Hogy ez nem kettős mérce?! Hát micsoda?! Folytatódik a packázás a “temerini hetekkel”!

Igazán megszokhattuk volna már, hogy a meglehetősen furcsa módon működő szerbiai igazságszolgáltatás rendszerint kimutatja a foga fehérjét, amikor valamilyen nemzeti/nemzetiségi indíttatású incidens esetében a magyarokat kell jó alaposan megleckéztetni. Valami miatt mégis rendre meglepődünk, amikor azt tapasztaljuk, hogy újra meg újra megpróbálják elverni rajtunk, Szerbiában élő magyarokon a port.

Megtehetik. Kényük-kedvük szerint csűrhetik-csavarhatják a különféle jogi paragrafusokat, mi pedig hőzönghetünk, háboroghatunk az igazságtalan igazságosztás miatt, amennyit csak akarunk. Nagyon úgy fest, hogy a végkimenetel szempontjából ez se nem oszt, se nem szoroz.

E puszta ténymegállapítás alátámasztására szolgálhat egy igazán frissnek számító példa. Egy olyan „jelentéktelen és aprócska” eseménytöredék, amely az immáron ötödik hónapja előzetes letartóztatásban lévő hét magyar fiatal sorsának alakulását befolyásolja. A két adai, a két óbecsei és a három temerini fiatalember az este fél 9-kor kapta kézhez azt az írásbeli tájékoztatót, amelyből arról értesülhettek, hogy a fogva tartásukat újabb egy hónapos határidővel meghosszabbították. Egészen pontosan április 4-ig. Úgyhogy ha voltak is valamiféle ábrándos, szép reményeik arra vonatkozólag, hogy a „hármas fronton indított egyidejű támadás” (a mielőbbi kiszabadításukért küzdő ügyvédek munkája, az értük való politikusi kiállás és a civil összefogás, konkrétan az ügyet lefolytató bírónő kijelölése ellen tiltakozó aláírásgyűjtés) apránként majd meghozza a maga gyümölcsét, akkor azok most mind egy szálig szertefoszlottak. Maradt csak megint az idegtépő várakozás.

Fanyalogva, kissé gúnyosan most akár azt is kérdezhetném, hogy mit szól mindehhez a nagyvilág. Kinek, minek a megcsúfolása tulajdonképpen ez az elrettentést, megrendszabályozást szolgáló, egyenlőtlen macska-egér játék?

Történik mindez éppen akkor, amikor a hét magyar fiatal védelmét ellátó jogászoknak sikerült elérniük és kikövetelniük, hogy az ügy vizsgálata során felmerült hiányosságok és törvénytelenségek miatt módosítsák a vádiratot. Így most már nemzeti, faji és vallási türelmetlenség szításával nem vádolják a fiúkat. Vétségükül ezentúl erőszakos viselkedésmód róható majd fel.

Biztos vagyok abban, hogy nem csupán engem érdekel: miben bíztak eddig a fogva tartott fiúk szülei, és miként vélekednek az újabb egy hónapos időhúzásról, időnyerésről?

Orosz István (Temerin): Aranka lányommal ma reggel jártunk a fiaimnál. Attila is, Róbert is, a körülményekhez képest, jól van. Hogy mi a véleményem erről a tegnapi fejleményről? Drasztikusan fogalmazom meg: katasztrofálisnak tartom. Majd öt hónap elmúltával jutottunk vissza a kiindulóponthoz. Ennyi időnek kellett eltelnie hiába. Ugyanis éppen itt és pontosan ezzel kellett volna kezdeni a vizsgálati eljárást. A verekedéssel, azon belül is a magyarveréssel. Mert azon az októberi éjszakán ez történt. A magyar fiatalokat bántalmazta, gépkocsikkal üldözte, üvegekkel dobálta és lánccal verte a szerbek egy csoportja, mégis ők kerültek előzetes letartóztatásba. A másik csoportból pedig egyedül csak Predrag Novakovićot állították elő, és ami a legfelháborítóbb: ugyanezzel a váddal szemben szabadlábról védekezhet. A hét magyar fiatal számára viszont újabb, egészen április 4-ig tartó hosszabbítást rendeltek el. Ép ésszel ez egyszerűen felfoghatatlan. Csupán egyetlen értelmes magyarázat létezhet erre, mégpedig az, hogy mindenféleképpen és mindenáron el akarják ítélni ezeket a gyerekeket. Akkor viszont okvetlenül találniuk kell valamilyen ürügyet, mondvacsinált okot, mert különben kártérítés illetné meg az érintetteket. Ezt viszont (úgy látszik) szeretnék elkerülni. A legfontosabb az, hogy mi most nem hunyászkodhatunk meg, nem hallgathatunk, hanem minden követ meg kell mozgatnunk a hét magyar fiatal ügyének érdekében. Szerencsére vannak olyan védőügyvédeink is, akikkel azért igencsak meg kell birkóznia ennek a mi részrehajló igazságszolgáltatásunknak.   

Koperec Zsuzsa (Temerin): Amikor kedden meglátogattuk Csongort a fogdában, a férjemmel és a másik fiammal, mindannyiunk számára jó érzés volt látni, mert végre mosolygott, nevetett. Bizakodott, erőt adott a számára az, hogy remélhetőleg sikerül enyhíteni a vádiratukon. Csongort egyébként is nagyon meggyötörte ez az ötödik hónapja tartó bezártság. Egy héttel ezelőtt már azt mondta, hogy nem bírja tovább elviselni a börtönt. Csinálni fog magával valamit. A mélyponton volt. Az egész család aggódott miatta… Ez a hír pedig, amit ma kaptunk, olyan, mint derült égből a villámcsapás. Biztos vagyok benne, hogy most újra összeomlott. Én is reggel óta csak sírok. Nem találom a helyemet. Egyedül csak az vigasztal, hogy a vádiratból kikerültek azok a szörnyű dolgok, amelyek elkövetésével vádolták azt a gyereket, aki valójában ott sem volt az incidens kirobbanásának helyszínén. Számomra felfoghatatlan, hogy az ügyben csak egyetlen szerb nemzetiségűt találtak bűnösnek és őt is még januárban kiengedték. Ő már a pravoszláv karácsonyi ünnepeket is otthon tölthette, a mi gyerekeinket pedig nyilván még a húsvét is bent éri a fogdában.

Apatócki Magdolna (Ada): Én már nagyon bíztam abban, hogy többször nem kell beszélőre mennem. Azt gondoltam, hogy most végre hazaengedik a fiainkat, és ha nem is ejtik el ellenük a vádat, de legalább szabadlábról védekezhetnek. Sajnos újra csalódnunk kellett. Persze örülök annak, hogy módosították a vádiratot, és végre nem nevezik neofasisztának a gyerekeinket, ám ez az indokolatlan és értelmetlen hosszabbítás mélységesen felháborít. Méghogy ez nem kettős mérce?! Akkor minek lehet nevezni? Ennyire aljas módon bánnak a gyerekeinkkel? Ez szégyen az újvidéki bíróságra nézve! Miért tartják bent őket ennyi ideje? Mivel ártatlanabbak a szerb fiatalok, mint a mieink? Ők is ugyanúgy ott voltak a rendbontás színhelyén, ugyanúgy részt vettek a verekedésben. Ellenük viszont még eljárást sem indítottak. Ezek a fiúk mindig kiálltak a magyarságuk mellett, és azt hiszem, hogy a jövőben ez a magyarságtudat csak erősödni fog bennük. Az ítélkezők az ilyenfajta bánásmóddal nem az általuk elvárt hatást fogják elérni, hanem éppen az ellenkezőjét. Mi elszántak vagyunk, és küzdünk értük tovább. Ezt a harcot nem fogjuk feladni.

Smith Zuzsanna (Ada): Két hete nem láttam Tomi fiamat, mert nem jutott pénz arra, hogy elmenjek hozzá. Ma viszont sikerült meglátogatnom. Nem volt rosszkedvű. Most a cellatársaira sem panaszkodott. Annyit mondott csak, hogy hamarosan áthelyezik azt, aki eddig molesztálta. Én meg nem akartam szomorítani. Csak itthon beszélgettünk a férjemmel arról, hogy szegény gyerek a karácsonyt is, a szilvesztert is bent töltötte, a szerb támadók pedig élik világukat. A magyar fiúkat most erőszakos viselkedéssel vádolják. Számunkra viszont nem világos, hogy kivel kerültek összetűzésbe. Egymást bántalmazták talán? Nyilván ezt akarják velünk elhitetni…

Karpinszki Valéria (Óbecse): Teljesen kikeltem magamból, amikor értesültem erről az újabb fordulatról. Ötödik hónapja húzódik az ügy, és még nemhogy nem született semmiféle ítélet, hanem még el sem kezdték az eset tárgyalását. Kornél fiam ellen eddig semmiféle vádat nem tudtak felhozni, mégis fogva tartják. Egyetlen napra sem jöhetett haza. Épp most várom, hogy beszélhessek az ügyvédünkkel. Neki is el akarom mondani, hogy olyan zűrzavarossá, átláthatatlanná tették ezt az ügyet, hogy majd a végén (a nagy semmiért!) évekre börtönbe zárják a gyereket. De akkor én olyat csinálok, amit még eddig egyetlen szülő sem tett! Azt sem bánom, ha odakerülök Kornél fiam mellé a börtönbe. Ez most már egyszerűen tűrhetetlen. Valaminek történnie kell, mert így nem mehet tovább. Egyre csak húzzák az időt, a végkimenetel pedig az lesz, hogy el fogják ítélni a gyerekeinket. Azok viszont, akik bántalmazták, megverték őket, otthon vannak és jót nevetnek rajtunk.

Szabó Angéla

"Európa riadó, ne légy cinkostárs!"

A Fidelitas szerda délután petíciót adott át Kárpát-medencei magyar fiatalokat tömörítő szervezetek támogatásával az Amnesty International munkatársának. A tiltakozást az utóbbi időben megszaporodott, a szerbiai magyarokat érintő etnikai alapú, diszkriminatív jogsértések inspirálták.

A tüntetésen Gulyás Gergely országgyűlési képviselő úgy fogalmazott: egy demokratikus jogállam minősége nem választható külön az ott élő nemzetiségek helyzetétől és jogaik érvényesítésétől. Ágh Péter, a Fidelitas elnöke az eseményen azt hangsúlyozta: amikor embereket megvernek azért, mert anyanyelvükön szólalnak meg, fel kell emelni szavunkat.

Gulyás Gergely kifejtette: ahogy a magyar alaptörvény is kimondja: a nemzetiségek államalkotó tényezők mindenhol, nemcsak Magyarországon, hanem azokban az országokban is, amelyek soknemzetiségűként, önmagukat alkotmányos szinten is nemzetállamként azonosítják. Az alaptörvény vonatkozó passzusát idézve hangsúlyozta: „Magyarország ezt nem csak szavakban gondolja így”.

„Mi semmi mást nem kérünk, csak azt, amit mi is biztosítunk az itt élő nemzetiségeknek” – emelte ki. Ezzel szemben az tapasztalható, hogy a szomszédos államok új kormányainak hivatalba lépése óta a fennhatóságuk alá tartozó magyar nemzetiségű állampolgárok nemzetiségük miatt kénytelenek hátrányos megkülönböztetést elszenvedni – mutatott rá.

A képviselő szomorú példaként említette a sepsiszentgyörgyi Mikó kollégium ügyét, a magyar állampolgárság felvétele miatt a szlovák állampolgárságtól való megfosztás eseteit, illetve a szabadkai, csurogi és temerini magyarveréseket is. Ezzel összefüggésben megjegyezte: a legszomorúbb ezekben az esetekben az, hogy vagy következmények nélkül maradnak, vagy éppen az adott állam hivatalosságai idézik elő őket.

Gulyás Gergely annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Európának a sokszínű nemzetek földrészének kell maradnia, de a valódi nemzeti büszkeség sohasem más nemzetekkel szemben érvényesül. Azok az európai hatóságok és jogvédő szervezetek, amelyek farizeus módon évek óta tényszerűen valótlan állításokkal támadják Magyarországot, soha egy mondattal sem ismerték el, hogy a hazai nemzetiségekre vonatkozó szabályozás példaértékű – fogalmazott, hozzátéve: soha egy szavuk nem volt az ellen, hogyha a magyar nemzethez tartozás miatt más államok saját állampolgáraikat megkülönböztetik.

Az Amnesty Internationalről szólva a fideszes politikus elmondta: a szervezet „csak egy okkal kiragadott példa a sorban”, mely 2007 óta készít Szerbiáról országjelentéseket, melyekben azt állapítja meg rendre, hogy „Szerbia előrehaladást ért el az emberi jogok terén”. E jelentések Gulyás szavai szerint soha nem emlékeznek meg a magyarokat ért jogsérelmekről, a szervezet azokkal összefüggésben soha nem nyújt segítséget.

Nem lehet előrehaladásról beszélni az emberi jogok terén azokban az országokban, ahol nem biztosítják a nemzetiségek számára azokat a jogokat, amelyeket a magyar alaptörvény valamennyi kisebbség számára garantál – vélekedett Gulyás Gergely. „Nem lehet működő jogállamról beszélni ott, ahol egy állam saját polgára csak félve használhatja saját anyanyelvét” – fűzte hozzá. A fideszes képviselő megfogalmazása szerint Magyarország mindig ki fog állni az egyetemes emberi jogok mellett, és ennek keretében mindig képviselni fogja a magyar nemzet valamennyi tagjának jogait és érdekeit.

„Hiteltelen azoknak a jogvédő szervezeteknek a tevékenysége, amelyek svédasztalszerűen válogatnak a számukra szimpatikus kisebbségek között” – utalt a politikus arra a gyakorlatra, hogy míg egyes kisebbségekért - nagyon helyesen -, mindent megtesznek, addig mások jogos sérelmei csak süket fülekre találnak náluk.

Gulyás Gergely rámutatott: Magyarország jószomszédi viszony kialakítására törekszik, de ez nem lehetséges, ha magukat magyarnak vallóknak alapvető egyéni és közösségi jogaikért kell küzdeniük. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy Európa valamennyi állama felismeri: a nemzetiségek léte egy ország kultúráját gazdagítja, ami által nem hátrányt, hanem többletet jelent a társadalom egésze számára. Ezért mindig fel fogják emelni szavukat a magyarokat ért jogsértések esetén, és soha nem fognak hátrálni ezekből a konfliktusokból – szögezte le.

Ágh: Megengedhetetlen, hogy ilyen esetek újra és újra megtörténjenek

„A hallgatás beszédes, a hallgatás cinkossá tesz” – fogalmazott Ágh Péter, a Fidelitas elnöke. A kárpát-medencei magyarokat ért atrocitásokról szólva hangsúlyozta: akkor, amikor erőszak történik, a szólás nem csupán lehetőségünk, de kötelességünk is.

„Amikor embereket megvernek, megaláznak azért, mert anyanyelvükön szólalnak meg, fel kell emelnünk a szavunkat” – húzta alá, hozzátéve, hogy ezt nem indulatból, s nem erőszakkal teszik, hanem csak úgy, „ahogy ez 2013-ban demokratikus felfogású fiataloktól elvárható”.

Szavai szerint a XXI. században egy demokratikus állam nem engedheti, hogy ilyen esetek – ismétlődő jelleggel -, újra és újra megtörténjenek. A Fidelitas elnöke beszédében rámutatott: minden kisebbségeket védő szervezetnek társnak kellene lennie a Fidelitas „indulat és erőszak nélküli, de mégis határozott kiállásában ”. Megfogalmazása szerint ezt nemcsak azért várják el, mert „magyart ütnek”, lehetne szó bármely nép vagy vallás tagjáról is.

Gulyás Gergely és Ágh Péter beszéde után Kurucz Dániel, a Fidelitas budapesti nemzetpolitikai munkacsoportjának vezetője felolvasta a petíciót, melyet az Amnesty International képviselőjének a demonstráció után adtak át. (fidesz.hu)

A Fidelitas petíciója az Amnesty Internationalnek

A Szerbiában élő magyarok ellen az elmúlt hónapokban megszaporodtak az etnikai alapú támadások. A nemzetközi jogvédő szervezetek – közöttük az Amnesty International – részéről azonban csak hallgatást tapasztaltunk.

Ez arra ösztönözte a Kárpát-medencei ifjúsági szervezeteinket, hogy petíciót fogalmazzunk meg 

és nyújtsunk át a legtekintélyesebb független jogvédő szervezetnek, 

az Amnesty International-nek, aggodalmainknak hangot adva.

A bántalmazások ügyében eddig hangját nem hallató Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezetet és az állampolgári alapjogok védelmével foglalkozó, hasonló európai jogvédő egyesüléseket felkérjük, hogy az emberi jogokat következetesen védjék meg.

Azonnali hatállyal kérjék számon, amennyiben a délvidékihez hasonló etnikai vagy más módon diszkriminatív indíttatású bűncselekmények történnek magyar származású emberekkel szemben. Szeretnénk, ha a magyar kisebbségekkel szembeni atrocitások ugyanolyan odafigyelést érdemelnének, mint bármely más kisebbségé. Szeretnénk, ha a sokat idézett jogszabályok mögött nem veszne el az egyén, legyen az magyar vagy más, kisebbségben élő nemzetiségű.

Felkérjük az Amnesty International képviselőit az európai integráció szellemének ártó, a magyar etnikumú polgárokkal szemben tanúsított diszkriminatív, emberi jogokat sértő bűncselekmények haladéktalan felderítésére és elfogultságtól mentes, objektív kivizsgálására. Elvárjuk, hogy egyenlő mérce alkalmazásával védjék meg a kisebbségi sorban élő embereket minden diszkriminatív lépéssel és jogsértéssel szemben, ahogyan azt az Európai Unió Alapjogi Chartája is leszögezi. „Tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés.” (21. cikk, Az Európai Unió Alapjogi Chartája)

Lényeges és jelentős, hogy az olyan jogvédő szervezetek, mint az Amnesty International, tegyenek feljelentést ott, ahol még ez nem történt meg. Megkülönböztetés nélkül biztosítsanak kellő figyelmet az ártatlan áldozatoknak, hogy a félelem okán ne maradhasson büntetlenül a nyílt diszkrimináció egyetlen formája sem, legyen szó akár pszichikai fenyegetésről vagy fizikai bántalmazásról.

Azoktól, akik az elmúlt hónapokban szinte minden fronton hevesen bírálták a Magyar Kormányt, azt kérjük, hogy ne alkalmazzanak kettős mércét. Ugyanolyan vehemenciával és elszántsággal emeljék fel szavukat az Amnesty International munkatársai az ilyen konkrét ügyeknél, mint ahogyan azt Magyarországgal szemben oly sokszor megtették.

Bízunk benne, hogy a szükséges lépéseket ebben és az összes hasonló, magyar kisebbségeket érintő atrocitás tekintetében is megteszik a jövőben.

A petícióhoz csatlakozó ifjúsági szervezetek:

Fidelitas (Magyarország)

Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (Horvátország)

Ifjúsági Keresztyén Egyesület (Erdély)

Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (Magyarország)

Irány Csoport (Magyarország)

Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezete (Kárpátalja)

Magyar Ifjúsági Értekezlet (Erdély)

Magyar Ifjúsági Közösség (Felvidék)

Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (Erdély)

Magyar Ifjúsági Tanács (Erdély)

Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége Ifjúsági Tagozat (Délvidék)

Vajdasági Magyar Diákszövetség (Délvidék)

Via Nova ICS (Felvidék)

Budapest, 2013. március 06.

http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=189707

Pápavásztási útmutató - Pope's Election Guide

A pápaválasztás: a pápa halála vagy lemondása miatt (CIC 332.k.) megüresedett legfőbb egyházi hivatal betöltése, -jelen esetben XVI. Benedek pápa  lemondása miatt a bíborosok fogják megejteni a választást Vatikánban. A választói korban lévő bíborosok száma nem haladhatja meg a százhúszat, a nyolcvan éven felüliek nem választhatnak. Ma 115 választó-választható bíboros van (ebből európai 58) és 84 nyolcvanon felüli (ebből európai ötven).

Habár évszázadok óta csak bíborosokat választanak pápának, elméletileg minden megkeresztelt, nem házas férfi lehet pápa, ha egyéb ok miatt nem zárja ezt ki a kánonjog. Viszont ha a megválasztott nem lenne püspök, azonnal püspökké kell szentelni, ha elfogadta a megválasztását. Valószínűleg ilyet nem fogunk látni életünkben.

 A pápaválasztó Konklávé a Vatikánváros területén, meghatározott részen és idegenek elől elzárt épületekben zajlik, oly módon, hogy megfelelő elhelyezést kapjanak a választó bíborosok és mindazok, akik törvényes jogcímen meghívottak a pápaválasztás szabályos lefolytatásában való együttműködésre. - A pápaválasztás kezdetéül megállapított időpontban az összes választó bíborosnak rendelkeznie kell megfelelő szálláshellyel, és azt el kell foglalnia a Vatikánvárosban újonnan épített Szent Márta Házban.

A pápaválasztás megkezdésére meghatározott időponttól kezdve a pápa megválasztásának kihirdetéséig, v. addig, amíg az új pápa azt elrendeli, a Szent Márta Ház helyiségei, s különösen a →Sixtusi kápolna és a liturgikus cselekmények helyszínei illetéktelen személyek előtt zárva legyenek a camerlengo bíboros és az Államtitkárság helyettes vezetőjének tekintélye alatt.  

A svájci gárda Michelangelo által tervezett egyenruhában őrködik a Sixtusi kápolna bejárati ajtaja előtt, melyet a camerlengo bíboros belülről bezárt. Feladata a be és kijutás megakadájozása a pápaválasztás folyamatában.

Az első hármas csoport tagjai lesznek a Scrutatorok, a másodiké az Infirmariusok, a harmadiké a Revisorok. - A szavazás e fázisában a következő rendelkezéseket kell betartani: a) a szavazócédula négyszögletes legyen, felső felében lehetőleg nyomtatva e szavak álljanak: Eligo in Summum Pontificem, az alsó fele üres legyen, ahová a választott nevét kell írni; ezért a cédulának akkorának kel lennie, hogy félbe lehessen hajtani; b) a szavazócédulát minden egyes választó bíborosnak titkosan kell kitöltenie; olvashatóan, de amennyire lehet, föl nem ismerhető írással írja rá annak nevét, akit választ, de csak egy nevet, különben szavazása érvénytelen, s ezután kétszer hajtsa össze a cédulát; c) a szavazás alatt csak a választó bíborosok lehetnek a Sixtusi kápolnában, ezért, amint a szavazócédulák kiosztása megtörtént, még mielőtt a választók írni kezdenének, a bíboros kollégium titkárának és a pápai liturgiák szertartásmesterének el kell hagynia a termet; távozásuk után az utolsó diákonus bíboros. bezárja az ajtót, majd ahányszor szükséges, nyitja és zárja, pl. amikor az Infirmáriusok kimennek, hogy összeszedjék a betegek szavazatait, s amikor visszatérnek a Kápolnába. - A második fázis a tulajdonképpeni szavazás, ami a következőkből áll: a) a szavazócédulák elhelyezése az urnában; b) összekeverésük és kivételük; c) a szavazócédulák kibontása. - A választó bíb-ok, miután megírták és összehajtották a szavazócédulát, egyenként, a precendencia szokásos rendjében, láthatóan feltartva a kezükben odaviszik azt az oltárhoz, amely mellett ott állnak a Scrutatorok, s amelyre elhelyeztek egy urnát, rajta tálcával a cédulák összegyűjtésére. 

   

A Scrutatorok odaülnek az oltár mellett álló asztalhoz: közülük az első fog egy szavazócédulát, kibontja, elolvassa a választott nevét, átadja a második Scrutatornak, aki szintén megnézi a vásztott nevét, majd továbbadja a harmadiknak, aki hangosan és érthetően felolvassa a választott nevét, úgy, hogy az összes jelenlévő választó fel tudja jegyezni egy lapra. Ő maga is feljegyzi az olvasott nevet.  

 Az lesz pápa, aki megkapta a szavazatok kétharmadát a Sixtusi kápolnában. A 34. szavazástól kezdve csak a két legtöbb szavazatot kapott bíborosra lehet voksolni, ők maguk pedig ki vannak zárva a szavazásból. A szavazás XV. Gergely pápa 1621-es rendelkezése óta titkos, a bíborosok eltorzítják kézírásukat, hogy ne lehessen azonosítani őket. Így ez nem befolyásolja későbbi kapcsolataikat. A megválasztottól megkérdezi a bíborosi kar második vezetője, hogy elfogadja-e a megbízatást. Ha igen, akkor megkérdezik, hogy milyen nevet választ.  Ezután átvezetik a Könnyek Szobájába, ahol három különböző méretben előre elkészített pápai öltözék közül választhat.

A bíborosok az új pápa elé járulnak, majd a bíborosi kar harmadik vezetője bejelenti a Szent Péter-bazilika balkonján, hogy annuntio vobis gaudium magnum, habemus papam. Majd bejelenti a megválasztott polgári nevét és pápai nevét. 

Az új pápa rövid beszédet mond, és Urbi et Orbi áldást oszt. 

Forrás:

Vatican Insider nyomán: http://vaticaninsider.lastampa.it/vaticano/come-si-elegge-il-papa/

http://lexikon.katolikus.hu/P/p%C3%A1pav%C3%A1laszt%C3%A1s.html

http://margitzoltan.blogspot.com/2013/02/kezdetben-volt-kegyelem-vegen-petrus.html

„LÉTEZNI ÉS VÉLEMÉNYT NYILVÁNÍTANI”

A felvételen a Napló Kör tagjai

Kisebbségjogi jegyzet

A 2012. április 14-én Szabadkán megalakult Napló Kör, független, szabadelvű értelmiségiek asztaltársasága,Újvidéken is bemutatkozott. Amárcius 4-i esti eseményen, a Vajdasági Független Újságírók Egyesületének (NDNV) székházában, Bódis Gábor, Németh Árpád, Tolnai Ottó, Végel László, Gerold László, Szerencsés Zsuzsanna, Pressburger Csaba és Radics Viktória vettek részt.

A szerb nyelven folyt beszélgetés fontos „napirendi pontja” a vajdasági magyar sajtó helyzete volt. Szerencsés Zsuzsanna és Gerold László részletesebben elsősorban a magyar nyelvű nyomtatott média keserves helyzetét ecsetelték, amit a kerekasztal-beszélgetés többi részvevője is kiegészített. Röviden: sajtónkat a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) befolyása, a párbeszéd hiánya, a zártság, az autizmus, a nyomtatott sajtó minőségének romlása és „a titói időkhöz való visszatérés” jellemzi.

Az esten is elhangzottak már hosszabb ideje jellemzik a vajdasági magyar médiát. Új volt viszont, hogy a magyar csúcsértelmiséghez tartozók ezt a szépszámú közönségnek nem csak előadták, de példákkal is illusztrálták. Jó lenne, ha Gerold és Szerencsés elemzése nyomtatásban is (és magyar nyelven is) megjelenne, mivel az estről készült (talán egyetlen) tudósítás[1] nem ad teljes képet az ott elmondottakról. Kétséges azonban, hogy erre a jelenlegi körülmények között sor kerül(het).

A Napló Kört Bódis Gábort mutatta be, aki szerint, „egy intellektuális klubot akartak létrehozni, amely pártérdektől és nemzeti hovatartozástól függetlenül kíván létezni és véleményt nyilvánítani”. Kérdés azonban, hogy a Kör tagjai/Körhöz tartozók valójában mit is értenek ez alatt a megfogalmazás alatt. És az is, hogy ez – a mai körülmények közepette – elegendő-e?

Az alapítók megfogalmazásából a Napló Körnek a társadalmi problémák, a magyar közösség helyzete, problémái iránti valamiféle passzív (csupán véleménynyilvánítási) magatartására lehetne következtetni. Megelégedhetnek-e vajon az értelmiségiek egy ilyen passzív szerepvállalással? Nem. Az értelmiség(iek)nek ettől bizony sokkal nagyobbak a közösség iránti kötelezettségei. 

Az egyébként sikeres bemutatkozás talán egyetlen hiányossága, hogy a részvevők – az értékelések alapján – nem tettek javaslatot a vajdasági magyar média helyzetének javítására. Erre pedig sürgősen megoldást kellene találni. A megoldás egy új, kezdetben havonta egyszer, vagy kéthetente megjelenő újság kiadásában lehetne, amely alternatívát kínálhatna a mostani pártsajtóval szemben. Szinte hihetetlen, hogy a vezető értelmiségiek és az magyar vállalkozók között nem akadt már eddig is senki, aki egy ilyen lapot elindítana. A nemzetközi ismeretséggel és tekintéllyel is bíró értelmiségiek ehhez bizonyára külföldi támogatókat is találhatnának. 

Az est tanulsága talán az lehetne, hogy a problémákról nem elég csak beszélni, azokat „elefántcsonttoronyból szemlélni”, ahogyan az egyik résztvevő fogalmazott, hanem megoldásokat is kell kínálni. A „létezés és véleménynyilvánítás” csak vegetálás lehet, ami önmagában még nem oldja meg a problémákat. Tovább kell lépni…

Bozóki Antal

Újvidék, 2013. március 5.

[1] Penovác Sára: Autizmus és a vajdasági magyar sajtó

KISEBBSÉGI JOGOK – ELMÉLET ÉS GYAKORLAT

Kisebbségjogi jegyzet

Szerbiában nem a nemzeti kisebbségi jogszabályok számával, hanem azok minőségével, egymással való összehangoltságával és gyakorlati alkalmazásával van a baj. Egyes törvények nem csak hiányosak,[1] de gondok vannak a gyakorlati alkalmazásukkal is, mivel jelentős eltérés mutatkozik a jogszabályok és a nemzeti kisebbségek jogainak mérvadó megvalósítása között. A meglévő törvényeket ugyanis nem következetesen, hanem inkább szelektíven alkalmazzák, amikor azt a személyes, csoport, vagy a hatalmon lévő elit szűk pártérdekei kívánják. Egyes törvények ellentétes megoldásokat is tartalmaznak, mert azt, amit az egyik törvény lehetővé tesz, a másik törvény megvonja. Ezért szükséges a kisebbségi jogszabályoknak az európai normákkal való összehangoltságának és nem utolsó sorban a mindennapi gyakorlati alkalmazásának átfogó és folyamatos elemzésére.

Nem tarják tiszteletben

– A Szerbiában élő nemzeti kisebbségek jogait nagymértékben nem tarják tiszteletben, a helyi önkormányzatok képviselői pedig nem tesznek eleget az ombudsman ajánlásainak[2] – értékelték február 27-én a belgrádi Média Központban, az emberi jogok védelmével foglalkozó független intézetek gyűlésén.[3]

Vesna Petrović, a belgrádi Emberi Jogi Központ végrehajtó igazgatója bemutatta Az emberi jogok védelmével foglalkozó független intézet ajánlásainak megvalósítása című kiadványt. Petrović elmondta, hogy a kutatás eredményeként megjelent kiadvány célja „az intézmények megerősítése a nemzeti kisebbségek jogainak jobb megvalósítása céljából”.[4]

– Az ajánlások a nemzeti kisebbségek nyelvének és írásmódjának hivatalos használatáról szólnak, köztük arról, hogy az utcák, terek és más településhelyek neve kétnyelvű legyen és, hogy a személyi igazolványt anyanyelven adják ki. A foglalkoztatottak anyagismeretének, valamint a kisebbségek jogai tiszteletben tartása politikai akaratának hiányát meg kell változtatni – emelte ki Petrović. Hozzátette, hogy a jogi akadályok a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényből erednek, amelynek egyes rendelkezései ütköznek más törvényekkel.

– Szükséges ezt a törvényt megváltoztatni és kiegészíteni, de amíg hatályos, tiszteletben kell tartani – hangsúlyozta Petrović.[5]

Goran Bašić, köztársasági ombudsman-helyettes elmondta, hogy ez a testület tavaly 333 ajánlást küldött a helyi önkormányzatokba[6], ebből 54 foglalkozik a nemzeti kisebbségek jogaival. – Az ombudsman ajánlásait nagymértékben elfogadták, kivéve a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozókat, amelyek több mint 50-át nem hajtották végre.[7]

Két újvidéki példa

            Hogy a tartományi ombudsman ajánlásait is mennyire tartják, illetve nem tartják tiszteletben, lássunk két újvidéki példát:  

Első példa. Miután a médiumok a latin betűs tábla cirill betűsre cseréléséről cikkeztek 2012 decemberének közepén, a tartományi ombudsman eljárást indított annak megállapítására, vajon az intézmény neve szerepel-e a hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvénnyel összhangban a hivatalos használatban lévő nyelveken is.

            2013. január 24-én a tartományi ombudsman közölte, az Újvidéki Művelődési Központ kiküszöbölte az intézmény névtábláján kifogásolt szabálytalanságokat, s az új táblán immáron az intézmény neve az Újvidéken hivatalos használatban lévő valamennyi nyelven fel van tüntetve.[8]

            Második példa. A Szerb Haladó Párt (SNS/SZHP) körüli szövetségből álló új városi hatalom úgy döntött, Újvidék „kultúrájának, hagyományainak és szellemiségének megőrzése érdekében (január 8-ától – B. A. megj.) cirill feliratokkal közlekednek majd a városi buszok”.

Vukašinović Éva tartományi ombudsman-helyettes az eset kapcsán elmondta, hogy Újvidéken hivatalos használatban van a szerb, a magyar, a szlovák és a ruszin nyelv és írás, így a Városi Közlekedési Közvállalat (VKV) a használatban levő nyelvek írásmódja szerint is köteles lenne kiírni minden feliratot. „Az irányjelző táblákon ennek úgy kellene megjelennie, hogy a cirill betűs írásmód után – ábécé sorrendben – feltüntetik a feliratot az itt használatos nyelveken is: magyarul, szlovákul, stb.” (Tegyük hozzá: Vonatkozik ez minden egyéb közérdekű feliratra is – B. A. megj.)

– A hivatalos nyelvhasználati rendeletet alkalmazni kell, nem csak dísz, a közlekedési közvállalat kénytelen lesz beszerezni olyan displayeket, amelyeken felváltva, cserélődve olvasható lesz a szerb, magyar stb. szöveg – magyarázta Vukašinović.(Egyébként maga az ombudsman sem tartja be a kisebbségi nyelvek egyenrangúságára vonatkozó szabályt. A honlapja ugyanis csak szerb nyelvű, igaz latin betűs:

http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/)

Az ombudsman-helyettes elmondta azt is, hogy az eset felkeltette az érdeklődését, és megkezdte az utca-névtáblák ellenőrzését és „követelni fogja az újvidéki városvezetéstől, hogy a kisebbségek nyelvén is tüntessék fel az utcaneveket – ha már a törvényességre hivatkoznak”.[9]

Mikor lesz február eleje?

– Az ombudsman illetékességi körébe tartozik a szabálysértési, de büntető eljárások indítása is, amennyiben úgy értékeli, hogy sérültek a kisebbségi jogok. Jogunkban áll bírósági eljárást is indítanunk a megkülönböztetés megakadályozásáról szóló törvény alapján és biztos, hogy a rendelkezésünkre álló minden törvényes eszközt alkalmazni fogunk a diszkrimináció megakadályozására. Nem alkalmazhatjuk csak azt, ami nekünk tetszik, hanem a törvényt egészében. A VKV február elejéig köteles válaszolni a levelünkre – nyilatkozta Vukašinović a 24 sata Novi Sad (24 óra Újvidék) című napilapnak február 28-án.[10]

Most március eleje van. Akármennyire is igyekeztem tájékozódni, semmilyen újabb információt nem találtam arról, hogy a VKV válaszolt-e az ombudsmannak, és ha igen mit, s hogy az ombudsman indított-e bármilyen eljárást a városi hatalom vagy a VKV ellen? Illett volna erről legalább értesíteni a közvéleményt! Mélyen hallgat erről a Magyar Nemzeti Tanács is.

A kimondott szó kötelez. Vonatkozik ez a hivatásos tisztségviselőkre is. Amennyiben a tartományi ombudsman, a helyettese, vagy bárki más valamilyen okból kifolyólag nem képes a törvénnyel összhangban ellátni a feladatát, az erkölcs megköveteli a tisztségéből való távozást. Bármennyire is fájdalmas az.  

Nem Pásztor Bálint, Varga László és Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselőinek a kötelessége lenne, hogy minderről tájékoztassák az Európa Tanács és az Európai Unió illetékes szerveit?

Bozóki Antal

Újvidék, 2013. március 3.

[1] te: Hiányos törvények. Magyar Szó, 2006. május 10., 1. o.

[2] A Beta hírügynökség magyar nyelven közölt tudósításában ez a megfogalmazás így hangzik: „A Szerbiában élő nemzeti kisebbségek jogait szavatoló törvények jók ugyan, de nem alkalmazzák őket kellő mértékben, összegezték Belgrádban az emberi jogok védelmével foglalkozó független intézetének gyűlésén.” Nem alkalmazzák kellőképpen a kisebbségek jogait védő törvényeket.

http://www.vajma.info/cikk/szerbia/18102/Nem-alkalmazzak-kellokeppen-a-kisebbsegek-jogait-vedo-torvenyeket.html, 2013. február 27. [17:49]

[3] K. Ž.: Lokalne vlasti krše prava manjina [A helyi önkormányzatok sértik a kisebbségek jogait].Danas, 2013. február 28., 7. o.

[4] Uo.

[5] Uo.

[6] A 2-es alatt említett tudósításban a „lokalnim samoupravama” kifejezés úgy fordították, hogy a „helyi közösségekbe”.

[7] Lás a 3-as alatt idézett írást.

[8] Ombudsman: Az Újvidéki Művelődési Központ táblája immár többnyelvű. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14795/Ombudsman-Az-Ujvideki-Muvelodesi-Kozpont-tablaja-immar-tobbnyelvu.html, 2013. január 25. [15:50] és http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/index.php/najnovije-vesti/aktuelnosti-oblasti

[9] szb: A nyelvhasználati előírás nem csak dísz. Magyar Szó, 2013. január 17., 12. o.  

[10]  S. Stefanović: Nacionalne manjine traže izvinjenje gradonačelnika. 24 sata Novi Sad,  2013. január 28., 3. o.

Ízlelőbimbóink paskolója

Bevallom, most szakasztott olyan dilemmában leledzem gasztro-ügyben, mint amilyenben találta magát az általános közbiztonság romlása témájában az elmúlt napokban a Magyar Nemzeti Tanács. Tépelődésünk közös, egy és ugyanaz. Szükséges-e, illendő-e a kis hazánkban egyre csak mélyülő népnyomor idején fenséges, fejedelmi, többfogásos lakomáról (ráadásul meglehetősen elfogult módon és  citromsárgán irigykedve) értekezni, vagy nemesebb szemlesütve, fülbedugva és szájbecipzározva hallgatni? Vannak érveim is, ellenérveim is…  

Főtisztelendő Paskó Csaba igen nagy tudású ember hírében áll. Sokoldalú, szivárványszínű egyéniség. A Kelebián szolgáló lelkész (ahányszor csak megnyilatkozik) mindig tud valami meghökkentőt mondani. Talán egy évvel ezelőtt hallottam egy vele készült interjút, amelyben arról is beszélt, hogy a papot (meg a kutyát) a szája végett szokás tartani. Ezt akkor egy életre megjegyeztem. Most alighanem ki lehetne szélesíteni ezt a haszonelvűség-palettát azzal is, hogy: meg a kiváló főztje, kosztja végett. A szóban forgó főtisztelendő ugyanis legendás hírű, párját ritkító szakácsművész.

Épp a napokban nyilatkozott (meglehetősen ínycsiklandó és nyálelválasztást serkentő módon) a Szabadkai Rádió egyik műsorában legutóbbi ilyen irányú, gasztronómiai szárnypróbálgatásáról. Ami persze – ahogy Bozsik Péter barátom mondaná – igazi „gurmandiai partraszállásos” remekművé és ízig-vérig sikertörténetté avanzsált.  

Paskó atya arról mesélt, hogy nemrégiben a szabadkai Vince-napi borbálon főszakácsként tevékenykedett. S hogy ott miket, miféléket, mi mindent nem csavarintott ünnepi menüsor gyanánt. (Valahogy úgy, ahogyan a régi mondás is tartja: sütött, főzött, tüzet sem gyújtott.) Készült ott, a főtisztelendő keze nyomán, mindenféle válogatott finomság. Dinsztelt vöröskáposzta, madársalátaágy, gyömbéres/mézes/narancsos vinaigrette, wellingtoni marha, genovai pesto, rosé kacsamell, blansírozott körte és nem utolsósorban máktorta á la Paskó. 

Tudom, hogy kizárólag bennem van a hiba, és csakis a (Hamvas Béla által is magasztalt) rántottleveshez szokott „belügyminiszterem” az oka, de nekem valamiért mégis megfeküdte a gyomromat a felsorolt (felszolgált) nemes, „királyi” étekfűzér. Talán amiatt, mert úgy gondolom, hogy a jelenlegi ínséges időkben csínján kéne bánni a kissé megalomániás,  túláradóan fűszergőzös, főzőshow-szerű gasztropartikkal. Minthogy mostanság édeskevés család vasárnapi asztalára jut bélszín, kacsamell vagy éppen libacomb. Emiatt aztán nagyon könnyen visszatetsző lehet és egyenesen ellenszenvet válthat ki az éppen csak tengődő, vegetáló szabadkaiakból az efféle látványbál. Egyrészt azért, mert igencsak költséges az ünnepségen felvonultatott (nyilvánvalóan válogatott alapanyagokból komponált) egyik-másik ételköltemény és az asztalra varázsolt ízkavalkád, másrészt azért, mert van benne egy porció feltűnési viszketeg, önmutogatás, sznobizmus is. Az ilyesmi pedig méltán irritálhatja a város szegény/szegényebb/legszegényebb kategóriákba sorolt lakóinak érzékeny száj-nyálkahártyáját és a folyton izgő-mozgó bélgiliszta-telepét.

Nem először hallván erről a rendkívül ügyes kezű lelkészszakácsról, én, kisgonosz rögtön képzetet társítottam magamban. Hej, mi mindent tudna varázsolni ez az Istenadta jóember a városi Vöröskereszt ingyenkonyháján! Ha egyszer oda beszabadulhatna! Micsoda színeket, ízeket és illatokat. Úgy meg tudná részegíteni és bolondítani az unalomig erőltetett és egymást váltó krumpli-, rizs- meg bab bázisú egytálétel-variációkat, hogy csak na! Mind a tíz ujjukat megnyalnák a városi szociális kifőzde kétségkívül jobb menüsort érdemlő napi törzskosztosai. Persze belátom én, hogy irreális lenne egy ilyen kivételes képességű embertől elvárni azt, hogy most hagyjon ott csapot-papot és szegődjön el séfnek a humanitárius szervezethez, de talán időnként (mondjuk esztendős ünnepeinkkor) varázsolhatna valami nem szokványosat a még az ételben is szűkölködők húsvéti/karácsonyi asztalára is. Vagy legalább megpróbálná elcsábítani a templom egere szegénységű családokat a már jól bevált csirkelábpörkölttől meg a krumplipaprikástól. Már az is egyfajta kegyelmi állapot lenne. És nem csupán a nincstelenek passiója meg Paskó atya passziója. Hanem magának az Úrnak is tetsző cselekedet.

Szabó Angéla

A MöNöTö dilemmája

Alighanem új szóláshasonlat van születőben a szűkebb pátriánkban: Hezitál, mint a Magyar Nemzeti Tanács. Mármint a (képletesen mondva) kétfelé ágazó általános közbiztonság, a mindinkább elharapódzó rablások/betörések és az úgynevezett magyarverések kapcsán. Szóljon, vagy ne szóljon? Foglaljon állást, vagy pedig játsszon inkább süketet meg vakot? Ez volt itt a fogas kérdés. Ezt nem tudta sehogy sem eldönteni a mi Magyar Nemzeti Tanácsunk. Emiatt vívódott, ezzel nyűglődött hosszú hónapokon át.

Mostanra azonban ennek már vége. Mert miképpen egykoron Buddha, akképpen most a délvidéki magyar kisparlement is megvilágosodott. Megelégelte a nyuszi-életet, és egy vadonatúj állásfoglalással rukkolt ki a közvélemény elé. A tanács választott tagjai végre valahára hajlandóságot mutattak a körülpillantásra és a tükörbe nézésre, pontosabban annak elismerésére, hogy bizony jócskán megromlott a tartományunkban a közbiztonság, és már nem csupán kirabolják a délvidéki magyart, hanem mind gyakrabban el is náspágolják. Igaz, hogy a fő politikacsinálóink a végsőkig kivártak, és csak a huszonnegyedik óra legutolsó percében szólaltak meg, amikor már nem igazán lehetett húzni-halasztani a véleménynyilvánítást.  Időközben ugyanis a jobbára csak egyszerű megélhetési bűnözésnek nevezett betörések már átváltottak kőkemény, élet ellen irányuló bűncselekményekké. Ugyanis a sima tolvajlásnak indult rablás/fosztogatás több esetben is a sértettek/károsultak halálával végződött. Ilyen volt például az a Csantavéren zsinórban elkövetett betöréssorozat, amelynek végén a cigány nemzetiségű bűnelkövetők egyenesen a halálba kergettek egy idős, magányos, rettegésben élő  magyar embert. Meg ilyen volt a Magyar Nemzeti Tanács oktatási ügyekkel megbízott tanácsosa édesanyjának is a kirablása, bántalmazása, aki aztán bele is halt a sérüléseibe.  Vagy legutóbb annak a topolyai házaspárnak a kifosztása és megveretése, amelynek során az egyik idős ember szintén az életével fizetett.

Toleranciából csillagos ötös

Ezzel csupán azt szerettem volna illusztrálni, hogy az MNT aligha vádolható olyasmivel, hogy elsiette, elkapkodta és elnagyolta a magyarellenes incidensekre való reagálást, hogy hebehurgyán, hűbelebalázs módján cselekedett. Hiszen a tanács politikusai csak azután álltak ki (együttesen, testületileg) a nyilvánosság elé, miután (nagyoktól illik pontosan idézni) „egy marék huligán“ gyakorlatilag keresztül-kasul körbelopta és végigrabolta az egész tartományunkat, az észak-bácskai Horgostól a bánáti Tordáig.  És ütötte-vágta a magyar fiataljainkat Szabadkától Újvidékig.

Szinte tálcán kínálja magát a kérdés: mit jelent ez a (Magyar Nemzeti Tanács részéről megnyilvánuló) kínosan hosszú, konok hallgatás? Mit kíván láttatni, mire enged következtetni? Én csak egy dologra vagyok képes tippelni. Mégpedig arra, hogy a mi kisparlamentünk irigylésre méltó módon képes tolerálni a nemzetek/nemzetiségek között megnyilvánuló különféle villongásokat, feszültségeket. Nem veszíti el egykönnyen a fejét, nem esik kétségbe, hanem mindvégig megőrzi a nyugalmát és a hidegvérét. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy olyan hűvösen, egyfajta kívülálló, közömbös, külső szemlélőként követte az eseményeket, mintha azok nem is az itteni magyar közösség bőrére, számlájára történtek volna. Mintha abszolúte semmi közük nem lett volna hozzá, mintha semmiféle felelősséggel nem tartoznának az itteni magyarság mindennapjainak, sorsának alakulása ügyében.

A napokban megtartott MNT-ülésen több ízben is elhangzott, hogy hosszasan hezitáltak, mitévők is legyenek. Napirendre tűzzék-e ezt a kényes témát, vagy pedig folytassák tovább a meghunyászkodást, a csendben való lapulást? E két véglet között hány(kol)ódtak. Vívódtak, küszködtek, őrölte őket a kétség, a kétkedés. Ahelyett viszont, hogy teljesen belemerülnénk a sajnálatba, inkább szögezzük le, hogy magának a magyar ügynek is, meg alighanem a politikusoknak is jót tett az ilyesfajta feszültség feloldása.  A döntő fontosságú tehát az, hogy ha hosszúra nyúlt vajúdás után is, de mégiscsak megszületett valamiféle nyilatkozat, állásfoglalás. Akkor is, ha kissé vérszegényre, szégyenlősre meg felemásra sikeredett. (Tudom, az MNT első embere szerint épp ellenkezőleg: „ez egy  markáns és kiegyensúlyozott állásfoglalás“.) Miért állítom ezt? Mert ködösít és maszatol. Megpróbálja összemosni, egy kalap alá venni, hovatovább kiegyenlíteni a közönséges betörések, rablások ügyét az úgynevezett magyarverések újabb hullámával. Márpedig a kettő homlokegyenest nem ugyanaz.  Legfeljebb csak az incidensek eredeti célját tekintve vonható párhuzam a kettő között. Minthogy egyik is, másik is a vajdasági magyarság megfélemlítését szolgálja.

Hogy stimmeljen a stimmung...

Még egy aprócska adalék az eddig felvázolt politikusi dilemmához. De ez amolyan hangulatfestő. Kedélyjavító. Az MNT legutóbbi összejövetelén a délvidéki magyarság talán legegykedvűbb és legderűlátóbb ideológusának a szájából hangzott el az a bölcs intelem, hogy: „Ne versenyezzünk a panaszkodásban!“ Ehelyett „próbáljunk meg jobb közhangulatot teremteni“! Na, próbáljuk meg! Fogadjunk szót a jogtudós úrnak, és veselkedjünk neki az optimista közhangulat fokozásának! Éljen a pozitív gondolkodásmód! Mert ez a lényeg. (Ebben van a vitamin.) Minden csak hozzáállás kérdése. Ha kezdetnek, indításképpen - egyfajta hangulatjavító gesztusként - mosolyogva, örömmel fogadjuk az éjszakai besurranó tolvajokat, esetleg mi magunk invitáljuk meg őket szerény hajlékunkba, és nem várunk arra, hogy majd ránk kerüljön a sor, máris sokat tettünk a közhangulat feljavítása érdekében. Ha hellyel meg kávéval is megkínáljuk az álarcban érkező rabló urakat, utána pedig önként és legfőképpen sugárzó arccal vesszük elő és adjuk át a tört aranyunkat meg a kis pénzecskénket, akkor egészen biztosan nem érheti szó a házunk elejét. Mert akkor stimmelni fog a stimmung. Ha például a betörők  ki akarják üríteni az éléskamrádat, ne áll oly tétlenül, mint egy rakás szerencsétlenség, hanem tedd magadat hasznossá! Igyekezzél, segíts bepakolni a zsákmányolt szajrét, és ügyelj arra, hogy egyetlen zokszó ne hagyhassa el a szádat! Ha elvitték a saját temetésedre összekuporgatott bankóidat, rá se ránts! Ne panaszkodj, ne siránkozz, hanyagold a jajveszékelést, helyette koncentrálj a közhangulatra! Azt próbáld meg jobbá tenni! Az a dolgod. Ha netán mégis megkötöznek, vagy beragasztják a szádat, tudd meg, az csak amiatt történik, hogy azért éjnek idején örömedben ne kezdj el énekelni meg táncolni.  Ha pedig hajnaltájt éppen hazafelé tartasz (enyhén spicces állapotban) egy szórakozóhelyről, egy búfelejtőből, mindig legyen az orcád vidám! Meglásd, a kutya sem fog megugatni! Nem fognak bántani. Ha eleve virágos az alaphangulatod, akkor még annak a marék szerb huligánnak sem jelent kihívást, hogy téged véresre pofozzanak. Ők is tudják: víg kedélyű magyart nem érdemes bántani.  Akkor most őszintén: van értelme a panaszkodásnak? Na, ugye...

Szabó Angéla

Röszkessetök betörök, foci huligányok ...

2013-ban... 

jön a SzupörMöNöTö!

Oszt lösz nektök nyökk!

Kutyából szalonna, avagy hogyan lesz sereghajtóból karakán jogvédő

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) üdvözli a magyar országgyűlés parlamenti pártjai által támogatott és életre hívott Kisebbségi Jogvédő Intézet megalakulását, amely szervezet célja a határon túli magyarok ellen nemzeti alapon elkövetett jogsértések orvoslásának támogatása, a perköltségek megtérítése, az esetek feltárása és bemutatása, illetve az elszakított területeken ilyen ügyekkel foglalkozó ügyvédek megsegítése. Reméljük, hogy ez a háló Délvidéken is mihamarabb feláll, hiszen hatalmas szüksége van rá az itteni magyarságnak.

Azonban nem szabad szó nélkül elmenni amellett az átlátszó áltevékenység mellett, amelyet ilyen téren a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) folytat. Ismeretes a közvélemény számára, hogy sem a korábbi öt magyar temerini fiú ügyében nem írták alá a kegyelmi kérvényt kísérő támogató petíciót, sem az október vége óta előzetes letartóztatásban lévő ún. ,,új temerini fiúk” esetében nem emelték fel a hangjukat, nem keltek a védelmükre, habár minden politikai és infrastrukturális lehetőségük erre meglett volna. Emlékezetes az is, hogy annak idején Kasza József, a VMSZ előző elnöke kért ,,példás büntetést” a temerini fiúkra.

A Kisebbségi Jogvédő Intézet egyelőre évi 50 millió forintból gazdálkodik. Ennek felállása után és a médiában történt bemutatkozását követően a VMSZ, amely eddig szinte a kisujját sem mozdította meg a temerini magyarellenes incidensek kapcsán, sőt, folyamatosan kételkedését fejezte ki annak kapcsán, hogy valóban nemzeti színezetük volt-e ezeknek az eseteknek, most egy hat ügyvédből álló csapatot állított fel, akiknek a ,,feladata” lenne a jövőben esetleg jelentkező temerini magyar sértett, bántalmazott fiatalok védelme.

Feltűnő és sokat sejtető az a tény, hogy a délvidéki magyarság vezérpártjaként aposztrofált VMSZ mindaddig érdemben nem reagált, sőt, olykor ellenezte a jogsértések határozott kivizsgálását, és az ügyeket a láthatóan kettős, néha pedig hármas mércét alkalmazó szerb ,,igazságszolgáltatás” szerveire bízta. Azonban amint a magyar adófizetők pénzén létrejött egy jogvédő szervezet, és nyilvánossá váltak annak pályázatai, akkor a VMSZ megpróbál sereghajtóból az ügy élére törni. Akárhogy is, az MRM üdvözli a VMSZ pálfordulását, azonban kétségeink vannak a szándék tisztaságával kapcsolatban.

Hol volt ez a politikai akarat évekkel ezelőtt, de hol volt ez a politikai akarat akár tavaly októberben? Minek a hatására változott meg ennek a pártnak a hozzáállása? A pénz? Vagy most már fontosak lettek a kisemberek is? A választ mindenki belátására bízzuk.

Az MRM nevében,

László Bálint, elnök

Az MNT a politikában*

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tegnap (2013. február 27-én), a magyarverések dolgában állásfoglalással jelent meg a politikai porondon. Ez jó. Csak nem elég.

Ha valaki azt kérdezné, hol volt eddig, erre a válasz az, hogy eddig tartotta magát a nemzeti tanácsokról szóló szerb törvény által szabott szűk keretekhez. Az ok egyszerű. Valamiképpen jó lenne azt a látszatot kelteni, hogy szava van a vajdasági magyarság önazonosságának megőrzésében. Csakhogy az MNT nem a magyar autonómia kifejezője, s ezzel vezetői is tisztában vannak. Másrészt közjogi helyzetét tekintve, jogi és politikai értelemben a szerepe az, hogy amolyan ütközőzónaként, végül is a szerb nemzeti érdek békés érvényesítéséhez járuljon hozzá. Nos, az MNT ezt a fából vaskarikaszerű feladatot igyekezett „bölcsen” megoldani.

A Magyar Szó szerint „Korhecz kijelentette: a magyar fiatalokat ért támadások közvetlen kapcsolatban állnak a közbiztonság romlásával, hiszen a magyarokat ért támadásokat valószínűsíthetően nem a többségi nemzethez tartozó jól nevelt fiatalok követik el, hanem inkább azok a bandába tömörülő szurkolók és huligánok, akik más jellegű bűncselekményeket is elkövetnek, ellenben ezeket a vajdasági magyarság számára érzékeny bűncselekményeket még véletlenül sem szabad összemosni az egyszerű közbiztonsági kérdésekkel”.

Elolvasva a fenti sorokat talán nem kell bizonygatni, hogy a magyarverések ügye az államérdek békés érvényesítésére nem alkalmas politikai feladat. Mert itt nincs középút. Az MNT vagy kimondja, s ez lenne a vajdasági magyarság alapérdeke, hogy a „nemzeti alapú incidensek” valójában a közösségként való megmaradásunk ellen irányuló lélektani hadviselés megjelenési formái, vagy nem. Meg azt is, hogy a váltakozó intenzitású, de szociálpszichológiai tartalmát tekintve romboló hatású több mint húsz éve állandósult folyamat ellen csak egy orvosság van. A tényleges, magyar politikai autonómia. Melyben a perszonális autonómia legitim és legális tanácsa valóban elláthatná a vajdasági magyarság alapérdekeinek feltárását, kifejezését és hatékony képviseletét.

Az MNT honlapján állásfoglalásának szövege nem található meg. Tartalmára csupán a sajtó tudósítása alapján következtethetünk. A Magyar Szóban közölt elemek alapján azt kell mondani, hogy az MNT lépett ugyan, de nem nagyot, s azt sem a tényleges magyar autonómia irányába.

Lehet azt mondani, hogy „a magyar nemzeti közösség tagjait ért támadásokról szóló tényeket még véletlenül sem szabad felnagyítani”, csakhogy ez a különben helyénvaló óhaj magyar szemszögből tárgytalan, hisz nem nálunk van a labda. Nem is kerekedhet belőle ki semmi jó.

Különösen az nem, hogy a szerbiai államhatalom hatalom mindhárom ága változtasson magatartásán. Ahogy ezt a Dacic belügyminiszter szóban már megtette, a rendőrség gyakorlatban is nevezze nevén a gyereket. S a viszonylag ritka feljelentéseiben a magyarveréseket minősítse nemzeti alapú incidenseknek. A bíróság pedig mellőzve a kettős mércét, legalább a legeklatánsabb, bizonyíthatóan súlyos esetekben bűncselekmény és szabálysértés miatt ítélje el a tetteseket. Ne nevetséges pénzbüntetésekre, hanem letöltendő szabadságvesztésre. Végül, a szerb kormány – figyelemmel a koszovói rendezés legújabb fejleményeire, s az Ahtisaari-terv elveire – járuljon hozzá a tényleges magyar (perszonális) autonómia létrejöttéhez.

Amíg a vajdasági magyarság „legnagyobb” parlamenti képviselőkkel is rendelkező szervezete a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), valamint a nem legitim és a nem legális MNT nem csatlakoznak a nemzeti oldalhoz, és vállalva a politikai kockázatot, nem mondják ki a teljes igazságot, nem várhatjuk, hogy a magyar kormány a nemzetközi porondon is megjelenítse a vajdasági magyarság autonómiakövetelését. Mert nem tudhatja, a vajdasági magyar politikai elit helyi hatalomhoz simuló szárnya csatlakozna-e a tényleges politikai autonómiára vonatkozó igényhez.

Így marad a demosthenesi felismerés: Nam non modo Deus, sed ne amicus quidem rogandus est, ut dormitanti cuiquam aut desidi praesidio sit. (Mert nemhogy az Istent, de még a barátot sem szabad kérni arra, hogy az alvónak vagy renyhének segítségére legyen.)

Ágoston András

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, 

*HÍRLEVÉL, XI. évf. 46. szám, 2013. február 28.

Visszautalt vádirat - Fejlemény a temerini ügyben

  

            Az újvidéki Felső Bíróság 2013. február 25-i keltezésű végzésével (amelyet számomra a mai napon kézbesítettek) „visszautalta” az újvidéki Felsőfokú Ügyészségnek a 2012. október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini magyar, valamint egy (már szabadlábon lévő) szerb fiú ellen beterjesztett vádiratát az illetékes ügyésznek, hogy „a végzés közlésétől számított három napos határidőn belül küszöbölje ki a vádiratban észlelt hiányosságokat”. 

            A bíróság a döntést a vádlottak ügyvédjeinek a vádirat ellen benyújtott kifogásai alapján hozta meg, mivel a vádirat – a bírói tanács megállapítása szerint – „nem tartalmaz minden, a Büntető Törvénykönyv (BTK) 266. szakaszában előírt  elemet” – olvasható a végzés indoklásában.

            Az ügyész a magyar fiatalok ellen a BTK 317. szakaszába ütköző bűncselekmény elkövetése, vagyisnemzeti, faji, vallási gyűlöletet vagy türelmetlenség kiváltása, illetve szítása miatt emelt vádat 2013. január 9-én a Felső Bíróság előtt (amely bűncselekmény miatt egytől nyolcévi börtönbüntetés van megszabva). A verekedésben részes egyetlen szerb nemzetiségű személy ellen a BTK 344. szakasza alapján büntetendő erőszakos viselkedés miatt történt a vádemelés, ami enyhébb büntetést von maga után (hat hónaptól öt évig terjedő börtönt) és a vádlottat január közepén kiengedték a vizsgálati fogságból. 

            A végzés példa értékű is lehet a gyakorlatban, olyan értelemben, hogy a jövőben nagyobb figyelmet fordítanak majd a vádiratok bírósági vizsgálata során, azoknak a törvény szabta feltételeknek való megfelelősége szempontjából.

A mai napon – mellékelve az említett végzést is – követeltem a vádlottak azonnali szabadon bocsátását. Ügyükben ugyanis a nyomozati eljárás még tavaly december végén befejeződött és a börtönben tartásuk jogi alapja megszűnt – ha ilyen egyáltalán volt is. 

Újvidék, 2013. február 28.

Mgr. Bozóki Antal,

Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje

Honosítási kérvény Marosvásárhelyről

A honosításhoz, ezt adta le a kérvényező:

Kérvény 

Alulírott magyar állampolgárságot kérek.
Nem vagyok szerb, román sem német,
Itt Erdély szívében, Marosvásárhelyen élek
Itt ahol nap mint nap fogy a magyar lélek.

Valamikor régen, amikor születtem
Magyarország volt a szülőhazám nékem.
Mások döntötték el hovatartozásom
Egy Párizs melletti béketárgyaláson.

Átjöttek a hegyen sunyi, szolga népek,
Kik a magyar földön piócaként éltek,
S amikor legutóbb csatát vesztettünk
Áruló férgekként fordultak ellenünk !

Így került szép hazám tolvajok kezébe,
Az árulóknak ez lett búsás fizetése !!
Szeretnének minket ma is kiirtani !
Mert az ellopott javakat vissza kéne adni !

Remélem és hiszem, fordul majd a világ !?
Fog még nyílni nekünk sok-sok színes virág !
Nem lehet, hogy a Sors mindig verjen minket,
S állandóan nyaljuk vérző sebeinket !

Százszor megfizettük a reánk rótt adót,
Amit a balsors vállainkra rakott !
Nem voltunk nem leszünk szolganemzet soha!
Eljött az idő végre : mostan vagy soha !

Mély álomból lassan felébred a nemzet,
Vezetőink ezért nagyon sokat tesznek !
Egyszer, majd egy napon feleszmél a világ
Hogy kinek jár a tövis kinek a virág !?

Vár reánk a szép, nagy, közös Európa;
Határait védjük évszázadok óta !
Nyugodtan élhettek benne a nemzetek;
Megvédték őket vitéz magyar kezek !

Te szép Erdély ország, mikor leszel szabad?
El kéne már űzni a kakukkmadarakat !!!
Te aki egykor sasok fészke voltál
Ily szomorú sorsra miért is jutottál ?

Te vagy a magyarok igazi bölcsője,
A magyar nemzetnek voltál megmentője !
Elkerült minket a török veszedelem,
Itt mindig magyar volt minden fejedelem !

Nem kedvezett nekünk a huszadik század,
Elorozták tőlünk gyönyörű hazánkat !
Egy kakukknemzetség sunyi, lusta népe
Árulásért kapta hazámat cserébe !!

Lett is üldözése itt a magyar szónak,
Sokan letagadták, hogy magyarok voltak.
Mások meg elmentek új hazát keresni,
Idegen hazában sorsunkat siratni.

Én aki maradtam nagyon szépen kérem !
Magyar állampolgárságom adják vissza nékem !
Ígérem az leszek aki eddig voltam,
Én magyar maradok - itt az ősi honban !!

                                        VARGA FERENC 

„A BÍRÓSÁG NEM SIET”

Fejlemények a temerini ügyekben

Február 12-én 879 aláírást tartalmazó petíciót adtam át az újvidéki Felső Bíróság elnökének, Zora Jamušakovnak címzett beadvány mellékleteként. A petíciót ugyanazon a napon eljutattam Pásztor Istvánnak, Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza elnökének is. Erről értesítetem a szerbiai Helsinki Emberi Jogi Bizottságot is.(Időközben további 107 aláírást küldtek a polgárok.)

A 2012. október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini fiú szülei, hozzátartozói, valamint vajdasági és külföldi polgárok a petíció által tiltakoznak az „új temerini fiúk” néven ismertté vált vizsgálati eljárásban észlelt számos törvénysértés miatt, amelyek megkérdőjelezik az eljárás tisztességességét, az eljáró rendőrség, az ügyészség és a bíróság pártatlanságát. Követelik az újvidéki Felsőbíróság elnökétől, hogy Zdenka Stakić bírónő helyett – aki 2005-ben ítéletet hozott a „temerini fiúk” néven elhíresült ügyben és az öt vádlottra 61 év börtönbüntetést szabott ki” – „haladéktalanul nevezzen ki új bírót a tárgyalás lefolytatáshoz.

A petíció aláírói tiltakoznak az miatt is, hogy a nyomozó és az igazságügyi szervek nem minden polgárra egyformán – azok nemzeti hovatartozásától függetlenül – alkalmazzák a jogszabályokat, valamint a kettős, sőt hármas mérce alkalmazásának nyilvántartásba vett példái miatt, amikor is különböző nemzetiségű személyek – egyazon vagy hasonló bűncselekmény elkövetésekor – eltérő viszonyulásban és büntetésben részesültek. 

            Kérésemre február 18-án fogadott Zora Jamušakov, az újvidéki Felső Bíróság elnöke. Ez alkalommal, az elnök asszonynak átadtam egy hét oldal terjedelműmemorandumot, amely az újvidéki igazságügyi szervek munkával kapcsolatos megjegyzéseket és kifogásokat tartalmazza. (A memorandumot február 20-án Pásztor Istvánnak is megküldtem)

            A bíróság elnökének elmondtam, hogy a vajdasági magyar közösségben nagy elégedetlenség van a nacionalista jelenségek és kilengések miatt, amelyek veszélyeztetik a polgárok békéjét és biztonságát, a különböző nemzetiségekhez tartozók együttélését.

Rámutattam, hogy a 2012. október 21-én letartóztatott (és az óta is fogházban lévő) hét adai, becsei és temerini fiatalember ellen a BTK 317. szakaszába ütköző bűncselekmény elkövetése miatt emeltek vádat a Felső Bíróság előtt (amely bűncselekmény miatt egytől nyolcévi börtönbüntetés van megszabva). A verekedésben részes egyetlen szerb nemzetiségű személy ellen a BTK 344. szakasza alapján büntetendő erőszakos viselkedés miatt történt a vádemelés (és január közepén kiengedték a vizsgálati fogságból), ami enyhébb büntetést von maga után (hat hónaptól öt évig terjedő börtönt). Ugyanakkor a többi 10–15 szerb nemzetiségű személy ellen, akik részt vettek a verekedésben és üldözték a magyar vádlottakat, még csak vádelemelés sem történt. Számos példával is illusztrálva az eljárás során történt jogsértéseket.

Ugyancsak Temerinben, 2013. január 27-én éjjel, támadás ért két magyar fiatalembert. A fiatalok szórakozóhelyről hazafelé tartva magyarul beszélgettek, amikor elhaladt mellettük egy hat ismeretlen személyből álló csoport, amelynek tagjai – a sértettek elmondása szerint – hirtelen visszafordultak és rájuk támadtak. Az egyik magyar fiatalembert üveggel fejbe vágták, míg a másikat földre teperték és összerugdosták. A támadók a fiúk bántalmazása közben a magyar anyjukat szidalmazták szerb nyelven. Ebben az ügyben az eljárás az újvidéki Alapfokú Bíróság előtt folyik (a sértettek ellen is!), mégpedig verekedésben való részvétel (a BTK 123. szakasza) miatt, amiért pénzbüntetés vagy három évig terjedő börtönbüntetés van előlátva. A gyanúsítottakat másnap szabadon engedték.      

Február 3-ára virradó éjszaka Óbecse központjában magyar fiatalokra támadt rá egy szerbül beszélő fiatalokból álló csoport. A támadás alkalmával nemzeti hovatartozásukat emlegetve sértegették őket. Ketten megsérültek, egyiküknek a fején szakad fel a bőr és kisebb agyrázkódást szenvedett, társának pedig a bal szeme környéke dagadt fel. A rendőrség gyorsan elfogta a támadókat, de érthetetlen, hogy csak szabálysértési eljárás indult ellenük.

Az említett és más nyilvántartásba vett példák alapján a magyar közösségben elterjedt az a vélemény, hogy a magyarokat – nemzetiségük miatt – az állami szervek hátrányosan megkülönböztetik és aránytalanul súlyosabb büntetésben részesítik, mint s szerb nemzetiségűeket. Ez ellenkezik a szerb alkotmány alapvető emberi jogi és nemzeti kisebbségvédelmi rendelkezéseivel, a hatályos jogszabályokkal és Szerbia nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeivel.

A Felső Bíróság elnök asszonyának – a nemzeti feszültségek csökkentése érdekében – javasoltam, hogy Zdenka Stakić helyett „az új temeri fiúk” néven elhíresült bűnperben haladéktalanul nevezzen ki új bírót a tárgyalás lefolytatáshoz. A temeriniKoperec Csongor (19) és Smith Tomas (18) adai vádlottak védőügyvédjeként, sürgettem az előzetes letartóztatásuk megszüntetésére és azonnali szabadlábra helyezésükre irányuló kérelemről való mielőbbi döntés meghozatalát. Ügyükben ugyanis a nyomozati eljárás még tavaly december végén befejeződött és a börtönben tartásuk jogi alapja megszűnt – ha ilyen egyáltalán volt is. 

Az elnök asszonynak, az elmondottak alátámasztására átadtam egy 16 dokumentumból álló mellékletet is.

Kifejtettem, továbbá, azon véleményemet, hogy – a magyaroknak az igazságügyi szervek iránti bizalma visszaszerzése érdekében – szükségesnek tartom egy jogászokból álló (képviselőházi) külön bizottság létrehozását, amely a temerini, az óbecsei és a szabadkai ügyekben a törvényesség szempontjából megvizsgálná a helybeli rendőrség, valamint az újvidéki ügyészségek és bíróságok munkáját és javaslatokat tenne a további intézkedések megtételére.

Hangoztattam annak szükségességét, hogy az igazságügyi szervek maradéktalanul biztosítsák a polgároknak a törvény előtti egyenrangúságát, a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül, a jogszabályok egyforma alkalmazását, a diszkrimináció tilalmát, az eljárások tisztességességét és a polgárok jogbiztonsága, valamint az ügyészség és a bíróság pártatlansága elvének érvényesülését.

Ugyancsak szóvá tettem: A magyar közösség – a szerzett jogok alapján – elvárja a községi bíróságok visszaállítását Adán, Csókán, Magyarkanizsán, Óbecsén, Temerinben, Topolyán és Zentán, valamint a bíróságok és ügyészségek dolgozóinak nemzeti összetételére vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalát és a nemzetiségiek arányos foglalkoztatásának biztosítását.

            A Felső Bíróság elnöke válaszában elmondta, „nem avatkozhat a bírói tanács munkájába”, hogy „a bíróság nem siet”, és hogy „nyomást gyakorolok a bíróságra”. Február 21-i érdeklődésemre, hogy mikorra várható a bíróság döntése a vádirattal kapcsolatos kifogásokról és a vádlottak szabadon bocsátásának kérelméről, azt az üzenetet kaptam, hogy „rövidesen”. Mivel ez mind a mai napig nem történt meg, úgy döntöttem, hogy a történtekről értesítem a közvéleményt.

Mgr. Bozóki Antal, ügyvéd

az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület elnöke

Újvidék, 2013. február 25.

Jó lenne...

1946-2010

Jó lenne megfogni apám erős kezét
még-egyszer látni csak szigorú szemét
Jó lenne hallgatni bölcs szavait
megfogadni mindent amit tanít

Jó lenne anyámnak ölelő karjában
őszinte gyermekként hinni a világban
Jó lenne érezni tiszta illatát
aggódó arcának lágy mosolyát

Jó lenne megfogni apám erős kezét
még-egyszer látni csak szigorú szemét
jó lenne hallgatni bölcs szavait
megfogadni mindent amit tanít

Jó lenne anyámnak ölelő karjában
őszinte gyermekként hinni a világban
Jó lenne érezni tiszta illatát
aggódó arcának lágy mosolyát