Hozzád szólók barátom!

1952.04.09. - 2012.10.29.

Tisztelt gyászoló közösség!

Kedves barátom KokosLaci, így egyben ahogyan megszoktuk az évek múlásában!

Nehéz a búcsú és fájdalmas is. Életem egyik legnehezebb útját tettem meg most, eléd járulva, -e út más volt, mint a többi, mindvégig az emlékek kavalkádjai zúdultak rám.

A tudat, hogy nem tárod ki előttem hajlékod kapuját és nem töltesz a kupámba jóféle nedűt az utam porának leverésére, úgy a megérkezés örömére, immáron nem intézel felém többé meleg bensőséges szavakat, teljesen összezavar...

Hitben-reményben-szeretetben élted le életed!

Hittél a szó erejében, az igazság méltányolásában. Hittél a Decsi kapuban, a polgármester bölcsességében és csapatának összetartó erejében. Hittél az életben, hittél a családban, vállalkozásodban, szerelmedben.

Reménykedtél, hogy életed legnagyobb küzdelmét is győzelemre tudod vinni, hiszen annyi nehézségen és megpróbáltatáson túljutottál. Bizakodóan tekintettél a jövőbe, terveztél, építkeztél. Nem bújtál sohasem paravánok mögé ,nyíltan vállaltad elképzeléseid, amelyek nem csak kritikát tartalmaztak, hanem a megoldás kulcsát is hordozták magukban.

Szeretted a Sárközt, Decs nagyközséget, ápoltad kultúráját, hagyományait, öregbítetted annak jó hírét, -határon innen és túl. Mindent megtettél, hogy jobb legyen, de a sors mást szánt neked! Igen a sors, amely vagy a homlokunkra barázdálódik vagy a tenyerünkben írva vagyon.

Tisztelt gyászoló közösség!

Engedelmükkel, most személyesen barátomhoz, egyben családom barátjához

Kokos Lászlóhoz intézem szavaim!

Hozzád szólók barátom!

Tudtam és éreztem

Ezer gond tornyosul feletted,

De te legyintettél,

Rám néztél és megtoldottad:

Erről a következő vicc jut az eszembe...

A nap volt a csillagod,

Hold a pártfogód,

Éjszakák bársonya a paplanod:

A gondviselés karja ölelt az utolsó órádig, percedig, neked ez jutott!

Tudom, búcsúznunk kellene...

Menni kell,

Folyton utazunk,

Az élet ösvényén bukdácsolunk:

Jót remélünk, de időnként ürmös bort szolgáltatnak nékünk.

Egy másodperc a létünk...

Mondj még egy szót,

Csak egyet utoljára,

Egy bölcs tanácsot

Az életen átutazó panyókájára.

Igen, az élet megy tovább...

Köszönöm a sorsnak,

Hogy ismerhettelek,

Létem megoszthattam veled,

Tanácsaid meghallgatást leltek bennem.

Így van, a remény lángja alszik el utoljára...

Hozzád szólok barátom,

Válaszod már nem hallom,

Emlékeim sziluettjében még egyszer megfordulsz,

Intesz és eltűnsz a ködben, csendesen, mint egy szonett...

Emlékezni fogok rád...

Szállj most szabadon lélekszárnyon,

Gondtalanul egy másik világon,

Ahol már nincs fájdalom, nincs kín,

Ahol kegyelem, béke van és nyugalom!

Búcsúzom tőled barátom!

Az atya az egy fiú és a szentlélek nevében,

Az örök világosság fényeskedjen néked!

Béke poraidra!

Ámen!

Barátod, MargitZoli, így egyben ahogyan megszoktuk az évek múlásában...

Fogadja őszinte részvétem e gyászoló közösség!

Decs, 2012. 11. 09.

Az államok Barackot kap ismét?

Barack Obama

A The New York Times szakértője, Nate Silver szerint többségében Barack Obama elnök vezet, előnye az utóbbi hetekben (az első vitán nyújtott kiábrándító teljesítményt követő mélypont óta) folyamatosan nőtt. Nagy kérdés, vajon az északkeleti partvidéket megbénító Sandy hurrikánnak lesz-e hatása az elnökválasztás végeredményére, mindenesetre a Pew kutatóközpont felmérése szerint az amerikaiak 69 százaléka szerint az elnök jól kezelte a katasztrófát.

The New York Times

A vihar utáni kárelhárítás még nagyon sokáig fog tartani. New Yorkban egy hét szünet után tegnap reggel mentek először iskolába a diákok. A körülmények még messze nem tökéletesek: számos iskolában a vihar miatt kitelepített emberek alszanak, másokban nincs fűtés, így arra kérték a szülőket, melegen öltöztessék fel a gyerekeket. Sok vonalon még mindig nem jár a metró, vagy módosított útvonalon közlekedik. A sziget déli csücskéhez, a pénzügyi negyedbe csak egyetlen vonalon lehet lejutni, ezért ott sok a késés. Vasárnap délután a New Yorork-iak fáradt nyugalommal vették tudomásul, hogy néha több mint tíz percig áll a metrókocsi az alagútban két megálló között, és csak lassan halad előre. ­Tyson és Kate, egy fiatal pár nagy szatyrokkal utazott a metrón. Mint mesélték, a legjobban annak örülnek, hogy lett újra áramuk.

The New York Times

Ez nem mondható el New Jersey tengerparti városainak, illetve New York más kerületeinek lakóiról. Manhattannek az átlagnál jómódúbb lakosai kezdenek visszatérni otthonaikba. A lakótelepszerű, a szegényebbek elhelyezésére szolgáló toronyházak némelyikében mindeközben félelem uralkodik: az ablaktalan lépcsőházakban éjjel-nappal sötét van, sok a rablás. Éjjelente a fagypont körüli hidegtől kell tartaniuk. A lakásaikból kimozdulni nem tudó idősek a szomszédaikra, vagy a rendszertelenül megjelenő önkéntes segítőkre támaszkodnak.

Barack Obama elnök úr 2009-ben "megelőlegezett" béke Nobel díjat kapott:  „A nemzetközi diplomácia megerősítéséért és a népek közötti együttműködés elősegítéséért tett erőfeszítéséért.”, ennek szellemében lenne még mit tennie a következő elnöki ciklusban, mert továbbra is sok nyílt kérdés maradt a béketeremtés területén, bár tudjuk a béke az a két háború közötti elmélkedési pillanat, amikor összegeződik haszonnal járt e a projekt...

Az államok "Árpádsávos" zászlaja Barack Obama elnök úrnak áll, de a szkeptikusok még adnak egy esélyt Mitt Romney-nak. Meglátjuk, hogy ki fogja a pezsgőt bontani estére, ha nem kezdenek ott is "balkáni-módra" szavazatokat tartalmazó zsákokkal rohangálni erre-arra és elmesélik majd kinek a fején koppant nagyobbat a barack...

