A kötelezettségek számonkérése...

NYELVI JOGOK ÉS GYAKORLAT

Elkezdődött a foglalkoztatottak nemzeti hovatartozásával és a nemzeti kisebbségi nyelveknek a helyi önkormányzati szervekben való használatával kapcsolatos adatok feldolgozása– közli a szerbiai Emberi Jogi- és Nemzeti Kisebbségi Hivatal a honlapján.1

A Hivatal nyolc, az alapvető emberi jogokról szóló Szerbia által is ratifikált
nemzetközi szerződés alkalmazásáról szóló állami jelentés előkészítését koordinálja. Úgyszintén jelentést készít a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája2 és a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény3 alkalmazásáról.4

Nemzetközi kötelezettségek

A köztársasági hivatal – az illetékességével összhangban – megkezdte a községi és városi közigazgatásban dolgozók nemzeti hovatartozásával és anyanyelvével, valamint ezekben a hivatalokban hivatalos használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelvekkel és írásmódokkal kapcsolatos, továbbá az ügyfelek anyanyelvű beadványaira vonatkozó adatok begyűjtését, olyan esetekre vonatkozóan is, amikor az nincsen hivatalos használatban a helyi önkormányzati egységben.

A Szerb Köztársaság a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény aláírója, amely a 10. szakasz 2. bekezdésében kimondja: „A nemzeti kisebbséghez tartozó személyek által hagyományosan, vagy jelentős számban lakott területeken, amennyiben azok a személyek úgy kívánják, vagy az ilyen kívánság megfelel a valóságos szükségnek, a Felek erőfeszítéseket tesznek arra, hogy biztosítsák – lehetőség szerint – e személyek és a közigazgatási hatóságok közötti kisebbségi nyelv használatát elősegítő feltételeket.”

A keretegyezmény 15. szakaszában „a Felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy megteremtik a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára azokat a feltételeket, amelyek a kulturális, a társadalmi és a gazdasági életben, valamint a közügyekben – különösképpen az őket érintőkben – való részvételhez szükségesek.”

            A szerb alkotmány 77. szakaszának 2. bekezdése előírja, hogy ­„az állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzatok szerveiben történő foglalkoztatás alkalmával szem előtt kell tartani a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő képviseletét.”

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságnak (ETMB) tanácsadó testülete, a Keretegyezmény alkalmazásának felügyeletével kapcsolatos második, 2009. évi véleményében Szerbia hatalmi szerveinek javasolta, átfogó információkat gyűjtsenek a nemzeti kisebbségek részvételéről a közigazgatás minden szintjén, teljes egészében tiszteletben tartva a személyi adatok védelmére vonatkozó nemzetközi mércéket.

Az ETMB a 2001. évi határozatban felszólította a szerbiai hatóságokat, tegyenek erőfeszítéseket a nemzeti kisebbségek részvételének növelésére az igazságügyi- és közrendi szervekben, valamint lépéseket, hogy világos kép alakuljon ki a nemzeti kisebbségeknek az államigazgatási szervekben való részvételéről, a keretegyezmény alkalmazásának elősegítése érdekében.

Nincs betekintés?

A nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó nemzetközi szerződések alkalmazásában illetékes szervek kötelező érvényű ajánlásaira, valamint arra való tekintettel, hogy Szerbiában nem létezik egységes nyilvántartás a hatalom egyik szintjén sem a foglalkoztatottak nemzeti hovatartozásáról és a nemzeti kisebbségi nyelvek alkalmazásáról, az Emberi Jogi- és Nemzeti Kisebbségi Hivatal megfogalmazta a körkérdés és a kérdőív űrlapját, amelyeket megküldött az önkormányzati egységének. A meghallgatásban való részvétel – Szerbia alkotmányával összhangban – önkéntes és névtelen volt.

Az akció befejezése után a Hivatal felkérte a helyi önkormányzati szerveket, hogy adják meg a foglalkoztatottak nemzeti összetételére és a munkájukban használatos nemzeti kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó adatokat. Vajdaság területén a helyi önkormányzati adatokat a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság gyűjtötte össze.

Az Emberi Jogi- és Nemzeti Kisebbségi Hivatalban megkezdődött a begyűjtött adatok feldolgozása, „amelyek alapján betekintést lehetne szerezni a nemzeti kisebbségek részvételéről a helyi önkormányzati szervekben és a nemzeti kisebbségek nyelveinek használatáról a munkájukban. Ez nagy fontosságú lesz a megfigyelő testületek ajánlásainak teljesítése szempontjából a nemzetközi kisebbségjogi egyezmények alkalmazása területén” – olvasható a Hivatal honlapján.

Mit lehet ebből az idézetből megállapítani? Elsősorban azt, hogy a Hivatalnak halvány sejtése se nincsen, milyen a közigazgatásban foglalkoztatottak nemzeti összetétele, mely nemzeti kisebbségi nyelvek és melyik önkormányzati egységekben vannak használatban. Egyáltalán hogyan valósulnak meg az említett két nemzetközi egyezményben Szerbia által vállalt nemzeti kisebbségi jogok?

És a magyarok?

A nyilvánosságra hozott adatok szerint, a tartományi szervekben, szervezetekben, szolgálatokban, igazgatóságokban és alapokban (vagyis a tartományi közigazgatásban) foglalkoztatottak száma az utóbbi négy évben a legkevesebb 1187 (2012) és a legtöbb 1328 (2011) között mozgott. 

A legnagyobb számú magyar nemzetiségű foglalkoztatott a vajdasági közigazgatásban 2011-ben volt (87, illetve 6,55%), a legkevesebb pedig 2012-ben (77, vagyis 6,48%)., miközben a magyarok száma a tartományban 13% – a 2011-es népszámlálás szerint. Ez az arány a többi nemzeti kisebbség esetében is kedvezőtlen. Mindez arra utal, hogy a tartomány még a saját szerveiben sem képes, vagy nem hajlandó biztosítani az arányos foglalkoztatás elvét.

A tartományi közigazgatás és a magyarok6

	2009	%	2010	%	2011	%	2012	%
A tartományi közigazgatásban dolgozók száma	1232	100	1291	100	1328	100	1187	100
A magyarok száma	81	6,57%	83	6,43	87	6,55%	77	6,48%

Ez azt is jelenti: nem hogy nem javult a tartományi közigazgatásban dolgozó magyarok részaránya – a 2004. évhez viszonyítva, amikor ezekben a szervekben foglalkoztatottak 6,73%-a magyar nemzetiségű volt7 –, hanem még romlott is. Ezek az adatok jól illusztrálják azt is, miként viszonyul a vajdasági hatalom a nemzeti kisebbségek részarányos foglalkoztatásának biztosításhoz a közigazgatásban.8

A Ombudsman 2010. évi jelentése szerint9 a tartományi közigazgatásban 26-nak van/volt oklevele, illetve bizonylata a nemzeti kisebbségi nyelvek ismeretéről, ami a teljes létszám mindössze 3,2%-a, miközben a nemzeti kisebbségek a tartomány lakosságának 34,95%-át képezik. A munkahelyek közül pedig csak 41 (5,1%) van/volt megjelölve, amelyekhez szükséges a hivatalos használatban lévő nemzet kisebbségi nyelvek használata. (Miközben a tartomány lakosságának 22%-a beszéli ezeket a nyelveket.)

