Október 23.

A Magyar Köztársaság Nemzeti Ünnepe / Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulója (magyar nemzeti ünnep - Hungarian Republic Day –National holiday to commemorate the 1956 uprising)

Az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a köztársaság 1989. október 23-i kikiáltásának emlékére ezt a napot az 1990. május 2-án összeült szabadon választott országgyűlés Magyarország nemzeti ünnepévé nyilvánította.

1956. október elején a magyarországi egyetemeken sorra fogalmazták követeléseiket a változást akaró diákok. A legaktívabbak a Műszaki Egyetem hallgatói voltak. Október 22-i éjszakai gyűlésükön pontokba szedett követeléseik között a legfontosabbak a következők voltak: szovjet csapatok kivonása, új kormány alakítása Nagy Imre vezetésével, Rákosi és társai bíróság elé állítása, általános, egyenlő és titkos választások, új gazdaságpolitika; a munkásság létminimumának megállapítása, és március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítása. Arról is határoztak, hogy október 23-án békés felvonulást rendeznek követeléseik alátámasztására és a Szovjetunióval szemben viszonylag nagyobb önállóságra törekvő Lengyelország támogatására.

A felvonulást hosszú huzavona után végül is engedélyezte a belügyminiszter. A tömeg jelentős része ezután a Magyar Rádió épülete elé vonult, mert azt akarta elérni, hogy követeléseiket a rádióban beolvassák.

Október 24-én Nagy Imre lett a miniszterelnök, ugyanakkor a már napok óta készenlétben várakozó szovjet csapatok bevonultak a fővárosba. A gomba módra szaporodott, zömében munkásfiatalokból álló fegyveres csoportok felvették ellenük a harcot.

A tömegek meg akarták védeni a forradalmat, ezért október 25-én a Parlament elé mentek tüntetni, itt azonban sortűz fogadta őket: halottak és sebesültek százai maradtak a téren. Amikor rövidesen bejelentették, hogy a gyűlölt Gerő helyett, a Rákosi börtöneit is megjárt, Kádár János (1912–1989) lett az MDP első titkára, a hírnek már semmiféle hatása nem volt. Ekkor már sorra alakultak a felkelés politikai szervei, a forradalmi (nemzeti) bizottságok; az üzemekben, gyárakban pedig a munkástanácsok. A forradalom közben az egész országra kiterjedt.

Október 27-én Nagy Imre új kormányt alakított, ebben két nem kommunista politikus is helyet kapott. A leginkább kompromittálódott pártvezetők a Szovjetunióba menekültek. Október 28-án bejelentették a tűzszünetet, és rendeletileg feloszlatták az ÁVH-t. Másnap megkezdődött a szovjet csapatok kivonása Budapestről. Október 30-án kiszabadult a Rákosiék által életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt katolikus hercegprímás, Mindszenty József.

November 4-én hajnalban a szovjet csapatok koncentrált támadást indítottak Magyarország ellen. A hősiesen küzdő fegyveres forradalmi erők ellenállását a hatalmas túlerő hamarosan megtörte úgy, mint 1849-ben a cári seregek. Nagy Imre és néhány közeli munkatársa családtagjaival együtt a jugoszláv követségen kapott menedéket. Ugyanezen a napon, Szolnokon szovjet fegyverek védelmében a két nappal korábban „eltűnt” Kádár János bejelentette egy szovjetbarát kormány megalakulását. Bár a fegyveres ellenállást elfojtották, a munkásság a munkástanácsok – mindenekelőtt a Nagybudapesti Központi Munkástanács – irányításával ellenállt, és hónapokig szembeszegült a Kádár-kormánnyal.

A forradalom és szabadságharc leverését kemény megtorlás követte. Ezrek és ezrek kerültek börtönbe, sok százat kivégeztek és jeltelen sírba földeltek el. Mintegy 200.000-en pedig – zömében fiatalok – elhagyták az országot.

A cinege cipője

Móra Ferenc

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cinegének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!"
- egyre csak azt hajtja.

October - U2

October
And the trees are stripped bare
Of all they wear
What do I care

October
And kingdoms rise
And kingdoms fall
But you go on 

Nem a tudás számít, hanem a párttagság

A szöveg részeiben tartalmaz obszcén kifejezéseket, érzékeny lelkületű olvasóimtól elnézést kérek, mert itt nincs cenzúra, így teljes egészében olvasható a történet! A dolgok arra felé gördülnek, hogy a Képes Ifjúságnak is hamarosan új felelős szerkesztője lesz? (...)

Tisztelt Szerkesztőség!

Egy cikket küldök önöknek, szeretném, ha megjelentetnék. Anyám meséli, hogy régen volt egy olyan rovata a Képes Ifinek, aminek Hyde Park volt a neve, és ebben mindenféle viták zajlottak. Mostanában nem találkoztam ezzel a rovattal, de talán vissza lehetne állítani, ha van rá igény. Szerintem a levelem sokak problémája, nem csak az enyém, ezért talán érdeklődésre tarthat számot, esetleg mások is bekapcsolódnak majd a vitába.

Szívesen közreműködök egy ilyen rovat szerkesztésében is, ha maguk nem győzik a munkát. :) Egyedüli kérésem, hogy szeretnék inkognitóban maradni, mert itt a faluban mindenki mindenkit ismer, nem szeretném, ha kiderülne az identitásom, mert akkor még szörnyűbb helyzetbe kerülnénk családostul. Nem említettem neveket, nem személyeskedtem, úgyhogy talán nincs akadálya, hogy az én nevem se derüljön ki.

Üdvözlöm a Képes Ifi csapatát, és jó munkát kívánok!

Barbarossa

Nem a tudás számít, hanem a párttagság

Régóta készültem már írni, mert nagyon tele van a f… hócipőm. Gondoltam, a Képes Ifi régen is helyet adott a vitacikkeknek, talán megér egy próbát. Ha meg nem közlitek le, hát nem közlitek.

Előrebocsátom: mindig is stréber voltam. Vuk-díj, megnyert versenyek, a KMV-n minden évben ott voltam, több kategóriában első helyezések stb. Tudom, hogy bűn, de nem tehetek róla, kényszeres tanuló vagyok. :) Aztán beiratkoztam az egyetemre. Nem volt könnyű a döntés, mert minden érdekelt, humán és reál egyaránt. Pechemre a matematika mellett döntöttem, amivel nem nagyon lehet manőverezni a munkaerőpiacon. No, hogy ne húzzam sokáig a bevezetőt, időre lediplomáztam 9 fölötti átlagosztályzattal.

És akkor jött a feketeleves. Munkát kellett találni. Visszajöttem a nagyvárosból fatornyos Tisza menti városkámba, a szüleim házába, és beadtam a jelentkezésemet jó pár helyre, iskolákba főleg. Volt, ahonnan választ se kaptam, máshol meg indoklás nélkül elutasítottak.

Mindegy, gondoltam, előbb-utóbb majd lesz valami, hiszen tudom, hogy éppenséggel nem dúskálnak diplomás matematikatanárokban a környéken, akik magyar és szerb osztályokban is tudnának tanítani. Az idő nekem dolgozik, gondoltam.

