Ami a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényből megmaradt

A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényt a szerb képviselőház a 2009. augusztus 31-i ülésén fogadta el. A törvény szövege a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyének (Službeni glasnik RS) 2009. szeptember 3-i 72. számában jelent meg (221-236. o.)

            Szerbia alkotmánybírósága, a 2014. január 16-i ülésén megállapította, hogy a törvény 10 rendelkezése „nincs összhangban az alkotmánnyal”. Az Alkotmánybíróság erről szóló, 576-os számú döntése a Hivatalos Közlöny 2014. 2014. február 21-i 20. számában jelent meg (36-64 o.)

            Az Alkotmánybíróság döntése a törvény első öt fejezetében, illetve 28 szakaszában 16 változást jelent. Ezek a fejezetek a következők: I. Alaprendelkezések, II. A nemzeti tanácsok jogállásával kapcsolatos kérdések, III. A nemzeti tanácsok hatásköre, IV. A köztársasági szervekkel, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat szerveivel való viszony és V. Nemzetközi regionális együttműködés.  

A döntést Dr. Ódry Kartag Ágnes*,
az Alkotmánybíróság bírója írta alá.

            Az alábbi törvényszövegben az Alkotmánybíróság által kifogásolt szövegrészek törölve lettek. Így most láthatóvá válik, hogy mi maradt meg az eredeti törvényből.  

            A törvény többi szakasza (29-139) elérhető a http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven honlapon.

Bozóki Antal  

TÖRVÉNY

A NEMZETI KISEBBSÉGEK NEMZETI TANÁCSAIRÓL

(A SZK Hivatalos Közlönye, 72/2009. sz.)

I. ALAPRENDELKEZÉSEK

1. szakasz

Jelen törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak (a továbbiakban: nemzeti tanács) a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területére vonatkozó hatáskörét, a nemzeti tanács megválasztásának rendjét, finanszírozását és a munkája szempontjából egyéb jelentős kérdéseket szabályozza.

2. szakasz

A kultúra, az oktatás, a tájékoztatás valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területére vonatkozó önkormányzati joguk érvényesítése érdekében a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a Szerb Köztársaságban megválaszthatják saját nemzeti tanácsaikat.
A nemzeti tanács képviseli a nemzeti kisebbséget az oktatás, a kultúra, a nemzeti kisebbség nyelvén történő tájékoztatás valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén, részt vesz a döntéshozatalban vagy dönt az említett területekre vonatkozó kérdésekről, és e területeken intézményeket, gazdasági társaságokat és egyéb szervezeteket alapít.

3. szakasz

A nemzeti tanácsok nyilvántartását az emberi és kisebbségi jogokkal megbízott minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) vezeti.
A nyilvántartásba való felvétel a bejegyzési kérelem alapján történik, melyet a nemzeti tanács elnökének a tanács megalakulását követő 30 napos határidőn belül kell benyújtania.
A nyilvántartásba való bejegyzéssel a nemzeti tanács jogi személyiséget szerez.

4. szakasz

A nyilvántartásba való bejegyzésre a szabályos kérelem átvételét követő 30 napos határidőn belül kerül sor.
A nyilvántartásba a nemzeti tanács elnevezését és székhelyét, a nemzeti tanács elnökének utó- és családnevét, egységes polgári törzsszámát és lakhelyét, az alapszabály meghozatalának, illetve módosításának és kiegészítésének dátumát, valamint a nyilvántartásba vételről szóló határozat számát és dátumát kell bejegyezni.
A nyilvántartásba bejegyzett adatok nyilvánosak.
A nyilvántartás tartalmát és vezetési módját a minisztérium határozza meg részletesebben.

5. szakasz

A nemzeti tanács ingó és ingatlan vagyont szerezhet és tulajdoníthat el, és a hatáskörében illetékes szerv határozata alapján köztulajdonban levő eszközök felett használati jogot kaphat, a törvénnyel összhangban.

6. szakasz

A nemzeti tanácsnak van alapszabálya.

Az alapszabályban kell meghatározni:
1) a nemzeti tanács tevékenységét;
2) a nemzeti tanács tagjainak számát, a törvénnyel összhangban;
3) a nemzeti tanács székhelyét;
4) a nemzeti tanács elnevezését, jelképét és pecsétjét;
5) a nemzeti tanács szervei tagjainak számát és megválasztásuk rendjét;
6) a nemzeti tanács egyéb testületeit, e testületek tagjainak számát és megválasztásuk rendjét;
7) az elismeréseket és odaítélésük módját;
8) egyéb, a nemzeti tanács munkája szempontjából jelentős kérdéseket.
Az alapszabály módosítását és kiegészítését követő 30 napos határidőn belül a nemzeti tanács a minisztériumot erről értesíteni, valamint a módosításokat és kiegészítéseket az elfogadásuk ülésén felvett jegyzőkönyvvel együtt a minisztériumnak megküldeni köteles.

II. A NEMZETI TANÁCS JOGÁLLÁSÁVAL KAPCSOLATOS

KÉRDÉSEK

1. A nemzeti tanács szervei

7. szakasz

A nemzeti tanácsnak van elnöke, végrehajtó szerve, valamint oktatással, kultúrával, tájékoztatással és a hivatalos nyelv- és íráshasználattal megbízott bizottsága.
Az alapszabályban a nemzeti tanács konzultatív és más testületeit is meg lehet határozni.
A nemzeti tanács elnöke képviseli a nemzeti tanácsot és a nevében eljár.
A nemzeti tanács elnökét a nemzeti tanács tagjai közül kell megválasztani.
A nemzeti tanács munkája nyilvános.

8. szakasz

A nemzeti tanács akkor határozatképes, ha az ülésen a nemzeti tanács tagjainak több mint a fele jelen van.
A nemzeti tanács alapszabálya akkor tekinthető elfogadottnak, ha a nemzeti tanács összlétszámának több mint a fele mellette szavazott.
A nemzeti tanács elnöke és a nemzeti tanács végrehajtó szervének elnöke akkor tekinthető megválasztottnak, ha a nemzeti tanács összlétszámának több mint a fele mellette szavazott.
Az egyéb határozatokat a nemzeti tanács a jelen levő tagok szótöbbségével hozza meg, ha az alapszabály nem irányoz elő minősített többséget.

2. A nemzeti tanács tagjainak száma

9. szakasz

A nemzeti tanács legalább 15, de legfeljebb 35 tagból áll.
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a 10.000-nél kevesebb fővel rendelkező, vagy külön nem jegyzett nemzeti kisebbségek esetében a nemzeti tanács 15 tagból áll.
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a 10.000-nél több, de a 20.000 főt nem meghaladó nemzeti kisebbségek esetében a nemzeti tanács 19 tagból áll.
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a 20.000-től 50.000 fős nemzeti kisebbségek esetében a nemzeti tanács 23 tagból áll.
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint az 50.000-től 100.000 fős nemzeti kisebbségek esetében a nemzeti tanács 29 tagból áll.
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a 100.000 főt meghaladó nemzeti kisebbségek esetében a nemzeti tanács 35 tagból áll.
A nemzeti tanács tagjainak megbízatási ideje négy évre szól.
Az első összetételű nemzeti tanács megbízatási ideje a nemzeti tanács nyilvántartásba vételének napján kezdődik.

III. A NEMZETI TANÁCS HATÁSKÖREI

1. Általános hatáskörök

10. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel és az alapszabállyal összhangban, szervei révén, önállóan:
1) meghozza és módosítja az nemzeti tanács alapszabályát;
2) meghozza a pénzügyi tervet, pénzügyi jelentést és zárszámadást;
3) rendelkezik saját vagyonával;
4) dönt a nemzeti tanács elnevezéséről, szimbólumairól és pecsétjéről;
5) véglegesíti a nemzeti szimbólumokra, a nemzeti tanács jelképeire és ünnepeire vonatkozó javaslatokat;
6) intézményeket, egyesületeket, alapítványokat, gazdasági társaságokat alapít a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén, valamint a nemzeti kisebbség identitásának megőrzése szempontjából jelentős egyéb területeken;
7) javaslatot tesz a nemzeti kisebbség képviselőjének személyére a helyi önkormányzatok nemzetek közötti viszonyügyi tanácsában;
8) elismeréseket határoz meg és ítél oda;
9) a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén törvények és más jogszabályok meghozatalát kezdeményezi és figyelemmel kíséri alkalmazásukat;
10) részt vesz az előírások előkészítésében, és javasolja a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv-és íráshasználat területén a nemzeti kisebbségeknek az Alkotmányban szavatolt jogait szabályozó előírások módosítását és kiegészítését;
11) külön előírásokat és ideiglenes intézkedéseket javasol azokon a területeken, melyeken az önkormányzati jog érvényesül, a nemzeti kisebbséghez tartozók és a többséget képező polgárok közötti teljes egyenjogúság elérése érdekében;
12) eljárást indít az Alkotmánybíróság, a polgári jogvédő, a tartományi és a helyi ombudsman, valamint más hatáskörrel rendelkező szervek előtt, amikor megítélése szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozóknak az Alkotmányban és törvényben szavatolt jogainak és szabadságjogainak megsértésére került sor;
13) a nemzeti kisebbséghez tartozó nevében megindítja a jelen szakasz 12) pontjában foglalt eljárást előzőleg megszerzett írásos meghatalmazás alapján;
14) állást foglal, kezdeményezést tesz és intézkedéseket foganatosít a nemzeti kisebbség helyzetével, identitásával és jogaival közvetlenül kapcsolatos minden kérdésben;
15) törvényben, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat aktusában ráruházott más kérdésekről is dönt.

2. Hatáskörök az oktatás területén

Alapítói jogok

11. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban, nevelési, oktatási, diák- és egyetemista-jóléti intézményeket alapíthat, és alapítói jogokat és kötelességeket gyakorolhat.
Jelen szakasz 1. bekezdésében foglalt intézményeket a nemzeti tanács önállóan, vagy a köztársasággal, az autonóm tartománnyal, helyi önkormányzattal vagy más jogi személlyel egyetemben alapítja, a törvénnyel összhangban.
A köztársaság, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat, jelen szakasz 1. bekezdésében foglalt intézmények alapítójaként az alapítói jogokat egészében vagy részben a nemzeti tanácsra ruházhatja át.

Az intézmények irányításában való részvétel

12. szakasz

A köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat által alapított iskoláskor előtti, általános és középfokú nevelési és oktatási intézményekben, melyekben a nevelési-oktatási tevékenység a nemzeti kisebbség nyelvén is folyik, vagy melyekben a nemzeti kisebbség beszéde, nyelve vagy kultúrája külön tantárgyként szerepel, a nemzeti tanács:

1) véleményezi az igazgatóbizottság, illetve az iskolaszék tagjai személyére a helyi önkormányzat képviselői közül tett javaslatokat;
2) azokban az intézményekben, melyek tagozatainak többségében a nevelési-oktatási tevékenység a nemzeti kisebbség nyelvén folyik, vagy melyekről megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbség számára kiemelt jelentőségűek, jelölteket javasol az igazgatóbizottság, illetve az iskolaszék tagjai személyére, akik a helyi önkormányzatot képviselik;
3) véleményezi a jelen szakasz 1. bekezdésének 1) pontjában foglalt intézmények igazgatójelöltjére tett javaslatot;
4) véleményt nyilvánít a jelen szakasz 1. bekezdésének 1) és 2) pontjában foglalt intézmények igazgatójának és igazgatási szerve tagjainak felmentése során;
5) jelen szakasz 1. bekezdésének 2) pontjában foglalt intézmények igazgatója megválasztásához előzetes jóváhagyását adja;
A köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat által alapított diák- és egyetemista-jóléti intézményekben a nemzeti tanács:
1) egy jelöltet javasol – az alapító képviselőjét, és véleményezi az igazgató bizottság többi tagja személyére tett javaslatokat azokban a diákjóléti intézményekben, melyek székhelye olyan helyi önkormányzatok területén található, ahol a nemzeti kisebbség nyelve is hivatalos használatban van. Ha a helyi önkormányzat területén több nemzeti kisebbség nyelve is hivatalos használatban van, az érdekelt nemzeti tanácsok közös jelöltet javasolnak az igazgató bizottság tagja személyére;
2) véleményezi az igazgató bizottság tagjai személyére tett javaslatokat azokban az egyetemista-jóléti intézményekben, melyek székhelye olyan helyi önkormányzatok területén található, ahol a nemzeti kisebbség nyelve is hivatalos használatban van;
3) véleményt nyilvánít az igazgató megválasztása során azokban a diák- és egyetemista-jóléti intézményekben, melyek székhelye olyan helyi önkormányzat területén található, ahol a nemzeti kisebbség nyelve is hivatalos használatban van;
4) véleményt nyilvánít a jelen szakasz 2. bekezdése 1)-3) pontjában foglalt intézmények igazgatójának és az igazgatási szerve tagjainak felmentése során.
A nemzeti kisebbség nemzeti tanácsát, melynek nyelve egy helyi önkormányzatban sincs hivatalos használatban, azokban a helyi önkormányzatokban illetik meg a jelen szakasz 2. bekezdése 1)-4) pontjaiban foglalt jogok, ahol az általuk képviselt nemzeti kisebbség tagjai a legutóbbi népszámlálási adatok szerint az összlakosságnak több mint 1%-át képezik.
A köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat által a felsőoktatás területén alapított intézményekben, amelyekben a tanítás egészében vagy részben a nemzeti kisebbség nyelvé folyik, a nemzeti tanács véleményt nyilvánít a felsőoktatási intézmény irányítási és igazgatási szervébe javasolt jelöltekről.

Tantervek és programok

13. szakasz

A nemzeti tanács:

1) a Nemzeti Oktatási Tanácsnak javasolja az iskoláskor előtti program általános alapjait, az általános és a középfokú oktatás és nevelés tanterveit és programjait, valamint a nevelési program alapjait azokra a tartalmakra vonatkozóan, melyek a nemzeti kisebbség sajátosságát fejezik ki, de különösen a történelem, zenei nevelés és képzőművészet területén;
2) a Nemzeti Oktatási Tanácsnak javasolja a nemzeti kisebbség nyelvének általános és középfokú oktatási és nevelési programját, valamint a nemzeti kisebbség nyelvének, illetve beszédjének és a nemzeti kultúra elemeinek oktatási és nevelési programját;
3) a Nemzeti Oktatási Tanácsnak véleményezi a szerbnek, mint nem anyanyelvnek oktatási programját;
4) az oktatással megbízott miniszternek a diákjóléti intézmények tanulóira vonatkozó intézkedéseket és nevelési programot javasol, amelyek a nemzetek közötti tolerancia és multikulturalizmus érvényesítését szolgálják;
5) véleményezi az olyan intézmények oktatási és nevelési programját, melyekről megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbség számára kiemelt jelentőségűek.

Tankönyvek és tanszerek

14. szakasz

Ha az oktatási-nevelési tevékenység a nemzeti kisebbség nyelvén folyik, a Nemzeti Oktatási Tanács az oktatással megbízott miniszternek a nemzeti tanács előzetes jóváhagyása alapján olyan tankönyvek és tanszerek használatának engedélyezését javasolja, melyek tartalma a nemzeti kisebbség sajátosságait fejezi ki.
Az oktatással megbízott miniszter a nemzeti kisebbség nyelvén kiadott hazai vagy behozott tankönyvek oktatási-nevelési folyamatban való használatát a nemzeti tanács javaslatára hagyja jóvá.

Egyéb hatáskörök az oktatás területén

15. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban:

1) egy jelöltet javasol a Nemzeti Oktatási Tanács tagjainak közös megválasztási listájára;
2) véleményt nyilvánít az iskoláskor előtti intézmények és általános iskolák hálózatáról szóló aktus meghozatala során azokban a helyi önkormányzatokban, amelyekben a nemzeti kisebbség nyelve hivatalos használatban van, vagy amelyekben az oktatási-nevelési tevékenység a kisebbség nyelvén folyik;
3) meghatározza a nemzeti kisebbség oktatása szempontjából kiemelt jelentőségű oktatási-nevelési intézményeket; ha az összes intézmény száma négynél nagyobb, kiemelt jelentőségűvé a nemzeti kisebbség nyelvén is oktató összes intézménynek legfeljebb egy negyede nyilvánítható; ha az ilyen intézmények száma négynél kisebb, kiemelt jelentőségűvé a nemzeti kisebbség nyelvén, illetve a nemzeti kisebbség nyelvén is oktató intézmények közül egy intézmény nyilvánítható; olyan nemzeti kisebbség esetében, melynek nyelvén nem folyik oktatás, a jelen pontban foglalt szabályokat értelemszerűen kell alkalmazni azokra az intézményekre, amelyekben tanítják a nemzeti kisebbség nyelvét vagy beszédét a nemzeti kultúra elemeivel;
4) az oktatással megbízott miniszternek véleményt nyilvánít a középiskolák valamint a diák- és egyetemista-jóléti intézmények hálózata meghatározása során;
5) az oktatással megbízott miniszternek véleményt nyilvánít a nemzeti kisebbség nyelvén oktató iskola székhelyen kívül folytatott tevékenysége jóváhagyásának során;
6) az alapítónak, a köztársaságnak, az autonóm tartománynak vagy a helyi önkormányzatnak javasolja a nemzeti kisebbség nyelvén oktató iskola kihelyezetett tagozatának önállósulását;
7) véleményt nyilvánít a középiskolába iratkozó tanulók számának meghatározása során, továbbá a szakmai felkészítésben, átképzésben, továbbképzésben és szakosításban részesülő tanulók számának jóváhagyása során;
8) az oktatással megbízott miniszternek véleményt nyilvánít a 15-nél kevesebb tanuló részére nemzeti kisebbségi nyelvű tagozat megnyitásának jóváhagyása során;
9) a diák- és egyetemista-jóléti intézményeknek véleményt nyilvánít az ezen intézmények férőhelyeinek betöltése során;
10) véleményt nyilvánít a köztársaság, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat költségvetési eszközeinek nyilvános pályázat útján az oktatás területén működő intézményeknek és egyesületeknek történő odaítéléséről;
11) saját forrásaiból ösztöndíjakat határoz meg, saját aktusaival szabályozza az ösztöndíjak odaítélésének mércéit és eljárását, valamint lebonyolítja az odaítélési eljárást;
12) megválasztja saját képviselőjét a Nemzeti Oktatási Tanácsban, aki döntéshozatali jog nélkül részt vesz annak munkájában, amikor az oktatási rendszer keretében a tanítás a nemzeti kisebbség nyelvén folyik és a Nemzeti Oktatási Tanács a nemzeti kisebbség oktatása szempontjából jelentős kérdést vitat meg;
13) megválasztja saját képviselőjét a Nemzeti Felsőoktatási Tanácsban, aki a tanácsnak teljes jogú tagja, ha a felsőoktatás keretében a tanítás teljesen vagy részben a nemzeti kisebbség nyelvén folyik;
14) törvényben vagy más jogszabályokban ezen a területen meghatározott egyéb teendőket is ellát.

3. Hatáskörök a kultúra területén

Alapítói jogok

16. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban, kulturális intézményeket alapíthat, a nemzeti kisebbség kulturális sajátosságai megőrzésének, előmozdításának és fejlesztésének, és a nemzeti kisebbség nemzeti identitásának megőrzése érdekében, és alapítói jogokat és kötelességeket gyakorolhat.
Jelen szakasz 1. bekezdésében foglalt intézményeket a nemzeti tanács önállóan vagy a köztársasággal, az autonóm tartománnyal, a helyi önkormányzattal vagy más jogi személlyel egyetemben alapítja, a törvénnyel összhangban.
A köztársaság, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat, jelen szakasz 1. bekezdésében foglalt intézmények alapítójaként, az alapítói jogokat egészében vagy részben a nemzeti tanácsra ruházhatja át.

Az intézmények irányításában való részvétel

17. szakasz

A köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat által alapított kulturális intézményekben, melyekről a nemzeti tanács megállapítja, hogy a nemzeti kisebbség identitása megőrzése szempontjából kiemelt jelentőségűek, a nemzeti tanács:

1) kinevezi az intézmény igazgatóbizottságának egy tagját;
2) véleményezi az intézmény igazgatóbizottságának tagjai személyére tett javaslatot;
3) véleményt nyilvánít az intézmény igazgatójának megválasztása során.
Ha egyazon kulturális intézményről több nemzeti tanács is megállapítja, hogy az a nemzeti kisebbség sajátossága és nemzeti identitása megőrzésének, előmozdításának és fejlesztésének szempontjából kiemelt jelentőségű, a nemzeti tanácsok a jelen szakasz 1. bekezdésében említett igazgató bizottságba egy-egy tagot neveznek ki.

Egyéb hatáskörök a kultúra területén

18. szakasz

A nemzeti tanács:

1) meghatározza az adott nemzeti kisebbség sajátosságainak és nemzeti identitásának megőrzése, előmozdítása és fejlesztése szempontjából kiemelt jelentőségű kulturális intézményeket és rendezvényeket;
2) meghatározza a nemzeti kisebbség kultúrájának fejlesztési stratégiáját;
3) meghatározza a nemzeti kisebbség szempontjából kiemelt jelentőségű ingó és ingatlan kulturális javakat;
4) a hatáskörében illetékes szerv vagy intézmény előtt eljárást indít annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbség szempontjából kiemelt jelentőségű ingó és ingatlan kulturális javakat törvényben védetté nyilvánítsák;
5) a jelen szakasz 1. bekezdésének 4) pontjában foglalt kulturális javak védelmét, szanálását és újjáépítését célzó intézkedéseket javasol;
6) véleményt nyilvánít és javaslatokat tesz azon helyi önkormányzatok terület- és településrendezési tervének kidolgozása során, melyekben a jelen szakasz 1. bekezdésének 3) pontjában foglalt javak elhelyezkednek;
7) javasolja a terület- és településrendezési terv végrehajtásának felfüggesztését, ha véleménye szerint ez veszélyezteti a jelen szakasz 1. bekezdésének 3) pontjában foglalt kulturális javakat;
8) a hatáskörében illetékes szervnek előzetes véleményt nyilvánít a jelen szakasz 1. bekezdésének 3) pontjában foglalt ingatlan kulturális javak más helyre való áthelyezésének jóváhagyására irányuló eljárásban;
9) véleményt nyilvánít a nemzeti kisebbségi nyelvű könyvállománnyal rendelkező könyvtárak vagy könyvtárak szervezeti egységeinek alapítására vagy megszüntetésére irányuló eljárásban;
10) javaslatot tesz a köztársaság, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat költségvetési eszközeinek nyilvános pályázat útján történő odaítélésére a nemzeti kisebbségi kulturális intézmények, rendezvények és egyesületek számára;
11) legalább egy jelöltet javasol a Nemzeti Művelődési Tanács tagjainak közös megválasztási listájára;
12) meghatározza saját képviselőjét a Nemzeti Művelődési Tanácsban, aki, döntéshozatali jog nélkül részt vesz annak munkájában, amikor a nemzeti kisebbség kultúrája szempontjából jelentős kérdéseket vitatnak meg;
13) törvényben, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat aktusában átruházott más kérdésekről is dönt.

Hatáskörök a tájékoztatás területén

Alapítói jogok

19. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban, önállóan vagy más jogi személlyel egyetemben lapkiadó, rádió-televíziós, nyomdai valamint vételezett médiát reprodukáló tevékenységet folytató intézményeket és gazdasági társaságokat alapíthat, és alapítói jogokat és kötelességeket gyakorolhat.
Teljes egészében vagy túlnyomóan kisebbségi nyelven tájékozató tömegtájékoztatási közvállalatok és intézmények alapítójaként a köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat, a nemzeti tanáccsal való megállapodás alapján, az alapítói jogokat egészében vagy részben a nemzeti tanácsra ruházhatja át.

Az intézmények igazgatásában való részvétel

20. szakasz

A nemzeti tanács:

1) véleményt nyilvánít a Szerbiai Műsorszórási Intézmény igazgató bizottsága és műsortanácsa tagjainak és vezérigazgatójának kinevezése során, ha ez az intézmény a nemzeti kisebbség nyelvén sugároz műsort;
2) véleményt nyilvánít a Vajdasági Műsorszórási Intézmény igazgató bizottsága és műsortanácsa tagjainak és vezérigazgatójának kinevezése során, ha ez az intézmény a nemzeti kisebbség nyelvén sugároz műsort;
3) meghatározza a közszolgálati intézményben a kisebbségi nyelvű műsorok felelős szerkesztőjének a megválasztására vonatkozó mércéket;
4) a műsorszórási intézmény igazgatóbizottságánál a pályázó és a pályázati feltételeknek eleget tevő jelöltek közül jelöltet állít a nemzeti kisebbségi nyelvű műsorok felelős szerkesztőjének személyére;
5) azokban a műsorszórási intézményekben, melyekben több nemzeti kisebbségi nyelvű műsor egy felelős szerkesztőjét nevezik ki, véleményt nyilvánít a nemzeti kisebbségi nyelvű műsorok felelős szerkesztő jelöltjeiről.

Egyéb hatáskörök a tájékoztatás területén

21. szakasz

A nemzeti tanács:

1) elfogadja a nemzeti kisebbség nyelvén történő tájékoztatás fejlesztési stratégiáját a Szerb Köztársaság stratégiájával összhangban;
2) a Köztársasági Műsorszórási Ügynökségnél javaslatokat tesz a Műsorszórás Fejlesztési Stratégia kidolgozása során;
3) javaslatot tesz a köztársaság, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat költségvetési eszközeinek nyilvános pályázat útján a nemzeti kisebbségi nyelven tájékozató jogi és természetes személyeknek történő odaítélésére;
4) megvitatja a Szerbiai Műsorszórási Intézmény és a Vajdasági Műsorszórási Intézmény igazgató- és műsortanácsának jelentéseit, valamint javaslatokat és ajánlásokat tesz a nemzeti kisebbségi nyelvű műsorokat illetően;
5) véleményt nyilvánít és javaslatokat tesz a Köztársasági Műsorszórási Ügynökség Tanácsának a nemzeti kisebbségi nyelvű tájékoztatással kapcsolatban;
6) meghatározza saját képviselőjét a Köztársasági Műsorszórási Ügynökség Tanácsában, aki döntéshozatali jog nélkül részt vesz annak munkájában, amikor nemzeti kisebbségi nyelvű tájékoztatással kapcsolatos kérdéseket vitatnak meg;
7) törvényben és más jogszabályokban ezen a területen meghatározott egyéb teendőket is ellát.

5. Hatáskörök a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén

22. szakasz

A nemzeti tanács:

1) meghatározza a helyi önkormányzatok, települések és egyéb földrajzi nevek nemzeti kisebbségi nyelvű hagyományos elnevezéseit, ha a helyi önkormányzat vagy a település területén a nemzeti kisebbségi nyelv hivatalos használatban van; a nemzeti tanács által meghatározott elnevezések a szerb nyelvű elnevezések mellett hivatalos használatban levő elnevezésekké válnak, és közzé kell tenni őket a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyében, a Vajdaság Autonóm Tartomány területén székhellyel rendelkező nemzeti tanácsok esetében pedig Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapjában;
2) a hatáskörében illetékes szervnek javasolja a helyi önkormányzat, a települések és egyéb földrajzi nevek nemzeti kisebbségi nyelven való kitűzését;
3) javasolja a nemzeti kisebbségi nyelv és írás hivatalossá tételét a helyi önkormányzat területén;
4) javasolja azok az utcák, terek, városnegyedek, tanyacsoportok, egyéb településrészek és intézmények elnevezésének megváltoztatását, melyekről megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbség szempontjából kiemelt jelentőségűek;
5) véleményt nyilvánít az utcák, terek, városnegyedek, tanyacsoportok és egyéb településrészek elnevezésének meghatározása során, ha a helyi önkormányzat vagy település területén a nemzeti kisebbség nyelve hivatalos használatban van;
6) a hatáskörében illetékes szervnél javasolja a nemzeti kisebbség nyelvének és írásának hivatalos használata feletti felügyelet gyakorlását;
7) a hatáskörében illetékes szervnél intézkedéseket és tevékenységeket javasol a jogszabályok a hivatalos használatban levő nemzeti kisebbségi nyelvekre való fordításának előmozdítása érdekében;
8) intézkedéseket tesz és tevékenységet fejt ki a nemzeti kisebbségi nyelv- és írás hivatalos használatának előmozdítása érdekében;
9) törvényben, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat aktusában e területen ráruházott más kérdésekről dönt.

6. A jogi aktusok semmissége

23. szakasz

A nemzeti tanács megfelelő javaslata vagy véleménye nélkül meghozott, a jelen törvény 12–15, 17. és 18. valamint a 20-22. szakaszában foglalt egyedi jogi aktusok törvényellenesek, illetve semmisek.
Ha a nemzeti tanács a hatáskörében illetékes szerv szabályosan kézbesített kérelme ellenére 30 napos határidőn belül nem küldi meg javaslatát vagy véleményét, a jelen szakasz 1. bekezdésében említett aktust a megszerzett javaslat, illetve vélemény nélkül kell meghozni.

7. Az alapítói jogok átruházása

24. szakasz

A nemzeti tanács kezdeményezésére, a Szerb Köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat egészében vagy részben az alábbi intézmények alapítói jogait ruházza át:

1) kizárólag nemzeti kisebbségi nyelvű oktatási-nevelési intézmények;
2) kulturális intézmények, melyek alapvető tevékenységét a nemzeti kisebbség kultúrájának a megőrzése és fejlesztése képezi;
3) kizárólag a nemzeti kisebbség nyelvén tájékoztató tömegtájékoztatási intézmények.
A nemzeti tanács kezdeményezésére, a Szerb Köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat egészében vagy részben a jelen szakasz 1. bekezdésének 1-3. pontjában felölelt intézményeken kívül más intézmények alapítói jogait akkor ruházza át, ha ezek a nemzeti kisebbség szempontjából kiemelt jelentőségűek.
A jelen szakasz 1. és 2. bekezdésében foglalt szervek a nemzeti tanáccsal az alapítói jogok egészében vagy részben történő átruházásáról szerződést kötnek (a továbbiakban: szerződés).
A szerződés a jelen szakasz 1. és 2. bekezdésében foglalt szervek és a nemzeti tanács kölcsönös jogait és kötelességeit tartalmazza.
A szerződésben meg kell határozni az átruházott igazgatási jogokat és éves szinten az intézmény tevékenységének finanszírozására a köztársaság, az autonóm tartomány vagy a helyi önkormányzat költségvetésében biztosított eszközöket.
A költségvetési finanszírozás szempontjából, azoknak az intézményeknek az anyagi helyzete, melyek alapítói jogait egészében vagy részben átruházták, nem lehet kedvezőtlenebb azoknak az intézményeknek az anyagi helyzeténél, melyek alapítói jogait nem ruházták át a nemzeti tanácsra.

IV. A KÖZTÁRSASÁGI SZERVEKKEL, AZ AUTONÓM

TARTOMÁNY ÉS A HELYI ÖNKORMÁNYZAT SZERVEIVEL

VALÓ VISZONY

A köztársasági szervekkel való viszony

25. szakasz

 A nemzeti tanács a Nemzetgyűléshez, Kormányhoz, más állami szervekhez és különszervezetekhez javaslatot, kezdeményezést, véleményt nyújthat be a hatáskörébe tartozó kérdésekkel kapcsolatban.

            A jelen törvény 2. szakaszában foglalt kérdések megvitatása és a róluk való határozathozatal előtt a jelen szakasz 1. bekezdésében említett szervek kikérik a nemzeti tanácsok véleményét.

A vélemény megszerzésének módját a jelen szakasz 1. bekezdésében említett szervek ügyrendjében kell szabályozni.

A nemzeti tanács kezdeményezheti a Kormánynál állami szerv vagy különszervezet olyan jogszabályának felfüggesztését, illetve érvénytelenítését, amely jelen törvénnyel, vagy a nemzeti kisebbségekre vonatkozó más törvényekkel és jogszabályokkal nincs összhangban.

Az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat szerveivel való viszony

26. szakasz

A nemzeti tanácsok az autonóm tartomány és a helyi önkormányzat szerveihez javaslatokat, kezdeményezéseket és véleményeket nyújtanak be a nemzeti kisebbségek helyzetére és a nemzeti kisebbségek sajátosságainak megőrzésére vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban.
Az autonóm tartomány, illetve a helyi önkormányzat szervei köteles megvitatni a nemzeti tanács javaslatait, kezdeményezéseit és véleményeit, és megfelelő intézkedéseket tenni.
A jelen törvény 2. szakaszában foglalt területekre vonatkozó általános aktus meghozatalának során az autonóm tartomány, illetve a helyi önkormányzat szervei kikérik a nemzeti tanács véleményét.
A vélemény megszerzésének módját a jelen szakasz 1. bekezdésében említett szervek ügyrendjében kell szabályozni.

V. NEMZETKÖZI ÉS REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS

27. szakasz

A nemzeti tanács, a törvénnyel összhangban, együttműködik nemzetközi és regionális szervezetekkel, az anyaország állami szerveivel, szervezeteivel és intézményeivel, valamint más államok nemzeti kisebbségeinek nemzeti tanácsaival vagy hasonló testületeivel.
A nemzeti tanács képviselői részt vesznek tárgyalásokon vagy pedig konzultálnak az anyaországokkal való kétoldalú megállapodások megkötésével kapcsolatos tárgyalásokon abban a részben, amely közvetlenül a nemzeti kisebbség jogaira vonatkozik.
A nemzeti tanácsok képviselői részt vesznek a vegyes államközi testületek munkájában, melyek feladata az adott nemzeti kisebbség jogvédelmére vonatkozó államközi kétoldalú szerződések alkalmazásának felügyelete.

28. szakasz

A nemzeti kisebbségek képviselői, a Szerb Köztársaság Nemzeti Kisebbségi Tanácsa révén, részt vesznek a nemzeti kisebbségek helyzetére és jogvédelmére vonatkozó nemzetközi vagy regionális egyezmények megkötésének, illetve a hozzájuk való csatlakozás folyamatában.

* Dr. Ódry Kartag Ágnes was born in Čoka (Csóka), in 1951. She graduated from the Faculty of Law, Novi Sad University, in 1975. She received her LL.M from the Faculty of Law, Belgrade University, in 1983, where she also defended her doctoral thesis in 1990. In 1977 she was appointed assistant lecturer in Theory of State and Law, at Novi Sad Faculty of Law. Since 2003 she has been an associate professor at the same faculty. From 1995 to 2000, she worked as a senior expert associate at Belgrade Research Institute for Criminology and Sociology. In the period 2000-2002, she acted as Assistant Minister of the Federal Ministry for National and Ethnic Communities.
She has actively participated in the work of expert teams engaged in drafting of federal laws, bilateral agreements and administrative decisions of the provincial authorities. She is the author and co-author of two books, and editor of two international conference proceedings. She has written more than eighty expert papers, such as plenary lectures and papers she presented at various national and international congresses and specialist gatherings. She has made a number of study visits abroad to further advance her professional training and has lectured as visiting professor at the law schools in the USA, Hungary and Germany.

From January 2010, she acted as Deputy President of the Constitutional Court, and from December 2010 to February 2011, as President of the Constitutional Court. At the proposal of the National Assembly, she was appointed as Constitutional Court Judge by President of the Republic, in December 2007.

Áldott húsvétot kívánok!

Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.

És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket;  hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

                                                                                                                               (János 14,2 – 14,3)

Nagypénteki sirató

Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk…
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.

Wass Albert

Bajorerdő, 1947

„Ti magyarok! jobb ha mind eggyé lésztök, / Mint eddigegymást ne úgy szeressétök; / Úgy ad Isten jó szerencsét tinéktök, / Ésmegszabadítja idegen néptől földetök.” Tinódi Sebestyény XVI. Század.

Megfosztott lélekoltárok - Nagycsütörtök, Magyarország, 2014.

Elmentek a harangok, a csengők is elnémultak és megfosztottan áll az oltár. Az emberi lélekoltárok sokasága is kiüresedett körülöttünk. Vannak ugyan, amelyek szilárdan várnak az Eukarisztia vissza-visszatérő ünneplésére és vannak, amelyekben az üresség a teliség….
Fehér ruhában állok a gondolataimba mélyedve és a mindennapok földi-égi történésein töprengek. Hosszú időn át zsörtölődtem magamban és magammal olyan latorlelkűek szavain, akik biztosan nem érdemeltek volna még egy felesleges szemrebbenést sem, nem hogy visszafeleselést vagy kioktatást.

Ma egy fegyver csövére bámultam a TV-ben, döbbenten és szomorúan. Egy államférfit akar meggyilkolni egy ellensége. Egy lator.….Ez egy mai, nagycsütörtöki hír. Éppen nagycsütörtöki gyilkosságra buzdító hír. Történtek már Nagycsütörtökön ilyen árulások, ezüstpénzes gyilkosságra ösztönző cselekedetek. Gyűlöletből, féltékenységből, tudatos gonoszságból.
Hová veszett a lélekoltár?! Nagycsütörtök, utolsó vacsora, Júdások, Pilátusok és Barabások rémlenek fel. 

Fehér ruhában állnék most a pisztolyos elé, vagy a többi elé, és a leghangosabbakat, a leggonoszabbakat, a legbántóbbakat idehívnám és én is megmosnám a lábukat. Ugyanúgy mint az Ember Fia tette. Meg a követői.

Talán amikor lehajolok a lábukhoz, a vízzel véletlenül az ajkukat is megérinteném.

Arra gondolok, hogy elszégyellnék magukat és soha többé nem vennének szájukra káromló szavakat. A homlokukra óvatosan keresztet rajzolnék vízzel. Megtelnének csodálkozással és bűnbánóvá mosná gondolataikat a cseppnyi víz. Köntösbe öltözne talán a kiüresedett lélekoltár. Talán akkor a szívük mélyén ők is dicsőségre vágynának, olyan fajtára, amit most még nem ismernek. 

(20130417 Gundy S.)

Dr Gundy Sarolta

Lullaby*

O for a voice like thunder, and a tongue
To drown the throat of war! - When the senses
Are shaken, and the soul is driven to madness,
Who can stand?

When the souls of the oppressed
Fight in the troubled air that rages, who can stand?

When the whirlwind of fury comes from the
Throne of god, when the frowns of his countenance
Drive the nations together, who can stand?

When Sin claps his broad wings over the battle,
And sails rejoicing in the flood of Death;
When souls are torn to everlasting fire,
And fiends of Hell rejoice upon the slain.

O who can stand? O who hath caused this?
O who can answer at the throne of God?
The Kings and Nobles of the Land have done it!
Hear it not, Heaven, thy Ministers have done it!

Prologue Intended for a Dramatic Piece of King Edward the Fourth

William Blake (from Poetical Sketches, 1783)

*Loreena Mckennitt - "Lullaby" is track #15 on the album The Journey Begins [4 CD].

The final track from Loreena's debut album "Elemental".
The lyrics (below) are a poem by William Blake "Prologue, intended for a dramatic piece of King Edward the Fourth" (Poetical Sketches), recited by the late Scottish actor Douglas Campbell.

Altatódal   

Ó, olyan hangért, mint a mennydörgés,
és a nyelvért, amely elfojtja a háború okát. 

Amikor az érzékek megrendülnek, 

a lélek az őrületbe kergetőzik.

Ki állhat meg?

Amikor az elnyomottak lelkei harcolnak a tomboló zaklatott levegőben. 

Ki állhat meg?
Amikor a harag forgószele jön Isten trónjáról, 

Amikor arcának homlokráncolása összehozza a nemzeteket, 

Ki állhat meg?

Amikor a bűn széles szárnyait csapkodja a csata felett,

vitorlák örvendeznek a halál áradatában, 

amikor a lelkek örök tűzre kárhoznak,

A pokol ördögei örvendeznek a meggyilkoltaknak!

Ó, ki bírja ki?
Ó, ki okozta ezt?
Ó, ki felelhet Isten trónjánál?
Az ország királyai és nemesei tették!

Ne halld ég, a te szolgáid vétették!

F:Gitro

Magyarkanizsára került a minisztérium különdíja

Pósa Károly délvidéki családtörténetéért 
Budapesten vette át az elismerést

Magyarország kormányának Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) által idén tavasszal meghirdetett fotós- és irodalmi pályázatára nem csak az anyaországból, hanem a határon túlról is lehetett jelentkezni.
A minisztérium Szociális és Családügyért Felelős Államtitkársága az ENSZ Családok Éve 20. évfordulójára való tekintettel szervezte meg a lehetőséget, hogy a Kárpát-medencében és a széles nagyvilágban élő magyar családok megismertessék önmagukat, a környezetüket, szülőföldjüket.

A januárban meghirdetett lehetőségre számtalan pályamű érkezett. 

Mint azt a díjat átadó Balog Zoltán miniszter az alkalmi beszédében kifejtette: céljuk az volt, hogy minél több olyan családi történetet mutasson be az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az irodalom vagy a fényképezés eszközeivel, amelyet a magyar családok a legkülönfélébb élethelyzetekben éltek meg, a mindennapi, látszólag semmisnek mondható helytállástól, a nem hétköznapi sikerek eléréséig.

 - Mivel Magyarország fejlődése, teljesítménye és sikeressége nagyban függ attól, hogy a magyar családok milyen módon tudnak működni, ezért különösen fontosnak tartjuk, hogy minél szélesebb körben mutathassuk be a nagyvilágnak, a magyar családok által megélt napi helyzeteket. Példaként az itt élőknek, a felnövekvő generációnak. – mondta ünnepi köszöntőjében Balog Zoltán.

Pósa Károly – egyedüli határon túli díjazottként – az irodalmi különdíjban részesült, Hét talpfa című írásáért. Az ezzel járó oklevelet március 22-én, szombaton délután, a budapesti Millenáris Park színpadán vehette át Balog Zoltán minisztertől, valamint Soltész Miklós államtitkártól.

A Millenárison zajló egész napos rendezvénysorozatnak számos érdekes, a családokat, a fiatalokat érintő programja volt. A kicsiket és nagyokat egyaránt megmozgató, több ezernyi érdeklődőt kézműves vásár, tarka forgatag, lacikonyhák, népi mesterségek sátrai, hagyományok bemutatói várták, és mindezt több helyszínen egymást követő társulatokkal, zenekarokkal. A teljesség igénye nélkül: fellépett a Magyar Népmese Színház, a Bem Folklór Táncegyüttes, a Garabonciás Gólyalábas Utcaszínház, a Muzsikás, a Misztrál, és a Kolompos együttes, Szalóki Ági énekes, a Waldorf Iskola Nagyzenekara, Dr. Pécsi Rita neveléskutató mellett megannyi előadás, beszélgetős fórum tette tartalmassá a családoknak szentelt napot.
Pósa Károly, magyarkanizsaiként kicsit értetlenül áll a történtek előtt:

 - Meglepett az értesítés, hogy a minisztérium díjjal fog kitüntetni. Annál is inkább, mert a beküldött írásom tulajdonképpen alig felel meg a követelményeknek. Én nem írtam nagy szavakat, nem számoltam be egetverő sikerekről. Csak dokumentumszerűen soroltam az elmúlt húszegynéhány évünket, amit rajtunk kívül még százezernyi bácskai-bánáti magyar honfitársam ugyanígy megtapasztalt. Felvillantottam képeket, élményeket, a vajdasági magyarság számára is emlékezetes pillanatokat, és mindezt a személyesen megélt élethelyzetem szemszögéből mutattam be. Semmi szenzáció, csak a mindennapok leírása, a száraz tények. Ám, úgy látszik, errefelé annyi az élmény, a dráma, a tragikum feszültségé és a megváltó katarzis is, hogy ami másnak kalandregénybe illő, az a Délvidéken olykor szokványos, köznapi történet. Más már haldokolna, de mi így élünk. – tette hozzá némi iróniával Pósa Károly.

A díjazottnak gratulálva, végszóként egy részlet Pósa Károly: Hét talpfa című írásából:  

„Sötétben ücsörögtünk, naponta pár órára volt csak áram. Amikor megjött a vezetékes víz, alig volt nyomás. Az emberek vödrökben, fürdőteknőkben gyűjtötték a vizet, legyen mivel mosogatni, főzni. A boltokban nem volt áru. A fizetéseink hónapokat késtek, sztrájkok bénították meg Szerbiát. Mindeközben megszületett a második kislányunk. Emmának kereszteltük el. Tévé, rádió nem lévén, sokat énekeltünk neki. Azt hiszem, pont emiatt rajong a néptáncért és a magyar népzenéért. Hisz a vérében van, ezt adhattuk neki ajándékként.
A gimnáziumi osztálytalálkozónkon alig páran jelentünk meg. A hiányzók zöme Magyarországon kereste a boldogulást, vagy a nagyvilág más szegleteiben szétszórtan élt. Ültünk az asztal körül, mint akik halottakat virrasztanak. Amikor elmeséltem, hogy mi már egyszer elszakadtunk innét, de visszajöttünk, hitetlenkedve néztek rám. Nem tudom magukban mit gondoltak. Vannak élethelyzetek, döntések, amelyekre egyszerűen nincs magyarázat.”

Új Kanizsai Újság

Túlsó part...

Valaki végleg elment, egy új állomásra ért,
Búcsúzni nem tudott, egy új világ hívta az ég felé.
Tudom, tudod és érted,
Ide már többé nincs visszaút,
Ha hallod hangom, hát nézz le,
Lepereg filmen újra a múlt.

Valaki végleg elmehet,
Őrizd meg emlékét, és el ne feledd,
Így majd veled lesz mindig,
Lelke szabadon száll,
Vár a túlsó parton,
Hol nincsen határ.

Valaki végleg elmehet,
Őrizd meg emlékét a szívedben,
Akkor veled lesz mindig,
Lelke szabadon száll,
Vár a túlsó parton,
Hol nincsen már több határ.

Valaki végleg elment, remélem, hogy célba ért.
Tegnap még féltett, és éreztem mindig tekintetét.
Tudom, tudod és érted,
Ide már többé nincs visszaút,
Ha hallod hangom, hát nézz le,
Lepereg filmen újra a múlt.

Valaki végleg elmehet,
Őrizd meg emlékét, és el ne feledd,
Így majd veled lesz mindig,
Lelke szabadon száll,
Vár a túlsó parton,
Hol nincsen határ.

Valaki végleg elmehet,
Őrizd meg emlékét a szívedben,
Akkor veled lesz mindig,
Lelke szabadon száll,
Vár a túlsó parton,
Hol nincsen már több határ.

Pokolgép - Oblatio

Várhatom a pénzbehajtókat! (A virtuális 12 ezer euró) Nekem ez jár?

A képen: Boros Rózsa

Boros Rózsa kereken 8 éve hadakozik a szabadkai székhelyű, magát fogyasztói csoportként meghatározó Finance Consulting nevű „pénzintézettel”. A Zenta községhez tartozó Kevi egyik tanyáján élő, az ötvenes éveinek derekán járó asszony azt állítja, hogy sokadmagával közönséges szélhámosok és csalók hálójába keveredett, s abban vergődik 2006 áprilisa óta. Ügye már odáig fajult, hogy a húsvéti ünnepek előtt bármelyik pillanatban számíthat a pénzbehajtók megjelenésére.

Fizettek, ha fizettél

A tanulságos eset egy gyufásdoboz nagyságú újsághirdetéssel kezdődött. Az asszony többször is elolvasta a lapban megjelent reklámszöveget, ami után azt gondolta, hogy jó vásárt csinál, ha megköti a felkínált üzletet. Arról volt szó, hogy a fogyasztói csoport kölcsönt folyósít a leendő ügyfeleinek korhatár és kezes nélkül. A Boros házaspár számára ez az ajánlat azért tűnt vonzónak, mert éppen házat szerettek volna vásárolni, de az életkoruk miatt (a férj 65, a feleség pedig 49 éves volt) minden felkeresett bankban elutasították őket.
A reklámozott „cég” belvárosi irodájában kedves, magyarul beszélő ügyintézők fogadták őket, és úgy látszott, hogy sikerül az ügyletet nyélbe ütni. Összesen 12 ezer eurót igényeltek, amit 90 hónap alatt kellett volna visszafizetniük 211 eurós részletekben.  A kedvező hitelt azonban soha nem kapták meg. Helyette nekik kellett fizetniük. Ez azonban csak később derült, miután már megkötötték a szerződést, amit még felbontani sem lehetett. Az ügyfeleket ugyanis hivatalból „elfelejtették” tájékoztatni arról, hogy csak abban az esetben kaphatják meg az igényelt hitel összegét, ha azt a Finance Consulting számlájára előre befizetik. Jó okuk volt e kitétel elhallgatására, hiszen éppen a módszeres félrevezetésben és a szándékos megtévesztésben rejlett a huncutságos átverés. Ugyanakkor az ügyfelek is hibáztak, mert nem tanulmányozták át aprólékosan a szerb nyelven megfogalmazott szerződésbe foglaltakat, hanem csak a szóbeli tájékoztatásra hagyatkoztak.

„Mibe keveredtem?”

– 2006. április 6-án írtam alá a szerződést. Akkor még nem fogtam gyanút, pedig már az első megtett lépés is rossz volt – mondja Boros Rózsa bánatosan. – Ugyanis pénzt nem kaptam. Azt mondták, majd augusztusra lesz meg a kért összeg, de addig is fizessek be én 270 eurót úgynevezett „beszállási díjként”, és ha valóban szükségünk van a 12 ezer euróra, akkor mielőbb kezdjük el törleszteni havi 211 eurós rátánként. Ekkor már sejtettem, hogy ebből baj lesz, de annyira szerettük volna azt a házat, hogy szó nélkül követtük az utasítást. Belementünk és aztán bele is bonyolódtunk rendesen. Amikor augusztusban bementem hozzájuk, hogy megsürgessem az ügyet (félő volt, hogy időközben elkel a ház, amit kinéztünk magunknak), biztosítékot kértek arra az esetre, ha nem tudnánk időben visszafizetni a tartozásunkat. Így elzálogosítottuk apósom tanyáját. A beígért kölcsönből azonban még akkor sem kaptam egy dinárt sem. Szeptemberben végre értesítettek, hogy a Metals Bankban felvehetem a pénzt. Na, ekkor jött az első igazi nagy pofon! Kiderült ugyanis, hogy csak azt az összeget fizethetik ki, amit én addig befizettem. Vagyis: a 12 ezer euró helyett csak 1270 eurót, merthogy annyit törlesztettem a hat hónap alatt. Mikor ezt közölték velem a bankban, sírva fakadtam. Az ügyintéző hölgy valószínűleg megsajnált, mert megkérdezte, tudom-e azt, hogy mibe keveredtem bele. Felvilágosított, hogy ez a roppant vonzó kölcsönfolyósítás egy piramisszerű hitelszerkezet, és ha jót akarok magamnak, akkor azonnal kiszállok belőle. Azt ajánlotta, hogy azonnal bontsam fel a szerződést, mert az összes vagyonunk rá fog menni erre a „jó üzletre”. Megfogadtam a tanácsát, az általam aláírtakat azonban már nem lehetett semmissé nyilvánítani. Pontosabban: 8 ezer eurós „tartozást” valahogy mégis eltüntettek, 4 ezer viszont megmaradt és azt már (a korábbi 211 euró helyett) elegendő lett volna 50 eurós havi részletekben is törleszteni. Ne mondjam: két hónapi részt még abból is befizettem!

Ügyvédi felszólítás, bírósági végzés

Az eltelt 8 év alatt sok minden napvilágra került. Kiderült, hogy nem csupán Borosék járták meg, mások is bedőltek a rendkívül kedvező ajánlatnak. Amikor érdeklődni kezdtek, akkor már 105 (szabadkai, zentai, jázovai, pacséri, bácskertesi) károsultról volt tudomásuk. A sajtó is cikkezni kezdett a becsapott és elkeseredett emberekről. Ekkor a Finance Consulting elköltözött a szabadkai telephelyéről és az időközben Zentán megnyitott, belvárosi „fióküzletét” is bezárta. Egészen 2008 áprilisáig békén hagyták a károsultakat.
A hónap végén azonban a Boros-tanyára megérkezett a fogyasztói csoportot képviselő ügyvéd felszólítása, hogy 8 napon belül tisztázzák a 187 500 dináros tartozásukat, méghozzá egy összegben, mert ha nem, akkor bíróságra adják az ügyet.  A házaspár megijedt, eladott egy tehenet és befizetett 40 ezer dinárt, majd utána havonta 30 eurót egészen decemberig. Aztán, ki tudja, hogy miért, miért sem, de 5 éves csendszünet következett, amely tavaly őszig eltartott. Akkor viszont megint előszedték a naftalinból az adósokat. Rögtön bírósági végzést küldtek. Abban pedig az állt, hogy visszamenőleg, 2008 áprilisáig összesen 153 ezer dinárral tartoznak, amit 15 napon belül kötelesek befizetni a 12 800 dináros bírósági költséggel együtt, mert különben elrendelik az adósság kényszerbehajtását.

 – A bírósági tárgyalásra semmiféle idézést nem kaptunk, így nem is vehettünk részt rajta – lefolytatták a távollétünkben és a tudtunk nélkül. A Finance Consulting sem küldött fizetési felszólítást. Nem is küldhetett, mert nem tartozunk nekik egy dinárral sem, hiszen a házvásárlásra igényelt 12 ezer eurót sohasem kaptuk meg, ők tartoznak nekünk – már öt éve – azzal a 700 euró körüli összeggel (meg annak a kamatjával), amit apránként befizettünk.  Az eltelt 8 év alatt még jobban elszegényedtünk és mind a ketten lebetegedtünk, többet költünk gyógyszerre, mint élelemre. A férjem 71 éves, nem hiányzik már nekünk a végrehajtóval való fenyegetőzés. A fogyasztói csoporttal 2006. április 6-án kötött szerződésünk épp most járt le, vasárnap. Hogy lesz-e még folytatása az ügynek, fogalmunk sincs. Elképzelhető, hogy még húsvét előtt megérkeznek hozzánk a kényszerbehajtók – mondja Boros Rózsa.

Szabó Angéla

Lehetne-e tájház a szélkerekes Börcsök-tanyából?

Enci néni és az ő udvari kemencéje

A nemrégiben beharangozott tanyagondnoki „intézményünk” is alighanem hasonló sorsra jut majd, mint a jó másfél évtizeddel ezelőtt heves népszerűsítésnek indult falusi turizmus: mire a megálmodott merész álom nagy nehezen valóra válik, akkorra már az anyafölddel lesznek egyenlővé a falvaink/városaink peremén elszórtan vegetáló tanyák. Vagy legfeljebb csak mutatóban, szebb idők emlékét idéző mementóként marad belőlük egynéhány.

A vajdasági (magyar) falvak idegenforgalmának fellendítése üres politikai szólammá kövült – a lassacskán teljesen eltűnő, feledésbe vesző tanyavilág romjain. És alighanem ugyanez a sors vár az enyészettel egyelőre még makacsul viaskodókra is, akiket „kinn a határban” szinte teljesen magukra hagytak, akiket elfelejtettek. Néhány üde kivételtől eltekintve – akiknek ott, az Isten háta mögött is sikerült nem csupán talpon maradniuk, hanem fel is tudták virágoztatni az elődeik, az őseik örökét.  Tegyük hozzá azt is, hogy nemritkán hatékony politikai hátszéllel megtámogatva.

Az egykoron szebb napokat is megélt csantavéri Börcsök-tanya ma még szembeszegül az elmúlással, állja a sarat az igazságtalanul egyenlőtlen küzdelemben. Akkor is, ha a gazdaasszonya, Emerencia (a férje halála óta) immár 9 esztendeje egyes-egyedül vívja ezt az emberpróbáló napi harcot. Ilyesmiről társalogtunk, amikor vasárnap délután a vendége voltam:


– Napjainkban már csak Börcsök-tanyaként ismerjük és emlegetjük ezt a szemrevaló birtokot, de valójában ez mindig is a csantavéri Dér család tulajdona volt. Lehet-e tudni azt, hogy milyen idős a tanya?

– Körülbelül 250 éves lehet. Az ősrégi, az eredeti épületből mára csak az istálló maradt meg (az volt akkor a lakóház), a többit lebontották vagy átépítették. Én magam is itt születtem. Az olyan ötödik nemzedéknek számítok, aki sosem lett hozzá hűtlenné, aki nem költözött be a faluba, hanem kitartott.  Márpedig én aztán végképp nem akartam paraszt lenni (egy zentai kereskedőhöz szerettem volna férjhez menni vagy cukrászné is válhatott volna belőlem), de az apám – szigorú ember lévén – kikötötte, hogy nem hagyhatom itt a tanyát, ezért olyan férjet kell keresnem, aki majd ideköltözik. Gáspár jó messziről, Óbecséről került hozzánk. Nem volt kimondottan szerelmi házasság a miénk, de a jóságáért végtelenül megszerettem. Együtt virágoztattuk fel ezt a mi kis birodalmunkat: műveltük a földet, sok jószágot tartottunk és neveltük a gyerekeket.

Az istálló kívülről

– Mennyiben volt más az élet a tanyán, amikor még élt a férje és együtt volt a család?

 –  Pezsgett az élet. Minden istálló, ól tele volt: 40 fejőstehénről gondoskodtunk, malacot neveltünk, hizlaltunk, baromfit tenyésztettünk, még a konyhakertészetet is kipróbáltuk. (Emlékszem, hogy az egyik évben 6 vagon paradicsomunk termett.) Gáspár ezermester volt, szerette a mezőgépekkel, a szerszámokkal való foglalatoskodást. Akkor készült el az udvar végében a 40 méter hosszú és 12 méter széles medence, amelyből öntöztük a tanya körüli termőföldet. A vizet a fúrott kútból nyertük a szélerőmű által, és a vitorlás látta el árammal az egész tanyát. Mindvégig egy fedél alatt éltünk a szüleimmel. El sem tudtam képzelni, milyen lesz majd az, amikor teljesen egyedül maradok. Mindkét lányom férjhez ment, a faluban laknak, őket a tanyasi élet már nem vonzza. Ha kijönnek, ők már olyanok itt, mint a vendégek. Egyedül viszont nem tudom, hogy meddig leszek még képes fenntartani mindazt, amit eddig közösen teremtettünk. Hatvanöt éves vagyok, elbírom én még a munkát, de most már sűrűn elkel a segítség. Éppen ezért mind gyakrabban gondolkodom azon, hogy fordítani kellene a sorsomon, amíg még van hozzá erőm.


 – Ebből a tanyából könnyűszerrel lehetne egy hangulatos tájházat varázsolni (úgysincs még ilyen a faluban), hiszen szinte minden megvan hozzá: régi bútorok, használati tárgyak, szerszámok. Már most is olyan, mint egy igazi falumúzeum.

– Minden adott, épp csak a látogatók, a vendégek idecsalogatását kellene megszervezni. Szívem szerint azt szeretném, ha valaki felvállalná a működtetését, én meg besegítenék. Rendezvények, összejövetelek megtartására is alkalmas, nyáron sátortábor alakítható ki a ház előtti füves kertben. A muzeális értékű felszereléssel ellátott nyári konyhában meg az udvari kemencében szinte mindenféle étel elkészíthető. Ehhez a tevékenységhez kellene talpraesett társa(ka)t találnom. Így tudnám csak megmenteni mindazt, amit a sok-sok évtized alatt összegyűjtöttünk és megbecsültünk, akkor nem kellene a tanya és a körülötte lévő 9 hold termőföld eladását fontolgatnom.

A nyári konyha

– A Börcsök-tanya jelképe és legfőbb jellegzetessége az elmúlt két évtizedben a szélkerék volt, azonban ma már nem üzemel. Amikor régebben itt jártam, a gazda büszkén mesélte, hogy a 20 méter magas, rácsos vasszerkezet ezüstfényű vitorlája úgy csillogott a napfényben, hogy Topolyáig ellátszott.

– A vitorla magyar gyártmány, Budapesten készítették, onnan került Csantavérre. Sokan azt gondolják, hogy Gáspár szerelte fel először a hatalmas állványra a 80-as évek derekán (amikor igen nagy feltűnést keltett vele), holott már az én gyerekkoromban is működött.  A szél erejét befogták és világításra, vízkitermelésre, favágásra, fűrészelésre használták. A részünkre is tudott elegendő áramot termelni, csak az volt a baj, hogy a vihar kétszer is letépte. Most áramfejlesztő által kapom a vizet, amit egy 1700 literes tartályban tárolok a padláson, a világítást pedig akkumulátorral oldom meg. Többé-kevésbé önellátóvá váltam, így csak akkor kocsikázom be a faluba, amikor hiányzik a család, az emberek társasága. Éjjel öt kutya vigyázza az álmomat… Nekem nagyon tartalmas életem volt ezen a tanyán, rengeteg szép emléket őrizek, ezért is szeretek gyakran a múltba visszanézni. Olyankor megvigasztalódom, erőt merítek a folytatáshoz. Ha egyszer mégis meg kellene mindettől válnom, fájna a szívem.

– Ne váljon meg tőle, legyen belőle tájház! Valaki???

Szabó Angéla

Billegő kétharmad

Így oszlanak meg - a vasárnap éjszaka 1 óra utáni állapot szerint, 98%-os feldolgozottság mellett - a parlamenti helyek az egyes politikai erők között: 133 mandátumot nyerhet a Fidesz-KDNP (ami épp elegendő a kétharmados többséghez), a baloldali összefogás 38 képviselőt küldhet az új parlamentbe, 23 jobbikos képviselő kerülhet be és 5 LMP-s politikus lesz a következő parlament tagja. (portfólió.hu nyomán)

Összehasonlításképpen a 2010-es választás végeredménye:

Egyértelműen Orbán Viktor miniszterelnök úr megtartotta pozícióját. A pártot ért támadásokat ravaszul takarta el és a kampányból teljesen kiszorította, ez a politika. Kérdés most, hogy a kétharmad összejön e FIDESZ-nek a "komótos"  kormányzásra elegendő, amennyiben nem, -a nemzetet érintő ügyekben számíthat a Jobbikra, így „külső” kétharmaddal kormányozhat.

A Jobbik javított, bár Vona Gábor elégedetlen, nagyobb előrelépésre számított, ami be is jött, rengeteg helyen a baloldal elé került. Viszont igen jó alappal indul az EU parlamenti és őszre az önkormányzati választásokon.

A baloldal, bár második helyen áll, csúfos vereséget szenvedett el. Önmagukat hibáztathatják ezért, számtalan botrány, kapkodás, koncepció nélküliség, improvizálás jellemezte kampányukat, olyan semmit mondók voltak, így akartak kormányt váltani...

Az LMP meg a nagy túlélő lett, éppen hogy csak átbillent a lécen, de ott van. Az eddigi eredményeket csütörtökön fogja végérvényesíteni az Országos Választási Iroda.

MARGIT Zoltán

A szív fölött átlyukasztott katonakönyv

Az 1999-es szerbiai NATO-s légicsapásoknak tizenegy vajdasági magyar katonaáldozata is volt. Közöttük az akkor 39 éves  topolyai Muntyán Nándor, aki éppen 15 évvel ezelőtt esett el Koszovóban.

Az egykori Jugoszlávia területén lezajlott délszláv testvérháborúk „természetrajzáról” és az Isten képmására teremtett, nagykezdőbetűs Ember elbarbárosodásáról alighanem hátborzongatóan valósághű képet tudna festeni Muntyán Nándor, ha ma is élne. Ez a 39 esztendős topolyai férfi temérdek harci tapasztalattal felvértezve, igazi háborús veteránként térhetett volna haza 15 évvel ezelőtt Raška környékéről vagy Koszovóból, hogyha a sorsa felől másként rendelkezik az, akinek minden egyes tervünk fölött van egy saját terve is. Meglehet, hogy hihetetlenül hangzik, de Nándor a 90-es években – bácskai magyar ember létére – megjárta mind a három hadszínteret, méghozzá úgy, hogy saját elhatározásából, szabad akaratából öltötte magára a katonaruhát.

Muntyán Mária

Amint 1991 őszén komolyra fordult a hadi helyzet Horvátországban, máris jelentkezett a frontra indulók csapatába. Aztán folytatta a tapasztalatszerzést Bosznia-Hercegovina területén (az ottani hegyekből 1995-ben tért haza), de számára még ez sem volt elég, mert a Szerbia elleni NATO-s légitámadások idején Koszovó felé vette az útját és újra csatasorba állt. Akár úgy is mondhatnánk, hogy jelen volt a balkáni őrület kibontakozásánál és a harci zaj elcsendesedésénél egyaránt. A mellésomfordált hadiszerencse sokáig elkísérte a titokzatosnál titokzatosabb útjain, és csak a legutolsó helyszínen, Koszovóban búcsúzott el tőle.
Muntyán Nándor özvegye, Mária ma is csak értetlenül csóválja a fejét, amikor a volt férje háborús kalandjaira terelődik a szó.

– A harctéren minden pillanatban az életét kockáztatta. Mi késztethette az ismeretlen veszélyek bevállalására?

– Ez a személyes döntése volt, a családdal nem beszélt róla. Elment, feliratkozott az önkéntesek listájára és csendben várta az indulásra vonatkozó értesítést. Ő úgy képzelte, hogy a frontról visszatérőkre más szemmel tekint a környezetük. Azt hitte, hogy majd őt is jobban megbecsülik és kapni fog rendes munkát. Dolgozott ő addig is az Umetnost Bútorgyárban, a Május 1-je Építőipari Vállalatban és az útépítőknél is.

 – A pénz, amit abban az időben ígértek az önkénteseknek, mekkora csáberőt jelentett?

– A német márkában fizetett nagy összegű zsold a háborús propaganda része volt. Nándor mindig kevés pénzzel tért haza. Pontosan emlékszem, mire futotta az egyik „fizetéséből”: vettünk egy kazettás rádiót meg az ő részére egy kabátot. Amikor pedig 1999-ben Koszovóba indult, a megindoklása mindössze annyiból állt, hogy: ez a kötelessége. Nem számít, hogy élve tér haza, vagy majd holtan hozzák, neki mennie kell! Hiába kérleltem, könyörögtem neki, hiába érveltem azzal, hogy legalább a lányunkra meg a fiunkra legyen tekintettel, nem lehetett lebeszélni, nem lehetett visszatartani. Az édesanyjának azt mondta, hogy: „Ha nem jövök vissza, vigyázzon a gyerekeimre!” Elkérte tőle a nyakláncát, amelyen egy feszület volt, hogy az majd oltalmazza a bajtól.

Muntyán Nándor zsebében talált tárgyak

– Amíg távol volt, jelentkezett-e a családnak?

 – Legtöbbször hónapokon át nem tudtunk róla semmit. Mindig civil ruhában távozott és minden alkalommal katonaöltözékben érkezett haza. Egyetlen levelét őrizzük, az édesanyjának írta. Meg egy levelezőlapot küldött. Hogy merre járt, mit csinált, arról még kérdezni sem lehetett. Általában azzal hárította el a faggatózásunkat, hogy nem mesélnivaló dolgok azok, amelyeket ő látott és átélt. Amikor 1991-ben az első (szlavóniai) „bevetéséről” hazatért, magunk is úgy láttuk, jobb, ha nem kérdezgetjük, mert nagyon feszült volt, és minden zajra összerezzent, fölugrott. De aztán megint visszament: a Krajinai Szerb Köztársaságban 8 hónapot, a Boszniai Szerb Köztársaságban pedig 3 hónapot töltött el. Az utolsó útja tartott a legrövidebb ideig, még két hétig sem. Március 26-án indult, április 5-én pedig már halott volt. Egy Likovac nevű helység környékén, valahol kint az erdőben az albánok csapdájába kerültek. Nándort három találat érte: először a lábába kapott golyót, aztán a hasába, a harmadik viszont szíven találta. Az utolsó a kabátja felső zsebében tartott katonakönyvét is átlyukasztotta. A szemtanúktól úgy tudjuk, hogy őt is meg a társait is teljes egy órán át magára hagyták, senki nem sietett a segítségükre. Végül 18 éves kiskatonák mentették ki őket. A férjemet két topolyai bajtársa vonszolta el a táborhelyükre, de ő akkor már nem élt.

– A családtagok közül látta-e valaki a holttestét?

– Mi másnap értesültünk a hírről, táviratot küldtek. A katonaság szállította haza a holttestét. Éjjel fél 1-kor érkeztek a házunk elé. (Azt mondták, Belgrádban éppen átértek a hídon, amikor azt bombatalálat érte.) Az édesanyja kérésére felnyitották a koporsót, hogy megláthassa a fiát, és utána azonnal vitték a temetőbe, a halottasházba… A személyes tárgyait elkaptuk, és azóta is ereklyeként őrizzük. Azt a nyakláncot, amelyet indulásakor az édesanyjától kapott (már kettészakítva), a katonakönyvét, amelyet átlyukasztott a szívébe fúródott golyó, a személyi igazolványát, a dögcéduláját és a kettétört öngyújtóját. Találtak nála egy fésűt, egy konzervnyitót, egy csavarhúzót, egy csipeszt, 50 golyót és rágógumit is… A temetése után ismét emberpróbáló évek jöttek. Egyedül maradtam a gyerekekkel. Anyósommal felváltva vigasztaltuk egymást, így sikerült talpon maradnunk. Azóta már unokám is született. Gyakran eszembe jut, hogy a férjem azt mondta a frontra indulása előtt, hogy ő már nem fogja látni az unokáit. Tudta…  

Szabó Angéla        

Ha belegondolok, beleborzongok…

A kilencvenes években sokszor elemezgettük, hogyan is keletkezhet egy háború. Békéhez szokott, mindenféle erőszaktól ösztönösen viszolygó emberként akkor még úgy gondoltam, hogy a háború az egyszer csak kialakul… Élünk-éldegélünk, közben minden romlik, egyre csak romlik, és odáig fajul a helyzet, ahonnan már nincsen visszaút. És: eljutunk a háborúig. Tehát jön a háború, mind közelebb, közelebb. Csak úgy, magától. Mert elérkezik az ideje, aminek pedig eljön az ideje, azt nem lehet feltartóztatni.

Azóta már tudom, hogy a háború roppant agyafúrt, rafinált dolog. Nem spontán, hanem időzített. Nem magától jön létre, hanem előre megírt forgatókönyv szerint alakítják ki – minden mozzanatát aprólékosan megtervezve. Egy háború sosem lehet véletlen és sosem indul, sosem tör ki érdek nélkül. (Ezek azok a makacsfajta tények, amelyekre szokás hivatkozni. De valójában mik is a tények? Ha ezt kérdezem magamtól, mindig Dorothy Sayers zseniális megfogalmazása jut eszembe: „Uram, a tények olyanok, mint a tehenek. Ha elég keményen nézünk a szemükbe, rendszerint elszaladnak előlünk.” Valahogy így van ez a háborúval is. Tényleg: tények, tények, de mégsem…)

Érdekegyeztetés?

A 15 évvel ezelőtti koszovói konfliktus ürügyén elmélázhatunk például azon, hogy miért jutott a Szerbia (most már csak volt) déli tartományában élő albánoknak valamiféle megkülönböztetett, kivételes szerep. Amikor a nagyvilág számos nemzeti kisebbsége él a saját szülőföldjén másodrendű népcsoportként, akkor az amerikaiak számára csak egyetlen „kiragadott” nemzeti kisebbség, a koszovói albánok függetlensége volt a fontos. Csak azt akarták a közel 3 hónapon át tartó bombázásukkal kivívni. Azonban a szerb uralom alóli felszabadítás nyilván nem volt sem véletlen, sem érdekek nélkül való. Hiszen tudjuk jól, hogy a nagyhatalmak mindig csak akkor avatkoznak be egy ország belügyeibe, amikor maguknak is vaskos érdekük fűződik hozzá.  Az ország, a terület, amelyre a „világrend” terjeszkedésre szakosodott megteremtői szemet vetnek, általában katonapolitikai szempontból érdekes vagy pedig az értékes nyersanyaglelőhelyei miatt számít. Koszovó esetében nyilvánvalóan mindkét szempont érvényesült, mégis talán a stratégiai számított perdöntőnek.

Koszovó esetében urán- és aranykitermelést szoktak leginkább emlegetni, ehhez azonban azt is társíthatjuk, hogy a Rigómezőtől alig néhány hajításnyira halad el a Boszporusz-tengerszoros alatti (amerikai érdekeltségű) Transzbalkán-olajvezeték, amely kiválthatja a nehézkes és többnapos késéssel működő tartályhajós megoldásos olajszállítást, és amelynek a tervezett évi kapacitása 35 millió tonna lesz. A világ legnagyobb tavának számító Kaszpi-tenger mélyén lapuló, mindmáig kiaknázatlan földgáz- és olajtartalék roppant vonzó Amerika számára. A tervek szerint 2020-ig napi 6 millió hordó olaj kitermelése válik lehetővé.

Camp Bondsteel

Koszovó, a földrajzi fekvése miatt, olyan ideális őrtoronynak mutatkozott, ahonnan minden olyan terület szemmel tartható és elérhető, amely az amerikaiak számára potenciális katonai célpontnak számíthat: Irak, Irán, Pakisztán, Oroszország és legfőképpen az Európai Unió. Noha napjainkban (a hét évtizede tartó viszonylagos európai béke végnapjaiban) még erősen megkérdőjelezik mindazon szakértők elméjének épségét, akik olyasmit merészelnek állítani, hogy ezen országok mindegyikével előbb-utóbb fegyveres harcba fognak keveredni, mégis erre utal az USA elhatalmasodott militarizmusa, az utóbbi egy évtized csúcsra járatott hadiipara és a Balkánon létesített félelmetes katonai támaszpontja is. Ez utóbbi a vietnami háború óta létrehozottak közül a legjelentősebb és egyben a legnagyobb külföldi amerikai katonai bázis.

A képen: A Camp Bondsteel támaszpont egy évvel a bombázás után

Alig csitult el a harci gépek zaja 1999. június 10-én, a tartomány délkeleti részén, Uroševac és a macedón határ közelében mintegy 1000 hektárnyi mezőgazdasági földterület kisajátításával máris megkezdődtek a Camp Bondsteel előmunkálatai. Ezer amerikai katona és hétszer annyi helybeli albán lakos bevonásával indult meg a júniustól októberig éjjel-nappal tartó építkezés. A 25 kilométernyi úthálózat mentén 300 (többnyire fából készült) épületet emeltek, bennük pedig 7000 katona és civil ellátását szervezték meg. A 84 kilométer hosszú szögesdróttal őrzött modern kori erődítményben hozták létre Európa legjobban felszerelt kórházát is. A támaszpontot a vietnami háborúban kitűnt veterán, James Leroy Bondsteelről keresztelték el, aki mindössze 40 éves volt, amikor 1987-ben meghalt. 

Noha a külföldi katonai bázis a térség legnagyobb munkáltatója (mintegy 5000 albánt foglalkoztat 1-3 dolláros órabér ellenében), a környékbeliek mégsem örülnek feltétlenül az egyenruhások jelenlétének. Ahogy múlik az idő, egyre vegyesebb érzelmekkel kémlelik a Kis-Amerikának vagy a Kis-Guantánamónak is nevezett, távközlési berendezésekkel teletűzdelt, zárt katonai birodalmat. Azt a 11 őrtoronnyal vigyázott amerikai bázist, amely Apache helikoptereket és olyan 10 millió dollárt is érő Black Hawk szállítóhelikoptereket is állomásoztat, amelyek 4,5 tonna összsúlyú rakétákat és gépágyúkat is képesek szállítani. És amelyen (nem mellékes szempont) olyan elítélteket is őriznek, akiket a világ szeme elől elzárva, minden előzetes tárgyalás és ítélethozatal nélkül tartanak fogva.

Elsősorban az európai politikusok vélekednek úgy, hogy az amerikaiak szerbiai NATO-s beavatkozásának eredeti célja nem a tartomány függetlenségének elnyerése, hanem a koszovói katonai támaszpont felépítése volt. Egy magas rangú brit katonatiszt például úgy nyilatkozott, hogy a Camp Bondsteel létrehozása a bizonyíték arra, hogy az amerikaiak komolyan elkötelezték magukat a Balkánon és jó ideig maradni is fognak. Ha ehhez még hozzáadjuk: azt is felvetették, hogy idővel majd ez a bázis veszi át az amerikai légierő olaszországi, avianói támaszpontjának a szerepét, akkor meg egészen biztosan maradnak. Várakoznak…

Mit tudunk mi a Camp Bondsteelről? És mit a készülőben lévő háború(k)ról? Legfeljebb csak beszélni. Vagy: még azt sem.

Ha belegondolok, beleborzongok.    

Szabó Angéla

Poros, boros, salomos...

Π, ח, Kosztolányi?

Igen, ha nincs kampány szobor sem lett volna? Olvasom a cikkek sorozatát pró és kontra. Kosztolányi Dezsőről volna szó és poros, boros, Szabadkáról, ahol immáron bálvány-súlyú szoborformaként révedez egykori gymnasiuma felé...

Nézem a képeket és félek a ténytől, hogy a rendezvényen résztvevők többsége még egy Kosztolányi verset sem tudna megidézni, nos sokukat ismerem személyesen...sajnos...

Szembetűnő, hogy nagyon kevés fiatal vett részt e „kultúrkampányon”, amely talán nem is erről szólt, hanem az elsők kalapos felvonulásáról. Nos „stylist-ok” azért követhetnék a divatot és nem „Indul a bakterház” lókupecének tökfödőjét tűzték volna a fejükre, hanem, ha már tetszelegni akartak, akkor illőbb lett volna a „sabeszdekli-kipa-kapdeli”, -kinek mi a megfelelőbb az elnevezések közül...

Szó sincs róla a Szent István-i kultuszba bőven belefér a történet, mert minél sokszínűbb az ország annál nagyobb esélye van a túlélésre, avagy a politikum kettő legyet egy csapásra elmélet alapján, ha már ott vagyunk, kettő "kisebbségnek" is tetszelgünk,  akkor ez is meg az is, no meg McDonald’s is...

McDonald’s ? Igen, mert ugyebár Kosztolányi Dezső szobrát körbevevő „kapú”-ban ott a McDonald’s reklámtáblája, valahogy gyors szoboravató után, -gyors étkezde a poros immár kólás Szuboticán "csak" párttagoknak, -ingyel busszal, ahogyan Szlóbó tanította!

Mivel a szoboralkotó nem ismerte Kosztolányi Dezső munkásságát (!?), csak a megbízás után, itt esik neki a jó-ízlés a párt megfelelőségi elméletének. Elemezzük a szobrot, egy nagyon szembetűnő még a laikus számára is, a szobor az alkotójának a  fizimiskája (inkáb fizi, kevésbé Miska), testtartása és görnyedsége... Nagy alkotók köztudottan Önmagukat is becsempészik alkotásaikba, nos itt ez "ordináré" hiba, mert Kosztolányi egyenes testtartású, céltudatos megjelenésű a szoboralkotó meg, inkább ne írjam le, nem szeretném bántani szegényt (...), de ez van!

Menjünk tovább, a sokak által „kapunak titulált – nyaktiló” mi is lehet?

Vegyük alapul, hogy a talapzat kör alakú térben helyezkedik el, ebben az esetben a „kapú” a Pí – Π, matematikailag kifejezve:

Ábrázolva:

itt már dereng valami, hogy a szoboralkotó gymnasiumi évek matematikáját célozza meg, amelyet Kosztolányinak is meg kellett tanulnia, a kör mindig bejön...

Az ábrazolásnál megfelelően húzzuk meg az átlókat, rájövünk, hogy valójában "Dávid csillag" képe a talapzat, a sárga oszlopok a csúcsok és itt jön be a politikusok kalapos felvonulása, de a kapu nem hagy nyugodni, mert nem nyaktiló az már szent!

A megoldás a héber ábécé 8-ik betűje lesz a Het vagy Chet – ח

A „kapu”, amennyiben a számmisztikát veszem figyelembe 8-at jelent a héber ábécé szerint, ezt a számot az univerzális rend tényezőjének tartják. A szám több vallásban is megjelenik (buddhizmus, hinduizmus, japán kultúra...). Ez a szám jelenik meg a leggyakrabban és a legváltozatosabb formákban az írásban. Formamódosulásként találkozhatunk vele a b, g, s, d, f, ly, t és az l betűkben.

A számmisztika szerint az akadályok, a gátló hatások, a bánat, a nyomor, a katasztrófa, a szegénység, a végzet száma. Fegyelmezettséget, merevséget, gyakorlatiasságot, anyagiasságot, hatalomvágyat, sikerorientáltságot mutat. Túláradó indulatokra, a türelem, a megértés és megbocsátás hiányára utal. Mértéktelen cselekvési energiát jelöl, amely építésre és rombolásra egyaránt felhasználható.

Felfedezhetünk fektetett 8-asokat is az írásban. A nyolcas szám minden esetben a jelenlegi közegből vagy élethelyzetből valókitörési vágyat, de a változtatásra való képtelenséget jelöli. A számnak nincsen sem eleje, sem vége: egy olyan pálya, amelyben szabadon lehet mozogni, de kikerülni belőle képtelenség. A fektetett 8-as a végtelenséget, a végzetet szimbolizálja.

Igen belemélyedtünk az analízisbe, de tudjuk a patás a sorok között búvik meg, viszont jeleket hagy maga-után, ez is egy intő jel lenne?

Kosztolányi Dezső is így látná-e Önmagát a XXI. században? Én inkább maradok alkotásai mellet és az ő szellemiségét idézve, szép ez a poros, boros, salomos öregedő Szabadka, csak fiataljaink hiányoznak immáron belőle, akik a szobor talapzatánál ülve megidéznék Kosztolányi szellemiségét!

Kell e szobor? Igen, kell! -De vannak még érdemes alkotóink, akik megfelelőre alakították volna, először is mert egyszerűen ismerik Kosztolányi Dezső munkásságát, másodszor, ha ez a gyors „kultúrkampány” nem lett volna, akkor hogy mesélték volna el hymnust éneklő haknizók( ...művész úr kezdje el!):

„Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
vendége voltam....” Orbán Viktor úrnak...

A fiatalok, akik elmaradtak a hakniról itt vannak már:

MARGIT Zoltán

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit irtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba le- föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek
s amint botorkálok itt, mint részeg,
az ablakon kinézek.

Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam
s ha emlékezni tudsz a
a hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Az emberek feldöntve és vakon
vízszintesen feküsznek
s megforduló szemük kancsítva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agy-vérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk
s ők egy szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de - mondhatom - ha igy reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akár a ketrec,
Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
sántítva baktat, nyomba felcsörömpöl
és az alvóra szól a
harsány riasztó: «ébredj a valóra».
A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd száz év után,
ha összeomlik, gyom virít alóla
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla.

De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanába rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely írkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog
a langyos őszi
éjjelbe, mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
ők, akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.

Én nem tudom, mi történt vélem ekkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhan felettem
s felém hajol az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.

Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek és távolba roppant
tűzcsóva lobbant,
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyult,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent.
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása
s mozgás riadt, csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak
s a kapusok kocsikért kiabálnak.

Egy csipkefátyol
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly
egy messze kéklő,
pazar belépő,
melyet magára ölt egy drága, szép nő
és rajt egy ékkő
behintve fénnyel ezt a néma békét.
a halovány ég túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szűzi,
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tűzi
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó,
könnyűcske hintó
mélyébe lebben
s tovább robog kacér mosollyal ebben.
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan-lángoló Tejutnak
arany konfetti-záporába sok száz
bazár között, patkójuk fölsziporkáz.

Szájtátva álltam
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van
és fölvilágolt mély értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.

Virradtig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily silány regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj
s csak most tünik szemedbe ez az estély?

Ötven,
jaj ötven éve - lelkem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott, egyre többen -
jaj, ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes, égi szomszéd,
ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig borultam s mindezt megköszöntem.

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen.
de pattanó szivem feszitve húrnak,
dalolni kezdtem ekkor azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
vendége voltam.

Antonio Vivaldi - La primavera

Itt a tavasz már, ünnepre kelve
kedves szellőcskék puhán lengedeznek,
fecskék köszöntik vígan énekelve,
források ifjan, gyorsan csergedeznek.

Fekete felhők meg-megrengedeznek,
kék égre zordul rá-rátérdepelve,
villám hasít - és meg-megrepedeznek,
a fecskéknek megjő friss zenére kedve.

Míg elmeséli százszor, merre, hol jár,
szellő a rétnek, fújdogál a fákra,
jobbján ebével szendereg a bojtár,

majd sípjába fúj, s édes muzsikákra
nimfákkal táncol - s rájuk borul ott már
tündöklő Tavasz szerelmetes sátra.

Forditotta: Rónai Mihály