Margit Zoltán: MNT

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: MNT. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: MNT. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. november 17., csütörtök

A Magyar Nemzeti Tanács intézményének lejáratása


„Győzött” a Pásztor/Lovas-lista

Pásztor István, Lovas Ildikó és a többiek

A szerbiai nemzeti kisebbségek november 13-án nemzeti tanácsi választásokat tartottak.
A választásokon 19 nemzeti kisebbségi közösség 50 (köztük a magyarok) listája vett rész.[1]
A nemzeti tanácsokat közvetlenül megválasztó közösségek névjegyzékébe 454 807 polgár iratkozott fel, a legtöbben a magyar választói névjegyzékbe – 116 406.[2]
A legtöbb nemzeti közösség több – kettőtől öt – választási listát állított. A legkevesebb létszámú nemzeti közösségek, a lengyel, a görög, a német, a szlovén és a vlach, de legnagyobb közösségként magyar is, csupán egy-egy listát állítottak.[3] (A 2010. évi választásokon a magyar közösség tagjai még öt lista közül választhattak.)

A Magyar Nemzeti Tanács 12 éves történetében a mostani (negyedik) választáson először vett részt csak egy lista, a Pásztor István, a Vajdasági „Magyar” Szövetség elnöke – egyesek szerint[4] a barátnője/vadházastársa Lovas Ildikó – által felállított Magyar Összefogás lista.
A vasárnapi választáson – a november 14-ei adatok szerint –, a szavazóhelyek 96,88 és a magyar választói testület 97,42 százalékos feldolgozottsága alapján – a 116 406 polgár közül 40 382 polgár szavazott, vagyis a részvételi arány 36,69 százalékos volt. A szavazók 98,75 százaléka, vagyis 39 876 polgár a Pásztor/Lovas listára szavazott.[5] Másik listára nem is szavazhatott, mivel olyan nem is volt!

Az MNT-választásokon leadott szavazatok alakulása:

2010 138 660 fő a választási listán szereplők száma, 76 900 szavazat, a részvétel 55,46 százalékos[6]
2014 137 111 fő a választási listán szereplők száma, 55 671 szavazat, a részvétel 40,60 százalékos[7]
2018 129 471 fő a választási listán szereplők száma, 47 309 szavazat, a részvétel 36,54 százalékos[8]
2022 116 406 a választási listán szereplők száma, 40 382 szavazat, a részvétel 36,69 százalékos [9]


A táblázatból látszik a magyar választótestület létszámának lemorzsolódása és a leadott szavazatok számának folyamatos csökkenése. 2010-ben 138 660 fő volt a választási listán, 2022-ben 116 263, vagyis 22 397-el kevesebben. A szavazatok száma ez alatt az időszak alatt 76 900-ről 40 382-re, vagyis majdnem a felével (36 518-al) csökkent!A részvételi arány a november 13-ai szavazáson (kisebb létszámú szavazótestülettel) 0,15 százalékkal magasabb volt ugyan (mint 2018-ban, amikor 35,54% volt), de 6 927-el kevesebben mentek el szavazni, mint 2018-ban![10]

Az utóbbi, csaknem másfél évtizedes periódust (2007. május 5-étől!)[11] Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének tisztségében töltötte.
Ez alatt az időszak alatt a magyar közösség létszáma, így a szavazótestület is, jelentősen csökkent, a helyzete folyamatosan rosszabbodott.
Pásztor István, ennek ellenére, „15 perccel az urnák zárása után”,[12] amikor még azt sem lehetett tudni, hogy mennyien vettek részt a választásokon, a Köztársasági Választási Bizottság jelentését meg nem várva, a közismert propaganda stílusában „megállapította”, hogy „a Magyar Összefogás és a Vajdasági Magyar Szövetség soha nem látott, történelmi győzelmet aratott”.[13]
– Most kell szerénynek lenni, mert van mire – tette hozzá a szerénységéről is (köz)ismert pártvezér. A Magyar Összefogás nem csak az összes mandátumot szerezte meg – „ami várható is volt” –: a MÖ-listára leadott szavazatok száma meghaladja a négy évvel ezelőtt, a magyar nemzeti tanácsi választáson összesen leadott szavazatok számát – emelte ki, rámutatva: amióta van magyar nemzeti tanácsi választás és amióta van Magyar Összefogás, azóta ez a lista soha ennyi szavazatot nem szerzett. „Ez hatalmas eredmény, méghozzá azért, mert tudjuk, hogy mennyien vagyunk, de azt is tudjuk, hogy mit akarunk” – magyarázta Pásztor.[14]


Pásztor vasárnapi „győzelmi” beszéde nem fedi a valóságot!
A 2018. évi választásokon az „összesen leadott szavazatok száma” 47 309 volt, a vasárnapi szavazáson pedig 40 382. Ezek közül 39 382-en szavaztak az (egyetlen) Pásztor/Lovas listára Ebből még Pásztor is kiszámolhatta volna – ha megvárja a Választási Bizottság adatait –, hogy a listájukra leadott szavazatok száma 7927-el kevesebb (39 382), mint a 2018-ban „összesen leadott szavazatok száma”. (A 2018. évi MNT választásokon a VMSZ „Magyar Összefogás” listájára 39 166-an, most 39 382-en, a „Magyar Mozgalom – Zsoldos Ferenc” listára pedig 7 516-an szavaztak.)[15]
Pásztort azonban nem érdeklik a tények és számok. Eltájolódott ő már régen, nem csak a valóságtól, de a közösség érdekeinek a képviseletétől is! Számára csak az volt a fontos, hogy világgá kürtölje a „történelmi győzelmét”, aminek – ha tekintetbe vesszük a választási és egyéb körülményeket – éppen semmi ténybeli alapja nincsen, erkölcsi pedig még annyi se.
Nagy segítségére van ebben, a közösség kárára, sajnos, a Magyar Nemzeti Tanács „alapította” média és az Újvidéki Rádió is. (A Hangadó Szerda – mások szerint Hamvazó Szerda – mai adásában csak a Pásztor-féle győzelmi beszédet közvetítették, egy szóval nem említve, hogy más vélemények, értékelések is vannak!) A közszolgálatúság helyet a közösség félretájékoztatása és ámítása ez!

Pásztor Pista téves irányítása alatt a VMSZ támogatottsága a magyar közösségben lényegesen és folyamatosan csökken(t). Téves lenne azt is állítani – ahogy Pásztor István képzeli –, hogy mind a 39 382 szavazó támogatja a politikáját. És ez még csak a teljes közösség 20 százaléka sem!
A szavazók többsége nemzeti öntudatból, a nemzeti tanács intézményének megőrzésére, nem pedig Pásztor István önkénypolitikájának a támogatásra szavazott! A VMSZ támogatottságának- és szavazóbázisának csökkenését mutatja az is, hogy a tavaszi parlamenti választásokon, az addigi kilenc képviselői helyből, négyet elvesztettek.

Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke, a november 15-ei sajtótájékoztatón, „nem fényes győzelemnek, hanem kristálytiszta kudarcnak”[16] értékelte a hétvégi nemzeti tanácsi választásokat. Fel is kérte Pásztort, hogy „a továbbiakban ne viselkedjen úgy, mint Aleksandar Vučić, aki minden hivatalos intézmény helyett megmondja, hogy mi fog történni”.[17]
– A VMDK elnöke szerint a választási folyamatban a szokásos forgatókönyv történt: megfélemlítés, munkahelyi zsarolások, SMS-ek (küldése – B.A.), a választások napján súlyos kampánycsendsértés – olvasható a sajtókonferenciáról készült tudósításban.[18]

Ami a nemzeti tanácsi választással történik az most egy időre meghatározhatja a közösség helyzetének alakulásét, fejlődését, jogainak érvényesítését.
Amit biztosan el lehet mondani, hogy november 13-án nem választás volt, hanem szavazás. Nem más ez, mint a nemzeti tanács intézményének a téves politika általi lejáratása!
Ennek eredményeként egypárti Magyar Nemzeti Tanács alakul, amelyik teljesen a Pásztor/Lovas házpolitika alá lesz rendelve. A rossz emlékű egypártrendszert hozza vissza, amiből semmi jó nem következhet.
A közösség talán 20 százalékos támogatottságával a Magyar Nemzeti Tanács nem lesz jogszerű! A nagyvezért azonban ez mit sem érdekli. Már többször bizonyította: A közösséget nem szolgálni akarja, hanem uralkodni felette!

Egy politikus sikerét a közösség gyarapodása és jóléte kellene, hogy mutassa, nem pedig a leépülése, mint esetünkben! „A jóból – esetünkben a „történelmi győzelmekből” – is megárt a sok”, hát még…
Pásztor Istvánnak nem győzelmet ünnepelni, hanem a minden tisztségéről való lemondást kellett volna közölni! A közösség érdekében!