Hát nagy lófaszt!

Már két éve, hogy a szüleim nyakán lógtam, amikor megtudtam, hogy a saját városom középiskolájának matematikatanára az iskolaév végéig nyugdíjba vonul. Fölcsillant a reménysugár: eljött az én időm! Az iskola meg is hirdette az állást, én pedig annak biztos tudatában adtam be a pályázatom, hogy befutó leszek, hiszen pontosan tudtam, hogy nincs a községben még egy állás nélküli diplomás matekos rajtam kívül.

Behívott az igazgató, hogy elbeszélgessünk. Kávéval kínált, kedélyesen társalogtunk, főleg a pedagógusi munka szépségéről, de szóba kerültek a problémák is, hogy sok tanárnak nincs ki az óraszáma, másoknak meg nincs diplomájuk, és hogy a diplomás szakkáder manapság ritka, mint a fehér holló. Nem ígért semmit, mert azt mondta, minden jelentkezővel le akar előbb ülni négyszemközt is beszélgetni, de úgy éreztem, szimpatikus vagyok neki, és azt sejtette, hogy minden adottságom megvan hozzá, hogy fölvegyenek.

Két hét múlva kaptam egy hivatalos értesítést az iskolától, hogy a pályázatom el lett utasítva. Nagyon bosszús voltam, mert el nem tudtam képzelni, hogy ki lehet az, aki jobb tanulmányi eredményeket tud fölmutatni, és itt él a községben, mert ugye ez is egy fontos kritérium.

Volt pofára esés, amikor kiderült, hogy egy abszolvens csajt vettek föl, aki ráadásul még nem is matekra, hanem fizikára járt! Értitek? Egy olyat, aki még be se fejezte az egyetemet!

Kérdezősködtem, mit tudnak az ismerőseim a csajról, mert én nem ismertem. Hát kiderült, hogy az apucija egy VMSZ-es funkci, akinek nagy befolyása van a városban, és nyilvánvaló, hogy elintézte a lányának ezt az állást.

Borzasztóan föl voltam és vagyok háborodva. Próbáltam beszélni az iskola igazgatójával, de soha nem ért rá, hogy fogadjon. Tehetetlennek érzem magam. Mindenki azt mondja, lépjek be én is valamelyik pártba, mert „itt így mennek a dolgok”. Hát leszarom, hogy hogy mennek a dolgok, akkor se fog senki arra kényszeríteni, hogy ilyen alapon érvényesüljek!!! Inkább éhen halok. Vagy megyek Ausztráliába.

Azóta, hogy ez történt, három hónap telt el. Azt beszélik, a fölvett csajnak időközben vett egy matematikadiplomát valamelyik zugegyetemen az apja, hogy „rendben legyenek a papírok”. Mert ugye pénzük is van, noná!

Gyerekek, csináljunk valamit, hogy ez ne mehessen így tovább! Legalább mondjátok el, írjátok meg ti is, ha tudtok hasonló esetről. Ettől ugyan még nem lesz egyikünknek se állása, de legalább megtörjük azt a csendet, ami a tanügyben zajló disznóságokat övezi.

Tápai Tímea -ment, játszott, győzött és befogadták!

Teremtésszeletünk első része*:

Ment, játszott, győzött

Új-Zéland egyéni országos bajnokát Tápai Tímeának hívják! A 27 éves, csókai származású játékos augusztus elején érkezett a távoli szigetországba: az előző idényben a magyar bajnokságban, a Szekszárd csapatát erősítő Tápai előbb megnyerte Cantebury község bajnokságát, majd az országos bajnokságon két arany- és egy ezüstérmet szerzett.

Tündérmesének tűnik a történet, azonban az előzmények miatt mégsem nevezhetjük annak: két, talpraesett, életre való fiatalnak elege lett a jövőkép nélküli szerbiai életből. Tímea élettársa, Gyurcsik Zsolt még januárban útnak indult, s szerencsét próbált a távoli szigetországban. Miután sikeresen elhelyezkedett egy modern konyhákat készítő cégnél, augusztusban kedvese is követte.

– Turista vízummal érkeztem Új-Zélandra, s a helyi, a christchurchi klub a levelemre azonnal válaszolt. Meghívtak egy beszélgetésre és, mivel nagyon kedvesek, segítőkészek voltak, csatlakoztam hozzájuk, velük edzettem az óriási, 17 asztalt tartalmazó termükben. Kiutazásom előtt rendszeresen edzettem a zentai klubban, s pár hét új-zélandi tréning után első lettem a Cantebury bajnokságon – mondta Tápai Tímea a Magyar Szónak, majd hozzátette, hogy a községi bajnokság megnyerése után a helyiek felkérték arra, hogy képviselje Christchurchöt az országos bajnokságon.

– Természetesen örömmel vállaltam a felkérést, s igaz, hogy időközben megkaptam a munkavállalási vízumot is, de csak az asztaliteniszre koncentráltam.
Tápai heti hat alkalommal edzett, gyakorolta a párost és a vegyes párost is, s ezenkívül edzőterembe is járt. A tréningek előtti bemelegítés a kerékpározás volt, mivel a terem 5 kilométerre van a lakásuktól.

– Az országos bajnokság az északi szigeten, Aucklandben volt, s keddtől vasárnapig tartott. Csapatban éppen hogy lecsúsztunk a dobogóról, negyedikek lettünk. Az egyéni és a páros versenyszámok előtt természetesen volt egy kis lámpalázam az új környezet miatt. Női párosban, Angel Huanggal az oldalamon a dobogó második fokára állhattam fel, a vegyes párost, amely során Lin Ji-Sien volt a társam, és az egyénit megnyertem. Az elődöntőben és a döntőben is ázsiai származású ellenfelem volt, Sarah Her-Lee, illetve Vicky Yang személyében, akik ellen figyelni kellett, de játszmaveszteség nélkül győztem le őket.

Tápai ezúton is szeretne külön köszönetet mondani Csitári Józsefnek, aki ügyvédjük és barátjuk is egyben, mivel nagyon sokat segített a munkavállalási vízum megszerzésében. Az asztaliteniszezőnő kezdi megszokni az új-zélandiak angol nyelvét. Egyelőre marad a christchurchi klub játékosa, s tervei között szerepel, hogy egy szépségszalonban dolgozzon az asztalitenisz mellett. Párjával már megszokták, hogy Új-Zélandon minden fordítva van, mint ott, ahonnan elköltöztek: a napszakok, az évszakok, a közlekedés.

Egy valami azonban, a világ rendjéhez képest nincs fordítva Új-Zélandon: ha két, tettre kész, elszánt fiatal dolgozni szeretne, akkor előbb vagy utóbb elhelyezkednek, s tervezhetik az életüket. Nagy kár és egyben szomorú is, hogy ezért ilyen messzire kellett utazniuk...

Tőke János - Magyar Szó

*A teremtésszelet sorozat azon Csókaikat rendeltetett bemutatni, akik tehetségük végett nem tudtak itthon érvényesülni, akiknek az itteniek "hegyeket" gördítettek mindennapi tevékenységük elé, csak úgy írígység...stb. végett. A rátermetségüket bízonyítva ennek ellenére külhonban sikereket értek el. Alap tétel: "Senki sem lehet próféta saját hazájában", ez Csókára hatványozottan érvényes, de ezzel a teremtéspusztulás sorozatban foglalkozom! 

Kellemes olvasást!

Az "oltár-ajtó" is becsapódott Vajdaság autonómiája előtt...

A Dveri kampányt indított Vajdaság autonómiájának megszüntetésére

A Dveri (Oltár-ajtó*) Mozgalom, egy csoport akadémikus támogatásával, szerdán kampányt indított Vajdaság autonómiájának megszüntetésére, mert megítélésük szerint „a szerbek szétválasztására” létrehozott adminisztratív egység „politikailag felesleges és gazdaságilag káros”.

– Nincsenek történelmi okok Vajdaság autonómiájának meglétére, mert 1848-ban egy idegen országban jött létre a szerb identitás megőrzése érdekében, etnikai érvek sem szólnak mellette, mert a szerbek Vajdaságban abszolút többséget élveznek, és európai értékről sincs szó, mert nincsenek autonómiák Franciaországban, Svédországban, Norvégiában, Magyarországon és Horvátországban sem – jelentette ki Kosta Čavoški akadémikus a Dveri által megtartott sajtótájékoztatón. Szerinte az Európai Unió Vajdaság autonómiáját a szerb nemzeti egység szétverésére használja, és feltette a kérdést: miért lenne egy szerb többségű terület tartomány Szerbia keretében? Az akadémikus szerint a vajdasági autonómia fenntartásának legfontosabb célja, hogy a szerbekből – és nem a kisebbségiekből – vajdaságiakat teremtsenek.

Boško Obradović, a Dveri képviselője elmondta, hogy a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Demokrata Párt vajdasági bizottsága „üzletet hoztak létre” Vajdaság autonómiájából, és tevékenységüket „károsnak és rejtett szeparatizmusnak” nevezte.

– Vajdaság hatásköreinek kiszélesítése helyett a Dveri az autonómia megszüntetését javasolja. Felszólítjuk a kisebbségeket, magyarokat, románokat, ruszinokat és szlovákokat, hogy támogassák követelésünket, mert ők is nyilván nemzeti identitásukat szeretnék megőrizni, nem pedig vajdaságiakká válni. Javasoljuk, hogy az autonómia megszüntetését követően a vajdasági bürokráciára fordított pénzt osszák szét a szerbiai helyi önkormányzatoknak – mondta Obradović. 

Beta/Magyar Szó 2012-10-18, 4 oldal.

*A bizánci kereszténységben az oltár előtt három ajtó van. A királyi oltár-ajtó, az északi és a déli oltár-ajtó.

„Gudbáj EU, gudbáj?“

A régóta várt színvallásra most végre sor került. Szerbia „első emberéről“, Tomislav Nikolićról végérvényesen lehullott az álarc, amely mögé rejtőzködve mindeddig meghunyászkodott Európa-barátnak, EU-szimpatizánsnak mutatta magát. (És a maszk a sötét, balkáni éjszaka csendjében jókorát koppant.) Így felbukkant előttünk a szónok – tartós smink nélkül, pőrén, teljes életnagyságban (nagyság?!) – a maga kopogós elméletével, amely szerint eddig tartott az altatónak szánt esti mese az egyesült Európába való iparkodásunkról, most viszont alighanem eljött az ideje a kényszerű ébredésnek. 

Hogy a délszláv mentalitás kiváló ismerője, maga Jelko Kacin kacag-e az efféle (nyilvánvalóan) alaposan végig sem zongorázott szerbiai kijelentéseken, esetleg csak találgatni lehet. Az viszont egyértelmű, hogy olyasmiről nem szóltak az utóbbi napok híradásai, hogy Kacin cinkosan összekac(s)intott volna a szerb államelnökkel, elmés kijelentését követően. (A fejét viszont igencsak csóválta. Rosszallóan.)  

A sztoikusok méltán irigyelt nyugalmával – mint egykoron Toldi Miklós – tűrte, tűrte, ameddig csak tűrhette kicsinyke kis hazánk az Európai Unió táncra való felkérését. De most már végképp megunta az erőszakos unszolását, a kitartó ostromát, és államelnöke révén primitíven kifakadt. Minapi nyilatkozatával igyekezett egyértelművé tenni, hogy akár szedhetik is a sátorfájukat a zenészek, mert már nem tartunk igényt erre a (balkáni botfülnek amúgy is szokatlan, andalító, európai) muzsikára. Ugyanis nem lesz itt már semmiféle tánc. Így határoztunk. Ha a vidám, de zajos báli forgatag, vagy éppen a sötét szobában való gubbasztás mellett kell döntenünk, akkor nem kétséges, hogy ez utóbbit részesítjük előnyben. Akkor is, ha ennek a miértjét ép ésszel elég nehéz lesz megmagyaráznunk. Akkor is, ha az önfejűsködésnek hamarosan igen súlyos következményei lesznek. 

Egyelőre azonban csak annyi történt, hogy a hályogos szemű nagyvezérről pillanatok alatt lemálott a májusi választások (győzelmi mámoros) estéjén kihirdetett elegáns látszat-európaiság. Mint kígyó szokott a saját bőréből, úgy bújt ki a hacacárés kék-sárga EU-kompatibilis öltözékéből, amelyet csak színtiszta megtévesztésből erőltetett magára, s amelyben bizonyára mindvégig feszélyezve és kényelmetlenül érezte magát. Mi tagadás, úgy is állt rajta, mint akire a messzi Brüsszelből ráhajították. Számára ez a kényszerzubbonynak is beillő uniós gönc egyáltalán nem volt sikk, nem volt egy top-rongy. (Hozzá amúgy is ezerszer jobban illik, számára testhezállóbb a hamisítatlan balkáni toprongy.) De a lényeg a lényeg, nem a külsőség, a látszat meg a formaság! Az viszont valami olyasmit sejtet, hogy: elmarad az utolsó tánc. Konokul eldöntötte, hogy nem táncol. Ha belegebed, akkor sem. 

Talán nem túlzás a megállapítás: kiütközött megint Szerbia rejtett szegregációs hajlama. Ami talán nem is olyan meglepő. Elvégre eléggé (ki)fordított, furcsa szerzet. A tomboló vadkapitalizmus idején látvány-szocializmust épített, a béke bársonyos éveiben véres, eszement (testvér)háborút folytatott, a serény társulások, a nemzeti összefogás érájában pedig a tüntető elkülönülést, az önkéntes kivonulást választja. Mindig homlokegyenest mást, mint amit éppen kellene. Sosem hallja, sosem érti az idő szavát.