Az a mennyország, amely pokol

Reményik Sándor

Ha azt mondaná nekem valaki:
Lélek, te mától fogva megpihensz,
És mától fogva többet nem virágzol,
És mától fogva többet nem teremsz,
Már nem vesződsz, nem bajlódsz a világgal,
És tenmagaddal sem lesz több bajod,
Én körülfonlak örök glóriával,
És minden úgy lesz, ahogy akarod;
Ha így beszélne hozzám valaki:
Lélek, neked kijár az örök bér
Azért, mit eddig a világra hoztál,
És minden napra egy babérlevél -

Ó ez a mennyország a pokol volna:
Nem virágozni, nem teremni már,
Csak nézni, amint virág és gyümölcs,
Mit én termettem, kézről-kézre jár!
Nézni mindazt, min régen túlhaladtam,
És a hozsannák közepette tudni,
Keserűn tudni, hogy semmit sem adtam! -

Ó ez a mennyország a pokol volna.  

„Semmi lázadás. De semmit sem engedni! ”

Csonka Áron, 

a Vajdasági Magyar Demokrata Közösség elnökének 

emlékező beszéde 

Tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt megemlékezők!

Cseres Tibor a „Vérbosszú Bácskában” című könyvében az 1944/45-ben történt megtorlásokat az újvidéki hideg napok következményeinek tulajdonítja. Ma már tudjuk, hogy ez csak ürügy volt. Az igazi szándék pedig az volt, hogy „rendezzék a német és a magyar kérdést” a Vajdaságban és a délszláv népeket hozzák előnybe. A forgatókönyv szerint a németeket és a magyarokat fasisztáknak, „bűnös” népnek kell nyilvánítani, kollektív bűnösökként kizavarni, széttelepíteni, likvidálni kell. Vagyonukat elkobozni, az értelmiséget szétzilálni, szellemi vezetőiket kiiktatni, úgy ahogyan a bibliában is meg van írva: Verd meg a pásztort és szétszéled a nyáj.  Helyükre más délszláv területekről telepeseket vezényeltek, üzenve mi vagyunk itt az urak, élet és halál eldöntői. Hogy biztosak legyenek a dolgukban, még egy földreformot is véghezvittek, amellyel a magyarok alól kihúzták gazdasági támaszukat  és kubikosokat csináltak belőlünk. Hogy ez milyen mélyrehatóan és körültekintően volt kitervezve az akkori kommunista hatalom részéről, talán az is bizonyítja, hogy a bácskai magyarokat, nehogy valami hiba csússzon a gépezetbe, külön fehér karszalaggal jelöltek meg, így könnyítve a kivégző osztagok dolgát. 

A vajdasági magyarok lelki állapotáról a háborút követő időszakban  Cseres Tibor a következőket írja:  „ A bácskai magyarságra az elmúlt negyven évben alapvetően szenvedő, védekező magatartás volt jellemző. Félelemmel éltek, otthontalannak érezték magukat. Úgy érezték, nem szólhatnak bele sorsuk alakításába, másodrendű állampolgárok, előbb-utóbb fel kell adniuk magyar azonosságtudatukat, mert a hatalom nem áll velük szóba politikai tényezőkként. Ha az értelmiség magyarként emelt szót, sovinisztának, hazaárulónak bélyegezték a legutóbbi időkig. Legfájóbb seb még ma is 1944 utolsó hónapjainak tilalma. Nem a bosszú szándéka, hanem a megemlékezés, a gyász tiltása. S a tilalommal együtt maradó félelem a tisztességes emlékezésre. A tömegsírokról eltűnnek a keresztek, a kopjafák, a koszorúk, a virágok, a sírokat szeméttelepnek használják, mert az államalkotó kormányzó nép önbecsülése nem képes elviselni a bűnvallást, hogy az ő nevükben, a jugoszláv nép nevében ilyen égbekiáltó gaztetteket elkövethettek vérengző gonosztevők.” 

Tisztelt hölgyeim és uraim! 

Amint látják, ez a mai emlékhely is csak azt bizonyítja, hogy az idézettekhez képest, sok minden a mai napig nem változott. Tudom sokan sikertörténetekről beszélnek, de Szerbiának még mindig vannak tartozásai az itt élő magyarok iránt. Nem történt meg számos lépés a két nép történelmi megbékélése felé. Nem történt meg a bocsánatkérés, nem lettek biztosítva emlékhelyek ahol méltó körülmények között kifejezhetnénk gyászunkat, Szerbia és Magyarország között továbbra sincs aláírva az a keretegyezmény, amely lehetővé tenné a katonasírok intézményes gondozását, annak ellenére, hogy erre, a 2011-ben megtartott  IV-ik  vegyes szerb-magyar állam közötti ülésen Szerbia kötelezte magát.  Csúrog, Zsablya és Mozsor lakossága továbbra is kollektív bűnösként van nyilvántartva, a rehabilitálási és vagyon-visszaszármaztatási  törvény továbbra is  olyan cikkelyekkel rendelkezik, amelyek megbélyegző tartalmúak, ellentmondásosak és különböző tolmácsolásra adnak lehetőséget. Ennek, és a megfelelő politikai akarat hiánya miatt, a gyakorlatban a törvény alkalmazása vonaglottan történik. Magáért beszél az az adat miszerint egy év leforgása alatt a szabadkai bíróságon összesen 190 rehabilitálási kérelmet fogadtak, abból 88-at bíráltak el ez idáig. Hogy ebből, mennyi a sikeres rehabilitálás és hány magyar van közöttük ezt nem hozta nyilvánosságra a bíróság szóvivője. A vegyes szerb-magyar történész bizottság nem működik megfelelőképpen. Nincsen biztosítva számunkra a megfelelő autonómia, sem a területi, sem a perszonális, sem a települési önkormányzatok rendszere. Tehát a fehér szalag tovább díszeleg karunkon. A szerb politikai elit, ha erről a kérdésről van szó összezár. A kripto-sovinisztáktól kezdve, a magukat demokratikusnak nevező erőkön keresztül, a liberálisokig. Néha még egy-egy esetben magyar kéz is segédkezik a szalag megigazításában. Csupán azért, hogy jobban álljon.

Ami bátorító az az, hogy ennek ellenére az emberek egyre szabadabban beszélnek az 1944/ 45-ben történt eseményekről, amit egy személyes élménnyel illusztrálnék. Minap a csúrogi megemlékezésen egy meghatározó élményben volt részem.  A megemlékezés végén az ott álló tömegből kilépett egy idősebb asszony és az ott lévő kamerák, politikusok, követségi képviselők előtt elmondta családjának történetét. Pici korában kiűzték a családját, édesapját megölték, ő pedig a családjának fennmaradt tagjaival Szabadkán kötött ki. Saját elmondása szerint,  eddig erről nem mert beszélni mert féltette  két gyermekét. Ugyan, helyeselte és támogatta a kilencvenes években közzétett  VMDK azon kezdeményezését miszerint ki kell vizsgálni az 1944/45-ben történt eseményeket, az áldozatokat rehabilitálni és családjukat kártalanítani kell. Mivel a gyermekei most már felnőttek, kirepültek a családi fészekből, most már ő is megtörheti a csendet. Sok családban, elengedve a véres múltat, még csak most áll be a rend és most múlik a ránk erőltetett szégyenérzet stigmája.  A VMDK nevében mindenkit, aki még ezt nem tette meg, arra ösztönöznék, hogy törje meg a csendet, ahogyan ezt az az asszony tette. Járuljon hozzá közösségünk lelki gyógyulásához.   

Ezért kell  követeléseinket fent tartani mindaddig, míg  vannak nyílt és megoldatlan kérdéseink. Ki kell mennünk siratófalainkhoz, jelezvén: nem felejtünk!  Valahogyan úgy, ahogyan azt Hamvas Béla megfogalmazta: „Semmi lázadás. De semmit sem engedni! ”.  

Tisztelt hölgyeim és uraim! 

A hogyan tovább kérdésre, az egyik szerb, értelmiségiek által vezetett rádióműsor bevezetője jut eszembe: „Ott, ahol mindenki hazudik, mindenről, ami fontos, az aki igazságot beszél az cselekedni kezd, és így, tudatosan vagy  tudta nélkül, ő is belefolyik a politikai tevékenységbe, mert ha ezt túléli, ami egyáltalán nem biztos, elkezdi a világ megváltoztatását.”  Vagy, ahogyan az a János evangéliumában olvasható (8 fejezet 31,32-es versszak): "Ha kitartatok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, 32megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket." Tehát, mindig, minden körülmények között igazat kell mondanunk és kitartóak kell lennünk igazságunk ismertetésében. Az igazság cselekvésre késztet minket és másokat is, és elkezdődnek a változások. Hadd nyugodjanak a lelkek és a súlyos, több mázsás kövek , amelyeket oly sokáig cipeltünk, koppanjanak a földre.  Köszönöm türelmüket és köszönöm, hogy meghallgattak.

Óverbász-Bezdán, 2012. 1. 03.

Az örök elmúlás

József Attila

A földön semmi nem örök...
A fákon árnyak nőnek este,
A félhomály is nyöszörög.

Eloszlik a Gond barna teste,
(A zsíros földbe rothadunk)
S ki egykor óhajunkat leste

- Ó, puszta szív, borus agyunk! -
Már könnyező szem, búcsut intett.
Mi mindent, mindent elhagyunk

És minden, minden elhagy minket,
A szó, kisértés, dölyf s a vér
És visszasírjuk könnyeinket,

Mely már az Óceánba ér.
És csak hiába, nem jő vissza,
De jön helyette téli Dér,

Ki sóhajunkat is fölissza.
Már aztán csendesek vagyunk -
A téli álom dermedt, tiszta,

De senkit nem csókolhatunk.
Virágot hullat el a bodza
S majd egy csomóba rothadunk.

S rég hallgat a hős méla kobza.
A vágyam még ma dübörög
És holnap vesztemet okozza.

A földön semmi nem örök:
A hernyó hull és a madár is
S az évszázad föl nem hörög. 

Novemberi verselő

Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régtől nem kelepel
kéményen a gólya.

Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.

Pedig fúj, ahogyan
fújni tud November,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.

Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák s a varjak.  

Ismét idegpróba (?) Temerinben

A tíz nappal ezelőtti újabb temerini incidens magyar főszereplőit rendkívül súlyos vádak alapján nagyon rövid idő alatt őrizetbe vették. Vizsgálati fogságukat egy hónappal meghosszabbították. Ügyükben eddig két tárgyalást tartottak. Ügyvédeik mindkét esetben éltek a fellebbezés jogával. A tanúk meghallgatása még tart. Látogatókat (kizárólag közeli családtagokat) az előre meghatározott napokon fogadhatnak. Csomagot (ruhaneműt, élelmet, tisztálkodási szereket) is bejuttathatnak a részükre.
 

ISKOLÁBAN KÉNE LENNIE, NEM A BÖRTÖNBEN

A hét vizsgálati fogságba helyezett magyar fiú közül a múlt héten egyedül csak a középiskolás Smit Tomas fogadhatott látogatót. Az ő édesanyja volt az egyetlen, akit a szülők közül beengedtek a fogdába. De ő is csak egy üvegfalon keresztül beszélgethetett a gyerekkel. Szelíd könyörgésemre is csupán annyit árult el, hogy a srác teljesen összetört. Végtelenül megviseli a bezártság és a benti élet. Ami érthető. Tomasnak az óbecsei középiskolában kéne lennie, nem pedig a börtönben... 

Amikor a múlt héten náluk jártam, Zsuzsa asszony sírva mutatta a konyhában a teljesen üres, kikapcsolt hűtőszekrényt. 

 – Mi nagyon szegényesen élünk. Az 58 éves mezőgazdasági technikus férjem 32 év után elveszítette az állását. Így kenyérkereső nélkül maradtunk. Hogy a baj még nagyobb legyen, időközben meg is betegedett. Szomorú, de úgy várjuk az idei telet, hogy még a tüzelőt sem vettük meg. Most a telefonunkat kapcsolták ki, mert még annyi pénz sem volt a házban, hogy a múlt havi számlát kifizessük. Tavaly télen másfél hónapon át még a villanyáramot is nélkülöznünk kellett. Képtelenek voltunk törleszteni az adósságot. Sírva könyörögtem a helyi munkaközvetítőben, hogy segítsenek nekem valamilyen munkát találni. Be is jegyezték a nevem mellé azt, hogy sürgős, mégsincs állásom mind a mai napig. Több helyre is jelentkeztem, de mindenütt elutasítottak.  Mondtam, hogy nem szociális segélyt koldulok, hanem adjanak valamilyen munkát, mert én 57 évesen is dolgozni akarok.

FOGKEFE IGEN, FOGKRÉM NEM

A másik adai fiúval, a szintén 18  éves Apatocki Flóriánnal kapcsolatban annyit sikerült megtudni, hogy az édesanyja még pénteken szerette volna meglátogatni. Ezt azonban (arra hivatkozva, hogy a fogdában a látogatás szigorúan névsor szerinti rendben történik) nem engedélyezték. Az előre elkészített ruhaneműt (vastag kabát, nadrág, pulóver) átvették tőle, az élelmet illetően viszont igencsak válogatósnak bizonyultak. Csak egy rúd szalámit fogadtak el, azt is úgy, hogy a helyszínen fel kellett szeletelni, és a 10 dekányi karikára vágott, fóliázott kolbász bejuttatását hagyták jóvá. A szappant meg a fogkefét átvették, de a fogkrémet már nem. (Ha most lenne kedvem ironizálni, akkor úgy gonoszkodhatnék, hogy a kényszerű bezárásra való, túlzsúfolt és a végtelenségig lestrapált szerbiai fegyházakat még véletlenül sem lehet összetéveszteni a svédországi luxusfogdákkal. Az itteni börtönlöttyhöz pedig nem szükséges sem szájvíz, sem fogselyem, sem fogpaszta.)

 – Már több mint egy hete nem láttam a fiamat, amit nagyon rosszul viseltem, és tegnap végre bejuthattam volna hozzá. De mégsem így történt. A látogatásra velem tartott a volt férjem is, akinél a rutinellenőrzés során egy mobiltelefonba való memóriakártyát találtak, aminek láttán azonnal dühbe gurultak az őrök. Kijelentették, hogy ezekután még engem sem engednek be, és a csomagot sem veszik át tőlünk. Akár azonnal fordulhatunk is vissza. Az idegességtől meg a sírástól rosszul lettem – mesélte az este az édesanya, Magdolna. – Utána már hiába próbálkoztunk, hiába győzködtük az őröket. Hiába hajtogattam, hogy már évekkel ezelőtt elváltunk, és mindkettőnknek külön látogatási engedélye van. Csupán abba egyeztek bele, hogy holnap újra próbálkozhatok. Kérjek rendkívüli látogatási engedélyt, s ha megkapom, bemehetek hozzá. Sajnos, az egész napunk ezzel telt el. Reggel 9 órakor elmentem itthonról és este értem haza. De most megint újra éledt bennem a remény: harmadszorra talán már sikerül meglátnom Flóri fiamat.

A FÖLDÖN ALSZIK ÉS BE-BESZÓLNAK NEKI...

Hogy a l9 éves temerini Koperec Csongort tulajdonképpen mi okból is zárták börtönbe, annak alighanem csak a magasságos ég a megmondhatója. A fiú ugyanis azon az emlékezetes estén nem is volt jelen azon a hírhedt szórakozóhelyen a verekedés ideje alatt. Mintegy fél órával a balhé kitörése előtt távozott a helyszínről a barátjával. A szülők szerint ezt akár több személy is igazolhatja. 

Nándor, az édesapa:

-- El nem tudjuk képzelni, mi lehet az oka annak, hogy eddig még egyetlen olyan személyt sem idéztek be meghallgatásra, aki a gyerekünk mellett tanúskodhatna. Nem értjük, mi az oka ennek az időhúzásnak. Előbb-utóbb úgy is be fog bizonyosodni, hogy Csongor egyáltalán nem vett részt a szerb fiatalokkal való összetűzésben. Mert ott sem volt abban az időben. Mint ahogyan akkor sem volt a magyar fiúk társaságában, amikor azokat hazafelé menet üldözőbe vették, és valóságos közelharcot vívtak velük végig az  utcában.   

-- Ma először látogathattam meg a tíz nappal ezelőtt letartóztatott öcsémet – mondja Koperec Dániel. – Fél órán át beszélgethettünk. Azt hittem, hogy majd kötelezően szerb nyelven kell értekeznünk, de nem. Szerencsére az anyanyelvünkön kommunikálhattunk. Úgy láttam, hogy elég jó színben van a srác. Idegileg, lelkileg is tűrhetően viseli a történteket. Vagy csak előttem próbálta tartani magát. Az is meglehet. Azt mesélte, hogy így, egy hét után már kezdik befogadni a cellatársai. Persze azért még be-beszólogatnak neki. Kilencen vannak a börtönszobában. Hárman a padlón alszanak. Természetesen, újoncként, neki sem jutott ágy. Váltásruhát már a múlt héten sikerült bejuttatnunk neki. De most is vittem néhány holmit. Papucsot kért.

„KENYERET MEG ALMÁT!”

Tegnap az óbecsei Karpinszki Györgynek is sikerült találkoznia a fiával. Kissé hosszú volt ugyan a várakozás (fél 10-től délután 4 óráig), de mindenképpen megérte. Az édesapa nyilatkozata szerint nincsen tudomása arról, hogy őrizetbe vétele óta bármikor fizikailag bántalmazták volna a 21 éves Kornélt.

Kérdésemre, hogy mit vitt a gyereknek, azt válaszolta, hogy: kenyeret meg almát. Pontosabban, csomagolt a felesége rántott húst is, azt viszont kénytelen volt hazavinni. Azt nem vették át. Az utasítás úgy szólt, hogy még otthon össze kellett volna vagdalni apróra, fel kellett volna kockázni, és úgy küldeni be. Akkor esetleg ehetett volna belőle Kornél. A toalettpapírt sem engedélyezték, mondván, hogy azt meg lehet a kantinban is vásárolni. A szigorú ellenőrzésen csak a mosdószappan juthatott/csúszhatott át. (Ezen logika mentén: ilyesféle tisztálkodási szer nem kapható a kantinban???)

– A látogatás után úgy döntöttem, az lesz a legokosabb, ha már holnap reggel küldök neki pénzt, hogy legalább a legszükségesebb dolgokat megvehesse magának az ottani kantinban. Sokat nem tudunk küldeni, mert a családban egyedül csak én vagyok munkaviszonyban. A helybeli mezőgazdasági kombinátban dolgozom. A fizetéssel meg nem igen lehet dicsekedni. Épp most faragtak le belőle. Minimálbéren vagyok. Eddig 21 ezer dinárt volt, legutóbb viszont már csak 18 ezer dinárt kaptam kézhez. Van egy hízósertésünk, amit most a télen akartunk levágni. De nagyon úgy néz ki, hogy ezt a disznót már nem mi fogjuk megenni. Hanem a jó szomszéd. Mondta, hogy ő megveszi.  Kénytelenek leszünk eladni. Hogy az árából fizetni tudjuk az ügyvédet. Úgy értesültünk, hogy pénteken lesz a harmadik tárgyalás. Kell a pénz.

A temerini Orosz család csütörtökön fogja látni a két letartóztatott fiát, Attilát és Róbertet. Az óbecsei Kovács Norbertet viszont (tudomásom szerint) senki sem látogatja.

Szabó Angéla

Kedves Zoltán,

Régen értekeztünk... Most éppen egy gyűjtés kellős közepében vagyok, a temerini fiúknak gyűjtök mindenfélét. Élelmet, pénzt, ruhát, tisztálkodási szereket stb. Tudna-e a valamiben segíteni? Érdeklődhetne a környezetében. Nagyon-nagy bajban vannak a srácok. Ha tud, kérem, segítsen!

Látja, itt az újabb temerini történet!

Köszönettel, üdvözlettel:

Angéla 

Amennyiben tud segíteni anyagiakban, természetben Angélán keresztül eljuttatjuk a fiúknak!

Kapcsolat a blog bal oldalán lévő "Contact me" opción keresztül.

Köszönjük!

A terjáni teremtéspusztulás 2012-ben

Felújított szilfakereszt (...)

(Szülőfalum, Terján elárverezésének 50. évfordulója)

Elárverezett falum elhagyott,

elvadult

temetőjében,

újabban egy felújított szilfakereszt áll

Kósza szelek és repülésben elfáradt madarak bálványozzák.

Elhagyott temetőnkben távolba tekintő napsugaras szilfakereszt révedez.

Körülötte gyomok között vergődő maradékdísznövény, kopott koszorú és hüllőként szétcsúszó

gyökerek.

A terjáni temetőben újabban már felújított, bálványsúlyú szilfakereszt áll,

s átöleli az enyészet,

megköveti a magány,

Napsugaras szilfakereszt,

lesz-e még itt feltámadás?

+Cs. Simon István

Fotók: Horváth Zsolt

Teremtés pusztulásunk...Terján

Teremtés pusztulásunk...Terján 2.

"Nem a tudás számít, hanem a párttagság" (III.)...

Kisebbségjogi jegyzet

A Képes Ifjúság című hetilapot a szerdai Magyar Szóval együtt árulják. Vagyis, aki megveszi a napilapot, vele együtt kapja a Képes Ifit is.

A valamikor jobb napokat megért újság minősége (és olvasottsága) annyira lecsökkent, hogy önálló hetilapként már nem kifizetődő árulni. Minden elsős középiskolás – a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) támogatásával – hetente ingyen kapja a Képes Ifjúságot a napilappal együtt. Alapos elemzést érdemelne, hogy miért nem érdekli a mostani fiatalokat a Képes Ifi?

A hetilap szerkesztősége jól ráérzett, hogy csak akkor lesz ismét olvasott (és keresett) a Képes Ifi, ha időszerű, az ifjúságot érintő társadalmi kérdésekkel is foglalkozik.

A szerkesztőség – az október 10-i számban – újraindította a korábbi Hayd Park című rovatot. Mint ismeretes a londoni Hyd Parkban van az Speaker’s Corner, „ahol bárki hangosan elmondhatja a véleményét – bármiről és bárkiről”.  A felelős szerkesztő (Szögi Csaba) most felhívta a fiatalokat, hogy „ne hallgassanak tovább”, mondják el a társadalmi jelenségekkel kapcsolatos véleményüket, esetleg mások is bekapcsolódnak a vitába.

A rovat újraélesztését egy Barbarosa névvel aláírt levél indította el, melynek szerzője elpanaszolja: Annak ellenére, hogy az egyetem matematikai szakán időre lediplomázott, 9 fölötti átlagosztályzattal, nem tudott munkához jutni. Az iskolába, ahová pályázott „egy abszolvens csajt vettek föl, aki ráadásul még nem is matekra, hanem fizikára járt!” Később megtudta, hogy a hölgy „apucija egy VMSZ-es funkci, akinek nagy befolyása van a városban, és nyilvánvaló, hogy elintézte a lányának ezt az állást”. Az írás felkerült a Képes Ifjúság honlapjára is: http://www.kepesifi.com/fex.page:2012-10-10_Nem_a_tudas_szamit_hanem_a_parttagsag.xhtml

A Képes Ifi október 24-i számának Hyd Park rovatában (8. o.) egy másik levélíró (Fino) elpanaszolja, hogy többéves munkatapasztalattal rendelkező, szerbül és magyarul is tökéletesen beszélő okleveles jogász édesapja az egyik iskolába a titkári munkahelyre pályázott. Egyedül ő adott át teljes dokumentációt, mégsem vették fel, mivel nem volt párttag.

– A két általános iskolába, ahova elsősorban szeretett volna bekerülni, akkoriban VMSZ-párttagú igazgatók voltak. Az egyik iskolába felvettek egy nyugdíjazott jogásznőt, a másikba pedig egy ideig senkit, állítván, hogy nem volt egyik jelölt sem megfelelő – olvasható a levélben (http://bozokiantal.blogspot.com/2012/10/nem-tudas-szamit-hanem-parttagsag-ii.html).

Ez az írás azonban már nem olvasható a Képes Ifi honlapján, hanem csak a lap nyomtatott változatában. Hogy miért, azt már csak találgatni lehet. Vélhetően valakinek szemet szúrt, a fiatalok szót emeltek az ellen, hogy „nem a tudás számít, hanem (a VMSZ) párttagság”.

Köztudott, hogy elterjedt társadalmi jelenségről van szó, miszerint nem az a fontos, ki mit tud, milyen szakképzettséget szerzett, hanem hogy – a vajdasági magyarok esetében – a Vajdasági Magyar Szövetség, illetve a pártot kiszolgáló MNT támogatja, jelöli. Vagy éppen a „sógor–koma–jó barát viszony határozza meg, kit is alkalmaznak”. E sorok írójának is tudomása van legalább négy ilyen esetről, illetve iskoláról (Adán, Magyarcsernyén, Magyarittabén és Tordán). Ez azonban, sajnos, nem csak a tanügyre vonatkozik (lásd: közigazgatás, hatalmi szervek, Magyar Szó, Pannon Televízió, Mozaik Televízió, Vajdasági Pedagógiai Intézet, stb.). Mindenhová a saját (párt)embereiket rakják. Így alakul ki a pártokrácia, szűnik meg a demokrácia.

            A magyarcsernyei iskola jelenlegi igazgatójának megválasztásakor például az MNT jelöltjét választották meg, annak ellenére, hogy a másik pályázónál alacsonyabb a képzettsége és a magyar nyelvet is – a vizsgáztató bizottság értékelése szerint – csak „elégséges” szinten beszéli.

            Az esetek ismeretében, ellenszenvet keltenek a jogvédő szerepében tetszelgő Korhecz Tamásnak, az MNT elnökének az önteltségtől sem mentes nyilatkozatai, miszerint „Strasbourgig üldözi a jogsértőket”, meg hogy „nem az ideológiai és politikai közelség, vagy távolság fogja meghatározni az MNT döntéseit”. Közben a gyakorlatban egyre több jogsértést és visszaélést tapasztalunk.

            Még csak nem is az baj, hogy hitelüket vesztik a politikusok, hanem az, hogy „nem a tudás számít, hanem a párttagság”. Nem az a fontos, hogy te ki vagy, mit tudsz, hanem, hogy „ki a mentorod”. Ennek viszont az új nemzedékek fizetik meg az árát. Útját állni az ilyen eseteknek pedig csak a nyilvánosság elé tárással lehetséges. Az emberek azonban – mint a levelekből is látszik – még a nevüket sem merik vállalni…

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. október 28.

Új sötét kor...

The Next Story...

Már eleve vacak, könnyen felfeslő anyagból készült emberként sajgó lélekkel állapítom meg, hogy ismét körvonalazódni látszik egy torokszorító történet a délvidéki magyar fiatalokról. Egy újabb, elvetemült módon, de irigylésre méltó fondorlatos ügyességgel megszerkesztett kreálmány – újabb temerini fiúkról. Napnál is világosabb: nem egyéb ez, mint egy tökéletesen időzített műbalhé. Most, pont most, a szerb és a magyar államfő közelgő találkozóját megelőző hetekben, napokban. Hangulatkeltés. Erőfitogtatás. A nemzeti feszültség kötelező érvényű szintentartása. Pongyola-magyarsággal azt is mondhatnám, hogy éppen most – amikor amúgy is el vagyunk árulva, de rendesen – olyannyira hiányzott ez nekünk, mint a szóláshasonlatbeli üveges tótnak a hanyatt esés...

Van Temerinben egy baljós hangzású, már magában is rossz asszociációkat sejtető NEXT nevű szórakozóhely. Amely a búvópatak elve alapján működik. Pénteken este kinyit, hétfő hajnalban pedig bezár. A hét többi napján egyszerűen nem üzemel. Ez már magában meglehetősen furcsa és szokatlan, de persze előfordul ilyesmi a vendéglát(óz)ásban. Az viszont már eleve kétessé és gyanússág teszi az üzletet, hogy valójában működési engedélye sincs. Csak amolyan „zugkocsma”. Amikor a településen már szinte minden más szórakozóhely bezár, akkor a záróra után kitessékelt vendégsereg rendszerint a Next felé veszi az útját. Mert tudnivaló, hogy az még hajnali 3-4 órakor is nyitva tart. Ott mindig kiszolgálják (étellel, itallal egyaránt) a kései vendéget. Tulajdonosa (nem nehéz megfejteni) nem magyar. 

Így volt ez az elmúlt hétvégén is. A Nextben sütöttek, főztek. A szórakozni vágyók pedig eszegettek, iszogattak. Magyar fiatalok egy csoportja is megjelent a vendéglőben. Helybeliek, óbecseiek és adaiak.

A mozaikkockákból összerakosgatott történet akkor kezdett különlegessé válni, amikor a helyszínre érkező egyik óbecsei fiatalember Sieg Heil! köszöntéssel lépett be a helyiségbe. Erre többen felkapták a fejüket az ott italozgató szerb nemzetiségű fiatalok közül. A heves szóváltást pedig egy idő után tettlegesség követte. A szemtanúk elmondása szerint akkor szabadultak el az indulatok, amikor az egyik magyar srác frissen kirendelt vacsorájába váratlanul „belerepült“ egy sörösüveg... A verekedés (amelyhez az eddigi híreszteléssel ellentétben nem is hívták ki a rendőrséget) az utcán folytatódott. Helyesebben: a magyarverés az utcán folytatódott. Mert akkor már „csupán” arról volt szó.

Az történt, hogy a kedélyek lecsillapodása után hazafelé induló magyar fiatalokat követte, sőt üldözőbe is vette egy kamion és három személygépkocsi. A kamion rakterében sörösládák voltak, amelyekből csak úgy záporoztak az üvegek az úttesten haladó fiúk irányába. Egy közülük a sántasága miatt állandóan lemaradt. Őt több üveg el is találta. A fején okozva sérüléseket. Amikor utolérték, baseballütővel és lánccal ütötték-verték. A többiek többször is visszafutottak hozzá, hogy védelmezzék, hogy segítsenek neki. Egy alkalommal el is esett, és csak az utolsó pillanatban sikerült felemelniük az úttestről. Különben áthajtott volna rajta a teherautó. Szorult helyzetükben a magyar fiatalok (ők öten voltak, puszta kézzel, a szerbek pedig vagy húszan és ütlegekkel felszerelkezve) úgy döntöttek, hogy kihívják a rendőrséget. Körülbelül 40 perc elteltével érkeztek meg a helyszínre. Az öt magyar fiatalt meggyőzték, hogy menjenek be a rendőrállomásra és ott mondják el a panaszukat. A más nemzetiségűek közül állítólag csupán két személyt hívattak be.

A hétvégi temerini történet tetőpontjaként hét magyar fiatalembert őrizetbe vettek. Orosz Attila, Orosz  Róbertés Koperec Csongorhelybeliek, Kovács Norbert és Karpinszki Kornél óbecsei, Smith Tomas és Apatocki Flórián pedig adai. 

Az Orosz családnál hétfőn délután házkutatást tartottak. Egy órától négy óráig zajlott a „helyszíni szemle”. Összesen tíz egyenruhás érkezett: hét férfi és három nő.

– Korrekt módon végezték a munkájukat. Nem dúlták fel a lakást, nem forgatták fel a szobáinkat. Amit elmozdítottak a helyéről, azt vissza is pakolták. Viszont nagyon sok mindent lefoglaltak. Összesen 34 különböző tárgyat. Elvitték a család mindkét számítógépét, 4 magyar nyelvű könyvet, újságokat, folyóiratokat, CD-ket, négy Magyarországot ábrázoló térképet és a magyar zászlót. Emellett még három és fél csomag plakátot és szórólapot, amelyek az idei EMI-táborra készültek – sorolta az édesapa, Orosz István.

A felesége, Angéla, évek óta küzd rákbetegségével. A bajt most az elhatalmasodott szívpanaszai is tetézik. Az ágyban fekvő asszonyt erősen megviselték az elmúlt napok történései. A következőket panaszolta:

– Nagyon meglepődtem, amikor a kiérkező egyenruhások valósággal megszállták a házunkat. Kértem, engedjék meg, hogy a munkahelyén felhívhassam a férjemet. Tíz perc alatt hazaért volna. De nem volt szabad. Két szomszédunkat hívtuk át, hogy legyenek jelen a házkutatásnál. A két gyerek összes pólóját elvitték, amelyeken valamilyen magyar felirat volt. Az általános iskolás lányunk német tankönyvét is le akarták foglalni, mert azt hitték, hogy valamilyen fasiszta szövegeket tartalmazó kiadvány. Alig sikerült velük megértetnem, hogy nem arról van szó. A spájzban is szétnéztek. Onnan az inhaláló készülékemet akarták elvinni, mert azt is gyanúsnak találták. De a legnagyobb felhajtás a katonaság által kimustrált holmikat tartalmazó boltban vásárolt (több darabból összehegesztett), repedt csövű puska, a második világháborús, rozsdás töltények és egy riasztópisztoly miatt volt. Főleg, amikor kiderült, hogy egyik fiunknak sincs fegyvertartási engedélye.

A szintén letartóztatott 19 éves Koperec Csongor szüleihez már csak hétfőn este érkeztek meg a házkutatást végzők. Fél nyolctól 9 óráig tartott a „helyszínelés”. Zsuzsát, az édesanyát leginkább arról faggatták, hogy a fiúnak miért van jó néhány katonai, terepszínű egyenruhára emlékeztető holmija. Afelől érdeklődtek, hogy Csongor miért vonzódik a tarka, militarista jellegű öltözékhez. – Fiunk szekrényéből elvittek 6 feliratos pólót, egy vastag porréteg lepte baseballütőt meg egy viperát. Összeszedték a magyar dalokat tartalmazó CD-ket és lefoglalták a horvát zászlót is. Nagyon aggódunk a gyerekünk miatt. A bajt csak tetézi, hogy Csongor szinte egyáltalán nem tud szerbül. Emiatt biztosan még nehezebb lesz a helyzete – tudtam meg az édesapától.

    

A 18 éves adai fiú, Apatocki Flórián idén fejezte be a középiskolát. Autószerelőnek tanult. Becsei barátnője révén került kapcsolatba az ottani fiatalokkal és a temeriniekkel. Édesanyja elmondása szerint egy nagyon összetartó társaságról van szó. A fia olyan barátokat szerzett, akik kiállnak egymásért. Ebben a hétvégi temerini esetben is – nagy valószínűséggel – ez történt. Védelmezték a legerőtlenebbet, azt, akit bántottak. A szintén óbecsei Kovács Norbertet. A 33 éves fiatalember története annyiból különleges, hogy egy balesetet követő elhibázott műtét után hét centiméterrel rövidebb lett az egyik lába, ami miatt kissé nehézkessé vált a járása. A Nextben lezajlott szóváltás és verekedés alkalmával sem tudott olyan gyorsan menekülni, mint a többiek. Ezért szenvedett súlyosabb sérüléseket. Őt lánccal ütötték-verték a támadók, és két seb keletkezett a fején. 

 – A letartóztatást követően még sikerült beszélnem a fiammal telefonon. Igyekeztem megnyugtatni és bátorítani. Egyébként is én vagyok az, aki a szülőkben tartja a lelket. Azzal vigasztalom őket, hogy a mi gyerekeinknek bántódása nem eshet, hiszen nem követtek el olyasmit, amiért esetleg börtönbe zárhatnák őket. Az általam felkért ügyvéd is ugyanezen a véleményen van. Szerinte legfeljebb egy hónapig tarthatják bent a fiúkat. Addig, amíg minden lehetséges tanút meghallgatnak az ügyben. Az ügyvéd nem csupán Flóriánt, hanem a másik óbecsei fiút,Karpinszki Kornélt is képviseli – mesélte az édesanya, Apatocki Magdolna.

A Smith család Kuláról költözött Adára. Fiuk, a 18 éves Tomas, Becsén jár középiskolába.  Szakácsnak tanul. Ez az utolsó éve. Végig jeles tanuló volt. Ezen a héten a számára nem lett volna tanítás, mivel az egész hetet a gyakorlaton kellett volna eltöltenie. A szomszédos faluban, Moholon, az ottani idősek otthonában. Hétfőn reggel a szokásos módon oda indult.

– Azóta nem láttuk a fiunkat, és szinte nem is tudunk róla semmit. Iskolatáskával a hátán ment el, egy szál rövid ujjúban – mondja Zsuzsanna, a könnyeivel küszködő édesanya. – Most csak tehetetlen idegeskedéssel telnek a napjaink. El sem tudjuk képzelni, mi lehet vele. Még arról sincs hírünk, hogy ép bőrrel megúszta-e a hétvégi verekedést. Csak találgatjuk a férjemmel, hogy mikor fogják hazaengedni, és közben amiatt is rettegünk, hogy egyáltalán folytathatja-e a majd a tanulmányait, vagy e sajnálatos incidens miatt el fogják távolítani az iskolából? A rendőrség hétfőn járt nálunk. A gyereket keresték. Tomas viszont akkor még nem érkezett haza. Amikor felhívtuk a telefonján, azt mondta, hogy már úton van. Az egyenruhások azon nyomban el is indultak érte, tehát valahonnan az utcáról vitték el. Azóta nálunk nem járt a rendőrség. Házkutatást sem tartottak. De nem is találtak volna semmi elkoboznivalót. A gyerekünket nem is érdekelt semmi más, egyedül csak a küzdősportok. Kiváló karatezó, kick bokszoló. Mindössze annyi információt sikerült csak szereznünk a szülőktől, hogy a temerini rendőrállomásról kedden hajnalban, olyan 3 óra körül szállították be őket a klisai fogdába.

 – Ma reggel arról értesítettek bennünket, hogy hivatalból kirendeltek a gyerek mellé egy ügyvédet. Azt viszont hiába hívogatjuk, sehogy nem tudjuk elérni. Nekünk nincs pénzük arra, hogy külön ügyvédet fogadjunk. Napszámból élünk. Számítógép sincs a házban. Nekünk arra nem futja. Azt is ma tudtuk meg, hogy a fiunk eddig még nem tett vallomást. Hallgatással védekezett – mondja Georg, az édesapa.

A másik óbecsei srác, Karpinszki Kornél most 21 éves. Ő nagyon korán, még 9 évesen kimaradt az általános iskolából. Súlyos beteg volt, 8 évesen két szívinfarktuson esett át. Azóta sem állt helyre az egészségi állapota. Alkalmanként idénymunkákkal próbált hozzájárulni a családi költségvetéshez. Otthon lakott a szüleivel és a bátyjával.

Albert, az idősebbik fiú a következőket mondta: – Nálunk hétfőn délután, fél kettő tájban jelent meg a rendőrség. Akkor vitték el az öcsémet és Kovács Norbertet, aki szintén a házunkban tartózkodott. Azt mondták, hogy a temerini rendőrállomásra szállítják őket, és a kihallgatás után, még aznap haza is jöhetnek. Persze, ez nem így történt. Édesapám valamelyest belenyugodott a történtekbe, de anyánkat nagyon megviseli. Tőlünk csak a közösen használt számítógépet vitték el, semmi mást.

Az újabb sajnálatos temerini esetnek természeten lesz folytatása. A 48 órás előzetes, vizsgálati fogság ideje lejárt. A legfrissebb információk szerint két fiú esetében (Orosz Attila és Orosz Róbert) a vizsgálati fogság idejét egy hónappal meghosszabbították.

Szabó Angéla 

Nem a tudás számít, hanem a párttagság (II.)

Hyde Park

Sziasztok!

Láttam a párthovatartozásról szóló cikket, és úgy éreztem, hogy muszáj megírnom az enyémet.

Pár évvel ezelőtt meghozták azt a törvényt, hogy minden iskolában okleveles jogész kell, hogy legyen a titkár. Apukám okleveles jogász, többéves munkatapasztalattal. Szerbül és magyarul is tökéletesen beszél. Volt munkahelye, de váltani szeretett volna, ezért pályázott több általános iskolába is a községünkben. 7-8 ember pályázott kb. a titkári pozícióra vele együtt, de ő volt az egyedüli, akinek minden dokumentuma mellékelve volt (orvosi igazolás, diploma, stb.), tehát ő adott át csak egy komplett jelentkezést. A többiek nem.

A pályázók közül ő volt az egyedüli, aki szerb és magyar nyelven is beszél, ami egy szinten követelmény, főleg egy olyan községben, ahol a lakosság 50:50 arányban szerb és magyar. A két általános iskolába, ahova elsősorban szeretett volna bekerülni, akkoriban VMSZ-párttagú igazgatók voltak. A szüleim nem párttagok. Egyikük sem bírja a csordaszellemet.

Az egyik iskolába felvettek egy nyugdíjazott jogásznőt, a másikba pedig egy ideig senkit, állítván, hogy nem volt egyik jelölt sem megfelelő. Később a nyugdíjazott jogásznő helyére felvettek egy szerb nemzetiségű illetőt, aki mellesleg egy kb. 50 km távolságra fekvő másik városból utazott (tehát útiköltséget kell fizetni neki), és a jogi egyetemen egy év után befejezte a karrierjét. Tudtommal a jogi egyetem legalább négy évig tartó kemény munkáét igényel ahhoz, hogy diplomát kapjunk a kezünkbe! Ez a nem jogász, szerb illető egy szót sem tud a mai napig magyarul. Igazán kíváncsi vagyok, hogy hogyan magyaráz el bizonyos dolgokat magyar ajkú szülőknek, akik esetleg nem rendelkeznek kimagasló szerb nyelvtudással…

Szóval ott tartunk, hogy magyar a magyar torkát vágja el már megint. A határtalan gőg, a hatalom imádata az, ami a magyarságot szétveri. A politizáló személyekre, illetve azokra, akiket bizonyos pártok futtatnak, nagyon jellemző a lekezelő bánásmód, a nagyképűség és az arrogancia. Szánalmas, hogy ilyen kevesen vagyunk és így viselkedünk! Apukám maradt a régi munkahelyén, és azt mondta, hogy most  már innen megy nyugdíjba. Talán ez is a legjobb!

Üdvözlettel,

Fino

Képes Ifjúság, 2012. október 24., 8. o.

Az újvidéki helyi médiumok magyar szélsőségesek provokálta temerini incidensről tudósítanak

Az újvidéki helyi médiumok híradása szerint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom öt tagja ellen tettek bűnvádi feljelentét egy temerini kocsmában vasárnapra (október 21-re – megj.) virradóra elkövetett garázdaság miatt, közölte hétfőn (október 23-án – megj.) a Beta hírügynökség. Állítólag náci jelszavakat kiáltoztak és két szerb fiatalnak könnyebb testi sérülést okoztak. A rendőrség beavatkozott. Ugyancsak a helyi médiumok jelentették, hogy a szélsőséges fiatalok Zentáról és Adáról érkeztek, írja a Beta.

A Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) temerini bizottsága arra szólította fel az illetékes szerveket, hogy világosan közöljék, mi is történt pontosan Temerinben."Amennyiben ez igaz, akkor úgy véljük, a bűnvádi feljelentést súlyosabbá kell minősíteni, ez pedig a nemzeti alapon történő gyűlölet és türelmetlenség szítása. A tavaly szeptemberi és októberi tapasztalat arra int bennünket, hogy ilyen esetekben nem lehetünk toleránsak, szigorúan szankcionálni kell minden erőszakot, nemzetek közötti megosztást és fasiszta megnyilvánulást", vélik a pártban. A LSV közleményében hozzáteszi, a párt minden fasiszta megnyilvánulás ellen egyformán harcol, a nemzeti előjelre való tekintet nélkül, s azt várják, hogy az Obraz és a Nacionalni stroj (Nemzeti Arcvonal) után a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom is a betiltottak listájára kerül, idézi a pártközleményt a Beta.

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14288/Az-ujvideki-helyi-mediumok-magyar-szelsosegesek-provokalta-temerini-incidensrol-tudositanak.html, 2012. október 23. [1:40]

Incidens Temerinben

Bűnvádi feljelentést tettek a Hatvannégy Vármegye mozgalom öt tagja ellen, mert Temerinben a vasárnapra virradó éjszakán állítólag náci jelszavakat kiabáltak, és összeverekedtek két helybeli fiatalemberrel.

 
Az incidens állítólag hajnali három órakor történt Temerinben, amikor a Hatvannégy Vármegye öt tagja ittas állapotban először náci jelszavakat kiabáltak a JNH utcai kávézóban, majd a biztonsági emberek kidobták őket. Egyes híresztelések szerint ekkor támadtak rá Denis R. és Mirko B. helyi lakosokra. A verekedésnek csak a rendőrség vetett véget. A két áldozat könnyebb sérüléseket szenvedett.

 
A verekedés kapcsán megszólaltattuk Vladimir Capikot, Temerin polgármesterét. Elmondta lapunknak, hogy a média csak akkor figyel Temerinre, ha valami verekedés történik.

 
– A helyi önkormányzat mindenféle incidenst elítél, a rendőrség azonosította a tetteseket, de a nyomozás még folyamatban van, ezért nem kell feleslegesen port kavarni az ügyben. Annyit elmondhatok, hogy a tettesek nem temeriniek, hanem becseiek és adaiak voltak. Abban biztos vagyok, hogy ha ez a verekedés Topolyán vagy Szabadkán történt volna, biztos nem lett volna ekkora visszhangja a médiában, Temerinben minden kisebb pofozkodást felfújnak. Mindenesetre hagyjuk a rendőrséget, hadd végezze a dolgát! – magyarázta a temerini polgármester.

hgy 

Magyar Szó, 2012. október 23., 12. o.  

Temerin: Őrizetbe vett a rendőrség hét magyar fiatalt 

A Temerinben szombat éjszaka történt verekedés kapcsán ma adott ki hivatalos közleményt az újvidéki rendőrség, amelyben az áll, hogy nemzeti, vallási és faji gyűlöletből elkövetett bűncselekmény miatt tegnap előállította a temerini O. Attilát (1989), O. Róbertet (1992), K. Csongort (1993), a becsei K. Norbertet (1979) és K. Kornélt (1991), valamint az adai S. Tamást (1994) és A. Flóriánt (1994). Azzal gyanúsítják a fiatalokat, hogy október 21-én egy kávézóba betérve náci köszöntéssel ( Sieg Heil) üdvözölték egymást, ezt követően az ott tartózkodókkal dulakodásba kezdtek, majd nemzeti alapon sértegették őket. A gyanúsítottak, amelyek ruhájukon a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom jelvényét viselték, ezt követően a szórakozóhely előtt rátámadtak a temerini R. Deniszre (1989), B. Mirkóra (1989), majd fizikailag bántalmazták őket, könnyebb testi sérüléseket okozva ezzel.

 
A rendőrség O. Róbert lakásában egy automata puskát, annak tartozékait, egy darabjaiban lévő légpuskát, egy startpisztolyt, tíz lövedéket, machettát, valamint HVIM -es propagandaanyagot talált. Ellene illegális robbanóanyag, illetve fegyvertartás miatt bűnvádi eljárás indul.

 
A gyanúsítottakat 48 órás őrizetbe vették, ezt követően az újvidéki Felső Bíróság vizsgálóbírója hallgatja majd ki őket – áll a rendőrség közleményében. 

ácsi 

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14291/Temerin-Orizetbe-vett-a-rendorseg-het-magyar-fiatalt.html, 2012. október 23. [15:54]