A Vajdasági Magyar zSarnokság

A VMagyar Szó pártlap históriája

Keserű és fanyar, hogy egyesek most eszmélnek fel politikai Csipkerózsika álmukból, ez az ébredés fájdalmasra és szánalmasra sikeredett, főként, hogy egybeforr és kiforr a zsarnokság a demokrácia palástjába burkolva a déli-végeken. A végtermék meg lett alkotva, sokan bábáskodtak fölötte, kicsit Frankestein-re hasonlító torzszülött, most mondjam, hogy kicsit sárga, kicsit, ízetlen de a miénk!

A szerbiai választások az itt élő magyar picinység önleszámolásától zajos. Újfent hangoztatott retorika alapján, a szabadkai székhelyű szerbiai magyar párt ledózeról minden általa nem elfogadott szervezetet, lehet az politikai, civil és sima polgári megmozdulás. Keresem a programokban,alapszabályzatban, hogy e tevékenység lett e felkínálva az itteni magyarságnak, de sehogyan sem találom. A “leszámolás” szó sehol nem kerül elő. Az sem kerül elő, hogy a másképpen gondolkodót el kell tiporni, el kell lehetetleníteni és ebek harmincadjára juttatni . Olyanokat írnak, hogy ”nem vonható felelősségre”, “képviselhetik és védhetik saját álláspontjukat ”...

A stratégiák visszacsapódtak, éppen most a média stratégia csattant jó nagyot és alkotója ellenfordult, jó nagy felfordulást okozva. Az expanzív médiahaditerv dübörög, tarol, gyötör és romba-dönt, valójában ez is a célja! A vajdasági magyar médiastratégia…a kalitka, az csak kalitka, ha aranyból van is! Idézve: “A médiastratégia megszövegezői onnan kezdték a téma kidolgozását, hogy az anyanyelven történő tájékoztatás kulcsfontosságú az itt élő magyarság számára (s ha ezt még megtoldjuk azzal, hogy a sajtószabadság – alapjában véve – egyetemes érték és alapvető emberi jog), akkor felvetődik a kérdés: milyen perspektívát kínálunk fel azoknak a régióknak, amelyek az elmúlt években helyi jellegű tájékoztatás nélkül maradtak. Mert megszűntek a helyi lapok, mert elhallgattak a helyi rádiók és televíziók. Márpedig, ha ezen állítás megfelel a valóságnak, akkor a tájékoztatás nélkül maradt lakosságnak éppen az az elemi/alkotmányos joga sérült, amely szerint őt az még ebben a zűrzavaros Szerbiában is megilleti.“ Egyszerűvé vált a válasz : a vajdasági magyarságot nem illeti meg semmilyen objektív tájékoztatás, semmilyen perspektíva nem létezik a régióknak. A szórvány egyre nagyobbodása végett, ez már nem is indokolt (már csak a Tisza-mente bácskai oldala tömbmagyarság)?

Azon kaptam magam, hogy “ha nem tetszik ellehet innen menni” politikai retorika pufogtatói itt is megjelentek, valójában, ha nem hajtjátok le a fejeteket és nyelitek be a blődségeket és nem tűritek meg a rátok ültetett politikai komisszárokat*, akkor el fognak benneteket üldözni demokratikus módszerekkel, -kirúgnak a munkahelyedről, elüldöznek az utcádból, pereket akasztanak a nyakadba és a végén rád-küldik a végrehajtót meg kiátkoznak a tömjénfüstös bort iszik vizet prédikátorral!

Mit fogsz tenni? 

Azt amit az utolsó választáson hiányzó magyar tett, állítólag 15.000 majd 10.000 re módosított, -ő nagysága szerint, akinek a nevét nem ejtsük ki (szerintem sokkal több, olyan ötszörös szorzó), vándorbotot tett a hátára otthagyta közösségét! Miért is maradt volna, hogy anyaországi pénzekből is hátáról a bőrt nyúzzák le, úgy magyarosan egy picinyke csípős paprikával fűszerezve? Nyugati munkáért keleti bér!A másik mennyei kisebbség meg szociális segélyként háromszor annyit gombol le, mint a szegény szerencsétlen dolgos, becsületes kétkezik munkás, aki neki is a javakat teremti elő! Örülj magyar a munka a tiéd a béred meg azokat illeti akiknek a nevét nem ejtjük ki! Érdekes a gazdasági stratégia ez, az anyaország minél több pénzt pumpál ide be az itt maradás érdekében, annál gyorsabban települ ki az itteni magyarság. Valójában e gazdasági serkentő, itthon maradó támogatás nem jut el a lobbizás alanyául szolgáló szegény magyarhoz és ismét a “régi motorosok” tömték meg a pénzes-zacskócskájukat. A határ a tizenkét csillagos európai ég, utána meg félholdas lesz az, mint Józsi bácsi elkonfiskált vagyona, amit bottal ütöttek, meg bajusszal szaggattak...

Ma már értem, hogy a szerb radikálisok miért támogatták a magyar vajda megválasztását a Szerb Vajdaságban, ennyi magyar elüldözése nekik még fegyverrel sem sikeredett!

Nagyon arra húz a történet, hogy anyaországunk szépen át lett ejtve, no majd egyszer csak feleszmél és elkezd vizsgálódni, hogy a gazdag vajdasági kiváltságosok mire költötték a szegények pénzét. Nem most lesz az nem kell megijedni, hanem úgy ötven év múlva...

Nevezetesen a legújabb felhördülést picinységi táborunkban az okozta, hogy a szabadkai székhelyű szerbiai magyar párt fiókintézete, -alsóháza, a Magyar előjelű Nemzetinek becézett tanácsa teljesen gátlásmentesen rátenyerelt a Magyar Szó-ra és a Hét Nap-ra, kettő utolsó kvázi közszolgálati, függetlennek sem mondható médiára, senki véleményét ki nem kérve önállóan a politika fog jogi úton is ezentúl dönteni az összes újságíró és főszerkesztők sorsáról! No nem is diktatúra ez, mivel az elvtársak döntik el azt is, hogy az mi az, nos ez ezek szerint nem az! A cécó lényege a lázadó újságírók újabb megregulázása, ill. a szabad levadászási préda biztosítása a szeptemberi új főszerkesztők és szerkesztőségek kinevezése előtt.

A szerbnyelven latin írásmódban íródott iromány,
alkotmány szerint cirill írásmódban kell ilyen irományokat gyártani, nos egy formai hiba...
A másik formai hiba "Ekres Rozalija" aláíró, az valószínűleg Ökrész Rozália,
viszont a szerb írásmódban először íródik a "keresztnév"...

A csisztkát** szenvedők: a hetente háromszor dialízisre járó Horváth Zsolt-Tádé, a Budapesten élő Mihájlovits Klára, a tízéves gyereket Szabadkán nevelő Vígi házaspár, az irodalmár Szögi Csaba, a korábbi főszerkesztő-helyettes Bajtai Kornél, a tördelő Kószó Attila és a Magyar Szón belüli visszaélések gyanúja miatt belső feljelentést tett Szikora Csaba. A határozat lényege, hogy a Magyar Szó „lázadóit” áthelyezik az Újvidéki szerkesztőségbe, így naponta utazniuk kell „új” munkahelyükre a XXI.  században, amikor a technika vívmányainak köszönhetőleg a hódicsi légöblítéses pottyantóból is el lehet küldeni a helyszíni riportot, hogy mily magyarosa mulatott a falu, abból az alkalomból, hogy visszajött az asszony meg az anyós…

A világhálón elindult egy akció: „Én is Tádé vagyok!” c. ami empátiát váltott ki az emberekben és elindult az a folyamat, amit a politikusok számonkérésének neveznek, ha már a demokrácia bohózatát adják a szabadkai színházban is. Sokan most eszméltek fel, hogy mi is történik! Kényszerpályára került a Magyar Szó vezérkara a farkasveremben és időt szeretne nyerni, így újfent közleményt adott ki:

KÖZLEMÉNY

A Magyar Szó szerkesztőbizottságának 2016. május 24-ei döntése értelmében 9 dolgozónknak kínáltuk fel 2016. július 13-án az újvidéki munkavégzés lehetőségét az átszervezés keretében, mások mellett Horváth Zsolt zentai újságírónak is.Horváth Zsolt 2016. július 17-én (vasárnap), d.u fél 6-kor tájékoztatott elektronikus úton engem egészségi állapotáról, amikor közölte, hogy heti három alkalommal dialízisre szorul.
A mai napon, amikor a topolyai, zentai, szabadkai munkatársakkal is találkoztunk, a munkaszerződések kiosztásával kapcsolatban, egy személyes beszélgetésre kértem meg Horváth Zsoltot.
Az újságíróval és a ház jogászával egyetértésben azt a döntést hoztam, hogy az áthelyezési folyamatot esetében felfüggesztem, Horváth Zsoltot pedig az egészségi állapotát igazoló dokumentációk hivatalos megküldésére szólítottam fel.

Ökrész Rozália , a Magyar Szó Kft. igazgatója

No nem, ezt már nem vesszük be, itt szó sincs megértésről, itt konkrét politikai játszmákról van szó, amelyet, ha törik, ha szakad véghez fognak vinni. A zsarnokság alappillérét meg fogják erősíteni és a maradékot, avagy egyenlőre hátramaradt értelmiséget padlóra fogják szorítani, akik a családi vállalkozások útjában állnak, netán veszélyt jelentenek ezek számára, el lesznek távolítva, ez ennek az erőfitogtatásnak a lényege! A Non-Plus-Ultra, hogy magyar emberek üldözik el a magyarokat Szerbiából, ennél szebb bizánci politikusi húzást nem láttam még!

A Vajdasági Magyar zSarnokság minden-napunk része lett, mint a kenyerünk, rajtunk áll, hogy elfogadjuk vagy ellenállunk, igen az is a csendes ellenállás része, hogy elmegyünk innen, nem új a nap alatt ez a folyamat Szerbiában az albánok is így tették, csak ők tömegesen mentek el Koszovóról, addig mi egyenként megyünk el a Vajdaságból!

Addig is szavunkat emeljük föl azok mellet, akiket éppen el akarnak nevetséges , koholt vádakkal tiporni! Nem lehet magyarázat, hogy maréknyi szavazat ellenében porig lehet tiporni a másképpen gondolkodót, öltözködött, önmagát kifejezőt, szeretőnek nem tetszőt!

Milyen jövőt szánnak ezek nekünk?

Ugye, te is egy kicsit Tádé vagy!

Margit Zoltán

*Komiszár: politikai felettes, fegyveres egységhez rendelt pártképviselő az egykori SZU-ban. A komiszár a pártot képviselte a csapatnál, szava erősebb volt, mint egy tiszté.

**Csisztka: politikai leszámolás.

Intelem

Senki se higgye, hogy az elmúlt évtizedekben a vajdasági magyar sajtónak nem voltak sötét, szégyellnivaló korszakai. Vannak ki nem tárgyalt, meg nem gyónt, így aztán fel sem oldo(zo)tt bűnei. Sokszor és sokan árulták már el ezt a szakmát, és taposták meg tulajdon lábukkal az írott szónak a becsületét. Minden korszakban, minden szerkesztőségben akadtak ilyenek – törtető karrierépítők, szűkkeblű féltékenykedők, gátlástalan potyalesők, rejtélyes besúgók, csendes huncutok, gyáván meglapulók. Gyomorforgató és lélekmarcangoló módon sajnos nemcsak az őstehetségtelenek meg a leghitványabbak szoktak elaljasulni, gyakran megteszik ezt a legkiválóbbak is. Akik a sok melóval, verejtékkel szerzett jó nevüket félnek igaz ügyek mellé társítani, és inkább választják a meghunyászkodást, mert abból ritkábban támad baj, mint a forrófejű „kirohanásból”.

Nagyon úgy fest, most megint 

                                              BORÚS LETT A SAJTÓÉG FELETTÜNK

Ismét emberpróbáló idők jönnek erre a kétmaréknyi magyar újságírógárdára, amely még nem szaladt világgá, még itt van és igyekszik állni a sarat. Igaz, egyre reménytelenebbül: erkölcsi lezüllésben, anyagi értelemben kifosztottan, erejében meggyengülten, tekintélyében megtépázottan, politikai szempontból megosztottan.

Elkeseredetten néztük, hogy a választások utáni győzedelmes szerbiai hatalomnak az volt a legelső dolga, hogy „rendcsinálásba” kezdett a tájékoztatási eszközeink háza táján. Rögtön a legfontosabb helyen, a közszolgálati médiumban, az RTV-ben indította be a nagytakarítást: szerkesztőket cserélt le, újságírókat menesztett – a szapora tisztogatás pedig előrevetíti, milyen események várhatók a vajdasági magyar sajtóházakban is. A héten egy magyar fej már a porba hullott, de alighanem ez még csak a kezdet.

Mert máris újabb disznóságra készül a Magyar Nemzeti Tanács. Csütörtöki ülésén fogja szentesíteni az új kreálmányát, amely szerint ezentúl majd úgy történik az általa alapított tájékoztatási eszközökben a főszerkesztők kinevezése, hogy nem kérik ki a dolgozók véleményét, hanem szó nélkül el kell fogadniuk azokat a személyeket, akiket a párt fentről a nyakukba ültet. Múlt heti ülésén már tárgyalt erről az MNT tájékoztatási bizottsága, de úgy, hogy nem volt benne köszönet: a csattogó pártos szavazógépezet legyűrte azt a néhány ellenvoksot meg a hallgatólagos véleménynyilvánítást, így az indítványt elfogadták. Főszerkesztőcserekor a szerkesztőségek ajánlását, javaslatát még a szocializmus esztendeiben is meghallgatták – már csak a látszat kedvéért is. De ha mégsem, akkor is volt valamilyen orvoslat, beindulhatott a tiltakozás, a munkabeszüntetés. Elég csak felidézni a 7 Nap 26 évvel ezelőtti emlékezetes esetét Savović (Kőváry) Margitpártasszonnyal.

SZENT PÉTERBŐL EGY ELÉG…

A Magyar Szóból a héten elbocsátott Kókai Péter ügyesen meglovagolta a vajdmagy sajtó nagyobbacska hullámait. Egy vidéki szerkesztőség tagjaként, a sportrovat munkatársaként odáig vitte, hogy kinevezték főszerkesztőnek. Mandátumának lejárta után is a lapnál maradt, „értelemszerűen” nem ment vissza a sportosokhoz, hanem kinézett magának egy jól fizető feladatkört és a pénz közelében posztolt. Időközben a Magyar Nemzeti Tanács is szemet vetett a szóra hajló kádergyerekre és tájékoztatási ügyekkel megbízott tanácsost faragott belőle. Most a végén, szinte az utolsó pillanatig szorgalmasan kétkulacsoskodott, cifrázta a csárdást: kicsit Újvidéknek is, kicsit Szabadkának is, kicsit a saját lapjának, kicsit a Pannon RTV-nek.

Felemelkedése és tündöklése pont egybeesik egyeduralmú pártunk látványos lezüllésének dicstelen időszakával. Épp akkor csücsülhetett a főszerkesztői fotelba, amikor a VMSZ átvette a totális ellenőrzést és a vasmarokkal történő irányítást az újvidéki magyar sajtóházban. A vállalat élére akkor egy másik vidékit, a szabadkai Mihók Rudolfot állították, aki aztán gátlástalanul végre is hajtotta kenyéradó gazdái minden parancsát. (Az ügy igazi pikantériája: Mihók a Magyar Szó szabadkai szerkesztőségében dolgozott és igen jó újságíró volt – jobb, mint Kókai.) Nem hiába nevezték a háta mögött „őrült embernek”, az elrendelt átszervezés/ésszerűsítés szent szellemében úgy távolított el régi forumosokat, hogy közben a szeme sem rebbent. Olyan szakemberek, mesteremberek is (betűszedők, nyomdászok, lapterjesztők, újságírók) kaptak fölmondást, akik sok-sok évet lehúztak a vállalatban.

Mihók azt is megte(he)tte, hogy a korábbi főszerkesztőt, Juhász Marjanov Erzsébetet szó szerint kitiltotta a Forum-házból, be se tehette a lábát az épületbe. De a korábbi igazgató is sokat tudna mesélni a pártfunkcionáriusokkal vívott küzdelméről, vagy a most éppen rádióbemondó Csík Nagy Ferenc, aki népszerű rovatot vezetett, de neki is ott kellett hagynia a lapot. Többen évekig pereskedtek a céggel az igazságtalan elbocsátások miatt. Volt, akinek a reménytelen küzdelem kikezdte az egészségét, és bele is halt.

Akkoriban Mihók meg Kókai élet-halál urai voltak. Csoda-e, ha mindketten csúfosan végezték?! Mihókot pont öt évvel ezelőtt menesztették, ugyanazok, akik igazgató-üzletembert csináltak belőle: végrehajtotta a tisztogatást, utána őt is eltakarították.
Sokszor beigazolódott az elmúlt években, hogy még a mocskos hatalom sem szereti és hosszú távon nem is tűri meg az árulókat. „Ha nyakát törted a kollégáidnak, ha elárultad a sorstársaidat, el fogsz árulni engem is” logika alapján. Elbocsátóik most akár elő is szedhetnék és a nyilvánosság elé tárhatnak, hogy az idő tájt mennyibe is került a cégnek ez a két drága ember. (Mihókot szolgálati kocsi furikázta mindennap Szabadkáról Újvidékre. Lehet, hogy Kókait is Zentáról?!) Nem mellesleg: kötelességük lenne a beszámoló, nekünk meg jogunk lenne tudni, miként költötték a közpénzeket. Akkor, amikor magyar hatalom parancsára magyar emberek az egész újvidéki magyar sajtóházat szétverték – melyben addig jól megfért egymás mellett, egyetlen emeleten a Jó Pajtás, a Képes Ifjúság, az Új-Symposion, a Híd és a Családi Kör szerkesztősége.

Ezt az időszakot mindmáig sűrű homály fedi, nem igazán akadt még újságírói vállalkozás arra, hogy az akkori eseményeket feltárja. (Márpedig ezt jó régen megtanultuk: nem lehet az igazságot olyan mélyen eltemetni, hogy ne lehessen kiásni.) A legújabb csúcsmosópor sem távolíthatja el a flekket, sötét foltként továbbra is ott éktelenkedik a VMSZ agyonillatosított szennyesén. És kell, hogy valakiknek irritálja, égesse a bocskortalp vastagságú bőrét.

A LEHALKÍTOTT RÁDIÓ

A Vajdasági Rádió és Televízió (RTV) be fogja bizonyítani, hogy a médiaházban történt leváltások nem mennek majd a program rovására, jelentette ki Klemm József, az RTV igazgatóhelyettese. Klemm szavai szerint a tartományi közszolgálati médiaház megőrzi majd a program minden pozitív vonását, s kizárólag a közérdeket meg a nyilvánosságnak az információkhoz való jogát tartja majd szem előtt. „Nem lesznek sem tiltott témák, sem tiltólistás személyek!” – idézte tőle a Vajdaság Ma portál pár nappal ezelőtt.

Akkor szoktak ilyet sietve kijelenteni, amikor épp az ellenkezője az igaz. Az ő fennhatósága alá tartozó Újvidéki Rádió műsoraiban a választások előtt (komolyabb formában) meg sem merték kérdezni a hallgatóktól, hogy milyennek ítélik meg a magyar pártjaink erőviszonyát, melyikre adnák a voksukat, milyen eredményre számítanak. Holott ez kellett volna, hogy legyen az egyik vezértéma a napi műsorokban. Ehelyett éppen a kampány kellős közepén olyan döntést hoztak, hogy a politikai tartalmú hallgatói hozzászólásokat nem olvassák be, nyilvánvalóan azért, hogy ne hangozhassanak el merész bírálatok egyeduralmi pártunk/párvezetésünk számlájára. (Mert esetleg megsértődnek.)
Az egyik legjobb műsorukban, a szombat déli Objektívben rendszerint kitűnő helyzetértékelést adnak a hazai belpolitikai eseményekről az idősebb kollégák (elismerés érte), viszont csak a szerbiai állapotokat vesézik ki figyelemreméltó alapossággal, a saját vajdasági magyar dolgainkhoz viszont csak nagyon ritkán nyúlnak, s akkor is csak szégyenlősen, szőrmentén érintve. Nyilvánvaló, hogy ez nem lehet a puszta véletlen műve. Márpedig a még megmaradt hallgatóságot leginkább a közélet vajdasági magyar témái foglalkoztatják. (Az egyetlen erős közszolgálati adónk esetében még annak felülvizsgálata is megérne egy misét, hogy ilyenkor, uborkaszezon idején bölcs, felelősségteljes dolog-e a fele voda, fele víz-féle nyári műsorsémát alkalmazni. Miközben váltig azt hangoztatjuk, hogy az igényes tájékoztatás egyben küldetés is.)