Ha most valaki arra akarná rávenni, hogy engedje már el végre a déli tartomány kezét, és hagyja Koszovót a maga útján járni, akkor magát a lehetetlent kérné. Legalábbis a fentebb említett politikai csúcsfej minapi megnyilatkozása nyomán valami ilyesmire lehet következtetni. Az ő véleménye szerint Szerbiának esze ágában sincs lemondani Koszovóról, még a tálcán kínált EU-s tagságért cserében sem. Az effajta piszkos alku tárgyát képező követelés – egyedi, szerbiai mércével mérvén – már-már alulról súrolja a politikai korrektség meg a balkáni jó ízlés határát. Ez ellen nincs instancia. Hazánk képes megmaradni abban a szent meggyőződésében, hogy ami valójában már réges-régen leesett a szekérről és elveszett, azt ő még mindig kitartóan vontatja, lelkiismeretesen cipeli maga után. Mert ezt diktálja az ősi rend meg a szláv erkölcs. Mert ez a kristálytiszta hazafiság. És minden egyéb csak politikai dilettantizmusnak, rövidlátásnak, árulásnak meg cserbenhagyásnak számítana. Ilyesmit pedig nem tehetünk... Ha viszont úgy  áll a bál, amint azt Tomislavunk lefesti (mert a bál az ááááll!), akkor a bátor, vakmerő ló módjára kijelenthetjük, hogy a fene nagy félelmében összekapaszkodott Európában minket ne nagyon várjanak. A kék-sárga vagonokból összefűzött szerelvény gördüljön, kanyarogjon csak vígan tovább, de nélkülünk! A Szerbia nevet viselő állomáson akár meg se álljon, legfeljebb csak lassítson egy kicsit a vonat! Felszálló utas itt nem akad. 

Egyébként pontosan tudjuk mi azt is, hogy az EU nem egy makkegészséges, életképes országóriás. Csak egy érdekszövetségen alapuló kényszerű tákolmány. Maga is többféle halálos kórral küszködik. És van olyan cifra, mint amilyen akkor volt a Bozsik kocsija, amikor éppen kipingálták a tyúkok.  Felemás gazdasági fejlettségű tagországok alkotják, amely egyenlőtlenség miatt az igavonó hálátlan szerepét betölteni kényszerülő tehetősebbeknek folyton-folyvást gyámolítaniuk szükséges a rendre lemaradókat. A sok gyengélkedő végnélküli pénzügyi infúziózására pedig nemhogy a Vatikán összes vagyona nem lenne elégséges, de tán még az Isten pénzverdéje is kevésnek bizonyulna. (Ha Jézus megint a földön járna, már nem azt kérné tőle a mérhetetlenül elanyagiasodott, végidejét élő, megváltásra váró világ, hogy a kenyeret meg a halat sokasítsa meg, hanem azt, hogy kizárólag csak a pénzt szaporítsa.)

És persze még az sem kizárt, hogy mire Szerbia a csatlakozáshoz elkészül meg felkészül, addigra az EU meg teljesen kikészül. 

Ha a gaz európaiak továbbra is olyan kitartóan kötik a szerb(iai) ebet az EU-s karóhoz, ahogyan azt eddig művelték, akkor bizonyára majd mi is igazítunk egy cseppet a messzeföldön híres szláv taktikán. Mi leszünk majd a javaslattevők, az egyesült európai tagállamok pedig legyenek a parancs végrehajtói. Ha valóban teljes szívvel-lélekkel óhajtják a velünk való társulást, akkor csatlakozzanak azok a mi Szerbiánkhoz! Ne pedig tőlünk várják el a hajbókolást! Mit változtatna az a lényegen? Egy kínai közmondás szerint: akár a tojást a kőhöz, akár a követ a tojáshoz... 

Ezen aprócska hadicsel után döcöghetne minden tovább a már előre kijelölt kerékvágásban. Csupán minimális fazonigazításra lenne szükség: az EU-t jelképező ötágú sárga csillagokat át kéne festenünk vörösre. És máris igaz lenne, hitelesen hangozhatna a felcsendülő ének, amely arról regél, hogy ki merészeli azt hazudni, hogy Szerbia egy kicsinyke kis ország. (Ha csak egyetlen fokkal is szavahihetőbbekké válhatnánk általa, már amiatt is megérné.)

Európai Unióval, vagy közös Európa-ház nélkül, tulajdonképpen ebenguba. Ez az ország még csak ezután fog összeomlani. Még egy ideig (el)tart a zuhanásunk, a mélyrepülésünk. Még nem koppant a fenekünk a válság fenekén. Ha pedig a politikusi élcsapatunk nem fogja fel idejekorán, hogy mi minden forog kockán, hanem vakon követi az államelnök által kihirdetett intézményes hátraarcot, legfeljebb majd lesz rá legalább két évtizedünk, hogy elsiratgassuk az elszalasztott alkalmat. Mert az már most nyilvánvaló: aki kimarad, az lemarad. Ez az ára a különutasságnak.

Szabó Angéla

A "vajdasági" magyarokat meg sem említi

Ahhoz, hogy egy ország az Európai Unió tagja legyen, teljesítenie kell az Európai Tanács 1993. júniusi, koppenhágai ülésén csatlakozási kritériumként megfogalmazott feltételeknek, amelyek közül az első „a demokrácia, a jogállam és az emberi jogok érvényesülését garantáló intézmények stabilitása, az emberi és a kisebbségi jogok tiszteletben tartása valamint védelme”.  

 

            Jelen vannak-e és ha igen, milyen mértékben a nemzeti kisebbségi jogok Szerbia európai integrációs folyamatában? 

Általános megfogalmazások

            Az Európai Bizottság (EB) a Szerbiáról szóló legújabb jelentése, amelyet október 10-én Brüsszelben hoztak nyilvánosságra [SEC (2012), 333], az emberi jogok és a kisebbségek védelme című (2.2.) fejezetben a következőket írja Szerbiáról: 

 

            – Elkészült a kisebbségek védelmének átfogó jogi kerete, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló Keretegyezménnyel összhangban, amelynek Szerbia aláírója, és ezt általában tiszteletben tartják. A kormány emberi és kisebbségi jogi hivatala 2012 augusztusában alakult meg, átvéve azokat a funkciókat, amelyeket előzően az Emberi és Kisebbségügyi, Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium szolgálata végzett. Bevezették a nemzeti tanácsok rendszeres pénzügyi jelentéstevését az Emberi- és Kisebbségügyi Hivatalnak. A lakosság 2011. évi összeírása tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyek ösztönözték a kisebbségek részvételét, mint például a kérdőív kilenc nyelvre való lefordítása és a kisebbségi nyelveket beszélő összeírók részvétele. Szükséges azonban a törvény alkalmazásának fejlesztése. A Köztársasági Kisebbségügyi Tanács továbbra sem tevékeny. A bosnyák nemzeti tanács még mindig nem alakult meg. A független szerb testületeknek a nemzeti tanácsok választási kereteire tett ajánlásait még nem alkalmazták. A törvények léteznek, de azok alkalmazása a gyakorlatban továbbra sem egyenletes Szerbiai egész területén. Általában, Vajdaság fejlettebb, míg Szerbiai déli és délnyugati része lemarad, részben a rendelkezésre álló pénzeszközök hiánya miatt. A központi és a helyi szint közötti koordinációt pótlólag fejleszteni kell, valamint a kisebbségi jogok jogi keretére vonatkozó tájékoztatást, a nemzeti kisebbségeknek a bevonásával. További fejlesztést igényel a nemzeti kisebbségi nyelvű tájékoztatás, beleértve a hiányzó tankönyvek biztosítását.  

