Ami a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényből megmaradt

A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényt a szerb képviselőház a 2009. augusztus 31-i ülésén fogadta el. A törvény szövege a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyének (Službeni glasnik RS) 2009. szeptember 3-i 72. számában jelent meg (221-236. o.)

            Szerbia alkotmánybírósága, a 2014. január 16-i ülésén megállapította, hogy a törvény 10 rendelkezése „nincs összhangban az alkotmánnyal”. Az Alkotmánybíróság erről szóló, 576-os számú döntése a Hivatalos Közlöny 2014. 2014. február 21-i 20. számában jelent meg (36-64 o.)

            Az Alkotmánybíróság döntése a törvény első öt fejezetében, illetve 28 szakaszában 16 változást jelent. Ezek a fejezetek a következők: I. Alaprendelkezések, II. A nemzeti tanácsok jogállásával kapcsolatos kérdések, III. A nemzeti tanácsok hatásköre, IV. A köztársasági szervekkel, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat szerveivel való viszony és V. Nemzetközi regionális együttműködés.  

A döntést Dr. Ódry Kartag Ágnes*,
az Alkotmánybíróság bírója írta alá.

            Az alábbi törvényszövegben az Alkotmánybíróság által kifogásolt szövegrészek törölve lettek. Így most láthatóvá válik, hogy mi maradt meg az eredeti törvényből.  

            A törvény többi szakasza (29-139) elérhető a http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven honlapon.

Bozóki Antal  

TÖRVÉNY

A NEMZETI KISEBBSÉGEK NEMZETI TANÁCSAIRÓL

(A SZK Hivatalos Közlönye, 72/2009. sz.)

I. ALAPRENDELKEZÉSEK

1. szakasz

Jelen törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak (a továbbiakban: nemzeti tanács) a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területére vonatkozó hatáskörét, a nemzeti tanács megválasztásának rendjét, finanszírozását és a munkája szempontjából egyéb jelentős kérdéseket szabályozza.

2. szakasz

A kultúra, az oktatás, a tájékoztatás valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területére vonatkozó önkormányzati joguk érvényesítése érdekében a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a Szerb Köztársaságban megválaszthatják saját nemzeti tanácsaikat.
A nemzeti tanács képviseli a nemzeti kisebbséget az oktatás, a kultúra, a nemzeti kisebbség nyelvén történő tájékoztatás valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén, részt vesz a döntéshozatalban vagy dönt az említett területekre vonatkozó kérdésekről, és e területeken intézményeket, gazdasági társaságokat és egyéb szervezeteket alapít.

3. szakasz

A nemzeti tanácsok nyilvántartását az emberi és kisebbségi jogokkal megbízott minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) vezeti.
A nyilvántartásba való felvétel a bejegyzési kérelem alapján történik, melyet a nemzeti tanács elnökének a tanács megalakulását követő 30 napos határidőn belül kell benyújtania.
A nyilvántartásba való bejegyzéssel a nemzeti tanács jogi személyiséget szerez.

4. szakasz

A nyilvántartásba való bejegyzésre a szabályos kérelem átvételét követő 30 napos határidőn belül kerül sor.
A nyilvántartásba a nemzeti tanács elnevezését és székhelyét, a nemzeti tanács elnökének utó- és családnevét, egységes polgári törzsszámát és lakhelyét, az alapszabály meghozatalának, illetve módosításának és kiegészítésének dátumát, valamint a nyilvántartásba vételről szóló határozat számát és dátumát kell bejegyezni.
A nyilvántartásba bejegyzett adatok nyilvánosak.
A nyilvántartás tartalmát és vezetési módját a minisztérium határozza meg részletesebben.

5. szakasz

A nemzeti tanács ingó és ingatlan vagyont szerezhet és tulajdoníthat el, és a hatáskörében illetékes szerv határozata alapján köztulajdonban levő eszközök felett használati jogot kaphat, a törvénnyel összhangban.

6. szakasz

A nemzeti tanácsnak van alapszabálya.

Az alapszabályban kell meghatározni:
1) a nemzeti tanács tevékenységét;
2) a nemzeti tanács tagjainak számát, a törvénnyel összhangban;
3) a nemzeti tanács székhelyét;
4) a nemzeti tanács elnevezését, jelképét és pecsétjét;
5) a nemzeti tanács szervei tagjainak számát és megválasztásuk rendjét;
6) a nemzeti tanács egyéb testületeit, e testületek tagjainak számát és megválasztásuk rendjét;
7) az elismeréseket és odaítélésük módját;
8) egyéb, a nemzeti tanács munkája szempontjából jelentős kérdéseket.
Az alapszabály módosítását és kiegészítését követő 30 napos határidőn belül a nemzeti tanács a minisztériumot erről értesíteni, valamint a módosításokat és kiegészítéseket az elfogadásuk ülésén felvett jegyzőkönyvvel együtt a minisztériumnak megküldeni köteles.

II. A NEMZETI TANÁCS JOGÁLLÁSÁVAL KAPCSOLATOS

KÉRDÉSEK

1. A nemzeti tanács szervei

7. szakasz

A nemzeti tanácsnak van elnöke, végrehajtó szerve, valamint oktatással, kultúrával, tájékoztatással és a hivatalos nyelv- és íráshasználattal megbízott bizottsága.
Az alapszabályban a nemzeti tanács konzultatív és más testületeit is meg lehet határozni.
A nemzeti tanács elnöke képviseli a nemzeti tanácsot és a nevében eljár.
A nemzeti tanács elnökét a nemzeti tanács tagjai közül kell megválasztani.
A nemzeti tanács munkája nyilvános.

8. szakasz

A nemzeti tanács akkor határozatképes, ha az ülésen a nemzeti tanács tagjainak több mint a fele jelen van.
A nemzeti tanács alapszabálya akkor tekinthető elfogadottnak, ha a nemzeti tanács összlétszámának több mint a fele mellette szavazott.
A nemzeti tanács elnöke és a nemzeti tanács végrehajtó szervének elnöke akkor tekinthető megválasztottnak, ha a nemzeti tanács összlétszámának több mint a fele mellette szavazott.
Az egyéb határozatokat a nemzeti tanács a jelen levő tagok szótöbbségével hozza meg, ha az alapszabály nem irányoz elő minősített többséget.

2. A nemzeti tanács tagjainak száma

9. szakasz

A nemzeti tanács legalább 15, de legfeljebb 35 tagból áll.
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a 10.000-nél kevesebb fővel rendelkező, vagy külön nem jegyzett nemzeti kisebbségek esetében a nemzeti tanács 15 tagból áll.
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a 10.000-nél több, de a 20.000 főt nem meghaladó nemzeti kisebbségek esetében a nemzeti tanács 19 tagból áll.
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a 20.000-től 50.000 fős nemzeti kisebbségek esetében a nemzeti tanács 23 tagból áll.
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint az 50.000-től 100.000 fős nemzeti kisebbségek esetében a nemzeti tanács 29 tagból áll.
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a 100.000 főt meghaladó nemzeti kisebbségek esetében a nemzeti tanács 35 tagból áll.
A nemzeti tanács tagjainak megbízatási ideje négy évre szól.
Az első összetételű nemzeti tanács megbízatási ideje a nemzeti tanács nyilvántartásba vételének napján kezdődik.

III. A NEMZETI TANÁCS HATÁSKÖREI

1. Általános hatáskörök

10. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel és az alapszabállyal összhangban, szervei révén, önállóan:
1) meghozza és módosítja az nemzeti tanács alapszabályát;
2) meghozza a pénzügyi tervet, pénzügyi jelentést és zárszámadást;
3) rendelkezik saját vagyonával;
4) dönt a nemzeti tanács elnevezéséről, szimbólumairól és pecsétjéről;
5) véglegesíti a nemzeti szimbólumokra, a nemzeti tanács jelképeire és ünnepeire vonatkozó javaslatokat;
6) intézményeket, egyesületeket, alapítványokat, gazdasági társaságokat alapít a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén, valamint a nemzeti kisebbség identitásának megőrzése szempontjából jelentős egyéb területeken;
7) javaslatot tesz a nemzeti kisebbség képviselőjének személyére a helyi önkormányzatok nemzetek közötti viszonyügyi tanácsában;
8) elismeréseket határoz meg és ítél oda;
9) a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén törvények és más jogszabályok meghozatalát kezdeményezi és figyelemmel kíséri alkalmazásukat;
10) részt vesz az előírások előkészítésében, és javasolja a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv-és íráshasználat területén a nemzeti kisebbségeknek az Alkotmányban szavatolt jogait szabályozó előírások módosítását és kiegészítését;
11) külön előírásokat és ideiglenes intézkedéseket javasol azokon a területeken, melyeken az önkormányzati jog érvényesül, a nemzeti kisebbséghez tartozók és a többséget képező polgárok közötti teljes egyenjogúság elérése érdekében;
12) eljárást indít az Alkotmánybíróság, a polgári jogvédő, a tartományi és a helyi ombudsman, valamint más hatáskörrel rendelkező szervek előtt, amikor megítélése szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozóknak az Alkotmányban és törvényben szavatolt jogainak és szabadságjogainak megsértésére került sor;
13) a nemzeti kisebbséghez tartozó nevében megindítja a jelen szakasz 12) pontjában foglalt eljárást előzőleg megszerzett írásos meghatalmazás alapján;
14) állást foglal, kezdeményezést tesz és intézkedéseket foganatosít a nemzeti kisebbség helyzetével, identitásával és jogaival közvetlenül kapcsolatos minden kérdésben;
15) törvényben, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat aktusában ráruházott más kérdésekről is dönt.

2. Hatáskörök az oktatás területén

Alapítói jogok

11. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban, nevelési, oktatási, diák- és egyetemista-jóléti intézményeket alapíthat, és alapítói jogokat és kötelességeket gyakorolhat.
Jelen szakasz 1. bekezdésében foglalt intézményeket a nemzeti tanács önállóan, vagy a köztársasággal, az autonóm tartománnyal, helyi önkormányzattal vagy más jogi személlyel egyetemben alapítja, a törvénnyel összhangban.
A köztársaság, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat, jelen szakasz 1. bekezdésében foglalt intézmények alapítójaként az alapítói jogokat egészében vagy részben a nemzeti tanácsra ruházhatja át.

Az intézmények irányításában való részvétel

12. szakasz

A köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat által alapított iskoláskor előtti, általános és középfokú nevelési és oktatási intézményekben, melyekben a nevelési-oktatási tevékenység a nemzeti kisebbség nyelvén is folyik, vagy melyekben a nemzeti kisebbség beszéde, nyelve vagy kultúrája külön tantárgyként szerepel, a nemzeti tanács:

1) véleményezi az igazgatóbizottság, illetve az iskolaszék tagjai személyére a helyi önkormányzat képviselői közül tett javaslatokat;
2) azokban az intézményekben, melyek tagozatainak többségében a nevelési-oktatási tevékenység a nemzeti kisebbség nyelvén folyik, vagy melyekről megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbség számára kiemelt jelentőségűek, jelölteket javasol az igazgatóbizottság, illetve az iskolaszék tagjai személyére, akik a helyi önkormányzatot képviselik;
3) véleményezi a jelen szakasz 1. bekezdésének 1) pontjában foglalt intézmények igazgatójelöltjére tett javaslatot;
4) véleményt nyilvánít a jelen szakasz 1. bekezdésének 1) és 2) pontjában foglalt intézmények igazgatójának és igazgatási szerve tagjainak felmentése során;
5) jelen szakasz 1. bekezdésének 2) pontjában foglalt intézmények igazgatója megválasztásához előzetes jóváhagyását adja;
A köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat által alapított diák- és egyetemista-jóléti intézményekben a nemzeti tanács:
1) egy jelöltet javasol – az alapító képviselőjét, és véleményezi az igazgató bizottság többi tagja személyére tett javaslatokat azokban a diákjóléti intézményekben, melyek székhelye olyan helyi önkormányzatok területén található, ahol a nemzeti kisebbség nyelve is hivatalos használatban van. Ha a helyi önkormányzat területén több nemzeti kisebbség nyelve is hivatalos használatban van, az érdekelt nemzeti tanácsok közös jelöltet javasolnak az igazgató bizottság tagja személyére;
2) véleményezi az igazgató bizottság tagjai személyére tett javaslatokat azokban az egyetemista-jóléti intézményekben, melyek székhelye olyan helyi önkormányzatok területén található, ahol a nemzeti kisebbség nyelve is hivatalos használatban van;
3) véleményt nyilvánít az igazgató megválasztása során azokban a diák- és egyetemista-jóléti intézményekben, melyek székhelye olyan helyi önkormányzat területén található, ahol a nemzeti kisebbség nyelve is hivatalos használatban van;
4) véleményt nyilvánít a jelen szakasz 2. bekezdése 1)-3) pontjában foglalt intézmények igazgatójának és az igazgatási szerve tagjainak felmentése során.
A nemzeti kisebbség nemzeti tanácsát, melynek nyelve egy helyi önkormányzatban sincs hivatalos használatban, azokban a helyi önkormányzatokban illetik meg a jelen szakasz 2. bekezdése 1)-4) pontjaiban foglalt jogok, ahol az általuk képviselt nemzeti kisebbség tagjai a legutóbbi népszámlálási adatok szerint az összlakosságnak több mint 1%-át képezik.
A köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat által a felsőoktatás területén alapított intézményekben, amelyekben a tanítás egészében vagy részben a nemzeti kisebbség nyelvé folyik, a nemzeti tanács véleményt nyilvánít a felsőoktatási intézmény irányítási és igazgatási szervébe javasolt jelöltekről.

Tantervek és programok

13. szakasz

A nemzeti tanács:

1) a Nemzeti Oktatási Tanácsnak javasolja az iskoláskor előtti program általános alapjait, az általános és a középfokú oktatás és nevelés tanterveit és programjait, valamint a nevelési program alapjait azokra a tartalmakra vonatkozóan, melyek a nemzeti kisebbség sajátosságát fejezik ki, de különösen a történelem, zenei nevelés és képzőművészet területén;
2) a Nemzeti Oktatási Tanácsnak javasolja a nemzeti kisebbség nyelvének általános és középfokú oktatási és nevelési programját, valamint a nemzeti kisebbség nyelvének, illetve beszédjének és a nemzeti kultúra elemeinek oktatási és nevelési programját;
3) a Nemzeti Oktatási Tanácsnak véleményezi a szerbnek, mint nem anyanyelvnek oktatási programját;
4) az oktatással megbízott miniszternek a diákjóléti intézmények tanulóira vonatkozó intézkedéseket és nevelési programot javasol, amelyek a nemzetek közötti tolerancia és multikulturalizmus érvényesítését szolgálják;
5) véleményezi az olyan intézmények oktatási és nevelési programját, melyekről megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbség számára kiemelt jelentőségűek.

Tankönyvek és tanszerek

14. szakasz

Ha az oktatási-nevelési tevékenység a nemzeti kisebbség nyelvén folyik, a Nemzeti Oktatási Tanács az oktatással megbízott miniszternek a nemzeti tanács előzetes jóváhagyása alapján olyan tankönyvek és tanszerek használatának engedélyezését javasolja, melyek tartalma a nemzeti kisebbség sajátosságait fejezi ki.
Az oktatással megbízott miniszter a nemzeti kisebbség nyelvén kiadott hazai vagy behozott tankönyvek oktatási-nevelési folyamatban való használatát a nemzeti tanács javaslatára hagyja jóvá.

Egyéb hatáskörök az oktatás területén

15. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban:

1) egy jelöltet javasol a Nemzeti Oktatási Tanács tagjainak közös megválasztási listájára;
2) véleményt nyilvánít az iskoláskor előtti intézmények és általános iskolák hálózatáról szóló aktus meghozatala során azokban a helyi önkormányzatokban, amelyekben a nemzeti kisebbség nyelve hivatalos használatban van, vagy amelyekben az oktatási-nevelési tevékenység a kisebbség nyelvén folyik;
3) meghatározza a nemzeti kisebbség oktatása szempontjából kiemelt jelentőségű oktatási-nevelési intézményeket; ha az összes intézmény száma négynél nagyobb, kiemelt jelentőségűvé a nemzeti kisebbség nyelvén is oktató összes intézménynek legfeljebb egy negyede nyilvánítható; ha az ilyen intézmények száma négynél kisebb, kiemelt jelentőségűvé a nemzeti kisebbség nyelvén, illetve a nemzeti kisebbség nyelvén is oktató intézmények közül egy intézmény nyilvánítható; olyan nemzeti kisebbség esetében, melynek nyelvén nem folyik oktatás, a jelen pontban foglalt szabályokat értelemszerűen kell alkalmazni azokra az intézményekre, amelyekben tanítják a nemzeti kisebbség nyelvét vagy beszédét a nemzeti kultúra elemeivel;
4) az oktatással megbízott miniszternek véleményt nyilvánít a középiskolák valamint a diák- és egyetemista-jóléti intézmények hálózata meghatározása során;
5) az oktatással megbízott miniszternek véleményt nyilvánít a nemzeti kisebbség nyelvén oktató iskola székhelyen kívül folytatott tevékenysége jóváhagyásának során;
6) az alapítónak, a köztársaságnak, az autonóm tartománynak vagy a helyi önkormányzatnak javasolja a nemzeti kisebbség nyelvén oktató iskola kihelyezetett tagozatának önállósulását;
7) véleményt nyilvánít a középiskolába iratkozó tanulók számának meghatározása során, továbbá a szakmai felkészítésben, átképzésben, továbbképzésben és szakosításban részesülő tanulók számának jóváhagyása során;
8) az oktatással megbízott miniszternek véleményt nyilvánít a 15-nél kevesebb tanuló részére nemzeti kisebbségi nyelvű tagozat megnyitásának jóváhagyása során;
9) a diák- és egyetemista-jóléti intézményeknek véleményt nyilvánít az ezen intézmények férőhelyeinek betöltése során;
10) véleményt nyilvánít a köztársaság, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat költségvetési eszközeinek nyilvános pályázat útján az oktatás területén működő intézményeknek és egyesületeknek történő odaítéléséről;
11) saját forrásaiból ösztöndíjakat határoz meg, saját aktusaival szabályozza az ösztöndíjak odaítélésének mércéit és eljárását, valamint lebonyolítja az odaítélési eljárást;
12) megválasztja saját képviselőjét a Nemzeti Oktatási Tanácsban, aki döntéshozatali jog nélkül részt vesz annak munkájában, amikor az oktatási rendszer keretében a tanítás a nemzeti kisebbség nyelvén folyik és a Nemzeti Oktatási Tanács a nemzeti kisebbség oktatása szempontjából jelentős kérdést vitat meg;
13) megválasztja saját képviselőjét a Nemzeti Felsőoktatási Tanácsban, aki a tanácsnak teljes jogú tagja, ha a felsőoktatás keretében a tanítás teljesen vagy részben a nemzeti kisebbség nyelvén folyik;
14) törvényben vagy más jogszabályokban ezen a területen meghatározott egyéb teendőket is ellát.

3. Hatáskörök a kultúra területén

Alapítói jogok

16. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban, kulturális intézményeket alapíthat, a nemzeti kisebbség kulturális sajátosságai megőrzésének, előmozdításának és fejlesztésének, és a nemzeti kisebbség nemzeti identitásának megőrzése érdekében, és alapítói jogokat és kötelességeket gyakorolhat.
Jelen szakasz 1. bekezdésében foglalt intézményeket a nemzeti tanács önállóan vagy a köztársasággal, az autonóm tartománnyal, a helyi önkormányzattal vagy más jogi személlyel egyetemben alapítja, a törvénnyel összhangban.
A köztársaság, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat, jelen szakasz 1. bekezdésében foglalt intézmények alapítójaként, az alapítói jogokat egészében vagy részben a nemzeti tanácsra ruházhatja át.

Az intézmények irányításában való részvétel

17. szakasz

A köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat által alapított kulturális intézményekben, melyekről a nemzeti tanács megállapítja, hogy a nemzeti kisebbség identitása megőrzése szempontjából kiemelt jelentőségűek, a nemzeti tanács:

1) kinevezi az intézmény igazgatóbizottságának egy tagját;
2) véleményezi az intézmény igazgatóbizottságának tagjai személyére tett javaslatot;
3) véleményt nyilvánít az intézmény igazgatójának megválasztása során.
Ha egyazon kulturális intézményről több nemzeti tanács is megállapítja, hogy az a nemzeti kisebbség sajátossága és nemzeti identitása megőrzésének, előmozdításának és fejlesztésének szempontjából kiemelt jelentőségű, a nemzeti tanácsok a jelen szakasz 1. bekezdésében említett igazgató bizottságba egy-egy tagot neveznek ki.

Egyéb hatáskörök a kultúra területén

18. szakasz

A nemzeti tanács:

1) meghatározza az adott nemzeti kisebbség sajátosságainak és nemzeti identitásának megőrzése, előmozdítása és fejlesztése szempontjából kiemelt jelentőségű kulturális intézményeket és rendezvényeket;
2) meghatározza a nemzeti kisebbség kultúrájának fejlesztési stratégiáját;
3) meghatározza a nemzeti kisebbség szempontjából kiemelt jelentőségű ingó és ingatlan kulturális javakat;
4) a hatáskörében illetékes szerv vagy intézmény előtt eljárást indít annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbség szempontjából kiemelt jelentőségű ingó és ingatlan kulturális javakat törvényben védetté nyilvánítsák;
5) a jelen szakasz 1. bekezdésének 4) pontjában foglalt kulturális javak védelmét, szanálását és újjáépítését célzó intézkedéseket javasol;
6) véleményt nyilvánít és javaslatokat tesz azon helyi önkormányzatok terület- és településrendezési tervének kidolgozása során, melyekben a jelen szakasz 1. bekezdésének 3) pontjában foglalt javak elhelyezkednek;
7) javasolja a terület- és településrendezési terv végrehajtásának felfüggesztését, ha véleménye szerint ez veszélyezteti a jelen szakasz 1. bekezdésének 3) pontjában foglalt kulturális javakat;
8) a hatáskörében illetékes szervnek előzetes véleményt nyilvánít a jelen szakasz 1. bekezdésének 3) pontjában foglalt ingatlan kulturális javak más helyre való áthelyezésének jóváhagyására irányuló eljárásban;
9) véleményt nyilvánít a nemzeti kisebbségi nyelvű könyvállománnyal rendelkező könyvtárak vagy könyvtárak szervezeti egységeinek alapítására vagy megszüntetésére irányuló eljárásban;
10) javaslatot tesz a köztársaság, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat költségvetési eszközeinek nyilvános pályázat útján történő odaítélésére a nemzeti kisebbségi kulturális intézmények, rendezvények és egyesületek számára;
11) legalább egy jelöltet javasol a Nemzeti Művelődési Tanács tagjainak közös megválasztási listájára;
12) meghatározza saját képviselőjét a Nemzeti Művelődési Tanácsban, aki, döntéshozatali jog nélkül részt vesz annak munkájában, amikor a nemzeti kisebbség kultúrája szempontjából jelentős kérdéseket vitatnak meg;
13) törvényben, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat aktusában átruházott más kérdésekről is dönt.

Hatáskörök a tájékoztatás területén

Alapítói jogok

19. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban, önállóan vagy más jogi személlyel egyetemben lapkiadó, rádió-televíziós, nyomdai valamint vételezett médiát reprodukáló tevékenységet folytató intézményeket és gazdasági társaságokat alapíthat, és alapítói jogokat és kötelességeket gyakorolhat.
Teljes egészében vagy túlnyomóan kisebbségi nyelven tájékozató tömegtájékoztatási közvállalatok és intézmények alapítójaként a köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat, a nemzeti tanáccsal való megállapodás alapján, az alapítói jogokat egészében vagy részben a nemzeti tanácsra ruházhatja át.

Az intézmények igazgatásában való részvétel

20. szakasz

A nemzeti tanács:

1) véleményt nyilvánít a Szerbiai Műsorszórási Intézmény igazgató bizottsága és műsortanácsa tagjainak és vezérigazgatójának kinevezése során, ha ez az intézmény a nemzeti kisebbség nyelvén sugároz műsort;
2) véleményt nyilvánít a Vajdasági Műsorszórási Intézmény igazgató bizottsága és műsortanácsa tagjainak és vezérigazgatójának kinevezése során, ha ez az intézmény a nemzeti kisebbség nyelvén sugároz műsort;
3) meghatározza a közszolgálati intézményben a kisebbségi nyelvű műsorok felelős szerkesztőjének a megválasztására vonatkozó mércéket;
4) a műsorszórási intézmény igazgatóbizottságánál a pályázó és a pályázati feltételeknek eleget tevő jelöltek közül jelöltet állít a nemzeti kisebbségi nyelvű műsorok felelős szerkesztőjének személyére;
5) azokban a műsorszórási intézményekben, melyekben több nemzeti kisebbségi nyelvű műsor egy felelős szerkesztőjét nevezik ki, véleményt nyilvánít a nemzeti kisebbségi nyelvű műsorok felelős szerkesztő jelöltjeiről.

Egyéb hatáskörök a tájékoztatás területén

21. szakasz

A nemzeti tanács:

1) elfogadja a nemzeti kisebbség nyelvén történő tájékoztatás fejlesztési stratégiáját a Szerb Köztársaság stratégiájával összhangban;
2) a Köztársasági Műsorszórási Ügynökségnél javaslatokat tesz a Műsorszórás Fejlesztési Stratégia kidolgozása során;
3) javaslatot tesz a köztársaság, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat költségvetési eszközeinek nyilvános pályázat útján a nemzeti kisebbségi nyelven tájékozató jogi és természetes személyeknek történő odaítélésére;
4) megvitatja a Szerbiai Műsorszórási Intézmény és a Vajdasági Műsorszórási Intézmény igazgató- és műsortanácsának jelentéseit, valamint javaslatokat és ajánlásokat tesz a nemzeti kisebbségi nyelvű műsorokat illetően;
5) véleményt nyilvánít és javaslatokat tesz a Köztársasági Műsorszórási Ügynökség Tanácsának a nemzeti kisebbségi nyelvű tájékoztatással kapcsolatban;
6) meghatározza saját képviselőjét a Köztársasági Műsorszórási Ügynökség Tanácsában, aki döntéshozatali jog nélkül részt vesz annak munkájában, amikor nemzeti kisebbségi nyelvű tájékoztatással kapcsolatos kérdéseket vitatnak meg;
7) törvényben és más jogszabályokban ezen a területen meghatározott egyéb teendőket is ellát.

5. Hatáskörök a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén

22. szakasz

A nemzeti tanács:

1) meghatározza a helyi önkormányzatok, települések és egyéb földrajzi nevek nemzeti kisebbségi nyelvű hagyományos elnevezéseit, ha a helyi önkormányzat vagy a település területén a nemzeti kisebbségi nyelv hivatalos használatban van; a nemzeti tanács által meghatározott elnevezések a szerb nyelvű elnevezések mellett hivatalos használatban levő elnevezésekké válnak, és közzé kell tenni őket a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyében, a Vajdaság Autonóm Tartomány területén székhellyel rendelkező nemzeti tanácsok esetében pedig Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapjában;
2) a hatáskörében illetékes szervnek javasolja a helyi önkormányzat, a települések és egyéb földrajzi nevek nemzeti kisebbségi nyelven való kitűzését;
3) javasolja a nemzeti kisebbségi nyelv és írás hivatalossá tételét a helyi önkormányzat területén;
4) javasolja azok az utcák, terek, városnegyedek, tanyacsoportok, egyéb településrészek és intézmények elnevezésének megváltoztatását, melyekről megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbség szempontjából kiemelt jelentőségűek;
5) véleményt nyilvánít az utcák, terek, városnegyedek, tanyacsoportok és egyéb településrészek elnevezésének meghatározása során, ha a helyi önkormányzat vagy település területén a nemzeti kisebbség nyelve hivatalos használatban van;
6) a hatáskörében illetékes szervnél javasolja a nemzeti kisebbség nyelvének és írásának hivatalos használata feletti felügyelet gyakorlását;
7) a hatáskörében illetékes szervnél intézkedéseket és tevékenységeket javasol a jogszabályok a hivatalos használatban levő nemzeti kisebbségi nyelvekre való fordításának előmozdítása érdekében;
8) intézkedéseket tesz és tevékenységet fejt ki a nemzeti kisebbségi nyelv- és írás hivatalos használatának előmozdítása érdekében;
9) törvényben, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat aktusában e területen ráruházott más kérdésekről dönt.

6. A jogi aktusok semmissége

23. szakasz

A nemzeti tanács megfelelő javaslata vagy véleménye nélkül meghozott, a jelen törvény 12–15, 17. és 18. valamint a 20-22. szakaszában foglalt egyedi jogi aktusok törvényellenesek, illetve semmisek.
Ha a nemzeti tanács a hatáskörében illetékes szerv szabályosan kézbesített kérelme ellenére 30 napos határidőn belül nem küldi meg javaslatát vagy véleményét, a jelen szakasz 1. bekezdésében említett aktust a megszerzett javaslat, illetve vélemény nélkül kell meghozni.

7. Az alapítói jogok átruházása

24. szakasz

A nemzeti tanács kezdeményezésére, a Szerb Köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat egészében vagy részben az alábbi intézmények alapítói jogait ruházza át:

1) kizárólag nemzeti kisebbségi nyelvű oktatási-nevelési intézmények;
2) kulturális intézmények, melyek alapvető tevékenységét a nemzeti kisebbség kultúrájának a megőrzése és fejlesztése képezi;
3) kizárólag a nemzeti kisebbség nyelvén tájékoztató tömegtájékoztatási intézmények.
A nemzeti tanács kezdeményezésére, a Szerb Köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat egészében vagy részben a jelen szakasz 1. bekezdésének 1-3. pontjában felölelt intézményeken kívül más intézmények alapítói jogait akkor ruházza át, ha ezek a nemzeti kisebbség szempontjából kiemelt jelentőségűek.
A jelen szakasz 1. és 2. bekezdésében foglalt szervek a nemzeti tanáccsal az alapítói jogok egészében vagy részben történő átruházásáról szerződést kötnek (a továbbiakban: szerződés).
A szerződés a jelen szakasz 1. és 2. bekezdésében foglalt szervek és a nemzeti tanács kölcsönös jogait és kötelességeit tartalmazza.
A szerződésben meg kell határozni az átruházott igazgatási jogokat és éves szinten az intézmény tevékenységének finanszírozására a köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat költségvetésében biztosított eszközöket.
A költségvetési finanszírozás szempontjából, azoknak az intézményeknek az anyagi helyzete, melyek alapítói jogait egészében vagy részben átruházták, nem lehet kedvezőtlenebb azoknak az intézményeknek az anyagi helyzeténél, melyek alapítói jogait nem ruházták át a nemzeti tanácsra.

IV. A KÖZTÁRSASÁGI SZERVEKKEL, AZ AUTONÓM

TARTOMÁNY ÉS A HELYI ÖNKORMÁNYZAT SZERVEIVEL

VALÓ VISZONY

A köztársasági szervekkel való viszony

25. szakasz

 A nemzeti tanács a Nemzetgyűléshez, Kormányhoz, más állami szervekhez és különszervezetekhez javaslatot, kezdeményezést, véleményt nyújthat be a hatáskörébe tartozó kérdésekkel kapcsolatban.

            A jelen törvény 2. szakaszában foglalt kérdések megvitatása és a róluk való határozathozatal előtt a jelen szakasz 1. bekezdésében említett szervek kikérik a nemzeti tanácsok véleményét.

A vélemény megszerzésének módját a jelen szakasz 1. bekezdésében említett szervek ügyrendjében kell szabályozni.

A nemzeti tanács kezdeményezheti a Kormánynál állami szerv vagy különszervezet olyan jogszabályának felfüggesztését, illetve érvénytelenítését, amely jelen törvénnyel, vagy a nemzeti kisebbségekre vonatkozó más törvényekkel és jogszabályokkal nincs összhangban.

Az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat szerveivel való viszony

26. szakasz

A nemzeti tanácsok az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat szerveihez javaslatokat, kezdeményezéseket és véleményeket nyújtanak be a nemzeti kisebbségek helyzetére és a nemzeti kisebbségek sajátosságainak megőrzésére vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban.
Az autonóm tartomány, illetve a helyi önkormányzat szervei köteles megvitatni a nemzeti tanács javaslatait, kezdeményezéseit és véleményeit, és megfelelő intézkedéseket tenni.
A jelen törvény 2. szakaszában foglalt területekre vonatkozó általános aktus meghozatalának során az autonóm tartomány, illetve a helyi önkormányzat szervei kikérik a nemzeti tanács véleményét.
A vélemény megszerzésének módját a jelen szakasz 1. bekezdésében említett szervek ügyrendjében kell szabályozni.

V. NEMZETKÖZI ÉS REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS

27. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban, együttműködik nemzetközi és regionális szervezetekkel, az anyaország állami szerveivel, szervezeteivel és intézményeivel, valamint más államok nemzeti kisebbségeinek nemzeti tanácsaival vagy hasonló testületeivel.
A nemzeti tanács képviselői részt vesznek tárgyalásokon vagy pedig konzultálnak az anyaországokkal való kétoldalú megállapodások megkötésével kapcsolatos tárgyalásokon abban a részben, amely közvetlenül a nemzeti kisebbség jogaira vonatkozik.
A nemzeti tanácsok képviselői részt vesznek a vegyes államközi testületek munkájában, melyek feladata az adott nemzeti kisebbség jogvédelmére vonatkozó államközi kétoldalú szerződések alkalmazásának felügyelete.

28. szakasz

A nemzeti kisebbségek képviselői, a Szerb Köztársaság Nemzeti Kisebbségi Tanácsa révén, részt vesznek a nemzeti kisebbségek helyzetére és jogvédelmére vonatkozó nemzetközi vagy regionális egyezmények megkötésének, illetve a hozzájuk való csatlakozás folyamatában.

* Dr. Ódry Kartag Ágnes was born in Čoka (Csóka), in 1951. She graduated from the Faculty of Law, Novi Sad University, in 1975. She received her LL.M from the Faculty of Law, Belgrade University, in 1983, where she also defended her doctoral thesis in 1990. In 1977 she was appointed assistant lecturer in Theory of State and Law, at Novi Sad Faculty of Law. Since 2003 she has been an associate professor at the same faculty. From 1995 to 2000, she worked as a senior expert associate at Belgrade Research Institute for Criminology and Sociology. In the period 2000-2002, she acted as Assistant Minister of the Federal Ministry for National and Ethnic Communities.
She has actively participated in the work of expert teams engaged in drafting of federal laws, bilateral agreements and administrative decisions of the provincial authorities. She is the author and co-author of two books, and editor of two international conference proceedings. She has written more than eighty expert papers, such as plenary lectures and papers she presented at various national and international congresses and specialist gatherings. She has made a number of study visits abroad to further advance her professional training and has lectured as visiting professor at the law schools in the USA, Hungary and Germany.

From January 2010, she acted as Deputy President of the Constitutional Court, and from December 2010 to February 2011, as President of the Constitutional Court. At the proposal of the National Assembly, she was appointed as Constitutional Court Judge by President of the Republic, in December 2007.

Amikor a patkó nem hozott szerencsét

A háború és a propaganda alighanem olyanok, mint a sziámi ikrek: szorosan összenőttek, nemigen választhatóak el egymástól. Nem tudom, van-e az esztelen öldöklés úgynevezett talaj-előkészítési munkálataiért és a vérzivataros közhangulat folyamatos fenntartását felelős, uszító propagandának „vérmérséklete”, de ha létezik, akkor az csakis forráspontig hevített és gyűlölködő indulatoktól túlfűtött lehet.

Harci tevékenység előtt, alatt és után a háborús propaganda hazugsággyára teljes kapacitással üzemel. Nyilvánvaló, hogy miért: a kölcsönös vérontások idején a hazugság maga is gyilkos tűzfegyvernek számít. Azzal ölik meg az igazságot. Kissé közhelyesen úgy mondják, hogy minden háború legelső áldozata az igazság.

A 90-es években a darabjaira hullott Jugoszláviában kialakult fegyveres konfliktus az akkori ország határain belül zajlott, nem terjedt át a szomszédos államokra. Az ex-jugók egymást ölték, gyilkolták, irtották az egykori parasztháborúkra jellemző barbársággal és kegyetlenséggel.  A négy különböző hadszíntéren zajlott összecsapások sokféle igazságával és a végső elszámolással húsz év után is adós maradt a konstans támadó fél.

 NATO, tegyél meg nekem egy szívességet! 

Ne tegyél nekem szívességet!

A napvilágra kerülésre vágyó és magyarázatra váró furcsa titkok égig érő szalmakazlában legfeljebb csak egy fakó, töredezett szalmaszál az úgynevezett Patkó hadművelet, amelyet Koszovó etnikai átrendezése céljából készítettek, és amely gyalázatos eseményfüzérnek éppen a mostani napok – a NATO általi bombázás 15. évfordulója – adnak hátborzongató időszerűséget.

A vaskos katonapolitikai titokfüggönnyel eltakart Patkó fedőnevet viselő hadműveletet akkori, kulcspozícióban trónoló államfők, külügyminiszterek, NATO-vezérek taglalták/elemezték serényen és olyan tekintélyes lapok cikkeztek róla, mint amilyen a londoni The Times, a hamburgi Der Spiegel meg az amerikai The Washington Post és a The New York Times. Bár állítólag soha nem is létezett – csak cseles, megtévesztésre szolgáló kitaláció volt – mégis nyilvánosságra hozták, bemutatták. Aztán pedig – ahogy ez a politikában lenni szokott – egyik szavukat agyonütötték a másikkal, mindent megcáfoltak és az egészet letagadták. (Pont úgy, mint az ősrégi szakállás viccben: „Láttam, de az nem az volt.”)

Akár csavaros észjárású hadi stratégák által kiagyalt etnikai tisztogatásról, népirtásról volt szó, akár a kis-jugoszláviai amerikai beavatkozáshoz ürügyül szolgáló, utólag konstruált hazugsággyártásról, egy biztos: ami Koszovóban történt (bő másfél évtizeddel ezelőtt – most ne menjünk vissza az 1980-as évekig), abba a „patkó alakú” hadművelet hajszálpontosan beilleszthető.   

Joschka Fischer akkori német külügyminiszter kijelentése szerint maga Slobodan Milošević dicsekedte el neki, hogy elkészült egy olyan terv, amelynek végrehajtásával egyszer s mindenkorra végezhetnek a koszovói albánokkal. Méghozzá egy hét alatt. Ez volt akkor az úgynevezett Patkó hadművelet. Elnevezését pedig arról kapta, hogy a terv szerint a szerb támadók Koszovó tartományban egy déli irányban nyitott patkó alakot formázva támadást indítanak azzal a céllal, hogy menekülésre, az otthonaik elhagyására kényszerítsék az albán nemzetiségű lakosságot. Úgy képzelték, hogy az etnikailag már „megtisztított” területekről fokozatosan kiszorítják és egyetlen cél, útirány az albán országhatár felé űzik a menekülő muzulmánokat.

Noha a teljes tervet soha nem hozták nyilvánosságra, egyes részleteibe mégis bepillanthatott a nagyvilág – a már említett német politikus által. Kiderült például, hogy már 1998 őszén működésbe kellett lépnie az albánok kiűzetés-tervének, ugyanis akkor szabadult ki végérvényesen a véres „síptárirtó” szellem a nacionalista szerb palackból. 1999 januárjától pedig – ha nem is röpke egy hét leforgása alatt, mint azt „Szabadság Elvtárs” szerette volna, hanem – négy hónapon át tartó ostrom után teljesen „kiirtották” volna Koszovó területéről az albánokat. A tartomány északkeleti részén kezdték volna a kiűzetést és az öldöklést a szerb hadsereg 1500 katonájával és mintegy 10 ezer mozgósított rendőrrel, aminek „eredményeként” már a hónap végére 175 ezer albánnak el kellett volna hagynia az otthonát. Februárban folytatták volna 5500 katonával és ugyancsak 10 ezer belügyessel mintegy 210 ezer muzulmán elkergetését, március-április folyamán pedig 9 ezer katona- és 15 ezer rendőregyenruhás bevetésével elérték volna a kívánt 280 ezer albán eltávolítását Koszovó területéről.

Később újabb maszatolási manőverrel álltak elő, azt bizonygatván, hogy a virtuális patkótervet csak áprilistól kezdődően alkalmazta volna a hadsereg, amikor pedig már javában hullott a NATO-féle „sistergő istennyila” a Szerbia felett beborult égből. Hogy valóban úgy volt-e, mái napig sem derült ki – legalábbis a nagy nyilvánosság számára nem. Annyi viszont bizonyos, hogy a bombázások elől a civil lakosság még rémültebben menekült, és az is, hogy több százan éppen az úton, menekülés közben lelték a halálukat.

  

Amiről Hitler az ő Mein Kampf-jában írt „Minden nagy vezér művészete abban áll elsősorban, hogy a nép figyelmét ne szétszórja, hanem mindig csak egyetlen ellenségre összpontosítsa”, arról a „kisöccsének”, Slobodan Miloševitynek nyilván fogalma sem volt. Merthogy az albánokkal való végső és végzetes leszámolásra készülő szerb vezérkar mohóságában egyszerre két frontot nyitott meg: nem csupán az albánokkal kellett megküzdenie, hanem még a NATO légicsapásaival is úgy-ahogy fel kellett vennie a harcot. A tengerentúlról származó politikusi esti mese szerint ugyanis az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség idejekorán felhívta Clinton, akkori elnök figyelmét arra, hogy Milošević az albán civil lakosság kiűzésével etnikai tisztogatásra készül Koszovóban, és ha a NATO nem avatkozik be a Balkánon, akkor a szerbek általi támadások valóságos népirtássá fajulhatnak. (Egy bolgár televízió által kiszivárogtatott Patkó nevű hadművelet terve sok politikus számára kapóra jött, mert annak szörnyűségeire hivatkozva nagyobb támogatást szerezhettek a légicsapások szükségessége és sürgetése ügyében.)

A tizenegy héten át zajló légitámadások tavaszi bombaesője aligha hullhatott áldásként az „égből”. Talán még azok szerint sem, akik később a mellüket döngetve hangoztatták, hogy milyen nagy szerencse érte a déli tartomány albánjait: nem kétmilliónak kellett elmenekülnie, hanem csupán 860 ezren váltak földönfutóvá. A szerb katonai egységek és az országos rendőrállományból melléjük rendelt csapatok méltó, majdnem azt mondtam, egyenrangú partnerei voltak az égből alászálló idegeneknek, hiszen még az albán köveken is bosszút álltak. Kiváltképpen azokon a településeken, amelyekről úgy tudták, hogy a Koszovói Felszabadítási Hadsereg szálláshelyei voltak. Az elvonulók csak a szörnyűséges pusztítást hagyták maguk mögött.

A szerb „szerencsepatkó” egyik félnek sem hozott szerencsét. Legfeljebb csak balszerencsét. Mert mindent összevetve: a szervezett kitelepítés, a deportálás részben sikerült, megvalósult – akár létezett a Patkó hadművelet, akár nem –, de Szerbia is vastagon megfizette az esztelen öldöklés árát. A szörnyűséges bűntettek közvetlen felelősei, elkövetői pedig (minthogy az „újfajta értelmezést nyert jog” szerint a holokauszt óta nem történt népirtás Európában) máig sem éreznek késztetést arra, hogy az elkövetett bűnökért legalább bocsánatot kérjenek.

Kezdetben még úgy tűnhetett, hogy nem úszhatják meg a felelősségre vonást. Egyesek felett a Hágai Nemzetközi Bíróságon, mások bűnösségéről pedig a szerbiai bíróságokon döntöttek, és az égre kiáltó szörnyűségek ügyében rendre szánalmas meg nevetséges gúnyítéletek születtek. Viszont – ami szintúgy érdekes és érhetetlen is egyben, az az, hogy – sem a külföldön, sem az itthon lefolytatott tárgyalások során nem tártak fel egyetlen olyan bizonyítékot sem, amely a Patkó hadművelet létezését alátámaszthatta volna. Mégis nehéz elhinni, hogy ilyen nem volt. Vagy csak egyszerűen elmerült és eltűnt a sok kiontott embervérben, amint a nyári út porában elveszik a rosszul megvasalt ló lábáról lehulló patkó…

Szabó Angéla 

Előrehozott parlamenti választások - Szerbia - részvételi arányok

2014. március 16-án Szerbiában előrehozott parlamenti választásokat tartanak. Ez lesz a 10. választás a "többpártrendszer" 1990-es bevezetése óta. A parlament 250 tagú. A listaállításhoz 10.000 támogatói aláírásra van szüksége még a kisebbségeknek is egyenes arányban a többséggel. A választás egyfordulós, arányos, az egész ország egy körzetnek számít. A bejutási küszöb 5%. A kisebbségek listái "könnyített" feltételekkel juthatnak mandátumhoz. Az aláírások összegyűjtéséhez rendelkezésre álló időszak 2014. február 4-től február 28-ig tartott.

Az előrejelzések alapján nem lesz változás, Szerbia marad azon a politikai "vak"-vágányon, ahol eddig mozgott, hol Európa felé tolatott, hol visszafelé...

Diagram: http://infogr.am/valasztasok-46107?src=web

9:00 órakor 5,3% járult az urnák elé ami a 2008-as választásokra hasonlító eredményt mutat. (2008-01 parlamenti választások, 2008-02 köztársasági-elnök választása). E eredmény relatíve átlagos, teljességében megközelítőleg 55%-os végeredményt sejtet. Egyértelműen Szerbia fele távol fog maradni a választásoktól, ismét a pártok érdekudvarai voksolnak.

14:00 órakkor 27,7%  polgár ment el voksolni, ebből "szűk" Szerbia 28,9%, Vajdaság 26,9%, Belgrád 26, 3% (Köztársasági választási bizottság szerint: -"szűk" Szerbia 28,90%, Vajdaság 27,11%, Belgrád 29, 33%.). A többéves átlag alatt megy a szavazás, ami nem meglepő, hiszen a szerbiai porondon, már mindenki, mindenkivel érdekházasságban élt, amelyet a polgárok nem néznek már jó szemmel. Az ország gondjaira mese-mese-mesketéket költöttek az eredmény nullával egyenlő. Az alapvető emberi jogok semmibevételétől, a dúsgazdag iparmágnások uralmáig terjed el a politikai érdekvédelem. A korrupció elleni harc, meg a korrupció Barokját hozta el a kiváltságosoknak, akik ezáltal paradicsomi környezetben élnek. A munkásnak csak a munkára való joga is kétséges, ha fizetését kéri hülyének nézik...A magyar érdekvédelem teljes csődje is rámutat a rendszerváltás óta 50.000 magyar ember hagyta el Szerbiát! E eredménnyel kampányolt a Magyar Külügy Szerbiában, ezzel az eredménnyel gyászolni kellene! Mégis kik szavaznak? A nyugdíjasok, akik Szerbia fő gazdasági erejét képezik, csak egy a gond, hogy e népesség lineárisan fogy!

17:00 órakkor 41,1%a voksolók száma. Három óra a hátralévő idő, az elmúlt választásokat figyelembe véve ez a leggyengébb eredmény. Már megy az egymásnak feszülés és a távolmaradók szapulása. A távolmaradásnak is oka van, ezt a mindenkori "hatalom" nem akarja elfogadni, pedig egyszerű a válasz: a választópolgár sem a hatalom, sem az ellenzék "munkájával" nincs megelégedve! Most van az a pillanat, amikor a pártaktivisták, mint a mérgezett egerek győzködik - ZAKLATJÁK a szegény választót, hogy huzzon bele a végső választási hajrába!

444.hu

19:00 órakkor 50,3% átbillent a mérleg nyelve Szerbia fele megvan, a másik felét innentől az ördög sem érdekli...Kíváncsi vagyok, hogy ismét lesz e zsákos buli, amikor a szavazatokkal teli zsákokkal futkároztak a pártaktivisták, ill legnagyobb magyarnak most mennyi fog hiányozni a boldogságához? Harmincezer helyett, most ötvenezer lesz e a lopás tárgya? Lassan ezt is megtudjuk!

20:00 órakkor 53,2% nos "éppenhogycsak" Szerbia fele ment ki a választásokra, nos a kimenő fél döntött, hogy ugyanúgy folytatódjon minden, ami eddig is kítűnően müködött, addig a másik fele elköltözne innen, ha tehetné...Ebben az eredményben még benne foglaltatik egy szociális lázadása a távolmaradottaknak, amelyet a Szerb Nemzetbiztonsági Ügynökség (BIA) előrejelzett! Nem jól mennek a dolgok itt az már holtbiztos.

22:00 óra első eredmények 30% feldolgozás után : Szerb Haladó Párt (SNS) 50% - 160 képviselő a 250-ből, Szerb Szocialista Párt 14% - 45 képviselő, Új Demokrata Párt (NDS) 6% - 20 képviselő és Demokrata Párt (DP) 6% - 20 képviselő. Kisebbségek: VMSZ 2,5% - 8 képviselő, SDA Sandzak 1% - 3 képviselő, Partija za Demokratsko Delovanje 0,7% - 2 képviselő.

Lassan a testtel nincs még itt az ideje pezsgőbontásnak!

23:00 óra első eredmények 36,55% feldolgozás után : Szerb Haladó Párt (SNS) 48,80% - 157 képviselő a 250-ből, Szerb Szocialista Párt 15% - 50 képviselő, Demokrata Párt (DP) 5,9% - 19 képviselő és Új Demokrata Párt (NDS) 5,70% - 18 képviselő és . Kisebbségek: VMSZ 2,2% - 7 képviselő, SDA Sandzak 1% - 3 képviselő, Partija za Demokratsko Delovanje 0,5% - 1 képviselő.

24:00 óra a Szerb Haladók pezsgőt bontottak és rézfúvósokkal ünnepelnek, a Demokrata Párt szomorkodik, az Új Demokraták elégedettek az eredménnyel, az Egyesült Régiók elnöke visszavonul a politikából, Szerb Radikális Párt súlytalanná vált, a Szerb Demokrata Párt a 90-es éveket idézi meg, amikor is helyet cseréltek a politikai pártok (jobb oldal baloldalra és fordítva) nyugati összeesküvést látva e folyamatok mögött, a Liberálisok eltüntek...

A kisebbségeknek kedvezett az alacsony részvétel, így a VMSZ 7. mandátumhoz juthat a szandzsákiak 3.-hoz és az albánok egyhez. A szerbiai politikai színtéren nem lesznek befolyásoló politikai tényezők, nem fogják meggátolni továbbra sem az elvándorlást és az asszimilációt. A végleges eredmények csütörtökig születnek meg.

2014.03.17. 14:00 óra a Köztársasági választási bizottság 99,08%  választási eredmény feldolgozása után a következőeket jelentette ki: 

Szerb Haladó Párt (SNS) 48,44% - 158 (+1) képviselő a 250-ből, Szerb Szocialista Párt 13,1% - 44 (-6) képviselő, Demokrata Párt (DP) 6,03% - 19 képviselő  és Új Demokrata Párt (NDS) 5,71% - 18 képviselő és . Kisebbségek: VMSZ 2,11% - 6 (-1)  képviselő, SDA Sandzak 1% - 3 képviselő, Partija za Demokratsko Delovanje 0,5% - 2 (+1)  képviselő.

Most jöhet már a pezsgő, mert "EU orientált" pártok jutottak a parlamentben, a szkeptikusok egytől egyig kihullottak...(lehet összeesküvés elméletet szőni...)

MARGIT Zoltán

Yeah - Always Hardcore...

Háború, megint…

Későre jár, feküdjünk le!

Későre jár – bólintott a Mester –, ébredjünk fel!

Kék és narancssárga

Nem lehet most nem gondolni a háborúra. Európa érzékeny bőrét megint lánctalpasok karistolják. 

Nyomukban vér serken.

Ukrajna pedig nincsen messze, talán csak akkora távolságnyira, mint „volt egykoron” a számomra kedves Isztria… Azt mondják, hogy ismét háború készül. A világ csendőrének szerepében tetszelgő Amerika egy újabb fegyveres konfliktus kirobbantását készítette elő, és húsz év múltán, a délszláv őrület után, újfent véráradat hömpölyög majd az ó kontinensen. Változatos forgatókönyv írásával nem bajlódott, ugyanazt a modellt választja, amelyet sikerrel alkalmazott Jugoszlávia szétverése idején.

A 47 milliós Ukrajna Európa második legnagyobb országa, 23 évvel ezelőtt szabadult meg a Szovjetuniótól. Mondják, hogy Ukrajna csak egy kép, amit látunk. Egy mozgalmas kép, amit a szemünk elé helyeztek, hogy elfedjék, eltakarják vele előlünk az igazságot. Merthogy: a tengerentúli történetben Ukrajna nem tényező. Felőlük szakadhat, hasadhat annyi darabra, amennyire csak képes. Akár atomjaira is hullhat. Amerika számára Oroszország érdekes. Az is csak olyan szempontból, hogy semmiképp se váljon a térség domináns tényezőjévé, hogy még véletlenül se jöhessen létre még egyszer egy orosz nagyhatalom.

A tömegek utcára csalogatásával faramuci módon kirobbantott fegyveres konfliktus nem arról szól, hogy Ukrajna az Európai Unió felé orientálódjon-e vagy pedig maradjon meg az orosz nagy-testvér védőszárnya alatt. Nem a narancssárga EU-szimpatizánsok és a kék Moszkva-pártiak szembefordításáról szól. Vlagyimir Putyin és az ő Oroszországa ellen irányul. A végső cél ugyanis Putyin eltávolítása.

Langymeleg ukrán tavasz helyett kemény orosz tél készülődik. Ügyesen álcázott támadás Oroszország ellen, hogy Európának is meglegyen a maga Szíriája. Mindez pedig könnyen egy harmadik világméretű háborúvá fajulhat… 

Ha hozzáteszem, amit Stjepan Mesić, Jugoszlávia utolsó államelnöke írt az ország széthullásáról szóló könyvében, már sokkal hihetőbb a történet. Szerinte ugyanis: „Az újkori európai történelemben minden háború ilyen volt, az agressziót a más államok területén élő nemzeti kisebbségek védelmében folytatott harcként mutatták be.”  Sőt azt a kegyetlen igazságot is megfogalmazza, hogy: „Akik tervezik, azok együttműködnek, akik meg az egészről semmit sem tudnak, azok az életüket adják.”

Félelmetes a jövő. Hacsak nem tévednek…

Kék-fehér-piros – vérben

Nem lehet most nem gondolni a háborúra. Az ENSZ Nemzetközi Bíróságán épp most zajlik a nagy per és a nagy ellen-per.

Horvátország kontra Szerbia, Szerbia kontra Horvátország. A vád kölcsönös: népirtás.

Az egykori – egyenrangú tagköztársaságok és önrendelkezéssel felruházott tartományok szövetsége elvén létrejött – Jugoszláviát a 90-es évek fegyveres konfliktusai során alkotóelemeire bomlasztották, de úgy, hogy mindeközben a „valódi” cél, az erős Nagy-Szerbia megteremtése csupán lázálom, hagymázas vízió maradt. Az etnikai (és vallási jellegű) összecsapásokban ezrével hullottak a kisemberek: Bosznia-Hercegovina területén százezer, Horvátországban pedig húszezer áldozatról beszélnek. Ha esetükben nem szándékos, nem előre kitervelt népirtás történt – mint ahogyan ezt hangoztatják most már évek óta (amióta csak megkezdődött a háborús bűntettek hágai tárgyalása), akkor alighanem végső ideje lenne egy másfajta, ámde mégis hihető magyarázómesét kigondolni: hogyan és miért is haltak meg. És: minek lehet nevezni azt, amikor egy reguláris hadsereg, félkatonai szabadcsapatokkal az oldalán, bevonul egy idegen területre és rommá lövi a várost? És: minek lehet nevezni azt, amikor az ENSZ védett övezetté nyilvánít egy várost, amelybe negyvenezer bosnyák menekült érkezik, és amely területen közülük nyolcezer férfit tömegsírba lőnek? Talán kedélyes kis portyázásnak? Az ősmagyarok kalandozásaihoz hasonlatos, nomád ki-kiruccanásnak – amikor vonultak át tökön, paszulyon?  (Arról nem is beszélve, hogy aki nem készül öldöklésre, az nem vásárol fegyvert sem. Márpedig Szerbiában akkortájt igencsak virágzott az illegális fegyverkereskedelem. A Szovjetunióból 360 millió dollár értékben érkezett, Szlovákiából 100 millió, Kínából pedig 10 millió dollár ellenében szereztek be fegyvereket.)

Amikor Horvátország 1999-ben népirtás vádjával beperelte Szerbiát, Várady Tibor, messze földön híres jogtudósunk, azon nyomban igyekezett szakértelmével növelni a védelemre verbuválódott szakértői csoport hatékonyságának színvonalát. Magyar ember létére nyilván úgy érezte, hogy ezt diktálja számára a hazafias kötelesség. Meg az ugyancsak „világhatalomnak” számító magyar virtus: éppen egy vajdasági magyar ember álljon ki a szerbek által elkövetett gonosztettek védelmében! Az ország akkori igazságügyi minisztereként azonban most illene kissé jobban megfeszülnie az igazság kiderítése érdekében. Arról nem is beszélve, hogy parlamenti képviselőként – ugyancsak a 90-es évek elején – milyen megfizethetetlenül értékes jogi-szakmai segítséget tudott volna nyújtani azoknak a magyar szülőknek, akik valamelyik harctéren veszítették el a gyereküket. Felvértezhette volna őket jogi tanácsokkal, hogy a lelki fájdalomdíjként megítélt állami kárpótlás összegét ne huszadolják meg a prédaleső, „önként” ajánlkozó belgrádi ügyvédek. Egy közülük való, bánáti magyar jogász útmutatásaiban csak jobban megbíztak volna! (Még akkor is, ha abban a kapubezárásos, kutyaelengedéses, kerítésugrálós időszakban a nemzetközi hírű jogtudós úr családját minden bizonnyal békén hagyták a rukkolócédula-hordók. Nem merészelték mozgósításos behívóparanccsal macerálni.)

Jót tenni azonban sosem késő! Gondolom, a Szerbia védelmében végzett szolgálatait nem ingyen ajánlotta fel a professzor úr. Így módjában áll az érte járó szerény tiszteletdíj egy apró morzsáját felajánlani mondjuk annak a 78 éves óbecsei Baglyas Bálint bácsinak, aki (nem létező népirtás ide, nem létező népirtás oda) mégiscsak a horvát harctéren veszítette el a 21 éves fiát. A hadsereg, az állam, az önkormányzat, a politikai pártok pedig egy huncut garast sem adtak neki. Sem akkor, sem azóta. Még részvétet sem nyilvánítottak.

Várady úr már a tárgyalások megkezdése előtt úgyszólván borítékolta azok végkimenetelét. Szerinte a nemzetközi bíróság az eljárás végén majd kimondja, hogy az egykori Jugoszlávia területén nem történt semmiféle népirtás. Ami pedig – szerintem – az igazság vérlázító megcsúfolása lesz.

Szinte meg nem történtté nyilvánítani százezer boszniai és húszezer horvátországi áldozat meggyilkolását, enyhén szólva is botrányos. A háborús bűnöket tárgyaló törvényszék azonban az elmúlt évek folyamán számtalan esetben lehetett volna elfogultsággal és részrehajlással vádolható, amikor szinte zsinórban mentette fel a vérontásért hibáztatható szerb, horvát, bosnyák és albán nemzetiségű vádlottakat. Ha most is ilyen felmentő ítélet születik, akkor alighanem el kellene gondolkodni azon, hogy a hágai nemzetközi bíróságot melyik bíróságon lehetne följelenteni…

Piros-fehér-zöld – feketében

Nem lehet most nem gondolni a háborúra.  A domináns vajdasági magyar párt éppen azokhoz készül hozzákötni az ijedtében még mindig a szülőföldjén maradt délvidéki magyarság sorsát, akik mélyen hazafias főszereplői voltak a húsz évvel ezelőtti délszláv vérontásnak.

A fővárosi szerb sajtó már hónapokkal ezelőtt megszellőztette a hírt, hogy a magyarok vezérpártja a radikálisokból időközben haladókká idomult és vedlett, véres háborúban szocializálódott politikusok pártja irányába kacsintgat. A titkosnak mondott tárgyalások folytatását a VMSZ elnöke akkor még hevesen tagadta. (Nyilván eszébe jutott, hogy tulajdonképpen az óbecseiek egy renitenskedő csoportját éppen a haladókkal való szövetkezés miatt zárták ki korábban a párt soraiból.) Utána viszont, a verbászi választásokat követően kijelentette, hogy a Szerb Haladó Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség potenciális partnerek lehetnek valamikor a jövőben. Nos, ez a jövő alighanem már megérkezett. Ez a jövő immár jelenné lett.  

Eljött hát az ideje annak is, amit a pártvezér már évekkel ezelőtt megjövendölt: ha az érdekeik úgy kívánják, akkor akár a fekete ördöggel is hajlandóak lesznek szövetkezni. Rosszul állhatnak a fejünk fölött a csillagok, mert ez most alighanem szó szerint megvalósult. Akikhez kötik a vajdasági magyarok sorsát, azok valóban feketék. A múltjuk is, a lelkük is koromfekete. Gonosz és gyalázatos érdemeiket a háborúban szerezték, jobbára öldökléssel meg fosztogatással.

Minderről azonban mintha már megfeledkeztünk volna. Mintha súlyos amnéziába ájult volna a vajdasági magyarság. Mintha már nem is emlegetnénk a kilencvenes évek legelején kirobbant, öt éven át tomboló háború szörnyűségeit. Mintha megfeledkeztük volna a harctérre hurcolt vajdasági magyar sorkatonákról és tartalékosokról, meg a lecinezett bádogkoporsóban hazaküldött áldozatokról. 

A VMSZ politikusai fészkelődnek, helyezkednek. Valahol és valahogy csak el kell tölteniük az időt addig, amíg majd a jól végzett munka után a megérdemelt nyugdíjba vonulhatnak. Akinek pedig vajmi kevés esélye van arra, hogy a soron következő választásokkor ismét a tartomány legmagasabb székébe telepedhessen, annak már jó előre ki kell szemelnie magának a következő fotelt, amelybe belecsücsülhet. A vérbeli politikus már csak ilyen: ahogy gyarapodik a hatalma, azonmód terebélyesedik a saját jelentőségébe vetett hite is.

A politikusokat megértem. Iparkodnak az esőárnyékot jelentő ernyő alá húzódni. Nem nézik, milyen színű és milyen anyagból készült az esernyő, csak az a fontos, hogy megvédje őket az elázástól. Hatalmi, uralkodási idejük arasznyi megtoldása érdekében mindenre képesek. Népirtáson edződött háborús bűnösökhöz csapják a vajdasági magyarságot, és azt mondják önelégülten, hogy ez jó így, hogy ez rendben van. Épp csak a párt tagságát nem értem. Nem sír a lelkük és nem háborog a gyomruk?

Elbódítják az embereket még egy ideig a választásokkal és az azt követő csodavárás időszakával, de előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik az ébredés. Vajdaság kormánya is, a tartomány vezetősége is ebsorsra jut. Ahogy növekszik a nyomás, a szociális elégedetlenség, nálunk is fölüti majd a fejét a boszniai szindróma.

A politikusok persze úgy tesznek, mint azt Faludy György írta egykoron:„Pártjelvénnyel akarják feltartani a ránk omló eget.” A jónép meg? Semmi sem függ tőlünk, semmi sem múlik rajtunk, csak éppen mi fogjuk a végén kifizetni a számlát.

Szabó Angéla

Választá-sokk...

Léphaft Pál karikatúrája

2014. március 16-án Szerbiában előrehozott parlamenti választásokat tartanak. Ez lesz a 10. választás a "többpártrendszer" 1990-es bevezetése óta. A parlament 250 tagú. A listaállításhoz 10.000 támogatói aláírásra van szüksége még a kisebbségeknek is egyenes arányban a többséggel. A választás egyfordulós, arányos, az egész ország egy körzetnek számít. A bejutási küszöb 5%. A kisebbségek listái "könnyített" feltételekkel juthatnak mandátumhoz. Az aláírások összegyűjtéséhez rendelkezésre álló időszak 2014. február 4-től február 28-ig tartott. 

Az előrejelzések alapján nem lesz változás, Szerbia marad azon a politikai "vak"-vágányon, ahol eddig mozgott, hol Európa felé tolatott, hol visszafelé...

Szerbia | Create Infographics

Alekszandar Vucsics miniszterelnök helyettes, akinek ilyen szép hosszú megszólítása is volt az előző mandátumban: Védelmi, biztonsági, a korrupció és a bűnözés elleni küzdelemmel megbízott miniszterelnök-helyettes és Védelmi miniszter, közel áll az abszolút többség megszerzéséhez Szerb Haladó párt névre átkeresztelt néhai harcedzett szerb-radikálisokkal. Hosszú sorokon keresztül kellene analizálnunk, hogy mi történt a szerbiai demokratikus erőkkel, hogy az ádáz politikai ellenfél átbillent a "jófiúk" oldalára és még überelje azt, -a végén szalonképes partnerré váljon akár az itt élő magyarok "legszakpolitikaibb" pártjának is. A CESID (független szervezet) által megkérdezettek 44% -nak a támogatására számíthat (!).

A meglepetés, hogy a Demokrata Párt volt elnöke kilépett a pártjából, Borisz Tadity-ról van szó és megalapította az Új Demokrata Pártot. A két demokrata előjelű pártnak összeadva magasabb a támogatottsága az előző választásokhoz képest, mint a Demokrata Párt-nak önállóan. Elgondolkodtató továbbá a következő tény is, hogy az Új Demokrata Párt-nak nagyobb a támogatottsága: 8%, viszont a Demokrata Párt -1% marad alul, ezidáig 7% állapodott meg. A válasz, hogy Borisz Tadity nem keveredett korrupciós és egyéb botrányokban, amely a volt pártját folyamatosan érte. Itt kaptak teret a Szerb Haladók a népszerűségük növelésére és a "radikális farkasbőr" levedlésére, e politikai hiba megbosszult magát.

A Szocialista Párt valahogy mindig nevető harmadikként jön ki a kényes politikai helyzetekből, nos ez nem véletlen. A néhai kommunista párt politikailag vaskohókban patkolt kádereiről van szó, akik minden csízióval meg vannak kenve és nem is félnek az összes fondorlatukat bevetni. Ma patyolat tiszták a szerbiai politikai porondon, levedlették Milosevics "háborús kígyóbőrét" és akár az ellenséges NATO-val is hajlandók lepaktálni, ha nem fájna a bocskorba belegabalyodott koszovói tövis...Nos 13% -ot mondhatnak maguknak a népszerűség ranglétráján, amely ismét mérleg nyelvét jelenthet nekik, mert ők nem szeretik az ellenzéki pozíciót, hiszen hatalomra születtek és elvezetik a kút mellett demokratikus kollégáikat, hogy azok szomjan maradnak...

A szerb Liberálisok (LDP) és a szerb Demokraták (DSS) átlépik az 5% -os küszöböt, a Liberálisok az LGBT populáció szavazatait mondhatják majd magukénak (nagyvárosok és Belgrád) a szerb Demokraták, meg a NATO és EU ellenesek táborát tömörítik. Talán az Egyesült Régiók (URS) átbillennek a ló másik oldalára és megpatkolják a parlamenti patkót jelenlétükkel.

A kisebbségek elbírálását nem befolyásolja az 5% -os választási küszöb, mert "kedvezményezettség" áll fenn, amely a következőkből áll: 

A szerbiai Népképviselőház pártlistás részarányos választási rendszerben való megválasztása esetében (250 képviselő): a nemzeti kisebbségek bejegyzett pártjai által állított listáknak nem szükséges megszerezniük az összes szavazat  5%-át annak érdekében, hogy képviselői helyhez jussanak, hanem annyi szavazatot, ami elegendő egy képviselő megválasztásához (természetes küszöb). A szavazatszám hozzávetőlegesen 0,4% és a választási részvételtől függően körülbelül 10–15 ezer szavazatot jelent. Nos fel kell gyűrni a lenge-magyart! Amennyiben valaki összefogdosna bennünket, akkor 16. (tizenhat) és 25 (huszonöt) közötti számú népképviselőt tudnánk állítani a mennyei helyzetben! A magyar ember összetartásáról ismert históriák alapján ennek töredéke fog összejönni. A VMSZ 5. (öt) képviselőt lát elő én 3. (három)-at. A VMDK-nak lesz 1. (egy), ha Tadity jónak látja, a Demokrata Pártnak Adáról lesz 1. (egy) és a Haladóknak is lesz 1. (egy), hogy mutogassák tereken-piacokon...

Adjuk össze, nos 3+1+1+1 = 6 (!) + 2 tartalékos = 8 ! Még számolunk, mert itt van az MRM is, nos ha a fő mufti Mekka felé igen sokszor meghajol, akkor a reménység és ima hozhat 1. (egy)-et. Megálltunk a 8. (nyolc)-nál, megy az összeadás tovább 8+1 = 9. (kilenc)!!!  Elértük a délvidéki összefogás politikai csúcspontját, melyet a VMDK egyedül produkált a módszerváltási kezdeteknél! Most többpártrendszerben lesz 9. (kilenc) szerbia magyar népképviselőnk, akik harcolnak majd kisebbségi jogainkért, a magyar-verések ellen, a temerini fiúkért, a békés egymás-mellett élésért és a részarányos munkahelyeinkért! Most jön el a Kánaán! Most kell mondani, azt hogy hajrá magyarok! 

Jaj, de szép is lenne, de ideje felébredni és meginni egy feketét, hogy élesebben lásuk a dolgokat. Nem így lesz ismét, baj van, a fejekben, nagy baj van! Lesznek népképviselőink, ezidáig is voltak. Ők azt mondják, hogy a csillagot is lehozzák nékünk, rajtunk meg már gatya sem marad! Pózolunk, mint Ádám az édenkertbe,  pőrén, egy-szál semmiben, még nem Éva nem találta fel magát és tett eléje füge fa levelet a tiltott fáról...Fügefa levél segít, rajtunk már az sem...

A választásokon 19. lista indul. abból a vajdasági magyar szavazópolgár 9. (kilenc) listára fog szétszavazni, nos érdekvédelemnek lőttek, talán ez volt az utolsó esély...

A listák ahogyan a köztársasági választási bizottság jóváhagyta március 5.-i ülésén:

1. АЛЕКСАНДАР ВУЧИЋ - БУДУЋНОСТ У КОЈУ ВЕРУЈЕМО (Српска напредна странка, Социјалдемократска партија Србије, Нова Србија, Српски покрет обнове, Покрет социјалиста)
2. ИВИЦА ДАЧИЋ - "Социјалистичка партија Србије (СПС), Партија уједињених пензионера Србије (ПУПС), Јединствена Србија (ЈС)"
3. ДЕМОКРАТСКА СТРАНКА СРБИЈЕ - ВОЈИСЛАВ КОШТУНИЦА
4. ЧЕДОМИР ЈОВАНОВИЋ - ЛДП, БДЗС, СДУ
5. VAJDASАGI MAGYAR SZОVETSЕG - PАSZTOR ISTVАN - САВЕЗ ВОЈВОЂАНСКИХ МАЂАРА-ИШТВАН ПАСТОР
6. СРПСКА РАДИКАЛНА СТРАНКА - ДР ВОЈИСЛАВ ШЕШЕЉ
7. УЈЕДИЊЕНИ РЕГИОНИ СРБИЈЕ - МЛАЂАН ДИНКИЋ
8. "СА ДЕМОКРАТСКОМ СТРАНКОМ - ЗА ДЕМОКРАТСКУ СРБИЈУ"
9. ДВЕРИ - БОШКО ОБРАДОВИЋ
10. СДА Санџака - др Сулејман Угљанин SDA Sandћaka - dr. Sulejman Ugljanin
11. БОРИС ТАДИЋ - Нова демократска странка - Зелени, ЛСВ - Ненад Чанак, Заједно за Србију, VMDK, Заједно за Војводину, Демократска левица Рома
12. ТРЕЋА СРБИЈА - ЗА СВЕ ВРЕДНЕ ЉУДЕ
13. ЦРНОГОРСКА ПАРТИЈА-Јосип Броз
14. ЛИСТА НАЦИОНАЛНИХ ЗАЈЕДНИЦА: БДЗ-МПСЗ- ДЗХ-МРМ-МЕП - Емир Елфић
15. ДОСТА ЈЕ БИЛО - САША РАДУЛОВИЋ
16. "КОАЛИЦИЈА ГРАЂАНА СВИХ НАРОДА И НАРОДНОСТИ (РДС-СДС)"
17. Група грађана "ПАТРИОТСКИ ФРОНТ - ДР БОРИСЛАВ ПЕЛЕВИЋ"
18. РУСКА СТРАНКА - Слободан Николић
19. ПАРТИЈА ЗА ДЕМОКРАТСКО ДЕЛОВАЊЕ - РИЗА ХАЛИМИ PARTIA PER VEPRIM DEMOKRATIK - RIZA HALIMI

Nyomtatásra kerül 6.801.161  szavazólap, szavazásra jogosult személyek száma 6.767.324.

Folyamatosan választá-sokk elé nézünk, csak az a gond, hogy azok nem oldanak meg semmit, csak még nagyobb bajt okoznak! Ki fog nyerni, bugyuta kérdés! A hatalom!

MARGIT Zoltán

Mérleg

"És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad."

Wass Albert - Üzenet Haza

Amennyiben a választások változtatnának is valamin nem írnák ki őket, cseng a fülemben London egykori polgármesterének szavai. Valójában így is van, ha valaki abban az ábrándban ringatja magát, hogy a márciusi délibábos vasárnapon változni fog valami az rögtön ébredjen fel, vagy addig ki se józanodjon.

Az eredmények már egyértelműek csak a statisztikusok százalékai fognak picit mozogni. Magyarországon a FIDESZ viszi a prímet, mögötte a Jobbikkal és a háta mögött a sereghajtó többszörösen levitézlett baloldallal...

A Déli-végeken is egyértelművé vált a rangsor. A Haladók az „elhunyt” radikálisok európai szappannal (Made in China) tisztára suvikszolt jogutódjai lesznek a befutók. Mennyire igaz a kommunikációs szakemberek tézise, hogy az átlag ember csak az elmúlt három hónapra emlékszik és az emlékei csak az őt ért családi vagy személyes dolgok vésetik be az agytekervényébe...

– Ezért fontos a kampánynak nevezett cirkuszos mutatvány, itt el kell a pártok média kommunikátorainak hitetni a szerencsétlen polgárral, hogy a döntés az ő kezében van! Ma egy átlagos szerbiai állampolgár egyáltalán nem tudja kire szavazzon és ez nem vicc! A diktatúra egy sínpárral arrébb vezénylése után demokráciának becézték az elkövetkező társadalmi folyamatot, de ez köszönő viszonyban sincs a demokratikus államberendezéssel. Pártpolitikai szempontból a hatalom bűvkörében való maradás ára az volt, hogy az államot háborúkba, nemzetközi izolációba sodrók véres ingujja tisztára lett mosva! Ma e folyamat odáig fajult, hogy a demokrácia zászlóshajója zátonyra futott, egykori elnöke, kétmandátumos államelnök új pártot alapított és a demokráciát elsüllyeszti a politika süllyesztőjébe. Ennek ellenére a Demokrata Párt még ott lesz a parlamentben, de az öt százalékos küszöbért kell, hogy harcoljon! Viszont a Szocialista Párt nyugdíjasaival bravúrosan túlélte az elmúlt idők politikai viharait, ravaszul megjátszotta a hatalomvesztést és ma már újra talpra állt és kormányoz Szerbiában! Minő politikai délibáb, ma azok magyarázzák mi a demokrácia, akik tűzzel-vassal harcoltak ellene...

Bizarr a történet, de itt már mindenki mindenkivel frigyre kelt, 

mint a bordélyházban lámpaoltás után...

Az elszámoltatásnak nevezett bohózat az csak egy pár hónapos luxus-vizsgálati fogságokban, avagy lábpereces házi-őrizetekben merült ki és ezzel meg kell elégedni, mert az Isteneket nem illik megbüntetni, hiszen a bűn az egyszerű emberi jogalap. Barátom mondja folyamatosan: „Mit mélázol ezen? A birkákat nyírni kell, mert így szokták meg! A farkas meg elveszi azt ami az övé, mert neki jár...”

Még nincsenek meg a választási eredmények, de már megy a pozíciók beágyazása. Egyértelműen, nagyképűen már a tudtunkra van adva, hogy mi fog történni, nos itt esik a vakló az üres kútnak és a vaktyúk is megtalálja a szeget, -mágnessel, ha valaki még ne tudná!

Ki választ ebben az országban is? A nép? Á nem!

Szerbiában a szabad választások gyakorlata az a pártkatonák triatlonra való kiképezése. Első diszciplína fogd az urnát és ússz a politikai ellenfelek folyamában. Második diszciplína a pártársadnak add át az urnát, aki kerékpáron folytatja az urna útját. Harmadik diszciplína, fuss a megsemmisítőig és az új urnával időben térj vissza a szavazó helyig. Az eredmény? A pártod befutó és négy évig ismét dől a lé...

– Amennyiben politikai ellenfeled észreveszi, hogy az urna meg lett szentségtelenítve, úgy cca. 30 000 szavazattal, akkor rögtön elnöki fotelyőbe ültesd és az ügy le van rendezve római jogilag úgy kéz kezet mos elven!

Mi történik a kisebbségi fronton?

A VMSZ be fog jutni a parlamentbe. Nem az érzelmek és nem a józan ész diktálja a politika útját, hanem a klientúra. A klientúra meg idestova 18 éve élvezi az előnyjogait e párt támogatása által. Itt érdekességnek említeném a szenteltvíz és tömjén füst találkozását a néhai vörös csillagos könyvecskékkel, de tudjuk: A megtért bárány az, aki az előző pártpolitikai életében farkas volt (következő életében ismét az lesz)! Érdekes, hogy a jelöltetéshez átadott 13ooo ezernyi támogatói aláírásból 2ooo ezerrel gond volt! E szám már túl sok és a fent említett eszköztárat bővíti még egy diszciplínával, ha nincs ki aláírjon, írd alá magad...

A többi magyar előjelű pártocska meg az olimpiai eszmét fogja gyakorolni, fő volt a részvétel! Így ismét az összefogás helyett a jó öreg széthúzás győzött, de ez így normális mifelénk is! Itt a nándorfehérvári falfirka jutott eszembe: Aki még ebben az országban nem bolondult meg az nem normális!

Miért írom ezt?

Egyszerűen azért, mert a még szavazásra fejét hajtó délvidéki magyar, -szimplán, ha magyar emberre akar szavazni, akkor az a VMSZ-re fog voksolni, még-ha egyáltalán nem egyezik a politikájával! Az MRM-et egyáltalán nem értem, mert saját pártpolitikáját sutba dobta, ezidáig kemény ellenzője volt a VMSZ politikájának, annak pártérdek szövetségeinek, csakis a magyar ember érdekképviseletét tartotta párt szemei előtt, azután jött az MPSZ-es szemellenző, ezt követően bosnyákokkal lép szövetségre, olyan naivul, hogy csak a lista harmadik pozíciója lenne az övé!? Magyar ember bosnyákra voksol!? Az elmúlt parlamenti leosztásban mit harcolt ki a bosnyák kisebbségi elvtárs az itt élő magyaroknak? Semmit! Még a tized visszaállítását sem!

– Vissza a kispadra tanulni, mondta néhai edzőm, ha az üres kapuba nem lőttem be a labdát!

A VMDK is szintén zenész, addig vagyunk magyarok még szól a nóta...hej, de keserű ez a nóta és legszomorúbb az a strófa, hogy akkor tudunk összefogni, amikor összefogdosnak bennünket!

Hidegen fújnak a választási szelek, nagyon hidegen, itt már minden magyar idegen...

MARGIT Zoltán