Csütörtökön, az MNT ülésén ismét

SOR KERÜL A SZÍNVALLÁSRA

Ne engedjük, hogy a piszkos politika megint embertelenül viselkedjen, hogy újra elbánjon ezzel az agyongyötört, megnyomorított szakmával! Ne hagyjuk, hogy azok, akik szabják a gatyánkat, alacsonyra szabják számunkra a plafont is, mert az kizárólag csak nekünk nem fog megfelelni, mert sűrűn, minden egyes felegyenesedéskor bele fogjuk koppantani a kobakunkat! Tiltakozzunk, mondjunk nemet a behódolásra, elvégre van élet a VMSZ-en kívül is! Oly sok ember élte le az életét úgy, hogy soha nem esküdött hűséget semmilyen pártnak, nem udvarolt politikusnak, nem nyalt segget, csak tette a dolgát csendben, a maga módján: ha igazságtalanságot látott, nem fordította félre a fejét. 

 
Voltak méltó, nagy elődeink, óriásai a mesterségnek, akikről nem szabad megfeledkeznünk, akik küzdöttek azért, hogy szabad legyen a szólás és a szólás után is legyen szabadság. A felelősségünk nagy, ne hozzunk szégyent rájuk.

Szabó Angéla

Fear Of The Dark...

British exit – Brexit - EU exit

-Megszerezte a brit EU-tagságról tartott népszavazás voksainak többségét a kilépést pártoló tábor, így véglegessé vált győzelme.
-A győzelemhez 16,8 millió szavazatra volt szükség, és a Brexitre, vagyis a kilépésre leadott voksok -száma a péntek reggeli hivatalos adatok szerint átlépte ezt a számot.
-Az eredmények alapján a választók 52 százaléka szavazott a kilépésre, 48 százalék a bennmaradásra.

Megszerezte a brit EU-tagságról tartott népszavazás voksainak többségét a kilépést pártoló tábor, így véglegessé vált győzelme. A győzelemhez 16,8 millió szavazatra volt szükség, és a Brexitre, vagyis a kilépésre leadott voksok száma a péntek reggeli hivatalos adatok szerint átlépte ezt a számot.

Az eredmények alapján a választók 52 százaléka szavazott a kilépésre, 

48 százalék a bennmaradásra.

Nagy-Britannia 43 éve, 1973-ban csatlakozott az Európai Unió elődszervezetéhez, a Európai Gazdasági Közösséghez. Két évvel később is tartottak egy népszavazást arról, hogy Nagy-Britannia az EGK tagja maradjon-e, de akkor a brit választók kétharmada a bennmaradásra voksolt.

A Brexit-tábor győzelmének hírére a font a péntek reggeli londoni kereskedésben csaknem 10 százalékos zuhanással 1,35 dollár alá, 31 éve nem mért mélypontra gyengült. A font jóval nagyobb mértékben esett, mint az 1992-es fekete szerda után, amikor a rendkívüli befektetői nyomás miatt kikerült az akkori európai átváltási mechanizmusból.

A népszavazási eredmény nem jelenti azt, hogy Nagy-Britannia azonnal kilép az Európai Unióból. A lisszaboni szerződés vonatkozó cikkelye két évig terjedő tárgyalási folyamatot irányoz elő ilyen esetekre a kilépési feltételekről, és ez meghosszabbítható, ha ebbe az összes EU-tagállam beleegyezik.

A referendum előtt a brit kormány visszatérő érve volt a bennmaradás mellett, hogy Brexit esetén akár egy évtizedig elhúzódó tárgyalássorozat és az ezzel járó bizonytalanság várhat Nagy-Britanniára.

A népszavazás eredménye ugyanakkor azt jelenti, hogy nem lép életbe az a reformcsomag, amelyről David Cameron miniszterelnök a referendum kiírása előtt Brüsszellel és az uniós társállamok vezetőivel megállapodott. Ennek fő elemei közé tartozott volna a külföldi EU-tagállamokból Nagy-Britanniába érkező munkavállalók szociális ellátását szabályozó előírások jelentős szigorítása. A reformok életbe lépésének feltétele az volt, hogy a britek a népszavazáson a bennmaradásra voksolnak.

A Brexit-párti kampány vezetői által a népszavazás előtt felvetett tervek alapján ha Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból, az ausztráliai elbírálási rendszerhez hasonló, pontozásos módszerre alapuló bevándorlási szabályozást kellene meghonosítania az EU-tagállamokból érkező munkavállalókkal szemben.

Ezt a tervet Boris Johnson volt londoni polgármester és a Brexit-párti kampánytábor másik frontembere, Michael Gove igazságügyi miniszter terjesztette elő június elején. Az elképzelés alapján Nagy-Britannia 2020-ra, a következő brit parlamenti választások idejére honosítaná meg az új bevándorlási mechanizmust, amely különböző kritériumok alapján, pontozásos rendszerrel bírálná el a letelepülési és munkavállalási kérelmeket a külföldi EU-tagállamokból érkezők esetében is.

A tervezett kritériumok között szerepel az angol nyelv magas szintű ismeretének megkövetelése, és annak előírása, hogy minden külföldi jelentkezőnek az adott munkakör betöltéséhez szükséges szakképesítése legyen.

Ha ez a terv megvalósul, az véget vetne az uniós állampolgárok jelenlegi szabad nagy-britanniai munkavállalásának, jóllehet a már Nagy-Britanniában élő és dolgozó külföldi EU-munkavállalókra visszamenőlegesen az új szabályozás nem vonatkozna.

A Brexit-tábor győzelme felveti az újabb skóciai függetlenségi népszavazás lehetőségét is, miután Skóciában a 32 választókörzet mindegyikében a bennmaradás hívei kerültek többségbe.

Nicola Sturgeon skót miniszterelnök, a Skóciát kormányzó Skót Nemzeti Párt (SNP) vezetője pénteken már alig burkolt utalást is tett erre, kijelentve: az eredményekből egyértelmű, hogy Skócia népe az Európai Unióban látja országa jövőjét.

Sturgeon elődje, Alex Salmond - aki a 2014 szeptemberében tartott, az elszakadást ellenző tábor győzelmével végződött első függetlenségi népszavazás után adta át helyét a jelenlegi skót kormányfőnek, és most a brit parlament alsóházában képviseli skóciai választókörzetét - a minap már az új függetlenségi referendum lehetséges időpontjára is egyenes utalást tett. Az EU-népszavazás kampányának egyik televíziós vitaműsorában kijelentette: Brexit esetén már a kilépés feltételeiről szóló tárgyalások két évben megszabott időszaka alatt meg kellene rendezni az újabb skóciai függetlenségi népszavazást.

Salmond véleménye szerint ha Skóciát "akarata ellenére kirángatnák az EU-ból", akkor az újabb függetlenségi referendumon a skótok többsége már megszavazná az elszakadást Nagy-Britanniától.

A Sinn Féin, az Észak-Írországot kormányzó koalíció második legnagyobb pártja, a britellenes katolikus mozgalom vezető politikai ereje szintén népszavazást helyezett kilátásba "az ír sziget egyesítéséről", miután Észak-Írországban 56 százalékos többségbe kerültek az EU-tagság hívei.

BBC/MTI

Designer drogok

Érettségi dolgozat biológiából 

Az ember gondjai enyhítésére évezredek óta különböző pszichoaktív anyagokat keresett és használt. A drogokat bizonyos vallásos célú tudatállapotok elérésében is használták. Ennek legtipikusabb formája maga a legprimitívebb vallási gyakorlat, a sámánizmus gyakorlása volt. Hatásmechanizmusuk változó volt, viszont a hallucinációk után fájdalmas ébredés következett, ahol a gondok csak tornyosultak.

A modern kor újabb megoldást kínál és az ember által létrehozott viselkedési szabályokat, törvényeket ravaszul megkerülő tevékenységekkel találkozunk nap, mint nap. A cél, a törvényes szankciókat ravaszul kikerülni, nevezetesen amire nincs törvény, rendelkezés, szabályzat, az nem büntetendő.

A közerkölcs lezüllesztésének egyik sarkalatos tevékenysége a tiltott, illegális szerek terjesztése és piackeresése. Míg az „őskorban” a piacot „tiszta” szerekkel, anyagokkal látták el, addig a mai korban minden kémiailag előállított, legtöbbször biológiailag is fertőzött anyagokat juttatnak a piacra. Mára már majdnem eltűntek a kokain, LSD, amphetamin, gomba, meth… és a kiszámítható, esetenként teljesen kigyógyítható páciensek.

Designer drogok Margit Marianna - 2016 

A designer drogok a kiskapun szépen lassan begyűrűztek hétköznapjainkban és a fejlődésben lévő társadalmi réteget célozták meg potenciális vevőkörnek, minket, fiatalokat! E drogok hatásmechanizmusa teljességgel ismeretlen, pontos összetételüket nem lehet meghatározni, ezért a fogyasztóknak fogalmuk sincs, mit tartalmaznak. Ezeket a tudatmódosító szereket a kokainról és a cannabisról mintázzák. Naponta fejlesztenek ki újabbnál újabb designer drogokat, amelyeket általában nem tesztelik sem embereken, sem állatokon. Az európai lakosság 8%-a kipróbált már valamilyen tudatmódosító szert. Nem tudni honnan származnak, ki árusítja, mindenhol beszerezhető, a sarki zöldségestől kezdve a közösségi oldalakon keresztül bárhol. A boltok nem emberi fogyasztásra való szerekként árulják. A legtöbb ilyen szert Kína és India árusítja. Akár postai úton is el tudják juttatni Európába, ahol különböző kémiai szerekkel keverve designer drogként terjesztik.