 

            A Vajdasági nemzetek közötti viszonyok továbbra is jók. 2012-ben tartományi képviselőházi választásokat tartottak. Nemzetek közötti incidensek csak szórványosan jelentkeztek. A tartományi hivatalos személyek és a rendőrség reagálásai ezekre az incidensekre megfelelőek voltak, de a jogi eljárást javítani kell, mivel az ügyészség ezeket továbbra is szabálysértésként és nem bűncselekményként kezeli. A Tartományi Ombudsman 2011. évi jelentése szerint az 1237 panasz közül 65 vonatkozott a kisebbségi kérdésekre (5,25%). Vajdaság önálló eszközeiről szóló törvénynek a meghozatalára, amelyet az alkotmány megkövetel, még mindig nem került sor. Az Alkotmánybíróság 2012 júliusában alkotmányellenesnek minősítette Vajdaság hatásköreinek meghatározásáról szóló törvény egyes rendelkezéseit – olvasható az EB a Szerbiáról szóló jelentésének 22. oldalán. 

 

            Az EB jelentés még egy helyen – a 4. A tagsági kötelezettségek vállalására való felkészültség 4.23 Igazságszolgáltatás és alapvető jogok alfejezetében, a 72. oldalon – foglalkozik a kisebbségi jogokkal, ahol a következő bekezdés áll:

            –  Korlátozott előrelépés történt a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és a kulturális jogok területén. A törvényhozási keretet létrehozták és általában tiszteletben tartják. Pozitív intézkedéseket tettek a kisebbségek helyzetének javítására, ideértve a romákat is. További törekvésekre van azonban szükség a jogszabályok hatékony alkalmazására és a hiányosságok elhárítására Szerbiai egész területén. A romák, menekültek és az elköltöztetettek továbbra is súlyos helyzetben vannak. Az erőszakos kiköltöztetések alkalmával jobban kell törekedni a nemzetközi mércék betartására – javasolja az EB jelentése.    

                                      Kit képviselnek?

            Az Európai Bizottság 96 oldal terjedelmű dokumentumában a számítógépes keresőprogram a magyarok kifejezést egyetlen alkalommal sem találta meg. Ez azt jelenti, hogy a vajdasági magyar közösségről az EB legújabb jelentésben még csak említés sem történik. 

            Nyolc vajdasági magyar civil szervezet és négy politikai párt Újvidéken, 2011. április 7-én, megvitatta Szerbia Európai Uniós csatlakozásának nemzeti kisebbségi vonatkozású kérdéseit és hét pontban fogalmazták meg azokat a magyarságot érintő kérdéseket, amelyeket mindenképpen meg kellene válaszolni még az ország integrációja előtt. (A tanácskozáson a Vajdasági Magyar Szövetség – VMSZ képviselője nem jelent meg.) A részvevők felkérték a magyar képviselőket, hogy közvetítsék álláspontjaikat Brüsszel irányába. Egyúttal figyelmeztettek arra is, hogy – amennyiben a felvetett kérdéseknek a megoldására nem kerül sor – tekintetbe véve az eddigi (romániai és Szlovákiai kedvezőtlen) tapasztalatokat is, a csatlakozás után az Európai Unió ezeket már belpolitikai ügyként kezeli, vagyis tovább nem foglalkozik ezekkel. 

            Ez után (2011. április 26-án – ugyancsak Újvidéken – a pártok és a civil szervezetek tanácskozást tartottak, amelyen Varga László, a VMSZ képviselője, a szerb parlament integrációs bizottságának akkor elnöke (most alelnöke) is részt vett. Varga olyan véleményt is hangoztatott, hogy túlzott a várakozás, mely a kisebbségi kérdések rendezését várja a csatlakozástól”, és hogy Szerbia európai uniós csatlakozását nem igazán lehet függővé tenni attól, hogy az országban miként érvényesülnek a kisebbségi jogok”.

 
             Nem kell tehát csodálkozni, hogy az EB legújabb jelentésében a vajdasági magyar közösség megoldásra váró problémáiról egy szó nem esik. Ebből arra lehet következtetni, hogy a VMSZ képviselői a szerb parlamentben nem a vajdasági magyarok érdekeit képviselik Szerbia és az EU felé, hanem Szerbiai érdekeit a vajdasági magyarok és az EU irányába. Tisztában vannak-e a közösség iránti felelősségükkel? 

 

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. október 14.

Kapcsolódó szövegek: 

1. Izveštaj o napretku Srbije za 2012. godinu, SEC (2012) 333, Brisel, 10. 10. 2012.:

http://www.seio.gov.rs/upload/documents/eu_dokumenta/godisnji_izvestaji_ek_o_napretku/izvestaj_napretku_2012.pdf

2. Bozóki Antal: Ki mond/nem mond igazat?, Újvidék, 2012. október 13.: http://bozokiantal.blogspot.com/

3. Magyar szervezetek Szerbiai EU-csatlakozásáról:

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/11543/Szerbia-EU-s-csatlakozasanak-a-helyi-magyar-szervezetek-al, 

 

2011. április 7. [16:48]; Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, IX. évf. 80. szám, 

2011. április 8.; http://www.mpsz.net/, 2011. április 09. szombat, 18:19 és Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. április 26.

Kiút a kilátástalanságból

Kisebbségjogi jegyzet

Néhány nap lefogása alatt a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) első) Pásztor István és (hivatalosan) második számú (ügyvezető alelnöke) is nyilatkozott a négy vajdasági magyar politikai párt és több civil szervezet szeptember 27-i tanácskozásán megfogalmazott, A vajdasági magyar közösség megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményei című dokumentumról.  

Erre az után került sor, hogy Ternovácz István az Újvidéki Rádió újságírója az október 3-i Hangadó Szerda című műsorban megkérdezte Pásztort, pártja miért maradt távok a tanácskozásról? És, hogy (október 7-én felkerült az internetre a Szégyen című írás (http://margitzoltan.blogspot.com/2012/10/szegyen.html), amely felrója a Magyar Szó napilapnak, hogy az ülésről nem tájékoztatta közösségünket, (addig a napig egy sort sem közölt a felhívásról. 

A lapot, hogy foglalkozzon a témával, legfőképpen talán Pásztor István nyilatkozata bátorította fel, miszerint „úgy tekint a dokumentumra,mint az utolsó választási programunk (mármint a VMSZ programja – B. A. megj. ) átmesélésre”. 

 

Ezek után, a Magyar Szó felkérésére – az október 9-i számban, Kiút a kilátástalanságból címmel – Csonka Áron, a Vajdasági magyarok demokratikus Közösségének elnöke és Matuska Márton, az Újvidéki Diáksegélyező  Egyesület elnöke, akik az aláírók közé tartoznak, valamint Pál Károly, a VMSZ ügyvezető alelnöke fejtette ki véleményét a dokumentumról. 