BOZÓKI Antal

__________
[1] P.E: Egy hét múlva szavazhatnak a kisebbségek. Magyar Szó, 2022. november 5. 5.
[2] P.E: Így szavaztak a kisebbségek. Magyar Szó, 2022. szeptember 13. 1.
[3] Lásd az 1-es alatti írást.
[4] Csonka Áron. https://www.facebook.com/csonkaaron, 2022. november 14: 15:20
[5] Tómó Margaréta. Csonka: Ez nem fényes győzelem, hanem kristálytiszta kudarc!
https://szmsz.press/2022/11/15/csonka-ez-nem-fenyes-gyozelem-hanem-kristalytiszta-kudarc/, 2022. november 15. 10:36
[6] 2010-es magyar nemzeti tanácsi választás.
https://hu.wikipedia.org/wiki/2010-es_magyar_nemzeti_tan%C3%A1csi_v%C3%A1laszt%C3%A1s
[7] 2014-es magyar nemzeti tanácsi választás.
https://hu.wikipedia.org/wiki/2014-es_magyar_nemzeti_tan%C3%A1csi_v%C3%A1laszt%C3%A1s
[8] 2018-as magyar nemzeti tanácsi választás.
https://hu.wikipedia.org/wiki/2018-as_magyar_nemzeti_tan%C3%A1csi_v%C3%A1laszt%C3%A1s
Lásd még A magyar közösség politikai súlya történelmi minimumra süllyedt. A Magyar Mozgalom nyílt levele Potápi Árpád Jánoshoz. https://szmsz.press/2018/11/16/a-magyar-kozosseg-politikai-sulya-tortenelmi-minimumra-sullyedt/, 2018. november 16. 19:46
[9] Csonka Áron, a 4-es jegyzetben, vagy Csonka Áron: Ragyogó kudarc! http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/VMDK,2022. november 14. 17:40, és a 2-es alatti írás.
[10] Csonka – az előző jegyzetben.
[11] Pásztor István (politikus). https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1sztor_Istv%C3%A1n_(politikus)
[12] Tómó Margaréta. Csonka: Ez nem fényes győzelem, hanem kristálytiszta kudarc!
https://szmsz.press/2022/11/15/csonka-ez-nem-fenyes-gyozelem-hanem-kristalytiszta-kudarc/, 2022. november 15 10:36
[13] P.E.: Soha ennyi szavazat. Magyar Szó, 2022. november 14. 1,, és /vagy „Soha ennyi szavazat”. https://www.magyarszo.rs/hu/5083/kozelet_mntvalasztas/275600/%E2%80%9ESoha-ennyi-szavazat%E2%80%9D-P%C3%A1sztor-Istv%C3%A1n-Magyar-Nemzeti-Tan%C3%A1cs-v%C3%A1laszt%C3%A1sok.htm, 2022. november 13. 21:44 >> 2022. november 13. 22:16
[14] Uo.
[15] Lásd a 8-as jegyzetben lévő oldalon.
[16] Tómó Margaréta írása, a 12-es jegyzetben.
[17] Uo.
[18] Uo.



2021. július 27., kedd

Cenzné meg a Zura után-gyújtott...Echós szekér a tanya előtt megállj!




Kasimir és Karoline: Mindenki sikít a hullámvasúton, zeng a sördal, szól a sramli és a valcer – a müncheni Oktoberfesten. Mindenki szállni, mulatni, felejteni akar. Az 1929-es gazdasági világválság milliók egzisztenciáját sodorta veszélybe, ki tudja, mit hoz a holnap. Kasimir éppen elvesztette a munkáját, Karoline pedig mintha túlságosan is sokfele nézelődne a vásárban. Ahogy az este éjszakába vált, a szerelmesek elveszítik egymást, a piti bűnözők, élveteg milliomosok és széplelkű torzszülöttek részeg forgatagában...Ödön von Horváth sírnivalóan gyönyörű népszínműve aktuálisabb, mint valaha. (több színház színre tűzte: Centrál, Örkény, Szigligeti...Tanyaszínház.)

SAJT-ó-közlemény:


A nagy múltú és nagy hírű Tanyaszínház, amely a vajdasági magyarság egyik legnagyobb kulturális értéke, több mint négy évtizede járja tájainkat, hogy anyanyelven hirdesse minden korosztálynak a színházművészet szépségét, gondolatiságát és a megszülető pillanat igazságát. Sajnos az elmúlt években többször is tapasztaltuk, hogy repertoárjára olyan darabok is kerültek, amelyek a fölszabadult öröm és kacagás, az okos gondolkodás és a népmesei bölcsesség helyett az öncélú közönségességet, a parttalan ízléstelenséget, a közönség alpári provokálását és a színpadi megszólalás vállalhatatlanságát jelenítették meg. A legutóbbi előadás Ödön von Horváth Kazimír és Karolina című darabja épp ezt a gondtalan, minden korosztálynak szóló színházi élményt nem tudja elvinni közösségeinkbe, városainkba és falvainkba, hiszen a társulat előadása a Tanyaszínház fényes múltját, örökségét és mindazt kérdőjelezi meg, ami oly fontos, értékes számunkra. A Magyar Nemzeti Tanács, amely nemzeti jelentőségűvé minősítette a Tanyaszínházat, és ennek az előadásnak a tájolását a szórványban külön is támogatta, elfogadhatatlannak tartja, hogy a társulat idei körútja folytatódjon, s arra kérte a szervezőket, hogy mondják le a többi helyszínen való vendégszereplést. Annak reményében, hogy közös erővel újragondolhatjuk az egyik legegyénibb és legsajátosabb, minden korosztálynak üzenni akaró színházunk működését és repertoárját, ebben a pillanatban legszerencsésebb megoldásnak a Tanyaszínház idei körútjának lemondását tartjuk.

Szabadka, 2021. július 27.
A Magyar Nemzeti Tanács elnöke

Az echósszekérnek bekellett volna gördülnie: Július 23. Csantavér, Július 24. Kavilló, Július 25. Szenttamás,
Július 26. Bácsfeketehegy, Július 27. Kishegyes, Július 28. Bácsgyulafalva, Július 29. Szilágyi, Július 31. Topolya, Augusztus 1. Kelebia, Augusztus 2. Hajdújárás, Augusztus 3. Magyarmajdány, Augusztus 4. Feketetó, Augusztus 5. Kispiac, Augusztus 6. Zenta, Augusztus 7. Tornyos, Augusztus 8. Mohol, Augusztus 9. Óbecse, Augusztus 10. Muzslya, Augusztus 11. Torontáltorda, Augusztus 12. Orom.

Ugyebár valamelyik elvtársnak leesett, hogy úgy-esett, hogy saját önnön maga karaktere köszönt vissza durr a nullás lisztbe. Hívd a bázist, Bástya elvtárs vissza kéne vonni, ezt a cirkusz, amely tanyára sem való, nem az értelmiségi városi párt-magyar orra elé...

A közmédiában dübörgő jólét árnyéka a keserűség, amely a déli végek magyarságát emészti, no nem fér bele a népszínjáték - szociális dráma, érthető, mert szép milliók csilingeltek el a kasszán, de nem látszik az eredmény, főként, hogy a háborúk nem tépázták meg a vajdasági magyarságot annyira, mint a demokratikus jólét és történelmi haverság kora.

"Reménytelen helyzetben reménytelen emberek vergődnek a gazdasági világválság (Covid-19) szorításában, s míg isznak, hogy felejtsenek, zuhan a történelem valami borzalom felé. 1931-et írunk, de az is lehet, hogy 2021-et" *

A MöNöTö elnöke felfedezte a romlás katalizálását a darabban, igaz után-gyújtva, előtte köllött vóna konzultáni a mögmondókkal mielőtt rábólintottak a darabra és a Tanyaszínház támogatására, így marad a botrány, meg a szégyen, de ismerve a sokarcú istenek orczátlanságát, ez is lepergett....

Margit Zoltán




*Revizor

2018. október 31., szerda

Hülyeségre nincs orvosság, de Magyar-ázat sem, no elMeNT a józan ész...




Valójában, e "fecni" tükrözi valóságunkat, mit is képvisel a "vajdasági" egypártrendszer. Szolgalelkűségtől, talán a lelki-szegénység a rosszabb. Feladni mindent, behódolni, önmagát megalázni, értékeinket taposni, látszat autonómiáról regélni, hazudni, folyamatosan szemrebbenés nélkül! A másképpen gondolkodókat, rögtön lejáratni, kirekeszteni, keresztre feszíteni, ha túléli elüldözni, utána lealantasozni, ha külföldön munkát mer vállalni, magyar gyermekei elé kenyeret merészel tenni. Az értéket immáron, ez jelenti!

Az egypártrendszeri bohózat, választási cirkusza elé nézünk, Vajdaságban Nemzeti Tanácsokat választanak november 4-én, így a Magyar Nemzeti Tanácsot is. Tudjuk, mi zajlik, és tudjuk mi fog történni.

Amiért e témához nyúltam, az a fenti ÉRTESÍTÉS-hez kapcsolódó észrevételem, felháborodásom, elhunyt hozzátartozónk, kapta e értesítést, hogy az Úr és egyháza által is támogatott listára menjen szavazni. Szerbiában már bevett szokás, hogy a választások kétes kimenetelét megelőzvén, a holtak birodalmától várják el a segítséget. Figyelő szemeinket a temetőbe kihelyezett urnákra kell szegezni, hogy a választások tisztasága meg kérdőjelezhető ne legyen. A holtak csendje az egyértelmű listára leadott voksokat jelenti? A helyi politikába avatkozó lelki adminisztrátorok, majd értelmezik, kiértékelik és meg "MAGYARázzák" az égi seregek hogyan tolmácsolják a holtak birodalmának üzenetét!?

Mi egyszerű "kereten" kívüliek, még értesítést sem kaptunk, célozva ránk, hogy nem követjük a a holtak birodalmának példáját? Netalán, már előre jelezték a lelki adminisztrátorok, hogy bojkottáljuk e nemes demokratikus küzdelmet, vagy  megcsúszik a kezünk és a kettes jelölteket karikázzuk be, ill. lehet, hogy már leszavaztunk?!

E "fecni" önmagáért beszél, ez a vajdasági szegénységi bizonyítvány, még a magyar ember, becsületes magyar nevét sem írják ki, a holtakon átgázolnak, kegyeletükben sértik őket, nem ragoznám, mert felesleges a kép minősít mindent! Hülyeségre nincs orvosság, de Magyar-ázat sem, no elMeNT a józan ész, talán mindörökre...

Szégyen? E szó jelentését nem értik!

Margit Zoltán







2017. március 2., csütörtök

Botrányszagú igazgatóválasztás a csantavéri iskolában




Felemás szavazás

Személyes okokra hivatkozva – két évvel mandátumának lejárta előtt – 2016. szeptember 11-én lemondott Szedlár Erika, a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola igazgatónője. Az iskolaszék úgy határozott, hogy ideiglenes jelleggel az addigi igazgatóhelyettest, István Ervint állítja a tanintézmény élére. Mivel az ő 6 hónapra szóló megbízatása március 11-én lejár, kiírták a pályázatot az állás betöltésére. A felhívásra 5-en jelentkeztek: 1 személy hiányos dokumentációt adott át, így 4-en maradtak – mindannyian helybeliek és mindannyian az iskola tanárai.

A januárban megtartott tantestületi ülésen a 86 szavazati joggal rendelkező alkalmazott közül 83-an jelentek meg, és a következőképpen szavaztak: István Ervinre 49-en, Kecsenovics Szabó Dórára 25-en, Andrić Oliverára 7-en, Kovács Gabriellára pedig egy dolgozó, és volt egy érvénytelen szavazat is. Ezt megelőzően a szülők tanácsa is összeült, és olyan határozatot hozott, hogy azt a jelöltet támogatja, akit majd a tantestület javasol, hiszen a kollektíva tudja legjobban, hogy ki az, aki szakmai szempontból a legmegfelelőbb. Minderről tájékoztatták a Magyar Nemzeti Tanácsot és várták, hogy az is véleményt nyilvánítson az ügyben.

Meg is érkezett az MNT-ből az értesítés, amelyben az áll, hogy egyetértenek az iskolában született döntéssel és támogatják István Ervin kinevezését. A háromszoros (tantestület, szülők tanácsa, MNT) megerősítéssel a tarsolyukban már csak annyi volt hátra, hogy összehívják az iskolaszék tagjait, hogy a végén szentesítsék a nagy többség akaratát.




– Csakhogy épp ekkor kezdődtek a bonyodalmak – mondja Zabos Árpád, az iskolaszék elnöke a felvételen). – Ugyanis az iskolaszék tagjai közül egyesek arról számoltak be, hogy az MNT részéről telefonos megkeresések történtek: arra akarták rábeszélni őket, hogy változtassák meg a véleményüket és István Ervin helyett a másik pályázót, Kecsenovics Szabó Dórát támogassák. Volt, akinek munkahelyet ajánlottak; volt, akit azzal fenyegettek, hogy elveszítheti az állását; de az is szóba került, hogy az a szakcsoport, amelynek az illető a vezetője, a jövőben ne számítson semmiféle anyagi támogatásra, mert sosem fog nyerni a pályázatokon. 

A 9 tagú iskolaszéket 3 tantestületi tag, 3 személy a szülők tanácsából és 3 olyan külső ember alkotja, aki az MNT jóváhagyásával került be. A február 27-én megtartott összejövetelünkön nyilvános szavazást rendeltem el, és meglepetten állapítottam meg, hogy 5-en nem támogatták István Ervin megválasztását, vagyis 5:4 arányban alulmaradtunk. Nem szavazott Ervinre az MNT által javasolt 3 személy, az iskolánk egyik dolgozója és a szülők tanácsának egy tagja. Megjegyzem, hogy az ülés előtt a 3 kívülálló személy arra próbált rávenni, hogy a szabályzatunkkal ellentétben, legyen titkos a szavazás. Már akkor gyanús volt nekem, hogy valamire készülnek. A magyarázkodásaikból az derült ki, hogy nincsenek ők István Ervin ellen, csak éppen a másik személyt szeretnék az igazgatói székben látni. Ezek után nem szakítottam meg az ülést – pedig azt kellett volna tennem, hiszen az iskolaszék egyes tagjaira nyomást gyakoroltak –, ehelyett feltettem a kérdést, hogy ki támogatja Kecsenovics Szabó Dórát. Ők 5-en jelentkeztek, 3-an nemet mondtak, egy személy pedig nem nyilvánított véleményt. Ekkor azt indítványoztam, hogy mielőbb hívjuk össze a szülők tanácsát, és számoljunk be erről az új fordulatról. Ne adjunk alkalmat a találgatásra, és ne a piacon értesüljenek az iskolaszék ülésén történtekről, hanem mi magunk mondjuk el, hogy az iskolaszék hozott egy olyan döntést, amely szembemegy a tantestület akaratával és az MNT jóváhagyásával. Tárjuk eléjük a valóságot: az MNT által javasolt személyek szembefordultak az MNT által jóváhagyott döntéssel, helyette a saját magánvéleményük szerint szavaztak. A másik 2 személy pedig egyszerűen megváltoztatta a korábbi véleményét. Ez most egy kis felháborodást okozott az iskolában, ezért is szeretnénk mielőbb az ügy végére járni. 

Március 2-án lesz a folytatás, akkor fog az előállt helyzetről újból tárgyalni a tantestület. 

Szabó Angéla



2014. február 2., vasárnap

Hol is tartunk? MNT, kulturális autonómia...


Alkotmányjogból elégtelen...

Gondolatok Várady Tibor írása kapcsán

            Várady Tibor a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) hivatalos lapja, a Magyar Szó hétvégi számában Hol tartunk? címmel közölt írást, amelyben a szerb alkotmánybíróságnak (AB) a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényre vonatkozó 2014. január 16-i döntéséről mondja el a véleményét[1].

            Írásának elején Várady röviden áttekinti a nemzeti kisebbségek küzdelmét az autonómiáért, a nemzeti tanács megalakításának 1919. évi felvetődésétől a szerbiai törvény meghozataláig.
Az AB döntésével előállt helyzetért Várady azokra igyekszik hárítani a felelősséget, a „akik egyetlen hatáskört sem tudtak kiharcolni, úgy igyekeztek hazafiak lenni, hogy kevesellték a mások által kiharcolt hatásköröket”.  

A legjobb védekezés a támadás, tartja a mondás. Azok a felelősek, akik nem vettek részt a törvény előszítésében, meghozatalában („nézők” voltak és nem játékosok), vagy azok, akik ezzel még dicsekedtek is?

Az Alkotmánybíróság döntésének eredménye, hogy „a nemzeti tanácsokról szóló törvényt nem csonkították meg annyira, mint a vajdasági statútumot és a vajdasági hatáskörökről szóló törvényt” – írja Várady.[2]  Ez most akkor eredmény? Ezzel most akkor legyünk elégedettek? Még jól is jártunk?

Annak alapján, amit eddig közöltek, azt hiszem, hogy a határozat alaptalanul fosztotta meg a hatásköröktől nem csak a vajdasági magyarokat, de minden más kisebbséget is – olvasható az írásban.
Várady ebben a mondatban kétszer is („amit eddig közöltek” és „azt hiszem”) elhatárolta magát.

Az Alkotmánybíróság döntése ellen sajnos nincsen fellebbezés és itt a vélemény (hogy az alaptalan vagy sem) nem segít. Más dolog, hogy mit „hiszünk” és mi a valóság. Ezen a döntés „indoklására várás” sem segít.

Az AB döntése új jogi helyzetet teremtett. Várady szerint most „két lehetőség között választhatunk” Az egyik lehetőség, „hogy versenybe szálunk (magunk között) abban, hogy ki tud jobban panaszkodni az alkotmánybíróság döntése kapcsán, a másig pedig, hogy „hogy továbbra is kiállunk a nemzeti tanácsokért és a kulturális autonómiáért”.

Várady ebben az írásában sem a „teljes körű nemzeti autonómiáért, a területi és a személyi elvű autonómiáért”, hanem a „kulturális autonómiáért” való kiállást szorgalmazza, ami lényeges különbség.


Valóban, hol is tartunk most?  Lássuk, a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény[3] mely rendelkezéseit nyilvánította alkotmányellenesnek az AB (aláhúzott szöveg):


1. Általános hatáskörök

10. szakasz

6) pont: intézményeket, egyesületeket, alapítványokat, gazdasági társaságokat alapít a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén, valamint a nemzeti kisebbség identitásának megőrzése szempontjából jelentős egyéb területeken;

12) eljárást indít az Alkotmánybíróság, a polgári jogvédő, a tartományi és a helyi ombudsman, valamint más hatáskörrel rendelkező szervek előtt, amikor megítélése szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozóknak az Alkotmányban és törvényben szavatolt jogainak és szabadságjogainak megsértésére került sor;

15) törvényben, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat aktusában ráruházott más kérdésekről is dönt;


Az intézmények irányításában való részvétel

12. szakasz

2) azokban az intézményekben, melyek tagozatainak többségében a nevelési-oktatási tevékenység a nemzeti kisebbség nyelvén folyik, vagy melyekről megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbség számára kiemelt jelentőségűek, jelölteket javasol az igazgatóbizottság, illetve az iskolaszék tagjai személyére, akik a helyi önkormányzatot képviselik;

5) jelen szakasz 1. bekezdésének 2) pontjában foglalt intézmények igazgatója megválasztásához előzetes jóváhagyását adja;

(3) A nemzeti kisebbség nemzeti tanácsát, melynek nyelve egy helyi önkormányzatban sincs hivatalos használatban, azokban a helyi önkormányzatokban illetik meg a jelen szakasz 2. bekezdése 1)-4) pontjaiban foglalt jogok, ahol az általuk képviselt nemzeti kisebbség tagjai a legutóbbi népszámlálási adatok szerint az összlakosságnak több mint 1%-át képezik.

(4) A köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat által a felsőoktatás területén alapított intézményekben, amelyekben a tanítás egészében vagy részben a nemzeti kisebbség nyelvén folyik, a nemzeti tanács véleményt nyilvánít a felsőoktatási intézmény irányítási és igazgatási szervébe javasolt jelöltekről.


Egyéb hatáskörök az oktatás területén

15. szakasz

7) véleményt nyilvánít a középiskolába iratkozó tanulók számának meghatározása során, továbbá a szakmai felkészítésben, átképzésben, továbbképzésben és szakosításban részesülő tanulók számának jóváhagyása során;


Hatáskörök a tájékoztatás területén

Alapítói jogok

19. szakasz

(2) Teljes egészében vagy túlnyomóan kisebbségi nyelven tájékozató tömegtájékoztatási közvállalatok és intézmények alapítójaként a köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat, a nemzeti tanáccsal való megállapodás alapján, az alapítói jogokat egészében vagy részben a nemzeti tanácsra ruházhatja át.[4]


Az intézmények igazgatásában való részvétel

20. szakasz

A nemzeti tanács:

1) véleményt nyilvánít a Szerbiai Műsorszórási Intézmény igazgató bizottsága és műsortanácsa tagjainak és vezérigazgatójának kinevezése során, ha ez az intézmény a nemzeti kisebbség nyelvén sugároz műsort;

2) véleményt nyilvánít a Vajdasági Műsorszórási Intézmény igazgató bizottsága és műsortanácsa tagjainak és vezérigazgatójának kinevezése során, ha ez az intézmény a nemzeti kisebbség nyelvén sugároz műsort;

3) meghatározza a közszolgálati intézményben a kisebbségi nyelvű műsorok felelős szerkesztőjének a megválasztására vonatkozó mércéket;

4) a műsorszórási intézmény igazgatóbizottságánál a pályázó és a pályázati feltételeknek eleget tevő jelöltek közül jelöltet állít a nemzeti kisebbségi nyelvű műsorok felelős szerkesztőjének személyére;



6. A jogi aktusok semmissége

23. szakasz

A nemzeti tanács megfelelő javaslata vagy véleménye nélkül meghozott, a jelen törvény 12–15, 17. és 18. valamint a 20-22. szakaszában foglalt egyedi jogi aktusok törvényellenesek, illetve semmisek.

Ha a nemzeti tanács a hatáskörében illetékes szerv szabályosan kézbesített kérelme ellenére 30 napos határidőn belül nem küldi meg javaslatát vagy véleményét, a jelen szakasz 1. bekezdésében említett aktust a megszerzett javaslat, illetve vélemény nélkül kell meghozni.


7. Az alapítói jogok átruházása

24. szakasz

A nemzeti tanács kezdeményezésére, a Szerb Köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat egészében vagy részben az alábbi intézmények alapítói jogait ruházza át:

1) kizárólag nemzeti kisebbségi nyelvű oktatási-nevelési intézmények;

2) kulturális intézmények, melyek alapvető tevékenységét a nemzeti kisebbség kultúrájának a megőrzése és fejlesztése képezi;

3) kizárólag a nemzeti kisebbség nyelvén tájékoztató tömegtájékoztatási intézmények.
A nemzeti tanács kezdeményezésére, a Szerb Köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat egészében vagy részben a jelen szakasz 1. bekezdésének 1-3. pontjában felölelt intézményeken kívül más intézmények alapítói jogait akkor ruházza át, ha ezek a nemzeti kisebbség szempontjából kiemelt jelentőségűek.

A jelen szakasz 1. és 2. bekezdésében foglalt szervek a nemzeti tanáccsal az alapítói jogok egészében vagy részben történő átruházásáról szerződést kötnek (a továbbiakban: szerződés).
A szerződés a jelen szakasz 1. és 2. bekezdésében foglalt szervek és a nemzeti tanács kölcsönös jogait és kötelességeit tartalmazza.

A szerződésben meg kell határozni az átruházott igazgatási jogokat és éves szinten az intézmény tevékenységének finanszírozására a köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat költségvetésében biztosított eszközöket.

A költségvetési finanszírozás szempontjából, azoknak az intézményeknek az anyagi helyzete, melyek alapítói jogait egészében vagy részben átruházták, nem lehet kedvezőtlenebb azoknak az intézményeknek az anyagi helyzeténél, melyek alapítói jogait nem ruházták át a nemzeti tanácsra.


A köztársasági szervekkel való viszony

25. szakasz

 (1) A nemzeti tanács a Nemzetgyűléshez, Kormányhoz, más állami szervekhez és különszervezetekhez javaslatot, kezdeményezést, véleményt nyújthat be a hatáskörébe tartozó kérdésekkel kapcsolatban.
(3) A vélemény megszerzésének módját a jelen szakasz 1. bekezdésében említett szervek ügyrendjében kell szabályozni. (A 25. szakasz megmaradt rendelkezést ezen határozat indoklása VI. részének 16. pontjában lévő feltételek és korlátozásokkal összhangban lehet alkalmazni.  



Az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat szerveivel való viszony

26. szakasz

(2) Az autonóm tartomány, illetve a helyi önkormányzat szervei köteles megvitatni a nemzeti tanács javaslatait, kezdeményezéseit és véleményeit, és megfelelő intézkedéseket tenni.

(3) A jelen törvény 2. szakaszában foglalt területekre vonatkozó általános aktus meghozatalának során az autonóm tartomány, illetve a helyi önkormányzat szervei kikérik a nemzeti tanács véleményét.

(4) A vélemény megszerzésének módját a jelen szakasz 1. bekezdésében említett szervek ügyrendjében kell szabályozni.


V. NEMZETKÖZI ÉS REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS

27. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban, együttműködik nemzetközi és regionális szervezetekkel, az anyaország állami szerveivel, szervezeteivel és intézményeivel, valamint más államok nemzeti kisebbségeinek nemzeti tanácsaival vagy hasonló testületeivel. (A szakasz megmaradt rendelkezést ezen határozat indoklása VI. részének 18. pontjában lévő feltételek és korlátozásokkal összhangban lehet alkalmazni.



Amint látszik, a nemzeti tanácsok jogköreit az AB jócskán megnyirbálta, de mondhatjuk úgy is, hogy visszametszette. Az ilyen, korlátozott jogkörű nemzeti tanács, amelynek a tevékenysége jóformán csak a magyarországi pénzek elosztásában merül ki, távol áll a vajdasági magyarok által jogosan igényelt nemzeti kisebbségi autonómiától. 

            Váradyval azonban két dologban egyetértek:

Az egyik az, hogy „a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) munkájában és az MNT munkájának értékelésében szükség van a különböző véleményekre”. Ezt a tanács illetékesei az elmúlt időszakban nagy ívben kerülték, aki pedig bírálni merte az MNT-t az különböző negatív jelzőkkel illeték, vagy perrel fenyegették.

Korhecz Tamás, az MNT elnökének viszonyulása is, aki a mandátum első napjától igyekezett úgymond meglovagolni a vajdasági magyarságot és az intézményeket, bizonyára hozzájárult a nemzeti kisebbségi tanácsokról szóló törvény egyes rendelkezései felülvizsgálatának elindításhoz.

Nem egy alkalommal megtörtént ugyanis, hogy Korhecz (akinek Várady Tiborral együtt múlhatatlan érdemei vannak e rossz törvény megfogalmazásában) személyesen vagy a testület valamelyik bizottsága a törvény rendelkezéseit olyan módon próbálta értelmezni, illetve az MNT az illetékességét olyképpen kiterjeszteni/ráerőszakolni az önkormányzatokra, oktatási és művelődési intézményekre, amire azok nem jogosították fel. Az egyes tisztségek betöltésekor pedig legtöbbször a párthovatartozást részesítették előnyben, a szakmai követelményekkel szemben. Aki döntéseit nem fogadta el, azt nyilvánosan alkotmány és törvénysértés elkövetésével vádolta meg, ellene bírósági pert helyezett kilátásba és folytatott is.[5]

Nemzetközi szakmai körökben kedvezőtlen reagálásokat váltott ki a Magyar Szó főszerkesztőjének Korhecz Tamás indítványára történt 2011. június 23-i leváltása is az MNT 11. ülésén.[6]

Nevena Petrušić szerbiai esélyegyenlőségi biztos (az 58/2011 számú, 2011. július 29-én keltezett) véleményében „megkülönböztetőnek” nevezte az MNT 15/2011 számú, 2011. április 05-i „a felsőoktatási ösztöndíjprogram pályázati felhívásáról, a pályázat lebonyolításáról és a kérelmek pontozásáról” szóló határozatát.

Petrušić szerint az MNT megsértette a polgárok alkotmányos és törvény előtti egyenlőségének elvét, mivel – személyes tulajdonságaik alapján – hátrányos megkülönböztetésben részesítette – egyebek között – azokat az „első ízben felvételt nyert” egyetemi hallgatókat „akik nem szerepelnek a magyar választói névjegyzéken (azokkal szemben, akik feliratkoztak erre a listára, és akik nem tettek a magyar választói névjegyzékre való feliratkozási szándéknyilatkozatot (azokkal szemben, akik ilyen nyilatkozatot adtak”.[7]

Nem volt botránytól mentes a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2013. december 30-i ülése sem, amelyen elfogadták a testület 2014-es költségvetési és munkatervét.[8] Vass Tibor, az MNT tagja, a Magyar Liga (ML) képviselője a testületben az ülésen „többek között kiemelte, hogy a tanácsban Várkonyi Zsolt a Közigazgatási Hivatal elnökeként, valamint jegyzőként is kap fizetést”.


És ez még csak nem is az MNT hibáinak teljes listája.

Mindez megköveteli Korhecz és az MNT munkájának tárgyilagos felülvizsgálását és a szükséges intézkedések megtételét, az ilyen és hasonló negatív jelenségek jövőbeni elkerülése érdekében.


            A második dolog pedig, amiben Váradyval egyetértek, hogy „a többséggel kell tárgyalni, kitartóan, szívósan és hozzáértéssel”. Ennek a tárgyalásnak az alapja azonban csak az lehet, hogy a vajdasági magyar közösséget is ugyanazok jogok illeti meg, mint a koszovói szerbeket. Aki ezt az álláspontot nem tudja képviselni, az – úriember módjára – helyesebben teszi, ha félreáll.

           A harmadik választási lehetőség, amit Várady nem említ, tehát, a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítási javaslatának a törvényhozási eljárásból való visszavonásának és egy teljes új törvény kidolgozásának követelése, amely megfelel a nemzeti kisebbségek autonómia igényeinek és a nemzetközi gyakorlatnak is. Ehhez természetesen Szerbia alkotmányát is meg kell változtatni.  


Bozóki Antal

    Újvidék, 2014. február 2. 


[1] Dr. Várady Tibor: Hol tartunk? Magyar Szó, 2014. február 1., 18.
[2] Korhec Tamás, az MNT elnöke az AB döntését így is értékelte: „Az alkotmánybíróság kimondta, hogy Szerbiában alkotmányosan léteznek demokratikusan megválasztott nemzeti tanácsok”.  P. E.: „Pofon, nem halálos döfés”. Magyar Szó, 2014. január 21. 5.
[4] Az AB 2013. október 3-i 29. ülésén megállapította, hogy „a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvény 17. szakasza 2. bekezdésének azon része, miszerint (az állam… – B. A.) alapíthat külön rádió-és televízió-állomásokat a nemzeti kisebbségek nyelvén sugárzott műsorokra, nincs összhangban az alkotmánnyal” (IUz-27/2011).http://www.ustavni.sud.rs/page/view/sr-Latn-CS/0-101887/saopstenje-sa-29-sednice-ustavnog-suda-odrzane-3-oktobra-2013-godine-kojom-je-predsedavao-dr-dragisa-b-slijepcevic-predsednik-ustavnog-suda
[5] Bővebben lásd Bozóki Antal: Perben az MNT-vel.http://bozokiantal.blogspot.com/2011/12/perben-az-mnt-vel.html, 2011. december 9. és Korhecz perei. Újvidék, 2011. december 18. Uo.
[6] Pesevszki Evelyn: „A Duna se mossa le a Magyar Nemzeti tanácsról”. Magyar Szó,2011. június 23. http://www.magyarszo.com/hu/2011_06_23/kozelet/40101/
[7] Bővebben lásd Bozóki Antal: Tovább diszkriminál az MNT. http://www.mpsz.net/, 2011. augusztus 16.,
19:16 és http://www.vajma.info/cikk/tukor/4323/Tovabb-diszkriminal-az-MNT.html,
 2011. augusztus 17. [12:52]
[8] Szabadkai Rádió, MTI: 16,5 millióval kisebb az MNT jövő évi költségvetése.
http://www.rtv.rs/hu/vajdas%C3%A1g/16-5-milli%C3%B3val-kisebb-az-mnt-j%C3%B6v%C5%91-%C3%A9vi-k%C3%B6lts%C3%A9gvet%C3%A9se_449653.html2013. december 30. [16:47] 
A Magyar Szó Évzárás és tervezés címmel egész oldalas jelentést közös az ülésről (2013. december 31. 1 és 4.), a Vajdaság Ma Elfogadták az MNT 2014-es költségvetését címmel tudósított az ülésről: http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16522/Elfogadtak-az-MNT-2014-es-koltsegveteset.html, 2013. december 30. [16:45].  Vass Tibornak a Várkonyival kapcsolatos észrevételéről azonban egyik írás sem tesz említést. Ez is jól illusztrálja a magyar sajtóban lévő állapotokat. Nem csoda, hogy Pesevszki Evelyn írása a Magyar Szóban 5 olvasónak tetszik, 13-nak pedig nem: http://www.magyarszo.com/hu/2204/kozelet/105924/%C3%89vz%C3%A1r%C3%A1s-%C3%A9s-tervez%C3%A9s.htm, 2013. december 31. [12:15]




2013. május 21., kedd

Én az ördögtől sem félek!


A képre kattintva elérhető birodalma

Pár nappal ezelőtt olvastam egy fontos dolgot. Egy kicsit módosítottam rajta, mert megvallom őszintén, a VMSz politikája (hogy az ördögbe nem veszik észre) zsákutca. Bizonyítja, ezt a Tisza melléki községek polgármester vesztése, Kovinban a haladókkal való koalíció ect.

A képre kattintva elérhető az írás.

Még rengeteg dolgot tudnék felhozni ellenük, hogy olyan egypárt rendszert működtetnek, hogy ezt fáj néznem...

Hiába az iskolázottság, a nemzet iránt érzett elkötelezettség, ha nem vagy pártkatona, a peremre szorítanak.

Hiába vagy TUDÁSSAL MEGPATKOLVA, a párttag beszél, a te hasznos gondolataidra sor sem kerül, mert a kiírt pályázatot vagy a VMSz-es, vagy a szimpatizáns viszi, és belepusztulhatsz, akkor sem rúgsz labdába. Ez engem az RMDSz politikájára emlékeztet, ahol most kezdenek kapkodni, mert eddig fontosabb volt a megélhetési politizálás, mint a NEMZET kiemelése...

Drága Pásztor úr!

Ön megfeledkezett a nemzetről. Ön is és Korhecz is megfeledkeztek a történelmi lehetőségről, a magyarság szabadságának kiharcolásáról...

És had emlékeztessem Önöket, semmiféle szabadságról nem beszélhetünk ha igazságtalan az a "szabadság" amit maximumnak vélnek...

Attól, hogy koncepció nélkül ipi-apacsot játszik 3 képviselő a parlamentben, és önök bebetonozták magukat az MNT-be, számos alapítványba, attól még a nemzet nem áll talpra...

Nem vagyok büszke a cenzúrára, a kultúrában tett kontárkodásokra. A történelem előtt maguk viszik el a balhét a Népszínház sírbatételéért is, a magyar társulat legjobb színművészeinek ellehetetlenítéséért, szétzavarásukért...

De megfogadtam,hogy nem indítok lavinát magyarként magyarok ellen.

De egyben biztosak lehetnek.

Én (és még sokan rajtam kívül) az Ördögtől sem félünk...

Jobb egy napig szabad emberként élni, mint 100 évig rabiga alatt szenvedni!

Ferenc Péter - színművész

2013. május 20., hétfő

Gondolatok a „párttevékenységi tájékoztatásról” készült elemzésről



„A Magyar Szó kiegyensúlyozottan tájékoztat”

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2013. április 29-i ülésének egyik témája a testület Tájékoztatási Bizottsága és a Szakértői Testület (?) által készített kimutatás megvitatása (és elfogadása) volt, „hogy 2012 novembere és 2013 januárja között melyik politikai párt milyen gyakorisággal szerepelt valamilyen formában a Magyar Szóban”.

A témának már az ilyen, a „párttevékenységi tájékoztatásról szóló” felvetése is vita tárgya lehetne. Ellenkezik ugyanis az újságírás alapvető szabályával, miszerint valami azért kerül a sajtóba, mert hír/esemény, illetve fontos a közösség tájékoztatása szempontjából, nem pedig azért, mert ennek vagy annak a pártnak a közleménye/tevékenysége (l’art pour l’art). És Várady Tibor állításával is, aki szerint „a pártok mindenhol a világon politikai súlyukkal összhangban szerepelnek a sajtóban”.

Egyenletes tájékoztatás?


Simon Erzsébet Zitának, az MNT tájékoztatási ügyekkel megbízott tanácsosának ismertetőjéből megtudtuk, hogy (a magyar pártok vonatkozásában) „az összes pártpolitikai tartalom 20%-a szólt a VMSZ-ről”. Az összes többi párt, vagyis „a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) 3, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) 2, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) 1, a Magyar Remény Mozgalom (MRM) pedig 1%-os részaránnyal bír(t)”. Vagyis: az utóbbi négy párt összesen 7%-ban volt jelen a Magyar Szóban – ha hinni lehet a tanácsosnak.





Egy másik (alábbi) kimutatás szerint, csak a magyar pártok vonatkozásában, a VMSZ 75,61%-ban, a VMDP 9,76%-ban, az MPSZ 6,10%-ban, a VMDK 4,88%-ban, az MRM pedig 3,66%-ban szerepel az MNT által irányított napilapban. (Nem világos viszont, hogy mit jelentenek a grafikon bal oldalán lévő – százalékkal jelölt – óriási számok.)




Ezt az aránytalanságot Simon – megintcsak a feje tetejére állítva a tájékoztatás szabályait – azzal (a badarsággal) magyarázza, hogy „a politikai pártokat súlyuknak, közigazgatási részvételüknek, közszereplésüknek megfelelő médiamegjelenítés illeti meg. Köztársasági, tartományi és helyi önkormányzati szinten a magyar pártok 142 mandátummal rendelkeznek. Ezek csaknem 92%-a a VMSZ-é. A VMDP 4, az MPSZ 2, a VMDK 1, az MRM 1%-os részaránnyal bír.”

Kell-e ennél nagyobb bizonyíték arra, hogy „a Magyar Szó kiegyensúlyozottan tájékoztat”? Nem. El kell(ene) hinni, mivel a kimutatást az MNT Tájékoztatási Bizottsága és a Szakértői Testület (?) készítette, amelyek nyilván független, szakmai, hivatásos – és nem a VMSZ által irányított – testületek!? Nonszensz!

Simon azonban elfogultságában – vagy a nem csekély MNT-s fizetésért való megfelelési igyekezetében – tovább is megy, amikor így összegez: „A kisebb magyar pártoknak súlyukhoz és közszereplésükhöz képest 2-szer, 3-szor nagyobb teret ad a Magyar Szó, ugyanakkor a VMSZ-nek 1/6-dal kevesebbet, mint amennyi ugyanezen kritériumok szerint megilletné”. Ebből csak az következhet, hogy a VMSZ jelenlétét a Magyar Szóban tovább kell növelni, a többi pártét pedig (le)csökkenteni. Csak így lehet „kiegyensúlyozottan tájékoztatni”. Világos? Vagy nem?

Nem szerepel elégszer


A kimutatásból megtudjuk továbbá azt is, hogy a vizsgált (három hónapos) időszakban „a Magyar Szóban 44 cikk jelent meg a VMSZ elnökéről, miközben a Dnevnik (a szerb nyelven megjelenő újvidéki – B. A.) napilapban 72, azaz 64%-kal több, mint napilapunkban”. Ebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy Pásztor István nem szerepel elégszer a Magyar Szóban, vagyis legalább 64%-kal növelni kell a vele készült túlméretezett (és többnyire unalmas) interjúkat és (leginkább) általános monológokat.

Jó példa erre Pásztor legújabb, féloldalnyi (nagy fotóval illusztrált) beszéde a karlócai szerb nemzetgyűlés 165. évfordulója alkalmából – május 14-én – megtartott díszülésen (A Habsburgok kihasználták, kettéosztották a szerbeket és magyarokat. Magyar Szó, 2013. május 15., 4. o.).

Ügyes politikusként – miszerint „mindenkinek azt kell mondani, amit hallani szeretne” – Pásztor a beszédében említést sem tesz a szerb nemzetgyűlés magyar vonatkozásáról, annak következményeiről. Nem mondta például (Churchill idézgetése helyett) – s ennek is van üzenete –, hogy „amikor a délvidéki szerbek 1848-ban megfogalmazták a területi különállási követeléseiket, egy szóval sem említették, hogy azon a területen, amelyet kijelöltek maguknak (a mai Vajdaság – B. A.), más nemzetiségek is élnek – akiknek ugyancsak beleszólásuk lehetne abba, hogy mi történik velük, de legalább a jogaikat biztosítani kellene”1.

Az MNT ülésén jelen lévő ellenzéki (nem VMSZ-es) képviselőknek nem jutott eszükbe, hogy megkérdezzék az MNT tanácsosát: A Pásztor Istvánnal kapcsolatban megjelent 44 cikk közül hány az interjú, hány az esemény és hány az elnök úr tevékenységét/eredményeit elemző/boncoló írás. Bizonyára egy sem. Javasolni kellett volna nekik azt is, mintegy záradékként, hogy – a Dnevniktől való lemaradás pótlása érdekében – a lap lehetőleg mindennap közölje az elnök gondolatait. Ha más nem is, de ez biztosan növelné az eladott példányszámot!

Semmibe vett szabályok


A probléma lényege elsősorban nem abban rejlik, hogy melyik magyar párt hány alkalommal van jelen a Magyar Szóban, hanem a lap szerkesztéspolitikájában. Ez viszont nem felel meg a hivatásos és független újságírás elemi szabályainak sem. Ennek felelőse pedig a főszerkesztő, akit viszont a VMSZ határoz meg, az MNT pedig kinevez. Ezzel a kör be is zárult. Simon beszámolójában azonban erről már szó sem esik.

A sajtófelelős megpróbálta ugyan a lapban – nyilatkozat formájában – újramagyarázni a beszámolóját, de az írás 37 olvasója közül (május 18-ig) mindössze csak hétnek tetszett, 30-nak pedig nem2. (Ebből viszont le kellene vonnia a következtetést.)

A „párttevékenységi tájékoztatásról” szóló jelentést az MNT tagjai végül (VMSZ) szavazattöbbséggel – 22 igen, 5 nem és egy tartózkodás – elfogadták.

Nem véletlen, hogy a Napló Kör, „független, szabadelvű értelmiségiek asztaltársasága”, 2013. március 4-i újvidéki bemutatkozásán így értékeltek: Sajtónkat a VMSZ döntő befolyása, a párbeszéd hiánya, a zártság, az autizmus, a nyomtatott sajtó színvonalának visszaesése, a megfelelő szerkesztési koncepció hiánya és „a titói időkhöz való visszatérés” jellemzi. Mindennek kárát pedig egyértelműen a magyar nemzeti közösség látja.

Bozóki Antal
__________
1 Magyarország története, 13. kötet. Gergely András: A nemzeti ébredés kora (1790 1848), Kossuth Kiadó, 2009, 84. o.
2 PESEVSZKI Evelyn: „A Magyar Szó kiegyensúlyozottan tájékoztat”. Magyar Szó, 2013. május 4. 16. o.
http://www.magyarszo.com/hu/1961/hetvege/96139/%E2%80%9EA-Magyar-Sz%C3%B3-kiegyens%C3%BAlyozottan-t%C3%A1j%C3%A9koztat%E2%80%9D.htm

Kapcsolódó (forrásként is felhasznált) írások:
1. PESEVSZKI Evelyn: A Magyar Szó ismét megosztotta az MNT-t. Magyar Szó, 2013. április 3., 1. és 4. o.
2. K.R.: Az MNT szerint nincs pártbefolyásoltság a vajdasági magyar nyomtatott sajtóban. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/15397/Az-MNT-szerint-nincs-partbefolyasoltsag-a-vajdasagi-magyar-nyomtatott-sajtoban.html, 2013. április 29. [21:11]
3. Ülésezett az MNT. http://pannonrtv.com/web/?p=58803, április 29, 2013

2013. április 21., vasárnap

A dél-bácskai civilek a magyar kormánynál tiltakoznak a VMSZ és az MNT képmutatása miatt



Nyílt levél Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkárnak

Tisztelt Helyettes Államtitkár Asszony!

Tudomásunkra jutott, hogy Szenttamáson a forradalom és szabadságharc megünneplése alkalmából rendezett esemény kapcsán kiosztották a szülőknek az oktatási-nevelési pályázat felhívását, a kapcsolódó űrlapot és egy kifogásolható tartalmú kérdőívet. E kérdőívben a következő mondat valótlanságot tartalmaz (helyesírási hibák javítva): „A VMSZ politikájának és a MNT-nek köszönhető a diáksegélyek, kettős állampolgárság, a restituciós törvény és még számos magyarokat érintő kérdés előbbre vitele.”

Jó lenne világossá tenni, hogy a kettős állampolgárságot, a Szülőföldön Magyarul támogatást, a diáksegélyezést a Magyar Kormánynak köszönhetjük és nem a VMSZ-nek, az MNT-nek, a Szekeres László Alapítványnak. Ugyanis ők közvetítők, és a pénz továbbadása nem olyan feladat, amelyet csak ők képesek elvégezni, mellesleg jó pénzért és politikai tőkéért. Figyelmébe ajánljuk a VMSZ egy korábbi álláspontját:

„Az MNT jelenlegi elnöke, a VMSZ nemzeti tanácsi választási listavezetője, Korhecz Tamás 2003-ban egyenesen a kettős állampolgárság ellen foglalt állást vajdasági tartományi tisztviselőként a HVG hasábjain, ’kegyes nemzethalálnak’ nevezve az alanyi jogon járó állampolgárság intézményét.”



Kérem, tegyen lépéseket annak érdekében, hogy hasonló eset többé ne forduljon elő.
A diáksegélyező egyesületek több mint két évtizede támogatják a vajdasági magyar diákokat, az utóbbi években egyre inkább csupán az anyaország segítségével.  Aggodalomra ad okot, hogy az anyaország már ezt a támogatást is a VMSZ hatáskörébe helyezi át azáltal, hogy a diákok ma már nem diáksegélyező egyesületektől vehetik át, hanem a Józsa László vezette Szekeres László Alapítványtól, bankszámlára utalva, ami ugyan törvényes, de adminisztrációs költségeket, külön utána járást von maga után úgy a támogatottakra, mind a kiosztás folyamatára vonatkozóan.  Ezt akár első lépésként is értelmezhetjük a diáksegélyezők megszüntetésének útján.

A VMSZ még nem is létezett, amikor a diáksegélyezők már osztották a segélyeket. Amikor nem volt magyarországi támogatás, házról házra jártunk és gyűjtöttük a pénzt a rászoruló tanulóknak. Tagságunk önerőből most is támogat diákokat kedvezményes vagy ingyen lakhatási lehetőséggel, élelemmel, vagy alkalmi forrásból pénzzel is. Ismeri a területünkhöz tartozó családokat, a személy szerint is támogatottak többségét.  Most pedig Önök a támogatásuk átutalását elegánsan átnyújtják a VMSZ-nek, azaz az MNT-nek, azaz a Szekeres László Alapítványnak – mindegy, lényegében ugyanarról van szó. Anyaországi politikai döntés következtében szinte minden magyarországi pénzt a VMSZ és a keze alatt működő szervezetek osztják le. Nem elég talán az a tapasztalat, amely az RMDSZ működése alapján levonható?

Úgy érezzük, hogy Helyettes Államtitkár Asszony nem méltányolja a diáksegélyezők önkéntes, önzetlen, két évtizedes munkáját a megbízhatóságuk elismerésével. Másként nem tudjuk megmagyarázni ezt az intézkedését.

Kérjük, tegye lehetővé e független szervezetek működését, tevékenységét, hiszen a civil társadalom átpolitizálása lehetetlenné teszi munkájukat. Az egyetlen párttól való függés esetén kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek és vagy megszűnnek, vagy többé aligha nevezhetők civil szervezeteknek, inkább pártirodáknak.

Tisztelettel:

Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete
Újvidéki Diáksegélyező Egyesület
Temerini Diáksegélyező Egyesület
Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület
Újvidéki Magyar Olvasókör

U. I.: A szervezetek közül néhány azért nem írta alá, mert tartanak az MNT-től.



2013. március 27., szerda

Márpedig Чока igenis Csóka - Az MNT feljelentést tesz a jogsértés miatt!



No, végre felébredtek!

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) hivatalos oldalán hetente megjelenő "Napról napra az MNT-vel" beszámoló jegyzet e heti összefoglalóját a délvidéki magyarság országos kisebbségi önkormányzatának elnöke, Korhecz Tamás jegyzi.

A beszámolóban egy újabb, múlt hétfői jogsértés ügyéről olvashatunk, amely esetben a sértett maga az MNT. Mivel a szerbiai postahivatal észak-bánáti körzeti hivatalához tartozó postafiók, ,,ismeretlen cím" felirattal visszapostázta az MNT-nek a Csókára küldött levelét, mivel azon a helységnevet magyarul tüntették fel.

,,Az irányítószámmal, utcamegjelöléssel ellátott borítéknak egyetlen „hiányossága” az lehetett, hogy a többségében magyarok lakta településnek magyarul tüntettük fel a nevét (sic!). Csókát írtunk és nem „Чока“-t vagy „Čoka“-t." - Írja Korhecz Tamás, aki mint fogalmaz: "Nyomban magam elé képzeltem a nagykikindai elosztóban vagy a csókai kispostán dolgozó „ügyfélbarát“ hivatalnokot, amint felháborodását nem leplezve vehemensen átfirkálja a középkor óta folyamatosan használt magyar helységnevet, és levelünket határozott mozdulattal a „selejtek“ számára fenntartott kosárba penderíti."

Mint ahogyan arról a beszámoló is ír ,,sajnos, nem egyedi esetről van szó" és a hasonló esetek között is kimagaslóan sok az észak-bánáti, a Csókához köthető nyelvi jogtiprás.

Az ügyben az MNT vizsgálatot kezdeményez és feljelentést tesz, mivel a magyar nyelv hivatalos használatban áll Nagykikindán és Csókán is, ezért a nyelvi jogaink megsértéséről van szó.

Korhecz megfogalmazása szerint ,nem engedhetjük meg, hogy nyelvünket kilúgozzák a közéletből, a hivatalokból az utcaképből, mert innen csak egy lépés vezet el oda, hogy minket, kultúránkat, múltunkat tüntessék el szülőföldünkről."

Az MNT és elnökének vehemens kiállása mindenképp üdvözölendő és dicséretes, hiszen ha a délvidéki magyarság maga és annak megválasztott vezetői nem lépnek fel saját - sokszor megtiport - jogaink biztosítása és betartatása érdekében, akkor azt senki sem fogja megtenni majd helyettünk.

DélHír Portál - H. Á.


2013. március 25., hétfő

Vezetők és incidensek!




Kisebbségjogi jegyzet

Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke, március 23-i jegyzetében[1] azt is írja, hogy a testület magyarországi vendégeivel „röviden ismertettük az MNT jogvédelemmel kapcsolatos eddigi tevékenységét, sikereinket és meddő erőfeszítéseinket egyaránt. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy a kisebbségi jogok megsértésének eseteiben, de a nemzeti alapon történt támadások esetében is gyakran szorul háttérbe a szakmaiság, az esetek következetes, professzionális lekövetése.”
A szövegből nem világos, hogy Korhecz mit ért a „szakmaiság gyakori háttérbe szorulása alatt”, és az sem, hogy kire értette ezt. Az viszont számomra egyértelmű, hogy „az esetek következetes, professzionális lekövetése” (sic!) az MNT illetékességi körébe (is) tartozna. Az MNT-nek kötelessége lenne beszámolni arról, mit tett eddig a „kisebbségi jogok megsértésének eseteiben”, mikor és milyen eredménnyel.

Hány incidens volt?

Kétlem, hogy az MNT-nek bármilyen betekintése is lenne a nemzeti alapú incidensek gyakoriságába, hátterébe/okaiba, a különböző eljárások kimenetelébe. Az ilyen incidensek ugyanis – ismereteim szerint – a nemzeti kisebbségi jogok megsértésének csak a legsúlyosabb esetei, mivel a nemzeti kisebbségi jogsérelmeknek számos más formája is van. Ilyen például a nemzeti alapon történő hátrányos megkülönböztetés, ami jelen van a társadalomban, de ezt nehéz felderíteni, és még nehezebb bizonyítani. 

Az MNT a 2013. február 27-i harmincadik üléséig – néhány súlyosabb eset közleményben való elítélésén kívül – egyszerűen kerülte, hogy foglalkozzon a nemzeti alapú, leginkább a vajdasági magyarok ellen elkövetett kilengésekkel. Annak ellenére, hogy a testület több alkalommal is figyelmeztetve lett: „állást foglalhat, kezdeményezést tehet és intézkedést foganatosíthat a nemzeti kisebbség helyzetével, identitásával és jogaival közvetlenül kapcsolatos minden kérdésben”.[2]

A (legtöbb esetben) magyarellenes incidensekből – amelyek közé leginkább a fizikai támadásokat, verekedéseket (magyar iskolások zaklatását is), vallási intézmények rongálását, temetők és keresztek rongálását és gyalázását, gyűlöletkeltő parolák/jelszavak, szlogenek írását, jelképek rajzolását, pamfletek terjesztését sorolják –, 2006-ban hivatalosan 162-őt[3], 2007-ben 197-et[4], 2008-ban 171-et[5], 2009-ben 150-et[6] és 2010-ben 110-et[7], vagyis összesen 790-et jegyzetek fel.

A Tartományi Biztonsági Tanács 2011. október 25-én Temerinben megtartott („kihelyezett”) ülésén – ahol az utóbbi időben több nemzeti alapú konfliktusra is sor került – közölték, hogy nemzeti és vallási alapon az év első kilenc hónapjában 108 ilyen incidens történt.[8]

Az incidensek pontos számát valójában senki nem tudja. Az emberek ezekről nem szívesen beszélnek, mert félnek, vagy éppen azért, mert megfenyegették őket, hogy mi történik velük, ha erről szólnak. Ha pedig mégis bíróság elé került az ügy, akkor vagy eltussolják, illetve addig húzódik, amíg a sértettek végül megunják, illetőleg más okból feladják a jogaikért folytatott küzdelmet.

A 2008. április 18-án Szabadkán történt „késelési ügy”-ben például, 2009 decemberében felmentették azt a két szerb fiatalembert, akik megtámadtak egy magyar fiatalt, mert a Szabadegyetem parkolójának közelében barátnőjével magyarul beszélt, majd ezt követően hasba szúrták. A sértett most már „nem emlékszik, hogy magyarsága miatt szidalmazták volna”. Az ügy még mindig nem fejeződött be, mivel a szabadkai Fellebbviteli Bíróság utasította a helybeli Felső Bíróságot, hogy tárgyalja azt újra.[9]  

Kit érdekel?

A növekvő számú incidensek miatt, 2010. október 13-i keltezéssel, levelet írtam Vukašinović Évának, a nemzeti kisebbségi jogok védelmével megbízott ombudsman-helyettesnek, amelyben arra kértem, tételesen tájékoztassa a nyilvánosságot arról, hogy a 2009-es és a 2010-es évben elkövetett magyarellenes cselekmények közül „melyikkel kapcsolatban indult eljárás, milyen szakaszban van az, illetve milyen eredménnyel fejeződött be”. Azt is kérdeztem, hogy „az intézmény hivatalból indított-e eljárást valamelyik ügyben, és ha igen milyen eredménnyel”.[10]A jogvédő javára legyen mondva, hogy válaszolt levelemre, csak éppen arról nem írt, hogy hol is tartunk a vajdasági magyarokat ért jogsérelmek orvoslásában.[11]

A Korhecz Tamásnak – még a 2010. október 22-én – postázott levelemben javasoltam, hogy, az MNT Közigazgatási Hivatala, „ebben a vajdasági magyarságot érintő fontos kérdésben lépjen kapcsolatba az eljáró hatóságokkal és minden egyes esettel kapcsolatban készítsen részletes tájékoztatót és tárja azt a nyilvánosság elé”. Ugyancsak javasoltam, hogy „az MNT ezt a témakört mielőbb vitassa meg és foglaljon állást”.[12]Mondanom sem kell, hogy levelemet a testület elnöke még csak válaszra sem tartotta érdemesnek. A kérdés az MNT elé csak 2013. február 27-én került, akkor is „ajánlás” formájában.[13]


Sándor Józsefnek, Vajdaság AT Képviselőháza Nemzetek Közötti Viszonyok Bizottsága elnökének ez ügyben 2010. november 2-án intéztem levelet. Annak megválaszolására kértem, hogy a testület „mielőbb tűzze napirendre és vitassa meg ezt a vajdasági magyarságot és a többi kisebbséget érintő fontos kérdést és foglaljon állást”, továbbá, hogy Tartományi Ombudsman mely szervek előtt és milyen eljárásokat kezdeményezhet az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok védelmében”.[14]Az akkor tartományi, most köztársasági képviselő (a Dinkić-féle G17, illetve Szerbiai Egyesült Régiók színeiben) úgyszintén nem válaszolt a levelemre. 

Pásztor Istvánnak, a Tartományi képviselőház elnökének 2013. február 12-én elküldtem azt a(z akkor még) 879 aláírást tartalmazó petíciót (amely aláíróinak száma időközben 1614-re növekedett), amelyet a 2012. október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini fiúk szülei, hozzátartozói, illetve polgárok írtak alá. Javasoltam, hogy „a Tartomány Képviselőház alakítson egy külön bizottságot, amely a temerini és az óbecsei verekedési ügyekben megvizsgálná a helybeli rendőrség, valamint az újvidéki ügyészségek és bíróságok munkáját”.[15]A házelnök a mai napig még egy sornyi választ sem küldött, például, hogy megkapta a petíciót, és hogy tanulmányozni fogja. (Ez is mutatja, hogy mennyire érdekli a polgárok véleménye.)

Az Európai Parlament és a szerb képviselőház hetedik, kétnapos együttes ülését tartották (2013. március 18-án és 19-én – B. A.) Brüsszelben. A parlamenti delegációk közösen fogadták el a vajdasági magyarokra is vonatkozó nyilatkozatot, amelyben a következő olvasható:

– Az utóbbi időben elszaporodott etnikai jellegű incidensekkel kapcsolatban a nyilatkozat felszólítja a hatóságokat, hogy azokat minden részletre kitérően vizsgálják ki, gyűjtsenek adatokat az etnikai jellegű bűncselekményekre vonatkozóan és biztosítsák a bírósági döntéshozatal előítéletektől és diszkriminációtól mentes működését.[16]

Ez az álláspont azonban nem Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) köztársasági képviselőjének és az Európai Integrációs Bizottság elnökhelyettesének, hanem Gál Kinga és Schöpflin György fideszes képviselők javaslatára került a nyilatkozatba.[17]Erről a kötelezettségről is, minta korábbikról, megfeledkeznek majd az itteni hatóságok.

„Szenteltvíz” jelleg

 – Talán furcsán hangzik, de szerintem a különböző oldalakon, sokaknak megfelel a jelenlegi zavaros, homályos állapot, amely tág teret biztosít a találgatásoknak, az önigazolásnak, a másra mutogatásnak, hogy csak a legutóbbi (március 16-i – B. A.) óbecsei tragikus haláleset (emberölést) említsük. A haláleset után pár órával az interneten elindult a nagyotmondás, a harsány találgatás. Egyesek már rengeteg dolgot tudni véltek, egyebek mellett azt is, hogy egy újabb, kegyetlen magyarellenes támadás történt. Azt is meg merem kocáztatni, hogy sokaknak csalódást okoztak az azóta megjelenő hivatalos (fél)információk, mintha egyeseknek nem lenne elég nagy baj egy fiatalember tragikus halála, beteg szellemmel azért szorítanak, hogy a tragédia elkövetői gyűlölettől fűtött más nemzetiségűek legyenek, hogy bizonyságot nyerjen önpusztító hipotézisük: „élhetetlen a szülőföld, lehetetlen egymással, egymás mellett élni” – írja Korhecz Tamás az említett jegyzetében.

Ennek a megfogalmazásnak néhány pontatlansága is van: Korhecznak – jogász képzettségére való tekintettel – tudnia kellene, hogy a „tragikus halálesetet” és az „emberölést” nem lehet kiegyenlíteni. Ezen kívül, a hivatalos szervek szerint, az óbecsei áldozat ügyében „a nyomozás még nem zárult le”.[18]Ez egyúttal azt is jelenti, hogy korai még az indítékokkal és az elkövetővel/elkövetőkkel kapcsolatos mindennemű megnyilatkozás. (Bár igaza lenne Korhecznak, hogy nem nemzeti alapon elkövetett bűncselekmény történt. Nehéz azonban elképzelni, hogy a 14 éves gyanúsított egyedül követte volna el a súlyos bűntettet.)

Az MNT 2013. február 27-én, „a magyar nemzeti közösség tagjait ért támadások és a közbiztonság romlása ügyére vonatkozó ajánlása” – a karakterénél fogva – sajnos nem kötelez senkit semmire. Mondhatni, inkább „szenteltvíz” jellege van.

László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom elnöke, és Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke módosítási indítványokat tettek a dokumentum vonatkozásában, mivel azonban ezek „érdemben módosították volna a szöveget”, ezért szavazásra sem bocsátották a javaslataikat. A magyarázat szerint „az ilyen jellegű módosítási indítványokat a képviselőknek még az ülés megtartása előtt kell elküldeniük az MNT hivatalába”. Ez a megfogalmazás is önmagáért beszél az MNT „demokratikusságáról”, illetve arról, hogy a testületnek a VMSZ alkotta szavazógépezete csak azt fogadja el, amit a párt jóváhagyott.

***
A nemzeti alapú incidensek folytatódtak mind a mai napig. Ezekből egy is sok, a számuk pedig – a hatósági adatok szerint is – már megközelíti az ezret. Mindez sajnos arról tanúskodik, hogy megromlottak a nemzeti viszonyok. Aki ezt nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, illetve nem kezeli kellő komolysággal, az súlyos tévedést követ el.

Ezeknek az incidenseknek csak akkor lehetne útját állni, ha az igazságügyi hatóságok maradéktalanul biztosítanák a polgároknak a törvény előtti egyenrangúságát, a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül, a jogszabályok egyforma alkalmazását, a diszkriminációtól való mentességet, az eljárások tisztességességét és a polgárok jogbiztonságát, valamint az ügyészség és a bíróság pártatlansága elvének érvényesülését.
Elvárható-e ez egy olyan országban, amelyben „mindennapos a rasszizmus”?[19]  Tagja lehet-e az Európai Uniónak olyan ország, amelyben a nemzeti kisebbségi polgárt megverik, vagy éppen megkéselik, ha az utcán vagy a buszban az anyanyelvén merészel beszélni?

Bozóki Antal

Újvidék, 2013. március 24.


[1] A határon túli magyar közösségek jogvédelmének előmozdítása.
 http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/111/A-hataron-tuli-magyar-kozossegek-jogvedelmenek-elomozditasa.html,2013. március 23. [1:06] és A nyuszi hozza az ösztöndíjat. Magyar Szó, 2013. március 23., 14. o.
[2] Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól / Zakon o nacionalnim savetima nacionalnih manjina [SZK Hivatalos Közlönye / "Sl. glasnik RS", 2009. szeptember 3-i 72. szám.
Magyar nyelvű szöveg: Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól, Magyar Szó (melléklet), Újvidék, 2009, vagyhttp://kepesifi.com/documents/MNT_2009_torveny.pdf, illetve a  http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven, illetve a http://www.pasztorbalint.rs/ honlapon.] 11. szakasz 14. pont.
[3] Lásd: Az Európa Tanács rasszizmus és intolerancia ellenes testületének (ECRI) 2007. december 14-én
elfogadott (2008. április 29-én nyilvánosságra hozott), Szerbiáról szóló jelentését
[4] Varjú Márta: 197 helyett 171. Magyar Szó, 2009. február 28., március 1., 1. és 5.
[5] Uo.
[6] v.m.: A tartományi rendőrség megalakítása a „jövő zenéje”. Magyar Szó, 2011. március 15., 4.
[7] Uo.
[8] Góbor Béla: Csökkent a nemzeti incidensek száma. Magyar Szó, 2011. október 26., 1 és 5. o.
[9] mh: Újratárgyalják a késelési ügyet Magyar Szó, 2013. március 21., 11. o.
[10] Magyar Szó, 2010. október 16., 6. o.; Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 16.,  és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VIII. évf. 208. szám, 2010. október 19.
[11] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 30.  és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VIII. évf. 217. szám, 2010. október 30. és Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 30.
[12] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz,2010. november 4.
[13] P. E.: Az MNT felszólal a magyarokat ért támadások kapcsán. Magyar Szó, 2013. február 28., 1. és 4. o.
[14] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. november 4.
[15] Tiltakozás a törvénysértés és a megkülönböztetés ellen. Magyar Szó,2013. február 13., 4. o.
[16] Fideszes javaslatok a nyilatkozatban. (MHO) http://www.magyarhirlap.hu/fideszes-javaslatok-a-nyilatkozatban, 2013. március 19. és http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/1845/Az-EP-es-a-szerb-kepviselok-is-fontosnak-tartjak-a-vajdasagi-magyarok-jogainak-ervenysuleset.html, 2013. március 19. [20:57]
[17] Uo.
[18] Feró: Még nem zárult le a nyomozás Bilicki Ervin halála ügyében. Magyar Szó, 2013. március 22., 1. és 5. o.
[19] Szerbiában mindennapos a rasszizmus. Magyar Szó, 2013. március 22., 4. o.

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin