A kötelezettségek számonkérése...

NYELVI JOGOK ÉS GYAKORLAT

Elkezdődött a foglalkoztatottak nemzeti hovatartozásával és a nemzeti kisebbségi nyelveknek a helyi önkormányzati szervekben való használatával kapcsolatos adatok feldolgozása– közli a szerbiai Emberi Jogi- és Nemzeti Kisebbségi Hivatal a honlapján.1

A Hivatal nyolc, az alapvető emberi jogokról szóló Szerbia által is ratifikált
nemzetközi szerződés alkalmazásáról szóló állami jelentés előkészítését koordinálja. Úgyszintén jelentést készít a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája2 és a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény3 alkalmazásáról.4

Nemzetközi kötelezettségek

A köztársasági hivatal – az illetékességével összhangban – megkezdte a községi és városi közigazgatásban dolgozók nemzeti hovatartozásával és anyanyelvével, valamint ezekben a hivatalokban hivatalos használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelvekkel és írásmódokkal kapcsolatos, továbbá az ügyfelek anyanyelvű beadványaira vonatkozó adatok begyűjtését, olyan esetekre vonatkozóan is, amikor az nincsen hivatalos használatban a helyi önkormányzati egységben.

A Szerb Köztársaság a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény aláírója, amely a 10. szakasz 2. bekezdésében kimondja: „A nemzeti kisebbséghez tartozó személyek által hagyományosan, vagy jelentős számban lakott területeken, amennyiben azok a személyek úgy kívánják, vagy az ilyen kívánság megfelel a valóságos szükségnek, a Felek erőfeszítéseket tesznek arra, hogy biztosítsák – lehetőség szerint – e személyek és a közigazgatási hatóságok közötti kisebbségi nyelv használatát elősegítő feltételeket.”

A keretegyezmény 15. szakaszában „a Felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy megteremtik a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára azokat a feltételeket, amelyek a kulturális, a társadalmi és a gazdasági életben, valamint a közügyekben – különösképpen az őket érintőkben – való részvételhez szükségesek.”

            A szerb alkotmány 77. szakaszának 2. bekezdése előírja, hogy ­„az állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzatok szerveiben történő foglalkoztatás alkalmával szem előtt kell tartani a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő képviseletét.”

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságnak (ETMB) tanácsadó testülete, a Keretegyezmény alkalmazásának felügyeletével kapcsolatos második, 2009. évi véleményében Szerbia hatalmi szerveinek javasolta, átfogó információkat gyűjtsenek a nemzeti kisebbségek részvételéről a közigazgatás minden szintjén, teljes egészében tiszteletben tartva a személyi adatok védelmére vonatkozó nemzetközi mércéket.

Az ETMB a 2001. évi határozatban felszólította a szerbiai hatóságokat, tegyenek erőfeszítéseket a nemzeti kisebbségek részvételének növelésére az igazságügyi- és közrendi szervekben, valamint lépéseket, hogy világos kép alakuljon ki a nemzeti kisebbségeknek az államigazgatási szervekben való részvételéről, a keretegyezmény alkalmazásának elősegítése érdekében.

Nincs betekintés?

A nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó nemzetközi szerződések alkalmazásában illetékes szervek kötelező érvényű ajánlásaira, valamint arra való tekintettel, hogy Szerbiában nem létezik egységes nyilvántartás a hatalom egyik szintjén sem a foglalkoztatottak nemzeti hovatartozásáról és a nemzeti kisebbségi nyelvek alkalmazásáról, az Emberi Jogi- és Nemzeti Kisebbségi Hivatal megfogalmazta a körkérdés és a kérdőív űrlapját, amelyeket megküldött az önkormányzati egységének. A meghallgatásban való részvétel – Szerbia alkotmányával összhangban – önkéntes és névtelen volt.

Az akció befejezése után a Hivatal felkérte a helyi önkormányzati szerveket, hogy adják meg a foglalkoztatottak nemzeti összetételére és a munkájukban használatos nemzeti kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó adatokat. Vajdaság területén a helyi önkormányzati adatokat a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság gyűjtötte össze.

Az Emberi Jogi- és Nemzeti Kisebbségi Hivatalban megkezdődött a begyűjtött adatok feldolgozása, „amelyek alapján betekintést lehetne szerezni a nemzeti kisebbségek részvételéről a helyi önkormányzati szervekben és a nemzeti kisebbségek nyelveinek használatáról a munkájukban. Ez nagy fontosságú lesz a megfigyelő testületek ajánlásainak teljesítése szempontjából a nemzetközi kisebbségjogi egyezmények alkalmazása területén” – olvasható a Hivatal honlapján.

Mit lehet ebből az idézetből megállapítani? Elsősorban azt, hogy a Hivatalnak halvány sejtése se nincsen, milyen a közigazgatásban foglalkoztatottak nemzeti összetétele, mely nemzeti kisebbségi nyelvek és melyik önkormányzati egységekben vannak használatban. Egyáltalán hogyan valósulnak meg az említett két nemzetközi egyezményben Szerbia által vállalt nemzeti kisebbségi jogok?

És a magyarok?

A nyilvánosságra hozott adatok szerint, a tartományi szervekben, szervezetekben, szolgálatokban, igazgatóságokban és alapokban (vagyis a tartományi közigazgatásban) foglalkoztatottak száma az utóbbi négy évben a legkevesebb 1187 (2012) és a legtöbb 1328 (2011) között mozgott. 

A legnagyobb számú magyar nemzetiségű foglalkoztatott a vajdasági közigazgatásban 2011-ben volt (87, illetve 6,55%), a legkevesebb pedig 2012-ben (77, vagyis 6,48%)., miközben a magyarok száma a tartományban 13% – a 2011-es népszámlálás szerint. Ez az arány a többi nemzeti kisebbség esetében is kedvezőtlen. Mindez arra utal, hogy a tartomány még a saját szerveiben sem képes, vagy nem hajlandó biztosítani az arányos foglalkoztatás elvét.

A tartományi közigazgatás és a magyarok6

	2009	%	2010	%	2011	%	2012	%
A tartományi közigazgatásban dolgozók száma	1232	100	1291	100	1328	100	1187	100
A magyarok száma	81	6,57%	83	6,43	87	6,55%	77	6,48%

Ez azt is jelenti: nem hogy nem javult a tartományi közigazgatásban dolgozó magyarok részaránya – a 2004. évhez viszonyítva, amikor ezekben a szervekben foglalkoztatottak 6,73%-a magyar nemzetiségű volt7 –, hanem még romlott is. Ezek az adatok jól illusztrálják azt is, miként viszonyul a vajdasági hatalom a nemzeti kisebbségek részarányos foglalkoztatásának biztosításhoz a közigazgatásban.8

A Ombudsman 2010. évi jelentése szerint9 a tartományi közigazgatásban 26-nak van/volt oklevele, illetve bizonylata a nemzeti kisebbségi nyelvek ismeretéről, ami a teljes létszám mindössze 3,2%-a, miközben a nemzeti kisebbségek a tartomány lakosságának 34,95%-át képezik. A munkahelyek közül pedig csak 41 (5,1%) van/volt megjelölve, amelyekhez szükséges a hivatalos használatban lévő nemzet kisebbségi nyelvek használata. (Miközben a tartomány lakosságának 22%-a beszéli ezeket a nyelveket.)

Habár ezek az adatok ismertek a Szerb Köztársaság és VAT hatóságai előtt, a magyarok részvételének javításán ezekben a szervekben az utóbbi hat évben – az üres politikai ígéreteken kívül – nem történt úgyszólván semmilyen előrehaladás.

A magyarok nem csupán az állami szervekben és az állami alapítású közvállalatokban alulreprezentáltak, de ez így van a községi önkormányzatok által létrehozott közvállalatokban is – kivéve egy-két magyar többségű községet.

A kisebbségügyi ombudsman-helyettes a 2010. évi jelentésben elismeri, hogy a helyi önkormányzatokban foglalkoztatottak nemzeti összetételére vonatkozó adatokkal nem rendelkezik, mert azok „elutasították a kért adatok megküldését, a közérdekű információk biztosára és a személyi adatok védelmére hivatkozva”.10 A biztos ugyanis arra hivatkozott, hogy  „nincsen jogi alapja az ilyen adatok begyűjtésének, mivel a szerb kormány nem hozta meg a különösen érzékeny személyi adatok védelmére vonatkozó rendeletet”.11 A jelentés megelégedett ezzel a megállapítással és nem indítványozott semmilyen intézkedést az előállt helyzet feloldására.

***

                Érdeklődéssel várjuk a készülő beszámolókat. Ezeknek választ kellene adni arra, hogyan viszonyul Szerbia a nemzetközi egyezményekben biztosított nemzeti kisebbségi jogok gyakorlati alkalmazásához.

            Fontos lenne most odafigyelni, hogy a jelentéseket ne suba alatt és a nemzeti kisebbségi testületeket, valamint a civil szervezeteket megkerülve küldjék meg az Európa Tanács illetékes testületeinek – mint ahogy ez addig általában történt – hanem hozzák ezeket nyilvánosságra és tegyék lehetővé a véleményezésüket. Oda kellene hatni, hogy valós adatok és helyzetkép kerüljön az ET elé, mert csak ez teszi lehetővé Szerbia nemzetközi kötelezettségei teljesítésének követelését. 

Ez elsősorban a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) Várady-féle nyelvhasználati bizottságnak és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselőinek lenne a feladata. Az ilyen ellenőrzés eddig szinte rendre elmaradt, ami miatt ezen a téren sem történt előrelépés Szerbiában. Az ET reagálása is elmaradt, mivel a nemzeti kisebbségek részéről észrevételek nem voltak.

            Alkalom van most a nemzeti kisebbségi nyelv- és íráshasználati jogok gyakorlati alkalmazásának számonkérésére.

Újvidék, 2013. augusztus 26.

Bozóki Antal

__________
1 Počela obrada podataka o nacionalnoj pripadnosti zaposlenih i korišćenju manjinskih jezika u radu uprava jedinica lokalne samouprave [Elkezdődött a foglalkoztatottak nemzeti hovatartozásával és a nemzeti kisebbségi nyelveknek a helyi önkormányzati szervekben való használatával kapcsolatos adatok feldolgozása]. http://www.ljudskaprava.gov.rs/index.php/vesti/253-pocela-obrada-podataka-o-nacionalnoj-pripadnosti-zaposlenih-i-koriscenju-manjinskih-jezika-u-radu-uprava-jedinica-lokalnih-samouprava, 04 јул 2013. július 4. [13:40]
3 European Treaty Series, No. 148.
4 European Treaty Series, No. 157.
5 Izveštaj o radu Kancelarije. [Jelentés a Hivatal munkájáról] http://www.ljudskaprava.gov.rs/index.php/yu/vesti-l
6 A táblázat a Tartományi Ombudsman éves jelentései [Godišnji izveštaj o radu Pokrajinskog ombudsmana za … godinu] alapján készült, amelyek megtalálhatók az intézmény honlapján: http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/index.php/dokumenti/38-godinji-izvetaji5
7 Godišnji izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2004. godinu. Novi Sad, decembar 2005. [A Tartományi Ombudsman 2004. évi jelentése. Újvidék, 2005] (ahttp://www.ombudsmanapv.org/dokumenti.html#2007ser honlapon).
8 Az ifj. Korhecz Tamás vezette Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárságnak nem volt betekintése a közigazgatási foglalkoztatottak nemzetiségi összetételébe. Erre a 2010. május 31-én lemondott Korhecz helyébe (2010. június 17-én) megválasztott Deli Andor nyilatkozatából lehet következtetni: „Most éppen folyamatban van egy részletes kérdőív összeállítása, amit a tartomány területén működő összes közigazgatási szervnek eljuttatunk. Ezzel a káderállományt szeretnénk feltérképezni és áttekintetni, többek között a nemzeti hovatartozást illetően is.” Varjú Márta: A kontinuitás fenntartása mindenekelőtt. Magyar Szó, 2010. június 18., 1.
9 Izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2010. godinu [A Tartományi Ombudsman 2010. évi jelentése. Újvidék, 2010]  24. Az Ombudsman későbbi jelentéseiben erre vonatkozó adatok már nem szerepelnek.
10 … jer su lokalne samouprave odbijale da dostave tražene podatke, pozivajući se na stav Poverenika za informacije od javnog značaja za zaštitu podataka o ličnosti. Uo., 25.
11 Poverenik se poziva na to da ne postoji pravni osnov za prikupljanje ovakvih vrsta podataka, pošto Vlada nije donela Uredbu o merama zaštite naročito osetljivih podataka o ličnosti. Uo.

Hízzál!

 – ez a VMSZ-hez méltó jelszó

Bízzál! – így hangzott a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) idei Szent István-napi ünnepségének jelszava és üzenete. Következetes István pártelnök ezúttal is meglehetősen altató beszédet mondott, amelyből úgyszólván kiemelkednek a következő gondolatok.

- Az elmúlt napokban a Nemzeti Választási Iroda hozzálátott azoknak a leveleknek a megküldéséhez, amelyek alapján a külhoni állampolgárok a névjegyzékbe való feliratkozással jelezhetik, élni kívánnak szavazati jogukkal, részt kívánnak venni a jövő évi magyarországi országgyűlési választásokon. Biztos vagyok benne, sokan tesznek így. A VMSZ nem csak erre buzdít, de segíteni is kíván, segíteni is fog, hogy a szükséges formaságok intézése minél zökkenőmentesebb legyen. (Ebben nem kételkedünk, hiszen itt az alkalom, hogy közvetlen agymosásban próbálják részesíteni a délvidéki magyarságot, hogy az embereknek megmondják: a VMSZ politikai bizniszpartnerére - a Fideszre kell szavazni, s egyúttal a Jobbik ellen hangolják őket. Az a Jobbik ellen, amelynek a nyomása nélkül a Fidesz-kormány sohasem tette volna lehetővé az egyszerűsített honosítási eljárást).

- Szeptember elejétől fel kívánunk keresni minden vajdasági magyart, mint ahogy azt tettük, mikor az MNT választási névjegyzékét hívtuk életre. Legális keretek között segíteni kívánunk mindenkinek, hogy jogot szerezhessen a jövő évi választásokon való részvételre, de abban is, hogy akik még nem igényelték a magyar állampolgárságot, de szeretnék, megtehessék azt. Ennek az összetett és fontos feladatnak a sikeres ellátása, meggyőződésem szerint, nemzeti érdek, a mi érdekünk is. Embert próbáló fela1dat, de bízva az eddig többször sikeresen megmutatkozó egyházi, civil és értelmiségi összefogásban hiszem, sikeresen fogjuk teljesíteni. (Miért lenne ez emberpróbáló feladat? De tényleg.)

- A VMSZ ebben a munkában is élenjáró kíván lenni. Ezt diktálja lelkiismeretünk és felelősségünk, erre vállalkoztunk anyaországi partnereink felé. (No, ez utóbbi stimmel, köszönjük, hogy beismerte).


- Azt hallhatjuk, az állampolgárság igénylésének lendülete töretlen. Örülünk neki. Mindig azt mondtuk, ma is állíthatjuk, az érzelmi kötődés mozgatja. De azt is látni kell, arról is nyíltan kell beszélni, hogy mind többen azért is igénylik a magyar állampolgárságot, mert a magyar útlevél tágabbra nyitja a munkakeresés lehetőségének kapuit. Sokan suttogva, szégyenkezve beszélnek erről. Mintha a mi szégyenünk lenne. Merthogy szégyen, az biztos! De nem a mi szégyenünk! Az elmúlt évek, évtizedek Szerbiáját irányítók szégyene, akik legtöbbször a felkent megmentők pózaiban tetszelegtek, fűt-fát ígértek és közben lepusztították, kivéreztették, szétrabolták az országot. Az ő szégyenük, hogy itthon nincs megélhetés, szűkös a jövő. Nem csak nekünk, a velünk együtt élőknek is. (Már hogy ne lenne a VMSZ szégyene is, hiszen az ún. szerbiai rendszerváltás után a VMSZ 13 éven keresztül a szerb hatalom összetevő része volt, sőt egy ideig kormányalelnökkel is rendelkezett?! Ennélfogva a VMSZ-nek is felelősséget illene vállalnia mindazért, ami a délvidéki magyarsággal történt-történik és távoznia kellene a politikai porondról. Erkölcsileg ez lenne a helyes, nem?).

Az idézetek a Magyar Szóból származnak

Fekete Lehel  - DélHír portál

Emlékidéző - „Az volt életem legszebb időszaka…”

1942. augusztus 20-án kétszáz bácskai magyar gyereket vittek Budapestre egy jutalomkirándulásra. Kivétel nélkül példásan tanuló, de szegény sorsú, általános iskolás diákok voltak. Péterrévéről tíz fiú és ugyanennyi lány utazhatott a magyar fővárosba. Hogy közöttük lehetett az akkor mindössze tizenkét esztendős Máriás Matild is, arról ma is, jó hét évtized távlatából is, csak a meghatottság és az elérzékenyülés hangján képes beszélni. 

Ugyanúgy, könnyeivel küszködve eleveníti fel azokat az alighanem nemzetféltésből született hazafias költeményeket és mélymagyar énekeket, amelyeket (az ő megfogalmazása szerint) a „magyarok ideje alatt” tanult az iskolában, és máig sem felejtett el.

– Hogy lehetne, aranyos, mindezt elfelejteni?! Az volt életem legszebb időszaka. Majd csak velem együtt múlik el! – mondja. Annak a budapesti útnak minden egyes mozzanatára emlékszem. Két hetet töltöttünk abban a gyönyörű városban. Amikor megérkeztünk, a vasútállomáson Horthy Miklós felesége várt bennünket. Mindannyian egy-egy csomag cukorkát kaptunk tőle. Aztán részt vettünk a Szent István-napi körmenetben. Jártunk a Szabadság téren, a Szépm űvészeti Múzeumban, a Szent István Bazilikában, a Mátyás-Templomban, a Kerepesi Temetőben, a Hősök terén, a Margit-szigeten, a Vidámparkban. Még felsorolni is hosszú. Szárnyal a lelkem, amikor ezekről a csodálatos, régi emlékekről van kinek mesélnem. Én nem vagyok tanult asszony, csak hat osztályt végeztem, de a szívemben, a lelkemben őrizem az én imádott magyarságomat. Ha nem lennék ilyen beteges és gyámoltalan, öregségemre még a magyar állampolgárságot is kérelmezném. Elmondhatatlanul sokat jelentene a számomra. Én úgy éltem le az egész életemet, hogy tudtam, a testem itt van, de lélekben egy másik ország népéhez tartozom. Az, hogy most énekelhetek, verselhetek neked, bearanyozza az egész napomat.

Egyéb teendőm nincsen: minden porcikámat, az összes idegszálamat vételre állítom – úgy várom a varázslatot. Ülök a hűvös szobában, a nemrég eltávozott tata ágyán, és csak hallgatom, hallgatom… Múlnak az órák egymás után, odakint már sötétedik, és ez a tündéri asszony csak nem fogy ki a szóból. Egymást éri a számtalan iskolában tanult költemény és dal. A „törékeny adatközlő, a felszabadult médium” teljesen megnyílik, a sarkig kitárt lelkébe borzongató érzés belelátni. „Szereplés” közben egyszer sem csuklik el a hangja, alig-alig téveszt szöveget, és amikor a legvégén (mintegy ráadásként) felolvas egy igen hosszú imát, egyszer sem vét hibát.

Máriás Matild 1930. január 20-án született Péterrévén. A családban tízen voltak testvérek. Közülük már csak négyen élnek. Mostanra pedig a 83 éves asszony is magára maradt. Majd hatvan esztendei házasság után, idén májusban veszítette el a férjét. „Akkor ment el a tata.” Találkozásunk talán csak a véletlenen múlott: úgy esett, hogy a temetési szertartás után, amikor már a gyászoló rokonság lassan szétszéledt, mi még ott maradtunk a sírnál. Megszólítottak, és a rövidke ismerkedés után, Matild néni – teljesen váratlanul – elszavalta nekem a Bácskai imádságot. Ott, a férje sírjánál. Mindez annyira valószerűtlen, ép ésszel felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan volt. De szinte felocsúdni sem volt időm az álmélkodásból, mert a szavalatot azon nyomban megtoldotta egy Horthy Miklósról szóló énekkel. Aztán még eggyel, meg még eggyel… Majd elindultunk, és ahogy lassacskán ballagtunk a kacskaringós kisúton a temető kijárata felé (Matild néni a tolószékben üldögélt), egymást követték azok a versek és énekek, amelyeket még sohasem hallottam.

Ez maga volt a csoda.

Noha akkor helyezték örök nyugalomra a hites urát, az asszony már nem sírt, nem ejtett egyetlen könnyet sem, hanem énekelt. Az jutott eszembe: ha hallja, ennek bizonyára még a tata lelke is örül ott, fent…

Régtől fogva tudom, hogy az Isten nem fizet minden elsején. De nekem akkor fizetett. Matild néni által. Nem, nem pénzben. Szóban, dalban.

Ezúton is köszönöm.  

Szabó Angéla

Vannak eredmények, avagy a "népügyvéd" is csak a fizetségért ténykedik?

Casadosfokas - Jorge Ilieff

Jegyzet a kisebbségügyi ombudsman munkájáról

Az ombudsman (állampolgári jogok biztosa, jogőr, népügyvéd stb. – 1809-től Svédországban) feladata egy cseppet sem könnyű. Különösen Szerbiában nem, amennyiben a megbízatását lelkiismeretesen kívánja ellátni. A biztosnak ugyanis nem egyszer szembe kell(ene) szállni a hatalmi szervekkel is – még azokkal is, amelyek kinevezik –, ha érvényesíteni akarja az emberi, nemzeti kisebbségi, vagy éppen a polgári jogokat. Ekkor kezdődnek a dilemmák: Kitartson-e a biztos az állításai mellett, vagy – az állását, karrierjét féltve – feledni hagyja azokat.

Milyen kritériumok alapján?

A ombudsman és a kisebbségügyi helyettesének feladata – egyebek között, hogy felügyelje és folyamatosan figyelemmel kísérje a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítését a társadalmi élet minden területén, erről értesítse az illetékes szerveket és a nyilvánosságot.

Milyen kritériumok alapján választják az ombudsmant?

Vajdaságban nem vagyunk túlságosan szerencsések sem az ombusmannal, de a nemzeti kisebbségi ügyekkel megbízott helyettes munkájával sem.
Muškinja Heinrich Anikó (Szabadka, 1955) – „több évet dolgozott a közigazgatásban (többnyire az adóhivatalban – B. A.), két évet pedig Újvidéken volt ügyvéd”1, majd az (akkor még létező) szerbiai Emberi Jogi és Kisebbségi Minisztérium államtitkára lett. Innen került 2010. október 11-én a tartományi ombudsmani hivatal élére.

Vukašinović Éva (1973) nemzeti kisebbségügyi ombudsman helyettes kinevezése előtt „jogi-analitikai ügyekkel és területrendezési kérdésekkel foglalkozott” az újvidéki közigazgatásban.2 2008 végén került a vajdasági ombudmani irodába,3 majd a következő év december 18-án helyettesé léptették elő.4

Ezekből az adatokból is látszik, hogy nem az emberi jogok területén szerzett szakmai elismerés eredményeként kerültek hivatalukba. Ez alkalommal azonban csak a kisebbségügyi ombudsman tevékenységről lesz szó.

Hurrá-optimizmus

A kezdeti nekibuzdulás és optimista nyilatkozatok után Vukašinović Éva is szembesült az embert próbáló (és továbbra is megoldatlan) nemzeti kisebbségügyi problémákkal. Érzékeltetésül lássunk néhány példát:

A 2010. október 13-i – az Árgus - Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület nevében írt – levélben arra kértem Vukašinovićot, hogy a – sajtójelentések alapján készült –, 2009. és 2010. évi 47 nemzeti kisebbségi jogsérelem esetében „tájékoztassa a szervezetet és a nyilvánosságot arról, hogy a felsorolt cselekmények közül melyikkel kapcsolatban indult eljárás, milyen szakaszban van az, illetve milyen eredménnyel fejeződött be”. Valamint arról is, hogy „intézményük hivatalból indított-e eljárást valamelyik ügyben, és ha igen milyen eredménnyel”.5

A kisebbségi jogvédő helyettes asszony válaszlevelében több mindenről írt, csak éppen arra nem válaszolt, amiről kérdeztem: Hol is tartunk a vajdasági magyarokat ért jogsérelmek orvoslásában? A helyzet az óta is szinte változatlan.

A 2010. december 8-i nyilatkozatában Vukašinović azt mondta, „nem nyugszik, amíg az újvidéki Futaki úti temetőben nem épülhet meg az 1944-es ártatlan civil áldozatoknak a Makovecz Imre által tervezett emlékműve”.6 A Makovecz-féle emlékmű mindmáig nem készült el és – ismereteim szerint – egyelőre kilátás se nincsen arra, hogy belátható időn belül felépüljön.

Itt vannak aztán a Tartományi Képviselőháznak készült éves kisebbségjogi jelentések, amelyek szinte minden alkalommal más-más módszerrel íródnak, ami lehetetlenné teszi az előző évvel való összehasonlítást és az intézmény bizonytalanságára utalnak.

Üres fenyegetések

Az újvidéki – 2012. szeptember 13-án hajnalban – hatalomra került városi hatalom úgy döntött, Újvidék „kultúrájának, hagyományainak és szellemiségének megőrzése érdekében (január 8-ától – B. A. megj.) cirill feliratokkal közlekednek majd a városi buszok”.7 Abban a városban, amely Európa kulturális fővárosa címet szerette volna megszerezni.

 – A hivatalos nyelvhasználati rendeletet alkalmazni kell, nem csak dísz, a közlekedési közvállalat kénytelen lesz beszerezni olyan displayeket, amelyeken felváltva, cserélődve olvasható lesz a szerb, magyar stb. szöveg – magyarázta Vukašinović Éva. Elmondta azt is, hogy az eset felkeltette az érdeklődését, és megkezdte az utca-névtáblák ellenőrzését és „követelni fogja az újvidéki városvezetéstől, hogy a kisebbségek nyelvén is tüntessék fel az utcaneveket – ha már a törvényességre hivatkoznak”.8

Több mint nyolc hónap telt el az óta. A városi hatóságok elleni kilátásba helyezett szabálysértési és bűnvádi feljelentésekből és perekből nem lett semmi.9 Mindenki mélyen hallgat – beleérve a jogvédőt és a Magyar Nemzeti Tanácsot is –, a buszok és közfeliratok ügyében pedig semmilyen változás nem történt, még kilátás se nincsen arra.

Vukašinović Éva mostanában a nemzeti kisebbségi sajtó védelmében lépett fel. Az anyagi gondokkal kapcsolatban „figyelmeztetett, hogy amennyiben megszűnne a nemzeti kisebbségi nyelvű tájékoztatás, vagy csökken annak terjedelme, ennek a ténynek be kellene, kerülni az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága számára készülő jelentésbe, aminek negatív következményei lennének”. Emlékeztetett arra is, hogy Szerbiai alkotmánya szerint „a nemzeti kisebbségi jogok elért szintje nem csökkenthető”.10

A kisebbségügyi jogvédő-helyettes  nyilatkozatában arról azonban már egy sort sem találunk, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvén jelentkező médiumok„nem csak a tájékoztatást szolgálják, de kulturális és nemzeti értéket is képeznek”.11 Meg arról sem, hogy „politikai komisszárok és integritással nem rendelkező személyek irányítják őket, miáltal a sajtószabadság és az újságírói szabadság is veszélybe került”.12 Azt sem említette, hogy „a kisebbségi médiumok alapítói jogainak átruházása a nemzeti tanácsokra nem bizonyult jó megoldásnak a sajtószabadság megvalósulása szempontjából”.13 Pedig az ombudsmannak ezzel is foglalkoznia kellene. Nem járunk-e a sajtóval is úgy, mint a nyelvhasználattal?

***

Az ombudsman – mint minden egyéb köztisztviselő – munkáját is szükséges időnként elemezni. Nem ártana közvita tárgyává tenni. Függetlenül attól, hogy a kinevezése hat évre szól, mivel ez nem biztosít semmilyen mentséget. Igaz, hogy ez itt nem gyakorlat, de ilyen vizsgálatok és vita nélkül nem juthatunk előre. Aki pedig köztisztséget vállal, annak fel kell készülnie az elszámolásra és a bírálatokra is.

A személyes jó szándék és a változások iránti elkötelezettség sajnos nem elegendő, ha azokat nem követik az eredmények is. Szerbiában viszont az sem divat, hogy az, aki nem tud eredményeket felmutatni, önként távozzon a tisztségéből. A nyilvánosság figyelmét ezzel is a problémák szükségszerű megoldására irányítva. És számunkra sem lehet mindegy, hogy változnak-e a dolgok vagy nem.


Újvidék, 2013. augusztus 13.

            Bozóki Antal

__________
1 Hódi Sándor-Hódi Éva: Vajdasági Magyar ki kicsoda 2010. Széchenyi István Stratégiakutató Intézet-Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület, 2011., 302. és http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/index.php/o-nama/pokrajinski-ombudsman
2 http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/index.php/o-nama/pokrajinski-ombudsman
3 http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/index.php/o-nama/pokrajinski-ombudsman/873-specijalizovani-zamenik
4 Mire a legbüszkébb Vukašinović Éva vajdasági ombudsman-helyettes?http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/10989/, 2010. december 8. [0:15]
5 N. Z.: Számoljon be az ombudsman! Magyar Szó, 2010. október 16., 6.
6 Lásd a 4-es alatti írást.
7 Beta: Cirillbetűs autóbuszok. Magyar Szó, 2013. január 14., 4. és Halász Gyula: Cirill betűs hisztéria, Magyar Szó, 2013. január 15., 7. Garai Béla Bravó Éva c. írásában méltatta Vukašinović Éva bátor kiállását a nemzeti kisebbségi nyelvek és írásmódok védelmében. Magyar Szó, 2013. január 23., 7.
8 Szb.: A nyelvhasználati előírás nem csak dísz. Magyar Szó, 2013. január 17., 12.
9 Beta. Vukašinović: Natpisi na autobusima u Novom Sadu i na latinici [Latin nyelvű feliratok is az újvidéki autóbuszokon. Blic online: http://www.blic.rs/Vesti/Vojvodina/366295/Vukasinovic-Natpisi-na-autobusima-u-Novom-Sadu-i-na-latinici, 2013. február 5. [23:50].
10 Katarina Živanović: Ugrožena glasila na jezicima manjina [Veszélyben a nemzeti kisebbségi sajtó], Danas, 2013. augusztus 10., 20.
11 Beta. Politikai komisszárok kezében a kisebbségi médiumok irányítása. http://www.rtv.rs/hu/vajdas%C3%A1g/politikai-komissz%C3%A1rok-kez%C3%A9ben-a-kisebbs%C3%A9gi-m%C3%A9diumok-ir%C3%A1ny%C3%ADt%C3%A1sa_413458.html, 2013. augusztus 10.
12 Uo.
13 Uo.

Vivaldi - L'estate

Kemény a Nap, suhog a fényes ostor,

Tikkad a nyáj, az ember, ég a cserje,

csak a kakuk szól újra-újra olykor,

s felelget néki, visszabúg a gerle.

Még lágy a szellő, ám a tájban ott forr

a vad vihar már, jő, hogy leteperje,

riad a bojtár, lila már a dombsor:

kerekedik már: egyszeribe' ver le

szanaszét mindent, fut a bojtár, baj van!

nyilall a villám, nagy a dörgés, rához

legyet, dongót is, rettenetes rajban.

Sejtette ő ezt: Fergeteg kiáltoz -

és a jégeső, a kopogós morajban,

mint fürge hóhér, úgy csap a kalászhoz.

Rónai Mihály fordítása  

Tanya - Watershed, meg a feketetói szeizmikus ringatózás - vol. 3.0: -“What can we do for 35 dollars?”

Mozgalom a szabadságért

Az említett feketetói Helyi Közösség kérelmét követően „beleástam magam a témába”,
-utánakeresgéltem miről is lehet szó és mennyire valós a feketói aggodalom. Az „elektronikus sztrádán” ráfutottam egy civil szervezetre – Mozgalom a szabadságért / Pokret za slobodu - http://pokret.net/cms/ . E civil szervezet tényfeltárást végzett a szeizmikus mérések általi környezeti következményekről Szerbiában.

Forrás: Pokret za slobodu

2007. március - június: 0,2 - 2,0 Richterskálának megfelelő vibroszeizmikus rengések a faluban a NIS szerint...A mozgalom megjegyzi, hogy Mokrin (Homokrév) Csóka Község közvetlen szomsédságában 2007-ben végeztek vibroszeizmikus méréseket. Következményei is lettek e méréseknek, több, mint száz ház kárkereseti kérelmét elutasították, annak ellenére, hogy a faluban lévő házak többsége megsérült, megrepedeztek a falak, beszakadtak a plafonok...

A homokrévi Helyi Közösség elnökének és Szabó Marianna nyialatkozata

A homokrévi Helyi Közösség elnöke kettő évre a történetnek nyilatkozott a Politika szerbiai napilapnak 2009.01.19.-én: „Nem állíthatom, hogy a rengések okozták a házak megrepedését, de tudom, hogy a vibroszeizmikus mérések előtt nem voltak”
Szabó Marianna 32 éves helyi lakos meg van győződve róla, hogy a 2007 március és június közötti vibroszeizmikus mérések okozták a kárt, amelyben házuk fala megrepedt, a plafon egy része leszakadt a padló meg megsüllyedt. A mérések 0,4 – 2,0 Richterskálának megfelelő gyenge rengéseket okozott a falun belül a NIS szerint és nem ez a fő oka a házak megsérülésének...(5,0-5,9 Richterskála szerint „közepes” rengésnél - a szerkezetileg gyenge épületekben komoly károk is keletkezhetnek)

Forrás: Wikipedia , Politika

2010. szeptembere Lipnica településen a földrengés előtti vibroszeizmikus mérésekből származó kára Miroslav Vujović-nak 22.000,oo EURÓ

2010. szeptembere Lipnica településen a földrengés előtti vibroszeizmikus mérésekből származó kára Miroslav Vujović-nak 22.000,oo EURÓ, a NIS irreálisnak ítélte meg a kárkeresetét, állítólag a repedések nem egyeznek meg (!?) az ő általuk fényképekkel dokumentáltakkal. Végkifejletről nincs hír, csend lepte el a történetet, annak ellenére, hogy a helyiek intenzívebb rezgésekről számoltak be a földrengésnél. Csendben tűrik sorsukat, de valyon miért hallgatnak?...

Forrás: Vesti

Földrengés 2010.

A kőolajkutatás Kraljevo és Čačak községek területén 2010. júliusában kezdődött, 4. (négy) hónapig tartott és földrengésben végződött: 2010. november 3-án. A hivatalos dokumentumok szerint a kutatási módszer „2D szeizmikus rezgés'' volt, mely során vibroszeizmikus teherautók erős rezgéseket generáltak a talajban, ezt követően következett be a földrengés Kraljevón. A földrengés erőssége 5,3 – 5,4 Richterskála szerinti rengésnek felet meg, 10 km mélységbe hatolt le, kettő halott és 180 sebesültet követelt, tetemes, 100 millió EURÓ anyagi kárt okozva. Mozgalom a szabadségért szerint a vibroszeizmikus mérések okozták a földrengést. A kutatás a Morava völgyében ezzel lezárult, eredménye: 5000 méterrel Lučana melleti Dragačice falu alatt a vibroszeizmikus mérések kimutatták 40 méter átmérőjű kőolajmező található, egyes helyi lakosok háborúval fenyegetőznek, ha kitermelni meri, azt a naftát valaki...

Forrás: Pokret za slobodu , Blic

Megbékélés, egyoldalúan...

Volt nagy magyar szerb/szerb-magyar „összeborulás”, koszorúzás, főhajtás, de szerb részről bocsánatkérés viszont nem. A kollektív bűnösség eltörlésére pedig továbbra is várakoz(hat)unk. Mindez persze beárnyékolja az államfői találkozót. Nem véletlen, hogy növekszik azok száma, akik szerint „az elnöki főhajtás, ebben a formában, a magyarság számára egyoldalúan hátrányossá sikeredett, a
sokadik egyoldalú bocsánatkérés után”.

Forrás: Bozoki Antal (hon)lapja

Amikor június 26-án egyik 1944-es délvidéki mártír ma nyolcvanéves lánya a rendőrkordonon váratlanul áthatolva mintegy öt méter távolságra került Áder úrhoz, és megkérdezte tőle, mi lesz a sorsuk a mártírok ma még élő gyermekeinek, akik 10-15 évesen, gyerekként maguk is átélték '44 borzalmait, és később egy életen át megbélyegzettként éltek a volt Jugoszláviában (nem engedték őket egyetemre, nem volt lehetőségük munkába állni, nem kaptak útlevelet a hatvanas évek végéig, nem egy esetben 1970-ig, miközben mások már 1961–62-ben kivándorolhattak az első hullámban Németországba vendégmunkásnak stb.), akkor Áder úr elfordította a fejét ettől az idős asszonytól, válasz nélkül hagyva őt (a szerb TV bemutatta a jelenetet, a magyar TV érdekes módon kihagyta).Nos fentebb érdek vezényelte e cselekedetet (közös orosz pénzügyi érdekeltségek?), avagy mi magyarok olyan bocsánatkérős nemzet lettünk, miért nem tudom, de megrángatnak majd bennünket a fejlődés érdekében...

Forrás: Valódi tabu, milyen megbékélés ez? , Magyarország , Orosz közvetlen tőkeberuházások Magyarországon

A tiszta vízet a pohárba elcsépelt metafóra

”Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.”

Teréz anya

A politikusok mindig tiszta vízet, akarnak önteni a pohárba, avagy tiszta lappal indulni. Nem működik e tétel, mert alapjában tisztátalan a kéz és a szándék, amely öntögetni és lapozni akar. Egyértelmű, hogy gazdasági érdek búvik meg minden cselekedetük mögött, amely mellé próbálnak “média-kompatibilis” magyarázatot tákolni. Ők mondják, hogy mindenki pótólható, de én Teréz anyának hiszek, hogy minden egyes ember egyedi és pótolhatatlan, így teremtett bennünket a teremtő, így minden ember felelős minden emberért és a tájért, ami ránk bizatott! Esendő az ember, por és hamu, de a teremető a kezdetekben vízzel összegyúrt bennünket, lelket lehelt belénk, hogy óvjuk az ő teremtését, ez a feladatunk és ezért formálunk ma is véleményt a bennünket érő káros hatásokról. Elfeledjük, hogy mi csak átutazók vagyunk e világban, cseppecskék az idő tengerében...

Szent Anna napja és Ferenc pápa

Nekem kedves e nap, mert a vízzel való kapcsolatunknak egy más dimenziót ad. Annó történész-bankár munkatársam hívta rá fel a figyelmem. A Tisza vize az 1800 évek elején megfertőződött kolerával és aki abból ivott megbetegedett és meghalt. Azidőben rájöttek, hogy  az ásott és fúrt kutak vízét fogyasztókat elkerüli e veszedelem, erre hívta fel Szent Anna a figyelmet és e tárgy köré épül fel a csókai Szent Anna kultusza. Érdekessége a történetnek, hogy a Szerb Pravoszláv Egyház, ekkor Gábriel arkangyalt tiszteli és őneki szenteli fel a helyi templomát...

Globális kampányokban való részvétel

Személyesen régóta veszek részt több kampányban, amelynek célja a közvélemény fókuszálása egy adott problematikára, amely globálisan is veszélyezteti az embert és környezetét, ezáltal a hatalmak vezetői elgondolkodhatnak, hogy helyesen cselekszenek e helyben, országos és egyéb szinten való döntéshozatalukkor. Az internet világa felgyorsította a kommunikációt és lehetőséget adott arra, hogy beláthatatlan távolságban élő emberek egy adott ügyért közösen lépjenek fel. Szerintem idővel a „Tanya – Watershed” program is gobális kampánnyá kell, hogy fejlődjön, mert egy eddigi fel nem térképezett globális veszélyt tárt fel a globális felmelegedés okozta problematika tárgykörében. Nevezetesen a folyó vizeket „eleresztjük” és ezáltal is emeljük a tengerek, óceánok vízszintjét, ahelyet, hogy megtartanánk a tájban. Tehát nem csak a „sarkok”, gleccserek jégpáncéljának olvadása okoz gondot!

Az általam is támogatott kampányokban, vannak érdekességek. Al Gore-t is megemlitem, aki az „éghajlat válságára” hívja fel a figyelmet évek óta. A hasonlóság közte és egy alföldi ember között, hogy ő is megnyerte a választásokat és bírósági ítélet révén nem lett az USA elnöke, én is megnyertem a választások első körét 2004-ben, de a második körben pártom kampányolt ellenem, így kétes körülmények között veszítettem, ennek ellenére a távolságot leszámítva is tudunk egyként gondolkodni, cselekedni és ez hasznos környezetünk, lakótájunk és életterünk szempontjából!

“What can we do for 35 dollars?”

Rudolf Schleicher Dr Győri-Nagy Sándornak írt levelének részlete:

"2012. 11.25.

Még igen korán van, körülvesz a felvirrad ó vasárnap nyugalma. Mindenek előtt egy kis történetet szeretnék megosztani Önnel.

Tanonc- és vándoréveim idején 2 évet (1958- 1960) az USA-ban dolgoztam, ahol az Eric tónál nagyon hiányoztak a bajor hegyeim. Hazautazásom előtt még abban az örömben volt részem, hogy egy szemesztert Seattleben, a Washington egyetemen tanulhattam. Ott volt egy nagyszerű HRM-professzorom, aki néhány évvel később aztán a feleségével és négy gyermekükkel együtt meg is látogatott minket Németországban. Az amerikai professzorok fizetése akkoriban igen Szerény volt, így gondos pénzügyi tervet készített európai körútja előtt, melyben 35 dollárt irányzott elő családja napi szállásköltségeire.

Amikor aztán egyszer Garmischban akartak éjszakázni, már csak a legdrágább szállodában volt szabad hely. Akkor odatolta négy gyerekét a recepciós pulthoz, és sármos mosolyával megkérdezte a recepciós főnöktől: WHAT CAN YOU DO FOR 35 DOLLARS? Az

illetőt úgy lenyűgözte a professzor kedvessége (mely valóban jellemezte), hogy tényleg elszállásolta a hat fős családot az említett összegért.

Ha mi ketten másokkal közösen esetleg kezdeni fogunk valamit, akkor annak szerintem irántam mindig igen barátságos professzornak a mottója szerint kellene történnie: „WHAT CAN WE DO FOR 35 DOLLARS?” Ez azt jelenti, hogy arra kell törekednünk, hogy inkább a pénzszűkét kompenzáljuk jó ötletekkel..." 

Szerkesztői előszó
Pdf formátumban letölthető

Mi fog történni Feketetón és a többi településen, egyértelmű, hogy a "hatalom" visszavág valamilyen választott demokratikus eszközzel (több ilyen van a tarsolyában), stílusosan a Terminátort idézném, és a szeizmológiai vizsgálotakat végző "szakembert": "I'll be back!" és miért is mondja ilyen lazán? -Régi a mondás: "Ostoba népnek nincs hazája...nem lesz ívóvize, termőföldje..."

Itt a vége Texasig meg se állj véle...

Margit Zoltán

Kapcsolódó:

Rossz ómenről hozott hírt a feketetói varjú

Tanya - Watershed, meg a feketetói ringatózás - vol. 1.0

Tanya - Watershed, meg a feketetói szeizmikus ringatózás - vol. 2.0

Hozzászólás teljes szövege 
letölthető Pdf formátumban

ÚJABB HOSSZABBÍTÁS - „Temerini hetek” ügyében

"Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

                                                   DANTE

         
Ivan Bogosavljev bíró, a szabadkai Felső Bíróság tanácsának elnöke aláírásával augusztus 9-én – amikor éppen letelt volna ez előző hosszabbítás – kézbesítették a végzést, miszerint 2013. október 9-ig meghosszabbították a még tavaly október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini magyar fiatal vizsgálati fogságát.

            Az indoklás (mint az összes eddigi hosszabbításról szóló végzés) megismétli: „Továbbra is fennállnak a Büntető Eljárási Törvény (BET) 142. szakasza 1. bekezdésének 5. pontjába foglalt, a vizsgálati fogság meghosszabbítását indokoló okok”. 

            A BET idézett szakasza szerint „vizsgálati fogságot lehet (ami azt jelenti, hogy nem kötelező – B. A. megj.) elrendelni”, amennyiben – a hivatkozott rendelkezés szerint – a vádlottat olyan bűncselekménnyel terhelik, amely elkövetése miatt „tíz évet meghaladó börtönbüntetés van előírva, illetve öt év, olyan bűncselekmény esetében, amely az erőszak elemeit is tartalmazza, és ha az indokolt a bűncselekmény különösen súlyos körülményei miatt”.  

            – Az esemény relatív kisszámú és többnemzetiségű helységben – Temerinben történt, ahol az emberek egymást jól ismerik, ami miatt a kritikus esemény a polgárok és a közvélemény nagy nyugtalanságát okozta, minek alapján a bírói tanács úgy találja, hogy az említett körülmények annak a bűncselekmények a különösen súlyos körülményeit képezik, amely elkövetésével a vádlottakat ebben a büntető eljárásban alapozottan gyanúsítják, és amely indokolttá teszi a vizsgálati fogságban való további tartásukat, az említett törvényi alapon.

            A fentiek miatt, mivel nincsenek olyan új körülmények, amelyek a BTE 142. sz. 1. bek. 5. pontjával ellenkezőre utalnának, a bírói tanács úgy tekinti, hogy a vizsgálati fogság a vádlottak jelenlétéhez szükséges biztonsági intézkedés, a büntető eljárás zavartalan folytatása érdekében, amelyet enyhébb intézkedéssel nem lehet helyettesíteni, ami miatt meghosszabbította a vádlottak vizsgálati fogságát, az említett törvényi alapon – áll a végzésben.

            A hét magyar fiatal ellen Büntető Törvénykönyv (BTK) 317. szakaszába ütköző bűncselekmény elkövetése, vagyis nemzeti, faji, vallási gyűlöletet vagy türelmetlenség kiváltása, illetve szítása miatt emeltek vádat (amely bűncselekmény miatt egytől nyolcévi börtönbüntetés van előlátva).

            Ugyanez a bíróság – a szabadkai Felső Bíróság – tavaly decemberben Đ. B-t, „aki egyebek mellett Á. B. ’magyar anyját’ szidta, nemzeti, faji és vallási gyűlöletkeltés miatt nyolc hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte” (Pesevszki Evelyn: Gyűlöletkeltésért letöltendő börtön. Magyar Szó, 2013. március 9., 14.)  

            A hét magyar fiatal már tizedik hónapja van előzetes letartóztatásban, vagyis több ideje van a börtönben, mit amennyire ugyanez a bíróság ugyanazért a bűncselekményért, amely elkövetésével vádolják őket, Đ. B-t elítélte. Ez is jól mutatja a szerbiai igazságügyben uralkodó állapotokat.


Újvidék, 2013. augusztus 9.

Mgr. Bozóki Antal,

Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje

Tanya - Watershed, meg a feketetói szeizmikus ringatózás - vol. 2.0

A csókai krónika

Kézhez kaptam a legújabb, demokrácia utáni, újfent ismét „veres fejléccel” hívalkodó „Csókai krónikást”. Az első oldalon kettő dolog pillanatok alatt szembetűnt. Fentebb a Magyar Külügyminisztérium által kegyes és támogatott délvidéki magyar hatalmi politikai elit sorakozik, ímáért fohászkodik Szent háromság templomunk 200 évfordulóján. Alant az újságban már látom, hogy miért is. Ideje lenne a politkai elitet egy picinyként mellőzni és a szegény sorsú, hatványozott megkülömböztetésben élő picinyke vajdasági magyarsággal foglalkozni, amíg el nem fogy mint a hold időnként. Templom révén Ferenc pápa a Csókán „regnáló” Sándor atyánkat is felszólította, hogy a luxussal egy lépéssel hátrébb, tessék az elesettek közé lemenni, mert ők is áhitoznak a fohászért, nem csak a páholyban ülő politikai elit kaphat megbocsájtást halmazati bűneiért a „szimónia” jegyében...

Forrás: Csóka Község Közlönye VII. évf. 57.szám2013.július 1.oldal.

Szeizmológiai vizsgálatok – kőolaj és gázlelőhelyek után kutatnak.

„ – A kutatások célja kőolaj- és gázlelőhelyek feltárása, amely községünkben alapul fog szolgálni a további befektetésekhez, ugyanakkor lelőhelyek feltárása esetén ez jelentős, új bevételi forrást fog jelenteni helyi önkormányzatunk számára – erősítette meg Csóka Község elnöke. Szavai szerint a kutatások több hónapig fognak tartani, melyet két szakaszban fognak végezni. Az első  szakaszban a földmérési szakemberek megjelölik a mérési pontokat, míg a második szakaszban ezeket a pontokat kábelekkel és speciális, rezgést létrehozó berendezésekkel fogják összekötni, melyek szeizmológiai rengést idéznek elő.
Ez a felszerelés egy-két hétig marad felállításának helyén, addig amíg tartanak a kutatások, majd utána eltávolítják azokat. A kutatásokat a határban végzik, így az ültetvényeken és a földterületeken elkerülhetetlenek lesznek a károk, melyeket, a munkálatok kivitelezojének szavai szerint, a parcellák és szántóföldek tulajdonosainak 30 napon belül megtérítenek. “

Forrás: Csóka Község Közlönye VII. évf. 57.szám2013.július 1.oldal.

A helyi "hatalom" szembemegy polgárainak érdekével, nem é kellet volna ilyen horderejű döntésben a polgárok véleményét kikérni, mert földjeikről, ingatlanaikról, életterükről, vízeikről van szó? A Csókai Krónika veres fejléce az autokráciát jelenti e? A demokráciát nagyon furcsán értelmezi a helyi hatalom, ezt az elmúlt tíz évben már tapasztaltuk, csak az a baj, hogy a demokrácia, ezzel még köszönő viszonyban sincs...

Szeizmológiai csapásmérő 60 000 font leszorító erő...

Személyesen szeizmológia csapásmérőnek nevezném e szeizmovibrációs erőgépeket, -vibrátorokat. Miért? -Olvastam egy katonai tanulmányt, amelyben az ilyen és az ehhez hasonló gépeket, -vibrátorokat, katonai feladattal látták el és mesterségesen gerjesztett földrengéseket keltettek az ellenség területén, a többit sejthetjük... No, de most béke van! Elméláztam, mivel Szegeddel egy édesvízet tartalmazó medencén terülünk el, Csóka községet megringatják a -vibrátorok, még a Dóm tér harangjai is belerezeghetnek a Krajevói, Csacsaki példázat alapján! Bele sem merek gondolni, hogy kedves falum Tiszasziget, ahol a Kárpátmedence legmélyebb pontja van megtelik mindenféle káros anyaggal, no meg földrengés rázkóztassa meg a szomszéd fejlődés érdekében...

Forrás: Acoustic Geofizkai Kft

A szeizmikus mérések elve

A szeizmikus mérések elve:  A szeizmikus mérések a felszínen vagy kis  mélységben (10 000 méter?!) mesterségesen keltett kisenergiájú rezgéshullámok mélybeli kőzetrétegek határairól a felszínre visszaverődő, visszhangszerű beérkezésein és azok beérkezési időinek mérésén alapszanak. (Hasonló elvet alkalmaznak a denevérek a levegőben, és a cetfélék a vízben való tájékozódásra.)

Szeizmikus mérések bemutatása videó animáció által. A rezgéskeltés történhet robbantással és vibrátorokkal. Ez utóbbi, leggyakrabban alkalmazott technika nem (?!) ejt “sebet” a talaj felszínén (Kraljevó, Csácsak, Homokrév...). A gyakorlatban az energia növelésére 4.-5. egységből álló, tökéletesen szinkronizált vibrátor csoportokat szokás alkalmazni, nagymértékben környezetbarát (kívéve a földrengést). A robbantások a mérési vonalak mentén lemélyített, legföljebb néhányszor 10 méter mély fúrásokban történhetnek. (Az ábra alsó részén egy sematikus geológiai szelvényt látunk, alul egy “olaj- és gázsapkát” tartalmazó eltemetett “hegyröggel”. Az ábra felső részén, a talajra kihelyezett nyolc rezgésérzékelő (ún. Geofon) fölött kiemelkedő függőleges sárga vonalak jelképezik a BEÉRKEZÉSI IDŐ függvényében regisztrált, és a műszerkocsiban elhelyezett számítógépen megfelelően átalakított talajrezgéseket.

A kábeleket - geofonokat helyi „bennszülött” munkanélküli, délvidéki hatalmi magyar pártkönyvvel ellátott emberek helyezik el, előzőleg és utólag alkohol szonda kontroll által. Nos nem szabad „dallikázni” a „ringatózás” közben, mert az befolyásolhatja a mérési eredményeket...

Forrás:  GES szeizmikus mérések

Befejező rész következik a napokban.

 Margit Zoltán

Kapcsolódó:

Rossz ómenről hozott hírt a feketetói varjú

Tanya - Watershed, meg a feketetói ringatózás - vol. 1.0

Hozzászólás teljes szövege 
letölthető Pdf formátumban

Költöznek élők és holtak - Irány észak!

*Fotó illusztráció - National Library of Australia

Hullaköltöztetés

Ha úgy hozza a sors, hogy a most még Koszovó területén élő szerb nemzetiségűek gondolnak egyet, felkerekednek és Szerbia valamely északibb területére vándorolnak, hogy aztán ott telepedjenek le, akkor nem csupán az élő/eleven családtagjaikat, hozzátartozóikat viszik magukkal, hanem a temető sírjaiból kihantolt őseik földi maradványait is. A csontokat sem engedik ebek harmincadjára jutni, nem hagyják gazdátlanul magukra, nem hagyják úgymond „idegen földben” nyugodni. Inkább beszerzik a szükséges engedélyeket, és feltárják a sírhelyeket, kiásatják az emberi maradványokat, és azokat újonnan vásárolt, hagyományos deszkakoporsóba rakják, azt pedig egy másik, egy fémkoporsóba helyezik, és egyenesen annak a településnek a temetőjébe szállíttatják, amelyben a hátralévő életüket szándékozzák leélni. A (csúnya szóval) hullaköltöztetésre pedig már egy „új és igencsak jól jövedelmező iparág” szakosodott, mondhatnám most kissé epésen, ha nem akarnám szem elől téveszteni azt a tényt, hogy mégiscsak emberekről van szó. Az viszont tagadhatatlan (akárha meglehetősen rosszallóan, kritikus szemmel nézzük is a dolgok ilyetén alakulását), hogy egynémely szemfüles temetkezési vállalkozó szépen megél ebből a legújabb szerb szokásból. A szokásból pedig (úgy látszik) hamarosan hagyomány teremtődik. Egy évtizeddel ezelőtt ugyanis még csak elvétve történtek halott-áttelepítési kísérletek, mostanra azonban egyre gyakoribbak az ilyen exhumálásos újratemetések.

Már-már barbár beavatkozás…

A hazai szerb nyelvű sajtó kissé szégyenlősen, egy hangyányit restellkedve, de mégiscsak beszámol az ilyen jellegű eseményekről. Igaz, a közszájra adott, válogatott történeteket leginkább olyan körítéssel tálalja, hogy mindez csupán azokra a Koszovó területén élő szerbekre vonatkozik, akiket tervszerűen kitelepítettek, mintegy sugallva ezzel, hogy nemigen volt választási lehetőségük – kénytelenek voltak elhagyni a saját szülőföldjüket. A felénk is ismert módszerről, a temetői vandalizmusról, a szándékos sírrongálásokról már korábban is cikkeztek. Sőt az utóbbi időben valamilyen hevenyészett statisztika is előkerült, amely összegzés szerint a Koszovóban nyilvántartott 256 pravoszláv temetőben az elmúlt egy évtized alatt több mint 5260 síremléket rongáltak meg. Emellett állítólag van olyan sírkert is (csekélyen számítva is legalább ötven), amelyben ma már egyetlen épségben maradt síremlék sem található.

A szerb ősök szent anyaföldben nyugvó csontjainak mostanság „divatba jött” megbolygatása időnként nem egyéb, mint egy minden kegyeletet nélkülöző, durva, már-már barbár beavatkozás. Legalábbis valami ilyesmiről árulkodnak a temetőkben a kegyetlen módon összetört kőtáblák, márványdarabok. Mert igencsak megrázó képeket lehet látni arról, hogy a nemritkán kisebb vagyonnal felérő márvány síremléket embertelen módon – szó szerint – szétverték, összetörték, csak azért, hogy az elhantolt koporsójához, annak földi maradványaihoz mielőbb hozzáférhessenek. Mintha éppen az lenne a cél, hogy minél gyorsabban megtörténjen és minél kisebb feltűnést keltsen a sírok újbóli megnyitása és a keresett csontok összegyűjtése. Aztán pedig egykettőre kámfort játszani, eltűnni a helyszínről, cseppet sem vacakolni az ordítóan árulkodó nyomok eltakarításával.

Említést érdemel az is, hogy a szeretett elődök és az egyéb, kiválasztott hozzátartozók földi maradványainak áttelepítésére (úgy tűnik) általában nem sajnálják a pénzt azok, akik úgy döntöttek, hogy végérvényesen búcsút mondanak Koszovónak. (Annak a Koszovónak, amelyet pedig a hőn imádott szülőföldjüknek tartanak, és amelyet az elmúlt évtizedekben oly sokszor neveztek bölcsőjüknek. Meg oly sokszor hangoztatták: „Koszovót nem adjuk!” Akár módosítani is lehetne a szlogent: Nem adjuk. Csak elhagyjuk.) A sírhelyek feltárása, az új kegyeleti tárgyak megvásárlása és a szállítás díja – nyilván a kívánt távolságtól függően – 1000-2000 euróba kerül.

Kovács Róbert csontjaival mi lesz?

Akaratlanul is eszembe jut a nagykikindai Kovács Róbert esete. Az akkor 24 éves, tartalékosként mozgósított bánáti fiatalember a NATO Szerbia elleni légi csapásai idején tűnt el Koszovóban. Egyik bajtársának a temetésén látták utoljára 1999. április l9-én egy Donja Obrinja nevű faluban. Aztán egyszerűen nyoma veszett. Többé nem adott hírt, életjelet magáról. Ugyanakkor a hadsereg sem szolgált semmiféle megbízható, hivatalos magyarázattal a katona hollétét illetően. Ahogyan sok más emberélettel, úgy a magyar nemzetiségű Kovács gyerek életével sem tudtak elszámolni. Azóta sem. Hová tűnt, mi történt vele, hol halt meg, mikor és milyen körülmények között, ezekre a kérdésekre mind a mai napig adós a hadsereg a válasszal. Egyáltalán hol keressék, merre induljanak a felkutatására? Életben lehet-e még egyáltalán, vagy ha meghalt, hol lehetnek a csontjai? Az édesanyja alighanem kíváncsi lenne rá, milyen magyarázattal tudnának előállni – akár 14 év távlatából is – az ügyben illetékesek.

A két évtizeddel ezelőtt zajlott kegyetlen délszláv testvérháborúk idején gyakorta tapasztalhattuk, hogy nem csupán Szerbiában, hanem az akkori Jugoszlávia területén nagyon olcsón mérték az emberéletet. Valahonnan rémlik nekem, hogy akkoriban olyan elvetemült és egyszerűen minősíthetetlen kijelentések is elhangzottak, hogy valójában nem is érdemes, azaz „nem is éri meg, nem kifizetődő” válogatás nélkül halomra ölni az embereket, mert az életüket kioltó gyilkos golyó igencsak drága. Értsd ez úgy, hogy: többe kerül, mint amennyit az áldozat (kilyukasztott) bőre ér.  És hogy emberségét, humánus voltát tekintve (sajnálatos módon) azóta sem nőtt fel ez az agybeteg társadalom, arról számos dolog árulkodik ma is.

Véres kijelentések

Példának okáért: elég csak olykor beleolvasni a szerb nyelven megjelenő médiumok által közreadott olvasói megjegyzésekbe, és máris kedvünkre viszolyoghatunk, szörnyülködhetünk, máris görcsbe rándulhat a gyomrunk. Olykor már úgy tűnik, hogy szinte nem is létezik semmiféle emberi mérce, mert úgyszólván minden fékevesztett, indulatos kirohanásnak helyet és teret adnak. A túlfűtött nemzeti indulattal fűszerezett, uszító beszólásokat lazán elengedik a fülük mellett, a vérben tocsogó kijelentéstevőket még csak nem is utasítják rendre. A fentebb említett hullaköltöztetések kapcsán is lehet találni vérgőzös hőzöngéseket. Meg egyebet is. Az egyik ilyen téma kapcsán megnyilatkozó hozzászóló például megfordította a dolgot, és arról írt, hogy lám, lám, a szerbek összeszedik az őseik csontjait, amit meg is tehetnek annál az egyszerű oknál fogva, hogy pontosan tudják, hol nyugszanak az elhunyt hozzátartozóik. Melyik település, melyik temetőjének melyik parcellájában. Tudják, hiszen eltemethették a saját halottjukat, ott lehettek annak végbúcsúján. Ezzel szemben a legyilkolt albánok holttesteit zárt hűtőkocsikba zsúfolták, a (tömeg)mészárlás helyszínéről elszállították és a Duna vizében eltüntették. Mire aztán erre is érkezett csattanós kontrázás: „Kár, hogy abból a szállítmányból csak kevés volt!”
Hogy ez a tipikusnak mondható, általános szemléletmód ma is (két évtizeddel a balkáni vallási háborúk után) ugyanolyan keményen tartja magát, mint az idő tájt, csak most, békeidőben a gyilkos fegyverek helyett szúró/maró szavakkal mérgezik, ölik és pusztítják egymást az egykori testvérnépek, arra az egyre feljebb nyomuló, folyton-folyvást északibb területekre vándoroló szerbek hullatranszportjai kiváló bizonyítékot szolgáltatnak.
Merthogy folyamatosan jönnek, rendre érkeznek az élők és a holtak.

Mi meg mindezt szemléljük a szülőföldet cserélőknek kijáró ámulattal és a holtakat megillető csendességgel.

Figyeljük szótlanul, tétlenül, tehetetlenül.

Szabó Angéla

*Josephine Smith digging a grave at the Drouin Cemetery, Victoria, ca. 1944. Meet Mrs. Josephine Smith, aged 84, whose hobby is digging graves. She lives in Drouin, a typical little farming town (1100 people), in southern Australia, 60 miles out of the Victorian capital, Melbourne.

http://avaxnews.net/pictures/34670