Csonka és Matuska szerint „elérkezett az idő meghatározni a vajdasági magyarság megmaradásnak feltételeit”, míg Pál Károly „a tettekre fektette a hangsúlyt”. Azzal a megjegyzéssel, hogy az írás szerzője (Diósi Árpád) az utóbbinak nagyobb teret adott a lapban, mind a két másik megszólalónak együttvéve. Találóan értékelte azonban a felhívás jelentőségét.

Pál Károly, a felhívással kapcsolatban megismételte Pásztornak a rádióban elhangzott nyilatkozatát, vagyis, hogy „a szóban forgó dokumentum nem más, mint a VMSZ utolsó választási programjának átmesélése”.

Hogy a VMSZ két vezetőjének ez az állítása mennyire nem igaz, könnyen megállapíthatja, aki összeveti a két dokumentum szövegét:

     A VMSZ választási programja szerint a nemzeti tanácsokról szóló törvényhttp://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert elfogadása „megteremtette a jogi keretet a nemzeti közösségek kollektív jogainak gyakorlásához”. A Felhívás 2. pontja ezzel szemben követeli a törvény olyan módosítását, „amely szavatolja a nemzeti kisebbségek tényleges politikai önkormányzatát”.

     A VMSZ számára „külön prioritást jelent a felnőttképzés jogi keretének a megteremtése és a külföldön szerzett oklevelek egyszerűsített honosítását lehetővé tevő jogszabály elfogadása”. A Felhívás magyar oktatási rendszer létrehozását követeli, „az óvodától az egyetemig”.

Amíg a VMSZ „kiemelt célkitűzésként tekint a kisebbségi közösségek alulreprezentáltságának csökkentésére az állami szférában”, a Felhívás követeli „a nemzeti kisebbségeknek szavatolt parlamenti helyek beépítését a választási törvénybe, az arányos részvételt a döntéshozatali intézményekben, a közigazgatási és igazságügyi szervekben, a közvállatokban, valamint a belügyi hatóságokban – minden szinten”.

      A VMSZ kisebbségi jogérvényesítés c. programjában szó sem esik arról, hogy Szerbia EU-kompatibilis régiókra (nem statisztikai) való átszervezésekor vegyék figyelembe a gazdasági, földrajzi, etnikai és más elveket, Adának, Zentának és Magyarkanizsának az észak-bánáti körzethez való csatolásáról, a községi bíróságok visszaállításáról Adán, Csókán, Magyarkanizsán, Óbecsén, Temerinben, Topolyán és Zentán, a kollektív bűnösség elvének törléséről a 2011. október 6-án elfogadott vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényből, a pártoktól, valamint a Magyar Nemzeti Tanácstól való független és tárgyilagos tájékoztatás biztosításáról, stb.

A két dokumentum egyetlen közös követelése, hogy egy új hivatalos nyelv- és íráshasználati használati törvény váltsa fel az 1991. óta hatályos jogszabályt. A kérdés itt csupán az, hogy a hatalomban hosszú évek óta részes VMSZ miért nem követelte már eddigi is a törvény lecserélését.

Mindettől függetlenül, Pásztor és Pál kijelentését, hogy a Felhívásban foglaltakat „fel lehet vállalni” és „megpróbálnak ennek érdekében valamit tenni”, csakis a dokumentum elfogadásaként lehet értelmezni. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy a vajdasági magyarságnak most már van egy olyan (öt párti) – ha nem is minden tekintetben tökéletes – alapdokumentuma, amely tartalmazza közösségünk azonossága megőrzésének is fejlődésének alapkövetelményeit – amely „kiutat jelenthet a kilátástalanságból”.

A 2012. május 6-i választásokon megválasztott magyar képviselők kötelessége – párthovatartozástól függetlenül –, hogy ezeket a követeléseket minden szinten képviseljék. Megvalósításuk figyelemmel kísérése és a számonkérés pedig nem maradhat el!

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. október 14.

Megjegyzés: 

A VMSZ választási programja megtalálható a párt honlapján

(http://www.vmsz.org.rs/hu/valasztasi-program/vajdasagert--egy-normalis-szerbiaban), de nyomatásban is megjelent a pártnak a Vajdaságért – egy normális Szerbiában c. választási kiadványában, Kisebbségi jogérvényesítés (9-es számú) alcímmel. A szeptember 27-i dokumentum a http://bozokiantal.blogspot.com/search?updated-max=2012-10-02T18:33:00%2B02:00&max-results=7honlapon és (átmesélve) a Magyar Szó idézett írásában található.

A felhívást a magánszemélyeken és a civil szervezeteken kívül a vajdasági magyar pártok képviseletében aláírta Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Csonka Áron, a VMDK elnöke, László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom elnöke és Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke is. Aláírása továbbra is nyílt, az interneten lehet hozzá csatlakozni, jelen pillanatig 218 személy írta alá a dokumentumot:

http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert

Valami készül...

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.

Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.

Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.

Mindenszentek: hideg ősz

bolyg a szellem fázva,

fázó népség temetőz

sírokon gyertyázva.

Jaj az év temető,

mindennap egy holt,

minden napra minden éj

ráírja, hogy: Volt.

The basic requirements for the maintenance and development of the national identity of the Hungarian minority community in Vojvodina

Public summons to the Hungarian minority representatives, to the leaders of the mother country and to the Hungarian members of the European Parliament

The following facts could be stated concerning the Hungarian minority community in Vojvodina:

-the demographic and economic situation and the unemployment rate of the Hungarian minority community in Vojvodina has been deteriorating (even after the so-called democratic takeover in October 5, 2000) – the results of the October 2011 census concerning the nationality structure and distribution have not been published yet –, while the birth rate is decreasing, more and more young and educated people are moving abroad which consequently leads to the fact that the Hungarian minority population is growing old;

- in Vojvodina the unemployment rate exceeded the so far unprecedented 27 percent, and the unemployment rate among the Hungarian minority people is even significantly higher;

-fewer and fewer representatives of the Hungarian minority community are in charge of decision making in the significant decision-making organizations – (for instance, in Zrenjanin and Novi Sad) – which threatens their right for the proportional representation and equal opportunity in decision making –, the fact that more and more Hungarian contractors loose their real estates and arable land property increases the impoverishment of the community;

- the Hungarian minority political parties were unsuccessful on the 2012 Serbian elections and also there is a lack of agreement among them concerning the most vital political and social questions referring to their community;

As a result of the above mentioned serious problems, the Hungarian minority community in Vojvodina is increasingly ruled by despair, depression and lethargy. As we – the undersigned leaders of the Hungarian minority political parties, civil organizations and individuals – who took part on the September 27, 2012 meeting, feel responsible for not only our but our children’s future, we demand:

1. Taking political actions against high unemployment rates – including investments that will create new and secure jobs – as well as provisions for creating better living conditions that would encourage the young members of the Hungarian minority community to stay in their birthplace to live, work and establish a family;
2. From the Serbian government the full-scale national, territorial and personal autonomy of the Hungarian minority living in Vojvodina; based on our experience, there is a need for the modification of the Law on the National Councils to enable the real political self-governance of the national minorities in Serbia; as a next step, new democratic national council elections should be hold, based on the register of voters made and kept by the Serbian government, while taking into account the territorial distribution of the population;
3. Not only the final decentralization of Serbia but its division into regions – by taking into consideration economic, geographic, ethnic and other vital principles – on the pattern similar to the EU; the Hungarian minority community in Vojvodina where creating majority should live in one administrative  district; as a part of the public administration reform, in accordance with the principle of subsidiarity township municipalities should be established; the complete restitution of the self-governing system of the Autonomous Province of Vojvodina, including legislative, executive and judicial jurisdiction.
4. The integration of the MP places for the representatives of national minorities – assured by the Constitution of Serbia – into the electoral law; the assurance of the proportional representation of minority Hungarians in the decision-making, administrative and judicial institutions on all levels; the enactment of a new law on the election process of the MPs, which makes voting for individuals and political lists equally possible and where every candidate receiving, at least, 2000 votes is entitled to be ranked;
5. The modification of the assimilation encouragement regulation about the annexation of Ada, Senta and Kanjiza to the territory of northern Banat; 
6. The restoration of the municipal courts in Ada, Čoka, Kanjiža, Bečej, Temerin, Bačka Topola and Senta and the publication of the data concerning the national distribution of the employees at administrative workplaces; the right for the use of the Hungarian language  during office routine in the administrative organizations and the enactment of a law on the official language and letter use;
7. The establishment of:

-a separate Hungarian education system – from kindergarten to university – based on the needs of the Hungarian minority population and taking into account the opinion of the representatives of the Hungarian minority parents;

- Hungarian mother tongue groups and courses at the University of Novi Sad;

-the independence of the primary shools in Torda and Novi Itabej presently belonging to the Serbian school centre;

- a new syllabus for teaching the state language (Serbian) as a non-mother tongue for the Hungarian mother tongue students. Also there is a strong need for the modernization of the existing language teaching course books and an erasure of any content referring to the condemnation of the national minorities;

8. The liberty of the press, being independent both of the political parties and the Hungarian National Council;
9. Specification of a deadline for finishing the construction works of the National Theatre in Subotica and the Europe Student Hostel in Novi Sad;
10. Abolishment of the collective guilt decree from the October 6, 2011 Law on Property Restitution and Compensation;
11. From the Serbian Parliament to adopt a declaration against the 1944-45 massacre concerning Hungarians in Vojvodina, to officially apologize and to provide the opportunity for the worthy commemoration; allow the erection of monuments for the victims of World War II in every settlement with mass graves, the re-opening of secret files and archives to help research on the war events as well as to allow access to the list of informants and to institute proceedings against the perpetrators of the atrocities alive;
12. Putting an end to the settling of deported people mainly from Western Europe into the territories inhabited by the Hungarian minority community, because it would not only change the ethnic proportion of the population but would also make the public security worse;
13. From the government of Serbia to ensure the effective investigation of the ethnic-based incidents and to consistently apply the law – regardless of any affiliation –  against the perpetrators, as well as the release of the Temerin prisoners, to those, who got unproportionally high, prison punishment;
14. Taking into account the above mentioned issues of the native Hungarian minority and discuss them in the phase of the negotiations on Serbia’s European integration; we consider the adequate settlement of the most crucial questions in the Serbian-Hungarian, Hungarian-Serbian relations before Serbia becomes a candidate member state;
15. We – the undersigned leaders of the Hungarian minority political parties, civil organizations and individuals – are going to monitor and call the Hungarian members of the Parliament to account for holding the brief and the realization of the above mentioned demands.

The aforesaid public summons will be sent to the Serbian and overseas press in Serbia and abroad, to Ivica Dačić, the Prime Minister of Serbia, to Štefan Füle, Europen Comissioner for Enlargement and European Neighbourhood Policy, to Jelko Kacin, Member of the European Parliament and rapporteur on Serbia's accession to the European Union, to the leaders of the mother country and to the Hungarian members of the European Parliament.

Novi Sad, September 27, 2012.

Political parties:

– András Ágoston, Hungarian Democratic Party – Vojvodina (Vajdasági Magyar Demokrata Párt, president

– Áron Csonka, Democratic Community of the Hungarians in Vojvodina (Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége), president

– Bálint László, Hungarian Hope Movement (Magyar Remény Mozgalom), president

– László Rácz Szabó, Hungarian Civil Association (Magyar Polgári Szövetség), president

Civil Organisations:

– ”Árgus” – Civil Assotiation for the Minority Rights of the Hungarians in Vojvodina (Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület), mgr. Antal Bozóki, president

– ”Barangoló” – Civil Organisation – Zenta (Barangoló Civil – Szervezet, Zenta), Éva Miklós, president

– ”Horizont” – The Union of the Hungarian Southern-Bacska and Srem Civil Organisations  (Horizont Dél-bácskai és Szerémségi Magyar Civil Szervezetek Szövetsége), Bátori József, president

– ”Nagy Sándor” – Assosiation of Monument and Tradition Protection, (Nagy Sándor Műemlékvédő és Hagyományápoló Egyesület, Ferenc Papp, president

– „Nagyapáti Kukac Péter" –Association of Hungarian Tradition Protection and Ethnography Research (Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat – Topolya, Kovács László elnök)

– Student Fund Association – Novi Sad (Újvidéki Diáksegélyező Egyesület), Márton Matuska, president
– Hungarian Reader Association (Újvidéki Magyar Olvasókör), Mária Matuska, president
– Novi Sad Civil Choir (Újvidéki Polgári Daloskör), Ferenc Papp, vice-president
– Association of Hungarian Pedagogues of Vojvodina, (Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete), Margit Nagy, president

Individuals:

István Bálint, journalist, Novi Sad

Zoltán Margit, horticulturist, Csóka

Béla Muhi, professor, Újvidék
Judit Rontó B., mgr., teacher, Torda

Angéla Szabó, journalist, Csantavér

Sándor Zavarkó, mgr., Novi Sad

Karolina Magyari, lawjer, Novi Sad

Comment: 

Individuals who agree with the content of the above public summons may feel free to sign it on the following link:

Petition for the maintenance of the national identity of the Hungarian minority community in Vojvodina

Till oktober 11 th, 2012. this document was signed by 218 people.

Csicsókai füstbement terv

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja*,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors** közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.

                                    Arany János - Toldi

Füst előttem, füst utánam (Fotó:Facebook)

A Csókai teremtéspusztulás kilencedik része

Csicsókai hóbort lett a gyújtogatás. Egyesek tényleg imádják Prométeuszt a tűz csiholóját és élnek ebbéli szándékukkal, hol itt – hol ott. Égett itt a tűzkőhalom kopjafa utánzatostúl, az „őrzött” szemétlerakó, amely éppen akkor gyulladt fel „ismeretlenül”, amikor az őr-pajtás pájinkáért vót! Nem kell elfeledni a téglagyár nevezetű gödröt sem, ahonnan ömlik a metán és vízen meggyújtva is ég, de ég a tarló, -mely atyókfia-gyújtogató lábába került, mert nem vette észre, hogy a gumicsizmája időközben jól áthevült...

A gyermeknek mondják: Ne játsz a tűzzel! A gyermeknek igen, mert még nem érzi a veszélyes elem pusztító erejét, de a csicsókai felnőtt az más, ő az elemek felett van, de gyorsan rájön, hogy mégsem, akkor már bajban van, bár már nem gyermek és Csicsókán minden mese új, még a hétfejű húsgyári sárkány története is, amelyet négyévenként választások alkalmával mesélnek el...

A messzemenően híres gazdaság az ezredfordulóval kimúlt Csicsókán, most azzal kell sáfárkodni, ami a csicsókai vincelléreknek*** megmaradt. Mivel a vincelléreknek észből van többlet (Móra ferenc után szabadon), ész-t kell árúba bocsájtani, csak egy a baj, hogy a vásárló, avagy pénzét Csicsókába befektető sehogyan sem akar megérkezni, valahol igaza is van, mert ki akar elvenni egy fogatlan, vén csicsókai banyát, aki folyton tűzel a nyelvével vagy kukorica csutkájával....

Ég a terjáni Holt-Tisza ág
Fotó: Gergely József - Magyar Szó

Immáron a terjáni temető közvetlen közelében lévő kiszáradt Holt-Tisza ágban tőzegesedett disznó-trágya gyulladt meg ismeretlen oknál fogva! A terjáni temetőn, az őseinken átfolyó trágyaléről van szó! Az őseink bosszúja a hanyag, mihaszna útókor felett? Érdekes, hogy a füst Csicsóka felé terjeng a szellemfaluból, arra felé, ahol Terján pusztulását megírták, majdan „magyar” emberek végrehajtották! Az a Terján, amelyről a jelenlegi csicsókai vezetés sem akar tudni, pedig egy éve igérgették a ledőlt, enyészetnek esett, nyárfából készült „Napsugaras szilfakereszt” újbóli felállítását! Mindenféle dáridóra, utazgatásokra, üdülésekre van pénz az ősökre nincs, pedig aki a múltját nem tiszteli, annak kétséges jelene és jövője nem lészen!

Mi maradt? A természet, az életkörnyezet, ezt kell árúbabocsájtani, mert a globalizált világban van környezetszennyezés, akkor Csicsókának is kell ilyen, talán csak nem maradunk le a kortól?! Így reggelenként New York-i szmogra ébredtünk és a vasútállomást metrónak nézhettjük.

A közbeszédben új tűzfészekre leltek Csicsókán, mert az új mégiscsak új! A spanyol sorozatokban is az új a ropogós ugyebár! Kimentem a csicsókai piacra eligazítás gyanánt, hogy tudjam mi történik a dimenzióban, odafordultam a dimenziókat jól ismerőhöz (csicsókai 3D =1D piac, 2D kocsma, 3D kulturált ház):

-Tudja lelköm Leonció, hogy szerette Lűsziszitát, csak az a fránya Drákó ne lönne, aki folyton bekavar!

-Tudja e néném ki az elnök? Igen, lelköm az Orbán Viktor!? Várjá mán, nálunk?! A Boris! (…)

-Kedves néném a Boris már rég elment, csak a tehén emléke maradt, amelyet az elnökválasztási kampányban csókolgatott, melyet a sárga mezű újgazdáknak osztogatott...

-És nálunk néném itt Csicsókán?

-Várjá mán, te most ugratsz engöm! Nem az Áder János, mert az szép embör, de ennek is van bajsza, mög Szögedre jár hallom én, de nem piros paprikát árulni a hírős Cserepes sori pijacon! Nekünk mög itthaggya a bűzt! Mög a sok lik-lukat, amit mostan ásogatnak mindönfölé! A kampányban azt modta most indul a húsgyár, de azt nem mondta hova! Mög ígérte, hogy vágni fognak az állatorvos kollégájával, de lelköm itt mán csak jópofát fognak vágni, mert jószág az nincs, hijába mönnek a pénzéhös községiek összeírni azt!

Érdekessége a történetnek, hogy a délivégeken a királytévé után a zéró tévéket nézik az itt élő magyar emberek...Teljességében, van egy párttévé is Pannónia síkságán!

Mitől "bűzlik" Csóka?

Apropó a pártújság az elmentél józan ész laptánácsával karöltve lehozta az elnök ezeregy éjszaka meséit, szóvolt bűzről, tűzről, közmunkás-gödör ásásról (három munkás / hat főnök...) gazdátlanságról, szemétről, amelyet a szabadkaiaknak akarnak alyándékozni. Meg arról, hogy hét millát nem tudnak csepfolyósítani, mert a főmufti nem engedi efféle sarcolását a csicsókai népnek. Nem volt szó arról mennyiért adták el a tartományi képviselői mandátumot stb.Továbbá, hogy a koaliciós partnerrel újra bevezették a csodás egypártrendszert és immáron nyolc éve gyakorolják. Időnkét a fotelyő körül eljátszanak, mint a gyermekek az óvodában, hogy ki ül bele...

Valójában az egész egy politikai böszme, melyet hadd ne mondjam ki fejlesztett tökélyre! Tipikus, mindenbe való kontárkodás és a megoldás kikerülése. Olyan időket élünk, hogy szükség van olyan emeberekre, akik nem avatkoznak bele a munkájukba. Voltak a történelembe bábkirályok nos Csicsókának is lehet bábelnöke...

Kié a hatalom? Akiről elhisszük, hogy az övé! Igen, rögtön tévedtünk, mert az övé sem...

Csicsókán füstbe ment a terv, pusztul ami hasznosítható, tönkre megy ami néha jó is volt. Mi maradt, gödör, szeméttelep, füst, dölyfösködés, önámítás, önimádás, hajbókolás, talpnyalás...

Vannak szebb dolgok is a világon és szebb füstbement tervek:

Egész uton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...
Röpült felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.

                             Petőfi Sándor

                  (Dunavecse, 1844. április.)

Margit Zoltán

* Levágott gabona töve.

** Lekaszált gabonának fölben maradt csonkja, torzsa.

*** A vincellér régebb a szőlők kezelésével és megőrzésével, illetve nagyobb szőlőknél az azokban előforduló munkák felügyelésével megbízott személy volt, aki az állandó cselédek sorába tartozott, és szabad lakáson kívül rendes éves fizetést kapott, amely vagy kizárólag készpénzből, vagy készpénzből és terménybeli járandóságokból szokott állni. Jelen esetben csicsókai polipatikus.

Öreg október

Dsida Jenő

Be jó lenne még azt mondani mindig:
szívem fürösztik tavaszi kegyek.
A napsugár is éget,
virágosak a rétek
és holnap kirándulásra megyek.

Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel
elintézni az egész őszi dolgot:
- Eh, nem fél, aki bátor,
csak rövid nyári zápor
és boldog marad mindig, aki boldog.

De hiába, már nincs levél a fákon,
halk tűz robogja be a tűzhelyet,
felhők – mint soha régen -
bóbiskolnak az égen,
s már nem lehet, már nem lehet…