A legfőbb veszély, hogy minden próbálkozás teljességgel egy újabb kísérleti alanyt hoz létre, e tényt a fogyasztó fel sem fogja! Az egészsége károsodása garantált!

Mit tehetünk mi fiatalok? A válasz egyszerű: nemet mondunk e szereknek. De mi van akkor, ha a terjesztők csapdájába esünk és italunkba, ételünkbe becsempészik valamelyik designer drogot? A társadalom megfelelőképpen foglakozik-e e témával, vagy a profit érdekében hallgat és elhallgat, esetenként védelme alá veszi a terjesztést?

Ezekre a kérdésekre keresve a választ kezdtem e téma felől érdeklődni, de a drogok kémiai és biológiai tulajdonságainak részletes bemutatásával, szeretnék hozzájárulni barátaim és osztálytársaim időben való tájékoztatásához, mert úgy látom, hatalmas veszéllyel állunk szemben és jobb a bajt megelőzni, mint a designer drogok kiszámíthatatlan hatásmechanizmusa által okozott bajt orvosolni!

Margit Marianna

Designer drogok 

Búcsú az iskolától

A naptárban már júniust írunk. Még csak most fogtuk fel, hogy mindjárt itt az általános iskolai évek vége, örökre el kell búcsúznunk az iskolánktól. Elérkezett ballagásunk napja. Ezzel lezárul életünk egy szép, élmény dús szakasza, s kitárja felénk kapuit a nagyvilág. Ezután nehezebb, felelősség teljesebb éveknek nézünk elébe, amikor gyakran kell egyedül, szüleink és tanáraink nélkül döntenünk egy-egy fontos kérdésben. A jövő bizonytalansága és az előttünk álló küzdelmek szorongatják lelkünket, búsulnunk azonban nem szabad, az itt kapott útravalóval felvértezve kell szembe néznünk a ránk váró küzdelmekkel.

Nyolc éve már, hogy elsősként félve léptük át az iskola kapuját. A tanító néni vezettek be bennünket az írás, olvasás rejtelmeibe. Nehéz és izgalmas évek voltak ezek.

Majd következett a felső tagozat. Csupa érdekes tantárgy: történelem, földrajz, fizika, kémia, nyelvek. Ahány tantárgy annyi új tanár. Jöttek a hétköznapok, melyek tanulásból, tanulásból és tanulásból álltak, de ezt is átvészeltük, néha rossz, máskor jó kedvel. Voltak feledhetetlen élmények is. A kirándulások, születésnapok, bulik, diákcsínyek emlékei.

Búcsúzunk Osztályfőnöknőnktől – Oszinktól - , tanítónőnktől, tanárainktól, ,igazgatónőnktől-kiktől bármikor segítséget kérhettünk, kikre mindig számíthattunk s kikben megbíztunk. Köszönet nekik, hogy közösségé kovácsolták osztályunkat, megtanították, hogy legyenek céljaink, vágyaink és harcoljunk értük. Kérjük, felejtsék el a velünk kapcsolatos rosszakat, s csak a jóra, szépre emlékezzenek.

Hálásak vagyunk szüleinknek a gondoskodásért, szeretetért, támogatásért, amit minden nap megkaptunk Tőletek! A gyermeketek életében lezárul egy szakasz. A kicsi, bátortalan, csetlő-botló kisgyermekből középiskolás lesz. Már nem fogjátok kezünket, de tudjuk, hogy szeretetek, türelmetek, aggódásotok mindig elkísér minket.

Kedves itt maradó diáktársaink, kérjük, próbáljatok helytállni, szorgalmasan, kitartóan tanulni. Őrizzétek meg iskolánk jó hírét, melynek emléke örökké szívünkben él.

Végül nektek, búcsúzó nyolcadikosok, üzenem „Sose hagyjon el benneteket a remény!”

Ifj. Margit Zoltán

Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Kosztolányi Dezső

A cirkusz mehet...

A cirkusz megérkezett, a műsor lefutott és mehet a következő előadáshelyre. Nevezetesen a választások nevezetű össztársadalmi tragikomikus bohózatról lenne szó, amely lezajlott Szerbiában egy-két rengéssel, de nagyon transzparensesen-demokratikusan, legalább, ezt szajkózta a média éjjel-nappal. A jól bevált műsor állta a helyét, addig szavazunk, amíg ki nem választjuk a megfelelőt, avagy borítékolt a befutó...

Új nincs a nap alatt a pap is markát tartja és a misekönyv is pénzbe kerül, avagy a hitoktatót is meg kell simogatni, ezt Barabás is tudta és fejhosszal megnyerte Kajafás "lezsírozott" választását Barnabas - a názáreti Jézus ellenében, érdekes kommunikációs trükk volt, majdnem egybecsengő jelöltneveket zengetni a tömeggel (Barabás / Barnabas), Pilátus sem értette, de Kajafás a választási bizottság elnöke pontosan hallotta a Barabás nevet! A gyilkos nyert Jézussal szemben, meg lett utána vaskosan magyarázva a megváltás teóriájával, meg lett a gonosz váltva és nem a jóság, józan paraszt ész logikájával, de kit érdekel, hogy mit gondol a paraszt, amely lassan a szó szoros értelmében múltbéli foglalkozás lett a szemünk láttára.

Mi lett volna, ha Jézus a názáreti ács - τεκτων fia nyer a választásokon? Békét hozott volna népének? Nem kellett volna Egyiptomba menekülniük? Róma időnap előtt visszahúzta volna öldöklő légióját? Péter viaskodott volna a kakassal? A római császár hithű katolikus lett e volna? Róma lett volna e vallási központ, avagy jogosan Názáret, netalán Betlehem? Erről van szó! A megoldás kulcsa, hogy mi nem lett, erről kevésbé gondolkodunk és foglalkozunk, itt ott egy két írás elcsúszik, majd nagy csend, kettő kereskedelmi ünnep (húsvét, karácsony), ennyi?

Lám a győztes írta a pergamenre a történetet, amely a legtöbb esetben szubjektív, aktuális hatalmat dicsőítő propaganda iromány, ennyi!

Az eredményeket nem ecsetelem, mert nem fontosak, tudjuk a győztes nyert a vesztes meg veszített, egyszerűség ugyebár! Az idő és a föníciai találmány megoldotta a problémát. Kicsit azért poroltam le a témát, mert kívülállóként nevetséges volt számomra végignézni a "lufi" árulását, mert ugyebár az üres konyhában kelekótya a szakácsné meg a kis-kuktája. Nagyon akartak a flúgos futamon résztvevők bizonyítani, ment a "szájkarateszamurájság" hónapokig!

Egy biztos a "délimagyar" pártpropaganda kizárólagossá vált, egy a zászló egy a tábor egy a pénz elmélet alapján feltették a szemellenzőt és irány a fal, mert a falból ki kell verni a téglát. Bummm! Kemény volt a fal és a tégla sem pattant ki belőle, bár mozgolódni kezdett úgy magyarosan, de lényegesen meg sem ingott, csak ketté repedt egy picinykét.

X-elt a ketté szakadt a nagy barátság, immáron kettő oldalról szemlélve a falat, amely egyre nagyobb falattá kezd válni! A gond, hogy egyre kevesebb az itthon maradt Kőmíves Kelemen, mert ugyebár nem várja meg a beígért nagyon szépet, hanem elejibe ment és itt hagyta a csókai papot is a hitoktatójával, meg a csapjával egyetemben, mint Móra Ferenc egykoron tette, amikor a boroshordót szerette volna csapra verni a Tűzkőhalom vallatása után...

Ki foldozza be a falat, amely picinykét megrepedt, ha már Kőmíves Kelemen is elhúzott innen? Ez a kérdés! E tényt a a lufi árusok észre sem vették! Pontosan úgy történt, mint a csókai húsgyárban ahol a végére mindenki ott volt, csak a hentesek szorultak ki még a fizetés listáról is...na - ná, hogy csőd! No de ki vitte el a pecsétet, mellyel nem hitelesíttethetett a kettészakadt barátság egyik fele legálisan? Ki volt az auctores (pártoló) és ki volt a legislator (indítványozó), hogy így történjen? Persze, hogy Kajafás reinkarnációja lehetett!?

Idáig semmi gond, összevesztek a legények a hatalmon, de nevezhetjük pipának is! Addig sincs semmi gond még egymással foglalkoznak, a gond akkor kezdődik, amikor a cirkuszba másokat is be szeretnének cibálni és nem értik, hogy vannak másképpen gondolkodók, akik nem kíváncsiak a cirkuszi mutatványosokra!

A cirkuszból kimaradók, -ingyen jegyük lehetett volt rá, nem éltek e szép nagybecsűs lehetőséggel! Egyszerű, ha a demokráciának nevezett zászló alatt úszkálna a hajó még meg is értették volna, de Makó is messze került Jeruzsálemtől, így a másképpen gondolkodók elfogadásától még messzebb kerültünk...

Most vagyunk abban az időszakban, poszt választási szindrómának nevezném, ahol még a párttagok utóhatásként, rohangálnak, mint a mérgezett egerek, vélt és valós ellenségeket keresve sikertelenségük ellenkezőjének bizonygatása céljából!

Minden választási cirkusz más, e választás még jobban a társadalmat, arra a vakvágányra sodorta, ahol a becsületes kétkezi munka szégyen, a hit az bűn, ellenben tehetséges ember az ki lop, csal, hazudik. A korrupció lételemként lett feltüntetve, a kiváltságosok mindent megtehetnek címszó alatt. A média teljesen pártok általi letenyerelésben szenved, a társadalom létminimumra szorítva minimálbéreken tengeti életét. A vezetők nem számon kérhetőek és nem elszámoltathatóak, pedig minden tettük a nép demokratikus jólétért történik. A magyar kisebbség, meg fénysebességre kapcsolt szülőföldje elhagyása érdekében, talán a tökéletes érdekvédelem végett...

A pénz és az idő döntött, itt már nincsenek oldalak jobb, bal, közép, itt éles érdekek húzódnak meg és aki ellenáll az megy a perifériára jobb esetben, rosszabb esetben a cirkuszba mehet illuzionistának...

A cirkusz mehet, találkozunk négy év múlva, ingyen jegy vár majd rád és egy két virsli, talán szendvics és egy fűtött busz télvízidején Pestig, ha addig túléled a több fájdalom felé vezető haladást...

Margit Zoltán

Broken - Törött

If you want control
without any pain
How long will you suffer
How long you reign

You see the friend that I knew
can not be found
Replaced by another
Wearing his crown

There's a place where I go
without any sound
Only you can reach me
Only you're allowed

Then you're so far away
You're so far from here
Do you remember
a time without tears

When you're falling
I will catch you
You don't have to fall that far
You can make it
I will be there
You were broken from the start

And you were a child
You'd dream all day long
You'd dream of the future
And get lost in your songs

Now that time has gone
It's lost for you now
Words long forgotten
Forgotten somehow

When you're falling
I will catch you
You don't have to fall that far
You can make it
I will be there
You were broken from the start

Magyar fordítás:

Ha ellenőrzést akarsz

Fájdalom nélkül

Milyen hosszan fogsz szenvedni

Amilyen hosszan uralkodsz

Látod a barátot, akit ismertem,

Már nem találod

Kicserélték egy másikkal

Aki az ő koronáját hordja

Van egy hely, ahová tartok

Minden hang nélkül

Csak te érhetsz el,

Csak neked megengedett,

Aztán messze vagy

Messze vagy innen

Emlékszel-e még

A könnyek nélküli időre?

Amikor zuhansz

Elkaplak

Nem kell olyan messzire esned

Meg tudod csinálni

Én ott leszek

Már eleve törött voltál

És amikor gyerek voltál

Egész nap álmodoztál

Álmodtál a jövőről

Majd elvesztél a dalaidban

Most az az idő elmúlt

Elveszett számodra

A szavak rég elfeledettek

Valahogy elfeledettek

Amikor zuhansz

Elkaplak

Nem kell olyan messzire esned

Meg tudod csinálni

Én ott leszek

Már eleve törött voltál

TÖRÖTT

Ha fájdalmak nélkül

akarsz uralni mindent,

meddig kell szenvedned?

Meddig maradsz trónon?

Látod, a régi barát,

már sehol sincs.

A helyén már más ül,

és a koronát ő viseli.

Van egy hely, ahova

hangtalanul járok.

Ott csak te érsz utol,

mert csak neked szabad.

Aztán már messze vagy tőlem,

oly távol innen.

Emlékszel azokra a

könnyektől mentes időkre?

Ha elbuksz,

én felemellek

és nem zuhansz a mélybe.

Képes vagy rá,

én melletted állok, noha

törött voltál kezdettől fogva.

És gyermekként

egész nap álmodoztál.

A jövőről ábrándoztál

és a világodba burkolóztál.

Ez az idő elmúlt mára,

rég eltűnt számodra.

A szavak már régen

feledésbe merültek.

Ha elbuksz,

én felemellek

és nem zuhansz a mélybe.

Képes vagy rá,

én melletted állok, noha

törött voltál kezdettől fogva.

Elnökünk, a néped éhes!

Bármennyire is strapabírónak meg elnyűhetetlennek mutatkozik a mi miniszterelnökünk, előbb-utóbb csak kiütköznek rajta az elfáradás nyomai. Most még alighanem úgy van ezzel (mondhatnánk ironizálva), mint az Ady-vers híres muszáj hőse, akinek dőltére Tökmag Jankók lesnek, neki viszont minden körülmények között meg kell maradnia Herkulesnek.

Az ország első embere politikai hatalmának, erejének a teljében van – olyannyira, hogy éppen most készül bebetonozni az egyeduralmát újabb négy szűk, keserves esztendőre, a lakosság józanabbik része pedig most még valóban csak hátulgombolós, lecsúszott zoknis Tökmag Jankó állapotában leledzik, és várakozik a csodára meghipnotizáltan. A fajankók évek óta éltetik, hatalmon tartják a fosztogatójukat, az eltiprójukat és egyre csak terjed a politikai bűz, amit nekünk kell szagolni.

Tiszta erőből dübörög a vándorcirkusz, elnökünk a választási kampány sűrűjében rendíthetetlen Terminátor módjára járja az országot keresztben-hosszában: időt nem sajnálva, pénzt nem számítva, fáradságot nem mutatva. A saját politikai rendezvényeire buszokat meg hozzá utasokat is bérel, felelevenítve ezzel a szocialista nyolcvanas évek végén felvirágoztatott rosszemlékű „mítingturizmust”.

A beintésre mozgósítható tömeg mindig indulásra készen áll. Főként időmilliomos munkanélküliek és unatkozó nyugdíjasok jó kis napidíj fejében kaphatóak egy-egy hétvégi – politikai agy-nagymosással egybekötött – városnézéses kirándulásra. A vándormítingelőknek még szendvicset meg itókát sem kell csomagolniuk az útra, mert a miniszterelnöki figyelmesség, a jó atyai gondoskodás az ilyesmire is kiterjed. És mint arról a szerb nyelvű sajtó beszámol, egy-egy ilyen politikai célzatú kiruccanás (az élményen túl) még kevéske pénzt is hoz a konyhára. A legutóbbi haladó párti bemutatkozás alkalmával, amit Šabacon, a helyi sportcsarnokban tartottak, napidíjként ezerötszáz dinár ütötte a zsoldos tömegcsinálók markát. És amíg mások az ilyen napszámért tíz órát dolgoznak, addig az elnök fogadott, pénzen vett uszályhordozói szervezetten vonulnak városról városra, helyszínről helyszínre, és ültő helyükben csak éljeneznek, tapsolgatnak, reklámtáblát szorongatnak meg zászlót lengetnek. Nem csupán az otthoni unalmas hétköznapokból való kimozdulás van jótékony hatással a szervezetükre, hanem a lelkes, hipnotikus programbeszéd is megteszi a magáét. S ha időközben kicsit felheccelik magukat, az is kimondottan jót tesz a vérkeringésüknek.

Az előre megírt forgatókönyv szerint levezényelt tucatrendezvényeken általában nem történik semmi említésre méltó. A kivétel is csak erősíti a szabályt. Ilyen volt a Pancsován megtartott választási pártbemutatkozás, amikor is egy aprócska homokszem került mindig olajozottan működő gépezetbe. Olyan zsenánt dolog, olyan gyalázat esett meg, ami csak igen ritkán szokott: az összesereglett tömegből valaki beszólt a miniszterelnöknek. Váratlanul, gátlástalanul, jól érthetően és jól időzítetten.

A szónok a szépen vasalt szövegében éppen ott tartott, hogy:

„Tudom, ebben az országban sokan nem érzik még a javulást. Nem vagyok se vak, se süket, tisztában vagyok azzal, hogy az emberek nehéz körülmények között élnek és hogy milyen sok a szegény.” 

Erre jött az elkeseredett reagálás: 

„Éhesek vagyunk! Elnökünk, a néped éhes! Tudod-e, elnökünk, hogy húszezer dinár a fizetésünk?”

A mi elnökünket azonban nem olyan fából faragták, hogy meglepődjön vagy akár csak egy másodpercre is kizökkenjen a nyugalmából, így azon nyomban meg is felelt a szemtelen bekiabálónak: 

„Tudom, barátom, jobban tudom, mint bárki más! Ezt csinálom én mindig, járom az országot, látom, hogy milyen sok a szegény.”

Később arról olvashattunk, hogy a magaspolitikusi igehintés még véget sem ért, a neveletlen rebellist a rendőrség már elő is állította. Hogy mi lett a sorsa, arról egyelőre nem szólnak a beszámolók. Amikor az eset után az elnök urat a „pancsovai incidensként” elhíresült történésről kérdezték, hogy érte-e bántódás a bekiabálót, azt válaszolta, hogy reméli, nem történt baja.

A kimerítő országkormányzás és megfeszített kampánytempó azonban még a mi acélemberünkön is kifog, még a délszláv háborúkban harcedzett politikust is kicsinálja. Ezt pedig azért lehet erősen gyanítani, mert a napokban – alighanem egy gyenge pillanatában – elszólta magát. Olyasmi szaladt ki a száján, hogy amint sikerül aláírnia a kínaiakkal egy fontos adásvételi szerződést, rögvest szabadságot vesz ki és pihenőre tér. S ezt a szent napot már alig várja. Nos, a harminchat-millió eurós üzlet tegnap megköttetett. Elkelt a smederevói Vasművek, a HBIS (Hebei Iron and Steel) nevű cég megvette.

Így hát elnökünk, szavatartó ember lévén, most majd pihenőre vonul. Elvégre már alig várja. Meg mi is. Az elvonulását. Végleg. Azt.

Szabó Angéla

Dobacivanje Vučiću na mitingu u Pančevu: Gladan ti je narod! 

Szerbia kormánya az utóbbi években Európa-szerte elismert gazdasági eredményeket ért el, a kormányzati teljesítmény nyomán Szerbia erős, tiszteletet érdemlő pozíciót szerzett, Magyarország és a Szerbiában élő magyarok érdeke pedig pontosan egy erős és tiszteletre méltó Szerbia - hangsúlyozta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kedden a nyugat-bánsági Pancsován a Szerb Haladó Párt (SNS) választási rendezvényén.

Péter a vajdasági magyar szegény és éhes...hármat kukorékolt a kakas húsvétkor...hármat...

Csókán besült a mutatvány… BOJKOTT !!!

A helyi járulék bevezetéséről szóló indítvány balul sült el. 

Szerbiában nem történt a módszerváltás óta semmi változás (kivétel Belgrád pár várossal ill. határzónákban tartozó pár község), ha a visszalépések sorozatát nem tekintjük annak, továbbra is az intézmények erősen centralizáltak, központból irányítottak, ami meg nem tartozik ide, annak útját meg pártközpontból egyengetik.

Miről is van szó? Egy település nem egy önkormányzat, hanem több település alkot egy községet, e községet nevezik errefelé önkormányzatnak (politikai-pénzügyi hatalom). Egy településen belül lehet egy, ill. több helyi közösséget létrehozni. A helyi közösség(ek) polgárok csoportosulásaiból állnak (sicc) a törvény rendelkezése alapján, gyakorlatban pártlisták és pártkatonákból tevődik össze a grémium, avagy a brancs, errefelé tanácsnak hívják.

A baljós árnyak már Csóka felett lebegnek egy ideje, jellemzően erős kisközösségről van szó, ahol az Úr szavát a vörös pártkönyv váltotta fel, tudjuk az a Janus-orczájú, ami immáron a demokráciát vette fel köntösként. Az elvtársak Urrá változási folyamatában, szemléletesen ez az a pillanat, amikor az egypártpolitikai-posztembrionális fejlődésben a vörös lárvából bábozódás után sárgás-kékes többpárti pillangó kerekedik, no nem az Úr nevében, hanem a fő pásztor gamós botjával irányítva…

Előzményekre odafigyelők látták már az eredményt (nem kell víznéző javas asszonynak lenni, ill. ólmot sem kellett önteni a tejbe…), amely félre lesz magyarázva, nem úgy látjuk mi, az eredmény jó csak rosszul lett tolmácsolva, - mert megmagyarázni, ill. a csillagot is lehazudni az égboltról az ez idáig működött, de mi is történt?

A februárban megtartott Csóka Községi Képviselő Testület ülésén, a tisztelt ház megszavaztatott egy szabályellenes határozatot, amellyel meghirdették a csókai Helyi Közösség helyi járulékának újabb tíz évre való kirovását Csóka lakosságának a nyakába, nevezetesen e év május elsejétől - József a munkás napjától 2026 áprilisáig 102,5 millió dinárt. A magyar többséggel vezetett önkormányzatot elhagyta koalíciós partnere a demokrácia zászlaja alatt, így a leendő haladó arával és a színjátszó taligával vitték végbe e frigyet-határozatot.

Miért szabályellenes e határozat? A saját határozatát hagyta figyelmen kívül  a testület, ahol is meghatározta, hogy a lakosság 10% írásos támogatásával írható ki a népszavazás… A jó öreg diktatúra, a kisebbség tudja, hogy mit akar a többség és mi a jó neki, persze, ha a választottak zsebe jól dagad… No de STOP!

További szabályellenesség, amellyel a közvádlónak a demokráciában foglalkoznia kellene:

-Honnan a polgárok csoportjának – csókai Helyi Közösségnek a választói névjegyzék?

-A polgárok igazoltatását, személyi adatainak használatát, mely szabályzat, törvény engedélyezte?

-A holtak miért szerepelnek ezeken a listákon? Kegyeletsértés?

-Ki finanszírozta e népszavazást, és milyen eszközökből?

-A tíz napig tartó népszavazást ki felügyelte? (diktatúrában is egy napig tartott a szavazás…)

A tíz nap szavazás, az a kommunizmus alapötlete, addig szavazunk, ameddig ki nem választjuk a megfelelőt…

-Ki garantálta a szavazás tisztaságát? (Perwoll, Ariel,Domestos…)

Amiért fő a feje a honatyáknak a polgári demokráciában, hogy a csókai Helyi Közösség folyószámláján beragadt 42 milliócska, -dinárban, mert céleszköz és csakis a szennyvízelvezető rendszer kiépítésére lehet fordítani, amely időközben kiépült, csak egyéb trükkökkel húzták az időt, de a pénz maradt, amelyet át kellene csoportosítani a levágott villanyáram újra bekötésére, pocaknövesztő bulikra és jó szomszédi "road-show-okra"…

Csóka készül Guinnes rekordok könyvébe a tíznapos balul besült népszavazásával, ahol is a 3554 polgárból (holtakkal együtt) 655 polgár járult a maratoni urnák elé, azaz 18%! Az eredmény: 401 polgár NEM-el voksolt 61,2% (!) és a hatalompártiak meg 249-en IGENT-t mondtak ez a voksok 38% (!).

Csóka HK helyi járulék népszavazás
Create column charts

A főkolomposok nem vonták le a következtetéseket és újra szeretnék a népet maratoni népszavazásra invitálni, ahelyett, hogy a demokrácia szabályait szem előtt tartva, rögtön és visszavonhatatlanul lemondanának és elkotródnának a közéletből!

A nép bizalmatlanságot szavazott meg, ezt az elsők nem értik meg! Elsők, az utolsók döntöttek, ha nem érthető, gondoljátok át, hogy megértsétek, egyszerű, mint a parasztpofon: még egyszer leírom: a helyi járulék bevezetéséről szóló népszavazás balul sült el! A nép bojkottálta, azt ami számára nem megfelelő! Kár erőlködni a nép döntött és sajnos a népnek igaza van!

Rögös az út a demokráciában, nagyon rögös, így lesz Csókán a vörös lárvából bábozódás után sárgás-kékes többpárti pillangó…

Nincs vége, áprilisban újra szavazunk, az eredmény olvasható, már aki tud a baljós árnyakból olvasni!

Addig is az erő legyen veletek!

Margit Zoltán

"A félelem az árulás és fájdalom világa az elnyomás világa olyan világ amely nem irgalmasabb hanem könyörtelenebb lesz ha ki forr." GO

Illés Zsolt ismét szabad ember - temerini fiú

Illés Zsolt ismét szabad ember. 

A 13 évre elítélt negyedik „temerini fiút” március 8-án engedték ki a börtönből.

– Milyen érzés – majd 12 év után – újra szabadon sétálni az utcán?

– Furcsa ez a szabadság, még szokatlan, hogy oda mehetek, ahová akarok. Rám köszönnek, megszólítanak, én meg csak nézek, mert ha ismerős is egy-egy arc, a nevekre már alig emlékszem.

– Hogy múlt el az utolsó bent töltött nap? Tudtál-e aludni azon az éjjelen?

– Úgy telt, mint a többi, beszélgettünk, társasjátékoztunk, az éjszakát átaludtam. Másnap reggel fél 9 tájban szólt a kapunál dolgozó rabtársam, hogy pakoljam össze a holmimat és utána jelentkezzek az irodában az elbocsátó céduláért. Mindenem, amim van, 2 táskába belefért. Kint már várt rám a bátyám.

– A bezártság elviselésén túl, mi volt nagyon nehéz?

– Kezdetben a fizikai, aztán pedig a lelki bántalmazás. A pszichikai tortúra, a gúnyolódás, a sértegetés, számtalanszor a fejemhez vágták, hogy nem 13 évet kellett volna kapnom, hanem 40 év büntetést. Az ilyesmi sokszor jobban fájt, mint a verés. De az is elkedvetlenített, hogy nem volt munka folyamatosan, pedig kitanultam az asztalos mesterséget és egy bádogos műhelyben is dolgoztam.

– Az igaz volt, hogy benneteket már a legelső pillanatban azzal fogadtak, hogy itt jönnek azok a temerini magyarok, akik megöltek egy szerbet?

– Igaz volt. Rögtön a bejáratnál letérdeltettek bennünket sorban, a folyosón, ott térdeltünk másfél órán át, és amikor elment mellettünk valamelyik őr, belénk vágott vagy adott egy pofont. Később egy másik folyosón falhoz állítottak bennünket. Az egyik őr verni kezdett, a másik meg rugdalni. Aztán az egyik a hátamat meg a fejemet ütötte a gumibottal, s amikor látták, hogy még mindig talpon vagyok, akkor a másik kirúgta alólam a lábamat. Mikor már a földön feküdtem, kaptam még egy rúgást és azt mondta az őr, hogy itt ilyen a fogadtatás. Aztán 4 napot töltöttem egy magánzárkában. Csak ágy meg vécé volt bent. A harmadik napon elvezettek kihallgatásra. Az arcom csúnyán feldagadt s a felügyelő megkérdezte, hogy mi történt velem. Mivel ugyanaz a börtönőr kísért el, aki részt vett a verésben is, és a kihallgatáskor is ott volt a szobában, azt feleltem, hogy elcsúsztam. Erre ő is lekevert néhány pofont, és amikor az őr visszavezetett a cellámba, párszor beleverte a fejemet az ajtóba.

– Kerültél-e életveszélybe a börtönben töltött évek alatt?

– Két ilyen eset volt. Egy megfázás szövődményeként 20 kilót lefogytam és úgy legyengült a szervezetem, hogy nem tudtam lábra állni. Erős fájdalmaim voltak, a börtönorvos azt állapította meg, hogy sérvem van. Felvettem 40 injekciót, de az állapotom egyre csak rosszabbodott. Akkor szóltam apámnak, hogy keressen sürgősen egy ügyvédet, mert nem élem túl. Az ügyvéd kivitt egy városi rendelőbe, ahol azonnal felismerték, hogy félrekezeltek. A másik esetben késsel rám támadott az egyik rabtársam, de nem tudott megszúrni, mert egy szerb fiú a kés elé ugrott, megmentette az életemet. Olyan szempontból talán szerencsém volt, hogy a rabok általában befogadtak, inkább az őrök voltak azok, akik piszkálódtak. Amikor az első letöltött év után Újvidékről áthelyeztek a Sremska Mitrovica-i börtönbe, 25 napot töltöttem magánzárkában (ez volt a kötelező karantén), utána pedig egy olyan épületbe kerültem, ahol 700 elítéltet zsúfoltak össze. Mi 81-en voltunk a szobában. A 700 rabra 4 börtönőr jutott. Rendbontás, verekedés naponta történt, és mire az őrök felértek az emeletre, hogy rendet tegyenek, leginkább már késő volt. A sérültet gyakran pokrócban vitték el. Amikor este kikapcsolták a tévét és behajtották a szoba egyetlen szellőzőablakát, hogy fény ne szűrődjön be rajta, akkor csak azt hallottam, hogy nem messze tőlem, megint vernek, püfölnek valakit. Bottal, vassal ütötték. Amikor engem megláttak a börtönőrök, fogadást kötöttek, hogy meddig bírom ki abban a pokolban. Volt, aki csak 5 napot adott nekem, volt, aki még kevesebbet. Két és fél évet töltöttem ott…

– Mikor volt a mélypont, amikor úgy érezted, hogy már nem megy tovább?

– Apám halálakor, 2008-ban. Amikor megkaptam a táviratot, még abban reménykedtem, hogy hazaengednek a temetésére, mert kérték, hogy a halotti anyakönyvi kivonatát is juttassák el, de amint megérkezett, közölték velem, hogy mégsem mehetek haza. Ez volt a legnehezebb. Anyánk halála után amúgy is széthullott a család. Apám újranősült, fogta a 4 éves Karolina húgomat és követte a feleségét Magyarországra. Engem meg elvittek katonának, s mire leszereltem, már csak Jóska bátyám maradt… Most megint ő a támaszom. Befogadott a házba, ahol a feleségével él. Most itt vagyok náluk. A húgom is gyakran meglátogat. Ő a nevelőapjánál lakik. Jó lenne minél előbb munkát találni… És végezetül: szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek, támogattak.

Szabó Angéla

A harangokról szól a mese, amelyek Rómába szálltak...

Ma Nagycsütörtökön a belső gondolataim kivetítése előbb kincs- osztással párosul, mégpedig olyan kinccsel, amit én is úgy hallottam mások kincsválogatásából.

A harangokról szól a mese, amelyek Rómába szálltak...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy város a Magas Tátra hófödte csúcsai alatt, a Régi Magyarország, a Felvidék egyik gyöngyszeme, úgy hívták hogy Késmárk. Ez a város nem csak Thököly Imre szülővárosaként ismert, hanem van egy szerényebb, mégis világra szóló története egy diákról, aki a "késmárki diák" néven tett szert ismertségre az egyháztörténelemben.

Történt egyszer, hogy ez a fiatalember igen szerette volna megnézni, hová is szálltak a harangok, mit csinálnak ott Rómában, amikor Nagycsütörtökön, Jézus Krisztus kínszenvedése emlékére elhallgatnak és a Feltámadásig némák, csendesek maradnak.

Nagy vágyat érezve, a késmárki templom harangnyelvéhez kötötte magát, hogy így, messze repülve a haranggal... együtt elmehet és meg is érkezik majd az Örök Városba.

Az Úr 1674. esztendejében történt mindez, Nagyszombaton. Amikor a Szt. Péter Bazillika sekrestyése felment a harangtoronyba, hát egyszer csak nézi, dörzsöli a szemét, és kit lát? Nos, egy alvó fiatal, diákformájú embert méghozzá igen mély álomba merülten. Szólongatta, ébresztgette, mire a fiú felriadt és így álmából ébredten bizony csak elég zavartan viselkedett.

Szemét törölgetve végre latinra váltott, és maga sem felfogván mi történt, elmesélte, hogy ő bizony csak a késmárki haranggal szeretett volna Rómába repülni, és lám ez most sikerült.
Amikor a késmárki haranggal együtt iderepült, ő elveszítette eszméletét, és amíg a sekrestyés fel nem ébresztette, nem is tudta, hogy vágya immár beteljesült és most ott lehet a Szt. Péter templomában. 

Igaz volt-e, vagy nem, nem tudni, de Késmárk is áll még, a templom is áll még, és a diákról szóló történet is nemzedékről nemezedékre száll, amíg magyar él a Földön, és tovaszáll, mint a harangok....és rám is száll és én tovaszállítom, úgy, miként szeretném, hogy Ti is tovaszállítsátok és még a Szentlélek is szálljon arra, aki erre jár.....

(GundyS, 2016 Nagycsütörtök)

Dr Gundy Sarolta

Fényév távolság...

Cm                                                               G#      B

Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi földünknél.

Cm                                                      G#   B

Lehet létezik Ő is, aki többre képes az embernél.

Fm                                

Egyszer ismeretlen távolba vágyom.

Dm7                         Am G

Máskor megriaszt egy álom,

           G#          

hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz

       Bsus4           B

már nem vigyáz e cseppnyi földre,

el kell mennünk mindörökre.

Refr.:

   Cm             G#           B                                     B7

   Fényévtávolság. Csak hallgatom. Csak bámulom.

   Cm               G#             B                     D#     B

   Zengő fényország. Hogy láss csodát egy életen át.

   D#       B                D#        B   

   Nézem tisztaságát, mégsem értem.

   D#       B               Cm      Gm7

   Hallom hangjait, és el nem érem.

   G#         Bsus4     B      Cm

   Ott a tenger, itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék.

És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még

Néha könnyebb lenne elmenekülni, s tiszta fénybe merülni,

de a hang,ami hív, de a jel,ami szól

még nem mond semmit meddig élek, lesz-e út, hogy vissza térjek.

Refr.:

Fényévtávolság. Csak hallgatom. Csak bámulom.

      Zengő fényország. Hogy láss csodát egy életen át.

      Nézem tisztaságát, mégsem értem.

      Hallom hangjait, és el nem érem.

      Ott a tenger, itt az én hajóm.

Cm                                                         G#  Cm

Nekem itt van dolgom. Nekem itt vannak álmaim.

Szent Patrik - Saint Patrick

Március 17.

*Britannia, 385 körül +Írország, 461. március 17.

Írország már a korai középkor óta mint a ,,szentek szigete'' ismert, mégis Patrik az egyetlen szent, aki az Egyház egyetemes kalendáriumában Írországot képviseli, és ő sem született ír. Ünnepét csak 1200 évvel halála után vették föl az egyetemes naptárba, de mivel mindig a nagyböjtre esik, az Egyház nagy részében alig gondolnak rá.

Szent Patrik életének és tevékenységének képét megrajzolni ma nehezebb, mint bármikor. Már úgy látszott, némi nyugalom áll be az ír katolikusok és protestánsok közt folyó, több szempontból terhelt vitában -- ez utóbbiak gyakran egy Rómától független ír egyház alapítóját látták a Szentben --, amikor a legújabb kutatás megingatta a hagyományos képet, elsősorban kronológiai alapjaiban. Ez a kép különböző életrajzok nyomán alakult ki, amelyek egy része jóval a szent halála után jött létre. Az 1500 éves évforduló egyházi ünneplése alkalmával a legfelsőbb körök a fent közölt dátumokat ismerték el a legmegfelelőbbeknek.

Szerencsére Patrik önvallomásokat hagyott ránk írásaiban, elsősorban Confessiójában. Patrik nem volt tudományosan képzett ember, jóllehet apja diákonus és hivatalnok volt Britannia római fennhatóság alatt álló felében, nagyapja pedig áldozópap volt (az egyház nagy részében a papi nőtlenség akkoriban még nem volt kötelező). Hogy ennek ellenére meglehetősen jól írt latinul, az mutatja, mennyire talpraesett volt az élet dolgaiban. Patrik családja nyilván jómódú volt, hiszen ír tengeri rablók akkor fogták el és hurcolták el rabszolgaként a tizenhat éves fiút, amikor nyári szállásukon tartózkodott vidéken. Patrik később elhurcoltatását jogos büntetésnek tekintette azért, mert ,,elfordult Istentől, parancsait nem tartotta meg, és nem hallgatott a papokra, akik az üdvösségre intették''. Már csak azért sem átkozta elhurcolóit, mert jól tudta, hogy azok a kor -- durva -- szokásai szerint cselekedtek, és ezrek szenvedtek el hasonló sorsot, amint Patrik mondja. Nagy hitének kellett lennie, mert az idegen fogságban ,,bűneire gondolt és teljes szívből megtért'', s kérte Istent, hogy ,,gyakoroljon kegyelmet ifjúságával és tudatlanságával''.

A szülői ház biztonságából és jólétéből kiragadva, a fogolynak birkákat kellett őriznie Írország nyugati partvidékének hegyein. Mindmáig semmi másra nem alkalmasak ezek a terméketlen hegyek, mint birkatartásra. Bár, amint Patrik elmondja, erdő borította akkoriban a hegyeket, az nem sokat védett a szél és az eső ellen, amely végigszáguldott a tájon a nyílt óceán felől. Írország éghajlata viszonylag enyhe, ezért a juhok a szabadban telelnek, úgyhogy a pásztorok esetenként fagyban és hóban kénytelenek a munkájukat végezni. A körülmények és készületlensége ellenére Patrik kitartott a megtérésben. Minden reggel napkelte előtt kelt, hogy imádkozzék. Egészsége nem látta kárát, mert amint mondta, ,,a bennem lévő Lélek fölmelegített''.

Hatévi fogság után Patrik egy éjszaka álmában hangot hallott, amely azt mondta neki: ,,Jól teszed, hogy böjtölsz. Nemsokára visszatérsz hazádba.'' Rövid idő múlva még ezt mondta a hang: ,,Lám, a hajód készen áll!'' A hang indítására Patrik elmenekült, és az ismeretlen, ellenséges földön hosszú menetelés után elérte a tengert, nyilván a sziget keleti partvidékén. Úgy látszik, a fogságban kapott valami kevés pénzt, amit fölkínált egy kapitánynak, ha magával viszi. Ez először elutasította őt, mert valószínűleg észrevette, hogy szökevénnyel áll szemben, végül mégis úgy döntött, hogy magával viszi a fiatalembert. Gyaníthatóan azért változtatta meg elhatározását, mert meglátta, hogy Patrik bánni tud az agarakkal, márpedig a hajó rakományának jelentős részét azok tették ki. Az utazás célja Gallia volt. Ott még egy ideig Patriknak a hajó legénységét kellett szolgálnia. Közben megszerezte megbecsülésüket, amikor hitét férfiasan megvallotta. Végül aztán visszatérhetett Britanniába szüleihez.

Eleven hite most arra ösztönözte, hogy apjának és nagyapjának példáját kövesse és előkészüljön az egyházi pályára. Egy éjszaka álmában az írek hangját hallotta: ,,Kérünk, jöjj és élj közöttünk.'' Józanul nem követte azonban vakon a hangot, hanem várt, amíg további jóváhagyást nem kapott hivatásához. Azután kérte fölvételét az egyházi rendbe, így akarta követni a hívást, amelyet ő úgy értelmezett, hogy missziós munkát kell végeznie az írek között. Először visszautasították, mert egy régi barátja visszaélt bizalmával: kibeszélte egy gyermekkorában elkövetett bűnét, amely alól Patrik már régen föloldozást nyert. Mindez jellemző viszont Patrik igazmondására és lelkiismeretességére.

Az otthoni visszautasítás után Patrik úgy látszik Galliában folytatta tanulmányait. Elöljáróinak Britanniába küldött jelentései kedvezőek voltak. Ezért rá esett a választás, amikor Celesztin pápa tervei szerint egy püspököt kellett Írországba küldeni, hogy az addig szórványosan kezdeményezett térítést elvégezze. Kiképzése alatt Patrik különösen a Szentírásban tett szert jártasságra. A Biblia ismerete később is különleges ismertetőjele lett az ír egyháznak.

Patrik írországi missziója páratlanul sikeres volt. Nemcsak a törzsfőket nyerte meg, hanem magát a népet is, amelyet a sziget legeldugottabb zugaiban is fölkeresett. Az írek részéről szokatlan készséggel találkozott. Ennek a ténynek köszönhető, hogy Írország kereszténnyé válása vértanúk nélkül ment végbe. Patrik fölfogása a maga feladatáról azon a tényen alapult, hogy a lelkében hallott isteni szó a gyakorlatban és az Egyház által -- bizonyos egyháziak ellenállása ellenére is -- meglepő igazolást és megerősítést nyert. Ebből a tényből eredt személyes felelősségtudata, amely alapjául szolgált -- vezetői jogai gyakorlásához szükséges -- tekintélyének. Természetesen ez nem maradt ellentmondás nélkül, Patrik azonban nyugodt határozottsággal érvényre juttatta akaratát, amint ezt láthatjuk néhány ránk maradt leveléből. Bizonyára még fogsága idejéből emlékezett rá, hogy az élénk ír temperamentumnak szüksége van arra, hogy szilárd keretek közé szorítsák. A papok és a világiak életét világos rendelkezésekkel fékezte meg, és ezzel megvetette alapjait annak a szokatlanul kemény fegyelemnek, amellyel az ír egyház századokon át kitűnt, és amely képessé tette, hogy kiálljon egy rettenetes üldözést.

Amint saját életében kiegészítette egymást a mély, személyes meggyőződés és a közösség megkövetelte rend, Patriknak gondja volt rá, hogy az írek kereszténnyé válása ne maradjon külsőleges. Megkövetelte, hogy a megtérés legyen példaszerűen valódi és gyökérig ható. Azokra az ezrekre gondolva, akiket megkeresztelt, nyugodtan jelenthette ki: ,,Isten a tanúm, hogy közülük egyet sem tévesztettem meg, de nem is volna értelme Isten vagy az Egyház kedvéért félrevezetni valakit, hiszen akkor a hitjelölteket magam ellen ingerelném, magunkat (misszionáriusokat, papokat és keresztényeket) üldözésnek tenném ki és vétkemmel ártanék az Úr nevének.'' Sikere nyilván annak a körülménynek tulajdonítható, hogy bár egykor az írek foglya volt, aki egy püspök teljes hatalmával tért vissza, sohasem viselkedett győzőként. Az íreknek mindig megvolt a finom érzékük az emberi őszinteségre és a természetes hála az iránt, aki a rosszat jóval viszonozza nekik.

Patrik érezte feladatának nehézségeit. Írországot gyakorlatilag nem érte el a római civilizáció. A barátságtalan éghajlatot és a magasabb fejlettségű gazdasági alakulatok hiányát ismerte fogsága idejéből. Biztosan már akkor tapasztalta, milyen nehéz az íreknek egymás mellett élniök a törzsi villongások, az irigység és az időnként előtörő erkölcsi zabolátlanságok következtében. Másrészt Patrik a kereszténység számos tanítását -- különösen a gyengék, a nők és az öregek megbecsülését, valamint a szellemiek értékelését -- ráépítette az ír jellem bizonyos alapvonásaira.

Hogy Patrikot bízták meg Írország misszionálásának befejezésével, azt jórészt annak köszönhette, hogy fogsága alatt megismerte az országot. Hatéves írországi tartózkodása után kétségtelenül kifogástalanul beszélte az ország kelta nyelvét. Írország lett az első ország az Alpoktól északra, amely saját egyházi nyelvet és irodalmat fejlesztett ki. Mindössze néhány alapfogalmat vettek át a latinból, amelyek hiányoztak az írből.

Az elismerés, amelyet munkája aratott, azért is figyelemre méltó, mert Patrik nem volt ír származású. Mind neki, mind az íreknek elismerés jár azért, hogy ennek ellenére el tudta végezni feladatát. A feléje megnyilvánuló ellenérzés időnkénti kitöréseit indulat nélkül vette tudomásul. Még amikor életére törtek, akkor sem fordult el gyűlölettel. Patriknak az a képe, amely saját írásaiból rajzolódik elénk, egyszerűbb azoknál a képeknél, amelyeket a későbbi hagyomány alakított ki róla, de világosabban viseli a történeti és személyes valóság jegyeit is. A halál színe előtt írt Confessiója a világirodalom nagy önéletrajzai közé tartozik.

Írországnak a korai középkorban az egész keresztény Nyugat-Európa életében játszott nagy szerepe ellenére Szent Patrik tisztelete Írországon kívül szinte alig terjedt el. Az Írország anyagi és szellemi javai között feszülő aránytalanság Patrik népszerűségének terjedésében is nyomot hagyott. És ez figyelemre méltó példája annak, hogy a hit győzelme nem mérhető a világ mértékeivel.

Ünnepéről az 5. század óta tudunk. A római naptárba 1631-ben vették föl, március 17-re.

Miután Patrik több éves írországi fogsága után hazaérkezett britanniai otthonába, egy éjjel megjelent neki álmában egy ember, akit ruhája alapján írnek ismert föl. Több levél volt nála, s közülük egyet átadott Patriknak. A levél felirata ez volt: ,,Az írek hangja.'' Amikor el akarta olvasni a levelet, Írország partjai felől ezt a kiáltást hallotta: ,,Jöjj, szent ifjú, jöjj hozzánk, és légy ismét köztünk!'' Erre fölébredt, és az álmot annak jeléül fogta föl, hogy Isten a szomszédos ország megtérítésére választotta ki őt.

Később, amikor Patrik missziós útjait járta Írországban, egyszer egy forrás mellett töltötte az éjszakát. Reggel társaival együtt énekelve végezte a reggeli imát. Akkor odajött egy törzsfő két leánya fürödni. Elcsodálkozva azon, hogy fehér ruhás férfiakat látnak ott kezükben könyvekkel, megkérdezték, hogy a földről vagy az égből jöttek-e? Patrik Istenről kezdett nekik beszélni. A lányok érdeklődtek, hogy ez az Isten hol van, a hegyekben vagy a völgyekben, a tengerben vagy a folyóban? Akkor Patrik Krisztusról és az evangélium üzenetéről beszélt nekik. A két nővér olyan készségesen fogadta, hogy kérték, keresztelje meg őket rögtön ott a forrásnál.

Egy alkalommal Patrik egy király előtt állt és Jézus szenvedéseiről beszélt neki. Közben a szent véletlenül a király lábára tette botját és úgy ránehezedett, hogy a bot hegye átjárta a király lábfejét. Mivel a törzsfő azt vélte, hogy szándékosan sebzi meg a misszionárius, mert csak akkor veheti föl a keresztény hitet, ha fájdalmakat szenved el Krisztusért, ezért csendben maradt türelmesen. Amikor Patrik észrevette, hogy mit tett, nagyon megijedt, és imádságával tüstént meggyógyította a királyt.

Sok hálás megtért akarta elhalmozni őt földi javaiból ajándékaival. Patrik azonban a haszonlesés legcsekélyebb látszatát is kerülni iparkodott, nehogy rossz hírbe keveredjék szent hivatala. A sok embertől, akiket megkeresztelt, a legkisebb ajándékot sem fogadta el. Ha valaki ajándékot hozott neki vagy az oltárra, inkább vállalta, hogy az adományozót megbántsa a visszautasítással, mintsem hogy bárkinek alkalmat adjon a megszólásra. Ő maga annál bőkezűbb volt bárkivel szemben, ha akadt ajándékoznivalója.

Különösnek hat a legenda, amely arról beszél, hogyan mutatta meg Patrik az embereknek a tisztítótüzet. Úgy foghatjuk föl, mint a keresztség, a bűnbánat vagy a halál képét:

Egy bizonyos vidéken már hosszabb ideje prédikált a szent, és csak keveseket tudott megtéríteni. Akkor olyan jelet kért Istentől, amely az embereket hitre tudja indítani. Isten egy helyet mutatott neki, és felszólította, hogy botjával rajzoljon keresztet oda. És íme, a föld köralakban megnyílt, és egy mélységesen mély szakadék tárult föl. Egy hang megmagyarázta, hogy az a tisztítótűz bejárata, és aki önként leszáll oda, megszentelődik, meggyógyul, és bűneiért semmi más vezeklést nem kell elszenvednie. Nem mindenki fog azonnal visszajönni. Ezt Patrik megmondta a népnek, és igen sokan leszálltak a mélybe. Nagy részük már másnap reggel visszatért.

A Szent Patrik emlékezetére tartott Lough Derg-i kemény bűnbánati zarándoklathoz ma is hozzátartozik, hogy a jámbor zarándokok egész éjszakákat imádságban töltenek. Nem alhatnak, hanem egész éjjel szakadatlanul imádkoznak a bazilikában, akár közösségben, akár egyedül, és ha úrrá akarnak lenni a fáradságon, körüljárják a bazilikát. Így aztán reggel mintegy az üdvösség jeleként üdvözlik a napot, amikor a tengeren túl fölkel. Csak a második éjszakán alhatnak egy keveset.

Istenünk, ki Szent Patrik püspököt arra rendelted, hogy az írek körében hirdesse dicsőségedet, érdemeiért és közbenjárására add meg kérünk, hogy akik kereszténynek vallhatjuk magunkat, hirdessük csodálatos tetteidet az emberek előtt!

Katolikus