrontást okoz.

Az esztelen pocskondiázás helyett talán érdemes lenne szembesülni a valósággal!

– Sem Morvai, sem Gaudi nem tagja a JOBBIK-nak.

– A Nemzeti Jogvédő Szolgálat védte, segítette pl. a temerini fiúkat – mindkét esetben.

– Morvai Krisztina nem párthoz kötődve, hanem magánszemélyként óhajtotta megszervezni zentai látogatását, amit bizonyít az, hogy a városháza által kiadott minden dokumentum a képviselő asszony nevére szól.

– A hivatalos álláspont, magyarázkodás félrevezetően ködösít, ám érdemes elolvasni. Az intézmények álláspontja a politikai maffiától függ, mert az nevezi ki az igazgatókat, tehát egyetlen logikus megoldás az, amelyet Morvai Krisztina választott, azaz a független közembert kell kérdezni.

– A VMSZ úgy tesz, mintha ő harcolta volna ki nemzeti szimbólumaink használatának jogát, holott ezzel a joggal a többi nemzetrész, ill. kisebbség is rendelkezik a tartományban. A VMSZ igenlő szavazatával áldását adta arra a szerb dominanciát kifejező vajdasági szimbólumra is, amelyet az 1848-as szabadságharcunkkal fegyveresen szembeszálló lázadó, szakadár szerbség kreált, amelynek sok magyar, csak Zentán 2800 magyar lett a vértanú áldozata.

– Részarányos foglalkoztatás nem létezik – ez hazugság! Nézzük meg, mi van a zentai rendőrségen, a postán, a munkaügyi hivatalban, a betegbiztosítóban, a nyugdíjbiztosítóban, a kataszteri szolgálatban stb. Ezeken a munkahelyeken a szerbek aránya 80%, miközben Zenta lakosságának 80%-a magyar.

– A VMSZ leszavazta, hogy Zentán, a városházán kötelező legyen a magyar nyelv ismerete is, továbbá, hogy legyen az általuk létrehozott szerb mellett magyar kulturális központ is.

nem a JOBBIK-osok köpdösik a VMSZ-t. Pásztor Istvánt nem egy JOBBIK-os köpte le, hanem egy ember a tömegből, szabad akaratából. Érdekes fordulat, hogy Pásztor István készült erre, mert páncélinget vett a zakója alá, amit bizonyítanak a felvételek is. Egyébként, a VMSZ-t már a VMSZ-esek is köpködik – hiszen nem kétséges: VMSZ-esnek lenni szégyen! –, Morvai Krisztinának először a zentai polgármester engedélyével adták ki a nagytermet. Szándékában állt elmenni az érinthetetlen, elérhetetlen Ceglédi Rudolfhoz – amiként meglátogatta az óbecsei polgármestert is, tehát nincsen polgármester fóbiája – de a „csodás” polgármesterünknek 15 óra, esetenként 12 óra után már bottal lehetett ütni a nyomát…

– Méghogy a körút eredménye nulla lenne? A jelentés most készül. Pl. bement – bemehetett! – a zentai rendőrségre, a múzeumba, a könyvtárba, a Magyar Intézetbe stb. Csak a városházára nem engedték be! Ez fog állni a jelentésben.

– Mi marad meg a médiában? Erre egyszerű a válasz. Az marad meg, amit Pásztor István megenged, hiszen szinte minden híreszköz az övé. Méghogy „szenzációhajhász” vajdasági sajtó? Jó is lenne! Már ezzel is szívesen kiegyeznénk. Sajnos a „mi” sajtónk nagy része egyszerűen a Vajdasági Magyar Szövetség pártközlönye.

– A cikk gyöngyszeme pedig a következő agybaj:

„Vagy ezzel is a cél a Fidesz hitelrontása? Exportálni az anyaországi elmebajt?”

Nézzük csak:

· Mi köze a Gizikének a gőzekéhez?

· Hogy jön ide a Fidesz?

· Nem Krisztina, hanem mi, zentaiak – én magam, Rácz Szabó László is évek óta mondom – mondtuk ki, hogy a Fidesz külhoni politikája is része az elüldöztetésünknek a szülőföldünkről, mert azt hazudják, hogy pl. az MNT autonómia, meg azt, hogy kitűnően bánik velünk a szerb hatalom, példaértékű Szerbia kisebbségpolitikája, Orbán Viktor, Szijjártó, teljesen szokatlan módon Vučić – a magyarok elüldöztetésének első embere mellett – kampányol stb. Aki itt él, tudja az igazságot, ami az, hogy a VMSZ bértollnokai hazudnak, mint Vučić, Pásztor, de sajnos Orbán is.

· A pocskondiázó cikket olvasva pedig teljesen egyértelműen szembetűnik az is, hogy ki az igazi provokátor.

– Ami pedig a „zarándoklatot” illeti: ha zarándoklat lett volna az EP képviselő látogatása – persze nem az volt, hanem végre egy igazi, valódi érdeklődés a sorsunk iránt, amelyet tettek követnek – azzal meg mi a baj? Például, az egyházi zarándoklatok elítélendőek? Ha csak zarándoklat lett volna, azt is köszönjük, mert Krisztina meglátogatta a sanyarú sorsra ítélt délvidéki magyarokat.

– A VMSZ rőzselángja, mint tudjuk már 175 millió eurós. Ki is melegszik e mellett?

– A Vučićnak benyaló VMSZ milyen egyéni és párthasznot kasszíroz abból, hogy elárulja a magyarok érdekeit, asszisztál a Délvidék magyartalanításához. Bezsebeli a júdáspénzt. A VMSZ nem aprópecsenyét sütöget, hanem naponta ökrök százait forgatja, és zabálja fel, a mi zsebünket fosztogatva.

– Dr. Morvai tisztességesen, jól nevelten kérdezve köszönt be a gazdának. A gazda meg azt ordította ki a kényelmes, jól jövedelmező foteljéből, hogy kívül tágasabb *– Збогом! Да те више не видим! – mielőtt a vendég egyet pislanthatott volna.

*-Viszlát! Soha többé ne lássalak!-



2017. május 3., szerda

Május




A rengő lomb virágban ég
és készül a gyümölcsre,
a nyilt uccára lép a nép,
hogy végzetét betöltse.
Iramlanak a bogarak,
friss jelszavak repülnek.
S az aranyba vont ég alatt,
- mert beköszönt az ünnep -
a szabadság sétára megy.
Hős népe ágat lenget,
s ő kézenfogva vezeti
szép gyermekét, a rendet!




2017. április 28., péntek

Mi magyarok szabadságszerető nép vagyunk



"Mi magyarok szabadságszerető nép vagyunk, ezért jól lehet minket mozgósítani az olyan fogalmak mentén is, mint például szólásszabadság, tudományos szabadság, tanszabadság. Ezért ördögi, amikor mintegy árukapcsolással, a szabadság hívószavaival adják el a kényszerítő eljárásokat. Megtévesztik a jó szándékú embereket, akiket valamilyen szabadság mentén mozgósítanak, de valójában a tömeges migráció elősegítése, a magyar határzár lebontása és Magyarország migránsokkal elárasztása érdekében használják fel őket.”

"Figyeljük meg, hogyan kerül egyazon elítélő határozatba az oktatási szabadsággal és más szabadságokkal, emberi jogokkal kapcsolatos kritika és azon tény elítélése, hogy Magyarország következetesen ellenáll a bevándoroltatásnak. Hasonlóképp figyeljünk fel arra, hogy a budapesti
tüntetéseken az Oktatási szabadságot! táblák mellett hogy jelennek meg a "Bontsuk le a kerítést!" és hasonló jelszavak."

Morvai Krisztina









2017. április 20., csütörtök

Ki jár jól a magyarországi támogatással?


Gondolatok a szabadkai tömeges szerződéskötés kapcsán

A szabadkai Sportcsarnokban, a Prosperitati Alapítvány harmadik pályázati körének a lezárásaként, 3734 pályázó írta alá a támogatásról szóló szerződéseket, összesen 2,3 milliárd dinár összértékben.[1]
A magyar kormány összességében 65 milliárd forintot szánt a vajdasági fejlesztésekre. Ebből 5 milliárdot a Prosperitati Alapítvány működési költségeire. Ebből az összegből pénzelték a szerződések aláírásának szabadkai költségeit is.[2]

A magyarországi támogatás összege tehát 60 milliárd forint. A támogatások után 20%, vagyis 12 milliárd forint forgalmi adó „egyenesen a szerbiai költségvetésben landol”.[3] Forgalmi adó címén, eszköz- és ingatlan vásárlásnál, Szerbia „további 20%-hoz jut”.[4] Mivel a vásárolt eszközök és ingatlanok – a legtöbb esetben termőföld – értéke meghaladja a támogatási összeget, természetesen a különbözet után is forgalmi adót kell fizetni.

A szerbiai költségvetésbe a magyarországi támogatásból legalább 24 milliárd (!) forint kerül befizetésre. Ehhez hozzá kell adni az 5 milliárd forintot is, amit a Prosperitati Alapítvány költ el. Mindent összevetve, a magyarországi támogatás csaknem fele „a szerb államot (és nem a vajdasági magyarokat – B. A.) gazdagítja”.[5]

A szerződések alapján kifizetésre kerülő összegből „413 permetezőt, 560 traktort, 470 vetőgépet, 267 pótkocsit, 18 kombájnt, 109 bálázót, 340 tárcsát, 124 másfajta pótkocsit, 233 boronát és 275 ekét vásároltak önök, többek között” – mondta el Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Szabadkán.[6]

Lássuk azonban, lehet-e a támogatásból például traktort, vagy pótkocsit vásárolni?

A használt Belarus MTZ 820-as traktort 1 363 500,00 dinárért árulják a kereskedők. Ebből 272 700,00 dinár a forgalmi adó. (Az eladó a saját bevallása szerint minden traktoron 1000 eurót keres, mivel ennyivel megnövelte az árat.) Ez azt jelenti, hogy a támogatottnak – amennyiben 800 000,00 dinár támogatást kapott – további 563 500,00 dinárt a saját zsebéből kell kifizetnie. Feltéve, ha van neki miből. Az sem mellékes, hogy a használt traktorral nem jár szavatosság és javítási szolgáltatásokat sem vállal az eladó. Magyarán: zsákbamacskát vásárol. De – egy kis rosszmájúsággal – azt is lehetne mondani, hogy egy halom ócskavasat.
Ha viszont a gazda új traktort szeretne vásárolni, a legolcsóbb, alap-felszerelésű Mahindra márkájú traktor is (450 DI, 30,90 kw), a forgalmi adóval együtt 10 490 euró.

A már említett (legegyszerűbb felszerelésű) új MTZ 82.1 (81ks/60kw) kiskereskedelmi ára 17 075 euró. Ennek a forgalmi adója 3 415 euró. A traktor ára tehát 20 990 euró, amiből 500 euró „engedményt” ad a forgalmazó. Az új traktorért tehát 20 490 eurót kell legombolni. Ez azt jelenti, hogy a (mintegy 6 500 euró támogatásban részesült) vásárlónak még 14 ezer eurót kell hozzátenni a támogatás összegéhez, ha új traktort szándékozik vásárolni.

Kedvező körülmény, hogy a kereskedelmi vállalat 36 hónapos kamatmentes kölcsönt kínál a vásárlónak. Nagy kérdés azonban, a vásárló három év alatt képes lesz-e visszafizetni a 14 ezer eurós kölcsönt?
Az egyik „nyertes” – ahogyan Pásztor István nevezte a támogatásban részesülteket –, aki egyébként pótkocsit vásárolna, azt nyilatkozta a sajtónak, hogy „most is alig tudta összekaparni a szükséges húsz százalékos önrészt”.[7]


– Sokat segítene, ha az önrészt később kellene kifizetni, amikor a megvásárolt eszközből vagy a földből már haszon is származik. A pótkocsi egyébként 750 ezer dinárba kerül. Ez, mellékesen, túlságosan magas ár. Azt vettem észre, hogy többen is megemelték az árakat, amióta van a Prosperitati. Egy ilyen pótkocsi korábban 500 ezer dinárba került. Olyan eladónál is jártam, ahol most 950 ezer dinárt kérnek ugyanezért a pótkocsiért – mondta az egyik pályázó.[8]

Az anyaország támogatására a délvidéki/vajdasági magyaroknak szükségük van, hogy a szülőföldjükön tudjanak maradni. Az eddig tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a támogatás módja nem lett se jól átgondolva, se megszervezve. Miért nem lehetett például létrehozni egy anyaországi alapítású vállalatot, amelyen keresztül a támogatottak – áremelés nélkül –vásárolták volna meg a szükséges eszközöket? Azt is lehetővé kellett volna tenni az érdekeltek számára, hogy a hiányzó összegre hosszabb távú kamatmentes kölcsönt, vagy éppen mezőgazdasági gépet kapjanak 

Olyan benyomás alakult ki, hogy a támogatottak teljesen magukra vannak hagyva a támogatási összeg felhasználásakor. Mi lesz azokkal, akik végül nem tudják biztosítani a szükséges önrészt, esetleg ez miatt még jobban elszegényednek? 

A szerződések aláírása sem volt „hivatásosan megszervezve”. Vannak olyan vélemények is, hogy rendezvény „teljes káoszba fulladt”[9] – a „vendégek” másfél órás késése, ami már önmagában is megalázó, a szerződések aláírásának rossz megszervezése, stb. miatt.

Egyáltalán mennyibe került, hogy Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere, Jadranka Joksimović, a szerb kormány tárca nélküli minisztere és Pásztor István, a VMSZ elnöke elmondhassák a (többnyire érdekelten) „dumát” – ahogyan az egyik részvevő fogalmazott. (Joksimović, aki korábban a szélsőséges „Velika Srbija”, vagyis „Nagy Szerbia” című lapot szerkesztette, még a Szerb Radikális Párt tagjaként, „ígéretet tett arra is, hogy Szerbia fejleszteni fogja az észak-bácskai és az észak-bánáti régiót”.[10] Ha addigra marad még valaki az ott élők közül.) 

Nem lehetett volna a szerződések aláírását ésszerűbben, egyszerűbben és olcsóbban a Prosperitati irodákban megoldani? Mennyi felesleges költséget okoztak a szervezők a 139 településről[11] odarendelt pályázónak a Szabadkára utazás által? A szervezőknek – úgy látszik – mindegy: nem a saját pénzüket költik.


Újvidék, 2017. április 17.
BOZÓKI Antal



[1] S. P.: Nagyszabású szerződéskötés Szabadkán. http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/63277-2017-04-13-21-00-30, 2017. április 13. [22:51]
[2] S. Z. Videó: Dulakodás, lökdösődés és ájulás a Prosperitati-féle szerződéskötések közben.
http://delhir.info/cimlap/kiemelt-hirek/63297-2017-04-14-13-06-05, 2017. április 14. [14:42]
[3] PROSPERITATI VUČIĆ SZOLGÁLATÁBAN. www.vmdk.org.rs, 2017. március 24.
[4] Uo.
[5] Uo. Lásd még Basiyt Gréte: Ki jár jól az 50 milliárdból? Családi Kör, 2017. március 30 16-17.
[6] Lásd az 1-es alatti írásban.
[7] P. E.: „A bizalom és a boldogulás fordulópontja”. Magyar Szó, 2017. április 14. 4.
[8] Uo.
[9] Lásd a 2-es alatti írásban.
[10] Lásd az 1-es alatti írásban.
[11] Lásd az 7-es alatti írásban, 1.




2017. március 16., csütörtök

A szájhősök




Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?

Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.

Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.

S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt…
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.

Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!






2017. március 13., hétfő

Csókán túltolták a biciklit...a tehén...túl...




Kedves néhai ismerősöm, mivel nem írhatott a két eminencia végett ( Cenz-né meg az Ura) a ma is létező pártújságban éles kritikát, imigyen kezdte: Ott jártunkkor… Felült a második világégés utáni nehézfém biciklijére és a kemény telet túlélők közül mindig ugyanazokat szólította meg és vetette ismert gondolataikat papiruszra… Megmagyarázta, -őneki parancsra kellett tolnia a biciklit… Mindent meg lehet magyarázni…

Egyértelműen ebből gond nem lehetett és a párt is elégedett volt, hogy mindennel foglalkoztak csak velük nem. Így takarásban tehették „áldásos” tevékenységüket a hét főbűn jegyében… Pusztul a táj, menekül, aki tud, és aki bír, -no, nem divatból meg puccos „gazdasági emigrálásos” folyamatban, hanem puszta evolúciós teherként teszik ezt az emberek. TÚLÉLÉSI ÖSZTÖN! Elvtársak erről nem hallottatok még?

Kettő éve jelent meg egy kötetecske enyhén érintve e problematikát (Hódi Sándor MENNI VAGY MARADNI? Az Én és a közösség társadalomlélektani zavarai) újság cikkeket összeollózva lábujjhegyen settenkedve, megírva, hogy valójában miért is távozik az magyar, e szép Nagy Szerbiából, a Kárpátok szülő medencéjéből. A lényeget azért szépen megkerülve, de azért bátorság volt, ezt összeszedni és útjára indítani, mert az aktuális-akut magyar politikai stratégiának nem ez a célja. Nem cél a közvélemény felvilágosítása. A cél a segély gyanánt sima "extra-profithoz" jutni és a maradék vajdasági magyarságot túszul ejteni alantasabb és alantasabb munkák fejében, ellenben szociális juttatást nyújtva, ami semmire nem elég, persze jól megalázni közben emberi és nemzeti mivoltát a sárba taposni… Bízom benne, hogy a következő kötet, már a teljes valóságot fogja tükrözni és a politikai túlkapások, hátrányos megkülönböztetések és a gazdasági kizsákmányolások is fejezetet kapnak majd!

Érdekes, hogy az általam ismert „magyar” érdekeltségű vállaltok a legpimaszabbak és legkevesebb bért adják az amerikai, japán, német… cégekkel összehasonlítva… Szégyen, á nem! Az ország jól teljesít, ha hogyne a tehéntúróért, így könnyen! A kenyérkereseti lehetőség nem egyenlő a kenyér találási lehetőséggel… A "non-plus ultra", hogy a nemzeti ünnepeket előre ledolgoztatják, mivel Szerbiában az nem ünnep és pofátlanul-gátlástalanul munkanappá rendelik el ugyan azokat a napokat… Nem is csoda 1956-ban a szovjetek oldalán támadtak az egyetemistákra, meg fővárosunkra tankokkal… március 15-én Aradon a sógorokkal söröztek..augusztus 20-án Mindszenty hercegprímásunkat bohócruhába öltöztették és sárga könyvel propagálták áldásos tetteiket…

Tusványoson szépen meg lett mondva a tuti, a szégyentelen "vaj-magyar" nem akar rabszolga lenni és az öntömjénező urát szolgálni, fogja vándorbotját és elhúz, no nem is főként Magyarországra háromszoros alapbérért, hanem a kapitalista nyugatra tízszeres alapbérért, ahol aztán tényleg kizsákmányolják az elvtársak szerint… (gyermekpótlék, családi juttatás, távolléti bonusz…)

Amennyiben így lenne, tömegesével vándorolnának onnét haza, ide a Kánaánba… biciklit tolni!

Ma már odáig jutottunk, hogy drága 50 milliárd adó-forintot érő képviselőinknek szégyenük lett az magyar mivoltuk. Megtörtént február havában, hogy a szerbiai törvények és Csóka Község alapszabályzata értelmében szerzett jogként, díszmagyarjaink lemondtak saját anyanyelvük gyakorlati használatáról! Immáron a jegyzőkönyv csak egyetlen nyelven készült el, szerb nyelven! Játszadozok a gondolattal: miért nem csak magyarul?

Mit lehet erre mondani? Van e szó erre?

Nevezetesen:

„A Szerb Köztársaság Alkotmányának ( SZK 98/06-os számú Hivatalos Közlönye ) 191. szakasza, A helyi önkormányzatról szóló törvény ( SZK 129/07-es számú Hivatalos Közlönye ), 1., 11. és 32. szakaszának 1. pontja alapján, a Statutáris kérdésekkel, szervezéssel és normatív aktusokkal foglalkozó bizottság 2011. 03.30-án tartott ülésén megerősitette Csóka község Statútumának letisztázott szövegét és Csóka község Statútumának letisztázott szövege tartalmazza: 1. Csóka község Statútumát, melynek száma 061-13/2002, 2002.06.03-i keltezéssel, 2. Csóka község Statútumának módosításáról és kiegészítéséről szóló határozatot, melynek száma: 061-XVII/2002- 01, 2002.12.23-i keltezéssel, 3. Csóka község Statútumának módosításáról és kiegészítéséről szóló határozatot, melynek száma: 061-1/2005-IX, 2005.10.26-i keltezéssel, 4. Csóka község Statútumának módosításáról és kiegészítéséről szóló határozatot, melynek száma: 016-2/2008-V, 2008.1009-i keltezéssel. CSÓKA KÖZSÉG STATÚTUMA - l e t i s z t á z o t t s z ö v e g –

9. szakasz Csóka község területén egyidejűleg hivatalos használatban van a szerb nyelv cirill és latin írás, valamint a magyar nyelv és írás.”

-Es szerb nyelven is a magyar képviselőink érdekében, hogy tudják értelmezni miről is írok:

„Члан 9. На територији општине Чока у службеној употреби је истовремено са српским језиком ћирилично и латинично писмо и мађарски језик и писмо.”

ENNYI! 

Itt sajnos nincs vége! A csókai Helyi Közösség csúfosan megbukott, nem volt elég, hogy Csóka település népe nem szavazta meg a következő költségvetést 2016-2026 (102,5 millió dinár), a Helyi Közösség vezetősége tudatosan, szabály és törvényellenesen nem írta ki mandátuma-megbízása lejárta előtt-után a választásokat. Miért is, mert bennragadt 42 millió dinár, melyet csakis a már kiépített szennyvíz-elvezető hálózat kiépítésére költhetnek. E pénzt valahogy el-kellene onnan mozdítani, hogy bánthatja a csókai csóka csőrét…Egy éve a következőket kommentáltam, ami ma is aktuális: „…egyéb trükkökkel húzták az időt, de a pénz maradt, amelyet át kellene csoportosítani a levágott villanyáram újra bekötésére, pocaknövesztő bulikra és jó szomszédi "road-show-okra"…




A világhálón azért megmozdult valami, az össznépi fészkes lavórban a sárga irigységbe kapaszkodó hűtlenül otthagyott demokráciák, fájlalják, hogy a magyar ara házasságot tört és faképnél hagyta őket a haladó úrfi végett! Semmi új a nap alatt nincs, váló fajta, meg családtörő a csókai vezető magyar ez már baljós előjel volt, de a demokráciák nem értelmezték a baljós árnyakat és imigyen fogalmaztak: „Ahelyett hogy a Községi Képviselő Testület a Helyi Közösségi tanácstagok mandátumának lejártával kiírná az új választásokat, inkább a hatalmon lévő SZHP-VMSZ koalíció ”jól megindokoltan” létrehoz egy ideiglenes szervet, mely irányítani fogja a Helyi közösségeket. Ezzel egy időre teljesen törvénytelenül felfüggesztik a lakosság jogait, hogy válasszanak illetve választottak legyenek. A hatalmi koalíció ezzel lehetőséget kap, hogy eltávolítsa a számára alkalmatlan tagokat a Helyi Közösségek Tanácsaiból, illetve a Helyi Közösségek Tanácsának választását egy időpontra helyezi az elnökválasztással. Az állam élére javasolt elnökjelöltjüktől elvárják, hogy sikeresen vezessen minden Helyi közösséget Csóka Község területén.”

A legfontosabb szabálytalanság és törvénytelenség: A Helyi Közösség polgárok csoportosulása ás nem tartozik a közigazgatási rendszerbe, így a közigazgatási rendszer nem hozhat felett "statutáris - statáris" döntéseket! E helyzetben maga az alkotmány lett főként megsértve, amely szavatoltja a polgárok szabad gyülekezését…és az állam nem avatkozhat be semmilyen eszközzel…No de azt megmagyarázza majd a párt-alkotmányos-Tamás! Igen, de NEM!

No, de 42 millát kamatostól el köllene vinni…á nem, á de IGEN!

Csókán megint túltolták a biciklit, no nem az Óperenciás tengeren, meg a tehén lepényen túl, hanem a törvényen!

Elvtársak! Tanulni, olvasni, kérdezni! 
Utána jót zabálni! Meg biciklizni, hogy fogyjon a poci...

Lesz folytatás…

Margit Zoltán


Kapcsolódó:


2017. március 8., szerda

Volt egy ház…

Egy valóra vált álom, egy egész élet munkája lett hamuvá,
amikor a biogazdálkodással foglalkozó négygyermekes Vaskó család háza
 leégett abban a tűzesetben, mely szombaton történt Decsen. - Kadarka.net

Egy biogazdálkodással foglalkozó négygyermekes család háza égett le Decsen 2017.március 4-én. Mindenük a tűzbe veszett, egy egész élet munkája vált hamuvá. A családot rokonok fogadták be. Az apa, Vaskó Sándor, aki saját kezével építette a házat, így nyilatkozott: „Megígértem gyermekeinknek, ha törik, ha szakad, újjáépítjük az álmunkat, vagyis a házunkat és még annál is sokkal szebb lesz, mint amilyen volt.”

Kérjük, támogassa az apa törekvését!

Járuljon hozzá, hogy elmondhassuk: „Lesz egy ház! Újra lesz otthon.”

Bankszámlaszám: K&H Bank 10404247-92056240-01960000
Név: Vaskóné Csigi Viktória
Közlemény: Vissza nem térítendő támogatás

Tárgyi támogatás vagy munka felajánlás esetén:

csigi.viktoria@yahoo.com

70/3612124

antusne@igyfk.pte.hu

A család három gyermeke a PTE Illyés Gyula Gyakorlóiskola tanulója.

Személyes megjelenésével is támogassa a családot, jöjjön el a PTE Illyés Gyula Gyakorlóiskola és a család barátai által szervezett jótékonysági estre!

helye: PTE Illyés Gyula Gyakorlóiskola aulája

időpont: 2017. március 14. 18.00 óra

fellépők: a gyakorlóiskola és a művészeti iskola diákjai és tanárai, az egyetemi kar hallgatói



Teljes történet:

                            Teljesen leégett egy családi ház Decsen , 

                            Egy egész élet munkája vált hamuvá Decsen




2017. március 2., csütörtök

Botrányszagú igazgatóválasztás a csantavéri iskolában




Felemás szavazás

Személyes okokra hivatkozva – két évvel mandátumának lejárta előtt – 2016. szeptember 11-én lemondott Szedlár Erika, a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola igazgatónője. Az iskolaszék úgy határozott, hogy ideiglenes jelleggel az addigi igazgatóhelyettest, István Ervint állítja a tanintézmény élére. Mivel az ő 6 hónapra szóló megbízatása március 11-én lejár, kiírták a pályázatot az állás betöltésére. A felhívásra 5-en jelentkeztek: 1 személy hiányos dokumentációt adott át, így 4-en maradtak – mindannyian helybeliek és mindannyian az iskola tanárai.

A januárban megtartott tantestületi ülésen a 86 szavazati joggal rendelkező alkalmazott közül 83-an jelentek meg, és a következőképpen szavaztak: István Ervinre 49-en, Kecsenovics Szabó Dórára 25-en, Andrić Oliverára 7-en, Kovács Gabriellára pedig egy dolgozó, és volt egy érvénytelen szavazat is. Ezt megelőzően a szülők tanácsa is összeült, és olyan határozatot hozott, hogy azt a jelöltet támogatja, akit majd a tantestület javasol, hiszen a kollektíva tudja legjobban, hogy ki az, aki szakmai szempontból a legmegfelelőbb. Minderről tájékoztatták a Magyar Nemzeti Tanácsot és várták, hogy az is véleményt nyilvánítson az ügyben.

Meg is érkezett az MNT-ből az értesítés, amelyben az áll, hogy egyetértenek az iskolában született döntéssel és támogatják István Ervin kinevezését. A háromszoros (tantestület, szülők tanácsa, MNT) megerősítéssel a tarsolyukban már csak annyi volt hátra, hogy összehívják az iskolaszék tagjait, hogy a végén szentesítsék a nagy többség akaratát.




– Csakhogy épp ekkor kezdődtek a bonyodalmak – mondja Zabos Árpád, az iskolaszék elnöke a felvételen). – Ugyanis az iskolaszék tagjai közül egyesek arról számoltak be, hogy az MNT részéről telefonos megkeresések történtek: arra akarták rábeszélni őket, hogy változtassák meg a véleményüket és István Ervin helyett a másik pályázót, Kecsenovics Szabó Dórát támogassák. Volt, akinek munkahelyet ajánlottak; volt, akit azzal fenyegettek, hogy elveszítheti az állását; de az is szóba került, hogy az a szakcsoport, amelynek az illető a vezetője, a jövőben ne számítson semmiféle anyagi támogatásra, mert sosem fog nyerni a pályázatokon. 

A 9 tagú iskolaszéket 3 tantestületi tag, 3 személy a szülők tanácsából és 3 olyan külső ember alkotja, aki az MNT jóváhagyásával került be. A február 27-én megtartott összejövetelünkön nyilvános szavazást rendeltem el, és meglepetten állapítottam meg, hogy 5-en nem támogatták István Ervin megválasztását, vagyis 5:4 arányban alulmaradtunk. Nem szavazott Ervinre az MNT által javasolt 3 személy, az iskolánk egyik dolgozója és a szülők tanácsának egy tagja. Megjegyzem, hogy az ülés előtt a 3 kívülálló személy arra próbált rávenni, hogy a szabályzatunkkal ellentétben, legyen titkos a szavazás. Már akkor gyanús volt nekem, hogy valamire készülnek. A magyarázkodásaikból az derült ki, hogy nincsenek ők István Ervin ellen, csak éppen a másik személyt szeretnék az igazgatói székben látni. Ezek után nem szakítottam meg az ülést – pedig azt kellett volna tennem, hiszen az iskolaszék egyes tagjaira nyomást gyakoroltak –, ehelyett feltettem a kérdést, hogy ki támogatja Kecsenovics Szabó Dórát. Ők 5-en jelentkeztek, 3-an nemet mondtak, egy személy pedig nem nyilvánított véleményt. Ekkor azt indítványoztam, hogy mielőbb hívjuk össze a szülők tanácsát, és számoljunk be erről az új fordulatról. Ne adjunk alkalmat a találgatásra, és ne a piacon értesüljenek az iskolaszék ülésén történtekről, hanem mi magunk mondjuk el, hogy az iskolaszék hozott egy olyan döntést, amely szembemegy a tantestület akaratával és az MNT jóváhagyásával. Tárjuk eléjük a valóságot: az MNT által javasolt személyek szembefordultak az MNT által jóváhagyott döntéssel, helyette a saját magánvéleményük szerint szavaztak. A másik 2 személy pedig egyszerűen megváltoztatta a korábbi véleményét. Ez most egy kis felháborodást okozott az iskolában, ezért is szeretnénk mielőbb az ügy végére járni. 

Március 2-án lesz a folytatás, akkor fog az előállt helyzetről újból tárgyalni a tantestület. 

Szabó Angéla



2017. március 1., szerda

Esik eső, szép csendesen csöpörög...



Esik eső, szép csendesen csöpörög.
Rózsa Sándor a kocsmában keserög.
Kocsmárosné! Bort hozzon az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára!
Kocsmárosné! Bort hozzon az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára!

Rózsa Sándor kis pej lovát nyergeli,
13 lovas zsandár keresi.
Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára,
Kivágtatott a szögedi pusztára.
Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára,
Kivágtatott a szögedi pusztára.

Rózsa Sándor beállott katonának,
Jaj, de szépen fölöltözött huszárnak.
Had rúgja le a csillagot az égről,
Had pusztítsa ki a s`rácot a földről.
Had rúgja le a csillagot az égről,
Had pusztítsa ki a s`rácot a földről.

Rózsa Sándor leesett a lováról,
Úgy fogták el a betyárt az útjáról.
Elfogták és feltették egy szekérre,
Úgy kísérték a törvényszék elébe.
Elfogták és feltették egy szekérre,
Úgy kísérték a törvényszék elébe.

Le az utcán, föl az utcán, fölfelé,
Szamosújvár börtönkapuja felé.
Szamosújvár börtönfala de sárga,
Abba vagyon Rózsa Sándor bezárva.
Szamosújvár börtönfala de sárga,
Abba vagyon Rózsa Sándor bezárva.



2017. február 26., vasárnap

NO para, NO pia, NO olimpia!




Merjünk aprócskák lenni a titánok között úgy a jó, úgy a szép! A felröppenő hír mögött érvek és ellenérvek, de miért is? Az olimpikonjaink megérték és megérdemelték volna, hogy végre valahára itthon megemlékezzenek a nagy elődökről és itthon rangos sport rendezvényen megmérettetve álljanak a dobogó legmagasabb fokára...

Bosszantó, hogy az "utca-kocsmai" politizálás felül ír mindent, amit a józan ész el tud fogadni. A magukat papíron magyarnak vallók lélekben az atya Úr Isten tudja hova tartozók, tesznek mindennel, ami nemzetemhez tartozó érték és érdek.




Hosszú Katinka a pécsi "Iron Lady" vs. Úszó Szövetség, kinek is volt igaza? A győztesnek (A riói olimpián három arany és egy ezüst csillogott a nyakában)! Ugyebár a győztes írja a történelmet. Milyen szép volt őt látni a dobogó csúcsán! A magaslat amit ő elért egyenes arányban süllyesztette a mélybe az őt bírálók táborát!

A szegedi vasútállomás előtti téren futottam bele először az aláírásgyűjtő "anti-sport" reklámba (drog az jó!?) . Az olimpia ellenes liga sportszerűen ingyen sört mérve várta a budapesti utasokat aláírásra. Sör és olimpia? Kicsit olyan X-aktás történet és enyhén paranormális tevékenységnek véltem, de eszembe jutott Hofi örök-áldása a pia olimpiáról. Itt kezdtem megérteni, hogy immáron Budapesten nem lesz Olimpia, mert fontosabb a pia!

Az aláírásgyűjtők sikerükön rövid ideig örülve, elkezdtek "parázni"! A cél nem ez volt, állj meg egy szóra! Hoppá mondom én! A közleményükben az állt, hogy a kormány elárulta az olimpiát támogatók táborát, mivel visszavonja pályázatát! Itt esett a majom a ketrecnek! Vissza kettő, nem az volt a cél, hogy ne legyen Budapesten olimpia? Kampány indul az olimpia mellett ugyanezektől? Ellentmondás ellentmondás hátán, a sörtől, már nem tudják ki iszik és ki fizeti azt...

A végén csattan az ostor! E gerilla marketing egy politikai párt létrehozása volt az igazi cél! Újabb magyar értékrendet gyalázó gittegylet indul szépen útjára a "papír magyarokkal" és magyar ellenes célokkal. Az embernek ilyen felebarátjai vannak, annak nem kell ellenség!

Olimpikonjaink nagyságáért adózva, megkövetem őket, mert aljasul meggyaláztak egy eszmét és egy gyönyörű álmot foszlattak szét! Szégyen az nem szó, mert ilyet nem éreznek! Csak egy kérésem van feléjük: mutassanak fel egyetlen-egy olimpiai érmet, amit a nyakukba akasztottak, utána lett volna miért cirkuszolni, így marad a szánalom részemről!

Én azt vallom a sport a jó és a drog a NO!

Ne parázzatok drágaságok, elfogyott a pia is és nem lesz olimpia, legyetek büszkék cirkuszotokra! Aki politikával akar foglalkozni, az meg ne üsse az orrát oda ahol semmi keresni valója nincs!

Kedves több mint kettő-százezer sörimádó budapesti: NO para, NO pia meg a végére örüljetek, mert NO olimpia!

E történet arról szólt, hogy így is lehet egy esélyest kiütni a pályázási rendszerből...

:(

Margit Zoltán



2017. február 18., szombat

Élet - Leander Kills*




Beszélj hozzám és nem rólam
Én az életem nem falra írtam
Mondd a nevem
Mert ha te mondod:
Akkor én is más vagyok

Vess keresztet
A csendet hallgasd meg:
Mi az amit elfelejtenél?

Élet, a halál előtt
Itt hagyni bárki képes
Hát éld meg
A tegnapot a holnap előtt
Hagyd a félelmet magad mögött
Éld az életet a halál előtt

Inkább gyűlölve szeress
Mint hogy elfogadsz és megvetsz
Megvárom csendben
Amíg igazam lesz

Vess keresztet
A csendet hallgasd meg:
Mi az amit elfelejtenél?

Élet, a halál előtt
Itt hagyni bárki képes
Hát éld meg
A tegnapot a holnap előtt
Hagyd a félelmet magad mögött
Éld az életet a halál előtt



*Előadó: Leander Kills
  Zeneszerző-szövegíró: Köteles Leander

Köteles Leander 1985-ben született Kalocsán. Kisgyerek kora óta érdekli a zene: 5 évesen kezdett el zongorán játszani, de tud basszusgitározni is apja révén, aki 26 éves korában szintén basszusgitározott és énekelt egy rockzenekarban. Leander 15 évesen zenekart alapított, és akkorra már az elektromos gitár is bekerült az arzenáljába. 19 évesen költözött Budapestre, ahol közgazdász marketing szakmenedzseri diplomát szerzett.

Karrierjének első fontos mérföldköve a 2009-ben zenés videóként publikált Csak Te és Viharom Tavaszom dalok, melyek komoly rajongóbázist szereztek az alkotónak és komoly szakmai elismerést is hozott számára. Az egyszemélyes projectből hamar zenekar formálódott először Leander, majd Leander Rising néven, mely zenekar két albumot jelentetett meg. A ’Szívidomár/HeartTamer’ a Sony Music gondozásában 2012-ben három különböző – amerikai, európai, magyar – változatban látott napvilágot. A lemezen az amerikai Megadeth és Nevermore zenekarok gitárosai mellett egy különleges duett is helyet kapott Sharon den Adel (Within Temptation) közreműködésével. Az ’Öngyötrő’ című második album a Hear Hungary gondozásában jelent meg 2014-ban és a zenekar megnyerte A Dal 2015 akusztikus különversenyét a ’Lőjetek fel’ című dallal. Óriási elismerés volt Leander számára, hogy a 2015. augusztus 20-i tüzijáték alatt felcsendülhetett a ’Viharom, tavaszom’ című dala.

2013 szeptemberében megalakitotta az Amigod zenekart, mely 2015 októberében jelentette meg Love Story című albumát, melyet az A38 színpadán mutattak be. Az előadásról a Petőfi TV koncertfilmet forgatott. Az album első kislemeze, a Hősöd című dal révén nevezettek voltak a VIVA év dala versenyében. A második kislemez, a Love Story országos rádiójátszást ért el.

2015 novemberében megalakítja a Leander Kills zenekart, mellyel 2016 márciusában kiadja a Túlélő című albumot, mely az eladási lista élén nyitott, majd országos turnéra indulnak és a legnagyobb nyári fesztiválokra is eljutnak.



2017. február 13., hétfő

Sándormáriaság




A feketeruhás nővér öngyilkossági kísérlete ismét ráirányította a figyelmet a magyar egészségügy helyzetére. A szélmalomharc, amelyet Sándor Mária egyes-egyedül vívott (vagy csak igen kevés komoly segítővel), kikezdte az egészségét, s ő kénytelen volt feladni a küzdelmet. Megtört, összetört, nem csatázik többé, félreáll, távozik a közéletből. Miután maga is szembenézett a halállal – felvágta az ereit, de sikerült megmenteni –, már nem akarja meggyógyítani a nagybeteg egészségügyet, már nem akarja feltámasztani a haldoklót.

Aki arra vetemedik, hogy összeakasztja a bajszát a (bármilyen) hatalommal, annak rendszerint alaposan fel kell gyürekeznie. És aki az ilyen csatározásokban nem csupán tapasztalatokat szerez, hanem 8 napon túl gyógyuló sérüléseket is, az azt mondja, hogy ennél az eleve vesztésre ítélt hadakozásnál csak egy valami emberpróbálóbb: megnyerni az ügynek azt a réteget, azt a tábort, amelynek az érdekében próbál szót emelni. Mellé szegődnek-e a bajban, vagy ők is ellene fordulnak? A végkifejlet általában ennek a függvénye. 

Jellegzetesség?

Az én falumban mostanában minden hónapra jut egy-egy öngyilkosság, mondanám, de nem lenne igaz, mert 3 hónap alatt 5 eset történt. Az ősszel egy 30 éves nő döntött úgy, hogy saját kezével vet véget az életének, mire a párja is azonnal követni akarta a halálba. Aztán egy a 40-es éveinek derekán járó asszony próbált a valóság elől a halálba menekülni, majd őt követte egy hasonló korú, aki a gyógyíthatatlan betegségével nem tudott megküzdeni, és a padláson a táskája szíjával felkötötte magát. Legutóbb pedig egy 50 éves férfi dobta el magától az életet.


Elővettem az elbeszélőnek is kiváló, Földi László színművészünk zsengéi közül azt a kedvenc történetemet, amely témáját tekintve nagyon is idevág:

„A Keresztes gyerek a hatvanas évek közepén köszönés nélkül elment hazulról, és soha többé nem látták. A faluban azt beszélték, hogy beállt az idegenlégióba, meg hogy valami kereskedelmi hajóra szegődött piktornak Az apja hetekig érdeklődött a rendőrségen a fia után, és néha részegen jött haza. Az anyja, a fiú eltűnése óta fakóbb és görnyedtebb lett, az urához keveset szólt, mígnem egy napon felakasztotta magát a körtefára, ami csak azért volt rendkívüli esemény, mert ezen a vidéken az asszonyok a kútba ugranak. Az ebédet még kiszedte a tányérokba, amíg hűlt a leves, kiment hátra az udvarra, és öt perc múlva ott himbálódzott a körtefán, éppen amikor a delet harangozták. A gazdátlanul maradt tál levessel az ő teste is kihűlt. Az esetet sok szóbeszéd kísérte, jóllehet az öngyilkosság itt mindennapos, már rég elvesztette tragikum-voltát, s jellegzetességévé vált a vidéknek, mint spanyolföldnek a bikaviadal.”

A falusi legendárium több évtizede őrzi annak az angyali idős házaspárnak a történetét, akik megbeszélték, hogy az együtt leélt élet után, együtt bandukolnak a halálba is. A terv szerint a tisztaszobában kikészítették az ünneplőruhát a vetett ágy tetejére, a fényesre suvickolt lábbelit az ágy elé, és a két öreg egymást követve, egymást vigyázva felkapaszkodott a létrán a padlásra, hogy amiben lent megállapodtak, azt fönt végrehajtsák. Öregségükre bánatos napokat kellett megélniük, ezért mentek kéz a kézben a halál elé. Emlékszem, az esetet napokig tárgyalták a faluban.

Ismertem én is egy lányt, akit az anyja szó szerint eladott, feleségül adott egy cigány családhoz. A lány nem bírta néhány hétnél tovább a putriban való életet és zsilettel felvágta az ereit. Kórházba került, de életben maradt. Miután felépült, a szégyen miatt elmenekült a faluból. Adán aztán még évekig járt az egészségházba a lelkét gyógyíttatni. A sors lélekbemarkoló furcsasága: most lelkiismeretesen gondoskodik az édesanyjáról. Több mint 10 éve lakik náluk. A másik két gyereke hallani sem akar róla.

Egy másik rendkívül értékes, hozzám ugyancsak közel álló ember az udvaron felállított, szőnyegporolóként használt vasállványra akasztotta fel magát egy vasárnap este. Mellette ott volt a sámli, ami nyilván alacsonynak bizonyult, ezért kivitt a konyhából egy hokedlit is. Szégyenletesen kevés pénzből élt, már semmit sem tudott adni a családjának, ezért úgy „oldotta meg” a helyzetet, hogy kilépett belőle.

Apámtól számtalanszor hallottam azt a hencegő szentenciát, hogy az okos ember akkor hal meg, amikor akar, a buta pedig megvárja, amíg eljön érte a halál. Szerencsére nem mindig az „okos” az, aki győzedelmeskedik, időnként a „butaság” is képes diadalmaskodni. Miután megbetegedett (75 éves koráig orvos nem látta), többé soha nem hallottam a szájából az iménti mondatot. Onnantól csak a harc volt az életért, a túlélésért, én voltam az egyetlen támasza, és csak mentünk természetgyógyásztól orvosig. Úgy sirattam, hogy ne lássa. Félelmetesen közelről néztem a pusztulását, végig kellett néznem, amint 30 kilósan szó szerint éhen hal.
Hetekig lelkiismeret-furdalásom volt, ha leültem a konyhaasztalhoz ebédelni.

Eleget szorítottátok a nadrágszíjat…,
miért nem próbáljátok meg a hurokkal, a nyakatok körül!!!

 Fotó: Szeged Panoráma

Patthelyzet

Az őszi-téli öngyilkossági-sorozatot a kereken 30 esztendős asszonyka kezdte. Ő már több ízben is üzent a „késlekedő” halálnak, találkozóra invitálta és sürgette az érkezését.
Aki a legjobban ismerte, azt mondja, nagyon régóta készülődött rá. Biztos volt benne, hogy meg fogja tenni, csak idő kérdése, hogy mikor. Fiatal kora ellenére hosszú veszteséglistát hordozott magában. Elvált szülők gyermekeként nőtt fel. A halála előtti hónapokban vesztette el a férjét is, az apját is. Csak az óvodáskorú gyereke maradt, meg egy háttérben dédelgetett titkos szerelem, de valójában a kettő együttvéve sem volt képes életben marasztalni. Gyenge pillanatában, egy este teát főzött magának a tiszafa leveléből… Már nem lehetett rajta segíteni. 
 
A távolban élő, ugyancsak túltengő túlérzékenységgel megvert választottja úgy fogadta a tragédia hírét, hogy a kedvesét neki is követnie kell a halálba. Begyűjtött annyi partidrogot, amennyihez csak hozzájutott, alkohollal megitta, és másnap a kórházban ébredt. Azóta sem lát más színt, csak feketét. Karácsony táján volt egy válságos időszaka, pár héttel ezelőtt megint.

Sokat vívódott, és arra jutott, hogy a halálhoz szükséges kellő mennyiségű önfejűség most még hiányzik belőle, mert ez csak lassan költözik az emberbe.

Azt mondja: – Ettől még értelmetlennek és talán időpocsékolásnak is nevezhető az életem ezekben a napokban. Nehéz jól csinálni. Ezt onnan tudom, hogy nekem még sosem ment jól. Ezért van úgy oda az ember? Ez az élet? Engem a 32 év alatt nem sikerült meggyőzni, hogy része vagyok a történetnek. Egy akkora utolsó pofonnal a végén, hogy azt se értettem, miért kaptam, de azt se, hogy hova kerültem utána. Már úgy meghalnék, nem akarom ezt, ami most van, de az az érdekes, hogy meghalni sincs minek. Patthelyzet. Nem kellek én senkinek a szüleimen kívül. Ja, de hát apámnak se kellettem, meg anyám is csak menekült tőlem. Alig várom, hogy jöjjön még egy vihar, ami elvisz végre. Utálom ezt a világnak nevezett mocsoktanyát. Tudod, hányszor hallottam azt, hogy majd jobb lesz, csak várd ki?! Ha mind a padlásra dobálnám, rám szakadna. Várjak újabb 32 évet?

Néha úgy átérzem azt a pillanatot, amikor Ádám a teremtés elején egyedül barangol a világban! Ilyenkor az jut eszembe, hogy ha nem találjuk az igazit, vajon visszakérhetjük-e a kivett bordánkat…
Érdekes vihar tombol, úgy hívják tehetetlen büszkeség az ego ellen. Megvívtam én is. Egyszer azt mondtam, a harmadik világháború fejben zajlik majd. Mindenki hülyének nézett, nem értették. Nem világháború ez, önmagunk elleni harc, ami sok ember számára a halálban látszik megoldódni. Csábító a túlvilági lényekre bízni életünket!

Amíg mi nem találkoztunk, én a boldogtalan barátnők/feleségek menedéke voltam, ő pedig a boldogságot hajhászó férjeké. A találkozás és aztán minden más is, vele olyan volt, mint amikor halad két vonat egymással szemben fékezés nélkül.
A halálával megtörte az átkot, adott nekem egy újabb lehetőséget. Kérdés, hogy tudok-e majd élni vele.

Mókuskerék

Tömény búskomorságra és hirtelen kitörő, de elhúzódó pánikra lelkialkatilag hajlamos az a nő, aki még a karácsonyi ünnep előtt megivott 3 doboz nyugtatót. Mindent aprólékosan előre kitervelt: nem otthon fogja megcsinálni, mert utána esetleg a férjét megrángatnák, hanem majd elbiciklizik az egyik rokonához, és nála. Kimegy a konyhába vizet inni és szépen beszedi az orvosságot...

A mentő rohant vele a kórházba, eszméletlenül feküdt két napon át. A rácsos ablakúban tért magához. Mi lehetett az indíték? Mi küldte a halálnak szóló meghívót, a túlzásba vitt aggodalmaskodás vagy a kínosan rejtegetett kínzó boldogtalanság? Ordító a válasz.

Elmagányosodott. Kórosan, vészesen. Hiába élt 25 éve házasságban. A munkába temetkezett, öt ember helyett dolgozott, és a tetejében a lelki terrorista férj elől is a munkába menekült. Aki pedig (született manipulátor lévén) ügyesen tudott játszani a női lélek húrjain, és jóságról, erkölcsről, becsületről szónokolva, a sok év alatt el is érte a célját. Tökéletesre sikerült a módszeres agymosás: az asszony teljesen a hatása alá került. Ködként oszlatta el az önbizalmát, porrá zúzta az önértékelését és bebetonozta a fejébe, hogy nélküle senki se lenne, valószínűleg nem is létezne. A szekírozómester, amikor bepálinkázott, még a lelkét is kizsigerelte. Ő meg szegény, azt hiszi, hogy szereti az urát, azt az áldott jó embert, pedig csak függ tőle. Végzetesen. Igaz, az övék soha nem is volt szerelmi házasság, de mivel a feleség alkalmazkodó- meg tűrőképessége végtelennek tűnt, ki lehetett bírni. Meg aztán piszok nagy úr ám a megszokás is! Amit úgy is neveznek, hogy biológiai jelenlét.
Aki csak felületesen ismerte őket, könnyen azt hihette, olyanok, mint két testben egy lélek: ha egyikük elmegy, a másik összeomlik. Pedig a szereposztás nagyon is egyértelmű volt: az egyik végkimerülésig csak szolgált, a másik meg feszt csak uralkodott. Ez az oldalára billent, egyenlőtlen kapcsolat akkor borult fel, amikor a nő hirtelen megbetegedett – amikor ágynak esett az, aki a gazdaságot meg az egész családot működtette. S hogy az ijedelem még nagyobb legyen, a műtét után egyre csak rosszabbodott az állapota. Húsz kilót fogyott és sötét, Istentelen gondolatok kezdték el gyötörni. Ahogy ment az utcán, feketék voltak a házak, feketék a fák, és mintha egy láthatatlan erő húzta volna lefelé, a mélybe. Minden egyes napot elviselhetetlen örökkévalóságként élt meg, és mindinkább azt érezte, hogy nem bírja tovább, ő ebből kiszáll. Meg is mondta a férjének, hogy elege van, meg akar halni. Tervét majdnem valóra is váltotta.

Amikor a kórházi ágyán ülve 3 és fél órán át beszélgettünk, arról szerette volna meggyőzni magát, hogy a betegség volt az, ami hajszál híján a halálba kergette, de amikor hetekkel később újra átvettük a történetet, úgy buggyant ki belőle az igazság, hogy észre sem vette. Kimondta, hogy amikor azt az őrültséget elkövette, hogy a saját életére tört, akkor nem gondolt senkire. Nem jutott eszébe se a gyerek, se a férj. Csak saját magára gondolt, arra, hogy senki nem szereti, nem fontos senkinek, nincs miért élnie… Ült egy vagyon tetején és meg akart halni…

Mostanra minden visszatért a megszokott kerékvágásba. Ugyanabba a mókuskerékbe. (Ahogy Jókai Anna mondja: beletettek a mókuskerékbe egy darabka avas szalonnát, amit sosem fogsz elérni, amit sosem fogsz jóízűen megenni, csak a csöpögő zsírját nyalhatod fel.) Az Isten megmentette az életét, adott neki még egy esélyt. De hiába. Az önkénes rabszolga szó nélkül húzza tovább az igát, a családfő meg próbálja kiheverni a sok-sok megpróbáltatást, amit a depresszióra hajlamos, meggondolatlan, gyenge asszony okozott. A nyomatékosítás meg a látszat kedvéért most tüntetőleg ő issza a nyugtatót. Kell is neki, olcsón megúszta a tragédiát. Feleségét egyszer sem látogatta meg a kórházban, és a kezelőorvos sem kérette be terápiás célzatú beszélgetésre. Rajtam kívül nem is kérdezte meg tőle senki, hogy szerinte mennyire lehet elégedett, boldog asszony a felesége, ha mellőle egyenesen a halálba akart menekülni.

Szabó Angéla



2017. február 7., kedd

Örök téma - tanári hatásköri túlkapás?


Foto: Profimedia - Blic

A szülők panaszlevelei alapján, a szerbiai Oktatás, tudomány és technológiai fejlesztés minisztériuma (továbbiakban: Oktatási minisztérium) ismét arra figyelmeztet: Tanárok, felejtsétek el az ellenőrző dolgozatok megírattatását és a feleltetést!

Némely általános és középiskolai igazgatók nem veszik figyelembe az Oktatási minisztérium ajánlását-indítványát az iskolákban elvégzendő tanügyi munkák szempontjából, különösen a diákok értékelése és osztályozását figyelembe véve, továbbá az írásbeli feladatok megvalósítása, ellenőrző gyakorlatok és szóbeli feleltetésre rámutatva.

E tény megállapítására jutott az Oktatási Minisztérium, amelyet szülők telefonos ill. írásbeli panaszainak figyelembevétele utáni vizsgálat alapján konstatáltak.

Emiatt az Oktatási minisztérium figyelmeztető körlevelet küldött minden általános és középiskolai igazgató részére, hogy ismét figyelmeztessék és emlékeztessék őket a kötelezettségükre, amellyel az értékelési-osztályzási szabályzatban foglaltaknak, főként, hogy a gyakorlatban alkalmazzák, tanári karral betartassák.

Mladen Šarčević oktatási miniszter

MILYEN MINISZTER ? Nesze nektek két ellenőrző feladat Nándorfehérvárott. Az ottani tanárok, annak ellenére, hogy ajánlásokat-indítványokat kézbe kapták fittyet hánynak a szabályzatra (másutt is így van - MZ megjegyzése), menten vizsga!

A kérdéses dokumentum alapján az iskolák hosszabb távollét szempontjából, amely főként a gyermek betegsége miatt jött létre, (de volt időjárási körülmények befolyása alapján létrejött igazolt távolmaradás után is) az igazolt hiányzás után rögtön megíratják az igazoltan távol maradt diákkal az ellenőrzőt, dolgozatot és le is feletetik, sutba dobva és figyelmen kívül hagyva az érékelés és osztályzási szabályzatban foglaltakkal. ( Az örök kérdés a tanár, ha beteg miért nem tanít és hogyan tanulhat a beteg diák? - Jupiter meg az ökör? - MZ)

A következőket meghatározva az előre be nem jelentett ellenőrzőkkel (írásbeli és szóbeli), amelyek a negyedévek, félévek záró eredményeit befolyásolják diszkriminálják a diákot és elüthetik a továbbtanulástól (e viselkedést főként a szolgalelkű magyar tanárjaink módszertári eszközei amelyekkel meggátolják a kisebbségi magyar gyermek tanulmányi előrelépését- Tisztelet a kivételnek, amely erősíti a szabályt! - MZ) megkérdőjelezi az eljárás tisztaságát, legfontosabb jellemzőit és az értékelési elveket. ( A korrupcióra való nevelés módszertani eszköztára - MZ)

- A jelenlegi körülmények között, amikor még mindig vannak problémák az említett ügyben, az Oktatási minisztérium folyamatos iskolatátogatásokat és ellenőrzéseket fog végezni a közeljövőben. Tervezett teszteléseket helyez a megoldás felé vezető útra, melynek a végállomása a diákok szabályzatszerű igazságos osztályzása és a rendszert a tanulók számára és nem a tanárok számára teszik testre-szabottá.

Az Oktatási minisztérium a következőket is megjegyzi:

- Emlékeztetjük alapfokú intézmények igazgatóit az értékelési és osztályzási szabályzat 12. szakaszának 3.bekezdése szerinti kötelezettségüket betartatását, középiskolák igazgatói kötelezettség betartatása az értékelési és osztályzási szabályzat 15. szakasz 3. bekezdése alapján. Az iskolaszékelőknek is végezniük kellene a rájuk rót feladatokat (nem csak unottan ásítozni a (gy)ülések alatt...- MZ). 

A folytatás sajnos következik..., 
mert az oktatást sokan még midig a pálcatörésben és a pofon osztogatásban élik meg!

Margit Zoltán




2017. január 22., vasárnap

Ekkora adósságot képtelenség kifizetni!




Nem kérünk a megalázó földműves-nyugdíjból – mondja a bajmoki Palásti házaspár

Adótartozás miatt 2014 májusában 6 hold földjüket letáblázták. A tavalyi (július 11-én készült) kimutatás szerint csaknem másfél millió dináros adósságot halmoztak fel. Ebből valamivel több, mint 600 ezer dinár a földművesekre kirótt nyugdíjbiztosítási járulék és majd 860 ezer dinár a tartozásra felszámított kamat.
A Bajmokon élő Palástiékat bár megviselte a különféle hivatalokkal való több éves eredménytelen csatározás, mégsem váltak megkeseredett, reményvesztett emberekké. Terézia és Ferenc egy német család által hátrahagyott, szabadgangos parasztházban éli az életét – a kemény munkához szokott emberpár derűs, tele van mesélnivalóval.

Palásti Ferenc

Palásti Terézia

Mióta nem fizetik a nyugdíjbiztosítást?

– Csak az első néhány évben fizettük, amikor még nem választották külön ezt a járulékot az egészségügyi biztosítástól, és amikor még egy reális összeget szabtak meg évente. Aztán már csak az egészségügyi biztosítást fizettük, de már jó ideje azt sem – kezdi panaszáradatát a házigazda.

Látom, még őrizgetik a régifajta barna színű egészségügyi könyvecskéjüket. Mikori benne a legutolsó hitelesítés?

– A bélyegzés dátuma 2005. december 12. Azóta nincs egészségügyi biztosításunk. Ha megbetegszünk, kénytelenek vagyunk valamelyik magánrendelőbe menni.

Milyen az a termőföld, amit lefoglaltak? Művelhetik továbbra is?

– Tizenkilenc holdon gazdálkodunk a feleségemmel. Ő 62 éves, én 66. Ha kimegyek a határba, ő is jön velem, a másik traktorral, és önállóan dolgozik, úgy, mint én. Nő létére volt olyan, hogy 4 pótkocsit vontatott. A földjeink 10 kilométerre vannak a falutól. Az általuk kimutatott adósságot 2 és fél holdnak a reális, piaci árából is fedezhették volna, de 6 holdnak az árát számították. Az a parcella a legjobb termőföldünk. Betonút vezet odáig. Kétszáz méterrel távolabb van az említett 2 és fél hold, de nem azt jelölték ki. Amit lefoglaltak, ugyanúgy használjuk, mint a többit, nem hagytuk parlagon. Amikor 2 társával kijött a végrehajtó, én nem akartam aláírni a felvett jegyzőkönyvet, de ő azzal fenyegetőzött, hogy ha nem adom a beleegyezésem, akkor még aznap kifüggesztik a szabadkai városházán az árverésről szóló hirdetést. Azóta 2 és fél év elmúlt, és nem történt semmi. Illetve csak annyi, hogy 2015 augusztusában szedtünk össze egy kis pénzt, és akkor naiv módon befizettünk 150 ezer dinárt. Azt hittük, hogy az alaptartozásból levonják, de nem így történt, a teljes adósságot csökkentették vele. Így viszont már semmi reményünk nincs arra, hogy legalább a nyugdíjjárulék összegét apránként tisztázzuk. (A végrehajtónak kifizettük a 6600 dinárt, amit kért és csak az egészségügyi biztosításunk l65 ezer dinár.)

– Említsd meg azt is, hogy időközben egyik napról a másikra átírtak egy hold földet az én nevemre, önkényesen, senkit sem kérdeztek! – veszi át a szót Terézia. – Nálunk minden parcellának a férjem a tulajdonosa, most meg hirtelen nekem is lett földem papíron. Nyilván azért, hogy engem is rávegyenek a járulékfizetésre. Ezzel mindjárt adósságot is kaptam a nyakamba: majd 300 ezer dinár a tartozásom a nyugdíjbiztosítás miatt, meg 400 ezer dináron felül van rá a kamat.

A lecsapolási illetéket fizetik-e?

– Egyszer nagyon felhalmozódott a tartozás, akkor befizettünk egy összegben 100 ezer dinárt. Meg tavaly is a követelt 70 ezer dinárt. Nem hagynak bennünket élni! Ha mindent kifizetünk, nekünk semmi sem marad. Minket már számtalan esetben megkárosítottak. Amikor bejegyeztettük a gazdaságunkat, éppen a tartozás miatt 7-8 évig nem részesülhettünk a termelőknek járó támogatásban. Igaz, amit mostanában adnak, az inkább megalázás, mint támogatás. Szégyen, hogy így ösztönzik, így segítik a gazdákat – azokat, akik még egyáltalán akarnak dolgozni.

Mi lesz ennek a sok mondvacsinált adósságnak a sorsa, miben reménykednek?

– Sok hivatalban megfordultunk (ügyvédnél is, a községi ombudsmannál is, Fremond Árpád képviselő úrnál is, a paraszt egyesületben is, és minden olyan összejövetelen, amelynek a földművesek nyugdíjaztatása volt a témája), és mindenütt hangoztattuk, hogy mi nem akarjuk fizetni a kötelezőnek mondott biztosítást, és nem kérjük az ezzel járó nyugdíjat sem. Mi már úgysem fogjuk élvezni, a sógorunk is, mikor mikorra megkapta, meghalt. A legtöbb helyen azt a választ kaptuk, hogy erről nem lehet lemondani, fizetni kell, ha tetszik, ha nem. Ráadásul a családban nemcsak nekünk van tartozásunk, hanem a megboldogult apósomnak is. Őt továbbra is létező személyként kezeli az adóhivatal, pedig már 23 éve eltemettük. Hiába mutattuk fel a halotti anyakönyvi kivonatát, még tavaly is küldték a részére a felszólítást, hogy fizesse a biztosítást. Az ő számlájára több mint 70 ezer dinárt tartozást gyártottak a semmiből. Fölfoghatatlan, hogy a 23 év alatt nem volt idejük arra, hogy az elhunytat töröljék a nyilvántartásból. Ha már minden dinárnyi tartozást olyan kínos pontossággal vezetnek, hogy lehetséges az, hogy az adósok listáján több évtizede elhunyt személyek is szerepelnek?

Valamikor nem sanyargatták a mezőgazdaságból élőket úgy, mint mostanában. Én innen a madarasi tanyavilágból származom, és emlékszem rá, hogy annak idején a szüleim behoztak a faluba egy nagy kosár tojást, az udvaron megfogtak mellé egy pár baromfit, eladták és az árából kifizették az évi adót, most meg több hold föld terméséből sem futja rá. Pontos kimutatásunk július óta nincs az adósságról, de úgy számítjuk, hogy talán már a 14 ezer eurót is eléri. Nem tudjuk, mi lesz ennek a vége, hogy döntenek, mit akarnak, elengedik-e legalább a kamatot, de az biztos, hogy ha valamin nem változtatnak, ekkora adósságot képtelenség kifizetni, hiába erőlködik az ember. Ezért dolgoztunk ennyi éven keresztül, hogy most öregségünkre megnyomorítanak bennünket egy ekkora adóssággal? Sokszor éjjel nem jön álom a szememre, és azon gondolkodom, hogy amikor mi már nem leszünk, a lányoméknak gyűlik meg a baja az adóhivatallal, mert ha a termőföldet megörökölik, megkapják vele a rátáblázott kéretlen adósságot is. Mit tehetnénk? Egy életén át mást sem csináltunk, csak dolgoztunk, és most arra kényszerítenek bennünket, hogy adjuk el a földet és aztán üljünk ki az utcasarokra koldulni?

Most, öreg napjainkra tartsuk a markunkat a szociális segélyért?

Szabó Angéla




2017. január 10., kedd

U2 - The Joshua Tree - Tour 2017




Dear Zoltan,

The band will be back on the road this summer celebrating 30 years of The Joshua Tree... and performing the album in full every night.

Playing stadiums in North America & Europe, U2: The Joshua Tree Tour 2017 will kick off in Vancouver on 12th May for a run of dates across North America, including the band’s first ever U.S. festival headline at the Bonnaroo Music & Arts Festival.




The tour then moves to Europe with the first stop in London on 8th June, finishing up in Brussels on 1st August and taking in a hometown show in Croke Park on 22nd July.

Noel Gallagher’s High Flying Birds will provide support across Europe, with Mumford & Sons, The Lumineers and One Republic joining the tour through North America.

Tickets for European dates go on sale on January 16th, with North American dates on sale the day after. As usual, U2.com subscribers can enter a -sale opening this Wednesday, January 11th. Not a U2.com subscriber but interested in taking part in the presale? Subscription details here.

Read the full story and check out our tour pages for latest ticket & package information.

See you in the summer!

best wishes

The U2.com Team



Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin