A nagykövet válasza a Magyarországot ért rágalmakra

Becsületsértés

Nikowitz Oszkár belgrádi magyar nagykövet válaszcikke a Vremében 

a Magyarországot ért rágalmakra:

1. Teofil Pančić a Fotorobot Srborbana* (szellemes című) cikkében megismétli ugyanazokat a közhelyeket, amelyekkel a nyugati liberális lapok vádolják az Orbán-kormányt. Ő maga ugyan azt mondja, hogy cikke „nem külpolitikai kommentár”, de azért a kötelező leckét, a „sérelemlistát” felmondja, s elsorolja miből áll az „orbanizmus”: az alkotmányból kidobtuk a „köztársaság” nevet, és Magyarországot ezentúl Magyarországnak hívják (szörnyű!), korlátozzuk a jegybank függetlenségét, korlátozzuk a mediát, és egyáltalán elindultunk annyira jobbra, hogy azt az amerikai legszélső jobb is megirigyelné! Elemzésre Pančić úrnak nincs szüksége, mert ugye, ezt már különben is tudja az egész haladó világ. Meg nyilván az egész csak ezért kell neki, hogy feltehesse a kérdést: ki lehet majd a szerb Orbán?

 
Magyarország most kezdi megszokni, amit Szerbia már jó ideje tapasztal: rajtunk van a világ médiafigyelme. A szerző idézi Bibót, aki azt mondja, hogy a kelet-európai országokból csak a negatív hír tud valakit az ismertségbe emelni. ”A kelet-európai államok nyomorúságát” (Bibó) Teofil Pančić is mélyíti azzal. hogy adagolja a negatív híreket Magyarországról: a kormány „bratyizik” az egyre erősödő szélsőjobbal, félhivatalos ideológia lett a nagymagyar revizionizmus, „šešelji” paramilitáris gyűlések vannak lépten-nyomon…
Hol van ilyesmire minimális bizonyítéka Pančić úrnak? Vagy a Vremének, amely ennek a delirálásnak teret ad? Vagy azzal nem kell vacakolni? A szabad sajtóban valótlant állítani is szabad? Nem kérek helyreigazítást, kedves Pančić úr, és kedves Vreme, mert megtiport becsületet helyreállítani úgysem lehet. 

2. A sajtó útján elkövetett becsületsértésnek még súlyosabb esete ugyanabban a számban Ivan Ivanji 4 oldalas cikke „Isten áldd meg a magyart”** címmel. Ennek is az új magyar alkotmány a témája, amely – lássatok csodát! – korlátozza a sajtó szabadságát. A „diktatúra bevezetését” jelentő törvény egyéb rendelkezéseiről (az elismert egyházak számának csökkentéséről, a bankfelügyelet összevonásáról, az alkotmánybíróság működésének szabályzásáról csak a tény negatív kontextusában esik szó – elemzés nincs. Pedig megérné egyszer, hogy valaki vegye a fáradságot, és megnézze, mit is jelentenek a gyakorlatban ezek a rettenetes korlátozások! 

Persze, ha az a cél, hogy egy országot befeketítsenek, akkor ilyen részletekre nem kell időt pazarolni. Íme, hogyan kell ezt csinálni. Ivanji úr cikkének első alfejezete a következő (nagybetűs, kövérrel szedett) címet viseli: „Akasszátok fel a zsidókat és a kommunistákat!” Ez, ugye, egy mai Magyarországról szóló cikkben azt sugallja – különösen azok számára, akik nem olvassák el a cikket, csak a fejezetcímeket -, hogy Magyarországon ez a jelszó, vagy ilyesvalami történik. Ivanji úr persze utána tisztességesen – igaz, már kisebb betűkkel – hozzáteszi: egyelőre nincs erről szó. (Addigra azonban az alcím már elvégezte a feladatát…)
Aztán azért kiderül, hogy ez az Orbán kormány mégsem egészen ártatlan „ebben a dologban”: az ugyanis legitimációját az 1956-os forradalomból vezeti le, és ő, mármint Ivan Ivanji ott volt tudósítóként a forradalomban, és hallott ilyen jelszavakat! Orbán nacionalizmusa tehát – és a Fidesz politikája – nem az égből pottyant: annak ott az előzménye 1956-ban. Az érvelését és az idézett jelszót extrapolálva (és az egész cikken átvonuló erőlködést látva) azt érezzük, hogy a Fidesznek tulajdonított antiszemitizmust is a forradalomból eredezteti!

És itt kezdődik egy érvelés-ámokfutás. Ivanji mindent elkövet, hogy 56-ot lejárassa: a forradalmárok lincseltek, akasztgattak, nagy részük át volt itatva fasisztoid eszmékkel, és vissza akarta állítani a „szentistváni Magyarországot”. Hazug állításokat tesz: szerinte Nagy Imre nem az oroszok elől, hanem az ellenforradalmárok elől kért menedéket a jugoszláv követségen, azok elől az erők elől, akiknek a „Nagy-Magyarország elképzeléséhez” tért vissza most Orbán és a hasonló gondolkodásúak, és ezeket a gondolatokat betonozták most be kétharmados többségükkel az új alkotmányba. És Ivanji nehézményezi, hogy a nyugati sajtóban nem talál kritikákat az új magyar alkotmány és 56 veszélyes egybefonódásáról. (Ezt két helyen is kifogásolja!). Neki ugyanis, mint szemtanúnak, 56 egyenlő az ellenforradalmárok kegyetlenkedéseivel.

Természetes, hogy meg szeretném védeni a mi 56-unk, a hazánk legitimitásának alapját képező forradalom becsületét, persze a tények alapján. Vettem magamnak a fáradságot, és elolvastam Ivanji 56-ról szóló könyvét is (Madarska revolucija 1956.). Ahogy írja, az a fő célja, hogy a forradalom tisztaságát, amelyet mindenki hangsúlyozni szokott, ő megkérdőjelezze. Ezt azért érzi szükségesnek, mert a tudósítók többsége, Dobrica Ćosićot is beleértve, el vannak ragadtatva az „emberiség történelmének legszebb lapjaitól”, és ez téves. Neki, aki a SKJ (a jugoszláv kommunista párt) tagja volt, és holokauszt-túlélő, elősorban azok az élményei, hogy olyan röpcédulákat osztogattak, amelyeken az állt: „jelöljétek meg a kommunisták házait fehér kereszttel, a zsidókét vörössel, aztán majd tudjuk, mit csináljunk velük!”. (A cikke elején szereplő jelszót az 5 évvel ezelőtt született könyvében még nem említi). Árad a szemléletéből, hogy aki antikommunista, aki konzervatív, az fasisztoid, sőt antiszemita. 

A magyar forradalmat többen próbálták már besározni azzal, hogy antiszemita volt, de ez komoly munkában eddig sem sikerült. 56 tisztasága nem kérdőjelezhető meg, bár, miként forradalomban, történtek kegyetlen törvénytelenségek.Csőcselék mindig és mindenütt van, vannak antiszemiták is, akadtak ebben a forradalomban is. 1956-tal mégis az egész világ csak a hősiességet társítja az emlékezetében, és a legfontosabb tényt: a nép felkelt a kommunista zsarnokság ellen. Elég idézni Camus-t, Đilast, Raegant – a kommunizmus monolitján 56 ütötte az első rést. Aki 56-ról szól, tudjon róla, hogy szentélyben jár: a szabad Magyarország alapkövét nem engedjük befeketíteni.

Rémképként tér vissza a cikkben újra meg újra a „mai magyar irredentizmus”: 6-szor fordul elő a „szentistváni Magyarország” szókapcsolat (amely veszélyre Ivanji szerint a nyugat nem fordít kellő figyelmet). A múltra való magyar hivatkozás, mondja, kellemetlen érzést vált ki, sőt fenyegetésnek is fel lehet fogni! Az új alkotmány neki felhívás a mai határokon túl terjedő Magyarország területi egységének helyreállítására, hiszen a címerben ott a korona, az ország egységének szimbóluma, a négy ezüst sáv a Duna, Tisza, Dráva Száva, és a három halom a Tátra, Fátra, Mátra! És ezek egy része a mai Magyarországon kívül van!
Kell ehhez kommentár? Egy rímelő szamár gyerekrigmusról feltételezni, hogy az a heraldikai indoklásunk és országfilozófifi alapvetésünk?

Kiderül, hogy a cikk fő célja természetesen Orbán befeketítése, és 56 lejáratása ennek csak eszköze. Ivanji azt is lefanyalogja, hogy „bátor és radikális” tett volna 89-ben az oroszok távozására felszólítani a Hősök terén, „hiszen akkor már Gorbacsov elhatárolódott a brezsnyevi doktrinától, és Orbán csak megérezte, hogy le fog omlani a berlini fal”! Továbbá: Orbánt ugyan demokratikusan választották meg, de Hitlert is – figyelmeztet! (Ne mulasszunk el alkalmat arra, hogy, hogy Orbán nevét Hitlerrel kapcsolatba hozzuk – ez bevált liberális sajtórecept!). Ivanjit az sem zavarja, hogy a Jobbik nem szavazta meg az új alkotmányt, ő meg van róla győződve, hogy a Fidesz politikájában végső soron benne sejlik mindaz, amit a Jobbik követel: az antiszemitizmus (a zsidó tőke elleni harc képében), a romaellenesség, Trianon revíziója és Magyarország 1919. előtti határainak visszaállítása.

Vajon az a sajtó, amely oly harcosan védi a szabadságát, bármilyen alaptalant állíthat? Vagy megnyílt a vadászidény Magyarországra és szabad bizonyítékok nélkül vádaskodni? Kérhetünk-e szépen az egyik legtekintélyesebb szerb hetilaptól akár egyetlen bizonyítékot a Fidesz antiszemitizmusára, romaellenességére, területi revizionizmusára?
Vagy még érvényes a klasszikus mondás: calumniare audacter, aliquid semper haeret? (Rágalmazzatok csak bátran, valami mindig megmarad belőle!).

Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete

*Fotorobot Srborbana

teofil pančić

Da li je moguća i verovatna, i pod kojim uslovima, nekakva "orbanizacija" Srbije?

Najgora stvar koja se može dogoditi nekom istočnoevropskom državniku je da postane globalno poznat: to u praksi, naime, uvek znači: poznat po zlu (osim amblematičnih figura poput Havela, ali to vreme je prošlo). Evo, recimo, šta mislite, koliko je "prosečnih" čitalaca novina u Britaniji, Francuskoj ili Portugalu koji bi vam mogli reći da se poljski premijer zove Donald Tusk? Koliko ih je koji uopšte znaju nešto suvislo i precizno o današnjoj Poljskoj, kamoli o njenoj politici i ekonomiji? A radi se o velikoj i značajnoj zemlji, pri tome manje-više jedinoj članici EU (i svakako jedinoj na Istoku) koja svih ovih kriznih godina beleži ekonomski rast. S druge strane, broj istih tih "prosečnih čitalaca" koji bi znali da se mađarski premijer zove Viktor Orban – ili nekako slično, je li – u velikom je porastu. Da je Orban samo malo živopisniji lik, i da je Mađarska globalno značajna bar upola poput Italije, bogme bi peštanski vladar već bio globalno "slavan" koliko i Berluskoni... Od čije će se slave, uzgred, Italija oporavljati dugo i neizvesno.

"Bedne male istočnoevropske državice" (Ištvan Bibo) živ su dokaz istinitosti one stare da se zao glas čuje mnogo dalje od dobrog. Setite se, uostalom, Srbije: niko od njenih vladara u vaskolikoj istoriji – a valjda se tu našao i poneki čovek na svom mestu... – nije dosegao ni deseti deo svetske poznatosti Milošević Slobodana, čoveka koji ju je umalo sahranio, i to je sve što je uopšte ikada učinio za nju.

Kad smo već kod pomenutog Nepomenika, sad mi nešto pada na pamet: lasno li je u njegovo doba bilo govoriti protiv njega, naročito u Vojvodini! Zašto? Pa, em ti je samim sobom nudio izobilje argumentacije, em si imao uvek spreman Svetli Kontraprimer u vidu susedne Mađarske. Uvek si, naime, mogao reći znatiželjnom publikumu: sećate li se kad su Mađari dolazili ovamo preko granice kao odrpanci, kao siromašni rođaci iz provincije? E, sada smo obrnuli uloge, mi načisto propadosmo, a Mađarska prosperira! I još nam je ona manje-više jedini prozor u svet, što preko Keletija, što preko Feriheđija...

Tako je to bilo, ne baš davno. Sada je Mađarska, međutim, Vest, a rekoh već da to kada neka od biboovskih zemalja postane Vest, to nikako ne sluti na dobro. Desničarska vlada Viktora Orbana promenila je Ustav u pravcu na kojem bi im pozavidelo i najdesnije krilo američkih republikanaca, izbacilo "republiku" iz naziva Mađarske (!), udara na medije i sudstvo, ruši nezavisnost centralne banke, povlači nesuvisle ekonomske poteze i uvaljuje se pred MMF-om i sličnima u dodatne probleme sve tvrdeći da zemlju vadi iz njih; istovremeno, vlast šuruje sa rastućom ekstremnom desnicom, okolo se održavaju idiotski paravojni zborovi koje kao da je koreografisao groteskni vojvoda Šešelj iz modne sezone 1991-92, u porastu je antisemitizam i antiromsko nasilje, a takođe i poluzvanični velikomađarski revizionizam, demokratsko-liberalni standardi društva se ubrzano rastaču, dakako ne spontano nego uz nesebičnu pomoć vlasti... Ukratko, Orbanova je vlast na dobrom putu da ili spektakularno implodira pod spoljnim i unutrašnjim pritiskom (manje verovatno) ili načini od do juče-prekjuče uzorite "zemlje tranzicije" svojevrsnu pariah state, bez obzira na njeno EU i NATO članstvo.

Ne, ovo nije "spooljnopolitički komentar". Ono što mene zanima je da li je moguća i izgledna – i pod kojim uslovima – nekakva orbanizacija Srbije? Hajde prvo da vidimo kako i zašto nije: imali smo mi kudikamo goreg Orbana od Orbana, imali smo ratove, bedu, izolaciju, hiperinflaciju, moralno i materijalno srozavanje na dno, eksploziju agresivnog nacionalizma, atmosferu nasilja i straha... Sve smo to prošli, a oni koji su preživeli od svega su toga jaaako umorni; posle tuceta godina mahnitanja i još desetak godina vrlo nedosledne i kilave "normalizacije", mi smo ljudi hronično željni normalnosti, a tu je normalnost lakše definisati po tome šta ona nije nego šta jeste: ona bi, naime, bila sve suprotno od kakve god nove "orbanizacije" na srpski način. Uh, impresivno, nema šta: naša najveća nada je u dubini našeg poraza...

Na drugoj strani, šta govori u prilog mogućnosti neke nove "orbanizacije"? Najpre, ne treba zaboraviti da se Orban vratio na vlast (u jednom je mandatu ranije već bio premijer, ali tada ipak s mnogo manje "neortodoksnom" politikom) zahvaljujući temeljitoj iskompromitovanosti levo-liberalnih tranzicionih elita, kod kojih je bilo lako detektovati porazan višak nekompetencije i korumpiranosti. Podseća li vas ovo počem na nešto? Dalje, reklo bi se i da su svekolike demokratske elite u društvu podlegle svojevrsnom fatalizmu i nihilizmu – znate ono: sve je isto, svi su isti, bla-la – što je u startu bitno oslabilo moguću prevenciju orbanizma. Ne znam za vas, ali mene i ovo podseća na neku sasvim blisku i sasvim moguću budućnost Srbije.

Pa dobro, ali ko bi bio "srpski Orban"? Tomislav Nikolić? Čudno ili ne, on je tu još najmanje opasan. Taj mi se Srborban više javlja kao nekakav mišung sa velikim udelom Koštunice u svom hemijskom sastavu, uz dodatke sačinjene od elemenata Šešelja, Velje, Nikolića, crkvenih bukača, jurodivih parapesničkih sociopata, psihotičnih predvodnika desničarskog ološa... Može da se doda, ako štagod zafali, i prstohvat Dačića po potrebi, taj je kao vegeta, ide u sva jela...

U redu, ali koliko je sve to verovatno? Nemam pojma, ali ne bih otpisivao mogućnost "orbanizacije" Srbije, koja je pri tome u daleko ranjivijem položaju od Mađarske, pa bi i posledice po nju bile znatno razornije. A hoće li sve ovo, bar kao mogućnost, nekoga da nasekira? Bez brige, neće! Što najbolje dokazuje da sve to zajedno nije šala, nego realnost koja čuči iza ugla, dok se baba Srbija češlja, selo gori, a Tadić metaniše u Dečanima, hraneći sve ono što bi ga rado sahranilo.

**Bože, blagoslovi Mađare

ivan ivanji

Kakve veze ima Mađarska revolucija iz 1956. godine sa premijerom Viktorom Orbanom? Četiri "mađarske reke", Dunav, Tisa, Drava i Sava. Svetostefanska Mađarska i novi ustav. MMF i crvene linije, zašto su se zapadni mediji okomili na Mađarsku i zašto Mađarima nije jasno zbog čega ih grde...

Nedeljnik Vreme.com

Szeretnek itt bennünket úgy igazán szívhez-szólóan, eközben magyar pártvezető magyarokat leszélsőségez a déli végeken! A magyar a magyart sem szereti...Igen ősi átok...Mohács óta...E cikkek után kezd világossá válni mi áll az utóbbi időben történő "szélsőségező" pártelnöki kirohanásoknak...a lapok a rajt előtt le vannak osztva...a vajdasági magyar még egy picinykét jövedelmező üzlet maradt...lesz majd sóhajtozás, mi ezeknek nem adtuk a voksunkat! Úgy néz ki Nikolic nyerő pozicíó felé tart, akkor magyar ember is lehet belügyminiszter...És a pártelnök belgrádi székhelyű pártokat miért nem szélsőségez le, talán csak azért, mert nem illik a kakós bögrét feldönteni azon az asztalon ahonnan a csont lepottyan...

A józan ész megint szabadságot vett ki... 

Elsötétült a demokrácia, avagy ez lesz a megoldása a Wikileaks botránynak is? Kikapcs!?

A Wikipedia angol nyelvű oldalainak lekacsolásával, a Google pedig az amerikai honlapján közzéteendő vitaindítvánnyal készül szerdán tiltakozni a kongresszus által kidolgozott, az internetes kalózkodás elleni fellépést, illetve az intellektuális tulajdon védelmét célzó két törvénytervezet ellen.

A kalózkodás elleni SOPA (Stop Online Piracy Act) jogszabály-tervezettel a képviselőház foglalkozik, az intellektuális tulajdon védelmét célzó PIPA (Protect Intellectual Property Act) pedig a szenátus napirendjén szerepel. A készülő szabályozás mögött felsorakoztak a hollywoodi filmstúdiók és a zenemű-forgalmazó cégek, mert szerintük szükség van rá az amerikai munkahelyek védelme érdekében.

A törvénytervezetek ellen "elsötétítéssel" kíván tiltakozni a Wikipedia és mások mellett még a Reddit, a Mozilla, a TwitPic, az Anonymus csoport és a BoingBoing is. (A kedd délutánra csaknem háromtucatnyira növekedett sztrájkolni kívánó online szolgáltatók teljes listája a www.sopastrike.com oldalon olvasható.) Becslések szerint egyedül a Wikipedia 24 órás, közép-európai idő szerint szerda reggel hat órakor kezdődő akciója mintegy 100 millió felhasználót érint.

A SOPA (az egyszerűség kedvéért a két jogszabályt közösen gyakran ezen a  néven szokták emlegetni) a törvénytelenül megszerzett amerikai filmek, zeneművek és más szellemi termékek internetes értékesítését kívánja felszámolni, egyebek mellett azáltal, hogy kötelezné az amerikai internetes cégeket: blokkolják a hozzáférést az olyan külföldi oldalakhoz, amelyek ilyeneket illegálisan, az amerikai szerzői jog megsértésével kínálnak.

A SOPA körüli küzdelem azután éleződött ki igazán, hogy a Fehér Ház illetékesei szombaton hangot adtak aggályuknak a hamarosan a kongresszus elé kerülő törvénytervezetről. Barack Obama elnök három tanácsadója - köztük Howard Schmidt, a Fehér Ház kiberbiztonsági főszakértője - közös blogbejegyzésben mutatott rá, hogy a jogszabály bírósági keresetek céltáblájává tenné az internetes cégeket, ami erősen gátolná a legális tevékenységet is.

"Minden, az internetes kalózkodás legyőzésére irányuló erőfeszítésnek óvakodnia kellene a törvényes tevékenység online cenzúrázásától és nem akadályozhatja a dinamikus nagy- és kisvállalataink innovációját" - írta a három kormányzati szakértő.
A javasolt jogszabály leállítaná az amerikai reklámhálózatok internetes hirdetéseit a kalózkodással megszerzett termékeket forgalmazó weboldalakon, a keresőmotorokat pedig eltiltanák attól, hogy ezekkel közvetlen kapcsolatot létesítsenek.

Az internetes kalózkodással szembeni kemény fellépés hívei bírálták a fehér házi tanácsadók álláspontját. Rupert Murdoch médiamágnás a jelentős amerikai, brit, ausztrál és ázsiai média- és szórakoztatóipari vállalkozásokkal rendelkező News Corporation elnök-vezérigazgatója például a Twitteren magát Barack Obama elnököt támadta.

"Obama tehát csatlakozott a szilíciumvölgyi számvivőkhöz, akik kalózkodással és közönséges lopással fenyegetik az összes szoftveralkotót" - írta szombaton a Twitteren Murdoch.

A SOPA-t és a PIPA-t ugyancsak határozottan ellenző Twitter egyébként nem csatlakozik a szolgáltatók sztrájkjához, mert a vezérigazgatója, Dick Costolo szerint "butaság lenne bezárni egy globális vállalkozást" egy pusztán egy országban jelentkező politikai problémára reagálva.

Az elnöki tanácsadó Schmidt és társai egy, a jelenleg tervezettnél szűkebb és célzottabb együttműködésre lennének hajlandók a törvényhozókkal, hangsúlyozva: nem szeretnék, ha az új jogszabály megnehezítené a törvényesen működő vállalkozás, köztük az újonnan indult online cégek tevékenységét. A Fehér Ház szakértői szerint a jogalkotóknak konzultálniuk kellene az érintett online szolgáltatók részvényeseivel.

Talán a kilátásba helyezett tiltakozások hatására valamelyest enyhült a törvényalkotók álláspontja. Darrell Issa republikánus képviselő, aki módosító indítványt nyújtott be a SOPA-hoz, a The Washington Post online kiadásának keddi jelentése szerint közleményt tett közzé, amely szerint Eric Cantor, a képviselőházi republikánus többség vezetője biztosította őt: a tervezetet egyelőre nem terjesztik a ház elé, és folytatják a konszenzuskeresést.
Harry Reid, a szenátusi demokrata többség vezetője a CNN-nek vasárnap nyilatkozva elismerte, hogy a PIPA körül vannak még megoldatlan kérdések és kijelentette, hogy a tervezet az elkövetkező 7-10 napban nem kerül a felsőház elé.

Az amerikai kormánynak egyébként már 2010 óta jogában áll lefoglalni az olyan .com, .net. és .org végződéssel regisztrált egyesült államokbeli domaineket, amelyekről feltételezhető, hogy internetes kalózkodás eszközei, s több száz alkalommal élt is ezzel a jogával.

Elsötétült a demokrácia, avagy ez lesz a megoldása a Wikileaks botránynak és a jövőben megjelenő oknyomozó portáloknak is? Szólásnak marad e picinyke, névleges szabadsága? Ki a kalóz és ki a szólásszabadságával élő polgár? Megoldás -kikapcs!? Meglátjuk! 

Why is Wikipedia blacked-out?

Wikipedia is protesting against SOPA and PIPA by blacking out the English Wikipedia for 24 hours, beginning at midnight January 18, Eastern Time. Readers who come to English Wikipedia during the blackout will not be able to read the encyclopedia. Instead, you will see messages intended to raise awareness about SOPA and PIPA, encouraging you to share your views with your representatives, and with each other on social media.

What are SOPA and PIPA?

SOPA and PIPA represent two bills in the United States House of Representatives and the United States Senate respectively. SOPA is short for the "Stop Online Piracy Act," and PIPA is an acronym for the "Protect IP Act." ("IP" stands for "intellectual property.") In short, these bills are efforts to stop copyright infringement committed by foreign web sites, but, in our opinion, they do so in a way that actually infringes free expression while harming the Internet. Detailed information about these bills can be found in the Stop Online Piracy Actand PROTECT IP Act articles on Wikipedia, which are available during the blackout. GovTrack lets you follow both bills through the legislative process: SOPA on this page, andPIPA on this one. The EFF has summarized why these bills are simply unacceptable in a world that values an open, secure, and free Internet.

Why is the blackout happening?

Wikipedians have chosen to black out the English Wikipedia for the first time ever, because we are concerned that SOPA and PIPA will severely inhibit people's access to online information. This is not a problem that will solely affect people in the United States: it will affect everyone around the world.

Why?

SOPA and PIPA are badly drafted legislation that won't be effective at their stated goal (to stop copyright infringement), and will cause serious damage to the free and open Internet. They put the burden on website owners to police user-contributed material and call for the unnecessary blocking of entire sites. Small sites won't have sufficient resources to defend themselves. Big media companies may seek to cut off funding sources for their foreign competitors, even if copyright isn't being infringed. Foreign sites will be blacklisted, which means they won't show up in major search engines. And, SOPA and PIPA build a framework for future restrictions and suppression.

Does this mean that Wikipedia itself is violating copyright laws, or hosting pirated content?

No, not at all. Some supporters of SOPA and PIPA characterize everyone who opposes them as cavalier about copyright, but that is not accurate. Wikipedians are knowledgeable about copyright and vigilant in protecting against violations: Wikipedians spend thousands of hours every week reviewing and removing infringing content. We are careful about it because our mission is to share knowledge freely. To that end, all Wikipedians release their contributions under a free license, and all the material we offer is freely licensed. Free licenses are incompatible with copyright infringement, and so infringement is not tolerated.

Isn't SOPA dead? Wasn't the bill shelved, and didn't the White House declare that it won't sign anything that resembles the current bill?

No, neither SOPA nor PIPA is dead. On January 17th, SOPA's sponsor said the bill will be discussed in early February. There are signs PIPA may be debated on the Senate floor next week. Moreover, SOPA and PIPA are just indicators of a much broader problem. In many jurisdictions around the world, we're seeing the development of legislation that prioritizes overly-broad copyright enforcement laws, laws promoted by power players, over the preservation of individual civil liberties.

How could SOPA and PIPA hurt Wikipedia?

SOPA and PIPA are a threat to Wikipedia in many ways. For example, in its current form, SOPA would require Wikipedia to actively monitor every site we link to, to ensure it doesn't host infringing content. Any link to an infringing site could put us in jeopardy of being forced offline.

I live in the United States. What's the best way for me to help?

The most effective action you can take is to call your representatives and tell them you oppose SOPA and PIPA, and any similar legislation. Type your zipcode in the locator box to find your representatives' contact information. Text-based communication is okay, but phone calls have the most impact.

I don't live in the United States. How can I help?

Contact your local State Department, Ministry of Foreign Affairs, or similar branch of government. Tell them you oppose SOPA and PIPA, and any similar legislation. SOPA and PIPA will affect sites outside of the United States, and actions to sites inside the United States (like Wikipedia) will also affect non-American readers -- like you. Calling your own government will also let them know you don't want them to create their own bad anti-Internet legislation.

Is it still possible to access Wikipedia in any way?

Yes. During the blackout, Wikipedia is accessible on mobile devices and smart phones. You can also view Wikipedia normally by disabling JavaScript in your browser, as explained on this Technical FAQ page. Our purpose here isn't to make it completely impossible for people to read Wikipedia, and it's okay for you to circumvent the blackout. We just want to make sure you see our message.

I keep hearing that this is a fight between Hollywood and Silicon Valley. Is that true?

No. Some people are characterizing it that way, probably in an effort to imply all the participants are motivated by commercial self-interest. But it's obviously not that simple. The proof of that is Wikipedia's involvement. Wikipedia has no financial self-interest at play here: we do not benefit from copyright infringement, nor are we trying to monetize traffic or sell ads. We are protesting to raise awareness about SOPA and PIPA solely because we think they will hurt the Internet, and your ability to access information online. We are doing this for you, because we're on your side.

In carrying out this protest, is Wikipedia abandoning neutrality?

We hope you continue to trust Wikipedia to be a neutral information source. We are staging this blackout because (as Wikimedia Foundation Board of Trustee Kat Walsh said recently), although Wikipedia’s articles are neutral, its existence is not. For over a decade, Wikipedians have spent millions of hours building the largest encyclopedia in human history. Wikipedia is a tremendously useful resource, and its existence depends upon a free, open and uncensored Internet. SOPA and PIPA (and other similar laws under discussion inside and outside the United States) will hurt you, because they will make it impossible for sites you enjoy, and benefit from, to continue to exist. That's why we're doing this. 

MTI-Hirado-Wikipedia

Wikileaks gate, vizsgázik a demokrácia?

The Scotsman - A második magyar forradalom*

Rajong a magyar alkotmányért egy skót újság

Az új magyar alkotmány üdítő kivétel „a huszonegyedik század erkölcsi sivatagában", „egy örökségét és önállóságát visszakövetelő, civilizált nemzet szellemi terméke" – veszi védelmébe a Scotland on Sunday című lap szerkesztőségi kommentárban az alaptörvényt. Szerinte Európának példát kellene vennie erről a teljesítményről ahelyett, hogy „a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmus levében pácolódik".

Amikor az EU, az ENSZ, a baloldali kommentátorok, Hillary Clinton és mások együttes támadást indítanak, az elég jól jelzi, hogy valaki, valahol különlegeset alkotott. Ez a helyzet a január elsején hatályba lépett magyar alkotmánnyal, amelyet az említettek kórusban ítélnek el – írja a Scotland on Sunday című lap. A jobboldali és unionista beállítottságú skót nemzeti lap, a The Scotsman vasárnapi kiadása szerint a nyugati nemzetek hosszú ideje nem álltak elő ilyen kulturális és intellektuális, morális és egészében véve is nagyszerű teljesítménnyel, mint a magyar alaptörvény.

„A huszonegyedik század erkölcsi sivatagában ijesztő lehet szembesülni a tradicionális értékek, a hazafiság és a szabadság ilyen drágakövével" – lelkesedik kommentárjában az újság, amely Brüsszelnek és Washingtonnak is ad egy jó tanácsot: tanulmányozzák egy kicsit a magyar történelmet, mielőtt felvállalnak egy ilyen „hiábavaló konfrontációt".

A Scotland on Sunday felidézi, hogy a kritikusok szerint a Magyar Köztársaság átnevezése Magyarországra arra utal, hogy veszélybe került a demokrácia. Ez az érv azonban nem állja meg a helyét, miután Magyarországot 1946. február elsején kiáltották ki köztársasággá a kommunisták. A magyar alkotmányosság hagyománya Szent István királyig visszavezethető, akinek koronája a szuverenitás legfőbb szimbóluma.

Habár a monarchiát nem vezették be újra Magyarországon, és nem történt meg a Habsburg-restauráció, Habsburg Ottó fia Magyarországon lakik – írja a lap, amely szerint a Habsburg-monarchia utáni idők tragikusak voltak a magyar nép számára: az 1920-as trianoni békeszerződéssel Woodrow Wilson „megrabolta" Magyarországot, amely elvesztette területe 71 százalékát, lakosai 66 százalékát és egyetlen tengeri kikötőjét.

A Scotland on Sunday több részt idéz az alaptörvény preambulumából, a Nemzeti Hitvallásból: „Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között", és „valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet", és „elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét". Ezek a szavak magasan felette állnak az uniós egyezmények „szócséplésének", a kereszténység és a család szerepének emlegetése pedig „nyilvánvalóan szembemegy az EU frankfurti marxistáival".

A lap örül annak, hogy a magyar alaptörvény a fogantatás pillanatától védi az emberi életet, hogy a házasságot egy nő és egy férfi egyesüléseként írja le, hogy megemlíti a kommunizmus bűneinek elévülhetetlenségét. A kommentár védelmébe veszi a bírósági rendszer reformját és a jegybanktörvényt is. A magyar alkotmány egy új „kulturális és morális ébredés" jele, amely szemben áll a Brüsszel irányította integrációval és politikai korrektséggel. „Egy örökségét és önállóságát visszakövetelő, civilizált nemzet szellemi terméke", amelynek inkább inspiráló hatással kellene lennie Európa többi részére, amely „a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmus levében pácolódik". „Ahogy ez a nemes dokumentum leszögezi, múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra" – fejezi be a szerkesztőségi kommentárt a Scotland on Sunday.

origo.hu 

*Second Hungarian uprising is as inspirational as the first

WHEN all the usual suspects – the European Union, the United Nations, the IMF, the leftist commentariat, Hillary Clinton et al – are hand-wringing and getting their underpinnings in a twist over some alleged affront to the New World Order, it is a pretty reliable indication that someone, somewhere is doing something uncharacteristically constructive.

So it is with the chorus of condemnation of Hungary over its new constitution, which came into effect on 1 January. As the lamentations of the bien-pensants suggest, it is a long time since any western nation produced a document of such intellectual and cultural integrity, moral worth and wholly admirable quality. In the moral desert of 21st-century Europe, it is startling to find this gem of traditional values, patriotic assertion and respect for genuine freedom. Naturally, Brussels and Obama-occupied Washington are anxious to force its repeal: they should read some Hungarian history before embarking on such a futile confrontation.

The first issue that has provoked dismay among critics is that Hungary is no longer a republic. The words “Republic of” have been excised from the nation’s official title. According to left-wing commentators, this suggests democracy is in danger. Considering that Hungary was declared a republic on 1 February, 1946, by a Communist-controlled government that had gained power with 17 per cent of the vote, the term hardly seems redolent of civic liberties. By its immemorial constitutional tradition, Hungary is ruled by the Holy Crown of St Stephen, the ultimate symbol of authority. The royal seal of Hungarian kings did not bear the monarch’s name but the inscription: “The seal of the Holy Crown of Hungary.”

The removal of republican nomenclature was the culmination of a process begun under a new law, the Lex Millenaris, when the royal regalia were carried in procession to the Hungarian parliament on January 1, 2000, as the symbols of authority. Although the monarchy has not been restored in the person of an individual, if a Habsburg restoration were eventually thought politic the Archduke Georg, the Magyarised son of the late Crown Prince Otto, already resides in Budapest. Hungary’s post-Habsburg history has been tragic. At the Treaty of Trianon in 1920, Woodrow Wilson robbed Hungary of 71 per cent of its territory, 66 per cent of its population and its only seaport. That was a preliminary taste of American foreign policy initiatives.

The new constitution makes the classic statement of Burkean philosophy: “Our Basic Law is the foundation of our legal system; it is a contract between Hungarians past, present and future.” That recognition of the seamless continuum of history and the transience of generations stands head and shoulders above the trashy verbiage of EU treaties. Not only does it “recognise the role of Christianity in preserving nationhood”, it “professes that the family and the nation constitute the principal framework of our coexistence”. No wonder it is anathema to the Frankfurt Marxists of the EU.

It protects human life from the moment of conception and defines marriage as a union between a man and a woman. It lists the crimes of Communism and lifts the statute of limitations that protected the criminals of the Soviet era who despatched 600,000 Hungarians to concentration camps. Hungary’s transition to democracy is often called painless, because the Red nomenklatura saw the game was up, liquidated state assets and became the new rich. The Hungarian Socialist Workers’ Party dropped one word from its title and soon regained power: Ferenc Gyurcsány, prime minister from 2006 to 2009, was the former president of the Communist Youth Organisation. In a world where nonagenarian Nazis who should have been hanged in 1945 are carried into court in oxygen tents, why is it an outrage for Hungary now to target Red murderers? Well, er, because the right commits atrocities, the left commits mistakes.

Judicial activism is also being curbed by lowering the retirement age for judges from 70 to 62. The president of the Supreme Court requires at least five years’ Hungarian judicial experience, which eliminates the incumbent who instead has 17 years’ experience of going native in the European Court of Human Rights. Yet the biggest canard is that it is “undemocratic” for the government to gain influence within the Hungarian Central Bank. Why? Because elected representatives may overrule cronyism among the bonus-entitled classes – exactly what every European electorate yearns for in vain.

The Hungarian constitution reflects an awakening of cultural and moral sensibilities, a revolt against Brussels-directed integration and PC impositions. It is the product of a highly civilised nation reclaiming its heritage and autonomy. It should be an inspiration to the rest of Europe, marinated in moral relativism and political passivity. As this noble documents states, “we have an eminent need of spiritual and intellectual renewal”.

  

Rosszaságvirága a hála-, csúszó- vagy éppen a kenőpénz?

Az elhanyagolt kert rosszaságvirága – kissé negédesen (cukormázasan, sziruposan, csöpögősen) így becézte, becézgette a szerbiai egészségügyben viruló korrupciót az egyik orvos. Méghozzá nem is egy könnyű vacsora utáni kedélyes borozgatás közben – egy szentimentális hangulat elgyengült pillanatában –, hanem egyenesen egy olyan tanácskozáson, amelyet az egészségügyben tapasztalható korrupció témájára szerveztek nemrégiben. A konferenciát a Vajdasági Körzeti Orvosi Kamara bonyolította le. Az elgazosodott kert rosszaságvirága meglehetősen furcsa gyűjtőfogalom mindarra, amit a mindennapi szóhasználatban egyszerűen csak úgy nevezünk, hogy: hála-, csúszó- vagy éppen kenőpénz. (Én nem is tagadom: a romantikus énemnek csudára tetszik ez a virágnyelvi megfogalmazás. Mintha lenne benne valami csábos kis huncutság. Épp csak egy csipetnyi betyárság. Egy icipici bódító fűszer. De azt hiszem, a fűzfapoéták és a naiv festők is tudnának vele mit kezdeni.)

Krónikus korrupciós kórság

Sommás megállapításokban egyáltalán nem volt hiány a válogatott fehér köpenyesek rangos összejövetelén. A meghívottak még a tanácskozás legelején igyekeztek villámgyorsan leszögezni, hogy egybehangzó véleményük szerint a honi egészségügy semmivel sem fertőzöttebb a korrupció vírusa által, mint bármely gazdasági ágazat, vagy akármelyik társadalmi tevékenység ebben az országban. Hogy ezt honnan a ménkűből tudták ilyen pontosan meghatározni, hogy miféle mikroszkóp alatt vizsgálhatták, arról elfelejtettek beszámolni az előkelő hallgatóságnak. Pedig nincsen igazuk. Mert már számtalan felmérés és közvélemény-kutatás eredménye igazolta, hogy a korrupció igenis a kórházszagú intézményekben, klinikákon, rendelőkben, vizsgálókban van jelen leggyakrabban, és falánk ráksejtek módján ott burjánzik a leginkább, ahol a legkevésbé hadakoznak ellene. Mára már éppoly kiirthatatlan lett, mint a makacs tarack. Éppoly megfoghatatlan, nyakon csíphetetlen, mint a délibáb.
Magától értetődik a kérdés: a szerbiai egészségügyben ugyan miért is irtanák tűzzel-vassal éppen azt, ami oly sok fehér köpenyes kiváltságos számára a biztos extrabevételt jelenti? Na, nem a szokásos, unalomig vásárolt, a legolcsóbbnál egy-két fokkal minőségesebb kávé/ital/csokoládé-háromszög formájában, mert ezek legfeljebb csak egy-egy jelentéktelen kis szeplőnek számítanak a végtelen világűr orcáján! Márpedig külön kell választani az épp csak figyelmességből, hálából adományozott, de igazából mégis csak jelentéktelennek számító ajándékozást, és a hatalmas összegekre rúgó malverzációkat, sikkasztásokat. Igazán nagy szeletet kikanyarítani a közös mogyorótortából csak a valódi bennfenteseknek áll módjukban. Akik a különféle közbeszerzések idején hatalmas visszaéléseket, csalásokat tudnak elkövetni, ha megvan hozzá a kellő bátorságuk és ügyességük.

Nagy fizetés, kis kísértés (?)

A legelső és a legfontosabb teendőt olyképpen definiálták, hogy végső ideje akár a semmi kellős közepéből is előteremteni a saját anyagi helyzetével elégedett orvost. Mert az lesz majd a megoldás igazi tolvajkulcsa, amely egyből nyitja mindennemű megvesztegetésnek a reteszét, zárát és lakatját. A doktorok úgy vélték, hogy ha minden egyes orvos hónapról hónapra tisztességes fizetést kap a becsületesen elvégzett munkájáért, akkor közülük talán egy sem érez majd késztetést arra, hogy a betegek által – suttyomban – a tenyerébe csúsztatott, vagy a köpenyzsebébe csempészett kék színű, pénzes borítékot elfogadja. Persze, az érvelés elég logikusan hangzik: ha nagyobb lesz az orvosi fizetés, akkor valószínűleg kisebb lesz a kísértés. És akkor majd szép lassan eljutunk odáig, hogy egyszer csak nem lesz többé sem lekenyerezés, sem megvesztegetés, sem pénzen vásárolt gondoskodás, törődés, odafigyelés, műmosoly. És az egészségügy megtisztul. Krónikus korrupciós nyavalyájából sikeresen kigyógyul. És a benne dolgozók alaposan elkoszolódott foltos köpenye is ismét hófehér lesz. Valahogy úgy, ahogyan azé az ismert doktoré is, akit bár azzal gyanúsítanak, hogy éveken át 800-2000 eurót kapott fejenként azoktól a betegektől, akik az egyik onkológiai intézetben soron kívül szerettek volna sugárkezelést kapni, mégis nyugodt lélekkel bonthatta ki értekézését a tanácskozáson a korrupció ügyében. Vajon mennyire hangozhattak hitelesen az elmondottak épp pont az ő szájából?

Adni kell, és kész!

A minden betegnek egyformán kijáró alapvető egészségügyi ellátást még a szocialista önigazgatás elvén alapuló, emberközpontú társadalom hajnalán beígérték az elvtársak. Csak éppen mindmáig nem valósult meg. A gyógyításra hivatott intézményekben a pénz lett az egészségvédelem egyetlen és nélkülözhetetlen hajtóműve. A pénz, amely előtt majd minden tekintély meghajol. A pénz, amely előtt szinte minden ajtó kinyílik. És akinek több van belőle, az kétségkívül különféle előnyöket élvezhet. Könnyűszerrel megfizetheti akár a méregdrága vizsgálatokat is, megvásárolhat magának szinte bármilyen gyógykezelést, és még várakoznia sem kell, mert mindenhová soron kívül bejuthat. Nálunk már csak úgy működik a társadalom, hogy mindent ismeretség révén, olyan befolyásos ismerősök által intéznek, akiknek a keze igen messzire elér. Ha viszont nincs ismerős, akkor ajánlatos azon nyomban a zsebbe nyúlni. S akkor majd a pénz fog teremteni segítőkész ismerőst.
Mifelénk a lekenyerezés és a megvesztegetés egyáltalán nem számít tabu témának. Nyílt titok. Teljesen magától értetődő. Egyfajta szokás. Elfogadott dolog. Beidegződés. Majdhogynem kötelező és természetes. Adni kell, és kész! Ráadásul elég pontosan tudni lehet, hogy kinek, mikor és milyen elvégzett munkáért mennyit illik csúsztatni.
A páciensek körében mindig hallani ilyen-olyan íratlan összegekről, az egyes doktorok szokásos, elvárt tarifáiról. De a Korrupcióellenes Ügynökség legutóbbi jelentésében is szerepelnek számadatok. Eszerint a legegyszerűbb, az úgynevezett rutinműtétekért általában néhány száz eurót illik csúsztatni az orvosnak. A komolyabb (például szívet, májat, tüdőt érintő) beavatkozások esetében akár a 2000 eurót is elérheti a hálapénz összege. Egy-egy szülés levezetéséért pedig 200-500 eurót szokás adni. A beteg körül legtöbbet sündörgő nővérnek alkalmanként legalább egy 1000 dinárost illik a zsebébe csúsztatni.
Egy olyan döbbenetes adatot is közöl az ügynökség, amely szerint annak a kárnak az összege, amelyet a különféle korrupciós ügyletek okoznak az ország egészségügyi rendszerében, nem kevesebb, mint 50 millió eurót tesz ki évente. De most inkább ne is meditáljunk azon, hogy mi lenne, hogyha – valamilyen csoda folytán – ezt a pénzt visszaforgathatnák a gyógyításba…!

A kérdésre, hogy miért nem az igazságszolgáltatásban vagy éppen a rendőrök körében, hanem éppen a fehér köpenyes társadalomban a legelterjedtebb a korrupció, alighanem az lehetne a legkézenfekvőbb válasz, hogy: a legtöbb ember számára az egészség a legfontosabb dolog a világon. Arra hajlandó áldozni is. Azért képes minden pénzt megadni. Onnantól kezdve semmi sem drága.

Szabó Angéla

Addig is virágzik a rosszaságvirága "vad" rózsa formája...

Kapcsolódó:Moneytalks - Gengsztermorál a fehér köpenyes társadalomban

Péntek 13. egy különösen szerencsétlen nap?

A paraszkevidekatriafóbia egy morbid, irracionális félelem a 13-ára eső pénteki napoktól. Az elnevezés Dr. Donald Dossey-től származik, aki az irracionális félelmek kezelésének szakértője. Azt állítja, hogy akinek sikerül kimondania a szót, az meggyógyul.

A paraszkevidekatriafóbia kapcsolódik a triszkaidekafóbiához, a 13-asz számtól való félelemhez.

A péntek 13-tól való félelem manapság az Egyesült Államok listavezető babonája. A 13-at különösen szerencsétlennek tartják, pedig az ókori Egyiptomban és Kínában éppenséggel szerencseszámként tartották számon. Az utolsó vacsorának tizenhárman résztvevője volt. Néhány tömeggyilkos neve pedig épp 13 betűt tartalmaz, mint pl. Chars Manson, Jeffrey Dahmer, Theodore Bundy. Persze többmillió más embernek áll 13 betűből a neve, akik viszont életükben nem öltek meg senkit, ilyen Richard Cheney és Robert Redford. Tudomásom szerint még senki nem vizsgálta meg, hány 13 résztvevőjű vacsora ért véget említésre méltó esemény nélkül. A boszorkányok, talán a keresztény babonával szembe szállva, néha 13 fős, kovennek nevezet bandákba tömörülnek.

Némelyek úgy vélik, hogy a 13-as szám rossz hírét Lokinak, a gonosz norvég istennek köszönheti, aki az istenek 12 fős valhallai vacsoráját hívatlanul meglátogatva azt vérfürdővé változtatta.

Néhány városban nincs 13-adik sugárút, de például Sacramentoban van, sőt, a 13-adik utca keresztezi a 13-as sugárutat. Egyes épületekben a 12-edik emelet után rögtön a 14-edik következik, ami persze csak annyi jelent, hogy a 13-adik emeletet átkeresztelték 14-ediknek.

Az ősi egyiptomiak az élet 13-adik szakaszának a halált tartották, vagyis a túlvilági életet, ami nagyon jó dolognak számított. A tarot pakliban a halál kártyája 13-mal van megszámozva, és az átváltozást jelképezi. Azokban a lunáris kalendáriumot használó kultúrákban, amelyek az évet 13 hónapra osztják, a 13-nak nem tulajdonítanak baljós jelentést.

A pénteket valószínűleg azért tartják balszerencsésnek, mert Krisztust állítólag pénteken feszítették keresztre, ami a rómaiaknál a kivégzés napja volt. A keresztények valamiért mégsem hívják ezt a napot Rossz Pénteknek. A péntek Angliában is az akasztások napja volt. Némelyek szerint ráadásul Isten pénteken száműzte Ádámot és Évát Édenből.

A péntek Frigga napja. Frigga (Frigg) egy ősi skandináv termékenység- és szerelemistennő, azonosítható a római Vénusszal, akinek a hét hatodik napját szentelték. A keresztények Friggát boszorkánynak tartották, a pénteket pedig boszorkányszombatnak nevezték. [...] Sokan "friggatriszkaidekafóbiának" hívják a péntek 13-ától való félelmet.

Vajon a péntek 13 egy különösen szerencsétlen nap? Talán... ha valaki elhiszi, hogy az. Sok jóslat önmagát teljesíti be.

Moneytalks - Gengsztermorál a fehér köpenyes társadalomban

 

Aki élete során akár csak egyszer is bekerül a szerbiai egészségügyi rendszer darálójába, az (igen nagy valószínűséggel) hamarosan rémtörténeteket kezd el mesélni mindarról, amit látott, hallott – másokkal kapcsolatban, vagy arról, amit éppen a saját bőrén volt kénytelen megtapasztalni. És ha már egyszer csúfosan pórul járt, alighanem gyorsan elveti majd az egykoron volt pozitív előítéleteinek súlyos koloncát. Már ha egyáltalán dédelgetett magában valaha is idillikus képet a honi egészségügyben uralkodó állapotokról. Ha pedig evilági nyűglődése során talán többször is belefutott már a pergő puskatűzbe, a golyózáporba, aligha fog hinni annak a rózsaszínű csendéletnek, amelyet a fehér köpenyes társadalomról igyekeznek festeni gyakorta a politikusok.

Csapdamesék

Hosszú-hosszú időn át nyilvánvalóan az volt az általános társadalmi érdek, hogy az egészségügy szégyenletes általános helyzetével kapcsolatosan jobb igét hirdessenek, mint amilyen a kőkemény valóság. (Nem véletlenül vonom le ezt a következtetést, ugyanis ezt példázta a gyakorlat.) Igyekeztek olyan látszatot kelteni, hogy a Szerbiai Egészségbiztosítási Intézet – kisebb-nagyobb zökkenőkkel ugyan, de – tulajdonképpen eredményesen gazdálkodik, ügyesen sáfárkodik a rábízott pénzzel. De amint az a mi Szerbiánkban lenni szokott: a látszat csalt. És az még hagyján is volna, ha csak maga a látszat csalt volna! De csalt néhány élbolyos, korábban országos hírűnek és igen komoly szakmai tekintélynek örvendő egészségügyi intézmény vezetője is, meg az orvosi gárdája néhány kiválósága is. Legalábbis mostanra már igencsak megalapozott ennek a gyanúja.

A Szerbiai Egészségbiztosítási Intézet 20 milliárd dináros veszteséggel zárta az elmúlt évet. És hogy a dolog még abszurdabb legyen, ezt a „pompás eredményt” az igazgató úr egyenesen sikerként könyvelte el. Merthogy könnyűszerrel lehetett volna ennek az összegnek akár a duplája is. A korábbi években ugyanis az volt a jól bevált gyakorlat, hogy az előző évihez képest – decemberre – mindig szinte megkétszereződött a hiány. És ezt az adósságboglyát egyre csak görgeti maga előtt, évről évre. (Tudom, az oximoronok oximoronja ez a folyamatos energiahiányos állapot. Mégis nagyon úgy fest a dolog, hogy „az Úr szőlője sehogyan sem akar teremni”.) A veszteség oroszlánrészét a gyógyszertárak irányába való tartozás jelenti. Elsősorban azokról az orvosságokról és olyan gyógyhatású készítményekről van szó, amelyek az úgynevezett pozitív gyógyszerlistán szerepelnek, vagyis amelyek vénykötelesek. (Megközelítőleg 2000 fajta orvosságról van szó. Legutóbb 238 termékkel bővítették a lajstromot.) Érdemes megemlíteni, hogy időről időre hallani olyan véleményeket is, amelyek szerint, ha az országban nem lennének állami ellenőrzés alatt a gyógyszerárak, akkor azok a mostaninál jóval alacsonyabbak lehetnének, és maguk a rászorulók is könnyebben hozzájuthatnának a megszokott orvosságadagjukhoz.

  Gigacsalások

Az elmúlt másfél évben a szerb nyelvű fővárosi lapokban gyakran jelentek meg olyan írások, amelyek arról számoltak be, hogy a siralmasan legatyásodott – már-már koldusbotra juttatott – szerbiai egészségügyben valósággal tombol, és soha-soha nem látott méreteket öltött a korrupció. Egyes intézményekben gigacsalások egész sorozatát követték el a hitványlelkűséggel megvert legfelső vezetők és a hippokratészi esküt szemrebbenés nélkül megtagadó/megtaposó/meggyalázó gyakorló orvosok, hivatásos gyógyítók. Akik igencsak gyakran koptatták a titkos ösvényeket. (Nemes Nagy Ágnes mondott olyant, hogy: „Ez az ösvény, sosem fösvény.”) Az általában igencsak szégyenlősen induló, és a zűrös ügyek kivizsgálásában folyton el-elakadó, füstkavaró nyomozások arra engednek következtetni, hogy a legtöbb visszaélést, csalást, bűncselekményt vagy valamely intézmény építésekor (még az építkezés során), vagy pedig a kimondottan drága egészségügyi berendezések, műszerek, gyógyászati eszközök beszerzése idején követték el. A gyanús esetekkel kapcsolatos feljelentések általában névtelenül érkeztek a Szerbiai Egészségügyi Minisztériumhoz és a Szerbiai Képviselőház egészségügyi bizottságához. Több esetben a leleplező dokumentumokat is megküldték, amelyek nem ritkán arról is árulkodtak, miként sérültek a betegek legelemibb orvosi ellátásra való jogai. (Derültek ugyan ki kapitális disznóságok, valahogy mégis elmaradt az ilyenkor várt, általános és jéghideg kritikazuhatag, az ilyenkor szokásos cifra szitokáradat. Ami meglehetősen furcsa, legalábbis a számomra.) A felszínre került visszaélések közül a legkegyetlenebbül szívbe markoló talán az volt, hogy mintegy 3500 vajdasági rákbeteg nem kaphatta meg a kellő időben a sugárkezelést, mert a hazai páciensek helyett inkább 400 külföldit gyógyítottak – persze, a hivatalos várólista megkerülésével, soron kívül, és ami szintén nem mellékes, 3-4 ezer euróért fejenként. (Kegyetlen örök törvény: ember emberrel sózza a földet. Avagy: jó pénzért, mindent. De mindent!) A kényes/kínos ügyeknek emberi vonatkozásai is felsejlenek, ugyanis azok a szakemberek, akik nem voltak hajlandóak részt venni a hetedhét országra szóló, botrányos megvesztegetésekben, egyéb alternatívájuk nem lévén, távozásra kényszerültek. Egyik intézményben ily módon 20 onkológus és radiológus veszítette el az állását. Abba pedig, hogy a szakemberek kierőszakolt eltávolításával milyen veszteség ér(het)te magát az intézményt, egyenesen jobb bele sem gondolni…

Hogy ezt a mérhetetlen elaljasodást látva, mit tesz Mr. Hippokratész?! Jó kérdés. Félrenéz? Csupán közömbösen elfordítja a fejét? Vagy esetleg ingatja is azt rosszallóan? Egyetlen szava sincsen?

Pénzbeszéd

A közelmúltban az Orvosok Ligája megszondáztatta a maga tagságát. A névtelenül végzett ankétolás során csupán egyetlenegy kérdésre keresték a választ: Mi jelenti a legnagyobb gondot az egészségügyben? Legtöbben az alacsony keresetet jelölték meg, utána következett a szakemberhiány, majd pedig a mindjobban elharapózó korrupció.
Az egészségügyben dolgozóknak még az elmúlt év végén beígérték az idénre tervezett kétszeri fizetésemelést. Négy százalékosat áprilisra, 0,9 százalékosat pedig októberre. A kádergondok kétarcúak. Egyszerre mutatkozik felesleg is, meg hiány is. Igen sok fiatal, pályakezdő orvost találni a munkanélküliek listáján, ugyanakkor a jól képzett egészségügyi szakemberek hiánya is egyre erőteljesebben érezteti a hatását.
A pénz csáberejéről mindig a rímfaragás méltán irigyelt mestere, Kopeczky László jut eszembe, aki imígyen fogalmazott: „A pénz beszél. Ne ugassatok!”

És valóban. A pénz mindent tud rólad. A pénz mindent elmond rólad. A pénz megmondja, ki vagy. Csak hallgasd, mit beszél! És kattog a fejemben egy AC/DC-dal is. A Moneytalks című.

„… you broke the laws,
you hustle , you deal, you steal from us all.
Come on, come on, love me for the money,
Come on, come on, listen to the money talk.”

És amíg a pénz mozgatja és uralja a világot, addig mi mit tegyünk? Hová meneküljünk? Magánutópiánk szigetére…

                                                                                                                                        Szabó Angéla

Rémszarvas mese

Történt pár napja, hogy a közelmúlt népszámlálási adatai kerültek szóba. Ennek kapcsán a népességfogyásról beszélgettünk, ami egyaránt fájóan rossz hírekkel szolgált nekünk, délvidéki magyaroknak, ugyan akkor a szerbségnek is. 

Tudjuk, hogy elöregedő félben van a társadalmunk. Látjuk az elnéptelenedő falvainkat, ahol romos házakat fillérekért árulnak. Egész utcarészek lettek üresek, csak a szél csapkodja a zsalugátereket. Pár vedlő bordájú kóbor kutyán kívül semmi nem mozdul ezeken az egykor szebb napokat megélt településeken.

Ló 6. - grafika

De a tények, a számszerűsített adatok eredményei akkor is mellbevágóak.

Ha valami csoda nem történik, az ilyen sorsú falvak menthetetlenül pusztulásra vannak ítélve. Különösen igaz azokon a helyeken, ahol a magyar szó már ma is ritkaságnak számít. 

Szépen fölmorzsol bennünket az idő.

Egyébként abban a korban vagyok már, amikor a csodát csak titokban meri hinni az emberfia. 

Amikor a mesék rózsaszín ideáin csak mosolyognánk, ha lenne hozzá kedvünk. 

Ám mivel tisztán előttünk a rögvalóság: vidámkodásra nincs okunk. 

Mert nap, mint nap látjuk, hogy az aranyhalacskát három kívánságával együtt mégis csak megsütik olajban. A jó tündér a vasorrú banyával üzletel, Jancsi Juliskát futtatja, a hétfejű sárkány meg szemtelenül drágán, megemelt áron fújja a lángcsóvát. 

Nálunk - éppen mostanában - még a Százholdas Pagony fűzfását is  tarra vágják. Kell a placc egy bazárnak. Kockabetonnak meg a fröccsöntött seftnek. Amelyben majdan bevásárolhatunk, vagy ahogy az eklatáns példa igazolja: már bevásároltunk vele. Majd a bevásárlókocsik surrannak a cickányok helyett és hangosbemondó duruzsol ott, ahol korábban az erdő madarai csiviteltek. Aszfalt lesz az avarszőnyeg helyén.

Vége a meséknek.

Míg az elszomorító statisztikákról beszélgettünk, valahogy eljutottunk a magyarság megosztottságának a kérdéséhez is. 

A téma kimeríthetetlen. Rágódni lehet, és kell is rajta Magyarországon csak úgy, mint idehaza. A megoldás viszont legalább olyan homályos, mint amilyen távoli.

Ez kettősség kíséri minden napunkat. Világméretű a maszatolás. A vagy-vagy se kérdőjele. Az ebből a szemszögből, meg az abból való csőlátásé. A kizárólagosságé. Az én igazságom mindenek fölött, de leginkább a tiéd ellenében.      

Én igazán nem tudom, ki hogy van vele, de mostanában egyre többször veszem észre, hogy hagyományos ünnepeink is ennek a furcsa osztódásnak lesznek áldozatai. Divat lett a Mindenszentek helyett hellóvinezni, amikor gyermekeink zombinak, szörnynek maszkírozva édességekért kuncsorognak, ahelyett, hogy a családjukkal virágot vinnének az elhalt rokonok sírjára. Tologatjuk augusztus 20-át, Szent István ünnepét, mintha valami kerti zsúr alkalmas idejét keresgélnénk. Advent idején bálozunk, farsangkor meg nagyböjtöt tartunk, mert koplaljuk a szilveszterezés hozadékát. Mindennek megkoronázásaként csak a nagyon tisztelt kevés kivételtől eltekintve Bálint-napkor mindenki meghülyül, mert valaki egyszer kitalálta, hogy a Karácsony, meg a nőnap között túl hosszú a szünet, vásároltassunk egy köztes dátumon csupa haszontalanságot. Mintha legalább is a plüss-szív ára, a virág celofán csicsái jelentenék a szeretetet.

Aztán, persze van egy másik emberfajta is, akinek a Mikulás (még) nem télapó, a Jézuskát jászolban mutatja meg a gyerekeinek, akinek nem a házára kiaggatott amerikás fényjáték és a cirkuszi sátorra illő lámpadömping jelzi az ünnep közeledtét, hanem a családi készülődés, a mézeskalács sütése, a fenyődíszek készítése, és mindaz a meghittség, ami a valódi szeretetből merítkezik minden év vége felé.

Nem vagyunk egyformák. Nem is kívánhatjuk, hogy azok legyünk: éppen ezért vagyunk emberek Van, aki a televíziók által sugallt bóvlit tartja követendőnek. Akad olyan, aki a nagyszülei szokásai szerint várja a Mikulást. Mégis: a hagyományaink megőrzése, tovább éltetése lehet a garancia arra, hogy azok a bizonyos falvak, kistelepülések, amelyeket az előbb említettem legalább némi reménnyel tekinthessenek a jövőbe.

Advent második vasárnapja múlt. Születőben van a csoda.

Hinnünk kell benne. Hinnünk kell magunkban.

Magyarkanizsa, 2o11. december 11.

Pósa Károly

Nyílt levél a Médiaszolgáltatást Támogató és Vagyonkezelő Alaphoz

www.gazdakor.szie.hu

Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap

Dr. Böröcz István vezérigazgató

részére

Tisztelt Vezérigazgató Úr!

Ezen levél aláírói értetlenséggel és szomorúsággal tapasztaljuk, hogy az újévben a Duna Televízió Gazdakör műsora alapjaiban megváltozott. Mi az agrármagazinnak évek óta nézői, illetve tisztelői vagyunk, sokunknak a Gazdakörrel indult a napunk. Mindig találtunk egy-egy riportot, amiért érdemes volt bekapcsolni a televíziót.

Január 2-tól egy nyúlfarknyi hírcsokrot látunk! 

Híreket, amelyeket már egy-két napja megismertünk, vagy amelyek az érdeklődésünket igazából nem keltik fel. Mi nem csupán közléseket, politikai üzeneteket várunk a médiától, hanem az agrárium, a vidék helyzetének, hangulatának megjelenítését, szereplőinek szemléletét, sikereit és persze gondjait bemutató riportokat. 

Tisztelt Vezérigazgató Úr!

A tömegkommunikáció eszközein keresztül naponta értesülünk azokról az erőfeszítésekről, nem ritkán kudarcokról, amelyek a közmédia átalakítását jellemzik. Nyilván nagyon sok feladatot kell megoldaniuk. A Gazdakör egy jól bejáratott műsor volt, amelyet a vidék lényege iránt fogékony szerkesztőgárda készített. Bizonyára készíthettek volna jobb műsort, másfélét is, de amit helyette kaptunk, az elhibázott szerkesztői termék, minden elemében gyengébb, szegényesebb. Óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés: vajon kinek az érdekében történt mindez?

Kérjük Vezérigazgató Urat, próbálja meg a Duna Televízió egyik népszerű és karakteres műsorának helyzetét rendezni, s a médiavállalkozói szándékok helyett a magyar vidék valós érdekeihez visszatérni!

2012. január

...

http://www.moef.eu/

Kedves Dr Győri-Nagy Sándor!

A csatolt levelet azoknak a Barátoknak, Ismerősöknek küldjük el, akikkel az elmúlt évtizedekben a Gazdakör révén kapcsolatba kerültünk. Közös élmény, értékrend fűz össze minket, ápolja kapcsolatunkat: a magyar vidék, a mezőgazdaság iránti alázat! Most segítségért fordulunk Hozzád! Január 2-ától a műsorkészítés lehetőségét elvették tőlünk, Gazdakör címen megjelenő agrárhír-blokkot egy teljesen új csapat készíti.

Keserű számunkra a kirekesztés ténye, de méginkább annak módja. A műsorral kapcsolatosan a megrendelő érdemi kifogást nem emelt, sőt még novemberben is biztattak, hogy a Gazdakörre nagy szükség van. Eközben a műsort már odaígérték másnak. Az alakoskodásból fakadó rossz lelkiismeretet jelzi: a mai napig egyetlen illetékes vezető nem bírt értesíteni, hogy a további munkánkra igényt nem tart. 

A hét hat napján jelentkező műsort a vidéki tudósítói hálózat tagjaival együtt mintegy 40-50 munkatárs készítette. Most munkanélkülivé váltak, illetve jelentős jövedelem kiesést szenvedtek el. A csapat szétesik, feleslegessé válnak azok is, akiket a magyar vidék leghitelesebb újságírói között tartanak számon.

A csatolt levelet szeretnénk minél több hiteles gazdálkodóhoz és a vidék iránt elkötelezett közéleti személyiséghez eljuttatni és a támogatását kérni. Amennyiben támogathatónak tartod a levelet, kérlek, egy válasz emailben jelezd, hogy az aláírói listára felvehetjük a nevedet! Ha van olyan ismerősöd, aki ismeri a műsort és szívesen aláírná a listát, kérlek, küld el neki is!

Üdvözlettel:

A Gazdakör készítői nevében: Pekár István 

A támogatás elküldhető a pekar.istvan@gazdakor.szie.hu e-mail címre is!

Köszönjük!

Az ünnep megrontása, avagy a hülyeségre nincs orvosság!

A csókai teremtéspusztulás immáron negyedik folytatása...

Ő az!

Így az ünnepek tájékán
vörös lett a csókai csóka,
mert a csókai róka rábeszélte,
hogy jól áll néki a télapó acuka.
A vörös szín mily szépet mutat majd a hóban!
A gyermekkert előtt lehet benne parádézni,
hintón Csóka pletykás utcáin átlovagolni!
Úgy, mint a királyok és bárdjaik!
Átsuhanni, mint a tavaszi szellő...
És bológatnak utánuk a fák...
A zsendűlő levelek meg integetnek...
Mily jó előkelőnek lenni...
A csókai róka szavaitól kábultan,
ittasan ábrandozó,
álmodozó csókai csóka...

Ej csókai csóka ostobaságod világhírű,
nem tudod eldönteni,
hogy vörös é a lobogó avagy a negy demokrácijó a jó...
de mi az a demokrácijó?
Talán az amikor a csókai róka mindent elvisz,
a tyúkok meg a kakast vádolják az ólban?
Talán az, hogy mindenki demokritizálódhat, de a fajtád üsd, vágd, irtsad?

Ej csókai csóka megszoktad,
hogy a csókai róka mindenedet elad még a lelkedet is!
A róka sem annyira ravasz, még-ha Padé felől érkezik is,
hogy ne lehetne a tyúkól tájékán elkapni és vörös bundájából kifordítani!
Tudja is ezt a bocskoros gazda, de csak a pillanatot várja...
Szépen lapít immáron a "haladó" vadász barátjával az ólajtóban...
A pillanatot várja...

Az ünnep sem múlhat el egy szaftos botrány nélkül Csókán. Eme videót kaptam, ahol az óvóda igazgatónője ellovagol az "alatvalói" előtt, akik egy órahosszát vártak reá és a nagy vörös űditő reklám megtestesítőjére...

A picinyek egy óra hosszát fagyoskodtak az utcán csodára várva, volt aki bepisilt a dermesztő hidegben...

Az igazgatónő egy óra múlva visszatért az oviba és dúlt-fúlt, mert a gyermekek nem várták vissza...

Ő csak egy "röpke" rádió interjúra száguldott el a télapóval...

Ídézek egy kommentárt a Blic-ből: "Nem elég, hogy a legszegényebb község vagyunk Szerbiában, de a legbolondabb is!" 

http://www.blic.rs/Vesti/Vojvodina/297384/Deda-Mraz-zaboravio-na-promrzlu-decu-i-vozikao-direktorku

A gyermekek lelkében mi fog maradni utravalóként a jövőbe? Hazug emberek egy újabb hazug korszak képviselői? A szeretet a család jelképe és összetaró ereje, de annak, aki nem családban él mit sem ér és nem jelent semmit...

Az önzés korszaka ez, gyermekkori lázálom enyém a karácsony, enyém a hintó és enyém a "mű-télapó", hangsúly a mű - szón! A csodaország királynéjának képzelte magát az igazgatónak kinevezett? Az óvónők mosolyogva türik a megaláztatást és a hideget egy óra hosszán át, majd hála a magasságos egeknek a józan ész döntött és a gyermekeket beterelték a melegre a csomagokat szétosztották és a gyermekek szüleikkel elvonulhattak, csak úgy a szeretet jegyében...Jézus? Néki semmi köze a történethez itt még ahogy vörös a lobogó úgy vörös a télapó...Aki lemarad az elmarad...

Az igazgató maradt, mert a pártkönyv a mérce, állítólag a helyi hatalom szabadságolta így az ünnepekre, nos jól megbüntette...

A józan ész megáll...Mennyi botrány vár még ránk?

Múló ábránd volt, hogy egyszer Csókán is rend lesz...

Mi maradt? A módszer! Időben, csírában be kell törni az alatvalókat...

Te jó ég a kőkorszaki ember humánusabb volt a tűzkőhalmon-kremenjakon, mert ő testével védte a gyengét és ezt mi ösztönszerű védelemnek véltük, de sokkal többről volt szó! Ő a jövőt védte!  Ő bölcsebb volt kőbaltával a kezében ezelőtt 5500 évvel...Ő igen, de jöttek az új primitívek, meg az izmusok az izmos izmusok...és maradnak is egy ideig...áldás vagy átok? A nemes fém is a tűzben válik nemessé a tisztító tűzben...

ÉBRESZTŐ!!!  

A "Szivárvány" elnevezésű gyermekkertben csipkerózsika alszik mély álomban, ez idő alatt hófehérke a hét törpének mesét mesél: 

Volt egyszer, hol nem volt a mindenperenciás tengeren is túl, ott ahol a tarkafarkú mangalica a tűzkőhalmon túr...egy csóka madárról elnevezett községben, ahol minden csókai egy húsgyárban szeretne dolgozni...ott kitört a demokrácia féle nyavaja a híres kolera járvány után, kegyetlen pusztulást okozva...ott ahol az koalicíós magyarnak a kulturált szemétkihordásra futja, cserébe a fajtáját ritkitja...az ország legszegényebb községében ott legmagassabbak az illetékek...ott minden ötödik ember szociális eset...ott főként érvényes a szólás: A hülyeségre nincs orvosság, ne is keressétek ott törpéim, drágaságaim és kerüljétek el jó messzire!

Itt nincs az rész, hogy itt a vége fuss el véle!

Nem kell megijedni lesz még folytatása történetemnek...

Margit Zoltán

Országos show műsorba is bekerült a téma:

Amennyiben Csókán élsz, csak a télapó ülepe után bámulhatsz...

"Ako živiš u Čoki, Deda Mraza u dupe coki!"

Kapcsolódó:

http://margitzoltan.blogspot.com/2011/07/urom-az-oromben-csokan-szivarvany-is.html

http://margitzoltan.blogspot.com/2010/07/kanikulaban-csokai-csoka.html

Teremtés pusztulás:

Teremtés pusztulásunk...Terján

Teremtés pusztulásunk...Terján 2.

Tűzkőhalom...A tűz csiholója

Áldás az új esztendőben!

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,

Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Őrizzen hát ez az áldás
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
vétkek közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.
Legyen Áldott és Boldog az Új Éved!