Habár ezek az adatok ismertek a Szerb Köztársaság és VAT hatóságai előtt, a magyarok részvételének javításán ezekben a szervekben az utóbbi hat évben – az üres politikai ígéreteken kívül – nem történt úgyszólván semmilyen előrehaladás.

A magyarok nem csupán az állami szervekben és az állami alapítású közvállalatokban alulreprezentáltak, de ez így van a községi önkormányzatok által létrehozott közvállalatokban is – kivéve egy-két magyar többségű községet.

A kisebbségügyi ombudsman-helyettes a 2010. évi jelentésben elismeri, hogy a helyi önkormányzatokban foglalkoztatottak nemzeti összetételére vonatkozó adatokkal nem rendelkezik, mert azok „elutasították a kért adatok megküldését, a közérdekű információk biztosára és a személyi adatok védelmére hivatkozva”.10 A biztos ugyanis arra hivatkozott, hogy  „nincsen jogi alapja az ilyen adatok begyűjtésének, mivel a szerb kormány nem hozta meg a különösen érzékeny személyi adatok védelmére vonatkozó rendeletet”.11 A jelentés megelégedett ezzel a megállapítással és nem indítványozott semmilyen intézkedést az előállt helyzet feloldására.

***

                Érdeklődéssel várjuk a készülő beszámolókat. Ezeknek választ kellene adni arra, hogyan viszonyul Szerbia a nemzetközi egyezményekben biztosított nemzeti kisebbségi jogok gyakorlati alkalmazásához.

            Fontos lenne most odafigyelni, hogy a jelentéseket ne suba alatt és a nemzeti kisebbségi testületeket, valamint a civil szervezeteket megkerülve küldjék meg az Európa Tanács illetékes testületeinek – mint ahogy ez addig általában történt – hanem hozzák ezeket nyilvánosságra és tegyék lehetővé a véleményezésüket. Oda kellene hatni, hogy valós adatok és helyzetkép kerüljön az ET elé, mert csak ez teszi lehetővé Szerbia nemzetközi kötelezettségei teljesítésének követelését. 

Ez elsősorban a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) Várady-féle nyelvhasználati bizottságnak és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselőinek lenne a feladata. Az ilyen ellenőrzés eddig szinte rendre elmaradt, ami miatt ezen a téren sem történt előrelépés Szerbiában. Az ET reagálása is elmaradt, mivel a nemzeti kisebbségek részéről észrevételek nem voltak.

            Alkalom van most a nemzeti kisebbségi nyelv- és íráshasználati jogok gyakorlati alkalmazásának számonkérésére.

Újvidék, 2013. augusztus 26.

Bozóki Antal

__________
1 Počela obrada podataka o nacionalnoj pripadnosti zaposlenih i korišćenju manjinskih jezika u radu uprava jedinica lokalne samouprave [Elkezdődött a foglalkoztatottak nemzeti hovatartozásával és a nemzeti kisebbségi nyelveknek a helyi önkormányzati szervekben való használatával kapcsolatos adatok feldolgozása]. http://www.ljudskaprava.gov.rs/index.php/vesti/253-pocela-obrada-podataka-o-nacionalnoj-pripadnosti-zaposlenih-i-koriscenju-manjinskih-jezika-u-radu-uprava-jedinica-lokalnih-samouprava, 04 јул 2013. július 4. [13:40]
3 European Treaty Series, No. 148.
4 European Treaty Series, No. 157.
5 Izveštaj o radu Kancelarije. [Jelentés a Hivatal munkájáról] http://www.ljudskaprava.gov.rs/index.php/yu/vesti-l
6 A táblázat a Tartományi Ombudsman éves jelentései [Godišnji izveštaj o radu Pokrajinskog ombudsmana za … godinu] alapján készült, amelyek megtalálhatók az intézmény honlapján: http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/index.php/dokumenti/38-godinji-izvetaji5
7 Godišnji izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2004. godinu. Novi Sad, decembar 2005. [A Tartományi Ombudsman 2004. évi jelentése. Újvidék, 2005] (ahttp://www.ombudsmanapv.org/dokumenti.html#2007ser honlapon).
8 Az ifj. Korhecz Tamás vezette Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárságnak nem volt betekintése a közigazgatási foglalkoztatottak nemzetiségi összetételébe. Erre a 2010. május 31-én lemondott Korhecz helyébe (2010. június 17-én) megválasztott Deli Andor nyilatkozatából lehet következtetni: „Most éppen folyamatban van egy részletes kérdőív összeállítása, amit a tartomány területén működő összes közigazgatási szervnek eljuttatunk. Ezzel a káderállományt szeretnénk feltérképezni és áttekintetni, többek között a nemzeti hovatartozást illetően is.” Varjú Márta: A kontinuitás fenntartása mindenekelőtt. Magyar Szó, 2010. június 18., 1.
9 Izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2010. godinu [A Tartományi Ombudsman 2010. évi jelentése. Újvidék, 2010]  24. Az Ombudsman későbbi jelentéseiben erre vonatkozó adatok már nem szerepelnek.
10 … jer su lokalne samouprave odbijale da dostave tražene podatke, pozivajući se na stav Poverenika za informacije od javnog značaja za zaštitu podataka o ličnosti. Uo., 25.
11 Poverenik se poziva na to da ne postoji pravni osnov za prikupljanje ovakvih vrsta podataka, pošto Vlada nije donela Uredbu o merama zaštite naročito osetljivih podataka o ličnosti. Uo.

Ötször jártak nála a tolvajok - Óbecsei anziksz

Az egyik szemem könnyezik, a másik meg kuncog – amikor meglátom a takaros kis-konyhában és az utcai tisztaszobában a használati tárgyakkal gazdagon körülbástyázott falakat. Az egyik helyiségben ott virít a kétfajta tűzhelyhez támasztott piros bicikli; kissé távolabb ott meredezik a falnak döntött, hordozható vaslétra; az ablak előtti fotel mögött talpra állítva a régi időket idéző fűrész; előtte pedig a répaszedőásó; az egyik sarokban, a konyhakredenc végében a biciklipumpa meg a kályha rácsos vasfedele; a spájzajtó előtt pedig ott sorakoznak a glédába rakott (kerti) szerszámok: a vaslapát, a gereblye meg a két vasvilla. A falon szögre akasztva lógnak a táskák, a szatyrok. A szobába pedig bekerült a másik piros kerékpár, meg az ablak alá rakva hét sor, bontásból származó tégla…

Ez persze csak amolyan gyors villámleltár, amit első pillantásra felfedezek. Alighanem ez egy tipikus, újabb kori, kisbácskai natura morta! – mondom magamban –, de valami olyasféle, amely igazmondó tükörként veri/vetíti vissza a mindennapi sanyarú nyomorunkat. Groteszk is, meg megmosolyogtató is egyben.

Szerencsére az „apró termetű házacska” gazdája (és egyben egyetlen lakója) nem pesszimistán tekint erre a farkastörvények elvén működő árnyékvilágra! Nyugodt, kiegyensúlyozott, derűs kedélyű bácsika – elvégre vérbeli muzsikusember. Harmonikás.

Azt hiszem, fölösleges megkérdezni, hogy a 73 éves Kiss Lajos bácsi miért csinált valóságos raktárt a konyhájából meg az úgynevezett első szobából. Akinek van szeme, az látja, érti a lényeget szavak nélkül is.

 – Itt, Óbecsén nagy divatja lett most a lopásnak – mondja az idős ember. – Nálam már ötször jártak a tolvajok. Volt, amikor a kapu tetején ugrottak be, máskor meg a szomszédos ház felől érkeztek. Eddig még csak az udvarban garázdálkodtak, a lakásba nem merészkedtek be. De kintről már szinte mindent elvittek, ami mozdítható volt. Leginkább azokat a vascsöveket sajnálom, amelyeket még a házépítéskor vásároltam. Egy teljes állványt össze lehetett belőlük szerelni. Na, meg azt a jó kis fűrészbakot! Az is fémből készült. Gondolom, szép summát kaptak értük a tolvajok! Elmentem én azon melegében több hulladékfelvásárló-telephelyre is, hátha legalább az egyiket megtalálom és hazahozhatom, de hiába kerestem. A lopók rafináltabbak, biztos elvitték egy távolabbi átvevőhelyre, egy másik községbe vagy másik faluba. Amikor első ízben jöttek be az udvaromba, akkor valóban jó fogást csináltak. Az összes szerszámomat elpakolták. Ugyanazon az éjjelen a szomszédomat is meglátogatták. Nála ezer euró értékű holmit szedtek össze. Hiába jelentettük a lopást a rendőrségen, az elkövetőknek se híre, se hamva. Én már kétszer is kihívtam a „nyomozókat”, de nem volt semmi értelme.

Az óbecsei idős ember már szinte minden értéktárgyát, minden kincsét biztonságba helyezte a lakásban. Őrizetlenül, felügyelet nélkül csak egy asztal maradt kint a verandán és egy kevés, télről kimaradt tűzifa a kamrában. És persze Lajos bácsi két szemefénye (bánatos is egy hangyányit emiatt): a motorbiciklik. Azokat már nem tartotta illendőnek a szobában rejtegetni. Úgy gondolja, hogy kint is valamelyest biztonságban vannak, mert több helyen, több réteg lánccal is lelakatolta őket. Kár lenne, ha elvinnék – veti közbe –, mert még mind a kettő üzemképes. A már-már „muzeális értéknek” számító világoskék „libakecerőt” időnként meg is szokta jár(t)atni. „Szeretek motorozni!” – mondja huncutul mosolyogva, majd így folytatja a meséjét:

– Utoljára a Vodokanalban dolgoztam, onnan mentem nyugdíjba. Most húszezer dinárt kapok. A fiam munka nélkül maradt, az ősszel elbocsájtották a Flora Konzervgyárból, így őt segítenem kell. Nekem már kevés dologra van szükségem. Huszonkét éve halt meg a feleségem egy autószerencsétlenségben, azóta egyedül élek. Az egyetlen kikapcsolódásom a rádióhallgatás meg a rendszeres napi séta. A szórakozásom pedig a harmonikázás. Van szájharmonikám is, meg „amolyan rendes” is. Amíg muzsikálok, addig nem gondolok a betörőkre. Addig nem foglalkoztat az, hogy mi lesz holnap.

Amikor pár háznyi távolságból visszatekintek, azt látom, hogy Lajos bácsi áll az úttest közepén és integet. Magamban megint csak kuncogok. Nem kérdeztem meg tőle, hogy a „Hej, ribizli, piros bicikli…!” refrénű bugyuta kis nótát el tudná-e muzsikálni. Pedig látván a lakásban a két piros bicajt, stílszerű lett volna, azt hiszem.

Szabó Angéla

NINCS ELŐRELÉPÉS

A Tartományi Ombudsman 2012. évi jelentése

a nemzeti kisebbségi jogokról 

            A Tartományi Ombudsman – 169 oldal terjedelmű, szerb nyelven és cirill betűvel írt – 2012. évi jelentése megtalálható az intézmény honlapján1. A jelentést Muškinja Heinrich Anikó, az intézmény vezetője írta alá.

            A jelentés a 78-92. oldalon foglakozik a nemzeti kisebbségek jogaival.

            A bevezetőnek szánt rész elején – amely tulajdonképpen általános értékelés – az ombudsman megállapítja: – A nemzeti kisebbségi jogok megvalósításának szintje 2012-ben Vajdaság területén ugyan olyan, mint az előző években. Ezeknek a jogoknak a meglévő intézményes és jogi kerete továbbra is kielégítő, de a jogszabályok alkalmazása különböző okokból kifolyólag, nem egyenletes és szelektív – olvasható a jelentésben.

            Ez a megfogalmazás szinte szóról szóra megegyezik a 2011. évi jelentés szövegével, amely így hangzott: „A nemzeti kisebbségi jogok megvalósításának szintjét Vajdaság Autonóm Tartomány területén változatlannak lehet értékelni az előző évhez viszonyítva. Ezen a jogok megvalósításnak a létező intézményes és jogi kerete kielégítő, de a jogszabályok gyakorlati alkalmazása, különböző okokból kifolyólag, nem egyenletes és szelektív”.

            Ebből arra lehet következtetni, hogy a nemzeti kisebbségi jogok alkalmazása terén az elmúlt egy évben nem történt semmilyen előrelépés.

Két elemzés

            A (31 sorból álló) túlságosan általános bevezető rész után a kutatások bemutatása következik (a 78-85. oldalakon), aminek keretében az ombudsman elemezte a nemzeti kisebbségek nemzeti kisebbségek tanácsairól szóló törvény alkalmazását és a vajdasági középiskolások viszonyulását a nemzeti, illetve etnikai megkülönböztetés iránt.     

            A nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel kapcsolatban az ombudsman ezeket az álláspontokat fogalmazta meg: 

            – a törvény egyes rendelkezéseit és megoldásait részletesebben ki kell dolgozni és pontosítani (azt már nem mondja, hogy melyik rendelkezéseket és milyen irányban);

            – a nemzeti tanácsok nem használták ki teljes mértékben a törvény által előlátott illetékességüket/hatáskörüket, és hogy

            – egyes önkormányzatok különböző módon akadályozzák a nemzeti tanácsokat illetékességük/hatáskörük alkalmazásában, azzal indokolva ezt, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvény nincsen összhangban a kultúra, a tájékoztatás és az oktatás területét rendező más törvényekkel.

            Az ombudsman 2011-ben (sic!) 12 vajdasági középiskolában végzett kutatást, amely szerint a legtöbb megkérdezett diák „hátrányosan megkülönböztetve érezte magát a nyelv és a kiejtés, valamint a nemzeti hovatartozás miatt”. A kutatásban alanyainak 51,1%-a szerint a legtöbben a nemzeti hovatartozás (47,7%, a nyelv (29,8%) és a szexuális irányultság miatt (28%) részesültek hátrányos megkülönböztetésben.

            A tartományi emberjogi biztos által végzett kutatásokkal kapcsolatban azonban indokolt a kérdés, mennyi tartozik ez a hatáskörébe? Az sem mellékes, hogy a szakmai intézmények bizonyára nagyobb tapasztalattal és felkészültséggel is rendelkeznek az ilyen kutatások elvégzéséhez.

           

Nincs áttekintés

            Az oktatás és a hivatalos nyelvhasználat kérdéseiről az ombudsman a jelentés 86-90. oldalán ír.

            A nemzeti kisebbségi oktatásról mindössze hét sor van a beszámolóban, vagyis egyáltalán nem ad áttekintést az itt jelentkező problémákról.

Az ombudsman most megelégszik azzal az általános megállapítással, hogy „a 2012-es évben a nemzeti kisebbségek oktatásával kapcsolatban mindössze néhány beadványt kapott”, de ez „nem arra utal, hogy ezen a területen a problémák megoldódtak”. Megemlíti ugyan, hogy „még mindig nem rendezték a nemzeti kisebbségi osztályok számára a szerb nyelv, mint nem anyanyelv tantárgy státusát”, valamint hogy „felfigyeltek bizonyos gondokra a nemzeti kisebbségi osztályok alakításával kapcsolatosan, amelyek az oktatási hálózat és költségek ésszerűsítésének következményei”. Arról viszont szó sem esik, hogy gond van a tankönyvekkel, ugyanis 34 magyar címszó hiányzik például az általános iskolai tankönyvek közül.

A hivatalos nyelvhasználatról szóló 10 sorból megtudjuk, hogy a Tartományi Ombudsmanhoz a legtöbb panasz éppen erről a területről érkezett – a nemzeti tanácsoktól és polgároktól.

A nyelvhasználattal kapcsolatos „problémák a legtöbb esetben a köztársasági szervek előtt folyó eljárásokkal kapcsolatban jelentkeznek, de kifejezettek helyi szinten is” – értékeli (túlságosan általánosan) az ombudsman. „Az eljáró hatóságok nem alkalmazzák a jogszabályokat, vagy nem helyesen értelmezik azokat, a polgárok pedig nincsenek kellő mértékben értesülve a jogaikról, ami megnehezíti a nemzeti kisebbségi polgárok hivatalos nyelvhasználati jogának megvalósítását a gyakorlatban” – áll a jelentésben.

        

Az ombudsman kiemeli, hogy „éppen ezen a területen fogadták el és alkalmazták a legtöbb ajánlását”. Arról azonban már nem szól, hogy miért nem sikerült a Tartományi Obudsmannak rábírni az újvidéki városi hatalmat a nemzeti kisebbségi nyelvek- és írásmódok hivatalos használatára vonatkozó jogszabályok alkalmazására, vagyis hogy a városi autóbuszokon a feliratokat, utcaneveket stb. ne csak szerb nyelven (cirill, de latin betűvel is), hanem a kisebbségi nyelveken (magyarul, a szlovákul és a ruszinul) is kiírják. Miért övezi – a kezdeti nekibuzdulás után – nagy csönd ezt a problémát?

            A nemzeti kisebbségi kultúráról a jelentésben szó sem esik. Vagy az már nem fontos? Itt nincsenek problémák?

Aránytalan közigazgatás

            A nemzeti tanácsok működése és a nemzeti kisebbségek részvétele a tartományi szervekben, szervezetekben, szolgálatokban, igazgatóságokban és alapokban (a tartományi közigazgatásban) a jelentés 90-92. oldalára került.

            A nemzeti tanácsok a legtöbb esetben az miatt fordultak panasszal az ombudsmanhoz, hogy „a jogszabályok a testületek működése szempontjából egyes fontos kérdéseket nem rendezik, vagy nem egyértelműen rendezik”. Ilyen kérdések például, hogy a nemzeti tanácsok kötelesek-e lefolytatni a közbeszerzési eljárást, vagy nem, és hogy lehet-e a nemzeti tanács tulajdonában ingatlan.  

            A tartományi szervekben, szervezetekben, szolgálatokban, igazgatóságokban és alapokban (a tartományi közigazgatásban) foglalkoztatottak száma az utóbbi négy évben a legkevesebb 1187 (2012) és a legtöbb 1328 (2011) között mozgott. 

A legnagyobb számú magyar nemzetiségű foglalkoztatott a vajdasági közigazgatásban 2011-ben volt (87, illetve 6,55%), a legkevesebb pedig 2012-ben (77, vagyis 6,48%), miközben a magyarok száma a tartományban 13% – a 2011-es népszámlálás szerint. Ez az arány a többi nemzeti kisebbség esetében is kedvezőtlen. Mindez arra utal, hogy a tartomány még a saját szerveiben sem képes, vagy nem hajlandó biztosítani az arányos foglalkoztatás elvét.

A tartományi közigazgatás és a magyarok2

	2009	%	2010	%	2011	%	2012	%
A tartományi közigazgatásban dolgozók száma	1232	100	1291	100	1328	100	1187	100
A magyarok száma	81	6,57%	83	6,43	87	6,55%	77	6,48%

Ez azt jelenti: nem hogy nem javult a tartományi közigazgatásban dolgozó magyarok részaránya – a 2004. évhez viszonyítva, amikor ezekben a szervekben foglalkoztatottak 6,73%-a magyar nemzetiségű volt3 –, hanem még romlott is. Ezek az adatok jól illusztrálják azt is, miként viszonyul a vajdasági hatalom a nemzeti kisebbségek részarányos foglalkoztatásának biztosításhoz a közigazgatásban.

Ezen nem változtat az a tény sem, hogy a Tartományi Ombudsman a jelentésében kiemeli, hogy „az egyes nemzeti kisebbségek részvétele a tartományi közigazgatásban nem felel meg ezeknek a kisebbségeknek Vajdaság összlakosságában való részarányának”.  Már csak ezért sem, mivel ez a megfogalmazás jelen van mindegyik korábbi éves jelentésben, ami úgyszintén arra utal, hogy ezen a téren semmilyen konkrét intézkedés (az ombudsman részéről sem) a helyzet javítása érdekében nem történt. Ez is a politikai akarat hiányára utal.

Incidensek?

A Tartományi Ombudsman jelentésének csaknem a végén (a 153. oldalon), „a nemzeti kisebbségek jogainak védelme” című táblázatból tudjuk meg, hogy az ombudsmanhoz 2012-ben beérkezett panaszok közül 55 (a táblázatott kísérő szövegben a 65-ös szám szerepel), illetve az összes panasz 5,21% vonatkozott a nemzeti kisebbségi jogok védelmére. Ezek közül 22 a nemzeti alapon való megkülönböztetéssel, 12 a közéletben való hatékony részvétellel, 9 a hivatalos nyelvhasználattal, 6 a nemzeti kisebbségi oktatással, 2 a gyűlöletbeszéddel, 4 pedig más egyéb területtel volt kapcsolatos.

A jelentésében említés se nincsen a nemzeti alapú incidensekről (fizikai támadások, verekedések, zaklatások, vallási intézmények rongálása, temetők és keresztek rongálása és gyalázása, parolák/jelszavak, szlogenek írásáról, gyalázkodó jelképek rajzolása, pamfletek terjesztése), amelyekből a tavalyi évben is túlságosan sok volt.

A beszámoló egyik legnagyobb hiányossága mégis, a már elmondottak mellett, hogy még csak nem is tájékoztat a nemzeti kisebbségek jogairól szóló nemzetközi egyezmények alkalmazásáról a tartományban, ami egyébként az ombudsman jogszabályi kötelessége.

A szövegből az sem világlik ki, hogy az ombudsman a nemzeti kisebbségek jogainak megsértésekor az illetékes szerveknél kezdeményezte-e büntető, fegyelmi és egyéb eljárások indítását, hány esetben és milyen eredménnyel.

***

Az elmondottak alapján a Tartományi Ombudsman 2012. évi jelentésének kisebbségi jogokkal foglalkozó része nem érdemel pozitív osztályzatot. A Tartományi Képviselőház, az április 25-i (16.) ülésen mégis – jelekből ítélve ismét vita nélkül – fogadta el a jelentést. Úgy tűnik, a magyar képviselőket sem túlságosan érdekelte a téma4. 

Azt is felül kellene vizsgálni (ha lenne kinek), hogy a jelentés ilyen formája, ami többségében a panaszok átmesélése, megfelel-e az ombudsmanról szóló tartományi határozat követelményeinek?

Az ombudsman intézményének működése a tavalyi évben 42.667.882,73 dinárjába került a tartományi adófizetőknek. Megérte-e?

Újvidék, 2013. május 17.

Bozóki Antal

__________

1 http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/attachments/article/944/Izvestaj%20Pokrajinskog%20

ombudsmana%20za%202012.pdf

2 A táblázat a Tartományi Ombudsman éves jelentései [Godišnji izveštaj o radu Pokrajinskog ombudsmana za … godinu] alapján készült, amelyek megtalálhatók az intézmény honlapján: http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/index.php/dokumenti/38-godinji-izvetaji5

3 Godišnji izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2004. godinu. Novi Sad, decembar 2005. [A Tartományi Ombudsman 2004. évi jelentése. Újvidék, 2005] (ahttp://www.ombudsmanapv.org/dokumenti.html#2007ser honlapon).

4 Održana 16. sednica Skupštine AP [Megtartották a Képviselőház 16. ülését].Vojvodinehttp://www.skupstinavojvodine.gov.rs/?s=Vesti&mak=Vesti&iid=8346 és Virág Árpád: Munkához láthat a tartományi alkotmányjogi bizottság. Magyar Szó, 2013. április 26., http://www.magyarszo.com/hu/1952/kozelet_politika/95811/Munk%C3%A1hoz-l%C3%A1that-a-tartom%C3%A1nyi-alkotm%C3%A1nyjogi-bizotts%C3%A1g.htm

Feltenni a levert lécet - Magyar autonómia...

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) programpártként már megalakulásakor, 1997 februárjának végén síkraszállt a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért. E politikai doktrínája máig két pilléren nyugszik. Az egyik a kettős állampolgárság. A másik a területi elhatárolódást nem igénylő, jogszabály-alkotási és végrehajtási jogosítványokkal felruházott magyar (perszonális) autonómia, s ami ezzel együtt jár, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet.

Ha ezt a célkitűzést, s a VMDP 1997-ben elfogadott magyar autonómiamodelljét a ma zajló politikai folyamatokban kívánjuk tetten érni, az Ahtisaari-terv jut az eszünkbe.

Tekintettel arra, hogy ez a politikai és közjogi projektum, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa is láttamozott elvileg elfogadott alapjává vált a Belgrád-Pristina megállapodásnak is, most nem lenne más dolgunk, minthogy félretéve a kusza magyar-magyar állapotokat létrejöjjön egy Budapest-külhoni magyar megállapodás, amely alapul szolgálhatna a közös nemzetközi fellépéshez.

Ez történik? Sajnos nem. Miközben a magyar kormány szabadságharcának legérzékenyebb szakaszába lépett, a külhoni magyar nemzeti közösségek, belterjes autonómiaküzdelmeket vívnak. A Vajdaságban, Koszovó okán, ahhoz a békához hasonlítanak, amely dermedten figyeli a feje felett lépegető gólya árnyát. Várják, különösen a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), mi lesz mindennek a vége? Megy a nyilatkozatháború, az óhajok és a sóhajok megvitatása. Aki ma a Vajdaságban (ha lúd, legyen kövér), nem területi autonómiában utazik, az kimarad a politikai diskurzusból. Pásztor István VMSZ-elnök hárompilléres autonómiáról beszél, amelynek megvalósítását – hogy „az érdekek ne sérüljenek” – eleve jobb időkre ígéri. Az ígéret értékét jól szemlélteti, hogy a történelmi VMDK-val vitatkozva, a párt másfél évtizeddel ezelőtt mindössze valamiféle alapelvekhez jutott el.  A modell kidolgozása ma is csak a jövő zenéje. Egyedül a VMDP hallgat, feltehetően azért, mert csak neki van hadra fogható autonómiamodellje.

Csakhogy mindez most kevés. Nem a magyarok magvas ötleteinek köszönhetően, Szerbiában olyan helyzet alakult ki, amelyben a szerb kormány fél szemmel odafigyel a helyi kisebbségekre. Arra törekszik, hogy mire a gyakorlatban is alkalmazásra kerül a Belgrád-Pristina megegyezés, saját nemzeti érdekeivel összhangban „intézményesen integrálja” az itt élő kisebbségi közösségeket. Erre elmés megoldást talált. Az egyik közismerten liberális és a kisebbségi kollektív jogokat mellőző, nyugati korifeus patronátusa alatt a szerb kormány szakértői októberre készítik a nemzeti tanácsokról szóló új törvény tervezetét. Hogy ez milyen lesz? Bizonyára nem olyan, mint amiben Korhecz Tamás, a VMSZ-es Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke reménykedik. Az MNT alkalmasint a VMSZ Koszovóval kapcsolatosan meghirdetett szilenciuma miatt hallgat. Igaz, a dél-szerbiai albánok esete egy külön történet, de ha ők vállalják a legnagyobb és legbölcsebb magyar pártot, az MNT-nek – a készülő új nemzeti tanácsokról szóló törvény ügyében – érdemes lenne velük egyeztetni. Persze érteni kell az MNT tartózkodó vezetőt is. Ők alapjában véve elégedettek a jelenlegi helyzettel, csak ne legyen rosszabb. A dél-szerbiai albánok viszont csakúgy, mint annak idején a VMDP, a nemzeti tanácsoknak tényleges politikai autonómiát követelnek.

Most ott vagyunk, ahol a part szakad. A vajdasági magyar pártok többsége a területi autonómiára vonatkozó átgondolatlan követeléseivel, úgy, hogy a modell kidolgozását is kívülről várja, saját magát köti béklyóba. Nagy hiba a vajdasági magyarok és a Koszovó párhuzamából kiindulni. Nincs nekünk gondunk a szerb „kettős mércével”! Önmagunkkal van dolgunk. Felelősen el kell döntenünk, tudunk-e közös konkrét autonómiakövetelést kidolgozni a nemzetközileg elfogadott, s a régióban már félig-meddig alkalmazásban levő Ahtisaari-terv alapján, vagy sem? Van-e ehhez észbeli erőnk, s szándékában áll-e a magyar pártoknak, hogy egységes, modellt is magában foglaló autonómiaköveteléssel feltegyék a lécet, s kilépjenek a nemzetközi politikai színtérre? Ezt a haditettet a történelmi VMDK már egyszer, a 90-es évek legelején megtette. Miért ne lehetne a szinte elfeledett és magunk által levert lécet, újra, az új követelményeknek megfelelően feltenni?

Ágoston András

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf., 112. szám, 2013. május 14.

Az én 15 pontom

Mielőtt bárki is elolvasná ezt az írást,

kérem figyelemmel nézzék át a következő néhány sort:

• ezt a fogalmazványt egyedül írtam, nem támogatott egyetlenegy délvidéki/vajdasági magyar, de szerbiai, országos párt sem, tehát csak az én véleményemet olvashatják, amiért vállalok mindennemű felelősséget, mivel nem tudom elfogadni a délvidéki/vajdasági magyarok részéről az „Amit szabad Mohamednek, nem szabad az ökörnek” szólással jellemezhető hozzáállást,

• A Koszovó és Szerbia között – várhatóan – létrejött megállapodás szerintem nem lehet egyedi elv és dokumentum, minden azonos vagy hasonló problémát ugyanolyan vagy hasonlóan kell(ene) rendezni. E gondolataim alátámasztására a történelem ad támpontokat, ne feledjük, hogy a Délvidék/Vajdaság a trianoni békeegyezménnyel lett Magyarországtól, míg Koszovó a kumanovói egyezséggel lett Szerbiától elszakítva, de folytathatnám más példákkal is.

• Nem zárom ki annak a lehetőségét sem, hogy ugyanilyen vagy hasonló módon, Tirana (azaz Albánia) és Belgrád (azaz Szerbia) megállapodjanak a dél-szerbiai albán többségű önkormányzatok (községek) helyzetével kapcsolatban, de miért ne következhetne be hasonló együttműködés Budapest (azaz Magyarország) és Bukarest (azaz Románia) vagy Pozsony (azaz Szlovákia), esetleg Kiev (azaz Ukrajna) között is.

• Mivel vagyok annyira liberális, hogy minden egyén – tehát én is – azt vallja: élhet a törvényerejű dokumentumok javaslásának jogával, de vagyok annyira nemzeti is, hogy elvárjam a nemzeti közösségemtől (és az anyaországtól), hogy a megfelelő szerveik a javaslatomat megvitassák – mivel úgy érzem, sokan elfogadják az általam javasoltakat –, így nyilvánosságra hozom e szöveget a délvidéki/vajdasági magyar média segítségével (remélem, meg is jelentetik).

Ennyit bevezetőket, most pedig következzen a javaslatok!

Balla Lajos

SRB-24426 Oromhegyes

November 29. utca 44.

Budapest és Belgrád 15 pontja

Javaslat az Észak-Vajdaságban (Észak-Szerbiában) élő magyarok helyzetének normalizálását szabályozó első megállapodás szövegére

  1.       Észak-Vajdaságban megalakul a magyar községek társulása/közössége [1]. A társulás nyitott minden más község számára, ha ezzel kapcsolatban a tagok között egyetértés alakul ki.

  2.       A társulás/közösség statútum elfogadásával alakul meg. Feloszlatása kizárólag a betagosodott községek döntése alapján lehetséges. A hatályos törvény és alkotmányjog értelmében jogi garanciákat biztosítanak (beleértve a kétharmados többség szabályát is).

  3.       A társulás/közösség struktúráját ugyanazon alapokon fektetik le, mint a vajdasági/szerbiai községek közösségének meglévő statútumát, pl. elnök, alelnök, parlament, tanács.

  4.       A helyi önkormányzatok Európai Chartájában és a hatályos szerbiai törvényben definiált hatáskörökkel összhangban a társult községeknek joguk lesz együttműködni saját meghatalmazásaik kollektív alkalmazásában a társulás/közösség kereteiben. A társulás/közösség teljes mértékben felügyeli a gazdasági fejlődés, az oktatás, az egészségügy, az építészet és a rurális berendezkedés területeit.

  5.       A társulás/közösség további hatáskörökkel él, amelyeket a központi hatalom hagy jóvá részére.

  6.       A társulás/közösség képviselői szereppel rendelkezik a központi hatalommal való kapcsolattartásban, e célból pedig helyet kap a közösség tanácsadó testületében. E szerepkör megvalósítása céljából felügyelői funkciót irányoznak elő.

  7.       Szerbia területén egy rendőrség létezik, Szerbiai Rendőrség néven. Minden, Vajdaság/Szerbia északi részén működő rendőri egységet integrálnak a Szerbiai Rendőrség kereteibe. Fizetéseiket kizárólag a Szerbiai Rendőrség fizeti ki.

  8.       Egyéb magyar biztonsági struktúrák tagjainak helyet kínálnak fel a megfelelő szerbiai struktúrákban.

  9.       Regionális rendőrparancsnokot neveznek ki a három magyar többségi északi községben (Magyarkanizsa, Zenta, Ada). A régió rendőrparancsnoka vajdasági magyar nemzetiségű személy lesz, akit a Belügyminisztérium javasol, arról a listáról, amelyet a társulás/közösség keretébe tartozó három község vezetője állít össze. A Szerbiai Rendőrség északon működő egységeinek tükrözniük kell a három község etnikai összetételét. (Még egy regionális parancsnokot neveznek ki Szabadka, Topolya, Kishegyes, Törökkanizsa, Csóka és Óbecse községekben). A három északi község regionális parancsnoka együttműködik más regionális parancsnokokkal.

10.       Az igazságügyi rendszert integrálják, az Szerbia jogi keretein belül működik majd.

11.       A belgrádi Fellebbviteli Bíróság egy bizottságot alakít, amelyben magyar bírák lesznek többségben, és amely illetékes lesz minden magyar többségű községben.

E Fellebbviteli Bíróság egy osztályának, beleértve az adminisztrációs személyzetet és a bírákat, Magyarkanizsán lesz a székhelye (Magyarkanizsai Kerületi Bíróság). Ennek az osztálynak minden bizottságát többségében magyar bírák alkotják majd. A megfelelő bírák vesznek részt a munkában, az adott eset természetétől függően.

Az északi községekben 2013 folyamán szervezik meg az önkormányzati választásokat, az EBESZ támogatásával, a megfelelő szerbiai törvénnyel és a nemzetközi szabványokkal összhangban.

12.       A végrehajtási terv, időbeli dinamikával május 25-ig készül el. A megállapodás alkalmazása során tiszteletben tartják a transzparens finanszírozás elvét.

13.       A tárgyaló felek intenzívebb tárgyalásokat kezdenek az energetika és a telekommunikáció szektorairól és június 30-ig be is fejezik azt.

14.       A megállapodás értelmében Magyarország nem blokkolja Szerbiát az Európai Uniós integráció területén, mint ahogy nem is bátorít másokat a másik fél akadályozására.

15.       A két fél bizottságot alakít az alkalmazásra, az EU támogatása mellett.

A megállapodás másolatát, amelynek alapján e fordítás készült, kézjegyével látja el Orbán Viktor magyarországi és Ivica Dačić szerbiai kormányfő, a következő kísérő szöveggel: „Ezennel igazolom, hogy ez az a szövegjavaslat, amelynek elfogadásáról vagy elutasításáról mindkét fél döntést hoz majd.

---

[1]   Kezdetben e társulásba/közösségbe az a három önkormányzat/község tartozik, ahol az ott élő magyar nemzeti közösséghez tartozók számaránya meghaladja az 50%-ot.

Vezetők és incidensek!

Kisebbségjogi jegyzet

Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke, március 23-i jegyzetében[1] azt is írja, hogy a testület magyarországi vendégeivel „röviden ismertettük az MNT jogvédelemmel kapcsolatos eddigi tevékenységét, sikereinket és meddő erőfeszítéseinket egyaránt. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy a kisebbségi jogok megsértésének eseteiben, de a nemzeti alapon történt támadások esetében is gyakran szorul háttérbe a szakmaiság, az esetek következetes, professzionális lekövetése.”

A szövegből nem világos, hogy Korhecz mit ért a „szakmaiság gyakori háttérbe szorulása alatt”, és az sem, hogy kire értette ezt. Az viszont számomra egyértelmű, hogy „az esetek következetes, professzionális lekövetése” (sic!) az MNT illetékességi körébe (is) tartozna. Az MNT-nek kötelessége lenne beszámolni arról, mit tett eddig a „kisebbségi jogok megsértésének eseteiben”, mikor és milyen eredménnyel.

Hány incidens volt?

Kétlem, hogy az MNT-nek bármilyen betekintése is lenne a nemzeti alapú incidensek gyakoriságába, hátterébe/okaiba, a különböző eljárások kimenetelébe. Az ilyen incidensek ugyanis – ismereteim szerint – a nemzeti kisebbségi jogok megsértésének csak a legsúlyosabb esetei, mivel a nemzeti kisebbségi jogsérelmeknek számos más formája is van. Ilyen például a nemzeti alapon történő hátrányos megkülönböztetés, ami jelen van a társadalomban, de ezt nehéz felderíteni, és még nehezebb bizonyítani. 

Az MNT a 2013. február 27-i harmincadik üléséig – néhány súlyosabb eset közleményben való elítélésén kívül – egyszerűen kerülte, hogy foglalkozzon a nemzeti alapú, leginkább a vajdasági magyarok ellen elkövetett kilengésekkel. Annak ellenére, hogy a testület több alkalommal is figyelmeztetve lett: „állást foglalhat, kezdeményezést tehet és intézkedést foganatosíthat a nemzeti kisebbség helyzetével, identitásával és jogaival közvetlenül kapcsolatos minden kérdésben”.[2]

A (legtöbb esetben) magyarellenes incidensekből – amelyek közé leginkább a fizikai támadásokat, verekedéseket (magyar iskolások zaklatását is), vallási intézmények rongálását, temetők és keresztek rongálását és gyalázását, gyűlöletkeltő parolák/jelszavak, szlogenek írását, jelképek rajzolását, pamfletek terjesztését sorolják –, 2006-ban hivatalosan 162-őt[3], 2007-ben 197-et[4], 2008-ban 171-et[5], 2009-ben 150-et[6] és 2010-ben 110-et[7], vagyis összesen 790-et jegyzetek fel.

A Tartományi Biztonsági Tanács 2011. október 25-én Temerinben megtartott („kihelyezett”) ülésén – ahol az utóbbi időben több nemzeti alapú konfliktusra is sor került – közölték, hogy nemzeti és vallási alapon az év első kilenc hónapjában 108 ilyen incidens történt.[8]

Az incidensek pontos számát valójában senki nem tudja. Az emberek ezekről nem szívesen beszélnek, mert félnek, vagy éppen azért, mert megfenyegették őket, hogy mi történik velük, ha erről szólnak. Ha pedig mégis bíróság elé került az ügy, akkor vagy eltussolják, illetve addig húzódik, amíg a sértettek végül megunják, illetőleg más okból feladják a jogaikért folytatott küzdelmet.

A 2008. április 18-án Szabadkán történt „késelési ügy”-ben például, 2009 decemberében felmentették azt a két szerb fiatalembert, akik megtámadtak egy magyar fiatalt, mert a Szabadegyetem parkolójának közelében barátnőjével magyarul beszélt, majd ezt követően hasba szúrták. A sértett most már „nem emlékszik, hogy magyarsága miatt szidalmazták volna”. Az ügy még mindig nem fejeződött be, mivel a szabadkai Fellebbviteli Bíróság utasította a helybeli Felső Bíróságot, hogy tárgyalja azt újra.[9]  

Kit érdekel?

A növekvő számú incidensek miatt, 2010. október 13-i keltezéssel, levelet írtam Vukašinović Évának, a nemzeti kisebbségi jogok védelmével megbízott ombudsman-helyettesnek, amelyben arra kértem, tételesen tájékoztassa a nyilvánosságot arról, hogy a 2009-es és a 2010-es évben elkövetett magyarellenes cselekmények közül „melyikkel kapcsolatban indult eljárás, milyen szakaszban van az, illetve milyen eredménnyel fejeződött be”. Azt is kérdeztem, hogy „az intézmény hivatalból indított-e eljárást valamelyik ügyben, és ha igen milyen eredménnyel”.[10]A jogvédő javára legyen mondva, hogy válaszolt levelemre, csak éppen arról nem írt, hogy hol is tartunk a vajdasági magyarokat ért jogsérelmek orvoslásában.[11]

A Korhecz Tamásnak – még a 2010. október 22-én – postázott levelemben javasoltam, hogy, az MNT Közigazgatási Hivatala, „ebben a vajdasági magyarságot érintő fontos kérdésben lépjen kapcsolatba az eljáró hatóságokkal és minden egyes esettel kapcsolatban készítsen részletes tájékoztatót és tárja azt a nyilvánosság elé”. Ugyancsak javasoltam, hogy „az MNT ezt a témakört mielőbb vitassa meg és foglaljon állást”.[12]Mondanom sem kell, hogy levelemet a testület elnöke még csak válaszra sem tartotta érdemesnek. A kérdés az MNT elé csak 2013. február 27-én került, akkor is „ajánlás” formájában.[13]

Sándor Józsefnek, Vajdaság AT Képviselőháza Nemzetek Közötti Viszonyok Bizottsága elnökének ez ügyben 2010. november 2-án intéztem levelet. Annak megválaszolására kértem, hogy a testület „mielőbb tűzze napirendre és vitassa meg ezt a vajdasági magyarságot és a többi kisebbséget érintő fontos kérdést és foglaljon állást”, továbbá, hogy Tartományi Ombudsman mely szervek előtt és milyen eljárásokat kezdeményezhet az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok védelmében”.[14]Az akkor tartományi, most köztársasági képviselő (a Dinkić-féle G17, illetve Szerbiai Egyesült Régiók színeiben) úgyszintén nem válaszolt a levelemre. 

Pásztor Istvánnak, a Tartományi képviselőház elnökének 2013. február 12-én elküldtem azt a(z akkor még) 879 aláírást tartalmazó petíciót (amely aláíróinak száma időközben 1614-re növekedett), amelyet a 2012. október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini fiúk szülei, hozzátartozói, illetve polgárok írtak alá. Javasoltam, hogy „a Tartomány Képviselőház alakítson egy külön bizottságot, amely a temerini és az óbecsei verekedési ügyekben megvizsgálná a helybeli rendőrség, valamint az újvidéki ügyészségek és bíróságok munkáját”.[15]A házelnök a mai napig még egy sornyi választ sem küldött, például, hogy megkapta a petíciót, és hogy tanulmányozni fogja. (Ez is mutatja, hogy mennyire érdekli a polgárok véleménye.)

Az Európai Parlament és a szerb képviselőház hetedik, kétnapos együttes ülését tartották (2013. március 18-án és 19-én – B. A.) Brüsszelben. A parlamenti delegációk közösen fogadták el a vajdasági magyarokra is vonatkozó nyilatkozatot, amelyben a következő olvasható:

– Az utóbbi időben elszaporodott etnikai jellegű incidensekkel kapcsolatban a nyilatkozat felszólítja a hatóságokat, hogy azokat minden részletre kitérően vizsgálják ki, gyűjtsenek adatokat az etnikai jellegű bűncselekményekre vonatkozóan és biztosítsák a bírósági döntéshozatal előítéletektől és diszkriminációtól mentes működését.[16]

Ez az álláspont azonban nem Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) köztársasági képviselőjének és az Európai Integrációs Bizottság elnökhelyettesének, hanem Gál Kinga és Schöpflin György fideszes képviselők javaslatára került a nyilatkozatba.[17]Erről a kötelezettségről is, minta korábbikról, megfeledkeznek majd az itteni hatóságok.

„Szenteltvíz” jelleg

 – Talán furcsán hangzik, de szerintem a különböző oldalakon, sokaknak megfelel a jelenlegi zavaros, homályos állapot, amely tág teret biztosít a találgatásoknak, az önigazolásnak, a másra mutogatásnak, hogy csak a legutóbbi (március 16-i – B. A.) óbecsei tragikus haláleset (emberölést) említsük. A haláleset után pár órával az interneten elindult a nagyotmondás, a harsány találgatás. Egyesek már rengeteg dolgot tudni véltek, egyebek mellett azt is, hogy egy újabb, kegyetlen magyarellenes támadás történt. Azt is meg merem kocáztatni, hogy sokaknak csalódást okoztak az azóta megjelenő hivatalos (fél)információk, mintha egyeseknek nem lenne elég nagy baj egy fiatalember tragikus halála, beteg szellemmel azért szorítanak, hogy a tragédia elkövetői gyűlölettől fűtött más nemzetiségűek legyenek, hogy bizonyságot nyerjen önpusztító hipotézisük: „élhetetlen a szülőföld, lehetetlen egymással, egymás mellett élni” – írja Korhecz Tamás az említett jegyzetében.

Ennek a megfogalmazásnak néhány pontatlansága is van: Korhecznak – jogász képzettségére való tekintettel – tudnia kellene, hogy a „tragikus halálesetet” és az „emberölést” nem lehet kiegyenlíteni. Ezen kívül, a hivatalos szervek szerint, az óbecsei áldozat ügyében „a nyomozás még nem zárult le”.[18]Ez egyúttal azt is jelenti, hogy korai még az indítékokkal és az elkövetővel/elkövetőkkel kapcsolatos mindennemű megnyilatkozás. (Bár igaza lenne Korhecznak, hogy nem nemzeti alapon elkövetett bűncselekmény történt. Nehéz azonban elképzelni, hogy a 14 éves gyanúsított egyedül követte volna el a súlyos bűntettet.)

Az MNT 2013. február 27-én, „a magyar nemzeti közösség tagjait ért támadások és a közbiztonság romlása ügyére vonatkozó ajánlása” – a karakterénél fogva – sajnos nem kötelez senkit semmire. Mondhatni, inkább „szenteltvíz” jellege van.

László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom elnöke, és Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke módosítási indítványokat tettek a dokumentum vonatkozásában, mivel azonban ezek „érdemben módosították volna a szöveget”, ezért szavazásra sem bocsátották a javaslataikat. A magyarázat szerint „az ilyen jellegű módosítási indítványokat a képviselőknek még az ülés megtartása előtt kell elküldeniük az MNT hivatalába”. Ez a megfogalmazás is önmagáért beszél az MNT „demokratikusságáról”, illetve arról, hogy a testületnek a VMSZ alkotta szavazógépezete csak azt fogadja el, amit a párt jóváhagyott.

***

A nemzeti alapú incidensek folytatódtak mind a mai napig. Ezekből egy is sok, a számuk pedig – a hatósági adatok szerint is – már megközelíti az ezret. Mindez sajnos arról tanúskodik, hogy megromlottak a nemzeti viszonyok. Aki ezt nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, illetve nem kezeli kellő komolysággal, az súlyos tévedést követ el.

Ezeknek az incidenseknek csak akkor lehetne útját állni, ha az igazságügyi hatóságok maradéktalanul biztosítanák a polgároknak a törvény előtti egyenrangúságát, a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül, a jogszabályok egyforma alkalmazását, a diszkriminációtól való mentességet, az eljárások tisztességességét és a polgárok jogbiztonságát, valamint az ügyészség és a bíróság pártatlansága elvének érvényesülését.

Elvárható-e ez egy olyan országban, amelyben „mindennapos a rasszizmus”?[19]  Tagja lehet-e az Európai Uniónak olyan ország, amelyben a nemzeti kisebbségi polgárt megverik, vagy éppen megkéselik, ha az utcán vagy a buszban az anyanyelvén merészel beszélni?

Bozóki Antal

Újvidék, 2013. március 24.

---

[1] A határon túli magyar közösségek jogvédelmének előmozdítása.

 http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/111/A-hataron-tuli-magyar-kozossegek-jogvedelmenek-elomozditasa.html,2013. március 23. [1:06] és A nyuszi hozza az ösztöndíjat. Magyar Szó, 2013. március 23., 14. o.

[2] Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól / Zakon o nacionalnim savetima nacionalnih manjina [SZK Hivatalos Közlönye / "Sl. glasnik RS", 2009. szeptember 3-i 72. szám.

Magyar nyelvű szöveg: Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól, Magyar Szó (melléklet), Újvidék, 2009, vagyhttp://kepesifi.com/documents/MNT_2009_torveny.pdf, illetve a  http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven, illetve a http://www.pasztorbalint.rs/ honlapon.] 11. szakasz 14. pont.

[3] Lásd: Az Európa Tanács rasszizmus és intolerancia ellenes testületének (ECRI) 2007. december 14-én

elfogadott (2008. április 29-én nyilvánosságra hozott), Szerbiáról szóló jelentését

[4] Varjú Márta: 197 helyett 171. Magyar Szó, 2009. február 28., március 1., 1. és 5.

[5] Uo.

[6] v.m.: A tartományi rendőrség megalakítása a „jövő zenéje”. Magyar Szó, 2011. március 15., 4.

[7] Uo.

[8] Góbor Béla: Csökkent a nemzeti incidensek száma. Magyar Szó, 2011. október 26., 1 és 5. o.

[9] mh: Újratárgyalják a késelési ügyet Magyar Szó, 2013. március 21., 11. o.

[10] Magyar Szó, 2010. október 16., 6. o.; Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 16.,  és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VIII. évf. 208. szám, 2010. október 19.

[11] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 30.  és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VIII. évf. 217. szám, 2010. október 30. és Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 30.

[12] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz,2010. november 4.

[13] P. E.: Az MNT felszólal a magyarokat ért támadások kapcsán. Magyar Szó, 2013. február 28., 1. és 4. o.

[14] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. november 4.

[15] Tiltakozás a törvénysértés és a megkülönböztetés ellen. Magyar Szó,2013. február 13., 4. o.

[16] Fideszes javaslatok a nyilatkozatban. (MHO) http://www.magyarhirlap.hu/fideszes-javaslatok-a-nyilatkozatban, 2013. március 19. és http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/1845/Az-EP-es-a-szerb-kepviselok-is-fontosnak-tartjak-a-vajdasagi-magyarok-jogainak-ervenysuleset.html, 2013. március 19. [20:57]

[17] Uo.

[18] Feró: Még nem zárult le a nyomozás Bilicki Ervin halála ügyében. Magyar Szó, 2013. március 22., 1. és 5. o.

[19] Szerbiában mindennapos a rasszizmus. Magyar Szó, 2013. március 22., 4. o.